1x12 Kérdések és válaszok

Korhatár: 12
Szemszög: Külső

XII. fejezet - Kérdések és válaszok

Másnap reggel a felkelő nap ébresztette Elenát. Amint felnyitotta szemét, tekintetével rögtön Damont kereste, de csalódottan vette észre, hogy az ágy másik fele üres volt. Elena halkan fülelt, azonban nem hallott semmit, így gyorsan magára kapott valamit, és elindult, hogy megkeresse szerelmét. Ekkor vette észre, hogy a földön rózsaszirmok hevernek, sorba rendezve. Rögtön gondolta, hogy követnie kell őket, így hát kíváncsian elindult a vörös szirmok irányába. A nyomok először a nappaliba vezettek, ahol hét darab fehér rózsa feküdt a kanapén; a lány felvette őket, belélegezve finom illatukat. Tovább ment, a szirmok most a fürdőszobába irányították. Ott egy vázában talált hét darab, ezúttal sárga rózsát, sőt a tükrön a következő feliratot olvasta: "Csak menj tovább". Egyre nagyobb izgalommal ment a kijelölt úton. A szirmok az étkezőben értek véget, ahol nemcsak terített asztal és kész reggeli, hanem egy mosolygó vámpír is várta, kezében újabb hét darab szál vörös rózsával.
- Jó reggelt, álomszuszék! - köszönt Damon vigyorogva, átnyújtva Elenának a virágokat. - Virágot a virágnak.
- Mire fel is érdemeltem ki ezt a fogadtatást? - érdeklődött Elena kissé meghatódva, miközben gondosan egy vázába helyezte a csokrot.
- Hm.. segítek. Minden szál rózsa egy napot jelképez, tehát huszonegy rózsa...
- ...Huszonegy napot jelent - fejezte be a mondatot a lány. - Ma három hete, hogy együtt vagyunk.
- Pontosan - bólintott Damon, egész közel lépve Elenához, és egyik kezével végigsimította szerelme arcát.
- Köszönöm - szólt elérzékenyülve a lány, majd karjait gyorsan Damon nyaka köré kulcsolta és megcsókolta őt. - Életem legszebb három hete volt.
- Ennél szebbet még álmodni sem mertem volna - hagyta helyben Damon, egy újabb csókot kezdeményezve. Elena gyorsan a fiú nyakába ugrott, lábait Damon dereka köré kulcsolva és így folytatták a csókolózást. Végül Damon az ebédlőasztalhoz suhant, még mindig a lánnyal nyakában. Mikor leültek, Damon megvárta, míg Elena kényelmesen elhelyezkedik az ölében és csak azután kezdett bele mondandójába.
- Van valami, amit szeretnék elmondani neked - kezdte, csillogó szemeivel Elena arcát fürkészve. - Tegnap este, történt valami, aminek te talán nem tulajdonítasz olyan nagy jelentőséget, de én igen.
- Valóban? Mi lenne az? - tudakolta Elena.
- Szóval... tegnap... ittunk egymás véréből - mondta Damon lassan, nyomatékosan kiejtve minden egyes szót.
- Ó... igen, emlékszem. Talán baj?
- Nem, csak nem hinném, hogy tudnád, mit jelent ez pontosan.
- Hmm... mondjuk azt, hogy szeretlek? - találgatott Elena, gyengéden simogatva a srác haját.
- Jóval többet annál. A mi fajtánknál ez számít a legszemélyesebb, legbensőségesebb, lényegében legerotikusabb dolognak. Nemcsak a szeretet, a bizalom jele, hanem azok a vámpírok, akik vért cserélnek, tulajdonképpen kimutatja, hogy készek "gyakorlatilag" is összekötni az életüket - magyarázta Damon.
- De hát én már többször is ittam a véredből, sőt, a te véred változtatott át - emlékeztette Elena. Az utóbbi tényre roppant büszke volt.
- Nem vámpírként - helyesbített Damon. - Ráadásul ezt a saját akaratodból tetted... és szeretném tudni, hogy most, hogy érted, mit is jelent ez, megbántad -e?
- Tessék? - Elena meglepetten nézett barátjára. - Dehogyis! Számomra ez annyira természetes volt...és igen, gyakorlatilag is össze akarok veled tartozni, Damon.
- Akkor nyugodtan elmondhatom, hogy ez mennyit is jelentett számomra...
- Miért kételkedtél egy pillanatig is abban, hogy ezt helyesnek találom -e?
- Mert még mindig nem tudom elképzelni, hogy ez a három hét nem álom volt - válaszolta Damon, fejét Elena vállára hajtva.
- És én még azt hittem, csak én érzek így - nevetett Elena. - Ahogy azt is hittem, nem lehet ennyire szeretni valakit. De mégis lehet - Damon nem válaszolt, hanem lassan felemelte a fejét és egy csókot lehelt a lány ajkára.
- Te vagy az életem, Elena.
- Te pedig az enyém, Damon - viszonozta Elena, elmerülve a fiú kék szemeiben.


