1x17 Második esély

Korhatár: 16
Figyelmeztetés: Helyenként durva nyelvezet


XVII. fejezet - Második esély

- Hm, nem rossz terv - szólalt meg egy ismerős hang Caroline háta mögött, mire a lány ijedtében kiejtette a telefont a kezéből.
- Klaus, a francba, már harmadszorra ijesztesz halálra! - fakadt ki, amikor meglátta a szélesen vigyorgó hibridet a szobája ajtajában.
- Én is örülök neked, Caroline.
- Te csak ne vigyorogj! Azt ígérted, hogy beszélsz Rebekah-val, aztán eltűntél két hétre egyetlen szó nélkül.
- Na és azt honnan tudod, hogy nem pont a te és a barátaid ügyében...hogy is mondtad...tűntem el? Szóval?
- Miért, ez az ok? - Caroline összefont karokkal méregette Klaust, aki nevetve bólintott.
- És ezt higgyem is el neked?
- Talán nem vagyok megbízható és szavahihető? - tudakolta Klaus széttárva a karjait.
- Nem! - vágta rá Caroline.
- Aú, ez fájt - húzta el a szájá a hibrid, Caroline pedig a szemét forgatta.
- Ki vele, sikerült rávenned valamire? - érdeklődött reménykedve, Klaus azonban a fejét rázta.
- Sajnos a helyzet az, hogy azt mondta, hogy inkább meghal, mintsem feloldja az igézetet.
- Ennyi? - hüledezett Caroline. - És te ezt hagytad?
- Hát nem éppen - Klaus lehuppant Caroline ágyára. - Miután megfenyegettem, kitörtem a nyakát és egyéb kellemes módszereket alkalmaztam, sem volt hajlandó. Megölni pedig nem ölhettem meg, mint tudod. Sőt, ha még arra is kíváncsi vagy, még hisztirohamot is kapott, és lehúzott kettőt a maradék hasonmás-vérből a WC-n.
Klaus nevetett, ahogy eszébe jutott a dühöngő húga.
- Ilyen nincs - Caroline lerogyott egy székre. - És mit csináltál, amikor kidobta azt a két tasakot?
- Azt hiszem, egy szék lábával felszögeztem a falra - tűnődött Klaus. - Aztán elküldtem egy hibridet, hogy törjön be a szennyvíztisztítóba és szerezze meg azt a két tasakot.
- Fúúúúúj! - kiáltott fel Caroline, elfintorítva az arcát.
- Nem neked kell meginni.
- Akkor is! Ha nem lennék vámpír, már rég kidobtam volna a taccsot.
- Hihetetlen vagy - vigyorgott a hibrid. - Ha jól hallottam az előbb, te pedig új hobbit találtál.
- Miről beszélsz? - értetlenkedett Caroline.
- A gyűrűlopásról.
- Nem hobbiból csináltam - világosította fel Caroline. - Hanem Elena saját érdekében.
- Te valóban azt hiszed, ez bármin is változtat?
- Igen. Miért, rosszul teszem?
- Nem tudom. Azt viszont igen, hogy egy óriásit sóhajtottál, amikor Damon felvette a telefont. Csak nem attól féltél, hogy...
- Attól, hogy megölte magát? De igen! - vágott közbe Caroline. - Az utóbbi egy hétben nem reagált a hívásaimra, kész csoda, hogy életben találtam.
Klaus felnevetett.
- Te tényleg azt hitted, hogy képes lesz megölni magát?
- Naná - felelte Care. - Gondolj már bele, hogy min megy keresztül! Ó, várj, nem tudsz. Téged ez nem érdekel.
- Nem kell ahhoz törődés, hogy rájöjjek az ilyesmire. Addig nem fog tudni végezni magával, amíg Elena él. Akármennyire akar is - magyarázta Klaus.
- Ezt meg honnan szeded?
- Mert szerelem, amit iránta érez, nem engedi. Ha Elena meghalna, gondolkodás után utánamenne. Igazam van, vagy igazam van?
- Olyan vagy mint egy gyerek - sóhajtott Caroline.
- Ezt bóknak veszem - viszonozta Klaus, majd felállt és elindult kifelé. - Még jössz nekem egy randival! - mondta búcsúzóul, és már ott sem volt.

