1x06 Titkok

Szemszög: Külső
Korhatár: 18
Figyelmeztetés: Erotikus tartalom

VI. fejezet - Titkok

Másnap reggel Damon már hamarabb felkelt, mint Elena. Óvatosan elengedte a békésen szuszogó lányt, majd lement a konyhába, hogy csináljon két bögre kávét, és hogy magához vegyen két tasak vért. Amíg a kávéra várt, elfogyasztott egy kis nullást. Hirtelen zajt hallott: Jeremy jelent meg a konyhában, pizsamában, de nem vette észre Damont. Azt gondolta, hogy Elena főz kávét.
- Jó reggelt! - köszönt. - Ma is... - ekkor megpillantotta a vigyorgó Damont, és ijedtében hátrahőkölt.
- Helló, Jer.
- Te mit keresel itt? - tudakolta Jeremy, majd a tekintete Damon "pizsamájára" siklott. - Na ne! Elena és te? Ti..tényleg? - dadogta.
- Neked is szép napot, Jeremy - felelte Damon, miközben kitöltötte a kávét, és el is tűnt. Visszabújt Elena mellé az ágyba és halkan nevetgélt. Elena megérezte a forró kávé illatát: ébredezni kezdett, remélve, hogy Damont is maga mellett látja, és nem csak álmodta a tegnapi napot.
- Szia - üdvözölte Damon, Elena nagy megkönnyebbülésére. - Főztem neked kávét. - Elena mosolyogva elvette a bögrét, és szájon csókolta a fiút, majd elégedetten hozzábújt.
- Ma mihez lenne kedved? - kérdezte Damon.
- Két látogatást szeretnék megejteni - hangzott a válasz.
- Látogatást? Kinél?
- Először Mattnél a kórházban. Aztán megnézném, mit is műveltetek Rebekah-val - viszonozta Elena, de látva a vámpír arcára kiült szomorúságot, folytatta. - De utána viszont csak a tiéd leszek, oda viszel, ahová csak akarsz. Ígérem - Damon szeme felcsillant.
- Áll az alku! Nyugodtan öltözködj, lenn leszek - és már ott sem volt. Elena lezuhanyzott, megmosta a fogát, kiválasztott egy kényelmes farmert, meg egy pólót, halványan kisminkelte magát, összepakolta a retiküljét, és végül kiitta a neki szánt tasak tartalmát. Damon már várta, ugyanabban a pózban állt, mint előző nap. Fekete nadrágot és egy szürke, V-nyakú pólót viselt.
- Mehetünk? - kérdezte. Szokása szerint besegítette Elenát a kocsiba és elindultak a kórházba. Mielőtt bementek volna, Elena megállította Damont.
- Ígérd meg, hogy kedves leszel, jó? A kedvemért - kérte.
- Megígérem... de kaphatok valamit cserébe? - kérdezte incselkedve.
- Kaphatsz - válaszolta Elena és megcsókolta a fiút, amivel nemcsak őt, hanem saját magát is boldoggá tette.  Megfogták egymás kezét, és megkeresték Matt szobáját. Amikor beléptek, a fiú éppen aludt. Arca ugyan sápadt volt, de már határozottan jobb bőrben volt, mint korábban. Elena leült az ágya mellé, és ébresztgetni kezdte, míg Damon megállt az ajtóban, igyekezve jó képet vágni az egészhez. Mindenfelé vérszagot érzett, így Elenának elképesztő nehezére esett uralkodnia vérszomján. Matt kinyitotta a szemét, bágyadtan bámulva Elenára.
- Elena? Te vagy az? - kérdezte.
- Igen, én vagyok - felelte. A fiú erőtlenül megszorította a kezét. Vetett egy pillantást az ajtóban álló Damonre, de nem szólt semmit. - Azt hittem, nem jössz el... azok után, amit tettem veled.
- Jaj, Matt, ne kezd már te is! Én, ismétlem, ÉN nem akartam, hogy meghalj, úgyhogy ebbe most ne menjünk bele, oké?
- Csak tudod, amikor Meredithtől megtudtam, mi történt, üvölteni kezdtem, és el kellett, hogy altassanak ahhoz, hogy lenyugodjak - magyarázta Matt.
- Mikor jöhetsz ki?
- Meredith szerint holnapután. Már nagyon várom, ugyanis elegem van az itteni kosztból - erre mindketten felnevettek. Egyszer csak kitárult az ajtó és belépett Bonnie. Arca meglepetést tükröződött, ahogy meglátta Damont és Elenát.
- Sziasztok! - mondta végül, és odarohant Elenához, hogy megölelje. Amint megérintette Elenát, összerezzent, mert érezte, hogy a lány immár vámpír. - Nem számítottam rá, hogy itt lesztek.
- Lenn várlak, Elena - szólalt meg Damon hirtelen. Biccentett Bonnie-nak és Mattnek, majd kilépett a szobából. A boszorkány egyelőre nem firtatta az esetet.
- Már egy ideje meg akartam köszönni neked a gyűrűt - kezdte Elena. - Hálás vagyok érte.
- Ez a minimum, amit tehettem érted - mondta Bonnie. Odahúzott egy széket Matt ágyához, és hármasban beszélgetni kezdtek, végül sikerült egészen felvidítaniuk a fiút. Egy negyed óra múlva Elena teendőire hivatkozva elbúcsúzott, de megígérte Mattnek, hogy nemsokára újra benéz hozzá. Bonnie azonban követte.
- Mi folyik itt? - kérdezte tőle a folyosón.
- Ezt hogy érted?
- Te és Damon - Elena a kijelentés hallatán elpirult, főleg, mivel tudta, hogy Damon nem Bonnie szíve csücske. - Ti most... együtt vagytok?
- Nézd, Bonnie - kezdte. - Ez bonyolult és hosszú. Nem érted.
- Igaz. Nem értem, ha nem magyarázod meg el - Elena sóhajtott, de végül elmesélte neki a visszatért emlékeit, majd a beszélgetését Stefennal, és, hogy mi történt vele és Damonnel. Bonnie feszülten figyelt.
- Így azért már sokkal érthetőbb - mondta, miután végighallgatta barátnőjét. - Azt azért ne várd, hogy a nyakadba boruljak, de tiszteletben tartom a döntéseidet. Ha te őt választottad, melletted állok.
- Ó, Bonnie! Annyira köszönöm! - viszonozta Elena meghatottan.
- És ti már... szóval... érted! - próbálta körülírni a dolgot a boszorkány.
- Igen! Tegnap, kétszer is.
- Na és milyen? - kérdezte kíváncsian Bonnie.
- Tökéletes. Egy félisten. De most már mennem kell... viszont kérlek, ne mondd el még senkinek, jó? - köszönt el Elena, s búcsúzóul megölelték egymást. Damon már az ajtóban várta, arcán kaján vigyorral.
- Te hallgatóztál! - vetette a szemére a lány. A fiú vállat vont.
- Nem tudtam meg semmi újat - válaszolta nevetve, és Elena is vele nevetett. Beültek a kocsiba, és alig telt el pár perc, már le is parkoltak a Salvatore-ház előtt. Damon megfogta Elena a kezét és bementek a házba, ami teljesen üres volt, mivel Stefan nem volt otthon.
- Nem lesz szívderítő látvány - figyelmeztette barátnőjét a pincébe menet Damon.
- Tudom kezelni - nyugtatta meg Elena. Mégis, amikor meglátta az ájult Rebekah-t, majdnem sikított. Az ősi vámpír egy székhez volt láncolva, a kezei pedig a karfához voltak szögezve, a szíve fölött kettő, a hasában négy karó volt. Arcát verbénás szegecsek díszítették, míg a teste többi részét harapásnyomok lepték el. Végül a fején pedig egy vasfűből készült koszorú volt.
- Hogy tetszik?
- Csodálatos - győzte le undorát Elena. - Eleget láttam, azt hiszem... - Egy perc múlva ismét a kocsiban ültek.
- Jól vagy? - tudakolta Damon, Elena kissé sápadt arcát fürkészve,
- Hát persze, csak a látvány...
- Nem tartjuk bent sokáig - ígérte a fiú. - TylerKlausnak még feltűnne, úgyhogy pár nap múlva átadjuk Elijah-nak.
- Ha kiszabadul, úgyis kiderül.
- Az biztos, de Klaus mérges lesz rá, ha megtudja, hogy miatta nem vagy többé a jószolgálati nagykövete. De hagyjuk ez most, oké? Azt mondtad, oda viszlek, ahová akarlak.
- Stimmel - erősítette meg Elena. - Hová megyünk?
- Titok.
- Már megint?
- Kezdhetsz hozzászokni - figyelmeztette Damon, és rálépett a gázra. Ugyanabba az irányba autóztak, mint az előző nap, de az út most valamivel hosszabb volt. Egy kisváros szélén parkoltak le, egy templom épülete mellett.
- Itt is volnánk- mutatott Damon a templomra.
- Ez most komoly? Egy templomba hoztál? - lepődött meg Elena.
- Aha. Gyere, menjünk be! - Elena belekarolt barátjába, és beléptek. A templom nem volt túl nagy, de annyira kicsi sem. Freskók díszítették a mennyezetet, az ablakok bibliai jeleneteket ábrázoltak, míg az oltár mögött egy feszület állt. Nagyjából tizenöt padsor volt, de a templom teljesen üres volt. Damon leült a harmadik sorba, magával húzva Elenát.
- Szóval, te ide szoktál járni? - kérdezte Elena, egy kicsit még mindig sokkos állapotban.
- Néha. Azután jártam itt először, hogy Stefan elment Klausszal. Azért jöttem ide, mert ismerem a helyi lelkészt: egy varázsló, még korábban ismertem meg. Mivel tudta a titkomat, a segítségét kértem Stefan megtalálásában, illetve abban, hogy hogyan lehetne megölni Klaust. Egy idő után rájött, hogy más problémáim is vannak, és amikor elmondtam, hogy van egy vágyam, azt felelte, hogy bájitalt ugyan nem tud keverni nekem, de azt javasolhatja, hogy imádkozzam. Először csak nevettem, mert borzasztó távol áll tőlem az ilyesmi, azonban végső elkeseredéseim közepette nem volt más reményem. És bejött.
- Mi volt a vágyad? - Damon mélyen a lány szemébe nézett.
- Tudod te azt.
- Én? Te imádkoztál azért, hogy téged válasszalak? - kérdezte remegő hangon Elena.
- Igen...Gondoltam, most már itt van az ideje, hogy megmutassam neked - válaszolta Damon, és megcsókolta.- Menjünk, rengeteg dolgunk van még. - A kocsiba való beszállás után Elena hallgatag volt; teljesen a történet hatása alatt állt. Egy olyan titkot tudott meg Damontől, amire egyáltalán nem számított. Sose gondolta volna, hogy a fiú annyira szerette, hogy imádkozott azért, hogy megkaphassa őt.
Eközben Damon a szeme sarkából figyelte. Sejtette, hogy időbe fog telni, mire Elena feldolgozza ezt. Ahogy azt is tudta, hogy szerelmükre pozitív hatással volt a hír, elvégre a lány szeme szerelmesebben csillogott, mint valaha.
Hirtelen hangos puffogás hallatszott, majd a kocsi nyikorogva megállt.
- Ó, a francba! - átkozódott Damon. - Ez bizony defekt.
- Ki tudod cserélni a kereket?
- Naná - mondta magabiztosan Damon, és ki is akart szállni azt autóból.
- Damon, várj! - tartotta vissza Elena.
- Mi az?
- Mondanom kell valamit. Damon én... - Belenézett a fiú varázslatos kék szemibe, és elhatározásra jutott. - Én... Szeretlek - Damon Salavatore életében először nem jutott szóhoz. Egyszerűen képtelen volt válaszolni erre az egy szóra, amire annyira várt...Képtelen volt elhinni, hogy ez a földre szállt angyal, akit annyira áhított megkapni, most ott üljön vele szemben, és azt mondja: "Szeretlek." Elena eközben gyengéden simogatta a fiú arcát, csillogó barna szemeit Damon kék szempárjába fúrva.
- Te...tényleg..szeretsz? - kérdezte végül Damon lassan, még mindig a kijelentés hatása alatt állva.
- Igen - suttogta Elena. - Szeretlek.
- Annak ellenére, hogy mi mindent tettem, hogy mi vagyok és milyen a múltam? Mindezek ellenére?
- Igen - ismételte a lány. - Sokáig küzdöttem az érzés ellen, igyekeztem elfojtani, de... nem hazudhatok magamnak többé. Rájöttem arra, hogy minden rossz, amit tettél, azért volt, mert valaki mindig összetörte a szívedet, vagy óriási fájdalmat okozott neked. Te mindig jó voltál, és mindig törődtél, de annyi rossz és borzalmas dolog ért, hogy inkább kikapcsoltad az érzelmeidet. Azonban látom, ahogy rám nézel, és sugárzik a szemedből a szeretet és az érzelem. És így... egyszer csak beléd szerettem... és nem akarom, hogy ennek vége legyen.
- Elena, én nem vagyok jó. Nem vagyok Stefan - felelte Damon komolyan. A szemében könny csillant.
- Nem akarom, hogy megváltozz, Damon, sem azt, hogy olyan legyél, mint Stefan. Én így szeretlek...mert nekem így vagy jó. Jobb, mint bárki más.
- Én is szeretlek, Elena  - viszonozta Damon halkan, s hangjából sütött a boldogság. Majd odahúzta magához szerelmét és lágyan megcsókolta. Szenvedélyes hévvel falták egymás ajkait, miközben lassan megszabadultak a ruháiktól. Elena egy szempillantás alatt hátradöntötte az ülést, Damon pedig kényeztetni kezdte a teste különböző pontjain. Egyik kezével a lány belső combját, másikkal a hasát simogatta érzékien, szájával pedig a lány nyakát csókolgatta. Elena átkarolta a nyakát, lehunyta szemét, és ritmusosan nyögött, sóhajtozott. Teste bizsergett, forróság öntötte el, szinte már ettől felért a csúcsra. Iszonyatosan kívánták egymást. Amikor már magában érezte őt, hangosan felnyögött. Többször is a csúcson voltak, és mindketten követelték a folytatást. Csak néha iktattak be egy-egy rövid szünetet, s olyankor zihálva bújtak össze.