Gyorsan eltelt a hétvége, s Damon hiába próbálta meggyőzni Elenát, hogy még maradjanak egy kicsit, a lány, bár nagyon megszerette a kis tóparti házat, tudta, hogy haza kell menniük.
- Biztos nem baj? - kérdezte meg Elena nagyjából tizedszerre, amikor már az autópályán jártak.
- Nem, dehogy - biztosította Damon, szabad kezével Elena ujjaival játszadozva. - Csak egy szavadba kerül, hogy bármikor eljöjjünk. - Elena kifelé bámult az ablakon, figyelve az elmosódó tájat. Azon gondolkozott, milyen lehetett minden százötven évvel ezelőtt. Egy pillanatra maga előtt látta a még ember Damont, másfél évszázadról ezelőttről és ez a gondolat mosolyt csalt az arcára. Halkan felnevetett.
- Mi az? - érdeklődött Damon.
- Semmi, csak gondolkoztam.
- Miről?
- Megpróbáltam elképzelni, milyen lehettél százötven éve. - A válasz hallatán Damon is felnevetett.
- Szóval ez volt ilyen vicces!
- Tényleg érdekel. Te mindent tudsz rólam, én viszont nagyjából semmit rólad - vetette barátja szemére Elena.
- Mire vagy kíváncsi? - tudakolta a fiú.
- Mindenre. Például, mi a kedvenc színed?
- A fekete. De újabban a barna kezd szembeszállni vele.
- A barna? Hogyhogy? - értetlenkedett Elena.
- Mert barna szemeid vannak - viszonozta halkan Damon, ajkát a szokott félmosolyra húzva. Elena pedig úgy érezte, hogy menten elolvad.

                                                                        ***

A telefon immár vagy negyedszerre szólalt meg, kitartóan ismételgetve a csengetést. Stefan felsóhajtott és a készülék után nyúlt, feladva ezzel a zavartalan estéről alkotott elképzeléseit.
- Muszáj felvennem. Ha valaki ennyire kitartó, akkor valószínűleg valami fontosat akar mondani.
- Persze, vedd fel nyugodtan - felelte Meredith beleegyezően.
- Halló - szólt bele a telefonba Stefan.
- Szia Stefan, itt Bonnie - szólalt meg egy ideges hang a vonal túloldalán. - Azt hittem, már te sem fogsz soha reagálni a hívásaimra.
- Miért, ki nem reagál még? - kérdezte Stefan összevont szemöldökökkel.
- Elena és Damon.
- Ja, ők elmentek valahová a hétvégére és bizonyára nem vittek telefont.
- Ami azt illeti, erre már én is rájöttem vagy félszáz sikertelen próbálkozás után. Na mindegy, muszáj elmondanom valamit: volt egy látomásom.
- Nézd, Bonnie - kezdte Stefan, remélve, hogy lerázhatja a boszorkányt. - Én nem értek ezekhez a misztikus dolgokhoz, szerintem Caroline-t sokkal jobban érdekelné az ilyesmi...
- Nem erről van szó! - szakította félbe a vámpírt kissé feldúltan Bonnie. - Te komolyan azt hitted, hogy lelki szemetesládának nézlek?! Ez ennél sokkal fontosabb: Elena veszélyben van.
- Micsoda? - Stefant villámcsapásként érte a hír.
- Már volt egy látomásom korábban, szerintem ahhoz kapcsolódik... de elég ijesztő. Reméltem, hogy talán te tudsz valamiről, amiről én nem.
- Nem hinném. De ha Elena veszélyben van, meg kell védenünk! Mit tudsz még?
- Túl hosszú lenne mindezt telefonba elmondani. Nem tudnánk találkozni valahol? - vetette fel a boszorkány.
- De, persze - sóhajtott fel Stefan Meredith-re pillantva. - Gyere át.
- Rendben. Mindjárt ott leszek.
- Mi van Elenával? - tudakolta Meredith, miután Stefan letette a telefont.
- Bonnie szerint veszélyben van. Nagy veszélyben.

