3x03 Kör dáma

Meghoztam a harmadik évad harmadik fejezetét! Ebben a részben végre belekóstolunk az évad egyik legfontosabb cselekményszálába, és megtudhatunk nagyon sok mindent, ami az egész történet kimenetelére hatással lesz.
Sajnos megint áll a bál a családon belül, és eléggé magam alatt vagyok, ezért ez minden bizonnyal meglátszik majd a fejezeten is. Előre is nagyon sajnálom.


III. fejezet - Kör dáma

Súlyos léptek hallatszottak a lehullott, megsárgult levelek zizegő tengerén. A szőke férfi mély lélegzetvételek közepette haladt beljebb, lehajtott fejjel nyomulva beljebb az erdőben. Fogalma sem volt, hogy merre megy, csak azzal törődött, hogy maga mögött hagyva az elátkozott helyet, ahol azok a zavaró álmok gyötörték.
De ezek már többek voltak, mint egyszerű rémálmok, sokkal inkább veszedelmes víziók, figyelmeztető üzenetek voltak, amelyek sürgették, hogy véghez vigye azt, amit eddig is igyekezett elkerülni. Azt gondolta, hogy rajta ülő átok megtörésével lerázhatja magáról a pszichés kényszert, ami a vállát nyomta, hogy letelepedhet anélkül, hogy beteljesítse a rá szabott feladatot.
Hirtelen furcsa zaj hallatszott valahonnan messzebbről, az erdő nyugati oldala felől. A férfi csodálkozva kapta fel a fejét, érzékeny fülével azonnal a lármára figyelve, amely szépen, lassan elhalt a távolban. Ugyanakkor, hasonló messzeségből ütemes mozgás hallatszott, amely az idő elteltével egyre erősebben tetszett. Valaki futott, állapította meg a férfi, még pedig egyenesen az ő irányába. Csakhamar emberi hallással is érzékelhető volt a közeledés, és nem sokkal utána szét is vált a bozót, és egy ziháló, riadt tekintetű nő rohant ki az ösvényen.
- Segítsen...kérem segítsen! - kiáltotta, azonban a hangjával együtt az ereje is elfogyott, és megbotolva valamiben a földön, összerogyott a férfi lábai előtt.
- Segítség... - hörögte. A férfi elborzadva pillantott rá, ahogy érzékszervei, ösztönei érzékelték a nő nyakán tátongó, vérző sebet. Igyekezett mélyet szippantani a levegőből, hogy lenyugtassa állatias ösztöneit, azonban minden igyekezet ellenére már érezni vélte borotva éles fogait megjelenni a szájában. Nem ölhette meg a nőt...nem tehette, mégis, ilyen közel hozzá, érezni ütőerének szabálytalan lüktetését, a száguldozó vért az erejében, és látni, ahogy patakban folyt végig nyakán az életet jelentő, égővörös folyadék....
Akaratlanul is közelebb lépett a reszkető nőhöz, aki már erejét vesztve feküdt a földön, érthetetlen szavakat mormolva magában, miközben kék szemei ide-oda cikáztak, potenciális veszélyforrást keresve. Szívverése egyre vesztette az ütemét, habár még mindig zihált, és a férfi tudta, hogy egy aprócska ízelítő után mindenképpen belehalna a vérveszteségbe. Mégis, a hosszú évszázadok gyakorlata, sziklaszilárd önuralma elcsúszni látszott és már nem volt többé menekvés. Alig egy röpke másodperc választotta el attól, hogy rávesse magát a nőre, megadva neki az utolsó kegyelemdöfést, amikor....
Valaki megelőzte. Egy sötét, kapucnis alak robbant be közé, és az áldozat közé, majd kezeinek egy gyors mozdulatával megragadta prédáját, és mohón a torkába mélyesztette borotvaéles fogait.
A szőke férfi először csalódott morgással vette tudomásul, hogy elszalasztotta a lehetőségét, azonban amint kijózanodott, inkább kíváncsi felháborodottsággal figyelte, amint ellenlábasa az élet utolsó leheletét is kipréseli a nőből, aki egy elfúló hörgés után holtan rogyott össze a kapucnis alak lábánál. A vámpír egy hangos, kéjjel fűtött nyögés kíséretében lenyalta ajkairól a vért, s csak ezután fordult meg, leemelve fejéről a csuklyát.
- Nicsak, kit látok? Minek bóklászol itt ilyenkor, Logan? - kérdezte, arcán egy lenéző, önelégült vigyorral.
- Stefan - mordult fel Logan. - Nem mondtam elég világosan, hogy szállj le rólam? - Az ifjabb Salvatore csodálkozva vonta fel a szemöldökét.
- Mondtál volna valami ilyesmit?
- Minek hoztad ide azt a nőt?
- Vacsoráztam. Az más kérdés, hogy kicsit bezavartál.
- Bezavartam? - horkantott dühösen Logan. - Te teljesen hülyének nézel, Salvatore?! Azt gondolod, nem veszem észre, hogy állandóan követsz, a sarkamban vagy, árnyék módjára tapadsz rám, kifürkészve minden egyes lépésemet? Hát, friss hír, Stefan, mivel vagy nyolcszáz év előnyöm van van veled szemben, elég könnyen észreveszek ilyen amatőr próbálkozásokat. Szóval, nagyon javaslom, hogy nyögd ki, amit akarsz, aztán pedig takarodj a közelemből, mielőtt egyenként tépem ki a belső szerveidet!
- Fúúúú, még fenyeget is - játszotta meg a rémültet Stefan, védekezően felemelve kezeit. - Ha így haladsz, még megijedek. - Logan nem felelt, hanem egy pillanat alatt Stefan előtt termett, a torkánál fogva szorítva őt neki a legközelebb eső fa törzsének.
- Elegem a van a kis játékaidból, Stefan! - mennydörögte. - Fogalmam sincs, milyen elmebeteg játékot űzöl, de nem akarok a részese lenni. Inkább teszek mindenkinek egy szívességet, és megöllek - tette hozzá, és egy szempillantás alatt átszakította Stefan mellkasát, aki bár hörögve fuldoklott, levegő után kapkodva, megőrizte pimaszságát.
- Damon....legyilkol - közölte, állhatatosan szemezve Logannel.
- Szerintem pedig megköszöni majd. Viszlát, Stef...
- Tudom....tudom, mi vagy - krákogta Stefan, óriási nehézségekkel préselve ki ajkain az elhaló szavakat.
- Micsoda? - rökönyödött meg a szőke férfi, aki meglepetésében még Stefan szívét is elfelejtette kitépni. - Honnan?
- J...Johanna...Levine - nyögte Stefan, erőtlenül vergődve ellenfele szorításában. Logan tekintete ezt hallva elhomályosult, majd egy nagyot nyelve eleresztette Stefant, aki összeroskadt a fa mellett.
- A francba - átkozódott Logan, fel-alá sétálva Stefan teste mellett, miközben értelmetlenül motyogott valamit a tenyerébe, amelybe az arcát temette. Végül, kissé kijózanodva lépett vissza a földön fekvő vámpír mellé, aki még mindig némi vért köhögve próbált magához térni. - Mit kell tennem, hogy ne áruld el senkinek?