XOXO

- Katherine? - Elena meglepetésében leejtette a tálat, ami a kezében volt.

- Mást vártál? - kérdezett vissza Kat, lehuppanva a kanapéra. - Hiányoztam?

- Nem éppen - vágta rá Elena. - Mit akarsz tőlem? Ha érdekel, már nem vagyok együtt Stefannal, szóval ha bármi ilyesmiről akarsz beszélni, rossz helyen jársz.

- Sajnálom, hogy elkeserítelek, de nem az expasid miatt jöttem.

- Hát akkor meg mi a fenét csinálsz a házamban?

- Majd megtudod. Először is, válaszolj pár kérdésre.

- Miért tegyem? - tudakolta Elena. - Mi ez, állásinterjú?

Katherine elengedte a füle mellett a kérdést.

- Hány tasak vért ittál meg ma?

- Mit érdekel az téged?

- Válaszolj! - rivallt rá Katherine, körmeit reszelve.

- Hetet - válaszolta végül Elena, mire Kat elismerően csettintett.

- Ejha, az szép. Hol van a régi Szent Elena? Öltél az elmúlt...nagyjából két hétben?

- Nem.

- Szoktál mostanában hangokat hallani, de nem tudod, ki szól hozzád?

Elena fülig pirult.

- Nem.

- Elena, tudom, hogy hazudsz.

- Jó, és ha igen? - Elena teljesen kétségbeesett. Mi mindent tudhat még?

- Elkövettél már legalább egy óriási hibát? - folytatta Katherine.

- Ebből elég volt - határozta el Elena. - Hogy gondolod, hogy csak úgy beállítasz az én házamba, és vallatni kezdesz? Mi ez, bíróság?

- Rosszabb. A lelkiismereted - vigyorgott gonoszul Katherine. - Nem kellett volna elküldened őt, ugye tudod?

- Kiről beszélsz? - értetlenkedett Elena.

- Tudod te azt jól - tért ki a válaszadás alól Kat. - Majd rá fogsz jönni. Előbb, vagy utóbb.

Katherine felpattant és elindult az ajtó felé.

- Öröm volt ismét látni téged, Elena - búcsúzott.

- Miért csinálod ezt? - kiáltott utána Elena.

- Mert tartozom neked, csak te már nem emlékszel rá - válaszolta Katherine, majd kisuhant az ajtón. Elena pedig teljesen összezavarodva bámult utána, és most már semmit sem értett.

XOXO

Damon már órák óta ült a repülőgépen, és átkozta a saját türelmetlenségét. Ugyanis amikor beért a velencei repülőtérre, rögtön felült az első tengerentúli járatra, egy New York-ba tartóra. Azt, hogy sikerült talán az egyetlen fapados járatot kiválasztania, csak akkor vette észre, amikor felszállt és business class hiányában kénytelen volt a turista osztályon ülni. A legközelebbi gép Washingtonba tartott volna, egy félórával később, és Damon azt kívánta, bárcsak azzal ment volna, elvégre egy Concorde jóval gyorsabb, mint egy sima, utasszállító Boeing.

A vámpír unottan bámult ki az ablakon, a felhőket tanulmányozva. Mellette egy hat-hét év körüli kisfiú ült, aki az anyjával utazott. A gyerek csupa energia volt, ellenben az anyuka borzasztó fáradtnak tűnt, így közvetlen a gép felszállása után már el is aludt. 

Damon elővette a mobilját, hogy megnézze, hány óra van. Csalódottan vette észre, hogy még négy óra utazás várt rá.

