1x06 Titkok

Szemszög: Külső
Korhatár: 18
Figyelmeztetés: Erotikus tartalom

VI. fejezet - Titkok

Másnap reggel Damon már hamarabb felkelt, mint Elena. Óvatosan elengedte a békésen szuszogó lányt, majd lement a konyhába, hogy csináljon két bögre kávét, és hogy magához vegyen két tasak vért. Amíg a kávéra várt, elfogyasztott egy kis nullást. Hirtelen zajt hallott: Jeremy jelent meg a konyhában, pizsamában, de nem vette észre Damont. Azt gondolta, hogy Elena főz kávét.
- Jó reggelt! - köszönt. - Ma is... - ekkor megpillantotta a vigyorgó Damont, és ijedtében hátrahőkölt.
- Helló, Jer.
- Te mit keresel itt? - tudakolta Jeremy, majd a tekintete Damon "pizsamájára" siklott. - Na ne! Elena és te? Ti..tényleg? - dadogta.
- Neked is szép napot, Jeremy - felelte Damon, miközben kitöltötte a kávét, és el is tűnt. Visszabújt Elena mellé az ágyba és halkan nevetgélt. Elena megérezte a forró kávé illatát: ébredezni kezdett, remélve, hogy Damont is maga mellett látja, és nem csak álmodta a tegnapi napot.
- Szia - üdvözölte Damon, Elena nagy megkönnyebbülésére. - Főztem neked kávét. - Elena mosolyogva elvette a bögrét, és szájon csókolta a fiút, majd elégedetten hozzábújt.
- Ma mihez lenne kedved? - kérdezte Damon.
- Két látogatást szeretnék megejteni - hangzott a válasz.
- Látogatást? Kinél?
- Először Mattnél a kórházban. Aztán megnézném, mit is műveltetek Rebekah-val - viszonozta Elena, de látva a vámpír arcára kiült szomorúságot, folytatta. - De utána viszont csak a tiéd leszek, oda viszel, ahová csak akarsz. Ígérem - Damon szeme felcsillant.
- Áll az alku! Nyugodtan öltözködj, lenn leszek - és már ott sem volt. Elena lezuhanyzott, megmosta a fogát, kiválasztott egy kényelmes farmert, meg egy pólót, halványan kisminkelte magát, összepakolta a retiküljét, és végül kiitta a neki szánt tasak tartalmát. Damon már várta, ugyanabban a pózban állt, mint előző nap. Fekete nadrágot és egy szürke, V-nyakú pólót viselt.
- Mehetünk? - kérdezte. Szokása szerint besegítette Elenát a kocsiba és elindultak a kórházba. Mielőtt bementek volna, Elena megállította Damont.
- Ígérd meg, hogy kedves leszel, jó? A kedvemért - kérte.
- Megígérem... de kaphatok valamit cserébe? - kérdezte incselkedve.
- Kaphatsz - válaszolta Elena és megcsókolta a fiút, amivel nemcsak őt, hanem saját magát is boldoggá tette.  Megfogták egymás kezét, és megkeresték Matt szobáját. Amikor beléptek, a fiú éppen aludt. Arca ugyan sápadt volt, de már határozottan jobb bőrben volt, mint korábban. Elena leült az ágya mellé, és ébresztgetni kezdte, míg Damon megállt az ajtóban, igyekezve jó képet vágni az egészhez. Mindenfelé vérszagot érzett, így Elenának elképesztő nehezére esett uralkodnia vérszomján. Matt kinyitotta a szemét, bágyadtan bámulva Elenára.
- Elena? Te vagy az? - kérdezte.
- Igen, én vagyok - felelte. A fiú erőtlenül megszorította a kezét. Vetett egy pillantást az ajtóban álló Damonre, de nem szólt semmit. - Azt hittem, nem jössz el... azok után, amit tettem veled.
- Jaj, Matt, ne kezd már te is! Én, ismétlem, ÉN nem akartam, hogy meghalj, úgyhogy ebbe most ne menjünk bele, oké?
- Csak tudod, amikor Meredithtől megtudtam, mi történt, üvölteni kezdtem, és el kellett, hogy altassanak ahhoz, hogy lenyugodjak - magyarázta Matt.
- Mikor jöhetsz ki?
- Meredith szerint holnapután. Már nagyon várom, ugyanis elegem van az itteni kosztból - erre mindketten felnevettek. Egyszer csak kitárult az ajtó és belépett Bonnie. Arca meglepetést tükröződött, ahogy meglátta Damont és Elenát.
