1x13 Egy hónap

Korhatár: 16

XIII. fejezet - Egy hónap

"...Még csak nem is sejti, hogy készülődik valami. Eddig minden a terv szerint halad és már borzasztóan izgulok. Remélem, hogy minden jól sül el, mert ha igen, egy felejthetetlen napnak nézünk elébe."
Elena becsukta, majd gyorsan a helyére csúsztatta a naplót. Most csak gyorsan befejezte a gondolatait, amíg Damon a konyhában tevékenykedett, így amint végzett, már le is suhant az alsó szintre.
- Kész is vagyok - jelentette vigyorogva Damon, amint meglátta Elenát. - Whiskyt?
- Nem iszom reggel! - tiltakozott nevetve Elena, mire Damon vállat vont, és felhúzta az adagját. - Vannak terveid mára? - Bevetette legellenállhatatlanabb mosolyai egyikét, miközben közelebb lépett a lányhoz.
- Hát, ami azt illeti, negyed óra múlva találkozom Bonnie-val. Csak egy szimpla csajos délelőtt.
- Csajos délelőtt? - vonta fel a szemöldökét Damon. - Ez borzasztó izgalmasan hangzik!
- Damon!
- Jól van na, menjél csak. Viszont remélhetem, hogy csak ez enyém leszel délután?
- Naná! - szólt Elena, majd gyorsan megcsókolta Damont és kisietett az ajtón, meg sem állva Bonnie házáig.

                                                            ***

- Hát ezt nem hiszem el! - fakadt ki Stefan és lerogyott egy bárszékre. - Cleveland, Atlanta, Houston, New Orleans - mind zsákutca.
- Pedig tegnap még itt volt. De valahogy mindig sikerül kicsúsznia a kezeink közül - sopánkodott Elijah és leült Stefan mellé, aki gyorsan rendelt két whiskyt. - Tudod, mi jutott eszembe?
- Na?
- Hogy Rebekah nem járt egyik városban sem.
- Tessék? - kérdezte Stefan, meglepetésében majdnem kiköpve az italát.
- A húgom nem járt egyik városban sem - ismételte Elijah hűvösen. - Legalábbis nem most. Nagyon furcsa volt azoknak az embereknek a viselkedése, aki állítólag találkoztak vele. Meg lettek igézve. Mindenhol hagyott egy apró nyomot, melynél fogva egész végig az orrunknál fogva vezetett bennünket.
- Várjunk. Azt mondtad, Kol is látta őt.
- Nem tartom kizártnak, hogy az öcsém összedolgozik vele. Ráadásul eddig egyszer sem éreztem az elméjét.
- Lehet benne valami - hagyta helyben Stefan, felhúzva a második kör whiskyt. - Ezek szerint ne induljunk Floridába?
- Így van. Hiba lenne követni a hamis nyomokat. Találunk egy másik utat.
- De milyet? Ez egy hatalmas ország! - bukott ki Stefanból.
- Beszélek a boszorkányaimmal. Ők talán tudnak segíteni - felelte az ős, Stefan elé tolva a poharát.

                                                           ***

 - Ott foglak várni benneteket - fejezte be Elena a mondókáját.
- Hát ez szuper! - lelkendezett Bonnie.
- Szerintem is izgalmas - mondta Meredith, aki eddig csöndben szürcsölte a kávéját. - De pontosan mekkora adag verbénára lenne szükséged?
- Nem tudom. Körülbelül annyira, ami még őt is kiüti úgy három-négy órára - tűnődött Elena. - Megoldható.
- Valószínűleg - bólintott Meredith.
- Tutira bedől majd a trükknek - vigyorgott cinkosan Care.
- Nagyon remélem, ugyanis már mindent elterveztem!
- Tényleg? És milyen lesz? - kérdezte Bonnie.
- Az titkos - viszonozta Elena. - De mindent el fogok mesélni, rendben? Most viszont mennem kell. Tehát, benne vagytok?
- Naná! - felelték kórusban a többiek.
- Szuper! Akkor holnap! - búcsúzott Elena és hazafelé vette az irányt.

