1x11 Szerelem a csillagok alatt

Korhatár: 18
Figyelmeztetés: Erotikus tartalom


XI. fejezet - Szerelem a csillagok alatt

- Hová szól a jegy? - kérdezte Elena, miközben elmélyülten pötyögött valamit a telefonjába.
- Lássuk csak, A41-es kapu - felelte Damon, a repülőjegyet vizsgálva. - Pont itt állunk előtte.
- Nagyszerű! - pillantott fel a lány, majd eltette a telefonját.
- Kinek írtál? - kérdezte Damon, miután becsekkoltak és elindultak a transzfer busz irányába.
- Bonnie-nak. Felajánlotta, hogy értünk jön, így nem kell majd gyalog hazamennünk.
- Világos. De azt ugye tudod, hogy lesz miről mesélned, ha hazaértünk?
- Igen. Azt hiszem, számíthatunk egy Caroline Forbes - féle inkvizícióra - nevetett Elena, mikor beszálltak a gépbe.
- Alig várom hogy kimentselek az aggódó tekintetek közül - vigyorgott Damon. Eközben megérkeztek az ülésekhez, amik történetesen pont a bussiness class területén helyezkedtek el. - Szeretem megadni a módját - magyarázta Damon, látva Elena csodálkozó pillantását - Hol szeretnél ülni?
- Lehetőleg nem az ablak mellett - viszonozta Elena, és lehuppant a kényelmes bőrszékek egyikébe. Néhány perc múlva, mikor már mindenki a fedélzeten volt, a repülő felszállt. Elena fejét Damon ölébe hajtotta, aki gyengéden simogatta őt, amíg álomba nem merült. Azonban nyugtalanul aludt, amit a fiú is észrevett, ezért egy jól bevált trükkhöz folyamodott; egy új álmot igézett, csupa szép emléket küldve a lány fejébe, mint az első csókjuk vagy első találkozásuk, melyek hatására Elena immár nyugodtabban szuszogott, arcán halvány mosollyal.

- Ébresztő, drágám! - suttogta Damon barátnője fülébe órákkal később, amikor a gép leszállt, s szavait egy csókkal nyomatékosította.
- Már is? - tudakolta Elena, bágyadtan pislogva.
- Isten hozott újra itthon! - nevetett Damon és felsegítette Elenát a székből. Amikor kiszálltak, rögtön a kijárat felé vették az irányt, mivel nem volt csomagjuk Elena kézitáskáján kívül.
- Elena! - szólalt meg egy ismerős hang, mikor a pár kilépett a terminál kapujában. Bonnie sietett feléjük nyomában Jeremyvel.
- Úristen, úgy aggódtunk érted! - fakadt ki a boszorkány, és Elena nyakába vetette magát. - Soha többé ne csinálj ilyet, ígérd meg!
- Megígérem - sóhajtott Elena mosolyogva.
- Örülök, hogy jól vagy, Damon - folytatta Bonnie, majd visszafordult barátnőjéhez. - Mindent el kell mesélned! - Damon vetett egy "én megmondtam" pillantást Elenára, majd jóváhagyóan elvigyorodott.
- Szóval, Katherine vitte el Damont Los Angelesbe - kezdett bele Elena a történetbe. Elmondta, hogyan és milyen állapotban talált rá barátjára, elmesélte a Katherine-nel való találkozást, Damon megmentését és hogy mire jöttek rá a hotelban. Azonban arról, hogy ott mi történt még, nem tett említést.
- Szóval szerintetek Rebekah bosszúvágyból igézte meg Katherine-t, hogy rabolja el Damont? - kérdezte végül Jeremy.
- Igen, ez elég valószínűnek tűnik.
- De miért tenne ilyet?
- Azért, mert ő Rebekah és abból áll az élete, hogy bosszút áll valakin - zárta rövidre Damon. Se Bonnie, se Jeremy nem firtatta a témát tovább, ugyanis mindkettejüknek feltűnt, hogy sem Damon, sem Elena nem beszél szívesen az ős indítékairól. Mivel Bonnie Elenával ellentétben betartotta a sebességkorlátozást, az út nagyjából fél óráig tartott. Elena eközben szorosan Damon testéhez simult, nem törődve a biztonsági öv heves tiltakozásával és úgy figyelte az elmosódó tájat. Bonnie, akárhányszor belenézett a belső visszapillantó tükörbe, mosolyogva állapította meg, milyen boldogok ők ketten, hiszen szinte mindig egymást ölelve látta őket. Akármit is gondolt eddig Damonről, megváltoztatta az álláspontját, mert egyszerűen nem lehetett nem észre venni, hogy a fiút mennyire megváltoztatta a szerelem. Másrészt örült neki, hogy boldognak láthatja a legjobb barátnőjét és tudta, hogy jó kezekben van, elvégre őrülten szerelmes volt Damonbe.
Nemsokára leparkoltak a Salvatore-ház előtt, mert Damon úgy tervezte, hogy aznap délután inkább ott időznek majd.
- Köszi a fuvart! - szólt Elena Bonnie-nak. - Holnap találkozunk - búcsúzott. Elena elgondolkodva nézte, ahogy a kék autó szépen, lassan eltűnik az út végén.
- Másik bejáratot kell keresnünk - hallotta meg egyszer csak Damon hangját a háta mögött.
- Miért?
- Nos, odabent...hogy is mondjam... Zajlanak az események - viszonozta Damon, szemével sokat mondóan az ajtó felé bökve.