- Sziasztok! - mondta végül, és odarohant Elenához, hogy megölelje. Amint megérintette Elenát, összerezzent, mert érezte, hogy a lány immár vámpír. - Nem számítottam rá, hogy itt lesztek.
- Lenn várlak, Elena - szólalt meg Damon hirtelen. Biccentett Bonnie-nak és Mattnek, majd kilépett a szobából. A boszorkány egyelőre nem firtatta az esetet.
- Már egy ideje meg akartam köszönni neked a gyűrűt - kezdte Elena. - Hálás vagyok érte.
- Ez a minimum, amit tehettem érted - mondta Bonnie. Odahúzott egy széket Matt ágyához, és hármasban beszélgetni kezdtek, végül sikerült egészen felvidítaniuk a fiút. Egy negyed óra múlva Elena teendőire hivatkozva elbúcsúzott, de megígérte Mattnek, hogy nemsokára újra benéz hozzá. Bonnie azonban követte.
- Mi folyik itt? - kérdezte tőle a folyosón.
- Ezt hogy érted?
- Te és Damon - Elena a kijelentés hallatán elpirult, főleg, mivel tudta, hogy Damon nem Bonnie szíve csücske. - Ti most... együtt vagytok?
- Nézd, Bonnie - kezdte. - Ez bonyolult és hosszú. Nem érted.
- Igaz. Nem értem, ha nem magyarázod meg el - Elena sóhajtott, de végül elmesélte neki a visszatért emlékeit, majd a beszélgetését Stefennal, és, hogy mi történt vele és Damonnel. Bonnie feszülten figyelt.
- Így azért már sokkal érthetőbb - mondta, miután végighallgatta barátnőjét. - Azt azért ne várd, hogy a nyakadba boruljak, de tiszteletben tartom a döntéseidet. Ha te őt választottad, melletted állok.
- Ó, Bonnie! Annyira köszönöm! - viszonozta Elena meghatottan.
- És ti már... szóval... érted! - próbálta körülírni a dolgot a boszorkány.
- Igen! Tegnap, kétszer is.
- Na és milyen? - kérdezte kíváncsian Bonnie.
- Tökéletes. Egy félisten. De most már mennem kell... viszont kérlek, ne mondd el még senkinek, jó? - köszönt el Elena, s búcsúzóul megölelték egymást. Damon már az ajtóban várta, arcán kaján vigyorral.
- Te hallgatóztál! - vetette a szemére a lány. A fiú vállat vont.
- Nem tudtam meg semmi újat - válaszolta nevetve, és Elena is vele nevetett. Beültek a kocsiba, és alig telt el pár perc, már le is parkoltak a Salvatore-ház előtt. Damon megfogta Elena a kezét és bementek a házba, ami teljesen üres volt, mivel Stefan nem volt otthon.
- Nem lesz szívderítő látvány - figyelmeztette barátnőjét a pincébe menet Damon.
- Tudom kezelni - nyugtatta meg Elena. Mégis, amikor meglátta az ájult Rebekah-t, majdnem sikított. Az ősi vámpír egy székhez volt láncolva, a kezei pedig a karfához voltak szögezve, a szíve fölött kettő, a hasában négy karó volt. Arcát verbénás szegecsek díszítették, míg a teste többi részét harapásnyomok lepték el. Végül a fején pedig egy vasfűből készült koszorú volt.
- Hogy tetszik?
- Csodálatos - győzte le undorát Elena. - Eleget láttam, azt hiszem... - Egy perc múlva ismét a kocsiban ültek.
- Jól vagy? - tudakolta Damon, Elena kissé sápadt arcát fürkészve,
- Hát persze, csak a látvány...
- Nem tartjuk bent sokáig - ígérte a fiú. - TylerKlausnak még feltűnne, úgyhogy pár nap múlva átadjuk Elijah-nak.
- Ha kiszabadul, úgyis kiderül.
- Az biztos, de Klaus mérges lesz rá, ha megtudja, hogy miatta nem vagy többé a jószolgálati nagykövete. De hagyjuk ez most, oké? Azt mondtad, oda viszlek, ahová akarlak.
- Stimmel - erősítette meg Elena. - Hová megyünk?
- Titok.
- Már megint?
- Kezdhetsz hozzászokni - figyelmeztette Damon, és rálépett a gázra. Ugyanabba az irányba autóztak, mint az előző nap, de az út most valamivel hosszabb volt. Egy kisváros szélén parkoltak le, egy templom épülete mellett.
- Itt is volnánk- mutatott Damon a templomra.
- Ez most komoly? Egy templomba hoztál? - lepődött meg Elena.
