1x16 Reménytelen helyzet

Korhatár: 16
Figyelmeztetés: Helyenként durva nyelvezet
Megjegyzés: A fejezetben visszatér valaki, akit szerintem sokan kedvelnek. Lehet tippelni!


XVI. fejezet - Reménytelen helyzet

Kedves Naplóm,

valami nem stimmel velem. Úgy érzem, mintha lyukak lennének a fejemben, vagy mintha az emlékeimre valami köd szállt volna le. Nem emlékszem, mit tettem napokkal ezelőtt, nem tudom, hol voltam, mit csináltam., vagy hogy kivel voltam éppen... És van valami, ami hiányzik belőlem, de nem tudom, hogy mi az.
Tudom, hülyeség. Paranoiás vagyok. Elvégre egy vámpír vagyok, nem? Ki tudom kapcsolni az érzelmeimet és el tudom feledni mindazt, ami nemkívánatos vagy fölösleges. Csakis erről lehet szó.

Elena idegesen bevágta a naplót a fiókba. Egyszerűen nem volt kedve írni, sőt, hülyeségnek érezte, hogy bármit is leírjon egy könyvbe. Sohasem érzett még ilyet. A naplója volt a legjobb, leghűbb barátja, akinek mindent elmondott, még olyasmit is, amit senki másnak nem mert. Most pedig valamiért gyűlölte a kis könyvecskét, ahogy gyűlölte az otthonát is.
Inkább lesuhant a konyhába, hogy kicsit felfrissítse magát. Elővett egy tasak vért, feltépte és vadul inni kezdte. Hamar kiürítette a tasakot, így elővett egy másikat, hogy csillapítsa a szomjúságát. Olyan éhséget érzett, mint átváltozása óta soha. Már a negyedik tasakot vette elő, amikor Jeremy lépett be a konyhába. Döbbenten vette észre nővérét, amikor a vértől bemocskolt, eltorzult arccal döntötte magába a zacskó tartalmát. Körülötte üres tasakok hevertek, összevérezve a padlót.
- Elena, mi a francot művelsz?
Jeremy odarohant Elenához, és megrázta, hogy magához térítse.
- Az Isten szerelmére, eszednél vagy? - kérdezte szinte üvöltve. Elena viszont nem hallgatott rá, hanem a nyakánál fogva nekinyomta a falnak.
- Mi közöd van hozzá?! - tudakolta, s rávicsorgott az öccsére, kivillantva a szemfogait. Jeremy halálra rémülten meredt rá, tiszta erejével próbálva szabadulni a lány szorításából.
- Elena, engedj el! Hallod? - hörögte, de alig, hogy kimondta már neki is ütközött a szemközti falnak. Alaposan beverte a fejét, és szájában érezte a saját vérének fémes ízét. Azonban hiába nézett körül, nővére már sehol sem volt.

Elena ugyanis már régen kint volt az utcán, az iskola felé véve az irányt. Elhatározta, hogy inkább gyalogol, hátha az segít egy kicsit lenyugodnia. Habár az igazság az volt, hogy semmi kedve nem volt most suliba menni és bájcsevegni a barátaival, bár még mindig szívesebben volt ott, mint otthon.
Ekkor egy nyitott tetejű, kék kocsi haladt el mellette.
- Felajánlhatok egy fuvart, kisasszony? - hallotta meg Damon hangját. Az idősebbik Salvatore megállította a kocsit, és rámosolygott Elenára, azzal a mosollyal, amit régen úgy szeretett.
- Menj a pokolba - vetette oda Elena, rá sem pillantva a fiúra.
- Hé, figyelj - Damon egy szempillantás alatt kipattant a Camaroból és megállt Elena előtt. - Sajnálom, egy bunkó voltam. Nem így kellett volna bemutatkoznom. Ha már itt tartunk, Damon vagyok, Stefan bátyja -  mondta, miközben levette fekete napszemüvegét, és belenézett Elena szemébe. Ahogy azok az óceánkék szemek találkoztak a lány barna szempárjával, Elena remegni kezdett. Habár nem tudta, hogy honnan, de ismerte ezt a szempárt.
- Örvendtem - felelte gyorsan, megszakítva a szemkontaktust. Volt valami abban a tekintetben, ami borzongásra késztette, ami vonzotta magához. - Legközelebb kicsit finomabb módszert válassz az ismerkedésre. Most pedig, hagyj; vannak nálad fontosabb dolgaim.
Már menni készült, de Damon az útját állta.
- Várj, engedd, hogy elvigyelek engesztelésül - kérte, halványan elmosolyodva.
Egy pillanatra úgy tűnt, Elena enged. Azonban csakis egy pillanatra.
- Van egy jobb ötletem - kezdte, arcán játékos mosollyal. - Kopj le! - csattant és egy szó nélkül faképnél hagyta a döbbenten álló Damont.
Ez nem Elena. Nem az ő Elenája. Ez a lány rideg, hűvös, és goromba, míg ő, aki az emlékeiben élt, kedves, mosolygós és szeretnivaló.
Az volt a szerencséje, hogy a szívét ennél jobban már nem lehetett összetörni.