                                                                        ***

- Mi volt életed legrosszabb pillanata? - tette fel Elena nagyjából az ezredik kérdést, amikor elhaladtak a "Mystic Falls" tábla mellett.
- Sok rossz pillanatom volt - tűnődött Damon. - De egyértelműen az volt a legrosszabb, amikor Alaric... - itt egy pillanatra elcsuklott a hangja - meghalt a karjaim között. És ez nem csak azért volt olyan rémes, mert elvesztettem a legjobb, pontosabban szólva az egyetlen barátomat, hanem azért is, mert tudtam, hogy vele együtt te is itt hagytál. Borzasztó volt. Nem kívánom senkinek, hogy azt a kínt átélje.
- Nem ő volt az egyetlen barátod. Én is ott voltam neked - cáfolta meg Elena.
- Ebben tévedsz. A helyzet az, hogy én akkor már nagyon hosszú ideje nem tudtam őszintén csak mint barát tekinteni rád. Szerintem ezt amúgy is tudod.
- Tudom... Nagyon hiányzik neked, igaz? Mármint Alaric... - Damon némán bólintott. Akármennyire is boldog volt az elmúlt időben, barátja elvesztését még mindig nem heverte ki.
- De itt vagy nekem te, és mindenért kárpótolsz - mondta végül, majd gyorsan témát váltott. - Van még kérdésed?
- Vagy egymillió.
- Akkor rajta.
- Hm... Ki az az ember, akit a legjobban gyűlölsz?
- Klaus mindenképpen pályázott volna a címre. Egészen három héttel ezelőttig. Azonban azt, hogy Rebekah...megölt téged, még ő sem tudja felülmúlni - magyarázta Damon. - Mondd csak, nem beszélhetnénk inkább vidámabb dolgokról?
- Dehogyisnem... Ki az az ember, akit a legjobban szeretsz? - tudakolta a lány, bár nagyjából tisztában volt a válasszal. Ekkor már a Salvatore ház előtt álltak.
- Hű rabszolgaként csakis az úrnőm jöhet szóba - kacsintott Damon. - Annak ellenére, hogy elég kemény kezű.
- Valóban?
- Ó, igen! Ha valami nem tetszik neki, akkor megbüntet. Na látod, ezért is kapok majd,