- Aha. Gyere, menjünk be! - Elena belekarolt barátjába, és beléptek. A templom nem volt túl nagy, de annyira kicsi sem. Freskók díszítették a mennyezetet, az ablakok bibliai jeleneteket ábrázoltak, míg az oltár mögött egy feszület állt. Nagyjából tizenöt padsor volt, de a templom teljesen üres volt. Damon leült a harmadik sorba, magával húzva Elenát.
- Szóval, te ide szoktál járni? - kérdezte Elena, egy kicsit még mindig sokkos állapotban.
- Néha. Azután jártam itt először, hogy Stefan elment Klausszal. Azért jöttem ide, mert ismerem a helyi lelkészt: egy varázsló, még korábban ismertem meg. Mivel tudta a titkomat, a segítségét kértem Stefan megtalálásában, illetve abban, hogy hogyan lehetne megölni Klaust. Egy idő után rájött, hogy más problémáim is vannak, és amikor elmondtam, hogy van egy vágyam, azt felelte, hogy bájitalt ugyan nem tud keverni nekem, de azt javasolhatja, hogy imádkozzam. Először csak nevettem, mert borzasztó távol áll tőlem az ilyesmi, azonban végső elkeseredéseim közepette nem volt más reményem. És bejött.
- Mi volt a vágyad? - Damon mélyen a lány szemébe nézett.
- Tudod te azt.
- Én? Te imádkoztál azért, hogy téged válasszalak? - kérdezte remegő hangon Elena.
- Igen...Gondoltam, most már itt van az ideje, hogy megmutassam neked - válaszolta Damon, és megcsókolta.- Menjünk, rengeteg dolgunk van még. - A kocsiba való beszállás után Elena hallgatag volt; teljesen a történet hatása alatt állt. Egy olyan titkot tudott meg Damontől, amire egyáltalán nem számított. Sose gondolta volna, hogy a fiú annyira szerette, hogy imádkozott azért, hogy megkaphassa őt.
Eközben Damon a szeme sarkából figyelte. Sejtette, hogy időbe fog telni, mire Elena feldolgozza ezt. Ahogy azt is tudta, hogy szerelmükre pozitív hatással volt a hír, elvégre a lány szeme szerelmesebben csillogott, mint valaha.
Hirtelen hangos puffogás hallatszott, majd a kocsi nyikorogva megállt.
- Ó, a francba! - átkozódott Damon. - Ez bizony defekt.
- Ki tudod cserélni a kereket?
- Naná - mondta magabiztosan Damon, és ki is akart szállni azt autóból.
- Damon, várj! - tartotta vissza Elena.
- Mi az?
- Mondanom kell valamit. Damon én... - Belenézett a fiú varázslatos kék szemibe, és elhatározásra jutott. - Én... Szeretlek - Damon Salavatore életében először nem jutott szóhoz. Egyszerűen képtelen volt válaszolni erre az egy szóra, amire annyira várt...Képtelen volt elhinni, hogy ez a földre szállt angyal, akit annyira áhított megkapni, most ott üljön vele szemben, és azt mondja: "Szeretlek." Elena eközben gyengéden simogatta a fiú arcát, csillogó barna szemeit Damon kék szempárjába fúrva.
- Te...tényleg..szeretsz? - kérdezte végül Damon lassan, még mindig a kijelentés hatása alatt állva.
- Igen - suttogta Elena. - Szeretlek.
- Annak ellenére, hogy mi mindent tettem, hogy mi vagyok és milyen a múltam? Mindezek ellenére?
- Igen - ismételte a lány. - Sokáig küzdöttem az érzés ellen, igyekeztem elfojtani, de... nem hazudhatok magamnak többé. Rájöttem arra, hogy minden rossz, amit tettél, azért volt, mert valaki mindig összetörte a szívedet, vagy óriási fájdalmat okozott neked. Te mindig jó voltál, és mindig törődtél, de annyi rossz és borzalmas dolog ért, hogy inkább kikapcsoltad az érzelmeidet. Azonban látom, ahogy rám nézel, és sugárzik a szemedből a szeretet és az érzelem. És így... egyszer csak beléd szerettem... és nem akarom, hogy ennek vége legyen.
- Elena, én nem vagyok jó. Nem vagyok Stefan - felelte Damon komolyan. A szemében könny csillant.
- Nem akarom, hogy megváltozz, Damon, sem azt, hogy olyan legyél, mint Stefan. Én így szeretlek...mert nekem így vagy jó. Jobb, mint bárki más.