- Na végre! - köszöntötte Damon hazatérő barátnőjét. A délelőtt nagy részét a tv előtt töltötte és már roppantul unta magát. - Milyen volt Bonnie-nál?
- Jó volt, de semmi különös - válaszolta Elena, lehuppanva Damon mellé a kanapéra, aki gyorsan átölelte, mintha attól tartott volna, hogy a lány ismét meglóg. - Most viszont csak a tiéd vagyok.
- Hmmmm... ez jól hangzik...
- Sejtettem, hogy félreérted - forgatta a szemét nevetve Elena. - Tehát, mit terveztél?
- Mit szólnál, ha elmennék a Grillbe bekapni valamit? Utána meg elmehetnénk valahová, este pedig majd csinálunk vacsorát. Van kedved?
.- Persze!
- Nagyszerű. Akkor menjünk. Már egy óra is elmúlt - kezdte Damon, de Elena visszahúzta a kanapéra.
- Annyira nem sietős - mondta nevetve, majd megcsókolta a fiút.

                                                          ***

Vacsora után Elena és Damon még sétáltak egy kicsit az éjszakában. Nem nagyon beszéltek, csak évezték a csöndet és egymás társaságát, hiszen az érzés, ami mindkettejüket átjárta, többet mondott minden szónál. A pillanatot végül Damon mobiljának türelmetlen csörgése szakította félbe. Damon sóhajtva előkotorta a telefont, melynek kijelzőjén Stefan nevét olvasta.
- Helló, Öcskös.
- Szervusz, Damon.
- Még mindig New Orleans? - érdeklődött Damon, bár semmi kedve nem volt egy bájcsevejhez a testévérével.
- Igen. Elijah javasolta, hogy maradjunk, amíg rá nem jön, hogyan találhatjuk meg Rebekah-t.
- Szóval úgy egy évtized múlva el is indultok?
- Egy-két nap múlva - javította ki Stefan, majd gyorsan témát váltott. - Elena jól van?
- Tökéletesen - viszonozta Damon, egy csöppnyi gúnnyal hangjában.
- Rendben. Akkor még beszélünk. - Azzal a hívás véget is ért. Mivel Elena minden szót hallott, Damon nem érezte szükségesnek, hogy elmondja, miről beszéltek.
- Tehát semmi előrelépés? - összegezte a lány.
- Ahogy mondod. Semmi.
Csendben ballagtak tovább, azonban Elena egyre inkább úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Akárhogy is próbálta elrejteni az érzelmeit Damon elől, nem bírta tovább magában tartani őket. Megállt, és belenézett szerelme gyönyörű kék szemébe, mielőtt megnyílt volna előtte.
- Damon, én félek.
- Mitől? - kérdezte meglepetten Damon.
- Attól, amit Rebekah tervez...attól, hogy elveszítelek - felelte remegő hangon Elena. Damon szomorkásan sóhajtott és magához húzta a lányt, hogy szorosan megölelje.
- Bármire is készül, - kezdte halkan - minket soha sem fog szétválasztani. Ígérem.
Elena szipogva bólintott, Damon kezeit szorongatva.
- Nem akarlak elveszíteni - suttogta.
- Nem fogsz - válaszolta a fiú és homlokon csókolta őt, ami kissé megnyugtatta. Még pár percig álltak szótlanul az utcán, egymást ölelve, majd lassan elindultak hazafelé. Mire visszaértek, Elena jobb kedvre derült, sőt, mosolyogva aludt el Damon karjai között.

Másnap reggel Elena borzasztó izgatottan ébredt, de igyekezett leplezni efféle érzéseit Damon előtt, nehogy a srác bármit is megsejtsen. Elena legnagyobb örömére minden a terv szerint haladt, ami egy rejtélyes telefonhívással kezdődött a reggelinél, a lány ugyanis úgy intézte, hogy pont Damon ölében ülve ejtse meg a beszélgetést Caroline-nal.
- Elena? Bocsi, hogy zavarlak ilyenkor, de mindenképpen beszélnünk kéne!
- Mi az, Care? Valami baj van?
- Azt hiszem, egy óriási hülyeséget csináltam. Szükségem van a segítségedre, kérlek, gyere át, jó? - hadarta Caroline az előre megbeszélt szöveget.
- Persze, öt perc és ott vagyok - Elena egy tetettet sóhajtással felelt, majd letette a telefont. - Úgy tűnik vészhelyzet van - fordult Damonhöz, aki persze mindent hallott. - Muszáj elmennem, ugye nem baj?
- Nyugi, már kezdek hozzászokni, hogy enyém a délutáni műszak - válaszolta Damon nevetve. - De azért siess vissza, oké? Hívj, ha elindultál.
- Úgy lesz - ígérte Elena, gyorsan megcsókolva a fiút, majd kisuhant az ajtón.