hogy itt panaszkodok. - Damon kipattant  kocsiból, majd kisegítette barátnőjét.
- Rossz fiú voltál, Damon - Elena egész közel hajolt a srác arcához, s mélyen a szemébe nézett. - Készülj a büntetésre! - szólt és hevesen megcsókolta Damont, aki olthatatlan szenvedéllyel csókolt vissza. Lassan hátrálni kezdtek a bejárati ajtó irányába, anélkül hogy elengedtél volna egymást. Amikor odaértek, Damon hátulról berúgta az ajtót, tovább falva szerelme ajkait. Észre sem vették, hogy rajtuk kívül mások is vannak a szobában, annyira el voltak foglalva saját magukkal. Csak amikor már egy perce ízlelgették egymást, hallotta meg Elena a mögöttük szóló, halk neszeket, mint egy szívdobbanás, vagy egy levegővétel.
- Damon - suttogta, gyorsan megszakítva a csókot, s szemével a fiú háta mögé bökött, aki erre erre megfordult és látta, hogy öt szempár kíváncsi tekintete ragad rájuk. Stefan, Meredith, Bonnie, Jeremy és Caroline ült a nappaliban, akik kivétel nélkül tátott szájjal figyelték az eseményeket. Mindannyian zavartnak tűntek, kivéve Damont, akit semmi nem billenthetett ki az ő szarkasztikus nyugalmából.
- Ha jól látom, ismét lemaradtunk valami összeesküvésről, nemde? - érdeklődött mosolyogva, miközben lehuppant egy fotelba és az ölébe vette Elenát.
- Nos, a helyzet az, hogy vagy ezerszer próbáltalak benneteket elérni, - kezdte Bonnie - de egyikőtök sem vette a fáradtságot, hogy reagáljon.
- Öhm... nem vittünk telefont - felelte Elena elpirulva. Szánt szándékkal hagyta otthon a mobilját, hogy valaki még véletlenül se tudja megzavarni a hétvégéjüket.
- Feltűnt - Bonnie megengedett magának egy halván mosolyt, majd folytatta. - Valami fontos dologról szerettem volna beszélni veled. Emlékszel a jóslatra?
- Persze... De azt hittem, azon már túl vagyunk.
- Nem egészen. A múltkor volt egy látomásom, ami lényegében, mintha annak a folytatása lett volna.
- Tessék? Mit láttál?
- Pont ezt akarta kifejteni...amikor ti...hm...megjöttetek - szúrta közbevigyorogva Caroline, aki jót derült Damon és Elena belépőjén.
- Tehát? - sürgette a boszorkányt Stefan.
- Rebekah-t láttam... aztán téged hallottalak Elena, ahogy azt üvöltöd, hogy "NE!". Végül megint Damont láttam, ahogy zokog...de az egész látomásnak egy üzenete van: veszély.
- Azt akarod mondani, hogy Elena veszélyben van?! - csattant fel Damon szikrázó szemekkel. Elena, hogy lecsillapítsa, gyorsan magához ölelte.
- Nem teljesen...inkább azt, hogy Rebekah tervez valamit ellenetek - viszonozta Bonnie.
- Megölöm azt a ribancot - füstölgött Damon.
- Mit tehetünk, Bonnie? - kérdezte Care.
- Szerintem az lenne a legegyszerűbb, ha ti ketten elmennétek - szólalt meg Jeremy, Damonhöz fordulva. - Ha elvinnéd őt valami biztonságos helyre, Rebakah nem tudja, hol keressen majd.
- Na azt nem! - vágta rá Stefan, majd gyorsan visszakozott, nehogy bárkinek is feltűnjön, mennyire nem tetszik neki az ötlet, hogy Elena határozatlan időre elhagyja a várost - kettesben Damonnel. - Pont ez az, amire számít! Azt hiszi, hogy rögtön mentőakcióba kezdünk majd, és elrejtjük valahová Elenát.
- Akkor mit akarsz tenni, Superman? - tudakolta gúnyosan Damon. - Van esetleg valami jobb, világmegváltó ötleted?
- Ami azt illeti, van.
- És Szent Stefan akcióba lendül - morogta Damon halkan, majd felállt, hogy töltsön magának egy pohár whisky-t. Úgy érezte, hogy alkohol nélkül képtelen elviselni az öccsét. Azonban Elena megakadályozta ebben azzal, hogy kivette a kezéből a poharat és felhajtotta majdnem az egészet.
- Ezt az egészet csírájában kell elfojtani. Meg kell keresni Rebekah-t és kideríteni, hogy mire készül - folytatta Stefan. - Így talán sikerül megakadályozni a terve megvlósításában.
- De ezt hogyan akarod megvalósítani? - kérdezte Bonnie.
- Elindulok és megkeresem - adta meg az egyszerű választ Stefan, a szeme sarkából Elenát fürkészve, aki  Damon vállán nyugtatta a fejét, míg a srác a haját simogatta. - Fontos, hogy valaki olyan induljon a keresésére, akire nem számít. Így ti - fordult a bátyja és Elena felé - ki vagytok zárva.
- Várjunk, Stefan, nem mehetsz egyedül! - szólt közbe Meredith, aki első ízben kapcsolódott be a beszélgetésbe. Azonban Stefan nem tudott reagálni, ugyanis egy új, ismerősen csengő hang szólalt meg a hátuk mögött.
- Nem fog egyedül menni - hallatszott egy kimért, kellemes hang. Egyszerre fordultak meg és látták meg a lépcső alján álló öltönyös férfit. Elijah volt.
- Azt nem mondtátok, hogy sztárvendég is jön - vigyorgott Damon.
- Elnézést, hogy csak így betörtem - kezdte Elijah. Belépett a nappaliba és kényelembe helyezte magát az utolsó üres fotelban. - Ellenben nyilván kíváncsiak vagytok az érkezésem okára: azért jöttem, hogy figyelmeztesselek benneteket arról, hogy húgom valamit forgat a fejében.
- Ezt honnan tudod? - értetlenkedett Jeremy.
- Amikor néhány hete átadtátok őt nekem, ráállítottam egy Niklaus egyik hibridjét, hogy kövesse Rebekah-t mindenhová, ahová megy. Aztán tegnap felhívott, hogy Rebekah néhány varázslóval tárgyalt és azt is megtudta, hogy tervez valamit Elena ellen. Ha nem tévedek, Katerinát is bevonta tervébe.
- Stimmel. De nem jött össze - tette hozzá Damon.
- Tudod, hol van most? - kérdezte Elena.
- Leonardo, a hibrid kémem legutóbb Cleveland-ben láttam. És ha az információim nem csalnak, arra számít, hogy Elena nemsokára elhagyja Mystic Fallst. Ha jól gondolom, ti is rájöttetek erre-arra.
- Igen, sejtjük, hogy Rebekah tervez valamit - vette át a szót Stefan. - Éppen felvetettem a lehetőségét, hogy elindulok és megkeresem.
- Én is erre gondoltam. Azt hiszem, a testvérei közül én tudok a legjobban hatni rá.
- Tehát együtt megyünk? - tudakolta Stefan.
- Ha nincs ellenvetésed - felelte Elijah.
- Nincs.
- Kitűnő. Akkor holnap indulhatunk is - mondta az ős. - Mindössze annyit szeretnék még megtudni, hogy mit akar még tőled a húgom, Elena.
- Semmit. Nem ő a célpont, hanem én - válaszolta Damon.
-Valóban? És miért?
- Maradjunk annyiban, hogy van egy pár kellemetlen emléke - viszonozta szűkszavúan Damon.
- Értem. Szóval, akkor holnap, Stefan - búcsúzott az ős, és kisuhant az ajtón.