                                                                       ***

Nem sokkal korábban...

- Jó, rendben. Köszi, hogy szóltál! - fejezte be Stefan a telefonbeszélgetést.
- Ki volt az? - kérdezte Meredith, aki a kanapén ült.
- Bonnie. Jeremyvel kimentek a reptérre, és elhozták Elenáékat.
- Tehát minden rendben?
- Úgy tűnik - viszonozta Stefan, miközben lehuppant a lány mellé.
- Téged mégis bánt valami - állapította meg Meredith, és egyáltalán nem tévedett.
- Csak bánom, hogy hagytam Elenát egyedül elmenni Los Angelesbe, tudva, hogy mekkora veszély fenyegti.
- Jaj, Stefan, hogy is mehettél volna utána? Nem az éjszaka közepén tűnt el? Másrészt pedig nem is követhetted volna, ezt Bonnie is megmondta.
- Igen, de akkor is...számtalanszor származott már baj abból, hogy hagytam őt egyedül dönteni - magyarázta Stefan.
- Figyelj rám, Stefan. Ha állandóan ezen rágódsz, soha nem fogod tudni végleg elengedni őt... Nézd, szeretném, ha boldog lennél.
- Én is azt szeretném - mondta Stefan, mélyen Meredith szemébe nézve. Majd lassan közelebb húzta őt magához és megcsókolta. Ajkai lágyan ízlelgették a lányét, akinek kezei a srác hajában túrtak, egyre növekvő szenvedéllyel csókolva partnerét. Egy ideig csak csókolták egymást, de Stefan csókjai lassan követelőzőbbé váltak, olyannyira, hogy mindketten halkan nyögni kezdtek. Meredith keze lassan lejjebb vándorolt, Stefan csípőjének irányába, ahol megragadta a fiú pulóverjét és lehúzta róla azt. Ezután Stefan is megkezdte a munka ráeső részét és szépen lassan kiszabadították egymást a fölöslegessé vált ruhadaraboktól. Ekkor lépett be az ajtón Damon, de amint meglátta a kanapén szorgoskodó párocskát, gyorsan visszafordult és becsukta azt ajtót. Természetesen Stefan érzékeny füle hallotta az ajtó halk neszét, azonban nem gondolta, hogy valaki bejött, egészen addig, amíg meg nem hallotta Damon hangját.
- Másik bejáratot kell keresnünk.
- Miért? - Ez Elena hangja volt.
- Nos, odabent...hogy is mondjam.. zajlanak az események.
- Tessék? - szólt ismét Elena.
- Mi az? - kérdezte Meredith, látva, hogy valami elvonta Stefan figyelmét.
- Ó, semmi - felelte Stefan, még mindig az ajtóra meredve.
- Ha semmi, akkor folytathatjuk - duruzsolta Meredith, visszafordítva a fiú fejét.
- Tőlem - vigyorgott Stefan és újból megcsókolta a lányt, kiverve a fejéből bátyját és a volt barátnőjét.