Nagyon nehezen engedték el egymást. Több, mint két órája álltak meg a kocsival az út szélén.
- Lassan ki kéne cserélni azt a kereket - vetette fel Elena.
- Hát jó - Damon feltápászkodott, és gyorsan felöltöztek. - Viszont segítened kell nekem - Kiszálltak, Damon kivett a csomagtartóból néhány szerszámot, a pótkereket, és egy hűtőtáskát tele vérrel. Elena ki is vett egy tasakkal, miközben Damon hozzálátott a szereléshez.
- Most emeld meg a kocsit - hallatszott Damon hangja. A lány őszintén meglepődött, amikor fél kézzel felemelte az autót. Szinte nem is érezte a súlyát, és ettől önkéntelenül is elmosolyodott.
- Készen is van! - jelentette Damon, mire Elena letette a kocsit, és odadobott neki egy tasakot.
- Na és most mi lesz?
- Arra már nincs időnk, amit terveztem - tűnődött a fiú. - Tudod, mit? Támadt egy zseniális ötletem!
- Meg se kérdezem, hogy elmondod -e - jegyezte meg Elena vigyorogva.
- Még szép, hogy nem! - Visszamentek az előbbi kisvárosba, ahol Damon beugrott egy szupermarketbe. Egy szatyorral jött ki, amit bedobott a csomagtartóba, és már mentek is tovább. Elena meglepetésére ugyanarra a helyre érkeztek, ahol előző nap voltak. Letelepedtek ugyanahhoz a fához, majd Damon eltűnt az erdőben. Néhány perc múlva visszajött, a karján hozva egy rakat aprófát, amelyeket leszórt a pokrócuk mellé, elővett a zsebéből egy gyufásdobozt, és tüzet gyújtott. Ezután kibontotta a csomagot, és elővett egy csomó mályvacukrot, amiket feltűzdelt egy-egy faágra, majd az egyiket átnyújtotta Elenának.
- Na, tetszik? - kérdezte
- Nagyon! - mondta Elena, és boldog mosollyal az arcán hozzábújt. Elmélyülten nézték a mályvacukrokat, ahogy serceg alattuk a tűz.
- Kérdezhetek valamit, Elena? Mire gondoltál aznap, amikor majdnem meghaltam a vérfarkas harapás miatt? - Elena lesütötte barna szemeit.
- Arra, hogy képtelen lennék téged is elveszíteni. Még valakit, akit szeretek. Tudod, ott volt akkor Jenna és John halála...
- Értem... és ehelyett elveszítetted Stefant.
- Nem veszítettem el. Te is tudod, főleg, mert ott rejtegetted a nyomokat a szekrényedben - szúrta közbe Elena.
- Meg akartalak védeni az igazságtól. Attól, hogy mi lett Stefanból.
- Tudom. Most már tudom. De azt még mindig nem értem, miért nem mondtad el soha azt a találkozást. Kérlek, Damon. Az igazat.
- Azt sejted, miért voltam akkor Mystic Fallsban? Katherine miatt. Tudtam, hogy nemsokára látható lesz az üstökös. Száznegyvenöt évig szerettem, nem tudtam egy csapásra elfelejteni. Annak ellenére, hogy akkor mély nyomokat hagytál bennem, szentül hittem, hogy ott van a kriptában, és ha kiszabadítom, újra együtt lehetünk! Mekkorát tévedtem! Elszúrtam, egy barom voltam, nincs ezen mit fényezni. A sír kinyitása után sokáig gondolkoztam ezen. Aztán elhatároztam, hogy küzdeni fogok érted, s bár sok mindenen átmentünk, de sikerült, és csak ez számít.
- Igen, sikerült, de ez számomra egy nagyon nehéz döntés volt. Nagyon szeretem Stefant, emberként őt választottam. Így utólag, ha elgondolkozom az emberi éveimen, mindig azt éreztem, hogy Stefant akartam szeretni. Görcsösen ragaszkodtam hozzá, mert számomra ő volt a jófiú, aki védelmezett, és mindig velem volt. Ezt pedig nem lehet meg nem történté tenni. Azonban most már csak téged szeretlek, és csak ez számít.
- Világos. Köszönöm, hogy ezt elmondtad - felelte Damon. Csendben ették a mályvacukrot, aztán Damon tett még pár faágat a tűzre.
- Szerinted mikor mondjuk el? - kérdezte hirtelen Elena.
- Mit?
- Hát ezt. Minket. Caroline-nak, Jeremy-nek, Mattnek... Egyszóval, mikor vállaljuk fel?
- Nem tudom, Elena. Ahogy akarod.
- Az a baj, hogy nem tudom, hogyan is mondjam ezt el. Mindenki furcsállni fogja a dolgokat, sőt, tartok tőle, hogy nem fognak megérteni.
- Nézd, ha neked ez problémát jelent...- kezdte Damon, de Elena félbeszakította.
- Nem, Damon, nem jelent problémát, hiszen ha tehetném, szó szerint világgá kürtölném, hogy mit érzek, de...
- De mi?
- Úgy gondolom, kell még egy kis idő. Szeretném rendezni az érzelmeimet, mindent újból átgondolni, megbirkózni ezzel az új helyzettel, megtanulni kezelni a vérszomjamat... Érted? Még bele kell jönnöm a dolgokba, és nem akarom, hogy bárki is negatívan akarja befolyásolni azt, amit érzek.
- Értem - bólintott Damon. - Bizonyára nem mindenki fogja jó döntésnek tartani.
- És ha nem? - kontrázott Elena. - Akkor mi van? Damon, én szeretlek, és ebben senki nem fog megakadályozni. Mindössze annyit szeretnék, hogy adj egy kis időt, jó?
- Természetesen - felelte a fiú. - A világ összes ideje a tied, és én mindig itt leszek, hogy támogassalak, Elena, ha te is ezt szeretnéd.
- Akkor jó, mert semmit se szeretnék jobban - válaszolta mosolyogva Elena. Ezzel lezárták a témát. Mivel már egész sötét volt, összepakoltak és hazaindultak.
 Elena fáradt volt. Az átváltozása óta sokat aludt, viszont magában kipipált egy újabb napot, amikor egyetlen ártatlan embert sem ölt meg. Egy kicsit büszke volt magára, mert még Caroline se bírta ki, habár most Damon mindent megtett, hogy a lehető legkevesebbet találkozzon emberekkel.
- Megjöttünk - mondta Damon, és leállította a motort. - Akkor holnap reggel találkozunk, jó?
- Ne, Damon!
- Nem szeretnéd? - kérdezte meglepetten Damon,
- Nem, nem szeretném, ha elmennél. Maradj itt velem, kérlek - kérte a lány. Damon arca ragyogott a boldogságtól.
- Örömmel, hölgyem - A ház csendes volt, Jeremy hagyott egy üzenetet, hogy Bonnie-nál vacsorázik. Elena örült ennek, mert ezek szerint rendeződött a dolog köztük. Gyorsan megfogta Damon kezét, és a hálószobája felé húzta.
- Én most megmosakszom, de addig is, érezd otthon magad - Elena előre kitervelte ezt, így elégedetten surrant be a fürdőszobába. Felvette a legszexibb, csipkés fehérneműjét, megfésülte a haját, majd a karjára vette a pizsamáját, és visszament a szobájába, de megállt az ajtóban, és a fiúra nézett, aki egy szál alsónadrágban feküdt az ágyon, elmélyülten nyomogatva valamit a mobilján. Hirtelen felnézett, és meglátta Elenát, ahogy őt fürkészi csábos pillantásokkal.
- Rendes körülmények között még nem próbáltuk - mondta halkan, miközben a szempilláit rebegtette. - Nem gondolod, hogy itt lenne az ideje? - Damon erre kihajította a telefont az ablakon, felugrott az ágyról, felvéve a legvonzóbb mosolyát, s Elenához sétált, megfogva a lány derekát.
- Te kis türelmetlen - dorgálta barátnőjét csábító hangon. - Viszont ami késik, nem múlik! - tette hozzá vigyorogva, majd megcsókolták egymást és lassan az ágy felé kezdtek hátrálni.


A következő rész tartalmából...
Temetés Mystic Fallsban! A szomorú esemény új fejezetet nyit Damon és Elena egyre inkább kibontakozó kapcsolatában. Caroline vallomást tesz, Stefan pedig ráeszmél valamire, ami boldoggá teheti.
7. rész >>

1x05 Kirándulás kettesben

Szemszög: Külső
Korhatár: 18
Figyelmeztetés: Erotikus tartalom
Megjegyzés: A részben csak Elena és Damon szerepel!

V. fejezet - Kirándulás kettesben

- Szia - köszöntötte kedvesen másnap reggel az ébredező lányt a kék szemű vámpír. Elenának, amit meglátta, ismét eszébe jutott, mi történt tegnap éjjel. Pontosabban arra emlékezett, hogy Damon megmentette.
- Jó reggelt - suttogta kissé kótyagosan, de nem bontakozott ki Damon öleléséből.
- Inkább délutánt! Már egy óra is elmúlt - magyarázta Damon, a faliórát fürkészve. - Hogy vagy? - kérdezte óvatosan a fiú.
- Jól, azt hiszem... Köszönöm...amit értem tettél.
- Bármikor - felelte Damon. - Akarsz beszélni róla? - Elena a fejét rázta, majd nagy nehezen felült, és ekkor vette észre, mi is van rajta.
- Hogy került hozzám a pólód? - tudakolta összevont szemöldökkel.
- Nem akarod tudni... - Damon szája a jól ismert félmosolyra húzódott, ahogy a földön heverő sáros ruhákra bökött. - Amúgy rólam álmodtál.
- Tessék? Ezt meg honnan szedted? - csattant fel Elena, holott tudta, hogy a srácnak igaza van.
- Álmodban a nevemet kiabáltad... ami persze megmagyarázza a nyáltócsát a párnán - nevetett Damon.
- Damon! Nem kiabáltam a nevedet... - Elena elpirult.
- Nem hiszed el? Pedig igaz! - vigyorgott Damon. A lány válaszra sem méltatta, mindössze játékosan hozzávágott egy párnát, mikor felkelt és bezárkózott a fürdőszobába. Amikor kijött, Damon még mindig az ágyán hevert, de most már át volt öltözve.
- Szóval - kezdte a fiú -, arra gondoltam, megkérdezem, lenne -e kedved piknikezni egyet. Persze csak akkor, ha velem akarsz tartani. Én nem kényszerítelek - folytatta, és elég közel lépett a lányhoz, aki mellén összefont kezekkel méregette, egy szál törölközőben.
- Ez most komoly, vagy csak szórakozol velem? - érdeklődött látszólag hűvösen, de nem tudta palástolni a hangjában bujkáló izgalmat.
- Halálosan komolyan mondtam - Damon bevetette a legszexibb mosolyát, aminek Elena képtelen volt ellenállni.
- Hát jó - közölte beleegyezően. - Mit hozzak?
- Magadat. Felőlem így is jöhetsz - felelte vigyorogva Damon. Elena nevetett, majd a szemét forgatva ismét bevonult a fürdőbe, hogy átöltözzön. Végül még felkapta a napszemüvegét, illetve a táskáját, és lesietett a lépcsőn. Jeremy ragasztott egy üzenetet a hűtőre, miszerint este hétig a Grillben lesz. A lány, miközben elolvasta, megivott egy tasak nullást, majd kilépett a házból. Damon a kocsijának támaszkodva várta, arcán széles mosollyal. Udvariasan besegítette az autóba, azután maga is bepattant. Halk zúgás jelezte, hogy a motor életre kelt.
- Hová megyünk? - kérdezte Elena.
- Majd meglátod - hangzott a sejtelmes felelet. Kis szünet után Damon törte meg a csendet.
- Hogy érzed magad?
- A körülményekhez képest egész jól, bár még mindig nem fogtam fel teljesen.
- Ennek nem így kellett volna lennie - válaszolta a fiú keserűen. - Az öcsém nem akarta megfosztani a világot egy nélkülözhetetlen focistától.
- Damon! Ne mondj ilyeneket Mattről, és kérlek, ne kend Stefanra! - Elena dühös volt.
- Sajnálom, de ez számomra is megemészthetetlen - közölte Damon undorral. - De ne félj, az ősi húgica már bűnhődik érte.
- Tessék?
- Jól hallottad. Mindenki belement a tervbe, még az erkölcsös Elijah is. Úgyhogy Barbie Klaus most ott rohad a régi Salvatore - pincében, egy székhez szögezve, teletömve verbénával. No meg persze karókkal - nevetett Damon.
- És Elijah ebbe belement? - Elena csak ennyit bírt kinyögni.
- Igen, bár maradjunk annyiban, hogy nem hallotta a teljes igazságot. Megjöttünk - Damon leállította a motort, egy pillanat alatt Elena oldalán termett, és kisegítette a kocsiból. Végezetül a csomagtartóból kivett egy kosarat, majd bezárta az autót. Egy erdő szélén álltak, ahonnan egy kicsi, zöld rét nyílt, tele gyönyörű virágokkal, itt-ott elszórtan karcsú fákkal, termékeny bokrokkal.
- De hisz' ez csodálatos - szólalt meg Elena meglepetten.
- Régebben sokszor jöttem ide, ha magányra vágytam. Még 1864-ben fedeztem fel - válaszolta Damon. Felajánlotta karját Elenának, aki habozás nélkül belekarolt. Ez örömmel töltötte el az idősebbik Salvatore-t. Elindultak a rét belseje felé, ahol kiválasztottak egy szép helyet egy kis fa alatt. Damon leterített egy pokrócot, amit a kosárból vett ki. Leheveredtek, a fiú nekitámasztotta hátát a fának, Elena pedig hozzábújt. Szótlanul üldögéltek egy ideig.
- Látom, megvan a gyűrűd - vetette fel Damon. - El is felejtettem teljesen, elvégre tegnap egész nap olyan borult volt az idő.
- Tetszik? - kérdezte a lány.
- Ez is tetszik.
- Miért, mi tetszik még? - Damon elmosolyodott.
- Te, Elena - mondta. Lassan közelebb hajoltak egymáshoz, és Damon megcsókolta őt. Elena testén bizsergés futott át, és Damon is enyhén megremegett. Miután elváltak, még hosszan nézték egymást.
- Miért engem választottál? - tudakolta a fiú.
- Igazából nem tudom. Minden érzésem megváltozott, átértékelődött, némelyik felerősödött, némelyik elhalványult, de mégis, minden annyira más...csak azt éreztem, hogy rád van szükségem, hogy téged akarlak látni, hallani, érezni. Szerintem szerelem volt első látásra, csak elfeledtetted velem. Amikor újra láttalak, már egy könyörtelen gyilkos voltál. Végül pedig, te voltál az "utolsó emlékem".
- Az utolsó emléked? - kérdezte Damon meglepetten.
- Igen. Egyszer azt hallottam, hogy az életünk utolsó másodperceiben a végzetünket látjuk. Én téged láttalak. A szemeidet - magyarázta Elena. - Mielőtt elfeledtetted volna velem a találkozásunkat, azt kívántad, hogy találjam meg, amit keresek. Megtaláltam - fejezete be.
- Köszönöm, Elena - mondta Damon lassan és ünnepélyesen, majd ismét megcsókolta Elenát. Most azonban nem váltak el el hamar, sokáig ízlelgették egymás ajkait. Egyszer csak Elena csókjai követelőzőbbé váltak, és Damon boldogan viszonozta őket. A fiú szája lejjebb siklott, a lány nyakát kezdte csókolgatni. Elena halk nyögésekkel követelte a folytatást. Amikor újra találkoztak ajkaik, már hevesebben csókolták egymást, mint valaha. Nyelveik vad táncot jártak. Ekkor Elena elkezdte kiszabadítani Damont a pólójából, és jó messzire elhajította azt. Nemsokára Elenáról is lekerült a felső, majd a nadrág, Damon pedig megszabadult a farmerjétől és szájával óvatosan kikapcsolta a lány melltartóját. Elena egyszer csak hihetetlen sebességgel felült, majd a földre taszította Damont és fölé hajolt. Finoman végighúzta ujjait a vámpír ajkán, arcán, nyakán, erőteljes mellkasán és izmos hasán. Szájával apró csókokat nyomott az említett testrészekre, amire Damon halk sóhajtásokkal válaszolt. Aztán megint ő kerekedett felül, és gyengéd csókokkal halmozta el Elenát. Finoman becézte a lány formás melleit, a nyakát, és a hasát, miután óvatosan kihámozta Elenát a bugyijából, anélkül, hogy abbahagyták volna a csókolózást. Már csak Damon fekete boxeralsója állt a végső boldogság útjába, ezért Elena hamar megszabadította tőle a fiút. Egy pillanatra megálltak.
- Nem hiszem el, hogy ez megtörténik - sóhajtotta Damon leplezetlen gyönyörrel a hangjában. Elena ragyogó  arccal felelt:
- De megtörténik - válaszolta, és száját a fiúéra tapasztotta. Elérkezett pillanat: Damon lassan, de gyengéden belehatolt, a lány pedig aprókat nyögött és a nevét sikongatta. Szenvedélyesen ölelték és csókolták egymást, közben Damon egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt, míg Elena beletúrt Damom dús, sötét hajába és jó erősen belemarkolt. Egyszerre értek fel a csúcsra. Olyan gyönyört éreztek, mint még soha azelőtt.