Miután Elijah távozott, a többiek még megbeszéltek ezt-azt, majd lassan szétszéledtek. Egyedül Caroline nem akaródzott hazamenni, sőt, amint Stefan és Meredith is elment és Damon is hallótávolságon kívül volt, gyorsan letámadta Elenát.
- Mesélj! - utasította barátnőjét Care. - Mindent hallani akarok a hétvégédről!
- Hát... tökéletes volt! - kezdte Elena és töviről elmesélt mindent, még azt a bizonyos éjszakát is. Caroline izgatottan hallgatta.
- Huszonegy szál rózsa? De romantikus.
- Ugye? Esküszöm, ezt soha ki nem néztem volna belőle. Egyszerűen elképesztő.
- Hmmm.. ezt jó tudni - Damon jelent meg a nappaliban, kezében egy üveg whiskyvel.
- Ne hallgatózz! - dorgálta meg vigyorogva Elena, mire Damon vetett rá egy parázsló pillantást.
- Öhm.. azt hiszem, én most megyek és hagylak benneteket turbékolni - szólalt meg Caroline. - Holnap találkozunk.
- És ne nézz így rám mások előtt - folytatta Elena nevetve, amint egyedül maradtak.
- Miért is? - tudakolta Damon, lehuppanva a kanapéra.
- Mert esetleg el találom veszíteni a fejem, ami nem vetne túl jó fényt rám - közölte Elena, kikapva Damon kezéből a whisky-s üveget.