                                                                        ***

- Tessék? - értetlenkedett Elena.
- Stefan és Meredith van bent - magyarázta Damon, sokat mondóan forgatva szemeit.
- Ó - Elenának leesett a tantusz. - Akkor marad a hátsó bejárat.
- Vagy be is állhatunk - vetette fel Damon, bevetve a trükkjét a szemöldökével, amit a lány titokban annyira imádott. Elena válaszul játékosan vállba bokszolta őt, mire Damon tettettet fájdalommal felnyögött. Mindketten nevettek, összekulcsolták kezeiket és elindultak a hátsó kapu felé.
- Azt hiszem, most egy ideig itt kell maradnunk - konstatálta Damon, amint beléptek a fiú szobájába.
- Én egyáltalán nem bánom - felelte Elena, átkarolva Damon nyakát, majd lábujjhegyre állt, és megcsókolta őt, mire a srác a derekánál fogva még közelebb húzta magához.
- Én sem - hümmögte elégedetten Damon, egy újabb csókot kezdeményezve. Elena tett pár lépést hátra, míg neki nem ütközött az ágynak, Damon pedig óvatosan hátradöntötte, majd az egyik sarokba hajította bőrdzsekijét.


- Szerintem átnevezhetnénk ezt a helyet Salvatore-bordélyházzá - jegyezte meg Damon, majd egy puszit nyomott az ölében ülő Elena homlokára.
- Csődülne ide a nép - tette hozzá Elena nevetve.
- De téged tényleg nem zavar, hogy ők odalent mit csinálnak?
- Nem, mert én meg veled csinálom ugyanezt - vont vállat mosolyogva Elena, fejét Damon mellkasára hajtva. - Különben is, szeretném, ha Stefan boldog lenne. Megérdemli.
- Gondoltam, hogy így érzel - mondta Damon, erős karjaival gyengéden átölelve a lányt. Elena imádta ezeket a pillanatokat. A fiú karjai közt mindig békére lelt, elfelejtette minden baját, és csak a szerelmet érezte, amely mindent felülmúlt. Egy ideig csendben pihentek, élvezve egymás társaságát.
- Lenne kedved zuhanyozni? - kérdezte hirtelen némi hallgatás után.
- Persze! - felelte Elena csillogó szemekkel. Azonban alig, hogy kikeltek az ágyból, diszkrét kopogás hallatszott. Stefan volt.
- Elena, itt vagy? - hallatszott a fiú hangja az ajtó túloldaláról. Elena és Damon összenéztek; Damon sóhajtva bólintott, villámgyorsan összeszedve a földön heverő ruhákat.
- Egy pillanat, Stefan! - kiáltott ki Elena, miközben hihetetlen sebességgel felöltözött. Tíz másodperc múlva már készen is voltak; Damon hanyagul elfeküdt az ágyban, míg Elena beengedte Stefant.
- Sziasztok - üdvözölte őket Stefan, majd lopva Damonre pillantott. - Remélem nem zavarok.
- Nem! - válaszolta Elena talán kicsit túl gyorsan, míg Damon csak a szemét forgatta.
- Úgy örülök, hogy jól vagytok! - folytatta Stefan, majd némi habozás után gyorsan megölelte Elenát. Mindketten meglepődtek, milyen furcsának találták ezt a gesztust. - Szóval...mi történt? Mit keresett Katherine Los Angelesben?
- Ezt szeretnénk mi is megtudni - szúrta közbe Damon kissé epésen, mire Elena egy kérlelő pillantást küldött felé, megakadályozva ezzel a további szurkálódást. Részletesen elmesélték, hogy mi történt az Angyalok Városában, de szigorúan az elrablás történetét beszélve el. Stefan nem maradt sokáig, hamar elbúcsúzott, végre ismét magára hagyva a szerelmeseket.
- Nem kéne ezt csinálnod - jegyezte meg Elena, miután Stefan elment.
- Mit? - értetlenkedett Damon.
- Ezt a viselkedést Stefannal. Süt rólad, hogy valami bajod van vele. Tudom, hogy milyen a viszonyotok, de úgy látom, hogy ő mégis tud uralkodni magán. Ugyanezt várnám el tőled is, Damon - magyarázta Elena.
- Hagyta, hogy megfulladj, Elena! Szerinted ezt valaha is elfelejtem neki? - csattant fel Damon.
- Nem hagyott meghalni! - tiltakozott Elena. - Én döntöttem úgy, hogy ne engem mentsen ki, amit egyébként már rengetegszer elmondtam neked... Különben is, nem azt mondtam. hogy felejtsd el, csak azt, hogy lehetnél kicsit kedvesebb. Olyan nehéz lenne ezt megtenni értem? - Az utolsó mondatnál Elena már könyörgőre fogta a hangját.
- Nem, nem az - sóhajtott fel megadóan Damon. - Ha te kéred, megteszem, ezt úgy is tudod...És éppen ez az! Kihasználod, hogy nem tudok ellenállni neked.
- Miért, te nem azt teszed? - vágott vissza Elena mosolyogva, miközben odabújt barátjához. - Szóval, hajlandó vagy megtenni?
- Jó, de kérek cserébe valamit.
- Felőlem...
- Töltsd velem a hétvégét! - kérte Damon. Elena felnevetett.
- Tessék? - tudakolta meglepetten. - Fölösleges kérned, hiszen úgy is együtt töltöttük volna.
- Hát akkor meg pláne nem nagy kérés. Tehát akkor, áll az alku?
- Igen! - egyezett bele mosolyogva Elena, s egy csókkal pecsételték le az egyezséget.