- Ő a barátnőd? - kérdezte a mellette ülő kisfiú, Damon telefonjára mutatva. Eddig csöndben elfoglalta magát a Nintendo-val, amit magával vitt, de miután azt megunta, a környezetében ülőket tanulmányozta.

Damon tekintete a háttérképére siklott: a képet még Caroline készítette néhány hete, ami Elenát és őt ábrázolta. Damon átölelve tartotta Elenát, míg a lány átfogta a derekát és a fiú vállára hajtotta a fejét. Mindketten szerelmesen mosolyogtak egymásra, s annyira boldognak tűntek.

- Nem - mondta végül. Elképesztően fájt ezt kimondani.

- Hát akkor kid? A testvéred? - tudakolta kíváncsian a kisgyerek. Damon sóhajtott. Nem szokott ő gyerekekkel társalogni, mert egyáltalán nem értett a nyelvükön. Pláne utált Elenáról beszélni.

- Csak valaki, akit régen ismertem.

- És akkor szeretted? - kíváncsiskodott tovább a fiú.

- Igen - vallotta be Damon.

- Mi történt vele? Összevesztettek?

- Nem.

- Hát akkor?

- Ő...szimplán nem emlékszik rám.

Nem bírta elhinni. Egy hétévesnek önti a szívét.

- De miért? - A kisfiút nagyon érdekelni kezdte a "rejtélyes bácsi" és az ő története.

- Mi a neved? - kérdezett vissza Damon.

- Josh.

- Figyelj, Josh. A szerelem nem olyan, ahogy sokan elképzelik, vagy amilyennek a filmekben mutatják, hanem szomorú, bonyolult, és néha nagyon fájdalmas. Rengeteg áldozattal, lemondással, búcsúval jár. Ahhoz, hogy boldog lehess, rengeteg mindennek klappolnia kell. És aztán jön valaki, aki nem képes veled örülni, és tönkreteszi az egészet. A szerelem a legrosszabb dolog a világon, mert belülről öl meg: kínoz, felemészt, elpusztít - magyarázta Damon. Josh tátott szájjal hallgatta, zöld szemeivel egy végig Damont figyelve. - Úgyhogy én, mint egy tapasztalt személy, - itt direkt nem az ember szót használta - azt tanácsolom neked, hogy soha ne ess szerelembe.

- Várj - szólt közbe a fiú. - Nagyon szeretted őt?

- Nagyon. Túlságosan is - merengett Damon.

- Jobban, mint az életedet?

- Sokkal jobban. Gondolkodás nélkül meghaltam volna érte.

- És ő is így szeretett? - tudakolta a fiú, összeborzolva szőke tincseit.

- Azt hiszem, igen.

- Tudod, nekem Anyu azt mondta, amikor meghalt az apukám, hogy ha a szívemben megőrzöm őt, egy nap újra találkozhatunk. Mert ha valakit igazán szeretünk, az egy életre szól. Emlékezz rá itt, - Josh Damon szívére mutatott - és hogyha ő is tényleg szeretett, egyszer újra együtt lehettek. De akkor gondolnod kell rá minden nap! - tette hozzá komolyan a fiú.

Minden nap? Damon minden másodpercében rá gondolt.

- Köszönöm, Josh - felelte Damon, és elfordult a fiú elől, hogy az ne lássa a szemébe szökő könnyet. Joshnak igaza volt, és éppen az volt a baj. Damont pont az ölte meg, hogy ennyire szerette. Mert az ő szerelme egy életre szólt.

XOXO

- Tulajdonképpen miért is vagyunk itt? - Jeremy idegesen fészkelődött a székében. - Attól tartok, hogy abban az egy órában, amíg valaki nem felügyeli, Elena még felgyújtja a házat dühében.

- Már csak Caroline-ra várunk - válaszolta Bonnie. - Ő hívta össze ezt a megbeszélés-féleséget.

- És azt nem mondta, hogy mi ilyen életbevágóan fontos? - tudakolta Stefan. Bonnie vállat vont.

- Azt tőle kérdezd.

