Részlet az Összetörve 12. fejezetéből

Sziasztok! Ismét itt vagyok, és hoztam egyetlen rövidke ízelítőt az Összetörve legújabb részéből. Érthető okokból nem egy nem túl eseménydús fejezet elébe nézünk majd, de szerintem ezt senki nem bánja majd. Íme:

"- Jó reggelt - szólalt meg egy halk, álmos hang valahol mögöttem. A szavakat hamar egy aprócska csók követte a vállamon, majd a nyakamon, végül pedig az arcomon. Képtelen voltam megálljt parancsolni az arcomra kívánkozó széles vigyornak, ahogy megfordultam, hogy szembenézhessek egy bágyadtan mosolygó, borzas hajú, csillogó szemű férfival, aki olyan gyönyörű volt még egy ilyen korai órán is, hogy a szívem is belefájdult.
- Jó reggelt - feleltem, kicsit félénken pislogva rá. Kezei eközben megtalálták útjukat az arcomra, gyengéden simogatva azt a járomcsonton vonalán. Egy ideig csendben maradtunk, szavak nélkül bámulva egymásra, egészen addig, amíg végül megtörtem a kényelmes csendet. - Szóval - köszörültem meg a torkom -, kéne..öhm...beszélnünk? - vetettem fel félszegen, habár nem igazán voltam tisztába azzal, mi a szokás egy ilyen éjszaka után.
- Beszélhetünk - vont vállat Damon, mintha csak egy közömbös témáról beszélgetnénk. - Vagy...
- Vagy?
- Vagy csinálhatunk mást is.
- Mint például? - vontam fel kíváncsian a szemöldököm. A mosoly Damon arcán pillanatokon belül egy ravasz vigyorrá változott, ahogy olyan közel húzott magához, hogy testem érintkezett meztelen mellkasával. Minden ízemben remegtem, amelyet csak fokozott leheletének csiklandós hűvössége, ahogy a fülembe suttogott:
- Például ilyesmit - susogta, majd egy ujjal felemelte az államat és megcsókolt. Azonnal elvesztem ajkainak most már ismerős puhaságában, jóformán fulladozva a benne hullámzó szenvedélytől. Kezei elhagyták az arcomat, és lejjebb vándoroltak, végigsimítva a bőröm az oldalam vonalán. A bőröm lángra kapott érintése tüzétől, de nem az volt az egyetlen dolog rajtam, ami szinte égett ennek a csodálatos férfinek a közelségétől. Kicsit még közelebb másztam, a lehető legjobban összepréselve testünket, kezeimet a vállain nyugtatva.
Ahogy csókolóztunk, a világ teljesen elveszett számomra, minden fény kialudt, és csak mi voltunk, karöltve ezzel a sziporkázó érzéssel, amely összekötötte testünket. Soha nem éltem át ennél magával ragadóbb pillanatokat, mikor Damon karjai óvón kulcsolódtak körém, s ajkai a legszebb nevekkel becézte az enyémet. Ez maga volt a csoda. Lábai, akárcsak testünk többi része, az enyéimbe gabalyodtak, miközben talpával egyenletesen masszírozta a lábszáramat.
Amikor már nem bírtam tovább visszatartani, egy érzéki nyögést hallattam, ami mosolygásra késztette Damont, de ki nem zökkentette csókjaink édes koreográfiájából."

Tovább a részhez >>