                                                                          ***

Teltek a napok. Szerda este Elena kénytelen volt egy órára egyedül maradni, így gyorsan hozzálátott a naplóíráshoz.
"Kedves Naplóm,
ismét rengeteg minden történt, bár valami igazán fontosat alig tudnék kiemelni. Stefa legutóbb ma reggel hívott, és elmondta, hogy Houstonba tartanak. 

Damon tegnap sikeresen elaludt filmnézés közben, így a hátamon kellett felvinnem a szobába. Olyan édes, amikor alszik, annak ellenére, hogy akkor nem láthatom a szemeit, amik talán a leggyönyörűbbek rajta. 
Az igazság az, hogy menthetetlenül belezúgtam. Minden vele töltött másodpercemet élvezem, és ha csak egy kis időre akár, de nem vagyunk együtt, csak rá tudok gondolni. De ugyanakkor félek is Rebekah tervétől. Rettegek attól, hogy elveszítem Damont. Ha ez bekövetkezik, azt biztos nem élem túl, azonban erre még rágondolni se merek. Képtelen lennék elviselni ekkora fájdalmat. Igen, gyenge vagyok. Ő a gyenge pontom..."

                                                                  ***

- Rendben. Vigyázz magadra. Szia - búcsúzott Stefan Meredithtől, majd letette a telefont. Már három órája autózta folyamatosan, és Houston még mindig százhatvan mérföldnyire volt. Elijah az ablakon könyökölt, figyelve, ahogy lassan besötétedik.
- Leonardo üzent - törte meg a csöndet az ős. - Nemrég látta Rebekah-t.
- Remélem, ez nem egy újabb zsákutca lesz, mint Cleveland és Atlanta. Talán most nem késsük le.
- Bízom benne - hagyta helyben Elijah, aki Stefan látszólag rendezett arcvonásait fürkészte.
- Még mindig szereted, ugye? - kérdezte végül. Habár Elijah nem mondott nemet, Stefan pontosan tudta, kiről is kérdezték. Úgy érezte, nincs értelme hazudozni.
- Igen - vallotta be halkan.
- Gondoltam. Nyilvánvalóan nem egyszerű elengedni valaki olyat, akit nagyon szeretsz.
- Szerinted ő is észrevette rajtam?
- Bizonyára - viszonozta Elijah. - Ugyanis még ő táplál irántad olyasféle érzelmeket.
- Hát azt nem hinném - nevetett fel keserűen Stefan. - Valami elképesztő, mi van köztük Damonnel. Több puszta fellángolásnál...ez egy elszakíthatatlan kötelék.
- Igaz. De hidd el nekem, Elena érzései irántad nem múltak el. Az életem során rengeteg mindent tapasztaltam, ez alapján is mondom. Ráadásul a köztetek lévő kapocs is több, mint egy egyszerű barátság.
- Nem tudom elengedni! - bukott ki Stefanból. - Amikor szakítottunk, azt hittem, ez csak pillanatnyi bizonytalanság nála...de nem. Pedig hát Meredith-t is szeretem... - Elijah együtt érzően nézett Stefanra.
- Sokszor úgy érezzük, hogy ha másképpen cselekszünk, minden máshogy történik, de ez nem igaz. Ennek így kellett lennie, mert Elenát Damonnek teremtették. Ők lelki társak. Neked tovább kell lépned és meg kell keresned azt, akit neked rendelt a sors. Lehet, hogy éppen Meredith az,hisz' sosem tudhatod. Azonban erre csak akkor jöhetsz rá, ha elengeded Elenát. Különben örökké kínozni fognak az emlékek, és sosem találod meg az igaz szerelmet. - Stefan hallgatott. Tudta, hogy Elijah-nak mennyire igaza van, és még akkor is az ős szavain gondolkozott, amikor megpillantották Houston első épületeit.



A következő rész tartalmából...
Habár a veszély továbbra is fenyeget, Elena nem akar örök fenyegetettségben élni, így kieszel egy tervet egy különleges alkalomból, mely megvalósításához barátnői segítségét kéri. Damon pedig elkezd hozzászokni ahhoz, hogy lassan már hetente elrabolja valaki.
13. rész >>