Hosszú idő múlva, Elena elégedetten bújt Damon karjaiba, és a mellkasára tette a fejét. Damon közben kivett egy puha takarót, illetve két tasak vért a kosárból, és az egyiket átnyújtotta Elenának.
- Tudod, hogy majdnem két évet vártam erre! - mondta Damon.
- Tudom.
- Ha még mindig nem emlékeznél arra a napra, akkor ha megkérdezném, hogy mikor kezdtél többet érezni irántam, mit válaszolnál? - kérdezte csillogó kék szemeivel a lány arcát fürkészve. Elena kicsit elgondolkozott a válaszon.
- Emlékszel, amikor Atlantába vittél Bree bárjába? Azt hiszem, akkor mozdult meg először bennem valami. De akkor, amikor a kriptavámpírok elkapták Stefant, és együtt kiszabadítottuk, sem voltál már közömbös számomra. Aztán, amikor táncoltunk a szépségkirálynő választáson, mély nyomokat hagytál bennem - A válasz hallatán Damon elmosolyodott.
- Pont erre a háromra gondoltam én is - közölte, majd újra szenvedélyesen megcsókolták egymást.
- Damon?
- Hm?
- Akkor mi most... együtt vagyunk? - tudakolta Elena lassan, némi bizonytalansággal a hangjában.
- Szeretnéd, ha így lenne?
- Igen.
- Akkor nagyon is együtt vagyunk - jelentette ki Damon mosolyogva, majd egy puszit nyomott a lány homlokára. Ez a tény mindkettejüket óriási örömmel töltötte el.
- Valami bánt, Damon - szólalt meg hirtelen Elena némi hallgatás után.
- Mi az, szerelmem?
- Stefan az. Félek, nagyon megbántottam - vallotta be a lány.
- Nem kell aggódnod miatta. Vámpír Barbie kezelésbe vette - nyugtatta meg Damon.
- Caroline? - kérdezte Elena.
- Igen. Kölcsönösen vigasztalják egymást. Szerintem az öcskös talált egy új Lexit. Meg az a csinos doki is szokta hívogatni...
- Meredith? Ja igen, láttam, hogy tegnap is hívta. Hogyhogy? - Elena nem értette a helyzetet.
- Nem tudom, de ma reggel is összeült a depi - klub - Elena kérdő pillantására megmagyarázta az előbb használt kifejezést. - Mindketten magukat hibáztatják azért..., ami veled történt.
- Nincs igazuk... nincs. Senki se tehet róla... Tudod, olyan furcsa néha, ahogy elmegyek Jeremy mellett. Hiába kell távol tartanom magam tőle, néhányszor látom magam előtt, ahogy átharapom a torkát, és az utolsó csepp vérét is kiszívom... és ez olyan borzalmas!
- Egy idő múlva minden könnyebb - vigasztalta Damon. - Meg kell tanulnod uralkodnod a vérszomjadon, nem pedig elfojtanod és küzdened ellene. Ha szeretnéd, sok mindenre megtaníthatlak.
- Na és hogyan, Mr. Salvatore? - kérdezte pajkosan Elena.
- Öltözz fel, megmutatom! - gyorsan felkaptak néhány ruhát, majd Damon elővett egy tasak vért, és Elena felé nyújtotta. A lány szeme alatt megjelentek az erek, szemfogai megnőttek, de Damon elrántotta előle a tasakot.
- Csak ha elkapsz! - mondta vigyorogva és eltűnt. Elena utánarohant. Most először használta természetfeletti képességeit. Szélsebesen suhant be a fák közé és fülelt. Olyan hangokat hallott, amiket eddig soha: apró bogarakat, fészkelő madarakat, levelek suhogását... és halk szívdobogást.
- Itt vagyok! - integetett Damon egy fa tetejéről. Mire Elena odanézett, már el is tűnt, aztán újra és újra felbukkant valahol máshol. A lány rendületlenül követte, amikor hirtelen meghallotta Damon hangját.
- Mögötted! - Elena villámgyorsan megfordult, és látta, ahogy a srác elillant. Amint körbenézett, valaki váratlanul megfogta az arcát. Damon volt, aki egy faágról lógott fejjel lefelé.
- Ami azt illeti, van még mit tanulnod! - nevetett, de Elena belefojtotta a szót azzal, hogy megcsókolta, mire a fiú anélkül ugrott le a fáról, hogy elengedte volna a fiatal vámpírt. Elena a nyakába ugrott, lábait felhúzta és Damon dereka köré kulcsolta, aki sebesen rohanni kezdett vele, úgy, hogy még mindig nem szakították meg a csókot. Ledobták magukat a pokrócra és újra egymáséi lettek. A naplemente még vonzóbbá, még gyönyörűbbé tette a helyet Elena számára. Egyszerűen képtelen volt betelni Damonnel, hosszú percekig legeltette szemét izmos, kisportolt testén. Már többször is látta Damon felsőtestét - sőt, egyszer teljesen meztelenül is megcsodálhatta korábban -, de soha nem nézett még ÍGY rá. Úgy, hogy ez a tökély az övé, és senki másé. Damon, mintha kitalálta volna a gondolatait, így szólt:
- Most már az enyém vagy, csak az enyém.
- Igen. Csak a tiéd! - felelte Elena boldogan, és befejezték, amit elkezdtek.

Már sötét volt, amikor hazaindultak. Kéz a kézben mentek el a kocsiig, néha váltottak egy-egy szerelmes pillantást. Damon besegítette Elenát az autóba, és miután ő is beszállt, elindultak. A hazaúton végig fogták egymás kezét, csak akkor engedték el, amikor a fiú sebességet akart váltani.
Hazaérve Elena beköszönt Jeremyhez, megmosakodott és pizsamát vett. Ekkor már Damon ott feküdt az ágyában, egy pólót és alsónadrágot viselt. Elena boldogan bemászott a karjai közé, megcsókolták egymást és elaludtak. A lány természetesen Damonnel álmodott, s úgy érezte, sosem volt még ilyen boldog.


A következő rész tartalmából...
Elena és Damon végre egymásra talált, és elszakíthatatlanná válnak. Egy újabb varázslatos napon Elena olyan titkokat tud meg Damontől, amelyek nemcsak meglepik, de boldoggá is teszik őt.
6. rész >>