XOXO

Elena úgy döntött, hogy inkább nem megy iskolába, hanem kocsiba vágta magát és elindult valahová. Nem tudta, hová megy, csak egy célja volt, hogy minél hamarabb elhagyja Mystic Fallst, amelynek a légköre már úgy nyomasztotta. Vagy tíz perc autózás után letért egy keskeny földútra, amely egy ritkás erdő mentén vezette el egy kis, virágzó réthez. Amint meglátta, rögtön érezte, hogy ezt a helyet kereste. Olyan ismerős volt neki, holott nem emlékezett rá, hogy valaha is járt volna itt. Kiszállt és elindult a rét belseje felé. Útközben felszedett pár gyönyörű, színes virágot, s a hajába tűzött egy piros színűt.
És akkor meglátott egy fát. A fát, amit keresett, annak ellenére, hogy megesküdött volna rá, hogy soha életében nem látta. Leült a tövébe, a hátát nekidöntötte a törzsének, majd lehunyta szemét, és elbóbiskolt.


XOXO
- Elena megőrült!
- Jeremy, lassíts. Nem értek egy szót sem - Caroline értetlenkedve nézett Jeremyre, aki már vagy öt perce igyekezett elmagyarázni a reggel történteket, de egyszerűen nem bírta szavakba önteni a döbbenetét. - Először is, vegyél egy mély levegőt. Úúúgy, nagyon jó. Oké, most pedig szépen, lassan mondd el mi történt.
- Tehát, ma reggel lementem a konyhába, és ott találtam Elenát, aki tonnaszámra döntötte magába a vért. Eléggé visszataszító volt látni őt, mint egy...ragadozó.
Caroline aggódva ráncolta a szemöldökét, de nem vágott közbe.
- Persze megpróbáltam leállítani, de ő ettől még jobban beindult. Nekinyomott a falnak a nyakamnál fogva, és majdnem megfojtott. Egy pillanatra azt hittem, hogy meg fog ölni...
- De ugye nem harapott meg?
Jeremy a fejét rázta.
- Nem. De felkent a falra. Szerencsére Damon a közelben volt, és adott egy kis vért. Utáltam volna betörött fejjel és törött állkapoccsal mászkálni - tette hozzá.
- Ez annyira nem Elena - csóválta a fejét Care. - Remélhetőleg Damonnek sikerül kicsit megpuhítania. Azt beszéltük meg, hogy ma megpróbál beszélni vele suli előtt.
- Hát, azt hiszem nagyobb sikere lesz, mint nekem - értett egyet Jeremy, tekintetével Elenát keresve.
- Hinni a templomban kell, Gilbert Jr. - szólalt meg egy hang mögöttük. Damon volt.
- Mi történt? - kérdezte Caroline rögtön, amint meglátta a fiút.
- Elküldött a francba - summázta Damon a találkozást. - Mi a fene ütött belé? Soha nem viselkedett így.
- Figyeljetek - szólalt meg Jeremy halkan. - Lehet, hogy ez őrültség, de nem lehet, hogy ő nem is Elena?
- Micsoda? - tudakolta Caroline. - Szerinted ő Katherine?
- Nem. Ő Elena - válaszolta Damon komolyan.
- Honnan gondolod? Elvégre már mindketten vámpírok, és ez a ribanc viselkedés sokkal inkább Katherine sajátja, nem? - vágott vissza Caroline.
- Az igaz, de én ezer ugyanolyan közül is megismerem Elenát - forgatta a szemét Damon. - Különben is, rajta volt a gyűrűm.
- Ó - állapította meg Caroline. - Akkor ezek szerint nagy a baj.
- Az nem kifejezés - morogta Damon, ököllel belebokszolva az egyik szekrénybe.