- Mit kérdezzen tőlem? - Caroline suhant be a Salvatore-ház ajtaján, és ledobta magát Bonnie mellé.

- Nagyszerű híreim vannak - jelentette sugárzó arccal.

- Várj, hagyj találjam ki - szólt közbe Jeremy. - Vettél egy új hajvasalót!

- Hülye! - forgatta a szemét nevetve Care. - Szóval, elloptam Elena gyűrűjét!

- Micsoda? Caroline, megőrültél? Egy rossz lépés, és porrá ég a napon! - kiáltott fel Bonnie.

- Nem azt, te buta, hanem a másikat, amit Damon adott neki.

- Ááááá. Így már oké - nyugodott meg a boszorkány.

- Milyen gyűrűt? - értetlenkedett Stefan.

- Ezt itt! - Care Stefan kezébe adta a rubinköves ékszert. - Damon azt mondta Elenának, hogy még az anyukátoké volt.

- Ó, szóval ez az. Igen, hallottam róla, de ez mindig Damonnél volt. Emlékszem egyszer Katherine kérte, hogy adja neki, azonban a bátyám valamiért nem volt erre hajlandó. És ez már Elenáé...

- Van valami különleges ebben a gyűrűben? - kérdezte Jeremy.

- Ha jól tudom, ez a családunkban anyáról fiúra száll, és a fiú mindig annak a lánynak adja oda, akit mindennél jobban szeret a világon.

- Milyen romantikus! - sóhajtott fel Caroline. - Azt hiszem szólni fogok Mrs. Lockwoodnak, hogy kerítsen egy ő is egy ilyesmit Tyler számára - nevetett.

- És elárulnád, hogy mire volt jó, hogy ezt elloptad tőle? - tudakolta Bonnie.

- Nem értitek? Pedig olyan logikus! Elena azt mondta, hogy ez a legfontosabb tárgy az életében, de arra persze nem emlékszik, hogy kitől kapta valójában. Tehát, ha ezt elveszti, akkor iszonyatosan kétségbeesett lesz, ergo, mindent megtesz, hogy megtalálja. Ebből következik, hogy annak, aki megtalálja, elég hálás lesz. Ezért Damon lesz, aki majd odaadja neki! Zseniális, tudom.

- De Damon most a jó ég tudja, hol van - vettette ellene Stefan. - Ráadásul egy hete nem hallottam róla.

- Már úton van. Hazajön.

- Micsoda? - kérdezte megkönnyebbülten Stefan. - Tehát él?

- Nem, holtan fogja visszaadni a gyűrűt Elenának - viccelődött Care.

- Caroline Forbes, te tényleg egy zseni vagy! - mondta Bonnie, és megölelte barátnőjét.

- Majd kapok egy Nobel-díjat Elenától, ha mindenne vége van.

- Gondolod, hogy ez működni fog? - kérdezte Stefan kissé bizonytalanul.

- Naná, hogy!

- Felőlem - egyezett bele Stefan. - De ne akarj pezsgőt bontani, amíg nem tudjuk, mi sül ki belőle.

- Valaki pezsgőt említett? - szólalt meg egy hang a hátuk mögött. 

- Elena? - kérdezték kórusban. Erre a lány felnevetett.

- Egyszer már tényleg megkaphatnám azt az Oscar - díjat!

- Katherine - sziszegte Stefan. - Már csak te hiányoztál.

- Valóban? Szeretem, ha hízelegsz nekem, Dühös Stefan - vigyorgott Kat, és kényelembe helyezte magát az egyik fotelban.

- Mit keresel itt? - érdeklődött Caroline egy fintor kíséretében.

- Nos, elterjedt a pletyka Elena, Damon és Rebekah kis afférjáról...

- Azt meg honnan tudod? - vágott közbe Bonnie.

- Hát nem tűnt föl, hogy én mindent tudok?

- És még szerény is vagy - morogta Stefan.