1x04 Két év hazugság

Szemszög: Külső
Korhatár: 12

IV. fejezet: Két év hazugság

Stefan, amint Elena a földre rogyott, mellette termett.
- Mi a baj? - kérdezte. Elena jelentőségteljesen Damonre pillantott, aki hangtalanul egy szót formált ajkaival: "Sajnálom!"
- Nincs baj, Stefan - nyugtatta meg Elena a fiút. - Csak minden olyan... más. Zúg a fejem.
- Igen, most ez a normális - mondta Caroline. - De nemsokára elmúlik, hidd el - Elena rámosolygott hálája jeléül.
- Köszönöm, Care! - ekkor visszatért Meredith, aki átment ellenőrizni Mattet.
- Matt magához tért. Bemehettek hozzá, ha akartok - közölte. A többiek erre biccentettek felém, majd átmentek a szemközti kórterembe. Egyszer csak Elena fejében egy hang szólalt meg: "Beszélnünk kell, délben érted megyek!" - ismerte meg Damon hangját. Utoljára Meredith hagyta el a szobát, de Elena utána kiáltott:
- Meredith, várj! - az orvos visszafordult. Odalépett mellé és így szólt:
- Én megértem, hogy haragszol rám, de nem tudtam, hogy...
- Nem haragszom! - vágott közbe a lány. - Nincs jogom és nem is akarlak téged hibáztatni, mert így vagy úgy, de megmentetted az életemet. Te helyesen cselekedtél... bár még mindig nem hiszem el, hogy.. mi lett belőlem - Elena hangja elcsuklott, így egy kis szünet után folytatta. - Azonban nem ezt akartam a kérdezni, hanem azt, hogy kinek a vérét használtad fel. - Meredith lesütötte szemeit.
- Damon vérét - viszonozta, majd lassan az ajtó felé indult.
- Köszönöm, amit Alaricért tettél! - szólt még utána Elena. - Örökké hálás leszek érte. - Meredith szomorúan bólintott és becsukta a terem ajtaját.
Jeremy nemsokára visszaért, és hazavitte Elenát. Egész úton szótlanok voltak, hiszen mindkettejüknek meg kellett emészteni a történteket. Mikor a házhoz értek, Elena be akart menni, de nem tudott, mert egy láthatatlan fal visszatartotta.
- Ne haragudj! - mondta Jeremy, látva nővére tehetetlenségét. - Elfelejtettem, hogy be kell hívjalak. Elena, gyere be! - mondta, mire a lány belépett és rögtön felment a szobájába. Éjjel fél kettő volt. Lerogyott az ágyra és azonnal elaludt. Damonről álmodott és az első találkozásukról, meg hogy mi lett volna, ha nem felejti el azt a bizonyos néhány percet.
Fél egykor arra ébredt, hogy valaki ül az ágya mellett, és őt nézi. Damon volt.
- Megígértem, hogy eljövök érted. Gyere, beszélnünk kell - szólalt meg, amint a lány kinyitotta a szemét. Elena szótlanul bólintott, átöltözött és követte Damont. Mindenképpen tudni akarta a kérdéseire a válaszokat. Az idősebbik Salvatore egy tisztásra vezette, a boszorkányok házának közelében.
- Itt találkoztam Elijah-val, azután, hogy felébresztem - mondta halkan. Leültek egy aprócska tó mellett; Damon Elenára nézett, mondani akart valamit, de nem tudott megszólalni.
- Miért feledtetted el velem? - kérdezte végül Elena, tekintetét Damon kék szemibe fúrva. A fiú sokáig hallgatott.
- Nem szabadott volna tudni senkinek, hogy visszatértem a városba - szólalt meg végül. - De jobb okot nem tudok mondani. Sajnálom, hogy sosem mondtam el, pedig el kellett volna. Hibáztam, és két éven át hazudtam neked, Elena. Bocsáss meg érte. Megvethetsz, azonban a tényen nem változtat: Szeretlek. - Elena lehajtotta a fejét, majd hirtelen szívszaggatóan zokogni kezdett.
- Én nem akartam ezt, Damon! Sose akartam. Ember szerettem volna maradni, megtapasztalni olyan dolgokat, amiket csak emberek érezhetnek... - sírta. - Most pedig ennek vége! - Damon magához húzta Elenát,  csitítgatta, simogatta a haját. Így ültek elég hosszú ideig. Elena teljesen Damon testéhez simult, és átkarolta. Miközben beszívta a fiú mámorító illatát, lecsillapodott.
- Megértem, hogy az öcsémet választottad - suttogta halkan Damon. - Én sosem érdemeltelek meg - Elena erre felpillantott.
- Én nem választottam - mondta és megcsókolta Damont. Partnerét először meglepte a lány kezdeményezése, de gyorsan viszonozta a csókot. Elena beletúrt Damon hajába, és egyre hevesebben csókolta őt, mire Damon óvatosan hátradöntötte, anélkül, hogy elengedte volna. Majd felemelte a fejét, és végigcsókolta a Elena nyakát, az arcát, aztán visszatért a szájához. Ajkaik hosszan becézték egymást, végül Damon szakította meg a csókot. Elena két keze közé fogta a fiú tökéletes arcát, tanulmányozta finom vonásait, ajka ívét, belemerült kék szemeibe. Majd ismét megcsókolta és ott folytatták, ahol abbahagyták.
Csak akkor engedték el egymást, amikor Elena hirtelen felpattant.
- Jézusom, mit csinálok! Ne haragudj, Damon, most mennem kell... - hadarta zavartan, és felkapta a táskáját. Damon azonban megállította:
- Mi történt, Elena? Talán nem élvezted? - Elena sóhajott.
- Persze, hogy éveztem... De haza kéne mennem, Jeremy már biztosan aggódik értem, Stefan is kereshetett... - a lány lesütötte szemét. - És éhes is vagyok - tette hozzá.
- Gondoltam már erre. Még délelőtt telepakoltam a hűtőtöket egy csomó tasak nullás vérrel, nekem az a kedvencem... Jeremynek elmagyaráztam, hogyha lehet, ne nagyon keressen és mindig használjon verbénát, mert nem tudhatjuk, mennyire vagy veszélyes. Az öcsém pedig Bonnie-val találkozik. Van egy kis megbeszélnivalójuk - nyugtatta meg Damon. - Gyere akkor, hazakísérlek - Elena belement, és együtt hazamentek. Már a ház előtt álltak, amikor Damon kapott egy üzenetet Stefantól, hogy menjen sürgősen a Salvatore-házba. Így Damon elbúcsúzott Elenától, de most nem csókolta meg, csak egy puszit nyomott a homlokára, és eltűnt.
Amikor a lány felért a szobájába, látta, hogy Caroline ül az ágyán és sír.
- Szent Isten, Care, mi a baj? - tudakolta; odarohant a szőke vámpír mellé és megölelte.
- Tyler - dadogta Caroline. - Klaus.. Tyler... Klaus Tyler testében van!
- Jaj, Caroline, legalább nem halt meg! - vigasztalta Elena. - És nemsokára újra együtt lehettek.
- Tudom és örülök is - válaszolta Care szipogva. - De kihasználja...
- Mondd el nekem! - kérte Elena és Caroline elmesélte az egészet, azt is, amit Bonnie-tól hallott. Szép lassan lecsillapodott.
- Látod, én itt traktállak a bajaimmal, miközben te meg most váltál szörnyeteggé...
- Szörnyeteg, ez a legjobb szó.
- Mind azok vagyunk - közölte Care. - Jut eszembe, itt a gyűrűd, Bonnie megcsinálta. Én választottam neked, jó? - Azzal átnyújtott Elenának egy vékony karika gyűrűt, amely ezüst színű volt, a közepén egy gyönyörű, kék zafírral.
- Caroline, hisz ez gyönyörű - örült Elena. - Köszönöm!
- Ugyan már, Bonnie-nak köszönd! Elvégre barátok vagyunk, vagy mi. Elena, tudod, hogyha kell valami, akkor nyugodtan szólj!
- Úgy lesz - ígérte Elena.
- Jó! Ne haragudj, de most tényleg mennem kell - Caroline elköszönt és elment.
Elena lement a konyhába, majd elővett két tasak vért. Bár eddig csak a kórházi A+-t próbálta, a nullás jobban ízlett neki. Ezután visszament a szobájába és írta a naplóját. Hosszú oldalakat teleírt az érzéseivel. A feje már alig fájt, de fáradtnak érezte magát, ezért készült a lefekvéshez. Mikor kijött a fürdőszobából, látta, hogy Stefan ül az ágya szélén.
- Szia. Ne haragudj, hogy rád törtem, de még nem volt alkalmunk beszélni - mondta. Elena leült mellé, és mindent elmondott neki, a balesettől kezdve, az érzésein és az emlékein át a Caroline-nal való találkozóig. Stefan csendben hallgatta, bár beszélgetésüket többször is megzavarta a fiú telefonja: mind a kétszer Meredith kereste. Mikor Elena befejezte, Stefan magához húzta, megölelte és ezt mondta:
- Megértem, Elena. Te döntöttél. Vele találkoztál először, ráadásul itt hagytalak, rengetegszer megbántottalak, és fájdalmat okoztam neked. De szeretném, ha tudnád, hogy köszönöm neked ezt a két évet, mindent. amit nyújtottál nekem. Melletted egy kicsit újra embernek éreztem magam. Sajnálom, hogy hagytalak meghalni, kétszer is - Ennél a mondatnál Elena tagadólag rázta a fejét. - Viszont szeretném, ha barátok maradnánk. Bármi bajod van, ott leszek neked. Szeretlek és szeretni is foglak, és tudom, hogy te is így érzel. Azonban el kell engednünk egymást.
- Stefan.. én.. nem döntöttem - felelte Elena, letörölve néhány könnycseppet.
- Dehogyisnem, Elena, tudod te azt - Stefan utoljára megcsókolta a lányt, majd a következő pillanatban eltűnt. Elena halkan sírdogált, sokáig gondolkozott Stefan szavain.  
- Tehát vége - gondolta. Borzasztóan fájt neki ezt kimondani, azok után, hogy mi mindenen mentek keresztül, hogy mennyire szerették egymást, és azok után, hogy Elena annyi időt töltött azzal, hogy visszakapja őt... Most meg csak úgy eldobta magától. Nem bírt megbirkózni a gondolattal, zúgott a feje, s valami megmagyarázhatatlan fájdalom és szomorúság lett úrrá rajta. Érezte, hogy most nem fog tudni aludni, így felkapta a kabátját és csak úgy pizsamában kiment az utcára. Céltalanul bolyongott, egyenesen egy erdős rész felé véve az irányt, bár az igazat megvallva, egyáltalán nem érdekelte, hogy merre megy. Egyre beljebb hatolt a sűrű erdőben, nem figyelve az utat. Könnyei továbbra is rendületlenül folytak végig az arcán és Elena egyszerűen képtelen volt befejezni a sírást. Valami borzasztó furcsa érzés kerítette hatalmába, ahogy igyekezett elfojtani a zokogást. Feddte magát azért, hogy csak úgy hagyta elmenni Stefant, de egy belső hang mégis azt súgta, hogy helyes döntés volt, mert a szíve mélyén nem a fiatalabbik Salvatore-ra vágyott. A harag, a szerelem, a szomorúság, a tehetetlenség, a gyász, azaz minden érzelme, ami csak létezett, egy óriási érzéssé összpontosult: fájdalommá. Nem bírta tovább, összeroskadt az erdő közepén és vigasztalhatatlanul zokogni kezdett. Teljesen megfeledkezett a külvilágról, önkívületben feküdt és hagyta, hogy a fájdalom feleméssze. Azonban egyszer csak két kar felemelte és karjába vette.
- Sssss... - csitította halkan az idegen valaki. Elena felpillantott és könnyei függönyén keresztül is megismerte megmentőjét.
- Damon... - suttogta erőtlenül.
- Itt vagyok, Elena - felelte a fiú halkan. Elena fejét Damon pólójába fúrta, és még nagyobb hévvel kezdett zokogni. - Nem kell félned - folytatta, és hogy lenyugtassa, elkezdte a lány haját simogatni, aki közben immár görcsösen kapaszkodott a srác nyakába.
- Ne hagyj itt, Damon, kérlek, ne hagyj el... - nyöszörögte Elena.
- Nem hagylak itt - közölte Damon, majd elindult kifelé az erdőből. Jó darabig tartott, míg kiértek, hiszen Elena eléggé eltávolodott a háztól. Amint odaértek, Damon rögtön felsuhant a lány szobájába, lefektette őt az ágyra, óvatosan levette Elena sáros ruháit, majd lehúzta a pólóját és ráadta azt. Végül finoman betakarta és megigazította a párnáját, hogy nyugodtabban aludjon. De Elena nem tudott aludni, holott már abbahagyta a sírást.
- Damon? - kérdezte halkan. - Ugye nem mész el?
- Nem - viszonozta Damon csöndben, majd lassan ő maga is befeküdt az ágyba, karjába vette Elenát, és addig simogatta, míg a lány el nem aludt.


A következő rész tartalmából....
Elena meghozta döntést, melyben egyelőre még korántsem biztos. Damon mindent megtesz, hogy elnyerje a lány kegyeit, ezért elviszi egy különleges helyre, amivel nem várt hatást ér el.
5. rész >>

1x03 Szép új világ

Szemszög: Elena

Korhatár: 12

A cím a Vámpírnaplók 2. évadának második részére utal, melynek címe Brave New World (Szép új világ). A részben Caroline átváltozását kísérhetjük figyelemmel.

III. fejezet - Szép új világ

Minden sötét volt. Nem éreztem semmit, csak nyugalmat és békét. Egyedül voltam. Elindultam, de nem láttam, csak a sötét, mindent beterítő semmit, mely végtelen volt és szomorú.

Hirtelen felébredtem. A szemem magától felpattant és kapkodva vettem a levegőt. Egy kórteremben feküdtem, egy ágyon. Mellettem három ember állt: Meredith, Stefan és Damon. Engem néztek. Az jutott eszembe, hogy mindezt csak álmodom, elvégre halott vagyok. De az egész annyira valósághű volt, hogy kezdtem elhinni: valóban élek. A torkom száraz volt és égetett is. Hosszú időbe telt, mire megtaláltam a hangomat.

- Mi történt? – nyögtem. – Meghaltam, ugye? – A két Salvatore Meredithre nézett, mintha ők azt várnák, hogy ő elmagyarázzon nekem mindent.
- Elena, én annyira sajnálom! – kezdte Meredith könnyes szemekkel – Az egész miattam van.
- Ne mondj ilyet, Meredith – szólalt meg halkan Stefan. Levélzöld szemei kifejezéstelenül meredtek a padlóra.
- Mi a te hibád? – kérdeztem az orvostól.
- Elena, emlékszel, amikor ma délután a kórházban ébredtél föl? – tudakolta Meredith.
Elgondolkoztam. Ma délután! Az a néhány óra, ami azóta eltelt, kész örökkévalóságnak tetszett.
- Igen, emlékszem – felelte végül. – Jeremy hozott be, te pedig megállapítottad, hogy agyrázkódásom van. Így volt?
- Nos, az a helyzet, – folytatta Meredith – hogy nem teljesen így van. Hazudtam neked és az öcsédnek is. Elítélhetsz érte, de nem rosszból tettem. Nem agyrázkódásod volt, hanem agyvérzésed.
- Uram atyám – motyogtam. – De hiszen azt mondtad, nem nagyon komoly, sőt, haza is engedtél. Márpedig egy agyvérzés elég komoly.
- Ez így igaz. Amikor Jeremy behozott, nagyon súlyos volt az állapotod. Segítenem kellet rajtad – mondta Meredith lassan és jelentőségteljesen.
- Hogy érted ezt? – kérdeztem. Meredith mélyet sóhajtott és megfogta a kezem.
- Vért adtam neked, Elena. És nem emberi vért.
Elsápadtam. Szuper! Szóval most éppen átváltozom. Azt hiszem, jobb lett volna holtan maradni.
- Sajnálom, Elena. Keresztülmész az átváltozáson.

Hirtelen forogni kezdett velem a világ. Vámpír leszek. Vámpír! Soha nem akartam átváltozni. Most pedig vagy azt teszem, vagy meghalok. Nagyszerű. Valószínűleg sokkot kaptam.

Stefan letérdelt mellém és megszorította a kezemet.
- Annyira sajnálom, Elena. Az egész miattam van. Kérlek, bocsáss meg! – esdekelt.
- Hát igen, lehet is okod a lelkifurdalásra, öcsi – szűrte a szavakat a fogai közt Damon. Gyilkos pillantást vetett Stefanra. – Talán nem a Donovan gyereket kellett volna először kihozni elsőnek – vicsorgott. Ekkor Stefan villámgyorsan mellette termett és egy hatalmasat húzott be neki. Damon jó nagy lendülettel nekiesett az ajtónak, de már fel is pattant és Stefan gallérját szorongatta.
- Hogy merészeled?! - sziszegte.
- Elég! Halljátok?! – kiáltotta Meredith – Elég! Majd lerendezitek, de nem itt és nem most! Megértettétek? - mondta haragosan. Damon, ha kelletlenül is, de elengedte az öccsét, bár még rávicsorgott egyszer.

