1x03 Szép új világ

Szemszög: Elena

Korhatár: 12

A cím a Vámpírnaplók 2. évadának második részére utal, melynek címe Brave New World (Szép új világ). A részben Caroline átváltozását kísérhetjük figyelemmel.

III. fejezet - Szép új világ

Minden sötét volt. Nem éreztem semmit, csak nyugalmat és békét. Egyedül voltam. Elindultam, de nem láttam, csak a sötét, mindent beterítő semmit, mely végtelen volt és szomorú.

Hirtelen felébredtem. A szemem magától felpattant és kapkodva vettem a levegőt. Egy kórteremben feküdtem, egy ágyon. Mellettem három ember állt: Meredith, Stefan és Damon. Engem néztek. Az jutott eszembe, hogy mindezt csak álmodom, elvégre halott vagyok. De az egész annyira valósághű volt, hogy kezdtem elhinni: valóban élek. A torkom száraz volt és égetett is. Hosszú időbe telt, mire megtaláltam a hangomat.

- Mi történt? – nyögtem. – Meghaltam, ugye? – A két Salvatore Meredithre nézett, mintha ők azt várnák, hogy ő elmagyarázzon nekem mindent.
- Elena, én annyira sajnálom! – kezdte Meredith könnyes szemekkel – Az egész miattam van.
- Ne mondj ilyet, Meredith – szólalt meg halkan Stefan. Levélzöld szemei kifejezéstelenül meredtek a padlóra.
- Mi a te hibád? – kérdeztem az orvostól.
- Elena, emlékszel, amikor ma délután a kórházban ébredtél föl? – tudakolta Meredith.
Elgondolkoztam. Ma délután! Az a néhány óra, ami azóta eltelt, kész örökkévalóságnak tetszett.
- Igen, emlékszem – felelte végül. – Jeremy hozott be, te pedig megállapítottad, hogy agyrázkódásom van. Így volt?
- Nos, az a helyzet, – folytatta Meredith – hogy nem teljesen így van. Hazudtam neked és az öcsédnek is. Elítélhetsz érte, de nem rosszból tettem. Nem agyrázkódásod volt, hanem agyvérzésed.
- Uram atyám – motyogtam. – De hiszen azt mondtad, nem nagyon komoly, sőt, haza is engedtél. Márpedig egy agyvérzés elég komoly.
- Ez így igaz. Amikor Jeremy behozott, nagyon súlyos volt az állapotod. Segítenem kellet rajtad – mondta Meredith lassan és jelentőségteljesen.
- Hogy érted ezt? – kérdeztem. Meredith mélyet sóhajtott és megfogta a kezem.
- Vért adtam neked, Elena. És nem emberi vért.
Elsápadtam. Szuper! Szóval most éppen átváltozom. Azt hiszem, jobb lett volna holtan maradni.
- Sajnálom, Elena. Keresztülmész az átváltozáson.

Hirtelen forogni kezdett velem a világ. Vámpír leszek. Vámpír! Soha nem akartam átváltozni. Most pedig vagy azt teszem, vagy meghalok. Nagyszerű. Valószínűleg sokkot kaptam.

Stefan letérdelt mellém és megszorította a kezemet.
- Annyira sajnálom, Elena. Az egész miattam van. Kérlek, bocsáss meg! – esdekelt.
- Hát igen, lehet is okod a lelkifurdalásra, öcsi – szűrte a szavakat a fogai közt Damon. Gyilkos pillantást vetett Stefanra. – Talán nem a Donovan gyereket kellett volna először kihozni elsőnek – vicsorgott. Ekkor Stefan villámgyorsan mellette termett és egy hatalmasat húzott be neki. Damon jó nagy lendülettel nekiesett az ajtónak, de már fel is pattant és Stefan gallérját szorongatta.
- Hogy merészeled?! - sziszegte.
- Elég! Halljátok?! – kiáltotta Meredith – Elég! Majd lerendezitek, de nem itt és nem most! Megértettétek? - mondta haragosan. Damon, ha kelletlenül is, de elengedte az öccsét, bár még rávicsorgott egyszer.