- Mindennek a tetejébe - folytatta Kat - Elena nemcsak mindent elfelejtett Damonről, hanem egy kicsit be is kattant, igaz? - Stefan szólásra nyitotta a száját, de Katherine megelőzte. - Igen, sejtettem, hogy hozzám hasonlítottátok.

Stefan nagy szemeket meresztett.

- Na mindegy, szóval kíváncsi vagyok, rájöttetek -e már arra, hogy mi is okozza ezt.

- Nem.

- Hiába, az ehhez hasonló kisvárosok eltompítják az ember agyát - jegyezte meg Katherine.

Stefan, Jeremy, Bonnie és Caroline gyanakvóan összenézett.

- Fölkeltette, az érdeklődést, nemde?

- Most akkor mondod, vagy nem? - kérdezte Caroline gúnyosan.

- Mit kapok cserébe? - incselkedett Katherine.

- Azt, hogy nem rúglak ki páros lábbal a házamból - érkezett a felelet Stefan részéről.

- Csak tessék. De mivel úgyse várok el semmit, talán segítek rajtatok. 

- A LÉNYEGET, KATHERINE! - szakította félbe Stefan.

- Ha egy vámpír megigéz valakit, akkor nemcsak szavakkal teszi. Érzéseket is sugároz, olyanokat, amiket éreztetni akar az áldozatával. Ez történt Elenával is - Rebekah azt akarta, hogy úgy érezzen, mint ahogy ő. Ráadásul, ő annyira akarta, hogy Elena szenvedjen, hogy az összes érzelmét rázúdította. Ezért az igézettel együtt Rebekah összes érzése átment Elenába, mert Rebekah azt akarta, hogy mindent pontosan ugyanúgy érezzen, mint ő maga. Lényegében Rebekah lelkének egy darabját adta át Elenának, anélkül, hogy tudta volna - magyarázta Katherine, arcán fölényes mosollyal.

A másik négy halálos döbbenettel hallgatta.

- Szent szar - közölte Stefan, még mindig emésztve a hallottakat.

- Azt hiszem, lemondok arról a Nobel-díjról - közölte Caroline.

- Nem kell megköszönni - tette hozzá Katherine, majd fölpattant a fotelból.

- Most meg hová mész? - szólt utána Stefan. - Meg se mondtad, hogy lehet ezen segíteni?

- Mindent elmondtam, amit akartam. A többi a ti dolgotok - viszonozta a hasonmás, és kilibbent az ajtón.

- Édes. Jó. Istenem - motyogta Bonnie. - És én még azt hittem, nem érhetnek meglepetések.

- Most mégis mit fogunk csinálni, hogy Rebekah sikeresen reprodukálta magát? - tudakolta Jeremy.

- Fogalmam sincs - csóválta a fejét Stefan.

XOXO

Damon, miután átszállt a hazafelé tartó járatra, az egész repülőúton megpróbált nem aludni, bár dolga csak nehezebbé vált, amikor leszállt az éj, s a gép minden sötétítőjét behúzták. Azonban tudta, hogyha elalszik, előjön az a jól ismert rémálom, amelynek következtében akaratlanul is kétségbeesetten üvöltözni kezd minden alkalommal. Most sem lett volna ez másképp. De mivel már napok óta nem aludt, a fáradtság most elemi erővel tört rá, így hiába küzdött, lassan elnyomta az álom.

- És most mit fogsz tenni? Megölsz minket?
A Lockwood pince. Megint ugyanott volt, ahol mostanában minden álmában.

- Megölni? Az nem az én módszerem... Azt akarom, hogy szenvedj, hogy kínzó, felemésztő fájdalmat érezz, mint én! A halál túl kegyes büntetés ahhoz képest, amit kapni fogsz, mert azt veszem el tőled, mi a legfontosabb számodra: a szerelmét!
Damon olyan élesen látta maga előtt Rebekah dühtől eltorzult arcát, mintha újra átélné azt a szörnyű éjjelt.

- Soha!