- Stefan kérlek, gyere velem! Alá kell írnod néhány papírt, mivel te hoztad be Elenát.
Stefan fújtatva követte Mereditht. Amint kimentek, Damon odaült az ágyamhoz.

- Jaj, Elena, nagyon sajnálom. Nem akartam ezt - mondta, miközben könnyek csorogtak végig tökéletes arcán. Megfogtam a kezét.

- Nem tehetsz róla, Damon. Senki se tehet, egyedül Rebekah - válaszoltam.

- Túlélni nem fogja, arról kezeskedem - ígérte meg a fiú. Végigsimítottam az arcát.

- Te se haragudj rám mindazért, amint mondtam. Nem is tudod, milyen fontos vagy számomra.

- Tényleg? - Damon halványan elmosolyodott és közelebb hajolt hozzám. Az arcunk szinte összeért.

- Tudom, hogy Stefant választottad, de én akkor is szeretlek. Ahogy mindig is szeretni foglak – mondta. Az ajka már csak néhány milliméterre volt az enyémtől. Lehunytam a szemem. Ám a következő pillanatban Jeremy rohant be a szobába, így gyorsan szétrebbentünk. Az öcsém sötét szeme vörös volt a sírástól.
- Elena - suttogta és finoman megölelt. Hallottam, ahogy a vér sebesen száguldozik az ereiben, ezért hamar elengedtem. - Nem hiszem el, hogy ez történt. Alaric megjelent a házban, szellemként. Innen tudtam meg, hogy mi történt. - Damonre pillantott. - Meg ahogy azt is, hogy Klaus halott. De hogy lehet, hogy ti még mindig éltek? - kérdezte Damont.

- Ezt akarom én is megtudni. Hibrid papi vagy hazudott, vagy valami hiba csúszott a rendszerbe.

- A hiba én vagyok - szólalt meg valaki. Bonnie volt. Amikor meglátott, ő is nyakamba borult.

- Borzasztóan sajnálom, Elena - mondta lassan. - Ha bármit tehetnék érted… - Megráztam a fejem és elmosolyodtam.

- Már így is eleget tettél értem, Bonnie.
Időközben Stefan és Meredith is visszaértek. A két Salvatore még mindig sötéten nézett egymásra. Hogy megtörjem a csendet, Meredithhez fordultam.

- Hogy van Matt? Ugye él?

- Igen – hangzott a válasz. – Él. És jól lesz. Már lekapcsolták a lélegeztetőgépről.
Egy pillanatig nagyon önzőnek éreztem magam azért, hogy míg nekem itt vannak a barátaim, addig Matt teljesen egyedül van. Azonban egyszer csak beviharzott Caroline, aki még mindig zokogott. Biccentett Stefan felé, gondolom, mivel ő szólhatott neki. Care megölelt, megszorította a kezem, s miközben eláztatott könnyeivel, ennyit suttogott:

- Borzasztóan sajnálom, Elena! De megbirkózol vele. Tudom. Neked biztosan sikerül – mondta és hátrébb lépett, Bonnie mellé. Olyan érzésem volt, mint nemrég a kriptánál, mikor Alarictól vettünk búcsút. Mindenkinek szomorúság csillogott a szemében, bár Stefanéban még egy jó adag bűntudat is észrevehető volt. Végül Meredith előlépett.
- Elena, a döntés a tiéd. Befejezed… az átváltozást? - kérdezte remegő hangon.
Egy percig gondolkodtam, de végig tudtam, mit teszek. Az ébredésemtől fogva éreztem, hogy melyik úton haladok a Döntés felé. Döntöttem, bár belegondolni nem mertem. Csak hagytam, hogy az agyam irányítson.
- Igen, befejezem. Meg fogok birkózni vele - jelentettem, de a hangom elég bizonytalanul csengett.
- Elena, biztos, hogy ezt akarod...? - kérdezte Stefan halkan. Damon idegesen forgatta a szemét.
- Biztos - feleltem, kicsit határozottabban
Ekkor Meredith három tasak vért vett elő köpenye zsebéből, és felém nyújtotta őket.

- Tessék.
- De nem kell végignéznetek! - tiltakoztam. - Menjetek ki nyugodtan.

Semmi baj, Elena - mondta Bonnie. - Ránk mindig számíthatsz.
A többiek bólintottak, mire szemeim akaratom ellenére is megteltek könnyekkel.
- Köszönöm - viszonoztam, és végignéztem az arcokon. Stefan, Jeremy, Meredith, Bonnie, Caroline és Damon.
- Képes vagyok rá! - gondoltam, bár ebben korántsem voltam biztos. Miattuk. Fogtam és eltéptem az egyik tasak tetejét, majd lassan a számhoz emeltem.

Az első korty után elöntött az extázis. Minden eddig tapasztalt érzésnél erősebb és magával ragadóbb volt. A szemem izzott, erek jelentek meg rajta, mintha vérben úszna. Egy pillanatra iszonyatos fájdalmat éreztem a számban, ahogy hirtelen négy borotvaéles szemfog szakította át az ínyemet. Csak egy valamire tudtam gondolni: a vérre. Mohón döntöttem magamba a tasak tartalmát. Korábban sohasem voltam képes elképzelni, milyen is a vérszomj. Most már tudom. Feltéptem a másik tasakot, de hirtelen bűntudatom támadt. A barátaimra néztem: Stefan szeme még mindig könnyes volt; Jeremy üveges szemmel nézett a semmibe; Meredith egy nagyot sóhajtott, az arcán ijedtség tükröződött; Bonnie halkan sírdogált; Caroline pedig a földet bámulta. Viszont Damon arca nyugodt volt és komoly. Végig engem nézett, majd a vérre bökött a szemével és bólintott, miközben kezével arra figyelmeztetett, hogy kicsit lassítsak. Ugyanakkor egy olyan érzést sugárzott felém, amit egyáltalán nem vártam: bizalmat. Így hát óvatosan kiittam a második tasakot is. A mámor lassan csillapodott, mikor visszaadtam Meredithnek az utolsó tasakot. Ekkor hirtelen szédülni kezdtem; emlékek jelentek meg a fejemben, melyeket el kellet hogy felejtsek: Damon, amikor azon az éjszakán, mikor megmentettek Elijah-tól és Rose-tól, bevallja, hogy szeret, de ő nem érdemel meg engem, viszont Stefan igen. Majd könnyes szemmel elfeledteti velem és eltűnik.

Utoljára pedig egy olyan emléket látok, amitől padlót fogok, szó szerint. A felismerés letaglóz. Látom Damont és saját magamat, ahogy beszélgetünk. Pontosan elmondja, szerinte mire vágyom: egy felemésztő szerelemre, szenvedélyre és kalandra, sőt még egy kis veszélyre is. Aztán feltűnik a szüleim kocsija, így Damon megigéz, hogy találjam meg mindazt, amit keresek, utána pedig elfeledteti velem a találkozást. Ez 2009. május 23-án történt, nem sokkal azelőtt, hogy a szüleimmel balesetet szenvedtünk a Wickery – hídon. Most már értem, miért mondta Damon olyan fájdalmasan, hogy: „Talán…” Mert nem Stefant ismertem meg először.

Hanem Damont.

A következő rész tartalmából...

Elena átváltozott, és nemcsak új életével, hanem visszatért emlékeivel is meg kell birkóznia, melynek hatására lehet, hogy felül kell bírálnia a döntését, főleg, miután eltölt egy délutánt egy bizonyos személlyel.
4. rész >>

Daniel Gillies, Ian Somerhalder és Paul Wesley - Slash

Itt egy újabb slash, melynek főszereplői Ian Somerhalder (Damon), Paul Wesley (Stefan) és Daniel Gillies (Elijah). A történet alapjául a 2012-es San Diego Comic Con szolgált, ahol Paul viccesen kijelentette, hogy ágyba bújna Elijah karakterével. Minden más kitált! :)

Korhatár: 18

Figyelmeztetés: Erotikus tartalom.

Írta: LadyLoss15

Jó olvasást!

Daniel Gillies döbbenten meredt a kezében tartott tabletre, és félrenyelte a vizet. Biztos volt benne, hogy megint álmodik. Igen, ez logikusnak tűnt, hiszen gyakran voltak ilyesmi jellegű álmai. Belecsípett a karjába, és úgy tűnt, tutira ébren van, szóval rányomott az újrajátszásra, és feszülten figyelt.

A képernyőn Paul és Ian épp azt jelentették ki a nagy nyilvánosság előtt, hogy szívesen kezdenének vele. Pontosabban Paul vele, Ian pedig csatlakozna kettősükhöz. Daniel értetlenül bámult maga elé. Paulnak felesége, Iannek barátnője volt, és mindkettőről úgy tudta, boldogok, hűségesek párjukhoz. Legfőképpen pedig heteroszexuálisak. Ami róla már nem volt elmondható, de szeretett felesége épp a konyhában tevékenykedett, így hiába érezte időnként, hogy valami kicsit el lett baszva benne – de szó szerint -, és biszex, nem mondta el senkinek ezt az apróságot. Legalább a nőkhöz is vonzódott, ami mégiscsak jobb, mint a melegek.

Egyszóval saját erotikus álmait még csak-csak megértette, melyek főszereplői valóban a Salvatore testvéreket játszó színészek voltak, de hogy mi késztette őket ilyen kijelentésre, azt fel nem foghatta. Végül úgy döntött, szokásos hülyéskedéseikről lehet szó, így kissé felkavart lélekkel, de jóval nyugodtabban folytatta üzenetei ellenőrzését.

xXx

Paul dühösen nézett farkasszemet Iannel a férfi mosdóban.

- Csak poénkodtam, oké? – próbálta lenyugtatni barátját.

- Nem, egyáltalán nem oké! – villámlott Ian tekintete. – Most még mindenki viccnek vette, de megkockáztattad, hogy rájöjjenek, komolyan beszélünk. Kénytelen voltam rákontrázni, ami bár szintén az igazság volt, még nagyobb képtelenségnek hangzott – pislogott idegesen. Teljesen elszállt az agya. Paul a rajongóik, és egy sereg kamera előtt kikotyogta közös vágyukat.

- Így most pont, hogy elaltattam minden nem létező gyanakvást, úgy, hogy közben Daniel tudtára juttattam, hogyan érzünk, aminek már itt volt az ideje – igyekezett meggyőzni igazáról Paul.

Ian lemondóan csóválta a fejét, és remélte, hogy a nagyérdemű mihamarabb elfelejti azt a pár mondatot. Más sem hiányzott most neki, mint egy szakítás Ninával. Valóban kívánta Pault és Danielt, de Ninát szerette. A nő mindent megadott neki, amit csak tudott. Arról pedig igazán nem tehetett, hogy torz gondolkodású barátja totál beindult néhány pasitól. Ilyenkor halvány bűntudata támadt, hogy megcsalja, de hamar elhessegette aggályait. Hiszen egy nő sincs az életében Ninán kívül, a férfiak pedig nem ugyan az a kategória. Ráadásul Paulnak felesége volt, ami még egy fokkal rosszabb.

Most itt álltak alig pár centire egymástól, érezte a Paul testéből áradó hőt, belélegezte izgató illatát, és szégyenszemre keményedni kezdett a farka a nadrágjában. Feszülten hátralépett egyet, hiszen egy nyilvános mosdóban voltak, ahová bárki bármikor benyithatott.

Mikor nekiállt hideg vizet locsolni az arcára a csapból, Paulnak is feltűnt az egyre jobban dudorodó farmer. A látványtól őt is elöntötte a forróság, és az ő nadrágja is kezdett szűkös lenni.

Ahogy Ian felegyenesedett, a tükörben találkozott vágytól izzó tekintetük. Mindketten tudták, hogy nincs visszaút, azonnal meg kell kapniuk egymást, amennyire ez most lehetséges. Ian kikerülte Pault, és az ajtóhoz lépett, amit kitámasztott egy felmosóronggyal, majd villámgyorsan lecsapott a férfi kemény, szép vonalú ajkaira. Belemarkolt a másik hajába, aki viszonozta a csókot, Ian mellkasát szorongatva. Erősen dörzsölték egymáshoz nyelveiket, kéjhullámokkal árasztva el testüket. Foguk összekoccant, ajkuk összepréselődött.

Mikor már mindkét férfi vesszeje fájón ágaskodott, eszeveszetten dörzsölték egymáshoz csípőjüket. Ian belemarkolt Paul feszes fenekébe, aki erre gyorsan kigombolta mindkettőjük nadrágját, és Ian farmerjának derekába akasztva ujját le is húzta azt a másik férfiről, aki ugyan ezt cselekedte vele. Paul az alsónadrágon keresztül megragadta Ian hímtagját, aki erre hangosat nyögött, és lerántotta a barna srác boxerjét, hogy akadály nélkül érezhesse. Míg Paul is kiszabadította őt a vékony anyag feszülő fogságából, Ian ujjai már a másik makkját simogatták, szétkenve rajta a végéből kicsorduló kis sós cseppet.

Paul rövid, vággyal telt nyögést hallatott, és megfogta Ian golyóit. A két férfi keze gyorsan dörzsölte a másik férfiasságát, eszeveszetten tapogatva annak minden szegletét. Kapkodó lélegzettel nézett össze a kék és a zöld szempár, a vágytól kitágult a pupillájuk. Ian egyszer csak elkapta Paul kezeit, és erősen tartotta, jelezve, hogy ne tegye vissza, ahogyan ő sem fogja, ellenben csípőjét kicsit közelebb lökte, és lihegve nézték, ahogyan merev dákóik összeérnek.

Az idősebbik férfi a saját fenekére helyezte a másik tenyereit, és ő maga is ugyan így tett. Ezek után szép lassan elkezdte egymáshoz dörgölni a két hímvesszőt, és Paul hamar felvéve az egyre gyorsuló ritmust, zihálva bámulta azt a pontot, ahol altestük összeért. Egymás seggébe markolva lökték előre csípőjüket, és húzták közelebb a másikat.