                                                                              ***

A hét további napjai a szokott mederben folytak: Elena napja nagy részét az iskolában töltötte, de egyre izgatottabb volt titokzatos hétvégéje miatt. Ehhez az is nagyban hozzájárult, hogy Damon csütörtök reggel egy "fontos elintéznivalóra" hivatkozva elment a városból, és csak késő éjjel jött vissza. Amikor Elena erről kérdezte, nem árult el neki semmit, fokozva ezzel a lány izgatottságát. Így amikor végre eljött a szombat, Elena a megszokottnál nagyobb hévvel vetette bele magát a pakolásba. Nem tett el sok mindent, mindössze némi fehérneműt, egy nadrágot, két pólót, a neszesszerét és már készen is volt.
- Indulhatunk? - kérdezte Damon, amikor bepattant a volán mögé.
- Naná! - hangzott a magabiztos válasz. - Gondolom, még mindig nem árulod el, hogy hová is viszel.
- Dehogy! Akkor odalenne a meglepetés - kacsintott vigyorogva Damon. Egyszer csak egy felcsendült a rádióból egy Elena számára ismerős dallam, de a címe hirtelen nem jutott eszébe.
- Depeche Mode*? - tudakolta Elena.
- Az! - viszonozta Damon, aki ütemesen dobolt a kormányon a zenére. - Szereted?
- Aha.. főleg ezt a számot.
 - Tudod, mindig azt gondoltam, hogy ez a dal rólunk szól - mondta hirtelen Damon, s Elenára pillantott. - "All I ever wanted, all I ever needed...is here, in my arms..." - idézte nevetve, szavait azzal nyomatékosítva, hogy jobb karjával szorosan magához húzta és átölelte a lányt. Elenának így még jobban tetszett a zene, ezért hálából megajándékozta barátját egy szenvedélyes csókkal, amit Damon boldogan és nem kevés hévvel viszonzott. Teljesen megfeledkeztek arról, hogy hol is vannak valójában, így Elenát szinte áramütésként érte, hogy Damon egyszer csak eltolta magától.
- Zavaró tényező vagy a sofőr számára - dorgálta meg nevetve barátnőjét. - Bár azt be kell vallani, hogy egy roppant gyönyörű zavaró tényezőről beszélünk!
- Mit csináltál a 90-es években? - érdeklődött váratlanul Elena, némi hallgatás után.
- Lássuk csak... Miamiban voltam egy ideig, Nirvana és Rolling Stones koncertre jártam uzsonnázni...de 1992. június 22-én, azon a napon, amikor megváltozott az életem, anélkül, hogy tudtam volna róla, éppen Mystic Fallsban voltam - válaszolta Damon mosolyogva. Elena szíve nagyot dobbant, egészen elpirult a dátum hallatán. Jól tudta, mi történt aznap, mégis belement a játékba.
- Ó, és mitől változott meg az életed?
- Aznap született valaki, aki olyan számomra, mint egy diktátor: uralkodik rajtam, a rabjaként tart, sőt, még a gondolataimba is beférkőzik. Én pedig lesem minden kívánságát, mint egy szolga. Szégyellem magam, de az alárendeltje vagyok, teljesen átvette felettem az irányítást - magyarázta a fiú, s lebiggyesztette ajkát, azonban szemei nevettek.
- Szegény, ártatlan Damon! - sajnálkozott Elena, de nem bírta ki nevetés nélkül, Damon arcát látva. - Szóval én egy diktátor volnék?
- Ez a pontos szó rád! Vagy te nem vetted észre, milyen hatással vagy rám? Viszont hadd nyugtassalak meg: egy ilyen őrjítően szexi diktátort még nem látott a világ - felelte Damon és ismét megfogta Elena kezét.


