Szemszög: Elena
Figyelmeztetés: Szereplő halála
I. fejezet: Az utolsó emlékek
Még azután is, hogy letettem a telefont, Damon szívbemarkoló
szavai jártak a fejemben. "Tudom. Mindig Stefan lesz az…."
És amikor azt mondta, hogy: „Talán….”, akkor majdnem
megszakadt a szívem. A hangjából ősi szomorúság hallatszott,
ami miatt újra azt éreztem, hogy nem tudom eldönteni, melyik
haldokló vámpírfivértől akarok elbúcsúzni.
Kit válasszak? Stefan csendes, őszinte szerelmét, vagy a Damonben
lobogó, felemésztő tüzet? De most már nem bírálhatom felül a
döntésemet. Mit mondana az el rólam? Ráadásul Matt nem egy
sofőr, hogy csak úgy odaszóljak neki: „Hé, Matt, fordulj
vissza, inkább Damonnel akarom eltölteni az utolsó perceit..”
Vajon tényleg meg fognak halni? Stefan, Damon és Caroline? Vagy
Katherine? Nem. Nem! Képtelen vagyok ezt elképzelni egy olyan
életet, amiben ők nincsenek.
Lopva Mattre pillantottam. Vezetés közben idegesen dobolt ujjaival
a kormányon, miközben kék szemével az utat fürkészte.
Fel kéne hívnom Stefant, és elmondani, hogy döntöttem.
Előkotortam a telefonom, ami hangos csipogás közepette lemerült.
Matt, aki pont felém sandított, így szólt:
– Tessék, itt az enyém – mondta és elkezdett a zsebében
turkálni, majd átnyújtotta a mobilját.
– Köszi – mondtam és felemeltem a fejem. Ekkor a vér is
megfagyott az ereimben.
Rebekah állt tőlünk néhány méterre, a Wickery-híd közepén, gúnyos mosollyal az arcán.
– Úristen, Matt, vigyázz! – Matt, amint meglátta a lányt,
ösztönösen jobbra rántotta a kormányt, hogy kikerülje. A
következő pillanatban az autó átszakította a korlátot, és a
vízbe zuhantunk. Pontosan ugyanaz történt, mint majdnem két évvel ezelőtt,
2009. május 23-án. A kocsi, szépen, lassan közeledett a folyó
fenekére.
Matt már nem volt eszméleténél. Ugyan abban a pózban ült, mint
Anyu azon a végzetes éjszakán. Rémülten próbáltam magához
téríteni, ráztam a vállát, de nem történt semmi. Szinte magam
előtt láttam, ahogy Apa feszegeti a kocsi ajtót, majd megfogja a
kezem.
Nem volt remény. De én most nem adtam fel. Azonban Matt nem
reagált, hiába rángattam és kiabáltam a nevét, a fiú
mozdulatlan maradt. Hirtelen megjelent Stefan feje az ablaknál.
Kitépte a kocsi ajtaját és megragadta a karomat, hogy kihúzzon.
Tiltakoztam, és hevesen Mattre mutattam. Stefan nem akarta először
őt kimenteni. Én azonban nem tágítottam, így Stefan megfogta
Matt karját, és úszni kezdett vele felfelé.
Egyre fogyott a levegőm. A világ elhalványult és egyre sötétebb
lett. A sötétség, ami egyre közeledett, magával akart vinni és
nekem már nem volt erőm ahhoz, hogy ellenkezzek. Még látni véltem
egy arcot, ahogy aggodalmasan fölém hajol, majd váratlanul
beleszúr a bal karomba. Az utolsó kép, amit láttam, egy gyönyörű, izzó, világoskék szempár volt. Aztán minden végleg
elsötétült.
A következő rész tartalmából:
Megtudjuk, mi történt Elena halála és ébredése között.
2. rész >>
2. rész >>