Paul remegve döfködött, majd az egyik erőteljes lökésnél elélvezett, felkiáltva lövellte forró magját Ian szerszámára, aki a ragacsos, fehér anyag látványától és érzésétől szintén elsült, ondóval beterítve a másik férfi hasának kockáit.

Kielégülten dőltek egymásnak, majd észrevéve magukat nekiálltak rendbe szedni a külsejüket. Vizes WC-papír segítségével letisztították egymás gyönyörének bizonyítékát, majd visszavették alsó öltözetüket, és arcukra nyugodtságot erőltetve elvették az úttorlaszt. Ian ment ki először, majd Paul várt fél percet, és követte őt vissza a való világba.

xXx

Daniel kimerülten huppant le egy sminkesszékbe, és miután megbizonyosodott róla, hogy sehol senki, előhúzta a kicsi, bőrkötéses könyvecskét, amit a díszlettervezők raktárából nyúlt le. Már legalább egy hónapja forgatott a TVD stábjával, mikor először eszébe ötlött, hogy jó ötlet lenne naplót vezetni, mint ahogyan azt Stefan és Elena is teszik a sorozatban. Neki is volt mit írnia bele, így egy kevésbé mozgalmas napon szerzett magának egy naplót, és elkezdte kiönteni a szívét. Ez már a harmadik volt, és kis híján be is telt. Gondosan rejtegette, még a felesége elől is, hiszen a legféltettebb titkait írta bele. Az előző második fele, és ennek az egésze például bűnös álmairól szólt, meg arról, hogy milyen szexi a sorozat két főszereplője. Élt a gyanúperrel, hogy ha valaki netán megkaparintaná a naplót, azt hihetné, hogy valamelyik színésznő írta. Egy mocskos gondolkodású színésznő… Egy két árulkodó mondattól eltekintve tényleg olyan volt.

A férfi alig egy oldalig jutott, mikor közeledő léptek zaja ütötte meg a fülét, és gyorsan elrakta a könyvecskét, pont, mikor Paul és Matt beléptek a helyiségbe. A zöld szemű férfi mintha elkapta volna az ismerős tárgy villanását a szeme sarkából, de gondolatban megrázta a fejét, és folytatta a társalgást.

- Nem, Ernesto, nem tartom jó ötletnek. Megviccelni Iant, még oké, benne vagyok bármikor. De hogy rámozdulj, azt állítva, hogy meleg vagy, és őt kívánod… - csóválta a fejét mosolyogva Paul, ám szemében őszinte rémület tükröződött.

Matt csak ekkor vette észre a sarokban gubbasztó Danielt, mosolyogva biccentett, és a két férfi megindult felé.

- Hallod, haver, el ne áruld Ian-öregfiúnak a poénomat – figyelmeztette kacsintva Matt, majd ledobta magát egy másik székre. – Amúgy asszem téged keresett az előbb Julie. Kevin úgy döntött, újravesztek egy jelenetet.

Az Elijaht alakító színész erre bólintott, és csöndesen távozott a szobából, azon gondolkodva, hogy ő vajon hogyan reagálna le egy ilyesmi tréfát. Ha komolyan venné, valószínűleg oltári kínos lenne, és ha kitudódna, a világ végére menekülve sem élhetne nyugalomban.

Még jó, hogy nem őt szemelte ki Matt, hanem a jó fej, átkozottul szexi, totálisan hetero Iant.

xXx

Hangosan kattant a zár, és az imént belépő Paul a szoba belseje felé fordult. Ian félmeztelenül, kényelmesen elterpeszkedve hevert a kis öltözője kanapéján, és kávét kortyolgatva várta barna hajú szexpartnerét.

Egymásra néztek, és a levegő elektromossággal telt meg a szobában. Ian felállt, a szoba sarkában álló kis szemetesbe hajította a kiürült papírpoharat, és két karját összefonta a mellkasán.

- Késtél – nézett szigorúan Paulra, egyelőre visszafogva vágyát. Nem szerette, ha pontatlan volt a barna srác a találkozóik időpontját illetően, mert így is attól tartott, lebuknak. Ha pedig Nina megtudná az igazságot, soha többé nem merne a szeme elé kerülni, ahogy senki másnak sem. És nyilván Paul is így volt ezzel, megspékelve azzal az aprósággal, hogy őt a házastársi kötelék is Torreyhoz fűzte.

- Sajnálom – motyogta a férfi, és pillantását nem szakította el a kék szemek csontig hatoló nézésétől. – Mattet igyekeztem lebeszélni egy sületlenségről, ami nagyon rosszul jött volna ki. És főleg téged érint a probléma, barátom, úgyhogy inkább örülj, hiszen úgy tűnik, sikerrel jártam – magyarázkodott. Úgy érezte, megalapozott a csúszása. Nagyon ritkán fordult elő, hogy ne ért volna oda időben, és mindig megvolt rá az oka.

Ian kérdőn tekintett rá, jelezve, hogy ezt az utóbbi kijelentését bővebben is kifejthetné. Paulnak azonban nem volt kedve a társalgásra, meg amúgy is megoldottnak tekintette a problémát. Kevéske idejüket pedig másra szerette volna használni, mint trécselésre, azt mások előtt is lehet. Így aztán vállat vont, odalépett a sötét hajú félistenhez, és mielőtt az bármit szólhatott volna, ajkaival betapasztotta a száját.

Pár perc heves csókolózás után Ian eltolta magától Pault, és leráncigálta magáról a ruhát, mire a fiatalabb férfi ugyan így tett. Visszaléptek egymáshoz, és altestük végre mindenféle zavaró akadály nélkül összeért.

Ian érezte a csípőjét böködő forró, vastag szerszám hegyének nedvességét, gondolt egyet, és a másikat a padlóra lökve rámászott, ujjai ráfonódtak a férfiasságra, és lecsúszva az izmos testen nyelve a sós ízű makkon kezdett kalandozni. Paul felkiáltott a váratlan gyönyörtől, mire Ian felnyúlt az egyik kezével, és betapasztotta a száját, nehogy elárulja őket. Direkt nem vette be a szájába a kemény dorongot, csak párszor megnyalta, majd az ott maradt kezével húzkodni kezdte, erősen szorítva közben. Szája már a szőrös golyók környékén kalandozott, Paul fojtott nyögései pedig tompítva hatoltak át a száját betakaró tenyéren.

Ian érezte, hogy a férfi egyre erősebben remeg alatta, így gyorsított keze ritmusán, és fejét felemelve az extázistól eltorzult arcot nézte. Pár erőteljes rántás után Paul elélvezett, a rajta ülő színész pedig folytatta a húzkodást, az utolsó csepp ondót is kisajtolva belőle, ami így beterítette mindkettőjük izmos hasát, és a saját farkát.

Mikor remegése csitult, és kielégülten pihegett a padlón, Paul felnézett a feje fölött tornyosuló barátjára, akiről hamar kiderült, hogy telhetetlen, csodálatos szerető, még úgy is, hogy csak a második helyet kaphatja tőle a szexlistán Nina mögött. Nem tudta, hányszor bújik ágyba otthon a páros, de ha csak feleannyiszor, mint ők ketten a titkos találkozóik alkalmával, akkor Ian igencsak sok gyönyörben részesül. Bár ő sem panaszkodhatott, főleg, hogy Torrey igazi kis vadmacskává változott a szelíd cicából, ha szeretkezésről volt szó. Mosolyogva gondolt édes kis feleségére, és nagyon mocskosnak érezte magát.

Hogy elterelje gondolatait, feltérdelt Ian elé, megragadta annak izmos, karcsú combjait, párszor végigsimított a durva szőrszálakon, majd száját a merevedéshez emelte, és egy határozott mozdulattal jó mélyen bevette a másik férfiúi büszkeségét a szájába.

Ian felhördült, és csípőjét előrelökve döfködni kezdett a meleg nedvességbe, Paul torkáig hatolva farkának csúcsával. Beletúrt az előtte térdelő férfi barna, tökéletesen beállított tincseibe, és keményen nyomult a szájába. Mikor annak nyelve óvatosan nyalogatni kezdte sajgó dorongjának érzékeny bőrét, érezte, hogy az orgazmus határán lebeg, majd egy fojtott kiáltással megmerevedett, és magja megtöltötte Paul száját, aki készségesen nyelte Ian gyönyörének nedveit. Mikor a férfi végzett, az előtte térdelő barátja még nyalintott párat az ernyedni kezdő szerszámon, majd felállt, és tüzes tekintettel bámulták egymást. Egy gyors, vad csók után elléptek egymástól, Ian letörölgette magáról az ondó és izzadtság keverékét, majd Paulnak nyújtotta a fürdőlepedőt. Felöltöztek, és kilépve az ajtón az árulkodó anyagot egy szemetes konténerbe dobták.

Búcsúzóul ígéreteket hordozó, hálás, figyelmeztető pillantást váltottak, és elindultak két különböző irányba, pont, mikor nem messze tőlük feltűnt Candice, aki az apját kalauzolta végig a forgatási helyszínen, és futólag üdvözölték egymást.

Ian még utoljára visszanézett Paulra, vett egy nagy levegőt, és belépett szerelme öltözőjének kellemes szín- és illat kavalkádjába.

xXx

Kellemes félhomály uralkodott a könyvespolcokkal szegélyezett falú, egy ágyat és egy íróasztalt leszámítva jóformán üres szobában, ami valahogy mégis otthonosság érzetét nyújtotta. A nehéz sötétítőfüggönyök el voltak húzva, és csak egy vékony csíkban jutott be a napfény a szobába. A férfi, aki a nyüzsgő forgatag elől menekült a jelenleg használaton kívüli helyiségbe, az előbb említett íróasztalnál ült, a kevéske fénybe hajolva, egy kis naplóba írt, és élvezte a csendet.

Ami nem tartott sokáig, ugyanis alig tíz perc múlva tréfálkozó emberek szavai hangzottak fel, és mire a szobában gubbasztó férfi befejezte a mondatot, és gyorsan becsapta a naplót, már be is léptek az ajtón. Csodálkozva pillantottak az ott tartózkodó színészre, aki röviden elmagyarázta, hogy egy kis nyugalomra vágyott. A három fiatalember vállat vont, és félreálltak az ajtóból, hogy negyedik társuk betolhasson egy kis asztalkát. A férfi nem merte elvenni az íróasztalról a kis könyvecskéjét a vizslató tekintetektől kísérve, mert akkor rájöttek volna, hogy elcsórta. Bár jobban belegondolva nem valószínű, hogy nagy balhé kerekedett volna belőle. Legalábbis nem akkora, mint ha az derült volna ki, mi mindent tartalmaz az a napló.

Minden esetre egyelőre otthagyta, abban a reményben, hogy a négy srác hamar kimegy, és utána zsebre vághatja. Mikor rájött, hogy ez nem fog bekövetkezni, mert ez lesz a következő jelenet helyszíne, gyorsan felkapta az asztal közepéről a naplót, mikor senki nem figyelt rá. Még pár percig figyelte a szobában sürgölődő embereket, majd fogta magát, és nyugodtan kisétált. Az ajtón kilépve Paul és Ian jöttek szembe, mögöttük Kevin, meg a többi stábtag, akik kellettek a felvételhez.

Daniel Gillies beletúrt a hajába, és kollegáit kikerülve elment bekapni valamit.

xXx

Miután mindenki elfoglalta a helyét, és a sminkesek is elvégezték az utolsó simításokat Ianen és Paulon, elcsendesedtek az emberek, és a munkájukra koncentráltak. A Salvatore fivéreket alakító színészek szerepükbe beleélve magukat mondták a szövegüket, koncentrálva, hogy ne rontsanak, mert nem szerettek nyolcvanötször felvenni egy jelenetet.

Mikor odáig értek a forgatókönyvben, Ian, azaz Damon felkapott az asztalról egy kis naplót, és belelapozva szívatni kezdte Stefant. Azonban egyszer csak kizökkent egy pillanatra, és zavarodott tekintettel bámulta a naplót, a következő mondat pedig a nyelvén volt, de nem tudta kimondani.

Másodpercekig senki nem szólalt meg, majd Kevin Williamson méltatlankodó hangja hallatszott.

- Elhiszem, hogy más dolgok is járnak a fejetekben, mint a forgatás, és sok a megtanulandó szöveg, de nem érdekel. Ez a munkátok, úgyhogy Ian, leszel szíves, és kicsit jobban koncentrálsz a feladatra. Még csak az első rontás, de nem akarok többet – morogta a férfi, és elnézően, de szigorúan nézett a kék szemű színészre, aki mostanra kissé összeszedte magát. – Valaki nézze meg neki, mit kellett volna mondania – szólt hátra a válla fölött.

Még nyolcszor vették fel a jelenet ezen részét, hogy lehessen válogatni az anyagból. További két részlet várt rájuk ezután, amit viszonylag kevés rontással, becsületesen felvettek. Ian eközben nem felejtette el a naplóból elkapott szavakat, de szólni nem szólt semmit, csak Paulnak jelzett egy pillantással, hogy talált benne valamit, és beszélniük kell, ha végeztek.

Mikor ez a perc is elérkezett, és végre magukra maradtak a szobában, Ian felkapta a könyvecskét, belelapozott, és a keresett oldalt megtalálva olvasni kezdett. Paul a válla fölül figyelte a betűket, és kíváncsian nézte, mi kelthette fel bennük barátja érdeklődését. Alig pár mondat után rájött, és ő is izgatottan hajolt fölé. Visszalapoztak pár oldalt, majd újra előre, átfutották a szöveget, és végül totális elképedéssel bámulták a naplót.

- Gondolom, te is azt látod, amit én – nézett fel végül Paul Ian arcába, megtörve a csendet.