- Ó, dehogyisnem. Mindent el fogsz felejteni Damonről, még azt is, hogy ismered.

- Nem!
Az álmot, és az emléket még fájdalmasabbá tette, ahogy Elena küzdött Rebekah-val. Borzalmas volt mindezt újra és újra végignézni.

- De! Azt akarom, hogy felejtsd el őt!

- Elena...szeretlek...ne hagyd ezt elmenni!

- Azt akarom, hogy felejtsd el őt!

- Elena, ne hagyj el!

- Damon...Damon.
Elena utolsó szavai élesen, tisztán csengtek még mindig Damon fülében. A lány utolsó pillanata volt, amikor még emlékezett rá, és akkor is őt szólította.

- Azt akarom, hogy felejts el mindent Damonről: az összes emlékedet róla; minden érintését, csókját; minden közös pillanatot, sőt még a létezését is. A szerelmi háromszög soha nem létezett, te Stefannal voltál egy ideig, de szakítottatok, s te elfogadtad, hogy ő valaki mást választott. Az emlékek helyét a barátaiddal, családoddal eltöltött pillanatok veszik át, de ezekre csak homályosan fogsz emlékezni. Egy új szerelmet fogsz keresni, valami teljesen újat, és mindazt, ami itt történt, örökre elfelejted. Ezt az igézetet csak én oldhatom fel, és ha én esetleg meghalnék, az örökkévalóságig rajtad marad. Most pedig szépen hazamész, és éled tovább az életedet, mintha mi sem történt volna.

És íme, itt lett vége Damon életének minden egyes alkalommal. S már olyan olyan közel volt ahhoz, hogy ismét üvöltve könyörögjön Elenának, hogy ne hagyja el, amikor valaki bökdösni kezdte a vállát, éppen időben felébresztve őt. Damon zihálva nyitotta fel szemeit.

- Uram, megérkeztünk - mosolygott rá a stewardess. A gép már majdnem üres volt, csak Damon ült még mindig a székében. 

- Ó, persze - válaszolta gyorsan, majd felkapta a cuccait és kisietett a fedélzetről. Amint kilépett, megcsapta a hűvös, éjjeli szellő, amely egy különleges, ismerős illatot hordozott. 

- Otthon, édes otthon - sóhajtott, és elindult a terminál felé. 

Néhány perc múlva már kinn is volt, és megkereste az autóját, amit két hete hagyott ott.

- Hát mégis újra találkozunk, öregfiú - üdvözölte a Camarot, barátságosan megveregetve a motorháztetejét.

Ekkor egy rekedtes hang harsant a háta mögött.

- Szóval maga az! - A hang egy köpcös, középkorú parkolóőré volt. - Tilosban hagyta az autóját 15 napon keresztól, sőt, mivel már éjjel két óra van, egy újabb napot fel kell számítsak - közölte flegmán, végigmérve Damont. - Itt a bírság 40000 dollárról - tette hozzá, odanyújtva a vámpírnak egy csekket. Damon elvigyorodott, egész közel lépett az őrhöz és így szólt:

- Először is, ezt egye meg - mondta, visszaadva neki a csekket. - Majd miután ezt megtette, fussa körbe ezerszer a repülőteret. További szép napot - fejezte be az igézetet, majd kocsiba vágta magát és elhajtott. A tükörből még látta, hogy parkolóőr undorodva papírdarabokat tömköd a szájába. És először, olyan hosszú, szinte éveknek tűnő idő óta, felnevetett. 

Mert már volt reménye.

XOXO

Másnap reggel Damon gyanútlanul vonult le nappaliba, amikor valaki hirtelen ráugrott, majd nekihajította a falnak. 

Damon visszaillesztette az eltörött orsócsontját és felpattant, hogy szembenézzen a támadóval.

- Neked is szia, Caroline - köszöntötte az előtte álló vámpírlányt, aki karba tett kézzel méregette őt, próbálva lenyelni az előtörő nevetést.