XOXO

- Ez annyira király - sóhajtott fel elégedetten Caroline, amint bőröndjét eldobva rávetette magát az óriási méretű, szuperior franciaágyba, jó mélyen elsüllyedve a matrac puhaságában. A három lány éppen akkor érkezett meg a las vegasi hotelbe, és rögtön hozzá is látták, hogy belakják a méretes szobát.
- A király nem megfelelő szó rá - helyeselt, miután lehuppant barátnője mellé.
- Elena, te nem jössz? - kiáltott ki Care, amikor látták, hogy Elena még mindig nem jelent meg a hálószobában. Választ azonban nem kaptak.
- Fogadjunk, hogy már megint Damont bombázza sms-kel - forgatta a szemét Bonnie.
- Akkor éppen az ideje, hogy befejezze - közölte a szőke lány, energikusan felpattanva az ágyból, és az ajtó felé vette az irányt, ahol Elena álldogált egy helyben, elmerülve telefonja képernyőjében. - Köszi a telefont - vigyorgott rá Care, azzal a lendülettel kivéve barátnője kezéből a telefont. Elena váratlanul magához tért, csalódottan mordulva fel, amint észlelte a telefon hiányát.
- Hé, add vissza!
- Nem - rázta a fejét Caroline, miközben beleolvasott a beszélgetésbe. - Őszintén, Elena, nem néztem volna ki belőled, hogy perverz üzeneteket küldözgetsz a pasidnak. Mármint, a "Találd ki, milyen bugyi van rajtam?" azért mégiscsak...
- Caroline! - vágott közbe a skarlátvörösre pirult Elena. - Semmi közöd a privát üzeneteimhez.
- Jaj, válaszolt! "Vörös és fekete csipke" És egy kacsintós fej. Nos, 'Lena, jól tippelt? - Bonnie feltűnően jól szórakozott, miközben Elena hiába próbálta visszavenni elkobozott mobilját, barátnője túlságosan gyors volt. - Küldök neki egy választ, oké? "Kedves Damon, fölöttébb díjaznám, ha a hétvégén nem boldogítanád Elenát a szexuális vicceiddel. Csók, CAROLINE, mert hogy még mindig úgy hívnak." - olvasta fel vigyorogva Caroline, szemmel láthatóan megelégedve ötletességével.
- Hát te hülye vagy - sóhajtott megadóan Elena, miután ledobta magát Bonnie mellé az ágyra, akit még mindig rázott a nevetés.
- Éppen ellenkezőleg, segítek neked abban, hogy teljes erőbedobással élvezhesd a hétvégét. Lefordítva, felejtsd el a pasikat, mert most ez most tökéletesen hím-mentes zóna.
- Legyen - egyezett bele Elena, fáradtan hátradőlve a legközelebb eső párnára.
- Hé, emberek! - csapta össze a tenyerét Caroline. - Nem aludni jöttünk, hanem bulizni! Úgyhogy kapjátok össze a rozzant fazonotokat és irány a kaszinó.
- Tök menő diktátor lett volna belőle egy századdal korábban - motyogta Bonnie, miután kivonszolta magát az ágy melegéből.

XOXO

- Mit kell tennem, hogy ne áruld el senkinek? - Stefan, habár még mindig azon ügyködött, hogy levegőt pumpáljon majdnem teljesen kiürült tüdejébe, nem tudta elpalástolni az arcára kiülő cinkos vigyort.

- Sejtettem...hogy...könnyen együttműködésre bírlak majd - kacsintott, majd, miután elegendő erőt gyűjtött megpróbált felkelni. Logan, fintorogva ugyan, de a kezét nyújtotta és segített neki felállni. - Biztos vagyok benne, hogy mi ketten jó kis csapatot alkotunk majd!

- Akkor most az elején tisztázzuk - közölte Logan -, hogy mi nem vagyunk egy csapat, de még csak haverok sem. Mindösszesen azért vagyok hajlandó szóba állni veled, mert tudom, hogy a szíved nem létező jóságából nem fogod titokban tartani azt, amit nem akarok megosztani senkivel. Ezért hajlandó vagyok végrehajtani valamit cserébe, de semmi többet. És ha azt megtettem, nem áll szándékomban többé a közeledbe kerülni. Megértettük egymást?

- Meg, nagyfiú! Akarod, hogy meg is esküdjek rá? Vérszerződés? Vagy tegyem a szívemre a kezem? - ajánlkozott Stefan.

- Nem kell a színjáték. Bökd ki, mi kell neked, aztán tűnj el - fonta össze várakozóan karjait Logan.

- Az Ősi Mágia könyve. Az kell nekem - felelte Stefan, érdeklődve figyelve Logan megkeményedő vonásait.

- Minek az neked? - sziszegte gyanakodva, egy lépéssel közelebb araszolva Stefanhoz.

- Nos, ez nem része az alkunak. Segítesz megtalálni, vagy sem?

- Ne akard megtalálni azt - figyelmeztette Logan. - Sokkal nagyobb hatalma van, mint gondolnád. És lehetetlen megtalálni, mert az ősi boszorkány halála után senkinek sikerült eddig rábukkanni a helyére.

- Ez elég sajnálatos - konstatálta Stefan. - De nem változtat azon a tényen, hogy kell nekem. Mégpedig minél gyorsabban. És te vagy segítesz megtalálni, vagy egy óra múlva mindenki tudni fogja az össze mocskos kis titkot, amelyet valaha rejtegettél. Kezdve Jennával. Értve vagyok?

- Nagyon meg fogod bánni - mondta Logan. - Legyen, segítek neked, de én rá nem teszem a kezem arra a könyvre. 

- Felőlem - vont vállat Stefan, majd elmosolyodott és kezet nyújtott Logannek. - Áll az alku. 