- Stefan kérlek, gyere velem! Alá kell írnod néhány papírt, mivel te hoztad be Elenát.
Stefan fújtatva követte Mereditht. Amint kimentek, Damon odaült az ágyamhoz.

- Jaj, Elena, nagyon sajnálom. Nem akartam ezt - mondta, miközben könnyek csorogtak végig tökéletes arcán. Megfogtam a kezét.

- Nem tehetsz róla, Damon. Senki se tehet, egyedül Rebekah - válaszoltam.

- Túlélni nem fogja, arról kezeskedem - ígérte meg a fiú. Végigsimítottam az arcát.

- Te se haragudj rám mindazért, amint mondtam. Nem is tudod, milyen fontos vagy számomra.

- Tényleg? - Damon halványan elmosolyodott és közelebb hajolt hozzám. Az arcunk szinte összeért.

- Tudom, hogy Stefant választottad, de én akkor is szeretlek. Ahogy mindig is szeretni foglak – mondta. Az ajka már csak néhány milliméterre volt az enyémtől. Lehunytam a szemem. Ám a következő pillanatban Jeremy rohant be a szobába, így gyorsan szétrebbentünk. Az öcsém sötét szeme vörös volt a sírástól.
- Elena - suttogta és finoman megölelt. Hallottam, ahogy a vér sebesen száguldozik az ereiben, ezért hamar elengedtem. - Nem hiszem el, hogy ez történt. Alaric megjelent a házban, szellemként. Innen tudtam meg, hogy mi történt. - Damonre pillantott. - Meg ahogy azt is, hogy Klaus halott. De hogy lehet, hogy ti még mindig éltek? - kérdezte Damont.

- Ezt akarom én is megtudni. Hibrid papi vagy hazudott, vagy valami hiba csúszott a rendszerbe.

- A hiba én vagyok - szólalt meg valaki. Bonnie volt. Amikor meglátott, ő is nyakamba borult.

- Borzasztóan sajnálom, Elena - mondta lassan. - Ha bármit tehetnék érted… - Megráztam a fejem és elmosolyodtam.

- Már így is eleget tettél értem, Bonnie.
Időközben Stefan és Meredith is visszaértek. A két Salvatore még mindig sötéten nézett egymásra. Hogy megtörjem a csendet, Meredithhez fordultam.

- Hogy van Matt? Ugye él?

- Igen – hangzott a válasz. – Él. És jól lesz. Már lekapcsolták a lélegeztetőgépről.
Egy pillanatig nagyon önzőnek éreztem magam azért, hogy míg nekem itt vannak a barátaim, addig Matt teljesen egyedül van. Azonban egyszer csak beviharzott Caroline, aki még mindig zokogott. Biccentett Stefan felé, gondolom, mivel ő szólhatott neki. Care megölelt, megszorította a kezem, s miközben eláztatott könnyeivel, ennyit suttogott:

- Borzasztóan sajnálom, Elena! De megbirkózol vele. Tudom. Neked biztosan sikerül – mondta és hátrébb lépett, Bonnie mellé. Olyan érzésem volt, mint nemrég a kriptánál, mikor Alarictól vettünk búcsút. Mindenkinek szomorúság csillogott a szemében, bár Stefanéban még egy jó adag bűntudat is észrevehető volt. Végül Meredith előlépett.
- Elena, a döntés a tiéd. Befejezed… az átváltozást? - kérdezte remegő hangon.
Egy percig gondolkodtam, de végig tudtam, mit teszek. Az ébredésemtől fogva éreztem, hogy melyik úton haladok a Döntés felé. Döntöttem, bár belegondolni nem mertem. Csak hagytam, hogy az agyam irányítson.
- Igen, befejezem. Meg fogok birkózni vele - jelentettem, de a hangom elég bizonytalanul csengett.
- Elena, biztos, hogy ezt akarod...? - kérdezte Stefan halkan. Damon idegesen forgatta a szemét.
- Biztos - feleltem, kicsit határozottabban
Ekkor Meredith három tasak vért vett elő köpenye zsebéből, és felém nyújtotta őket.