                                                         ***
 
Caroline már várta, Bonnie társaságában. Amint Elena megjelent, rögtön letámadták a kérdéseikkel.
- Na, hogy reagált? Rájött valamire? Gyanakszik?
- Nem tud semmiről! - lelkendezett Elena. - Még csak nem is gyanakszik. Ja, és nem mellesleg, Care, nagyon meggyőző voltál!
- Ez csak természetes - Caroline villantott egy ezer megawattos mosolyt. - Szóval, vegyük át újból: mi a következő lépés?
- Most várunk, amíg Damon nem kezd el keresni. Akkor én lelépek, te pedig küldesz neki egy SMS-t, hogy menjen a kórházba.
- Ott fogom várni a bejáratnál és Bonnie-hoz irányítom... - folytatta Caroline.
- Én a sürgősségin leszek Meredith-szel - vette át a szót a boszorkány. - És amint meglátjuk...cselekszünk.
- Így van - nyugtázta elégedetten Elena.
- Végül pedig Bonnie és én odavisszük a megbeszélt helyre, a többi pedig már a te dolgod - fejezte be Care. - Már alig várom.
- Hát még én! - nevetett Elena. - Nagyon kíváncsi leszek a reakciójára, amikor felébred és körülnéz... alig bírom kivárni!
- Most pedig, ha már úgyis várnunk kell, mesélj el mindent, amit elterveztél!- utasította Bonnie barátnőjét, aki megosztotta velük terve minden részletét.

                                                             ***

Stefan egy new orleans-i hotelszobában feküdt és a plafont bámulta. Gondolatai először még az egész keresőakció körül forogtak, de csakhamar ismét visszatértek oda, ahová mindig: Elenához. Már egy hónapja, hogy szinte minden álma róla szól, mert egyszerűen képtelen kiverni a fejéből őt. Tudta, hogy szereti Mereditht is, ebben biztos volt; azonban a szíve Elenáért is dobogott, holott a lány végül a bátyját választotta. Állandóan azon agyalt, hogy mi lett volna, ha nem Mattet menti ki először...már annyiszor elképzelte...igen, Elena először borzasztóan haragudott volna rá, de lehet, hogy idővel megbékélt volna...és akkor talán most minden olyan lehetne, amilyen volt. Ez azonban egy örök álom marad. Őt nem neki, hanem Damonnek teremtették, bármennyire is nehéz ezt elfogadni. Klaust sem okolhatta, bár szerette volna, elvégre az ős miatt tért le a jó útról és hagyta magára Elenát Damonnel. De akárhogy is, ő szúrta el, nem más, hát akkor viselnie kell a következményeket, amik napról napra jobban kínozták. Fájdalmát ugyan enyhítette a Meredith iránt érzett, új szerelem, azonban továbblépni nem volt képes. Pedig Stefan biztosan tudta, mennyire igaza van Elijah-nak: addig nem fogja megtalálni azt a lányt, akit neki teremtettek, amíg nem engedni el végleg Elenát. Eddig azt gondolta, hogy ez sikerült, de tudat alatt, még görcsösen ragaszkodott ahhoz a lányhoz, aki egyszer még úgy szerette őt. Azonban az a lány meghalt, elment, nincs többé, s a Stefan iránt érzett erős, igaz szerelmét is magával vitte.
Eszmefuttatását diszkrét kopogás szakította félbe.
- Gyere csak.
- Jó, hogy ébren talállak - lépett be a szobába Elijah. - A tegnapi whisky adag után nem lettem volna meglepve, ha kiütve feküdnél az ágyadon.
- Ó, ittam én annál már többet is. Ami azt illeti, jóval többet - Elijah nevetett, majd a tárgyra tért.
- Némi előrelépésről számolhatok be.
- Tényleg?
- Igen. Az egyik boszorkánynak sikerült feloldania az igét, ami eddig védte Rebekah-t a kereső varázslatoktól. Megtudtam, hogy most éppen Indianapolisban van. Ezért úgy gondolom, holnap célszerű lenne elindulta Indianába.
- Rendben van - bólintott Stefan ásítva.
- Akkor holnap! - búcsúzott Elijah és magára hagyta Stefant.