XOXO

Már kora délután volt, amikor Elena felébredt a réten. A madarak vidáman csicseregtek körülötte, míg a nap langyosan melegítette a testét. Az az érzése volt, hogy hosszú hónapok óta nem érezte ilyen jól magát. Valahogy most tudta értékelni az egyedüllétet.
Aztán egyszer csak eszébe jutott, hogy mit művelt aznap, és elfogta a lelkiismeret furdalás, főleg azért, ahogy Jeremyvel viselkedett. Ezt feltétlenül jóvá kell tennie. És ekkor meghallotta a mobilja türelmetlen csörgését.
- Elena, hol a fenében vagy? - hallotta meg Caroline hangját, amint felvette a telefont. - Egész délelőtt hívtalak.
- Nem volt kedvem suliba menni - hangzott a felelet, de ismét abban a bizonyos elutasító hangnemben.
- Felőlem - sóhajtott Care. - Na mindegy, ugye tudod, hogy holnap van Bonnie szülinapja, ugye?
- Aha, valami rémlik.
- Elena, most tudod, vagy nem?!
- Naná, hogy tudom!
- Szuper. Szóval, arra gondoltam, hogy szervezek egy kis meglepetésbulit a Grillben, és ezért neked kéne lefoglalni őt aznap suli után, hogy ne tűnjön föl neki semmi. Oké? - kérdezte Caroline.
- Igen - felelte Elena kelletlenül.
- De akkor légyszíves holnap vonszold be magad az iskolába.
- Jó.
- Akkor holnap! - búcsúzott Caroline.
Elena idegesen hajította el a telefont. Egyáltalán nem volt kedve ehhez az egészhez, sőt, semmihez, ami a barátaival kapcsolatos. Biztos volt benne, hogy nem bízhat meg bennük, de hogy ezt mire alapozta, azt még ő maga sem tudta.

XOXO
- Hé, Elena, lassíts. Ez már a második termosz, amit kivégeztél, nem gondolod, hogy ennyi elég lesz? - Caroline kivette Elena kezéből a kulacsot és elrejtette feneketlen kézitáskája mélyére.
- Caroline, add vissza! - Elena vámpírsebességét használva a táska után nyúlt, de Care még nála is gyorsabb volt.
- Azt már nem!
- Srácok, csak óvatosan - szólt közbe Bonnie. - Ha nem vettétek volna észre, éppen az ebédlőben vagyunk, ahol bárki megláthatja, hogy egy kicsit..dehogy kicsit, sokkal gyorsabban mozogtok az átlagosnál.
- Igaz - bólintott Care, letéve a táskáját a lábaihoz, hogy Elena ne érje el.
- Ezt még lerendezzük - füstölgött Elena, és ösztönösen körülnézett, hátha talál valaki finomat a menzán lévők közül.
Valaki olyat válassz, aki valamiért vonz téged. Mintha kiáltana, hogy "Hé, egyél meg!".
Elena megrázta a fejét. Ezt meg ki mondta neki?
- Jól vagy, Elena? - kérdezte Bonnie, egy aggódó pillantást váltva Caroline-nal.
- Jól vagyok - válaszolta Elena közömbösen, miközben kiszúrta lehetséges áldozatát: egy magas, kigyúrt, szőke srácot, aki hangosan nevetett az egyik asztalnál.
Úgy látszik, a focistákra buksz. Fura egy ízlésed van.
- Ki az? - kiáltott fel hangosan Elena, idegesen keresve a hang forrását. De azt hiába kereste, hiszen a fejében szólt.
- Elena, mi bajod van? - Care megrázta Elena vállát, arra kényszerítve barátnőjét, hogy ránézzen.
- Semmi, semmi.
- Nézd, Elena, ki kell bírnod. Már így is kétnapi adagot döntöttél magadba, ennek elégnek kéne lennie.
- Ki mondta, hogy nem volt az? - kérdezett vissza Elena szenvtelenül.
- Mindegy - avatkozott közbe Bonnie. Tekintete Elena kezére siklott, amivel a lány idegesen dobolt az asztalon. - Honnan van az a gyűrű? - tudakolta hirtelen, Elena rubinköves gyűrűjét vizsgálva.
- Ezt kapta Damontől, ugye? - formálta hangtalanul a szavakat Caroline, mire Bonnie bólintott.
- Öhm, azt hiszem anyukám cuccai között találtuk még Jennával. Már nem emlékszem rá annyira, de borzasztóan fontos nekem, mert rá emlékeztet. Sohasem veszem le. Ez a legfontosabb tárgy az életemben - viszonozta Elena kissé zavartan.
- Ó, értem - válaszolta Bonnie, egy jelentőségteljes pillantást váltva Caroline-nal. - Nagyon szép.
- Az - hagyta helyben Elena, egyre inkább Caroline táskáját fixírozva, aki természetesen észrevette.
- Ne is álmodj róla! - nevetett gonoszul, és vállára vette a táskáját.
- Dedós - puffogott Elena és kiviharzott a menzáról.