- Mégis hogy képzelted, csak úgy elhúzhatsz Európába megölni magad? Hát azt már nem! - közölte, majd odasuhant Damonhöz, és megölelte. A fiút váratlanul érte a közeledés, de azért visszaölelte őt.

- Szóval, hol az a gyűrű? - tudakolta.

- Itt van. Elena ma suliba lesz, úgyhogy találj ki valamit, hogy adod oda. Ha akarod, gyere velem, és ott beszélhetsz vele - ajánlotta fel Caroline.

- Rendben, akkor menjünk - egyezett bele Damon és elindultak a gimi felé.

XOXO

Elena már egész korán beért az iskolába, mert ilyenkor könnyebb volt egy üres termet találni, ahol nyugodtan elfogyaszthatta a kórházból lopott vért. Azonban amikor átvágott a sportpályán, a bejárat felé igyekezve, megpillantott két srácot, akik ordítva verték egymást.

- Hogy lehetsz ekkora szemét? - üvöltötte az egyik, egy barna, zselézett hajú fiú, szavait egy pofonnal nyomatékosítva. - Hogy mertél lefeküdni a barátnőmmel?

- Ő akarta - hörögte a másik, egy nagydarab kopasz. - Valószínűleg nem sikerült eléggé kielégítened!

- Mocsok! - a barna hajú ismét nekirontott a másiknak, és most közelharcot vívtak. Elena érezte, hogy mindkettejük arcán vér folyik végig. És ezért nem volt képes továbbmenni, mert ahol vér volt, ott volt ő is.

Látta, hogy a zselézett hajú óriási robajjal nekiesik a falnak. A fiú nagyon nehezen tápászkodott fel a földről, kezével erősen tapogatva a fejét, ami jól láthatóan betörött. Az egész arca vértől mocskolt volt, ő maga pedig bizonytalanul támolygott, az ellenfelét keresve, aki a földön ült, és a törött orrát fogdosta. Amint találkozott a tekintetük, ismét egymásnak estek, de már sokkal kisebb erővel. A sötét hajú srác szemét teljesen belepte a fejéből szivárgó vér, azonban még így is sikerült padlóra küldeni a másikat egy jól irányzott bal horoggal. A kopasz üvöltve vergődött a földön, és most már a szájából is folyt a vér.- Te! - ordította a a vérző fejű fiú, a pólójánál ragadva meg a magatehetetlen ellenfelét, aki még utolsó erejével betörte az őt szorongató srác orrát. Mindketten erőtlenül terültek el a földön, körülöttük vértócsa, ráadásul az arcukat és a ruháikat is a vörös folyadék szennyezte be.
Elena szabályosan rosszul volt. Az a rengeteg vér mágnesként vonzotta őt. Egy mozdulat, és mind az övé. A vér ismerős, részegítő illata teljesen elkábította, s úgy csábította, mint egy visszaeső alkoholistát a kedvenc pálinkája. Ahogy belélegezte azt a mámorító illatot, érezte, hogy nincs megállás: szemei alatt megjelentek azok a sötét erek, tökéletes, borotvaéles fogsora kivillant, míg testét elöntötte az adrenalin, és az az ismeretlen, természetfeletti erő, ami csakis a hozzá hasonló ragadozók sajátja. Izmait megfeszítette, ugrásra készen, és már csak egy célja volt: a vér. És akkor elugrott, hogy a két fiúra vesse magát...

