Alaric Saltzman betámolygott magányos, egyszerűen berendezett (ha a titkos rekeszeket nem számoljuk) lakásába, bezárta a dupla reteszt, és fáradtan szétterült a kanapén. Minden izma sajgott az éjjeli vámpírvadászattól, napközben pedig talán még nagyobb kihívással kellett szembenéznie: lázadó, a történelem iránt teljesen érdektelen tinédzserek fejébe kellett belevernie az érettségi anyagát. Idióta elődjének hála visszamenőleg is…
Már félálomban volt, mikor eszébe
jutott, hogy véres kabátban, sáros bakancsban, izzadtságtól
bűzölögve fetreng a nappali egyetlen viszonylag tiszta
bútordarabján, így talán nem ártana felkelnie onnan, vagy
legalább a padlóra legurulni, annak most már úgyis mindegy. A
kivitelezésig viszont már nem sikerült eljutnia, ugyanis a
következő pillanatban magával rántotta az álmok színes örvénye.
A férfi arra ébredt, hogy valaki épp
a kabátját rángatja le róla, és a reflexei gyorsan működésbe
léptek, amit kitűnően bizonyított, hogy alig öt másodperc alatt
ott volt egy karó a jobb kezében, a bal pedig ökölbe szorítva
lendült előre. Ám a hívatlan vendég számíthatott a támadásra,
ugyanis a felé lendülő kéz elől ügyesen kitért, miközben már
csavarta is ki a karót a töri tanár kezéből, mielőtt az akár
egyet is pislanthatott volna.
Ám a következő pillanatban Alaric
felismerte látogatóját, és rögtön megváltoztatta érzelmei
irányát. Damon Salvatore higgadtan, derűs kis mosollyal állt a
kanapé előtt. Fekete ingén csak pár gomb volt begombolva, így az
egész szexi mellkasa kilátszott, és ha nem akadt el itt az ember
tekintete, lejjebb egy egyszerű sötét farmert látott, mely két
barna, magas szárú csizmában ért véget. Karjait lazán keresztbe
fonta maga előtt, és türelmesen várt valamiféle reakcióra
barátjától, ami nem is váratott magára sokáig:
- Öhhm, helló, Damon! – kezdte
esetlenül Alaric, aki még kissé kómás volt. De a vámpír
ennyivel is megelégedett, lehuppant a kanapé végébe, és elkezdte
kikötni a férfi sáros bakancsait. – Mi szél hozott? –
érdeklődött volna Alaric, ám Damon egy határozott pillantással
elhallgattatta.
- Nem lehetne, hogy először ezen az
útvonalon haladjunk tovább, – bökött fejével a félredobott
kabát és lerúgott lábbelik felé- és majd csak utána
beszélgessünk? – kacsintott a férfira, majd küldött neki egy
szívdöglesztő vigyort, amitől a vámpírvadász pulzusa
jelentősen felgyorsult.
Válasz helyett Alaric beletúrt Damon
dús, sötét hajába, közelebb húzta magához, és rátapasztotta
a vámpír szájára a sajátját. Damon felnyögött, és ajkait
szétnyitva erőteljesen nyaldosni kezdte Alaric fogait,
szájpadlását, majd a nyelvét, mire a férfi türelmetlenül
széttépte a vámpír fekete ingét, és érdes ujjaival, nagy,
meleg tenyerével végigsimogatta, markolászta a kőkemény izmokat.
Damon megszakította a csókot, épp
csak annyi időre, hogy lerángathassa Alaric pólóját, majd
nyelvük újra vad táncba fogott, és mindketten éhesen tapogatták
egymás felsőtestének hibátlan izmait. A vámpír megszorította a
férfi csípőjét, és a csókcsatából kiválva végignyalta
Alaric széles mellkasát, mire az lerántotta Damon farmerjét. A
vámpír nem viselt boxert, így semmi sem takarta ágaskodó
férfiasságát, Alaric nagy örömére.
- És akkor rajtad miért van még
mindig nadrág?! – morogta Damon, és egy villámgyors mozdulattal
leszakította a férfit takaró utolsó ruhadarabot. Mikor meglátta,
hogy Alaric úgyszintén nem hordott semmit a vászonnadrág alatt,
és ugyan úgy be van már gerjedve, mint ő, szemfogai megnyúltak,
szeme körül fekete karikák, és erek tűntek fel. Ricet ha lehet,
csak még jobban feltüzelte a látvány. Imádta, hogy Damon vágyik
rá, és ez az érzés kölcsönös.
Mivel Damon épp uralkodni próbált
magán, hogy ne essen neki a férfi ütőerének, hiába beszélték
meg már vagy százszor, hogy mindketten élvezik a vérszívást
(Damon érthető okokból, Ric pedig, mert ilyenkor a vámpír igazán
kikelt magából, és csodálatos dolgokra volt képes az ágyban),
Alaric úgy döntött, kézbe veszi a dolgokat. Szó szerint.