XOXO

- Mi az, hogy nincs csokiszökőkút? - kiabálta Caroline teljesen magából kikelve.

- Hát, azt nem rendelt - felelte a remegő férfi, aki minden bizonnyal az édességeket szállította.

- De igenis rendeltem - füstölgött Caroline. - Most pedig szépen elmegy, és kerít nekem egy csokoládé szökőkutat!

A pasas gépiesen bólintott, majd kirobogott a Grill ajtaján.

- Mi baj, Care? - Tyler lépett oda hozzá, hátutlról finoman átölve őt.

- Ez egy kész őrültekháza - sóhajtott Caroline. - Bonnie egy óra múlva itt lesz, holott még nincs se csokiszökőkút, se DJ. Hát milyen buli az ilyen?

- Minden tökéletes lesz - nyugtatta meg Tyler. - Lazíts egy kicsit a kedvemért, jó? 

- De csak a kedvedért - egyezett bele Care, majd megfordult és megcsókolta Tylert.

- Még el kell ugranom a lampionokért, amiket kértél. Mindjárt visszajövök.

- Siess vissza.

Egyszer csak egy ismerős hang ütötte meg a fülét.

- Szeretem nézni, amikor parancsokat osztogatsz. Jól áll neked az irányítás.

Caroline megpördült és Klausszal találta szemben magát.

- Te meg mit keresel itt? - kérdezte a lány a szemét forgatva.

- Ha jól tudom, itt lakom - válaszolta Klaus, meglepően kedvesen. - Nem hagyhatok ki egy ekkora...összeröffenést.

- Igazából születésnap - javította ki Caroline.
- Ó. És kié?
- Bonnie-é. De miért is érdekel ez téged?
- Nincsen DJ, ugye? - Klaus hallhatóan elengedte a füle mellett a kérdést. - Ha akarod, tudok szerezni neked egy zenekart.
- Micsoda? Egy óra alatt?
- Félóra alatt. Na, érdekel az ajánlat?
- Azt hiszed, nem látom a csapdát? Tuti, hogy kérsz valamit cserébe - Caroline közelebb lépett Klaushoz, és karjait összefonta a mellén.
- Csak egy táncot. Egyetlenegy egyet - Klaus egy féloldalas mosolyra húzta az ajkát.
- Legyen - adta be a derekát Care. - Ajánlom, hogy valami nagyon jó együttes legyen - tette hozzá, mielőtt elviharzott volna a bárpult irányába.
- Igenis, főnök - vigyorgott Klaus.

Egy fél óra múlva tényleg megérkezett a banda, amit Klaus ígért, Caroline legnagyobb megdöbbenésére.
- Meg vagy elégedve? - tudakolta, amikor megpillantotta a tátott szájjal bámuló Caroline-t.
- Ezt mégis hogy?
- Jók az összeköttetéseim - nevetett a hibrid. - Különben is, megígértem, nemde?
Caroline bólintott.
- Köszönöm.
- Szívesen. Szóval, jössz nekem egy tánccal, ugye tudod?
- Természetesen - forgatta a szemét Caroline.
- Csak nehogy elfelejtsd! -figyelmeztette Klaus.
- Miért van az az érzésem, hogy úgysem hagynád?
- Akkor találkozunk a táncparketten - búcsúzott Klaus, és kisétált.

