Részletek a 16. fejezetből

Helló, mindenki!

Már csak hármat kell aludni az új részig! :) Ízelítőül íme két részlet a XVI. fejezetből, ami a Reménytelen helyzet címet viseli.

"- Szóval, Elena, találkoztál már Stefan bátyjával, ugye? Átkozottul szexi - kacsintott Caroline Elenára, miközben újratöltötte a pezsgőspoharakat.
- Ja - felelte Elena unottan, az asztalra könyökölve. - Ha jól látom, szingli, menj, csapj le rá!
Caroline nagyot nyelt. Jeremynek igaza volt, ez tényleg nagyon durva.
- Hé, nekem van pasim! Különben is, nem engem bámult egész este - vigyorgott Care, Damon felé pillantva, aki a bárpultnál ült. A fiú már vagy az ötödik pohár bourbont öntötte magába, de közbe le se vette a szemét Elenáról. - Igazán beszélhetnél vele egy kicsit.
- Minek? Egy köcsög - vont vállat Elena.
- Elena Gilbert, mi a franc történt veled? - csattant fel Caroline. - Sohasem láttalak még így viselkedni, pedig már tizennyolc éve ismerlek! Ez nem te vagy.
- Hát, akkor ajánlom, hogy szokj hozzá, mert most már ez vagyok én!
És azzal a lendülettel Elena felállt, faképnél hagyta barátnőjét és kisétált a Grill ajtaján."

"Damon már egy órája ült egy kávézóban a Szent Márk tér mellett, csendben iszogatva a jól megszokott whiskyjét. Az elképzelése, miszerint ha legalább egy kontinens van közte és Mystic Falls között, majd segít neki feldolgozni mindazt, ami történt, egyszerűen kudarcba fulladt. Képtelen volt nem Elenára gondolni, és mindarra, amit a lány a fejéhez vágott.
"Hát te ennyire nem látsz? Vedd már észre, hogy egyáltalán nem érdekelsz!"
Még most is fájt. Nagyon. És ahogy teltek a napok, egyre rosszabb lett.
Damon szomorkás arccal bámulta az eget, a nap pedig a szokott erővel tűzött fölötte. A tekintete a gyűrűjére siklott. Egy mozdulat, és vége lehet minden szenvedésének. Akkor többé nem fájna semmi. Azonban ez a kicsi, egyszerű mozdulatot nem tudta megtenni. Óvatosan feljebb húzta a gyűrűt az ujján és pörgetni kezdte.
Lenni, vagy nem lenni?
Nem volt képes itt hagyni őt. Őt, aki valószínűleg a pokolba kívánta, aki biztosan utálta...őt, aki nemrég még szerette, megcsókolta, a kezét fogta. Ő még talán boldog lehet a létezése folyamán. Talán. De Damon...ő tudta, hogy számára már nincs több öröm megírva ebben az életben.
A nap vidáman táncolt a gyűrűn. Csak egy mozdulat. Elenának már úgyse hiányozna. Másnak meg pláne nem. Megragadta az ékszert, ami már másfél évszázada vele volt, és lassan felfelé kezdte húzni az ujján.
Mindjárt vége.
És ebben a pillanatban megszólalt a telefonja.
- Ez nem lehet véletlen - gondolta és elővette a készüléket, amin Caroline nevét olvasta."