XOXO

Damon szitkozódva vágta át magát a padlás kacatjain, fájdalmas arccal pillantva végig az évtizedek alatt felgyülemlett lomok végeláthatatlan tengerén. 

- A francba - fújtatta, egy jól irányzott rúgással eltüntetve egy antik asztalt az útból, hogy hozzáférhessen pár porlepte, molyette pléhdobozhoz. - Csak megvagytok. - Véletlenszerűen belenyúlt az egyikbe, remélve, hogy keresett, több évszázada ott porosodó kötetekre lelt rá, s szerencsére a várt, poros papírborítók egyikét tapintotta ujjaival. Már éppen azon volt, hogy természetfeletti ereje segítségével felkapja a dobozokat, amikor hirtelen ajtócsapódást hallott odalentről. Dolgát teljesen elfeledve, a legnagyobb csöndben suhant le az emeletről, felkészülve "látogatója" fogadására. Izmai befeszítve várt a nappali falának simulva, harcra készen.

- Nyugalom, Damon, csak én vagyok - csendült fel Elijah hangja a hallból, mire Damon kifújta a levegőt, és előbújt rejtekéből. 

- Sosem tudhatom, ki lépi át azt a küszöböt - magyarázkodott grimaszolva, lazán nekidőlve a nappali ajtókeretének.