Két kézzel rámarkolt Damon farkára,
aki így azt a kis összekapart önuralmát elvesztve belemart Ric
nyakánál a húsba, és ivott pár korty frissítő, meleg vért.
Kis híján elélvezett az érzéstől, így gyorsan abbahagyta, mert
nem akarta, hogy máris vége legyen. Lenyalogatta a sebet, és
folytatva a mozdulatsort már a férfi mellkasán tekergőzött a
nyelve, aki még mindig a kemény dorongot markolta Damon lábai
közt, így kénytelenek voltak ellentétes irányba fordulni, mert
egyikük sem akart engedni a pozíciójából. A vámpír már Alaric
kockás hasának aljához közeledett, a férfi pedig mutatóujja
hegyével szétkente Damon farkának a hegyén keletkező cseppet, és
a fitymát felhúzva dörzsölgetni kezdte az érzékeny húst, pont,
mikor a vámpír orra már Alaric fanszőrzetét csiklandozta, és
most belemorgott a férfi medencecsontjába.
Ric megremegett, és mivel nem akart
adósa maradni a vámpírnak, hirtelen jó mélyen bevette szájába
a kőkemény férfiasságot, és ajkait összezárva fel-le mozgatta
fejét. Damon még mindig Alaric lábai között matatva felüvöltött,
majd gyengéden harapdálni kezdte a férfi farkának végét, két
kezével pedig rámarkolt a golyókra, és lassan masszírozni kezdte
őket. Ric már megállás nélkül remegett, és őrjöngve nyalta,
szívta Damon dorongját, miközben egyre gyorsabb iramban lökte
csípőjét a vámpír feje felé, eszeveszetten nyomulva beljebb a
szájába.
Érezte, hogy Damon haja széjjeltárt
combjai belső felét csiklandozza, hogy gondosan manikűrözött,
mégis gyilkos kezei a golyóit kényeztetik, forró, síkos szája
pedig felváltva harapdálja és nyaldossa hímtagját. Érezte, hogy
az orgazmus határán lebeg, két lába között bizsereg a
feszültségtől, izzadtságtól nedves, szőrös mellkasa pedig
Damon kockáinak préselődik. Ekkor hirtelen kirobbant belőle az
ondó, és telespriccelte a vámpír száját, aki kéjesen nyelte
azt, miközben Alaric az orgazmus szárnyán repült, és extázisban,
a száját kitöltő faroktól artikulálatlanul kiáltotta Damon
nevét.
Damon türelmesen megvárta, míg a
férfi kissé magához tér a gyönyör tetőpontja után, és
mindketten mozdulatlanul feküdtek, ám mikor Ric lélegzete egy
kissé kevésbé kapkodóvá vált, határozottan az ajkai közé
döfött immár fájdalmasan kemény dákójával.
A férfi vette az adást, és újra
szívni kezdte Damont, miközben egyik kezével a feszes, kerek
fenekébe markolva közelebb húzta magához, majd tenyerét
otthagyva karmolászni, markolászni kezdte Damon hátsó felét,
akinek a hirtelen vágylökettől megrándult a farka Alaric
szájában. A férfi eközben másik kezét is szolgálatba
állította, szép lassan felcsúsztatta a vámpír lábán a
térdétől a csípőjéig, majd alig érintve a bőrt cirógatni
kezdte a heregolyók alatti érzékeny részt. A vámpír érezte,
hogy nem kell sok, és ő is követi Alaricot, és mikor a férfi
óvatosan megkarmolta a golyók és a vessző közötti kis részt,
Damon szeme fönnakadt, és hatalmasat élvezve döfködött Ric
szájában.
Míg a vámpír is kipihegte magát,
Ric testhelyzetet változtatott, és Damon mellkasához simulva
hozzábújt, apró csókokkal hintve be a nyakát.
- Köszönöm – hálálkodott Alaric.
Nagyon ritka volt ugyanis, hogy ő menjen el először. Damon mindig
úgy intézte, hogy az ő szükségletei elégüljenek ki először.
Ám ritka alkalmakkor, mint például most is, látta a férfin, hogy
mennyire fáradt, vagy a padlón van valamiért, és ilyenkor
meglepően gyengéd és megértő volt. Sosem ismerte volna be, de
tekintettel volt Ricre.
- Pedig meg sem érdemelted! –
morgott most is. – Úgy volt, hogy fél hatkor nálunk, és arra
értem ide hétre, hogy édesdeden csicsikálsz a kanapédon-
duzzogott.