- Hát, itt volnánk - jelentette Damon úgy két óra múlva, amikor leállította a motort egy kis faház mellett, amely teljesen beleépült a természetbe: körülötte erdő volt, magas fákkal; mellette pedig egy széles tó, melyet egy aprócska vízesés táplált, mely nagyjából tizenöt méter magasból zúdult a mélybe. Ez utóbbi egy nagyobb szikla tetejéről indult, ami körbevette majdnem a tó felét.
Elena elbűvölve nézett körül, szemeivel szinte falta az idillt tökéletesen megtestesítő hely szépségeit.
- Ez varázslatos! - mondta végül, s hozzábújt szerelméhez.
- Reméltem, hogy tetszeni fog - viszonozta Damon és felkapta őt, majd bevitte a házba. Óvatosan letette őt a kanapéra, egy pillanatra eltűnt, de a következő másodpercben vissza is tért, két táskával a kezében. Gyorsan ledobta magát Elena mellé.
- Most már nem vagy zavaró tényező - mormolta, miközben mélyen a lány szemébe nézett, majd előrehajolt és megcsókolta. - Szia - suttogta lágyan, amint elváltak. Ekkor Elena gyorsan befészkelte magát Damon ölébe, s most ő kezdeményezett csókot.
- Szia - üdvözölte ő is barátját szerelmesen csillogó szemekkel. Ott, abban a pillanatban úgy érezte, hogy már nem tudja ennél jobban szeretni Damont, azonban a fiú nagy örömére tévedett. Ahogy teltek a percek, egyre inkább elveszett Damon végtelennek tetsző, kék szemeiben.
- Éhes vagy - szólalt meg hirtelen Damon.
- Ennyire látszik?
- Nem... csak én gyakorlott vagyok, láttam a szemedben. De nyugodj meg, ez teljesen természetes. Tessék - azzal átnyújtott Elenának egy tasak vért, amit éppen akkor szedett elő táskájából.
- Köszi - válaszolta Elena, feltépve a tasakot. Kiéhezetten döntötte magába annak tartalmát, ami hamar elfogyott. - Bocsi, hogy nem hagytam - mondta szemlesütve.
- De, hagytál - felelte Damon, s ajkaival ismét Elena felé közeledett, azonban nem megcsókolta, hanem nyelvével érzékien lenyalta Elena szájáról az ott maradt vérfoltokat. Majd mikor végzett, mégis lehelt egy csókot a lány ajkára, aki minden ízében remegett.
- Gyere, összeütök valami ebédet - ajánlotta fel Damon, a konyha felé terelve barátnőjét. Bizonyítva álompasi címét, tizenöt perc alatt elkészítette a roston sült csirkemellet tükörtojással.
- Ez aztán gyors volt - szólt elismerően Elena, amikor asztalhoz ültek. - Viszont azt igazán elmondhatnád, hogyan szerezted ezt a házat!
- Jók az összeköttetéseim - kacsintott Damon és bekapott egy sült krumplit.
- Komolyan - forgatta a szemét Elena.
- Hát jó.. Ez egy régi családi birtok. Apám előszeretettel járt ide, ha megunta Mystic Fallst. Olyankor napokr eltűnt és sosem tudtuk, hová ment. A halála után találtam rá a helyre, majd felbéreltem embereket, hogy néha nézzenek rá a kecóra, és ez azóta így megy.
- Tehát ez a te örökséged lenne?
- Aha.
- Mikor jártál itt utoljára? - érdeklődött a lány.
- Csütörtökön - somolygott Damon. Elenának ekkor esett le, hogy a ház vadonatúj bútorokkal van berendezve. Szóval ez volt Damon sürgős elintéznivalója csütörtökön!
- Szép lett! - jegyezte meg végül, elismerően mosolyogva.
- Ennek örülök - vigyorgott Damon. Ebéd után, amíg Damon elpakolta a tányérokat, Elena megragadta az alkalmat és megnézte a hálószobát, amelyben egy ultramodern franciaágyat talált. Csak is azért, hogy kipróbálja, lehuppant, s ekkor kezdte érezni, hogy talán mégsem olyan jó dolog öt órát aludni. Mire Damon beért a szobába, ő már összegömbölyödve az igazak álmát aludta. A fiú halkan felnevetett, bebújt mellé, karjába vette a lányt és őt is elnyomta az álom.