- Én is szeretlek, Elena  - viszonozta Damon halkan, s hangjából sütött a boldogság. Majd odahúzta magához szerelmét és lágyan megcsókolta. Szenvedélyes hévvel falták egymás ajkait, miközben lassan megszabadultak a ruháiktól. Elena egy szempillantás alatt hátradöntötte az ülést, Damon pedig kényeztetni kezdte a teste különböző pontjain. Egyik kezével a lány belső combját, másikkal a hasát simogatta érzékien, szájával pedig a lány nyakát csókolgatta. Elena átkarolta a nyakát, lehunyta szemét, és ritmusosan nyögött, sóhajtozott. Teste bizsergett, forróság öntötte el, szinte már ettől felért a csúcsra. Iszonyatosan kívánták egymást. Amikor már magában érezte őt, hangosan felnyögött. Többször is a csúcson voltak, és mindketten követelték a folytatást. Csak néha iktattak be egy-egy rövid szünetet, s olyankor zihálva bújtak össze.

Nagyon nehezen engedték el egymást. Több, mint két órája álltak meg a kocsival az út szélén.
- Lassan ki kéne cserélni azt a kereket - vetette fel Elena.
- Hát jó - Damon feltápászkodott, és gyorsan felöltöztek. - Viszont segítened kell nekem - Kiszálltak, Damon kivett a csomagtartóból néhány szerszámot, a pótkereket, és egy hűtőtáskát tele vérrel. Elena ki is vett egy tasakkal, miközben Damon hozzálátott a szereléshez.
- Most emeld meg a kocsit - hallatszott Damon hangja. A lány őszintén meglepődött, amikor fél kézzel felemelte az autót. Szinte nem is érezte a súlyát, és ettől önkéntelenül is elmosolyodott.
- Készen is van! - jelentette Damon, mire Elena letette a kocsit, és odadobott neki egy tasakot.
- Na és most mi lesz?
- Arra már nincs időnk, amit terveztem - tűnődött a fiú. - Tudod, mit? Támadt egy zseniális ötletem!
- Meg se kérdezem, hogy elmondod -e - jegyezte meg Elena vigyorogva.
- Még szép, hogy nem! - Visszamentek az előbbi kisvárosba, ahol Damon beugrott egy szupermarketbe. Egy szatyorral jött ki, amit bedobott a csomagtartóba, és már mentek is tovább. Elena meglepetésére ugyanarra a helyre érkeztek, ahol előző nap voltak. Letelepedtek ugyanahhoz a fához, majd Damon eltűnt az erdőben. Néhány perc múlva visszajött, a karján hozva egy rakat aprófát, amelyeket leszórt a pokrócuk mellé, elővett a zsebéből egy gyufásdobozt, és tüzet gyújtott. Ezután kibontotta a csomagot, és elővett egy csomó mályvacukrot, amiket feltűzdelt egy-egy faágra, majd az egyiket átnyújtotta Elenának.
- Na, tetszik? - kérdezte
- Nagyon! - mondta Elena, és boldog mosollyal az arcán hozzábújt. Elmélyülten nézték a mályvacukrokat, ahogy serceg alattuk a tűz.
- Kérdezhetek valamit, Elena? Mire gondoltál aznap, amikor majdnem meghaltam a vérfarkas harapás miatt? - Elena lesütötte barna szemeit.
- Arra, hogy képtelen lennék téged is elveszíteni. Még valakit, akit szeretek. Tudod, ott volt akkor Jenna és John halála...
- Értem... és ehelyett elveszítetted Stefant.
- Nem veszítettem el. Te is tudod, főleg, mert ott rejtegetted a nyomokat a szekrényedben - szúrta közbe Elena.
- Meg akartalak védeni az igazságtól. Attól, hogy mi lett Stefanból.
- Tudom. Most már tudom. De azt még mindig nem értem, miért nem mondtad el soha azt a találkozást. Kérlek, Damon. Az igazat.
- Azt sejted, miért voltam akkor Mystic Fallsban? Katherine miatt. Tudtam, hogy nemsokára látható lesz az üstökös. Száznegyvenöt évig szerettem, nem tudtam egy csapásra elfelejteni. Annak ellenére, hogy akkor mély nyomokat hagytál bennem, szentül hittem, hogy ott van a kriptában, és ha kiszabadítom, újra együtt lehetünk! Mekkorát tévedtem! Elszúrtam, egy barom voltam, nincs ezen mit fényezni. A sír kinyitása után sokáig gondolkoztam ezen. Aztán elhatároztam, hogy küzdeni fogok érted, s bár sok mindenen átmentünk, de sikerült, és csak ez számít.