- Természetesen nem akartam rád törni, de úgy véltem, nem ártana megosztanom veled némi újdonságot. Megengeded, hogy bemenjek?
- De csak akkor, ha most nem valami borzalmas hírt hoztál - kötötte ki Damon.
- Nem nevezném annak - mondta Elijah némi tűnődés után.
- Akkor gyere beljebb. - A két férfi elhelyezkedett a nappaliban, majd Damon töltött mindkettejüknek egy pohár whiskyt.
- Szóval, tegnap meglátogattam a húgomat.
- Ó, remélem átadtad legmélyebb üdvözleteimet - szúrta közbe Damon, Elijah pedig elengedte a füle mellett a megjegyzést.
- Tehát, tegnap meglátogattam Rebekah-t, és igen érdekes információkat tudtam meg tőle az öcséddel kapcsolatban.
- Stefan? De hát mégis mit tud róla?
- Nos, úgy néz ki, nagyjából két hónappal azelőtt, azaz nem sokkal azelőtt, hogy elhagyta volt Mystic Fallst, megpróbálta rávenni a húgom, hogy segítsen megtalálni egyet anyám régi könyvei közül. Ő elutasította, főleg, miután megtudta, hogy azon a bizonyos köteten rajta van az ősi boszorkány, tehát az édesanyám jele. Rebekah elutasította, és megmondta neki, hogy ne keresse Esther könyveit, mert veszélyesek.
- Azt akarod mondani, hogy Stefan egy ősrégi könyvet keres? - ráncolta a homlokát a Damon. - Talán kitiltották a könyvtárból?
- Attól tartok, Damon, ez nem valami nevetséges - rázta meg a fejét korholóan Elijah. - Habár Rebekah abban a hitben hagyta Stefant, hogy több ilyen könyv is létezik, az igazság az, hogy egyetlen könyv előlapján látható egyedül az a jelvény.
- Mégis milyen jelvény ez?
- Ugyanaz a jel, amely a nyakláncon is látható volt, amelyet Stefan adott Elenának - magyarázta az ős. - A helyzet az, hogy anyámnak rengeteg könyve volt. Akkoriban minden apróságot lejegyeztek, már csak azért is, mert a boszorkányok jóval kevesebben voltak, mint manapság. Esther különleges jelképekkel számozta meg a könyveit: minél bonyolultabb rajz volt, annál később íródott. Te volt egy könyv, egyetlen egy, amelyen nem egy ilyen rajz volt, hanem a nyakláncon látható jel. Senkinek nem volt esélye még akár hozzányúlni is a könyvhöz, még Ayanának sem, aki anyám tanítómestere volt egykor. Mégis, biztosra mondhatom, hogy a mágiának egy olyan fokozata található benne, ami még ma is borzasztó veszélyeket rejt. A legsötétebb varázslatok vannak papírra vetve, évezredes jóslatok, átkok, amelyeket valami természetfeletti erő segítségével kötött meg az anyám. Maga a könyv is nagyon veszélyes...az a jel...veszedelmes.
- És miért is akarja az öcsikém ezt a könyvet? - vágott közbe Damon, aki egyre érdeklődőbben hallgatta Elijah beszédét.
- Anyám halála után a könyv rejtélyes eltűnt. Azóta sem látta senki. Az eltelt egy évezred óta rengetegen indultak a keresésére, kezdve a bátyámmal, Niklausszal, de senki sem járt sikerrel. Feltételezem, hogy a jelben megkötött varázslat elrejtette a könyvet, miután anyám meghalt.
- És te akkor arra gondolsz, hogy most...
- Pontosan arra gondolok - fejezte be Damon mondatát Elijah. - Amikor a két Bennett boszorkány feltámasztotta anyámat és visszatért az életbe, elég valószínű, hogy a könyv is újra megjelent. Nem tudhatjuk, milyen varázslat védi, de elég valószínű, hogy anyám második halálakor már nem tűnt el vele együtt. És mivel a hírek gyorsan terjednek, egy tucat boszorkány minden bizonnyal azon ügyködik, hogy megtalálja, lévén a könyv tulajdonosának végtelen hatalma lehet...legalábbis a legenda szerint.