Egy újabb félóra múlva minden készen állt, és néhány perc múlva megérkezett Bonnie és Elena is. Amikor beléptek, teljesen sötét volt, így a két lány egy tök üres helyiségbe érkezett. Aztán hirtelen felgyulladt a világítás, és ott állt nagyjából az egész város, egyszerre üvöltve, hogy "BOLDOG SZÜLINAPOT!"
- Boldog szülinapot, Bonnie! - Caroline vált ki a tömegből, és barátnője karjaiba vetette magát. - Mondd, hogy örülsz!
- Az nem kifejezés - vigyorgott Bonnie, majd fogatta az összes gratulációt.
Caroline borzasztó büszke volt magára, elvégre sikerült egy fergeteges bulit összehoznia. Azonban öröme nem tartott túl sokáig, ugyanis amikor Bonnie-nak sikerült szabadulnia az ünneplők tömegéből, rögtön odament hozzá.
- Figyelj, tudom, hogy nagyon rosszkor mondom, de Elena még továbbra is nagyon furcsa.
- Tessék? Mit csinált?
- Hát, mondjuk először nem volt olyan bunkó, de amikor már nagyjából az ötödik tasak vért vette elő, akkor varázslattal kellett lezárnom a hűtőt, hogy ne igyon többet.
- Basszus. Mi franc van vele? - csóválta a fejét Caroline. - Na jó, most nem rontjuk el a születésnapod, menj, élvezd, táncolj, majd utána foglalkozunk Elenával, jó?
- Valaki táncot említett? - Jeremy és Tyler jelent meg mellettük.
- Jól hallottad - pattant fel Caroline, elfogadva Tyler kinyújtott kezét, és hagyta, hogy a hibrid a táncparkettre vezesse. Jeremy és Bonnie is hasonlóan tett.
- Honnan van az együttes? - tudakolta Tyler tánc közben.
- Nem fogod elhinni... Klaus hívta meg őket.
Tyler elkomorodott.
- Klaus?
- Igen, Klaus.
- És mit kért cserébe, hm?
- Egy táncot. Ma este - felelte lassan Caroline. Tyler idegesen masszírozta az orrnyergét.
- Akar tőled valamit, Care, és ez nem tetszik nekem - mondta fojtott hangon.
- Az lehet, de én téged szeretlek, csak téged - vágta rá Caroline, gyengéden megcsókolva a fiút. - Ez elég bizonyíték?
- Igen - Tyler elmosolyodott. - De kérlek, ne bízz meg benne.
- Eddig se tettem.
- Akkor jó. Ne haragudj, csak...
Caroline azonban egy csókkal némította el.
- Tetszik, amikor féltékeny vagy. Az olyan szexi - nevetett a lány.
- Szerinted szexi, ha féltékeny vagyok? - kérdezte Tyler.
- De még mennyire!
És szavait egy csókkal nyomatékosította.