- Nem, én kémsuliba jártam, és rájöttem, hogy a szöveg valójában titkosított bevásárló lista – forgatta a szemér gúnyosan a férfi, majd feltette a mindkettőjüket foglalkoztató kérdést. – Szerinted ki a fene írhatta?

- Fogalmam sincs, de vagy megtudta a titkunkat, vagy médium. Talán Bonnie jelleméből ragadt át valami Katre, vagy nem tudom. Azt nem tartom valószínűnek, hogy valaki ilyen pontosan beletrafáljon valamibe… - gondolkodott el, és most kezdte felfogni, hogy akár nagy bajban is lehetnek, ha ez a valaki leleplezte őket.

- Hát, nem hiszem, hogy veszélyben lennénk miatta, ha kitalálta, akkor sem – válaszolta meg a ki nem mondott mondatot Ian. – Hiszen a napló tanulsága alapján inkább ő is beállna hozzánk. De egyelőre azt kéne megfejteni, ki az. Talán az íráskép alapján – morfondírozott a férfi.

- Valahogy olyan ismerős ez az írás, meg a napló is, mintha valamelyik nap láttam volna valakinél, de nem ugrik be, ki lehetett az – vakarta meg az orrát Paul.

- Gondolkozz – morogta neki Ian, majd egy újabb pár perces csönd után jött a következő kérdés. – És egyáltalán hogy kerülhetett ide? Talán azt akarta, hogy megtaláljuk. Ahhoz ide kellett csempésznie, és nagy volt a kockázat, hogy nem vesszük észre, más viszont igen – csóválta a fejét. – Nem, szerintem az a valaki véletlenül hagyta itt, ami azt jelenti, hogy ha feltűnik neki, vissza fog jönni érte. Igyekezzünk a környéken lebzselni, hogy elkaphassuk a csajt. Aki nem Nina vagy Torrey, az írás alapján, és Kat meg Candice sem, de mást nem tudunk róla – vázolta a helyzetet Ian, és megindult az ajtó felé, Paul pedig követte.

xXx

Danielnek elakadt a lélegzete, majd ijedt pillantással tanulmányozta a kezében levő naplót, ami nem az övé volt. Először nem értette, mi történhetett, aztán leesett neki, és elkeseredetten vette tudomásul, mekkora idióta. Mikor Stefan szobájában ülve írta a naplóját, és lerakta az asztalra, egy másikat kapott fel figyelmetlenségében, így az övé valószínűleg most is az íróasztalon fekszik, és bárki megtalálhatja.

Idegesen felállt, és az elcserélt naplót szorongatva visszasietett a szoba felé, remélve, hogy már befejezték ott a munkát. Ahogy ráfordult a folyosóra, Ian és Paul épp kiléptek az ajtón, és elindultak felé. Biccentett nekik, majd aggodalmasan továbbment mellettük.

Stefan lefelé nézett, majd egyszer csak megláthatott valamit, mert Daniel kezére meredt, kerekre nyíltak a szemei, és tátott szájjal megdermedt. Szinte hallani lehetett, ahogy forognak az agyában a kerekek, majd megrázta magát, elengedte maga mellett a férfit, és ahogy az belépett az ajtón, izgatottan Ianhez fordult.

- Gyorsan kell cselekednünk! Azt hiszem, rájöttem, kié a napló. Ez persze csak egy feltételezés, és két aprócska nyom – magyarázkodott Paul, de a másik leintette, és sürgetően meredt rá. - Hát… öhm, Daniel az, azt hiszem…

- Azt hiszed…? – Ian olyan döbbent és kételkedő arcot vágott, hogy az szinte már nevetséges volt. – Na neee! És ezt mégis mire alapoztad? Hogy ugyan abba a helyiségbe lépett be az imént?! Na és! Ennyi erővel a büfésnő, vagy Paris Hilton is lehetne a titokzatos irkáló– hitetlenkedve csóválta a fejét, és szája sarkában apró mosoly bujkált. Nyilvánvalóan úgy gondolta, Paul megőrült. – Mondhatsz, amit akarsz, de szerintem nincs EKKORA hatalma a sorsnak.

- Nos, akkor egyedül kell kiderítenem az igazat – motyogta vállvonogatva a fiatalabb férfi, és elszánt pillantással visszament a szobába. Ian követte, kíváncsi volt a fejleményekre. Viszont az ajtót bezárta, hogy más ne zavarhassa meg őket. Hátha mégis kiderül valami izgalmas, amit nem a kívülállók fülének szánnak.

Mikor beléptek, Daniel épp zsebre vágott egy kisebb méretű tárgyat az asztalról. Nem volt nehéz megállapítani, hogy a kérdéses napló az, aminek a tulajdonosát keresték. Paul úgy tűnt, egyre biztosabb a dolgában, Ianben viszont ezzel párhuzamosan nőtt a kétség.

- Khhmm, Daniel, azt hiszem, beszélnünk kéne – köszörülte meg Paul a torkát, és vett egy nagy levegőt.

A férfi ijedten fordult hátra, és fülig vörösödött. Rájött, hogy lebukott, de arról fogalma sem volt, hogy mennyit tud a másik kettő, úgyhogy az értetlen ártatlanság álcája mögé bújt. – Rendben, beszéljünk. De miről? Nagyon sürgős? – nagyon igyekezett, hogy ne érződjön semmilyen érzelem a hangján, a szíve azonban a torkában dobogott.

- Tudod, ma a forgatás alatt igen érdekes dolgot fedezett fel Ian – itt Paul szeme sarkából a mellette ácsorgó, meglehetősen határozatlan Ianre pillantott-, amit meg is osztott velem, épp az imént. Az asztalon heverő naplóba lapozott bele, és számunkra meglepő, érdekfeszítő dolgokat olvasott benne – kezdte lassan Paul, és remélte, hogy igaza lesz, különben nagyon kínos a dolog. – Nos, ezek után nyilvánvalóan megpróbáltunk rájönni, ki hagyhatta itt ezt az izgalmas olvasmányt, és hogy mi volt ezzel a célja.

- És itt meg is akadtunk – szólt közbe gyorsan Ian, ugyanis ő még mindig lehetetlennek tartotta, hogy Daniel írta volna. – Viszont hátha te tudod, kié? Hiszen, ha jól látom, a tulajdonos téged küldött érte.

A rajtakapott férfi eddig megsemmisülten állt az íróasztal mellett, és nem sok hiányzott, hogy elájuljon. Szégyen és félelem, hogy leleplezték, egy kis düh és undor önmaga iránt, remény, hogy még nincs veszve minden, rengeteg érzés kavargott benne, és úgy érezte, megfullad a szoba elhasználódott, fülledt levegőjében. Az első reménysugár akkor jelent meg a lelki szemei előtt, mikor Ian menekülési útvonalat kínált neki, kezébe adva a lehetőséget. Hát persze! Hiszen ő csak a küldönc, mivel a napló igazi tulajdonosa nem szerette volna, ha erre látják. Paul azonban hamar szétzúzta halovány reményeit.

- Nem egészen – nézett haragosan Ianre, hiszen a férfi azzal, hogy húzni akarta a dolgot, mert nem volt biztos semmiben, lehet, hogy kivette a kezéből az irányítást. – Nézd, nem gyanúsítgatni akarok, de láttam már nálad ezt a naplót, pontosabban ilyet, de mint tudjuk, nem árulnak belőle minden utcasarkon. Ismerem a kézírásodat, és a naplóban látványosan visszaköszön. És ha jobban tanulmányoznánk, úgy gondolom, találnánk még rád mutató jeleket. Azon kívül TE ácsorogsz most itt, zsebedben a naplóval – sorolta Paul, jelentőségteljesen felvonva szemöldökét, és úgy érezte, most megfogta a férfit.

Ian a szóáradatot emésztgette, és szóhoz sem jutott a döbbenettől. Daniel szintúgy. Azonban tudta, hogy valamit mondania kellene. A kérdés csak az volt, hogy próbálja meg tagadni a nyilvánvalót, vagy hagyja a fenébe, és vallja be, hátha akkor hamarabb túlesik a kellemtelenségeken. Végül utóbbi mellett döntött.

- Valóban én írtam – motyogta alig hallhatóan, és azt kívánta közben, bárcsak megnyílna alatta a föld. – Bocsássatok meg, ha sértő számotokra. Én… én megértem, ha látni sem akartok többé. És tényleg megoldom valahogy, ígérem. Biztosan fel lehet mondani a szerződésemet. Csak… kérlek titeket ne mondjátok el senkinek. Ez nagyon kínos számomra. Kérhettek bármit, de könyörgöm, maradjon köztünk – kérlelte őket megsemmisülten Daniel.

Ian ha lehet, még jobban elképedt, és Paul is meglepődött egy kissé, hiába ő vádolta meg a férfit. Már épp meg akarta nyugtatni, hogy nem szólnak senkinek, mikor végre Ian is bekapcsolódott a beszélgetésbe.

- Nos, azt hiszem, megegyezhetünk – lassan halvány kis mosolyra húzódott a szája, és szeme sarkából sunyin Paulra pillantott, aki nem tudta, mit tervez barátja, de bízott benne, hogy semmi ostobaságot. Hiszen ez Daniel mintha csak az álmaikból lépett volna elő. Úristen, tényleg! Lehet, hogy ez most csak egy álom, vagy valami rossz tréfa. Hirtelen eszébe jutott, hogy Matt is hasonló gonosz viccet tervezett a minap, és ők is nemrég beszéltek Danielről egy közönségtalálkozón. Nyomorultul kezdte érezni magát, hogy bolondot csinált magából. De rájött, hogy még nem mondott semmi cikiset, csak felfedte a titkot, így megnyugodott kissé, és kíváncsian figyelte a dolgok további alakulását.

- Azt mondtad, kérhetünk bármit. Gondoltam, a toronyóra aranylánccal, vagy egy seregnyi szűzlány már elavult, úgyhogy jobbat találtam ki. Nem tudom, hallottál-e a múlt héten elhangzottakról, miszerint szívesen szeretkeznék veled és Paullal hármasban – arcára alattomos, élvezkedő mosoly ült ki, és rövid hatásszünetet tartott. Az említett már értette, hova akar kilyukadni Ian, míg Daniel teljesen elképedt, és csak remélte, hogy nem lesz túl kínos a dolog végkimenetele.

- Szóval az a helyzet, hogy mi azt komolyan gondoltuk, bármennyire is igyekeztünk elhitetni a rajongóinkkal, hogy csak poén. Ezért hát azt kérem tőled – és szerintem Paul is egyetért-, hogy légy oly jó, és segíts megvalósítani ezt az álmunkat. Ergo feküdj le velünk – tette hozzá a végén, mikor Daniel még mindig leesett állal, bugyuta fejjel meresztette rájuk a szemét. Biztos volt benne, hogy ez egy rossz vicc, talán épp Matt pár nappal ezelőtti ötlete alapján. Tuti, hogy csak gúnyolódni akarnak. Holott megkérdőjelezhetetlen volt a tény, miszerint erről beszéltek a közönségtalálkozón, de azért ez már durva. Hangot is adott a véleményének.

- Azt hiszem, szórakoztok velem. Én tényleg kiöntöttem ennek a naplónak a szívem-lelkem, és ti ezt megtudtátok. Mivel pont rólatok szól, ez még kínosabb. De azzal az álmom válna valóra, ha igaz lenne, amit az imént Ian mondott – sandított kételkedve a kék szemekbe, amik komolyan nézték, hiába szórakozott remekül Ian, látszott rajta, hogy nem poénnak szánta a mondatait. Daniel reménykedni kezdett, és Paulra siklott tekintete, aki szintén halálos komolysággal, kissé szégyenlősen méregette. Ekkor úgy döntött, mindent egy lapra tesz fel.

- Na jó, rendben van. Én komolyan gondoltam minden egyes szavamat, és bár félek, megbánom még később, most azt mondom, legyen! Ha hajlandóak vagytok rá, én állok elébe – próbált határozottnak látszani, de rettegett, hogy átvágják, és végül az egész világ rajta fog röhögni.

Iannek nem is kellett több, fogta magát, és pár lépéssel átszelve a köztük lévő távolságot Danielre vetette magát. Hajánál fogva hátrafeszítette a fejét, és vadul csókolta az ajkát, a nyakát, az arcát. Az első döbbenet elteltével Daniel viszonozni kezdte a csókokat, és megmarkolta Ian izmos felkarját. Pár pillanat múlva Paul is magához tért, és nem akarván kimaradni a dologból, hátulról Ian szexi fenekébe markolt, és a tarkóját csókolgatta, keményedni kezdő farkát pedig annak seggéhez dörgölte. A középen álló férfi rendkívül élvezte a helyzetet, és mielőtt minden idegszálával a másik kettőre koncentrált volna, még gyorsan végiggondolta, hogy be van-e zárva az ajtó. Mikor rájött, hogy igen, hiszen miután belépett rajta, ő maga fordította rá a kulcsot, önfeledten átadta magát az érzések lavinájának.

Daniel fejéből is azonnal kiröppentek a gátlások, kétségek, félelmek, és minden más is, mikor Paul megkerülte Iant, és a két férfi levette róla a farmerdzsekit és az inget, szép lassan gombolgatva, simogatva, markolászva. A kék szemű félisten a fiatalabbik barátjára pillantott, és szavak nélkül, egy intéssel jelezte neki, hogy most Danielre koncentráljanak, hiszen ő az ’ új tag’ a hármas fogatukban. Paul aprót bólintott, és letépte magáról a pólót, hogy meztelen mellkasát Daniel hátához nyomhassa, aki erre döbbenten, élvezettel felnyögött. Ian eközben kigombolta a férfi nadrágját, és a gatyájával együtt a térdéig tolta.