                                                          ***

Elena, Caroline és Bonnie már két órája vártak teljes izgalomban, amikor megcsörrent Elena telefonja. Damon hívta, de Elena direkt nem vette fel, hanem várt egy percet, majd lehallgatta a hangpostáját:
"Kicsim, azt ígérted, hogy felhívsz. Valami baj van? Hívj, amint tudsz, Szeretlek."
- Ez de cuki! - jegyezte meg Caroline nevetve.
- Igen, az - felelte Elena elpirulva. Igyekezett komoly arckifejezést ölteni. - Itt az idő!
- Tessék, itt van a csomagod - Caroline átnyújtott Elenának egy táskát, amibe a lány néhány ruhát pakolt és nála hagyta pár nappal ezelőtt, nehogy Damon megsejtsen valamit.
- Köszi! Tehát, mindent úgy, ahogy megbeszéltünk - tette hozzá Elena. Elbúcsúzott a barátnőitől és a cél felé vette az irányt.
Caroline és Bonnie öt perc múlva elindultak a kórházba. Amint megérkeztek, az utóbbi besietett az épületbe, Care pedig írz egy üzenetet Damonnek:
"Valami történt Elenával. Fogalmam sincs, mit tegyek. Gyere a kórházba. Siess!  -C."
Elégedetten küldte el az SMS-t. Alig telt el egy perc, Damon száguldott be autójával a parkolóba. Még le sem állította a kocsit, már ki is pattant belőle és odarohant a kapuban várakozó Caroline-hoz.
- Hol van? Mi történt? - hadarta idegesen, mire a szőke vámpír roppant komoly arccal felelt:
- Gyere utánam - mondta és a sürgősségi felé ráncigálta a fiút, ahol Bonnie már várta őket.
- Hol van Elena? Mi történt vele? - ismételte Damon, a boszorkányra pillantva, aki azonban válasz helyett mélyen a szemébe nézett, mire Damon őrjöngve a fejéhez kapott és lerogyott a földre.
- Mit...csinálsz, Bonnie...? - nyögte fájdalmasan, miközben lassan vér kezdett el szivárogni a füléből. Ekkor megjelent Meredith és egy óriási fecskendőt döfött a vámpír nyakába, aki ettől abbahagyta a vonaglást és eszméletlenül terült el a padlón.
- Ennyi nem lesz elég - mormolta Meredith és egy újabb injekciót szúrt Damon élettelen testébe. - Kész is.
- Szuper! - lelkendezett Caroline és megragadta Damont. - Mehetünk.
- Köszi, Meredith! - búcsúzott Bonnie, majd Care után rohant. Bedobták Damont a saját kocsijának hátsó ülésére, majd maguk is bepattantak és elhajtottak a megbeszélt helyre. Elena már ott volt, egy kis repülőgép és egy minden bizonnyal megigézett pilóta társaságában.
- Siker? - kérdezte rögtön, amint barátnői megérkeztek.
- Teljes - jelentette Bonnie, miközben Elena kihúzta barátját a hátsó ülésről.
- Remélem, azért kíméletesen bántatok el vele! - jegyezte meg Elena.
- Nyugi, vigyáztunk a szerelmed testi épségére - válaszolta Care nevetve.
- Köszönök mindent! - Elena búcsúzóul megölelte mindkettőjüket, majd betuszkolta Damont a gépbe, ami szinte rögtön ezután fel is szállt.

Elena útközben hol a felhőket, hol Damont bámulta. Ahogy közeledtek a cél felé, úgy nőtt benne az izgalom és az idegesség. Remélte, hogy minden úgy sül el, ahogy tervezte, ugyanis sokáig törte a fejét azon, hogyan lepje meg szerelmét ezen a különleges napon. Végül egy rendhagyó, de nagyon egyedi és romantikus helyszín mellett döntött, az ötlet kivitelezését pedig együtt tervezte meg barátnőivel, ami még szerinte is egy kicsit extrémre sikerült, ugyanakkor tudta, hogy ezzel a lépéssel még növelte is a meglepetés erejét és bízott benne, hogy Damon tökéletesen kárpótolva lesz. Meredith úgy kalkulált, hogy a vasfű mennyisége még Damont is kiüti vagy négy-öt órára. Egy "normális" vámpírt valószínűleg egy napra kivont volna a forgalomból, azonban mivel Damon félig-meddig immunis volt rá, így a verbéna hatása eléggé lecsökkent. Elena kicsit sajnálta a mellette fekvő, gyönyörű személyt, ezért nyomott egy puszit a homlokára, majd hátradőlt és várta a leszállást.