Elena eközben unottan ült a bárpultnál, egy pohár whiskyt iszogatva. Természetesen gyötörte az éhség, és borzasztóan haragudott Bonnie-ra, amiért leállította, mielőtt jóllakhatott volna. Unalmában ismét elkezdett körülnézni, egy lehetséges áldozatot keresve. Egyszer csak megpillantott egy festett vörös hajú, idegesítően vihogó libát, és már érezte is, hogy az arca eltorzul, ahogy előjönnek a szemfogai.
Te tényleg itt akarsz vérfürdőt rendezni? Nem is vagy te olyan ártatlan, mint amilyennek látszol.
Elena annyira megijedt, hogy még az éhségét is elfelejtette. Körülnézett, de senki sem volt körülötte.
Érzed a tüzet, mi? Csak aztán nehogy kigyulladj.
A lány már egyre idegegesebben forgatta a fejét, remélve, hogy megtalálja a hang forrását, de csak táncoló emberek tömegét látta.
- Keresel valakit?
Elena megpördült, és Damonnel találta szemben magát, aki mellette lévő bárszéken ült.
- Kérek még két pohárral - mutatott Elena poharára, mire a pultos bólintott.
- Nem. Honnan gondolod? - kérdezte hűvösen.
- Csak gondoltam - vont vállat Damon, odacsúsztatva az egyik poharat a lánynak.
- Akarsz valamit mondani?
- Nem éppen, csak gondoltam, hogy hátha örülnél egy kis társaságnak.
- Hát, sajnálom, hogy kiábrándítalak, de ebben tévedtél - közölte Elena, majd felállt és faképnél hagyta Damont. Megpillantotta Caroline-t, aki éppen pezsgőt töltött a poharakba.
- Szia - köszöntötte a szőke vámpír. - Kérsz egy kis pezsgőt?
- Naná.
Úgy vélte, hogy az alkohol a legjobb módszer az éhség ellen. Care átnyújtott neki egy pohárral, amit rögtön fel is húzott.
- Hú, ez aztán gyors volt! Még sosem láttalak ennyit inni.
- Egyszer el kell kezdeni - viszonozta Elena nevetve.
- Szóval, Elena, találkoztál már Stefan bátyjával, ugye? Átkozottul szexi - kacsintott Caroline Elenára, miközben újratöltötte a pezsgőspoharakat.
- Ja - felelte Elena unottan, az asztalra könyökölve. - Ha jól látom, szingli, menj, csapj le rá!
Caroline nagyot nyelt. Jeremynek igaza volt, ez tényleg nagyon durva.
- Hé, nekem van pasim! Különben is, nem engem bámult egész este - vigyorgott Care, Damon felé pillantva, aki még mindig a bárpultnál ült. A fiú már vagy az ötödik pohár bourbont öntötte magába, de közbe le se vette a szemét Elenáról. - Igazán beszélhetnél vele egy kicsit.
- Minek? Egy köcsög - vont vállat Elena.
- Elena Gilbert, mi a franc történt veled? - csattant fel Caroline. - Sohasem láttalak még így viselkedni, pedig már tizennyolc éve ismerlek! Ez nem te vagy.
- Hát, akkor ajánlom, hogy szokj hozzá, mert most már ez vagyok én!
És azzal a lendülettel Elena felállt, faképnél hagyta barátnőjét és kisétált a Grill ajtaján.
- Ez meg mi a csuda volt? - Damon jelent meg mellette, aggódva ráncolva a homlokát.
- Hé, óvatosan. Nem lenne jó, ha valaki meglátná, hogy milyen sebességgel közlekedsz.
- Marhára nem érdekel - válaszolta Damon. - Utána megyek.
- Vigyázz vele! - szólt utána Caroline, de Damon már kint is volt a Grillből.
- Nocsak, nocsak, mi történt Elenával? - Klaus hangja csendült fel Caroline mögött. - Szakított a nagy szerelmével?
- Úristen, te nem tudod! - suttogta Caroline.
- Mit nem tudok? - értetlenkedett a hibrid.
- Semmit, Klaus, semmit..
- Mit nem tudok, Caroline? - kérdezte Klaus, jóval idegesebben. - Mondd meg!
- Jól van. Rebekah, a te drágalátos húgod megigézte Elenát, hogy felejtsen el mindent Damonről. Mindent. Elena pedig azóta úgy viselkedik, mint egy elmebeteg. Literszámra issza a vért, mint valami alkoholista.
- Micsoda? Rebekah?
- Pontosan.
- És miért nem szóltál erről, ha szabad tudnom? - szűrte a szavakat a fogai közt Klaus.
- Mintha érdekelne! Különben is, most, hogy tudod, mit fogsz tenni? Mondjuk, egyszerűen úgy döntesz, hogy inkább nem érdekel, feltételezem.
- Mert esetleg, ha megkérsz, megigézhetem, hogy emlékezzen - mondta Klaus.
- Sajnos nem lehet - sóhajtott Caroline. - Csak Rebekah oldhatja fel az igézetet.
- Nos, akkor tényleg nem tudok segíteni. Sajnálom.
- Dehogy sajnálod - legyintett Care.
- Azt hiszed, nem haragszom Rebekah-ra, amiért megölte Elenát? - vonta fel a szemöldökét Klaus.
- És ez miben befolyásol?
- Esetleg rávehetem, hogy vonja vissza. Vagy, birtokomban van egy jó kis tőr, ami biztos segítene.
- Ezt sem teheted, mert ha ő meghal, az igézet örökre fennmarad.
- Rafinált egy nő, azt meg kell hagyni - nevetett Klaus. - Ha akarod, beszélhetek vele.
- Tényleg megtennéd? És mi a trükk? Mi kéne cserébe?
- Azt, hogy bepótoljuk ezt a táncot valamikor - vigyorgott a hibrid.
- Te most randira hívsz? - fakadt ki Caroline.
- Ha te annak hívod, akkor vehetjük úgy.
- Na, azt már nem!
- Igen? Akkor Elena barátod valószínűleg ilyen marad egy kis időre - vonta meg a vállát Klaus, majd megfordult és távozni készült. Caroline hezitált. Most Elena és Damon volt a tét.
- Klaus várj! - kiáltott a hibrid után, aki azonnal visszafordult.
- Igen, kedvesem? - tudakolta behízelgően.
- Legyen, a francba. Elmegyek veled egy randira, de akkor beszélj azzal a...beszélj a húgoddal, na!
- Ezer örömmel, hölgyem - válaszolta Klaus, és egy diadalittas vigyorral a kijárat felé vette az irányt.