De abban a pillanatban valaki visszarántotta és erőszakkal odébb húzta a sportpályáról.
- Elena! Elena, hallasz? Nyugodj le!
Elena körül forgott a világ. Mindent elmosódva látott, hallott, csak a vért érezte, amely már olyannyira közel járt hozzá, s egyszerűen nem hagyta nyugodni.
- Nézz rám, Elena! - Damon erőszakkal felemelte a lány fejét, kényszerítve, hogy a szemébe nézzen. És abban a pillanatban, hogy tekintetük találkozott, Elena lenyugodott.
- Damon? - kérdezte hitetlenkedve. - Hogy kerülsz te ide?
- Téged kerestelek - válaszolta Damon.
- Miért?
- Az most mindegy. Majd elmondom, ha összeszedted magad.
Elena bólintott.
- Jól vagy? - tudakolta Damon. Hangja aggodalomról árulkodott.
- Nem teljesen. Az a sok vér...
- Gyere, hazaviszlek. Úgy a legbiztonságosabb - ajánlotta fel Damon, Elena pedig nem ellenkezett. A fiú egy pillanat alatt a kocsihoz vezette, és pár perc alatt már otthon is voltak.
- Jobb? - érdeklődött Damon, amikor felkísérte Elenát a házuk verandájára. - Idd meg, segíteni fog - mondta, átnyújtva neki egy kis kulacsot, amiben whisky volt.
- Köszönöm - viszonozta Elena bátortalanul, kerülve a srác pillantását.
Egyszer csak Damon közelebb lépett, s kezével elkezdte simogatni Elena arcát. A lánynak legalábbis úgy tetszett, holott Damon valójában az odaszáradt várt törölte le róla. Az érintése borzongásra késztette őt.
- Azt mondtad, engem kerestél. Miért? - kérdezte, hogy megtörje a kínos csendet. Fogalma sem volt róla, hogy hirtelen miért gyakorolt rá ilyen hatást ez az előzőleg idegesítő, furcsa pasi.
- Van valami nálam, ami a tiéd - felelte Damon, és előhúzta a zsebéből Elena gyűrűjét.
- Úristen, a gyűrűm! - kiáltott fel Elena meglepetésében. - De hát hogy...
- Találtam - vont vállat Damon, továbbra is markában tartva az ékszert.
- Visszaadod?
- Igen, de van egy feltételem.
- És mi lenne az?
Damon mélyen a lány szemébe nézett, arra késztetve őt, hogy ismételten megremegjen.
- Adj nekem egy második esélyt, Elena - kérte halkan, szinte könyörögve.
- És miért kéne nekem ezt megtenni? Úgyis visszaadod a gyűrűm.
- Ez igaz - Damon halványan elmosolyodott, majd ismét elkomolyodott. - Adj nekünk egy esélyt. Kérlek.

Elena nem tudta, mit tegyen. Lénye egyik felét vonzotta ez a sötét, szexi srác, akihez valami rejtélyes oknál fogva vonzódott. Azonban lelkének egy kis része azt üvöltötte, hogy nehogy engedni merészeljen ennek a senkinek, aki csak kihasználni akarja. Azonban hosszú idő után először Elena nem hallgatott arra a hangra.
- Legyen - válaszolta végül, a földet bámulva. - Kaphatsz egy esélyt.
- Köszönöm! - Damon próbálta leplezni a hangjában lévő határtalan örömöt. - Akkor megengeded, hogy ezt az ujjadra húzzam?
- Öhm...igen, meg - szólt Elena némi hezitálás után. Damon az ujjára húzta az ékszert, ugyanúgy, mint egy hónappal azelőtt.
- Honnan tudtad, hogy ezen az ujjamon hordom? - kíváncsiskodott Elena, bal kezének középső ujját nézegetve.
Hogy honnan tudta? A fenébe is, hiszen tőle kapta.
- Csak egy tipp volt - mosolygott Damon, hátrálva egy lépést. - Akkor este fél nyolckor találkozzunk a Grillben.
- Rendben - bólintott Elena, és becsukta az ajtót.


A következő rész tartalmából...
Most, hogy Damon kapott egy esélyt, mindent megtesz, hogy meghódítsa Elena szívét, azonban amikor megtudja az igézet másik következményét, kicsit elbizonytalanodik. Elena eközben belső harcokat vív, nem tudva, hogy mit csináljon. Caroline pedig kénytelen lesz elmondani Tyler-nek, hogy mit ígért Klausnak a segítségéért cserébe.
18. rész >>