Körülbelül három óra múlva landoltak egy kis magánrepülőtéren, ahol már egy taxi várta őket. A reptér épületén egy hatalmas transzparens hirdette arany betűkkel: "Üdvözöljük New Yorkban!" Elena bepattant a kocsiba, karjaiban Damonnel, és megadta az úticélt:
- Az Empire State Buildinghez! - A sofőr bólintott, és már el is indultak. Késő délután volt, a nap már viszonylag alacsonyan járt, de az utcák szokás szerint tele voltak emberekkel. A lány elbűvölve bámulta az óriási felhőkarcolókat, melyek mintha versenyeztek volna egymással, hogy melyikük nyújtózik magasabbra. De mind közül kiemelkedett az Empire State Building karcsú épülete, amelynek teteje Manhattan legmagasabb pontja volt. Amikor megérkeztek, Elena nem kerülhette el a feltűnést, amit azzal okozott, hogy a vállán cipelte Damont. A felhőkarcoló le volt zárva, azonban Elena pontosan tudta miért, így mikor odament az őrhöz és megmondta a nevét, az beengedte az épületbe. Nem messze a bejárattól volt egy lift, ami nyitva állt; Elena, miután mindent elfeledtetett az őrrel, be is szállt és a rengeteg gomb közül kiválasztotta a megfelelő szintet jelölőt. Mivel a távolság nem volt kicsi, viszonylag sokáig tartott, amíg felértek. Amint az ajtó kinyílt Elena egy újabb biztonságival találta szembe magát, aki bevezette őt egy terembe, ami tele volt gyertyákkal, virágokkal, sőt, még egy terített asztal is várta őket. Az uralkodó színek a piros és a fekete voltak, ami nemcsak egy kissé vámpíros, hanem romantikus hangulatot is kölcsönzött a helységnek. Miután Elena megigézte ezt az őrt is; az pedig magára hagyta őket, így Elena gyorsan átöltözött egy piros, pánt nélküli, combközépig érő vörös ruhába, megigazította a haját és a sminkjét, végül pedig elővett egy tasak vért, és lassan itatni kezdte vele Damont, aki továbbra is úgy feküdt a fekete bőrkanapén, mint egy darab fa. Néhány korty után a fiú valamennyire magához tért, hiszen megragadta a tasakot, de a szemét még nem nyitotta ki. Elena így gyorsan belediktált még egy kis vért, majd az ajtó mögé suhant, nehogy a srác észrevegye. Nem telt bele egy perc sem, amikor Damon pár fájdalmas nyögés közepette felült. Zavartan nézett körbe, zúgott a feje és fogalmas sem volt róla, hol van.
- Bonnie? - kérdezte bizonytalanul, mivel ájulása előtt a boszorkányt vélte látni. Elena halkan kuncogni kezdett.
- Ki az? - tudakolta Damon, miközben felpattant, idegesen fürkészve az ajtót. Erre a pillanatra várt Elena, előjött rejtekhelyéről és pont olyan sebességgel suhant el el a fiú előtt, hogy az csak egy elmosódó piros foltot lásson belőle.
- Ki az? - ismételte Damon, immár ugrásra készen várva az ismeretlen valakit, feltételezhetően egy vámpírt. Azonban a piros folt most a másik oldalon tűnt fel, és túl gyors volt ahhoz, hogy Damon felismerje az illetőt. Elena elismételte ezt még néhányszor; borzasztóan tetszett neki, ahogy Damon összevissza forgolódik egyik irányból a másikba.
- Rebekah? - vicsorgta a srác, de Elena nem válaszolt. Miután jó párszor végigcikázott a termen, elérkezettnek látta az időt: nekiugrott Damonnek, aki meglepetésében elvesztette az egyensúlyát és hátra esett, Elena pedig gyorsan eltakarta kezével a szemeit, hogy még ne ismerje föl, míg a másik kezével a mellkasánál fogva a földhöz nyomta a vámpírt. Végezetül ráült a rúgkapáló Damon hasára, közelebb hajolt hozzá és megcsókolta. Damon abbahagyta a vonaglást, hiszen ezer közül is felismerte szerelme csókját; lefejtette szeméről a lány kezét, hogy végképp megbizonyosodjon a támadó kilétéről.
- Elena - suttogta meglepetten, amint kék szeme találkozott a lány barna szempárjával.
- Meglepetés! - viszonozta mosolyogva Elena, Damon arcát simogatva. Finoman felhúzta őt a földről.
- Mi történt? És hol vagyunk? - kérdezte meglepetten.
- Gyere és nézd meg! - hangzott a felelet. Damon megpillantotta a kilátó ajtaját, így gyorsan elindult felé, maga után húzva barátnőjét. Amikor kilépett, megpillantotta New Yorkot a lemenő nap ragyogó fényében és nem bírta megállni, hogy boldogan felsóhajtson.
- Boldog egy hónapot! - hallotta Elena halk, érzelemmel teli hangját a háta mögül. Megfordult, majd felkapta a lányt és vad szenvedéllyel megcsókolta.
- Neked is, szerelmem! - duruzsolta Elena fülébe. Hosszú percekig falták egymás ajkait, mintha ez lenne az első alkalom. Végül Damon a korláthoz húzta, majd magához ölelte Elenát és együtt nézték a naplementét.
- Gyönyörű, - jegyezte meg Damon - de nálad semmi sem gyönyörűbb! - folytatta és egy csókot lehelt Elena homlokára, aki úgy érezte, sosem volt még ilyen boldog. A terve tökéletesen sült el.