- Tessék.
- De nem kell végignéznetek! - tiltakoztam. - Menjetek ki nyugodtan.

Semmi baj, Elena - mondta Bonnie. - Ránk mindig számíthatsz.
A többiek bólintottak, mire szemeim akaratom ellenére is megteltek könnyekkel.
- Köszönöm - viszonoztam, és végignéztem az arcokon. Stefan, Jeremy, Meredith, Bonnie, Caroline és Damon.
- Képes vagyok rá! - gondoltam, bár ebben korántsem voltam biztos. Miattuk. Fogtam és eltéptem az egyik tasak tetejét, majd lassan a számhoz emeltem.

Az első korty után elöntött az extázis. Minden eddig tapasztalt érzésnél erősebb és magával ragadóbb volt. A szemem izzott, erek jelentek meg rajta, mintha vérben úszna. Egy pillanatra iszonyatos fájdalmat éreztem a számban, ahogy hirtelen négy borotvaéles szemfog szakította át az ínyemet. Csak egy valamire tudtam gondolni: a vérre. Mohón döntöttem magamba a tasak tartalmát. Korábban sohasem voltam képes elképzelni, milyen is a vérszomj. Most már tudom. Feltéptem a másik tasakot, de hirtelen bűntudatom támadt. A barátaimra néztem: Stefan szeme még mindig könnyes volt; Jeremy üveges szemmel nézett a semmibe; Meredith egy nagyot sóhajtott, az arcán ijedtség tükröződött; Bonnie halkan sírdogált; Caroline pedig a földet bámulta. Viszont Damon arca nyugodt volt és komoly. Végig engem nézett, majd a vérre bökött a szemével és bólintott, miközben kezével arra figyelmeztetett, hogy kicsit lassítsak. Ugyanakkor egy olyan érzést sugárzott felém, amit egyáltalán nem vártam: bizalmat. Így hát óvatosan kiittam a második tasakot is. A mámor lassan csillapodott, mikor visszaadtam Meredithnek az utolsó tasakot. Ekkor hirtelen szédülni kezdtem; emlékek jelentek meg a fejemben, melyeket el kellet hogy felejtsek: Damon, amikor azon az éjszakán, mikor megmentettek Elijah-tól és Rose-tól, bevallja, hogy szeret, de ő nem érdemel meg engem, viszont Stefan igen. Majd könnyes szemmel elfeledteti velem és eltűnik.

Utoljára pedig egy olyan emléket látok, amitől padlót fogok, szó szerint. A felismerés letaglóz. Látom Damont és saját magamat, ahogy beszélgetünk. Pontosan elmondja, szerinte mire vágyom: egy felemésztő szerelemre, szenvedélyre és kalandra, sőt még egy kis veszélyre is. Aztán feltűnik a szüleim kocsija, így Damon megigéz, hogy találjam meg mindazt, amit keresek, utána pedig elfeledteti velem a találkozást. Ez 2009. május 23-án történt, nem sokkal azelőtt, hogy a szüleimmel balesetet szenvedtünk a Wickery – hídon. Most már értem, miért mondta Damon olyan fájdalmasan, hogy: „Talán…” Mert nem Stefant ismertem meg először.

Hanem Damont.

A következő rész tartalmából...

Elena átváltozott, és nemcsak új életével, hanem visszatért emlékeivel is meg kell birkóznia, melynek hatására lehet, hogy felül kell bírálnia a döntését, főleg, miután eltölt egy délutánt egy bizonyos személlyel.
4. rész >>