- Hát ezért vadászik rá Stefan - állapította meg Damon. - Valakinek dolgozik.
- Igen, én is ezen a véleményen vagyok. De kétlem, hogy tisztában lenne azzal, hogy az Ősi Mágia könyve mekkora veszélyeket rejt. Nem tartom véletlennek, hogy anyám megakadályozta, hogy bárki hozzáférjen. Éppen ezért szándékomban áll megtalálni és elpusztítani.
- Megtalálni? Elpusztítani? - hüledezett Damon. - De hiszen éppen most mondtad, hogy nem véletlen, hogy senki nem képes rátalálni.
- Damon, ez a könyv sötét erők birtokában van, és ameddig létezik, a sötét varázserők is létezni fognak. Így az árnyékvadászok is.
- Azt mondod, hogy az árnyákvadászok létezésének kulcsa is ebben a könyvben van leírva?
- Igen! Ha egy démont egyszer megidéznek, akkor olyan, mintha a szellemet kiszabadítják a palackból - többé nem lehet visszagyömöszölni a helyére. A porhüvelyekből távozó démonok úgymond reinkarnálódhatnak, tehát a megfelelő varázsige irányításával egy újabb testet szállhatnak meg. És addig fognak létezni, ameddig az ősi forrást el nem pusztítják. És ez az a könyv.
- Úristen - fogta a fejét Damon. - És én azt hittem, nem tudnak nekem újat mondani.
- Várj, itt még nem ért véget. Ha a megérzéseim nem csalnak, a boszorkányoknak nem azért kell ez a könyv, hogy újabb és újabb démonokat tudjanak megidézni. Egyéb más varázslattal együtt van valami abban a kötetben, egy legenda, egy olyan jóslat, amelyet a mai napig homály fed. Soha, senki nem tudott rájönni, hogy mi az az ősi faktum, ami abban le van írva. Azt beszélik, hogy csak az arra kiválasztott személy tudhatja meg - és természetesen minden jött-ment boszorkány kiválasztottnak hiszi magát.
- Kell még egy ital - jelentette ki Damon.
- Nekem se ártana egy.
- Egészségedre. - A két férfi koccintott, majd mindketten gondolataikba merülve meredtek maguk elé.
- És most mi a terved?
- Úgy gondolom, hogy az a boszorkány, aki Stefanon keresztül ránk uszította Connor Jordant, sok mindent elárulhatna nekünk erről a könyvről, és az utána folytatott keresésről. Nincs más dolgunk, mint felkutatni, és elkapni.
- Na és ezt mégis hogyan képzeled el?
- Nos, én személy szerint már értesítettem is Kol öcsémet, aki egészen zseniális módon képes embereket megtalálni - felelte Elijah. - Neked pedig kapcsolatba kéne lépned Stefannal, megpróbálni valami módot találni arra, hogy megszabadítsd a boszorkány feltételezhető kényszerétől, és megtudni tőle annyit, amennyit csak lehet.
- Pazar - horkant fel Damon.
- Az a baj, hogy nem igazán látok más kiutat. Ez egy veszélyes ügy; veszedelmesebb, mint azt gondolnád Damon. És én meg akarom védeni a családomat. Tégy te is így. Benne vagy? - Damon fájdalmasan pillantott fel Elijah-ra, egy pillanatig mérlegelve a lehetőségeit. Aztán eszébe villant Elena, és az emlék, amikor Connor magával ragadta, és majdnem halálra kínozta őt, és akkor már tudta, hogy soha többé nem élheti át ugyanezt. Azokat a démonokat el kellett pusztítani, és velük együtt az árnyékvadászokat is.
- Benne.

