Hahó, kedves Olvasók, bízom benne, hogy elnyerte a tetszéseteket az előző fejezet :) Nemsokára jön a folytatás, amiből hoztam nektek két részletet. Íme:
"- Nocsak, a csodaszép Caroline. Minek köszönhetem a látogatásod?
-
Klaus, ez most fontos. Tegnap...Stefan...áh, mindegy, rátérek a
lényegre: Logan Wattson egy vadász, mint amilyen Connor Jordan volt.
- Tessék? Logan egy vadász? Egy árnyékvadász? - hitetlenkedett Klaus.
-
Fogalmam sincs, mi az az árnyékvadász, de az biztos, hogy Logan nem az,
akinek gondoltuk. Egyszerre vámpír, és vadász: hol ez, hol az.
-
Hol ez, hol az? - Az ős letette az ecsetet, megmosta, majd megtörölte a
kezét és kivezette Caroline-t a kis szobából. - Ez teljességgel
lehetetlen. Egész életemben ismertem őt, már hogy lenne vadász? - A
szőke lány leült a hatalmas nappali egyik bőrfotelébe, vett egy mély
levegőt, és megpróbálta összerendezni a gondolatait. - Ugorjunk vissza
az elejére, rendben?
- Tegnap Stefan elment a Gilbert-házba, hogy
odacsalja Logant, leleplezze őt a többiek előtt és megölje. Elvileg ő
tudta, Logan micsoda, hogy honnan, arról fogalmam sincs. A terve nem
jött össze, viszont Logan felfedte a kilétét és majdnem megölte Damont,
végül Bonnie ártalmatlanná tette. Damon bezárta a Salvatore-ház egyik
pincéjébe, most ott van. - Klaus dermedten, tágra nyílt szemekkel,
kicsit ijesztően bámult Caroline-ra, aki hirtelen már nem érezte magát
túlzottan kényelmesen.
- Őszintén remélem, hogy nem hazudsz nekem.
Különben is, van erre bármiféle bizonyíték? - kérdezte Klaus. Hangja,
bár fenyegető volt, nem volt több suttogásnál.
- Ő maga is
beismerte. - Csönd ereszkedett a szobára néhány kínzóan hosszú másodperc
töredékéig, aztán pedig jött a vulkánkitörés. Az ős iszonyatos
dühkitörést produkált, először felüvöltött, majd töri-zúzni kezdett.
Mindössze két váza esett áldozatául, mert Caroline, aki először
döbbenten, nemkülönben halálra rémülten figyelte a tornádót, odaszaladt
hozzá és megpróbálta leállítani. Klaus első reakciója az volt, hogy
lelökte őt magáról, de szerencsére a lány második próbálkozása sikeres
volt.
- Menj el! - bömbölte Klaus. - Menj már, mielőtt megöllek.
-
Nem! - üvöltötte vissza Caroline, a biztonság kedvéért a szoba másik
végéből. - Nyugodj le, oké? Nem segít, ha diridarabra töröd nyolcadik
Henrik vázáit.
- Hetedik - javította ki némileg higgadtabban
Klaus. A feje még így is iszonyatosan vörös volt, mellkasa hullámzott,
és erősen fújtatott. - Kérlek, menj. Csak menj, a saját érdekedben!
-
Nem, amíg nem mondod meg, miért zaklatott fel ennyire, amit mondtam, és
nem, amíg nem vagy hajlandó lenyugodni! - közölte makacsul Caroline,
állva Klaus szúrós pillantását. Az ős most éppen fel-alá járkált,
magában morogva.
- Bátor vagy - jelentette ki, egy pillanatra felfüggesztve a járkálást. - Ilyenkor általában ajánlatos elmenekülni.
- Rossz stratégia hátat fordítani a problémáknak.
- Ó, tudod te jól, hogy én nem fordítok hátat a problémáknak. Vagy én okozom őket, vagy megoldom erővel, legyen szó akármiről.
- Ez még rosszabb stratégia - vágta rá Caroline. - Ülj le és ne járkálj, fájni fog tőle a fejem.
- Te most komolyan parancsolgatsz nekem? - hüledezett Klaus.
-
Ahogy mondod! Ül! - Az ős fülén füst jött ki, feje lila volt, mint egy
padlizsán, de azért engedelmeskedett a szőke ciklon akaratának és lassan
leereszkedett az egyik fotelba.
- Jól jegyezd meg, kedvesem, nem vagyok a kutyád - sziszegte, egy gyilkos pillantást vetve Caroline-ra.
-
Hát, Farkas, én nem lennék ebben annyira biztos. - A vámpír vigyorogva
meredt a férfira, majd mielőtt az újra dühbe gurulhatott volna, szóvak
tartotta. - Szóval, most, hogy ilyen kényelmesen elhelyezkedtünk, miért
nem mesélsz nekem arról, miért húztad fel ennyire magad?"
"- Szóval, Stefan - szólalt meg Johanna mézesmázos hangja. - Tudatosult benned, mi mindent tettél az elmúlt évben? - Az ifjabb Salvatore csak hörgött, összeszorítva égő szemeit. Hiába próbálta kizárni a fájdalmat, az emberfeletti erővel szorította össze a mellkasát. - Hát persze, hogy érzed: hiszen dobog szíved. Hogy őszinte legyek, nem irigyellek. Elég kegyetlen dolgokat műveltél, amíg nem voltak érzelmeid. De nem tudlak sajnálni, mert magadnak csináltad. Szembeszálltál velünk.
- Én nem akartam ezt az egészet - nyögte Stefan, aki hiába rángatta a fejét, a nyakára szoruló vaskarika nem engedett.
- Nem így emlékszem - csóválta a fejét Johanna, miután megigazította a branült a férfi karjában. - Vagy már elfelejtetted, milyen jól szórakoztunk? A véget nem ér ő esték New Yorkban, hm?
- Manipuláltál... Kijátszottál, átvertél, a csicskádnak használtál!
- Bocsánatkérést vársz tőlem? Én naggyá akartalak tenni, Stefan, de úgy látom, te nem kérsz belőle.
- Szállj ki a fejemből - üvöltötte Stefan. - Sosem akartam része lenni ennek a világméretű összeesküvésnek, miért kellett engem belerángatni?
- Azt hittem, erre már réges-régen rájöttél... - húzta el a száját a nő. - Nem fogom a szádba rágni, Salvatore. Közöd van két emberhez, aki kell nekünk. Szereted őket. Te vagy a tökéletes jelölt.
- Eszem ágában sem volt bántani őket - vágta rá Stefan, majd felszisszent, amikor Johanna erősebbre húzta a derekára fonódó vasövet. - Miért nem ölsz meg? Időt és energiát spórolnál vele.
- Élve van rád szükségünk, te barom. Használd már a fejed! Egyébként is kár a gőzért, nemsokára újra önként társulsz hozzánk, viszont ezúttal nem lesz visszaút."
Nos? Szerintetek mit várhatunk a kilencedik résztől? :)
No comments:
Post a Comment
Tetszett? Nem tetszett? Kommentelj! Minket érdekel a véleményed.