XOXO

Elena feldúltan viharzott végig utcán. Egyáltalán nem érdekelte, hogy talán hihetőnél nagyobb sebességgel halad, csak minél előbb haza akart érni. Ám egyszer csak beleütközött valamibe. Pontosabban valakibe.
- Hová ilyen sietősen? - kérdezte az a valaki. Elena felnézett, s tekintete Damon kék szemeivel találkozott.
- Hagyj békén - morogta.
- Várj, Elena - Damon elkapta a lány vállát, és megállította.
- Eressz el, hallod? Eressz!
- Elena, segíteni akarok. Látom, hogy valami bajod van az önkontrolloddal, ezért goromba és ellenséges vagy nemcsak velem, hanem a barátaiddal és a testvéreddel is. Én tudom, hogyan lehetne ezen segíteni.
Elena megdermedt. Habár a fiúnak igaza volt, egyáltalán nem kért a segítségéből. Vagy úgy egyáltalán nem volt senki segítségére szüksége.
- Nem kell semmi tőled.
- De én csak segíteni akarok!
- Na jó, akkor most tisztázzunk valamit! Te úgy kergetsz, mint valami kutya, de az már egyáltalán nem érdekel, hogy én akarom -e, hogy kergess. Hát akkor most elmondom neked, Damon Salvatore, hogy rohadtul elegem van belőled. Végeztem veled és az öcséddel is.
- Elena... - kezdte Damon, de a lány közbevágott.
- Hát te ennyire nem látsz? Vedd már észre, hogy egyáltalán nem érdekelsz! Kopj le, és ne keress többet - közölte ellentmondást nem tűrően és eltűnt. Damon pedig csak állt, mint akit fejbe vágtak, és tudta, hogy minden reményét elvesztette.

XOXO

- Damon, nem mehetsz el! - próbálkozott Caroline vagy századszorra, de Damon hajthatatlan volt.

- Nincs miért maradnom, Caroline, értsd meg... Ő volt az, aki igazán idekötött.

- Ne csináld ezt, Damon - szólt közbe Stefan. - Nem menekülhetsz el.

Damon a fejét rázta, majd behúzta a táskája cipzárját.

- Damon Salvatore, nem adhatod fel! Elena sem adná fel, ha veled történne ugyanez! - tette hozzá Caroline kétségbeesetten. Damon tudta, hogy mennyire igaza van a lánynak, de ő nem bírt tovább együtt élni ezzel a fájdalommal.

- Tudom, Caroline. Azonban én ezt nem bírom tovább. Ő erős, ő biztosan küzdene...de én gyenge vagyok. Gyengébb, mint bárki más - mondta és a vállára vette a táskáját. - Hát akkor, Isten veletek. Majd találkozunk valamikor - ígérte, habár jól tudta, hogy ők valószínűleg csak belőle maradt hamut látják majd viszont. Caroline sírva a nyakába vetette magát, ami meglepte Damont, de végül viszonozta az ölelést.

- Ne csináld ezt, Damon - kérlelte a szőke vámpír. - Szüksége van rád.

- Többé nincs - felelte Damon, majd megölelte az öccsét. - Vigyázz, rá, kérlek. Ígérd meg nekem - suttogta.

- A szavamat adom - viszonozta Stefan, letörölve a szeméből kigördülő könnycseppet. 

- Köszönöm.

Azzal Damon beült a kocsijába, és többé nem nézett hátra. Meg sem állt a repülőtérig, ahol felszállt az első Velencébe tartó gépre.

XOXO

Két hét telt el. Elena viselkedése semmit se javult, hanem napról napra rosszabb lett. A barátait semmibe vette, mindenkivel elutasító volt, de Caroline és Bonnie ennek ellenére nem adták fel, hogy segítsenek rajta. Az egyik nap Caroline átment Elenához, hogy meghívja egy csajos estére, azonban a lányt egyáltalán nem foglalkoztatta a gondolat.

- Na, szükséged van egy kis kikapcsolódásra. Tudod, mint régen...

- Nincs kedvem az ilyesmihez, Care... - vágta rá Elena, a fürdőszobába menekülve Caroline elől, ő azonban rendületlenül követte.

- És miért, ha szabad kérdeznem?

- Nincs és kész.

Elena megengedte a csapot, majd óvatosan lehúzta a gyűrűjét. Caroline elmélyülten beszélt, amikor észrevette a mozdulatot. A gyűrű. Elena legféltettebb kincse. Egy pillanatot sem tétovázott, hanem amikor Elena megfordult, hogy megtörölje a kezét, egy szempillantás alatt elvette és a zsebébe csúsztatta.

- Elena Gilbert, ha nem jössz, esküszöm odavonszollak - folytatta.

- Jó, legyen. De csak mert tudom,hogy úgyse szállnál le rólam.

- Nagyszerű - ugrándozott Caroline. - Akkor menjünk is.

Azzal a két lány megindult a bejárati ajtó felé. Amikor Elena elővette a kulcsát, hogy bezárja az ajtót, észrevette, hogy nincs rajta a gyűrű.

- Szent ég - nyögte.

- Mi az?

- A gyűrűm...nincs meg a gyűrűm!

- Melyik? A napfény?

- Dehogyis, a másik! - Elena visszarohant a lakásba és eszeveszetten keresni kezdte az ékszert.