XOXO

Elena, több órányi szüntelen nélküli black jackezés, pókerezés (ahol vagy ezer dollárt elvesztett) és ital után céltalanul kószált a hatalmas kaszinóban, egy elérhető bárpultot keresve. Szokása szerint elég hamar kiütötte magát, hiszen nem volt valami nagy az alkohollal szembeni tűrőképessége, így három adag vodka után már megvolt az alaphangulata, amelyre egy kis tequilával is rásegített. Most éppen whiskyre vágyott, amit hamar meg is szerzett magának, Damonhöz hasonlóan megigézve a pultost, hogy az egész üveget adja neki. Rögtön eszébe jutott is az otthon magányosan unatkozó férje, ezért, habár nem valami józanul, a telefonja után nyúlt, és tárcsázta is az ismerős telefonszámot.

- Helló, szépfiú! - köszöntötte a férfit, amint meghallotta a hangját a vonal túlsó oldalán.

- Elena? - vonta fel a szemöldökét Damon, egy pillanatra eltolva magától a telefont, hogy szemügyre vegye, valóban a felesége nevét olvasta -e a képernyőn.
- Ki más? - nevetett fel gondtalanul a lány, majd egy hatalmasat csuklott. - Képzeld, az előbb azt gondoltam, hogy téged látlak az egyik rulettasztalon táncolni, de amikor megnéztem...öööö...közelebbről, igen, akkor láttam, hogy nincs is ott asztal! Jó, mi? - kuncogott a lány egy-egy csuklás között.
- Úgy tudtam, hogy nem szabadott volna elengednem téged egyedül - sóhajtott Damon a vonal másik oldalán, miközben lecipelte a dobozokat a padlásról.
- Ó, nem vagyok egyedül! - tiltakozott Elena. - Itt van mellettem egy jóképű pasas, az van ráírva, hogy...valamilyen Johnny.
- Istenem, Elena, te már annyira részeg vagy, hogy embernek nézed a whiskys üveget?
- Én? Dehogy! - vihogott tovább Elena, észre sem véve, hogy miközben fölállt a pulttól, lesodort két üveg tequilát is. - Na én...izé...elvesztettem egy csomó pénzt, de nem baj... - Csuklás. - Mert aztán úgyis - Csuklás. - Mert nekem úgyis tökmindegy, nem igaz? Mert hát nem vagyok én prostituált, vagy mi...
- Drágaságom, mindketten tudjuk, hogy nem bírod az alkoholt, úgy hogy most szépen tedd le azt a Johnny Walkert, mielőtt még összehányod a kaszinót.
- Nincs kedved idejönni? - motyogta a lány, az üres üveggel játszadozva. - Csak mert Caroline és Bonnie ruhában alszanak és az olyan furcsa, mert ők lányok és tudod.....
- Elena, miért van még mindig a kezedben az az üveg? - forgatta a szemét Damon, a mellette álló alakra sandítva. - Tudod, mit? Csak annyit kérek, hogy gyere haza egy darabban, mert még az első házassági évfordulót sem értük el, és gyűlölném, ha véletlenül összefutnál valakivel ilyen állapotban, amikor nem kéne. Oké?
- Aha...mondjuk - felelte Elena, jobbra balra dülöngélve ültében.
- Most viszont muszáj mennem...vár egy kis dobozolás - mosolyodott el Damon. - Vigyázz magadra! - Erre mindössze egy csuklás érkezett válasz gyanánt, majd megszakadt a hívás. 

- Részeg? - tudakolta mosolyogva Elijah, felpillantva az egyik dobozból.

- Mint a csacsi - bólintott Damon, a zsebébe csúsztatva a telefont. - Na, találtál valamit?

- Csak Emily Bennett pár feljegyzését. Semmi különöset.

- Nagyjából én is...de, várj csak - kiáltott fel izgatottan Damon, egy ősrégi, szétszakadt könyvet tolva oda az ősnek. - Ezt olvasd el!