Elena gyengéd, ismerős kezek cirógatására ébredt, s amint felnyitotta szemeit, már érezte is Damon forró leheletét, ahogy ajkával az övét keresi. Esze ágában sem volt tiltakozni, sőt, boldogan feküdt Damon mellkasára, hogy még közelebb érezze magához őt. Kezei Damon hajában túrtak, vágyakozva simogatva a srác sötét tincseit.
- Ha valamit ezt könnyen meg lehet szokni - hallotta Damon halk, de érzelemmel teli hangját. Viszont, amikor a fiú meglátta Elena barna szemében azt a jól ismert, csillogó vágyakozást, el kellett, hogy keserítse őt.
- Nem most - suttogta halkan Elena nyakának. - Valami sokkal különlegesebbet terveztem mára.
- Különlegeset? - kérdezte a lány, Damon arcát simogatva.
- Igen - felelte Damon, majd egy hosszú, szenvedélyes csókban forrtak össze.

- Már kezd besötétedni - jegyezte meg Damon úgy egy óra múlva, mikor még mindig az ágyon feküdtek, teljesen összegabalyodva. - Nem akarod, hogy megmutassam a kedvenc helyemet?
- Vezessen, Mr. Salvatore - kérte Elena, mire Damon ismét a karjába vette és felsuhant vele a tó melletti sziklára.
- Csodálatos, ugye? - tudakolta Damon. Szemeiben valami egészen különleges fény táncolt, melyet eddig még Elena sem vélt felfedezni abban a gyönyörű szempárban.
- De, az.
- Akárcsak te - folytatta a fiú, miközben kisimított egy hajtincset a lány arcából, aki viszont érezte, hogy barátja készül valamire. Így is lett.
- Van itt valamim a számodra - közölte csendesen és elővett a zsebéből egy cseresznyepiros, szalaggal átkötött apró dobozt, majd átnyújtotta azt Elenának. Amikor ő meglátta a dobozt, pulzusa az egekbe szökött. Kinyitotta azt: egy ékszeres doboz lapult benne. Damon gyorsan felnyitotta azt is: egy gyűrű volt benne, fehérarany, közepén egy nagy, vérvörösen csillogó drágakővel.
- Ez a gyűrű még az édesanyámé volt, aki az apámtól kapta - kezdte Damon. - A halála napján adta nekem, azzal a feltétellel, hogy majd annak a lánynak ajándékozzam, akit mindennél jobban szeretek. Százhatvanhárom évig őriztem, míg megtaláltam azt a valakit: téged. Ezért kérlek, hogy fogadd el, mint szerelmünk jelképét - mondta, le sem véve a szemét Elenáról, aki könnyes szemmel nézett rá. Damon megfogta Elena jobbját és az ujjára húzta a gyűrűt. Tökéletes volt.
- Köszönöm -válaszolta végül a lány, amikor képes volt megszólalni. Majd lassan közelebb hajolt Damonhöz, hogy megajándékozza őt legédesebb csókjával. Minden érzelmét ebbe a csókba sűrítette, így szinte hurrikánként csapott le Damon ajkaira. Percekig falták egymást, egyre növekvő hévvel, és amikor Elena letépte a srác pólóját, akkor Damon már nem ellenkezett, hanem elkezdte a munka ráeső részét. Alig szabadultak meg fölsőjüktől, amikor Elena hirtelen tiszta erejével eltaszította magától a fiút, aki hatalmas lendülettel csapódott neki egy fának, ami megreccsent ettől a szokatlan erőtől. Damonnek még meglepődni sem volt ideje, ugyanis Elena már ott is termett: nekinyomta a fának, ő maga pedig szorosan hozzásimulva, őrjöngő szenvedéllyel csókolta barátját, miközben keze a srác izmos felsőtestét derítette fel. Egyszer csak a lány ajka Damon nyakára vándorolt, majd néhány csók után Damon egy apró szúrást érzett: Elena megharapta és a vérét kezdte szívni, de ez pont, hogy izgatóan hatott rá. Nemsokára cseréltek, s Damon kapva kapott az alkalmon, hogy megízlelje a lány édes vérét. Folyamatosan szakították le egymásról a ruhákat, s mikor már csak fehérnemű maradt rajtuk, Damon óvatosan hátradöntötte Elenát, s végigcsókolta őt a teste minden pontján, szép lassan lehámozva róla a maradék textilt. Elena minden ízében remegett, belsője tombolt, csak egy egy dolgot kívánt: Damont, jobban, mint bármikor azelőtt. A vágy már teljesen ellepte, csak őt látta, de ez mindennél többet jelentett számára.
- Kérlek - nyögte, könyörögve. Szeme fennakadt, ahogy beszívta a fiú mindent betöltő illatát. Végre eljött a pillanat, de alig, hogy magában érezte őt, átlépte a határt.
- Damon - kiáltotta extázisban, ismét megérkezve a Paradicsomba, ahová Damont is magával rántotta.
- Elena - nyögte ő, a lány mellkasára zuhanva. A mámor soha nem tapasztalt erővel öntötte el, minden porcikája bizsergett, ahogy magával ragadta az élvezet.

- Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy még sosem élveztem ennyire - mondta Elena, zihálva Damon mellkasán elhelyezkedve, miután újra meg újra átélték az öröm pillanatait.
- Egyetértek - viszonozta Damom, miközben letörölte az izzadságot a homlokáról. Mindketten az eget bámulták, ugyanis időközben teljesen besötétedett és rengeteg csillag világított az égen. Elena úgy érezte, ennél nem kívánhat többet.
- Lesz mit leírnom a naplómban - jegyezte meg halkan, majd ismét belekezdett egyik kedvenc tevékenységébe: köröket rajzolt Damon meztelen mellkasára.
- Ezt is leírod?
- Mindent leírok, amit fontosnak tartok.
- Rólam miket írtál? - érdeklődött Damon.
- Azokra nehéz lenne jelzőket találni - nevetett Elena. - Azonban az is igaz, hogy néhányszor nem dicsértelek - tette hozzá. - Nem mindig voltunk ilyen jóban.
- Mintha ezer év telt volna el azóta - merengett Damon. Elena nem felelt. Felidézte magában azokat az emlékeket, melyekben még gyűlölte azt a lényt, akit most a szerelmének nevez. Olyan, mintha egy másik életben történt volna.
- Képzeld, - kezdte a lány, ujjaival immár Damon száját simogatva - azt hallottam, van ott bent egy ágy, ami csak arra vár, hogy felavassák! - A lány szemében huncut fény csillant. Damon elbűvölve nézte őt, majd felpattantak és a ház felé suhantak.


A következő rész tartalmából...
Elena rájön, hogy még nem tud mindent Damonről, aki viszont megoszt vele valamit, amely titok csakis a vámpírok sajátja. Bonnie rájön, hogy miről is szólt a látomása, míg egy visszatérő vendég is érkezik Mystic Fallsba.
12. rész >>

* A zene, ami rádióból szól, az Enjoy the silence című dal a Depeche Modetól, s amelynek az Anberlin-féle feldolgozása hallható volt a sorozat első évadának 6. részében, amikor Damon Vicky-vel táncol.
ITT meghallgathatod az Anberlin verzióját.