A kiszabaduló férfiasság már elkezdett keményedni, és ahogy a két kéz rákulcsolódott, és markolászta, húzogatta, egyre nagyobb és nagyobb lett. Eközben a másik férfi kezei sem tétlenkedtek, Paul letérdelt mögötte, és levette róla a cipőt, zoknit, nadrágot, felváltva emelgetve Daniel lábait, aki csak a farkát érintő két markot látta, és remegett a kéjtől.

Mikor már teljes dicsőségében pompázott ágaskodó szerszáma, Ian elengedte, és az ágyhoz vezette, ahonnan Paul időközben lerángatta a takarót, hogy majd visszatehessék a végén, mintha mi sem történt volna. Daniel ködös aggyal terült el a nagy matracon, mikor tudatosult benne, hogy ő már anyaszült meztelen, míg a másik kettő teljes ruházatban ácsorog mellette. Felkönyökölt, és ezt szóvá is tette. Az egyetlen válasz az volt, hogy mindkét férfi pillanatok alatt lehányta magáról a ruhákat, így végül, ha valaki be tudott volna nézni a szobába, három kupac ledobált férfiruhát, és három izmos testű, teljesen felizgult hímet látott volna, akik vágytól égő tekintettel bámulják egymást. De szerencséjükre senki nem láthatott be.

Daniel lerántotta maga mellé az ágyra Iant, sötét, selymes hajba markolva magához húzta a fejét, és szenvedélyesen, keményen csókolni kezdte, erősen dörzsölve nyelvét a másik szájának belsejéhez. Vad csókjuknak Paul vetett véget, aki hátulról közelítve meg a párost érzéki masszázsban részesítette Ian feszes fenekének félgömbjeit, aminek hatására a férfi kivált a csókból, és lihegve leszegte a fejét.

Ian épp megjegyezte volna, hogy milyen kár, hogy itt nincs síkosító, mikor leesett neki, hogy dehogyis nincs! Hiszen pont aznap reggel vett egyet idefelé jövet, kihasználva az alkalmat, hogy Nina Claire-nél aludt, így nem együtt jöttek dolgozni. Ezek szerint a kabátjának zsebében kell lennie. És abszolút mázli, de a ma forgatott jelenetben saját bőrdzsekijét használta Damon megformálásához, ami viszonylag ritkán fordult elő, mert a jelmezesek elég sok pénzt költöttek ruhákra. Ez már tényleg nem lehet véletlen, gondolta, és sajnálkozva, hogy meg kell szakítania az élvezetes fenékmasszázst, odébb kecmergett – alaposan meglepve a másik két férfit -, hogy ki tudja halászni a síkosítót a dzseki zsebéből.

Mikor a tenyerébe nyomott valamennyit, és Paulhoz lépve annak vastag dákóját, majd Danielét is bekente vele, a másik kettőnek is leesett, mi a szándéka. Odadobta a flakont a teljesen elképedt Danielnek, aki még sosem használt ilyen szert, csak hallott róla, és közölte:

- Úgy gondoltam, most te legyél középen. Amolyan’ üdv a csapatban’ kiváltság – kacsintott a flakont szorongató, bizonytalan férfire, majd Paulhoz fordult -, te meg lehetsz felül, ha szeretnél – mosolygott nagylelkűen, tudva, hogy Paul pontosan ezt akarja.

Daniel még mindig csak nézett, mint borjú az újkapura, és félszegen megszólalt.

- Öhm, én még sosem csináltam ilyet, szóval… - szegény eléggé zavarban volt, de Paul kisegítette.

- Csak csináld azt Iannel, amit én veled. Megtanítjuk neked a dolog minden csínját-bínját, bízz bennünk – mosolygott bátorítóan, és egy pillanatra a vadul vigyorgó Ianre nézett, majd visszafordult az ’ újonc’ felé.

Letérdelt Daniel mellé az ágyra, és kivette a kezéből a síkosítót. Egy keveset két ujjára nyomott belőle, majd intett a férfinek, hogy forduljon az oldalára, és lassan, de biztosan annak segglyukába kezdte nyomni az ujjait, bekenve ezzel a szűk csatorna falát. Daniel meglepetten felkiáltott, majd gyorsan utánacsinálta a mozdulatsort az időközben elé hemperedő Ianen, aki ettől jólesőn felnyögött.

Paul ki-be járatta két, majd három ujját, és Daniel csodásnak találta a feszítő, de cseppet sem kellemetlen érzést, amitől a farka is lüktetni kezdett. Másik oldalról pedig ott volt az előtte fekvő Ian, akinek széles, izmos hátára nyílt izgató látvány, miközben ujjait a szűk járatban mozgatta, lassan tágítva azt.

Egyszer csak Paul elhúzta nedves kezét, és ugyancsak síkos farkára cserélte, folyamatosan tolva be azt Danielt seggébe, aki a fajdalom és a kéj édes keverékétől elborult aggyal döfködte ujjait továbbra is Ianbe, ugyanis egyelőre képtelen lett volna ugyanilyen gyengéden beléhatolni.

Mikor Paul már mélyen megtöltötte Danielt, és jól kivehetően kockás hasa a férfi hátához nyomódott, végre ő is cselekedni kezdett, és ujjait a dorongjára cserélte, kicsit gyorsabban merülve el Ianben, akinek érezhetően nem ez volt az első alkalom, így tágabb volt, mint a mögötte remegő férfi.

Úgy fordultak, hogy Ian került alulra, hason fekve, fütykösét az ágyhoz préselve, Daniel hozzá simulva feküdt a hátán, de oldalt az ágyon könyökölve tartotta magát, hogy ne nehezedjen rá teljes testsúlyával, Paul pedig az ő hátán, közvetlen a könyöke mögé tenyerelve.

A legfelső férfi lökött egyet Danielben, aki a következő rugózásnál már felvette a ritmust, és ugyan abban az iramban pumpálta Iant. Az alatta és felette heverő férfi egyszerre mozdultak felé, Paul döfött, Ian a hátsó felét nyomta közelebb, így minden lökésnél egy pillanatra maguk közé szorították. Alig pár ilyen után már érezte, hogy a mennyország kapujában van, és bármelyik döfés betaszíthatja rajta. Még a feleségével sem élt meg ekkora kéjt, sosem érezte magát ilyen teljesnek, mint most, hogy a farka egy nedves, szűk járatban rángatózott, míg hátulról őt is betöltötte valami hatalmas, forró dolog. Alig gondolta végig mindezt, az orgazmus végigsöpört rajta, leírhatatlan kéjjel árasztva el egész testét. Ahogy ondóját Ian fenekébe lövellte, megszorította annak formás bicepszeit, és hátát ívbe hajlította a gyönyör, míg Paul még mindig pumpálta hátulról.

Mikor minden magját kilövellte, és pihegve feküdt Ianen, tudatosult benne, hogy hármuk közül még csak ő ment el, így félig már kókadt farkát még ott hagyta a szorongató forróságban, viszont elkezdett együtt mozogni Paullal. Mikor az lökött egyet, ő hátratolta csípőjét, így még mélyebben fogadta magába a vastag szerszámot. Fáradozásainak nemsokára meg is lett a jutalma, hiszen a férfi egyszer csak megdermedt rajta, és forró, sűrű anyagot lövellt a seggébe, eddig ismeretlen, de meglepően kellemes érzéssel árasztva el Danielt. Mikor végzett, kihúzódott belőle, így már ő is le tudott gördülni Ianről. Egymás mellett feküdtek, és Daniel a harmadik férfi felé fordult, aki eddig szótlanul tűrte a háta mögött az ostromot, így most már neki is kijárt egy jó kis orgazmus.

Ian meglepetten kapta fel a fejét, mikor az eddig rajta, majd mellette heverő férfi megfordította őt, majd a mellkasát, hasát simogatva az ajkai közé vette ágaskodó, szinte már sajgó férfiasságát. Egyre hevesebben mozgatta rajta a fejét, és élvezettel nyalogatta a kissé sós ízű, vastag, kemény dákót. Senki meg nem mondta volna róla, hogy ezt is életében először csinálja, mert szinte rekordsebesség alatt sikerült elérnie, hogy Ianen a gyönyör hullámai vonuljanak végig, és remegve a szájába lövellje magját. Egy részét sikerült lenyelnie, ami mellé ment, azt pedig a férfi kielégülése után nyalogatta fel a hasáról, combjáról.

Paul eközben kipihegte magát, és úgy döntött, hódol egy kicsit mocskos vágyainak, és nekiállt nyelvével feltakarítani a saját ondóját Daniel hátsó feléről, és –ből, majd Ian seggét is hasonló jutalomban részesítette.

Utoljára Ian vette a szájába először az egyik, majd a másik férfiúi büszkeségét, és leszopogatta róluk saját nedveiket. Ettől persze mindkét dákó növekedni kezdett, ami Paul cseppet sem lepte meg, Danielt viszont annál inkább. Még sosem ment el egynél többször egymás után. Úgy tűnt, a másik kettő már igen, ugyanis Paul kézbe vette dorongját, és fel-le mozgatta rajta a kezét, közben partnerei farkát bámulva. Daniel, és a hamarosan szintén izgalomba jövő Ian követték példáját, és egymás szerszámát bámulva húzkodták a sajátjukat.

Bár a kék szemű szexisten kapcsolódott be legutolsónak, mégis ő sült el először, saját magára lövellve a ragacsos, fehér anyagot. Remegve, lehunyt szemmel élvezett, így nem láthatta, hogy Paul is követi, majd mire megnyugodva kinyitotta szemeit, már Daniel is elérte a gyönyör csúcsát, és saját markába nyomulva ömlött belőle magja.

Ahogy mindannyian kiheverték a második orgazmust is, felálltak, és igyekeztek feltakarítani maguk után. Paul felajánlotta a trikót, amit a Stefan-alakítás miatt kellett viselnie, hogy azzal letörölgethetik magukról nedveiket, Ian kisimította a lepedőt, és visszaterítette az ágyra a takarót. Daniel meg csak ült egy széken, mint egy rakás szerencsétlenség, és nyomorultul érezte magát. Épp az imént csalta meg a feleségét, ráadásul férfivel, sőt, nem is eggyel, rögtön kettővel. Gusztustalannak érezte magát, nem méltónak a családjához. Úgy tűnik, Paul kitalálta, mi járhat a fejében, mert odasétált hozzá, letelepedett az asztal sarkára, és így szólt:

- Tudod, nem muszáj borúsan látni a dolgokat. Eleinte én is borzasztóan éreztem magamat, de rájöttem, hogy csak nézőpont kérdése. Férfivel megcsalni a feleségedet jobb, mint nővel. Neked erre szükséged van, és ő sajnos nem tudja megadni neked. Mint ahogyan te sem neki a barátnői traccsolásokat. Nem kell, hogy rosszul érezd magad emiatt. Nem fogok hazudni neked, sosem lesz tiszta a lelkiismereted. De pár alkalom után javul a helyzet – vigasztalta Danielt, meglepően bölcsen ahhoz képest, hogy ő volt a fiatalabb. Mikor idáig jutott a szónoklásban, egy pillanatra megdermedt. – Mert ugye lesz még pár alkalom, és talán még több is? – kérdezte megrémülve, hogy a férfi nem akarja folytatni az alighogy elkezdett kapcsolatot. – Mert akkor szállsz ki, mikor akarsz, ezt tudnod kell!

- De azt is, hogy mi azt szeretnénk, hogy maradj – szólt közbe Ian, aki eddig csöndesen hallgatta barátját, és az ágy lábánál levő oszlopnak dőlt félvállal. Paul bólintott, és mindkét férfi várakozásteljes pillantással nézte Danielt, várva a döntő mondatot, ami valahogy csak nem akart jönni. Mikor Ian már kezdte elunni a dolgot, és ott tartott, hogy rászól a férfire, mondjon már valamit, akár csak azt, hogy ’ Sajt!’, az megszólalt:

- Azt hiszem, ez egyáltalán nem helyes. Én örök hűséget fogadtam a feleségemnek, és méltó apja szeretnék lenni a gyerekeimnek, olyan, akire felnézhetnek. Ezzel pedig nagyon is szembe megyek az elveimmel – kezdte, és Paul csalódottan lebiggyesztette ajkát, Ian azonban pókerarccal kivárt. – Mindazonáltal az utóbbi negyed óra alatt olyan kéjt éltem át, mint talán még soha életemben, és valószínűleg nem tudnék máris lemondani az újonnan szerzett tapasztalataim bővítéséről. Talán idővel jön valami, ami megváltoztatja a dolgokat, majd csitul a szenvedélyünk egymás iránt, vagy vége lesz a forgatásoknak, és különböző államokban fogunk élni, vagy akármi. De addig is, én szeretnék titokban eltölteni veletek valamennyi időt, és a szex számomra ismeretlen ösvényeit is bejárni. Szóval, azt mondom, benne vagyok! – mosolygott rá végül a két férfire.

Paul enyhe meglepődéssel, de örömmel mosolygott vissza, Ian pedig diadalmasan elvigyorodott. Tudta, hogy jó szerető, és Paulról is tapasztalta, hogy az. Bízott benne, hogy ha Daniel titkos vágyálmai nem is lennének elegek maradásra bírni őt, hát akkor a két tapasztalt férfi ágybeli bemutatója majd tesz róla, hogy eszébe se jusson más, mint a következő találkozó időpontján agyalni.

Derűs hangulatban léptek ki a szobából, és az öltözők előtt egy kézfogással pecsételték meg a dolgot, majd mindenki sietett a saját dolgára. Daniel érezte, hogy meg fog változni az élete, de hogy ez milyen kihatással lesz a jövőjére, még nem tudta. Csak azt remélte, hogy megéri belevágni. Ahogy felidézte magában a nemrég átélt két orgazmust, és a barátai reakcióit, úgy vélte, igen. Ezért megéri.

Vissza a Főoldalra
<< Vissza az előző történetre
Ajánló: Damon és Elena Fanfiction