Az Ősi Mágia könyve

Lsd. Élettel kötött igék

- Élettel kötött igék? - ráncolta a homlokát Elijah. - Ez mégis mit jelenthet?

- Kettőnk közül te vagy a mindentudó lexikon - jegyezte meg Damon szárazon, hevesen lapozgatva a könyvben. Tekintete ide-oda cikázott a megszáradt papírlapokon, amikor egyszer csak megtalálta, amit keresett.

- Itt van - jelentette ki. - Élettel kötött igék. - Elijah gyorsan magához vette a kötetet, mohón vetve bele magát a rövidke bekezdés olvasásába. Azonban ahogy haladt vele, úgy változott meg az arckifejezése is. Amikor a végére ért, szintre halálra váltan pillantott fel, Damon tekintetét keresve.

- Úristen.

XOXO

- A francba! - kiáltott fel Caroline, lendületesen az asztalra dobva a kezében lévő paklit. - Na ezt nézd meg! - Bonnie, aki szintén nem volt túlságosan józan, a kártyák fölé hajolt, majd elismerően bólintott. - Egyetlen nyomorult kör dáma hiányzott a Royal Flush-höz! A nyavalyás kör dáma! - szitkozódott, idegesen túrva bele a hajába. A harmadik játékos, egy napszemüveget viselő, hosszú szőke hajú nő ekkor hirtelen sokat sejtetően elvigyorodott, magában felidézve a pár nappal ezelőtt hallott szavakat:

"Keresd a kör dámát!"

Habár először fogalma sem volt arról, mit is jelent a mester furcsa tanácsa, most már értette. Ezt akét nőt kereste: a hiperaktív vámpírlányt és az kifürkészhetetlen tekintetű boszorkányt. A kör, és a dáma. Ez kellett neki.

- Csak nem ezt keresitek? - szólalt meg mosolyogva, előhúzva testhezálló farmerje zsebéből egy kör dámát. Caroline és Bonnie tátott szájjal hol rá, néztek rá, hol a dámára, azon agyalva, hogyan került a zsebébe a kártyalap.

- Ezt mégis hogy? - kérdezte elképedve Caroline, míg Bonnie enyhe gyanakvással fürkészte a vele szemben ülő, sokat sejtően vigyorgó nőszemélyt. A napszemüveges nő ekkor körülnézett, elégedetten konstatálva, hogy a pókerterem óhajának megfelelően üres volt. Ráadásul kiszemeltjei elég részegek voltak ahhoz, hogy túlságosan is megkönnyítsék a dolgát.

- Akarjátok látni a trükköt? - tudakolta. A két barátnő összenézett, majd egyszerre hevesen bólogatni kezdtek a felajánlásra.

- Akkor gyertek ide - javasolta sejtelmesen. Bonnie és Caroline, habár vonakodva, de felálltak, kíváncsian csoportosulva az ismeretlen pókerzseni mellé. Ekkor a szőke villámgyorsan megragadta a nadrágja zsebébe bújtatott, aprócska tűt, és egy szempillantás alatt Bonnie karjába szúrta azt. A boszorkány szeme fennakadt, lélegzete megszakadt, és ájultan esett össze földön. 

- Íme a kör - suttogta. Caroline eközben, akinek reflexei kicsit lelassultak a szervezetében lévő tetemes mennyiségű alkoholtól, már éppen felfogta volna, ami történt, amikor a nő rá is lecsapott, és egy laza mozdulattal eltörte a nyakát. A vámpír élettelenül rogyott Bonnie teste mellé.

- És a dáma - tette hozzá diadalittasan a napszemüveges nő, majd abban a pillanatban eltűnt - a testekkel együtt.

A következő rész tartalmából...

Elijah és Damon egy ősrégi legendára bukkannak Emily Bennett egyik könyvében, ami jó kiindulása pontot ad nekik a keresés megkezdéséhez. Stefan is nyomoz, most már Logan segítségével, aki azonban nem tűnik elég közreműködőnek. Elena pedig észreveszi barátnői eltűnését, és ő maga is belesétál a nekik állított csapdába. Végül egy újabb, régen látott vendég is csatlakozik a vegasi bulihoz, aki talán megfordíthatja az eseményeket.

4. rész >>>

Nos, ennyi lett volna az új rész. Remélem, érthető volt a könyv történetét leíró rész! Akinek nem világos valami, nyugodtan kérdezzen, szívesen állok a rendelkezésére.