"- Sajnálom, hogy elkeserítelek, de nem az expasid miatt jöttem.
- Hát akkor meg mi a fenét csinálsz a házamban?
- Majd megtudod. Először is, válaszolj pár kérdésre.
- Miért tegyem? - tudakolta Elena. - Mi ez, állásinterjú?
Katherine elengedte a füle mellett a kérdést.
- Hány tasak vért ittál meg ma?
- Mit érdekel az téged?
- Válaszolj! - rivallt rá Katherine, körmeit reszelve.
- Hetet - válaszolta végül Elena, mire Kat elismerően csettintett.
- Ejha, az szép. Hol van a régi Szent Elena? Öltél az elmúlt...nagyjából két hétben?
- Nem.
- Szoktál mostanában hangokat hallani, de nem tudod, ki szól hozzád?
Elena fülig pirult.
- Nem.
- Elena, tudom, hogy hazudsz.
- Jó, és ha igen? - Elena teljesen kétségbeesett. Mi mindent tudhat még?"
"Elena látta, hogy a zselézett hajú óriási robajjal nekiesik a falnak. A fiú nagyon nehezen tápászkodott fel a földről, kezével erősen tapogatva a fejét, ami jól láthatóan betörött. Az egész arca vértől mocskolt volt, ő maga pedig bizonytalanul támolygott, az ellenfelét keresve, aki a földön ült, és a törött orrát fogdosta. Amint találkozott a tekintetük, ismét egymásnak estek, de már sokkal kisebb erővel. A sötét hajú srác szemét teljesen belepte a fejéből szivárgó vér, azonban még így is sikerült padlóra küldeni a másikat egy jól irányzott bal horoggal. A kopasz üvöltve vergődött a földön, és most már a szájából is folyt a vér.
- Te! - ordította a a vérző fejű fiú, a pólójánál ragadva meg a magatehetetlen ellenfelét, aki még utolsó erejével betörte az őt szorongató srác orrát. Mindketten erőtlenül terültek el a földön, körülöttük vértócsa, ráadásul az arcukat és a ruháikat is a vörös folyadék szennyezte be.
Elena szabályosan rosszul volt. Az a rengeteg vér mágnesként vonzotta őt. Egy mozdulat, és mind az övé. A vér ismerős, részegítő illata teljesen elkábította, s úgy csábította, mint egy visszaeső alkoholistát a kedvenc pálinkája. Ahogy belélegezte azt a mámorító illatot, érezte, hogy nincs megállás: szemei alatt megjelentek azok a sötét erek, tökéletes, borotvaéles fogsora kivillant, míg testét elöntötte az adrenalin, és az az ismeretlen, természetfeletti erő, ami csakis a hozzá hasonló ragadozók sajátja. Izmait megfeszítette, ugrásra készen, és már csak egy célja volt: a vér. És akkor elugrott, hogy a két fiúra vesse magát..."
Tovább a részhez >>
"Elena látta, hogy a zselézett hajú óriási robajjal nekiesik a falnak. A fiú nagyon nehezen tápászkodott fel a földről, kezével erősen tapogatva a fejét, ami jól láthatóan betörött. Az egész arca vértől mocskolt volt, ő maga pedig bizonytalanul támolygott, az ellenfelét keresve, aki a földön ült, és a törött orrát fogdosta. Amint találkozott a tekintetük, ismét egymásnak estek, de már sokkal kisebb erővel. A sötét hajú srác szemét teljesen belepte a fejéből szivárgó vér, azonban még így is sikerült padlóra küldeni a másikat egy jól irányzott bal horoggal. A kopasz üvöltve vergődött a földön, és most már a szájából is folyt a vér.
- Te! - ordította a a vérző fejű fiú, a pólójánál ragadva meg a magatehetetlen ellenfelét, aki még utolsó erejével betörte az őt szorongató srác orrát. Mindketten erőtlenül terültek el a földön, körülöttük vértócsa, ráadásul az arcukat és a ruháikat is a vörös folyadék szennyezte be.
Elena szabályosan rosszul volt. Az a rengeteg vér mágnesként vonzotta őt. Egy mozdulat, és mind az övé. A vér ismerős, részegítő illata teljesen elkábította, s úgy csábította, mint egy visszaeső alkoholistát a kedvenc pálinkája. Ahogy belélegezte azt a mámorító illatot, érezte, hogy nincs megállás: szemei alatt megjelentek azok a sötét erek, tökéletes, borotvaéles fogsora kivillant, míg testét elöntötte az adrenalin, és az az ismeretlen, természetfeletti erő, ami csakis a hozzá hasonló ragadozók sajátja. Izmait megfeszítette, ugrásra készen, és már csak egy célja volt: a vér. És akkor elugrott, hogy a két fiúra vesse magát..."
Tovább a részhez >>
Alig várom :P
ReplyDelete