- Hol láttad utoljára? - adta az ártatlant Caroline.

- Nem tudom...talán a fürdőszobában - Elena azzal a lendülettel már ott is termett.

- Na, megvan? - kérdezte lentről Care.

- Nincs!

A lány hangja szinte hisztérikusan csengett. 

- Te sem láttad? - tudakolta Caroline-tól.

- Nem.

- Biztos?

- Elena, te azt hiszed, hogy én loptam el? - csattant fel Care.

- Miért is ne? Elvégre úgy nézegettétek a múltkor Bonnie-val - vágott vissza Elena. 

- Te nem vagy eszednél! - kiabálta Caroline. - Tudod mit, Elena? Keress mást, akivel szórakozhatsz! - És már ki is viharzott az ajtón.

- A francba... - füstölgött Elena, feltúrva az egész konyhát.
- Úgy látom, nekem kell kézbe venni az ügyed - szólalt meg egy annyira ismerős hang a háta mögött. Elena megpördült, és amikor meglátta az illetőt, leesett az álla.
- Katherine?

XOXO

Damon már egy órája ült egy kávézóban a Szent Márk tér mellett, csendben iszogatva a jól megszokott whiskyjét. Az elképzelése, miszerint ha legalább egy kontinens van közte és Mystic Falls között, majd segít neki feldolgozni mindazt, ami történt, egyszerűen kudarcba fulladt. Képtelen volt nem Elenára gondolni, és mindarra, amit a lány a fejéhez vágott.

"Hát te ennyire nem látsz? Vedd már észre, hogy egyáltalán nem érdekelsz!"
Még most is fájt. Nagyon. És ahogy teltek a napok, egyre rosszabb lett.
Damon szomorkás arccal bámulta az eget, a nap pedig a szokott erővel tűzött fölötte. A tekintete a gyűrűjére siklott. Egy mozdulat, és vége lehet minden szenvedésének. Akkor többé nem fájna semmi. Azonban ez a kicsi, egyszerű mozdulatot nem tudta megtenni. Óvatosan feljebb húzta a gyűrűt az ujján és pörgetni kezdte.
Lenni, vagy nem lenni?
Nem volt képes itt hagyni őt. Őt, aki valószínűleg a pokolba kívánta, aki biztosan utálta...őt, aki nemrég még szerette, megcsókolta, a kezét fogta. Ő még talán boldog lehet a létezése folyamán. Talán. De Damon...ő tudta, hogy számára már nincs több öröm megírva ebben az életben.
A nap vidáman táncolt a gyűrűn. Csak egy mozdulat. Elenának már úgyse hiányozna. Másnak meg pláne nem. Megragadta az ékszert, ami már másfél évszázada vele volt, és lassan felfelé kezdte húzni az ujján.
Mindjárt vége.
És ebben a pillanatban megszólalt a telefonja.
- Ez nem lehet véletlen - gondolta és elővette a készüléket, amin Caroline nevét olvasta.
- Megzavartad az öngyilkossági kísérletem, Szöszi - mordult bele a készülékbe.
- Arról ne is álmodj, Salvatore - felelte izgatottan Caroline. - Azt hiszem, tudok valamit, ami segíthetne rajtad.
- Egy újabb zsákutca?
- Nem, Damon. Elloptam Elena gyűrűjét.
- Micsoda? A napfénygyűrűt? Jól vagy?
- Dehogy, a másikat. Amit te adtál neki. Teljesen készen van, hogy elvesztette. Jobban mondva beleőrült - ecsetelte Caroline.
- Mire akarsz kilyukadni? - szakította félbe Damon.
- Arra, hogyha te lennél az, aki visszaadja neki, talán megenyhülne kicsit - magyarázta Care. - Logikus, nem? Elvégre azt mondta, hogy az a gyűrű a legfontosabb tárgy az életében.
Damon szíve nagyot dobbant. Remény.
- Gyere haza, amilyen gyorsan csak tudsz - utasította Care. - És nem nyitok vitát. Harcolni fogsz érte, megértetted?
- Naná - vágta rá Damon és letette a telefont.
- Megyek, Elena - gondolta és elindult a hotelje irányába.


A következő rész tartalmából...
Damon hazatér, hogy véghezvigye Caroline tervét. Katherine eközben egy sokkoló információt oszt meg Elenával, majd elmondja a többieknek, hogy mi okozza a lány furcsa viselkedését. Eközben Elena kezdi teljesen elveszíteni az önkontrollját, és a gyilkolás szélére sodródik.
17. rész >>