- Igen, sikerült, de ez számomra egy nagyon nehéz döntés volt. Nagyon szeretem Stefant, emberként őt választottam. Így utólag, ha elgondolkozom az emberi éveimen, mindig azt éreztem, hogy Stefant akartam szeretni. Görcsösen ragaszkodtam hozzá, mert számomra ő volt a jófiú, aki védelmezett, és mindig velem volt. Ezt pedig nem lehet meg nem történté tenni. Azonban most már csak téged szeretlek, és csak ez számít.
- Világos. Köszönöm, hogy ezt elmondtad - felelte Damon. Csendben ették a mályvacukrot, aztán Damon tett még pár faágat a tűzre.
- Szerinted mikor mondjuk el? - kérdezte hirtelen Elena.
- Mit?
- Hát ezt. Minket. Caroline-nak, Jeremy-nek, Mattnek... Egyszóval, mikor vállaljuk fel?
- Nem tudom, Elena. Ahogy akarod.
- Az a baj, hogy nem tudom, hogyan is mondjam ezt el. Mindenki furcsállni fogja a dolgokat, sőt, tartok tőle, hogy nem fognak megérteni.
- Nézd, ha neked ez problémát jelent...- kezdte Damon, de Elena félbeszakította.
- Nem, Damon, nem jelent problémát, hiszen ha tehetném, szó szerint világgá kürtölném, hogy mit érzek, de...
- De mi?
- Úgy gondolom, kell még egy kis idő. Szeretném rendezni az érzelmeimet, mindent újból átgondolni, megbirkózni ezzel az új helyzettel, megtanulni kezelni a vérszomjamat... Érted? Még bele kell jönnöm a dolgokba, és nem akarom, hogy bárki is negatívan akarja befolyásolni azt, amit érzek.
- Értem - bólintott Damon. - Bizonyára nem mindenki fogja jó döntésnek tartani.
- És ha nem? - kontrázott Elena. - Akkor mi van? Damon, én szeretlek, és ebben senki nem fog megakadályozni. Mindössze annyit szeretnék, hogy adj egy kis időt, jó?
- Természetesen - felelte a fiú. - A világ összes ideje a tied, és én mindig itt leszek, hogy támogassalak, Elena, ha te is ezt szeretnéd.
- Akkor jó, mert semmit se szeretnék jobban - válaszolta mosolyogva Elena. Ezzel lezárták a témát. Mivel már egész sötét volt, összepakoltak és hazaindultak.
 Elena fáradt volt. Az átváltozása óta sokat aludt, viszont magában kipipált egy újabb napot, amikor egyetlen ártatlan embert sem ölt meg. Egy kicsit büszke volt magára, mert még Caroline se bírta ki, habár most Damon mindent megtett, hogy a lehető legkevesebbet találkozzon emberekkel.
- Megjöttünk - mondta Damon, és leállította a motort. - Akkor holnap reggel találkozunk, jó?
- Ne, Damon!
- Nem szeretnéd? - kérdezte meglepetten Damon,
- Nem, nem szeretném, ha elmennél. Maradj itt velem, kérlek - kérte a lány. Damon arca ragyogott a boldogságtól.
- Örömmel, hölgyem - A ház csendes volt, Jeremy hagyott egy üzenetet, hogy Bonnie-nál vacsorázik. Elena örült ennek, mert ezek szerint rendeződött a dolog köztük. Gyorsan megfogta Damon kezét, és a hálószobája felé húzta.
- Én most megmosakszom, de addig is, érezd otthon magad - Elena előre kitervelte ezt, így elégedetten surrant be a fürdőszobába. Felvette a legszexibb, csipkés fehérneműjét, megfésülte a haját, majd a karjára vette a pizsamáját, és visszament a szobájába, de megállt az ajtóban, és a fiúra nézett, aki egy szál alsónadrágban feküdt az ágyon, elmélyülten nyomogatva valamit a mobilján. Hirtelen felnézett, és meglátta Elenát, ahogy őt fürkészi csábos pillantásokkal.
- Rendes körülmények között még nem próbáltuk - mondta halkan, miközben a szempilláit rebegtette. - Nem gondolod, hogy itt lenne az ideje? - Damon erre kihajította a telefont az ablakon, felugrott az ágyról, felvéve a legvonzóbb mosolyát, s Elenához sétált, megfogva a lány derekát.
- Te kis türelmetlen - dorgálta barátnőjét csábító hangon. - Viszont ami késik, nem múlik! - tette hozzá vigyorogva, majd megcsókolták egymást és lassan az ágy felé kezdtek hátrálni.


A következő rész tartalmából...
Temetés Mystic Fallsban! A szomorú esemény új fejezetet nyit Damon és Elena egyre inkább kibontakozó kapcsolatában. Caroline vallomást tesz, Stefan pedig ráeszmél valamire, ami boldoggá teheti.
7. rész >>