Vacsora után Elena megkereste a CD lejátszót és behelyezett egy lemezt. Nemsokára felcsendült egy mindkettejük számára annyira ismerős, gyönyörű, lassú dallam.
- Felismered? - tudakolta Elena.
- Hogy is felejthetném el? - viszonozta a fiú. - Erre a dalra táncoltunk a szépségkirálynő választáson... Nos akkor, Miss Gilbert, szabad egy táncra? - érdeklődött udvariasan, mire Elena hagyta, hogy a szoba közepére vezesse. Pontosan úgy mozogtak, mint azon a bizonyos napon. Akkor, ott, Elena arra a pár percre minden baját elfelejtette, még Stefant is, annyira lenyűgözte őt az idősebb Salvatore. Most, jóval később, meg se lepődött azon, hogy csak Damont látja és érzi. A tánc végén Damon gyorsan magához húzta és egy forró, szenvedélyes csókban forrtak össze.
- Sokáig álmodtam azokról a percekről - suttogta a fiú Elena fülébe, amikor elkezdődött a következő szám. - Azt hiszem, akkor szerettem beléd végleg és megmásíthatatlanul.
- Nagyon szép pillanat volt - hagyta helyben a lány, szorosan Damon testéhez simulva, akinek varázslatos illata kész drog volt számára.
- Csak annyit mondj meg, mire volt jó ez az egész elrablósdi - kérte Damon, de hangjában egy csepp harag sem volt hallható.
- Így volt a legromantikusabb - vont vállat Elena. - Vagy te számítottál rá, hogy itt fogsz felébredni?
- Nem! De most már mindent értek: az összes csajos dolgot, meg azt az üzenetet Caroline-tól.
- Hát igen...sokat segítettek - bólintott Elena, le sem véve a szemét a srácról. - Boldog vagy?
- Én mindig boldog vagyok, ha veled lehetek - felelte Damon, miközben kisimított egy tincset Elena hajában. - Azonban ez a mai nap mindent felülmúlt. Úgyhogy szeretném, ha tudnád: borzasztóan, gyógyíthatatlanul és menthetetlenül szeretlek.
- Akárcsak én - viszonozta Elena, amikor ajkai már egészen közel jártak Damonéhez.
- És ez a szerelem örökre szól - fejezte be a gondolatmenetet a fiú, amit egy újabb csók koronázott meg.


A következő rész tartalmából...
Amíg Damon és Elena igyekeznek kiélvezni minden együtt töltött pillanatot, Rebekah egyre inkább készül terve megvalósítására. Azonban amikor Stefan rábukkan, végleg a tettek mezejére lép. Vajon lépes lesz Stefan és Elijah megállítani a bosszúszomjas őst?
14. rész >>