Nos, be kell látnom, hogy igazad van,
viszont gondolom feltűnt, hogy nem holmi szeszélyből nem jelentem
meg a Salvatore-házban – mutatott rá Alaric, hogy mennyire ki
volt ütve. – Meg tudsz bocsátani? – kérdezte hangját
elvékonyítva, szempilláit rebegtetve, így próbálva elviccelni a
dolgot. Damon vette az adást, és látványosan elhúzta a száját,
állát kopogtatta a mutatóujjával.
- Nos, azt hiszem, igen. Egy
feltétellel… most azonnal kiengesztelsz! – vigyorodott el
magabiztosan, majd háttal fordította magának Ricet, pillanatok
alatt újra megkeményedő férfiasságát a férfi fenekének két
félgömbje közé préselte, és szinte egyszerre nyögtek fel a
visszatérő izgalomtól.
Damon rutinos mozdulattal benyúlt a
kanapé ágyneműtartójába, és előhúzta a síkosítót. Bekente
vele két ujját, majd Ricnek nyújtotta a flakont. Kissé lejjebb
csúszott, és először egy, majd két ujjával kenegetni kezdte
Alaric segglyukának bejáratát és belsejét, egyre jobban tágítva
azt. Mikor már két ujjal kényelmesen elfért benne, a harmadikat
is becsúsztatta szép lassan, miközben néha nyalt egyet Ric hátán.
A férfi egyszerre nyögött fel a kéjtől és a fájdalomtól.
Damon már mélyen járt a hátsó felében, mikor ő is síkosítót
nyomott a tenyerébe, és alaposan beledörzsölgette a vámpír
szerszámába, ami így még nagyobbra nőtt a hatalmas, forró kezek
között.
Mikor Damon már
nem tudott tovább várni, kihúzta az ujjait, és visszacsúszott
Alaric hátán. Dorongját gondosan a férfi hátsójának
bejáratához illesztette, majd erőteljesen nyomulni kezdett befelé.
Mikor már jó mélyen járt, várt pár másodpercet, mert érezte,
hogy Ric még így is a fogát csikorgatja fájdalmában, majd egy
gyors rugózó mozdulattal már a férfiben is kéjhullámokat
indított el. Innentől kezdve pedig csak az élvezetnek élt. A
szűk, forró járat szorította lüktető farkát, és a vágytól
magán kívül döfködött Alaricban. A férfi nyakára hajolva
belemart az ütőérbe, és lassú kortyokban élvezte a vérének
zamatát. Annyira jó érzés volt, hogy úgy érezte, muszáj neki
is tennie valamit Ricért, mert ez így elég egyoldalú, olyan,
mintha a férfi csak egy bábu lenne. Ezért Alaric dereka mellett
két oldalt lenyúlt, és jó erősen rámarkolva a férfi
szerszámára húzkodni kezdte azt, mire Ric önfeledt nyögdécselésbe
kezdett: - Büntess! Büntess még!
Ahogy Damon közeledett a csúcshoz,
úgy gyorsította kezei tempóját is, és Ric egyszer csak megint
elélvezett. Ha pár héttel ezelőtt valakitől azt hallja, hogy a
világ legcsodálatosabb dolga, hogy hátulról basznak, és közben
kézzel kényeztetnek, valószínűleg idiótának titulálja. Ám
most pontosan ezt érezte. És a vérszívás már csak hab volt a
tortán.
Miközben Damon azt figyelte, hogy
Alaric elélvez, érezte, hogy megint meg kell ízlelnie a spermáját,
így otthagyta a kezét, dörzsölgette a hegyét is, és mikor a
férfi végzett, a szájához emelte a kezeit, és kéjesen lenyalta
róla Ric nedveit. Ahogy Ric vére és az orgazmusának íze
keveredett Damon szájában, olyan gasztronómiai élvezetet okozott,
hogy a vámpír sem bírta tovább, és üvöltve élvezett a férfi
seggébe, miközben hágta, egyre csak hágta.
Mikor végre ő is kiürült, kihúzta
félig ernyedt dákóját Alaric hátsójából, majd a
szétszaggatott nadrággal letörölgette róla a sok spermát,
síkosítót, és hát igen, egy kis vért is. Ezek után magához
húzta a férfit, szenvedélyesen megcsókolták egymást, majd
szorosan összebújva, pihegve hevertek a kanapén (még jó, hogy
Ricnek volt annyi esze, hogy széles kanapét vegyen az előző heti
összetört helyett).
Damon éberen érkezett, de ettől a
két numerától mégis kifulladt, Alaric meg amúgy is hullafáradt
volt, szóval nem is volt kérdés, hogy végre alszanak egy jót.
Aztán ha valamelyikük felébredne az éjszaka közepén, beiktatnak
egy kis etyepetyét, és folytatják a jól megérdemelt szunyálást.
Ám mielőtt még elnyelte volna őket a sötétség:
- Azt hiszem, megbékéltem –
motyogta Damon félálomban Ricnek, aki erre álmosan elmosolyodott,
és egy perc múlva már békésen aludtak egymás karjában.
