Egy út a pokolba - 2. rész

Korhatár: 16
Figyelmeztetés: Sötét témák, Erőszak, Gyilkosság, Enyhe felnőtt tartalom

Damon & Elena
Egy út a pokolba

2. rész - Chicago

Másnap egyáltalán nem szóltak egymáshoz. Damon megállapította, hogy a lánynak nincs már láza, így dél felé elindultak. Odakint immár sütött a nap, de a levegőn érezhető volt, hogy nemrég még esett az eső. A kínos csend az úton is jelen volt. Akárhányszor Elena megpróbált beszélgetést kezdeményezni, Damon mindig elutasította, sőt, maximum hangerőre állította a rádiót, ezzel is jelezve nem kíváncsi semmiféle magyarázatra. Azt azonban nem tudta, hogy később még mennyire meg fogja bánni azt, hogy nem hallgatta meg őt. Délután volt, mire elérték Chicagot. A lánynak úgy tetszett, Damon pontosan tudja, merre mennek. Így is lett, ugyanis Damon leparkolt egy kevésbé széles utcában, valahol a külvárosban. Az épület, amire Damon gondolt egy ötemeletes, rossz állapotú, régi lakóház volt.
- A jó öreg Jefferson street - szólalt meg Damon. - Íme Ripper Stefan bűnbarlangja.
- Ripper Stefan? Bűnbarlang? - értetlenkedett Elena, de Damon rejtélyesen csak ennyit válaszolt:
- Majd ha látod, elhiszed.
Beterelte Elenát a házba és felmentek a legfelső emeletre. Damon belökte a legutolsó ajtót, jelezve Elenának, hogy menjen be.
- Kiváló - csettintett a fiú. - Most pedig maradj itt, és ne menj sehová, ameddig nem szólok.
- Micsoda?! Most hová mész? És miért hoztál ide engem egyáltalán?
- Elena, nyugodj meg, oké? Ez a lakás az a hely, ahol Stefan lakott a húszas években, és mint látod, valamiért vámpírok nem mehetnek be többé, így én sem - Damon beleütközött egy láthatatlan falba. - Viszont a vérfoltok a padlón viszonylag frissek, ez arra utal, hogy az öcsém még visszajár ide. Odabent biztonságban leszel, amíg én megkeresem őt. Már tudom is, hogy hol találjam.
- Ez így nem jó - tiltakozott Elena. - Stefan sosem bántana.
- Hát ezt nem tenném meg a lottón. Különben is, utálnám, ha bajod esne. Úgyhogy maradj itt kérlek, én pedig megkeresem a hercegedet.
- De...
- Bízol bennem, Elena? - szakította félbe Damon.
- Jobban, mint bárkiben.
- Akkor nincs miért aggódnod.
Elena beleegyezően bólintott, majd hirtelen előrehajolt és egy puszit nyomott a fiú arcára.
- Vigyázz magadra, jó?
Damon alig észrevehetően intett a fejével, majd becsukta az ajtót, magára hagyva Elenát. Egy pillanatra megérintette az arcát, ott, ahol Elena megcsókolta, és érezte, hogy szíve újabb darabokra törik. Végül felocsúdott és elindult Gloria bárja felé.

XOXO 

Elena leült a kis nappaliban, és várt. Azonban nem bírta tovább, ezért elkezdett körbe-körbe járkálni a szobában. Ekkor vette észre, hogy két ajtó is nyílik a szoba végéből. Kíváncsian nyitott be a bal oldalin. Egy kis, sötét hálószobába lépett be. Ahogy fölkapcsolta a lámpát és körbenézett, szinte megállt benne az ütő. A szoba úgy festett, mintha egy hurrikán söpört volna végig rajta: a földön különböző, főleg női ruhadarabok hevertek. Az ágyin szétszaggatott lepedők és párnákat látott. De ami igazán ijesztővé tette az összképet, az a vér volt. A vörös folyadék mindent beborított: alvadt vér volt mindenhol, a földön, az ágyneműn, sőt, még a falon is észrevett vérfoltokat. Elena émelyegve ment át a fürdőszobába, de ott se volt jobb a helyzet, hiszen nemcsak a falat, hanem a tükröt és a fürdőkádat is vér borította. A lány undorodva szaladt vissza a nappaliba. Csak most értette meg, mit értett Damon, amikor Stefan bűnbarlangjának nevezte ezt a helyet. És ekkor jött rá arra is, hogy mivel a vér friss volt, Stefan járt itt, azaz valaki behívta. És ha valaki behívta, akkor bármikor visszajöhet ide. Bármikor, akár most is. Elena nem volt többé biztonságban.

XOXO 

- Nos, hölgyeim, ma kinél rendezzük a kis partinkat? - érdeklődött Stefan, arcán egy pimasz vigyorral. Már csak három lány maradt meg a klikkből, akiket tegnapelőtt szedett fel egy éjszakai bárban.
- Nálad! - javasolta az egyikőjük, egy platinaszőke.
- Okos lány vagy te, Mandy - vigyorgott Stefan. - Mit szólnátok egy twisterhez, ha hazaértünk?
Mindhárom lány lelkesen bólintott.
- Hogy van a nyakad, Sandy? - A fiatalabbik Salvatore most egy bronzvörös hajú lányhoz fordult.
- Á, semmi baja - legyintett Sandy, lehúzva a sálát. A nyakán egy nagy seb tátongott, melyből csorgott a vér. - Csak legközelebb kicsit óvatosabban, Steffie.
- Hát persze, drágaságom - bólintott Stefan, majd magához intette a harmadik, fekete hajú lányt, és megigézte őt:
- Tina édes, ajánld fel az egyik artériádat! - Tina örömmel nyújtotta felé bal csuklóját. Stefan rögtön beleharapott, és csillapította a szomjúságát.
- Igazán finom vagy - mondta, miután végzett. - Akkor menjünk is!

XOXO

Elena idegesen ült a nappali kopott kanapéján, várva, hogy ki jelenik meg előbb: Stefan Damon társaságában, vagy Stefan, de egyedül. Az utóbbi variáció bekövetkezése semmiképpen sem lett volna jó, hiszen nagyon könnyű préda lett volna Stefan számára. Igen, bár igyekezett eltitkolni, nagyon félt tőle, főleg azok után, amit a másik két szobában látott.
Mintegy végszóra, léptek és harsány hangok zaját hallotta a lépcsőházból. A szíve nagyot dobbant. Stefan. Nem tudta, mit tegyen, így jobb ötlet hiányában bemenekült a fürdőszobába, és ott rejtőzött el.
Néhány pillanattal később kivágódott a lakás ajtaja és Stefan lépett be rajta, a három nevetgélő lány kíséretében. Elena egy tompa puffanást hallott, ahogy az egyik lány a kanapén landolt.
- Túl sokan vagytok a twisterhez - állapította meg Stefan. - Így hát valamelyikőtöket kénytelen leszek máshogy lefoglalni - itt nevetés, majd újabb puffanás hallatszott. - Mandy, ha mát úgy is elterültél, mit szólnál ahhoz, hogyha te most csak néznéd a játékot?
- Ó, hát persze - felelte a Mandynek nevezett lány.
- Nagyszerű! Sandy, Tina, hozzátok a twistert.
Elena pulzusa az egekben volt, ahogy a kintről beszűrődő nevetgélést hallgatta. Stefan hallhatóan borzasztóan élvezte a játékot, miközben néha-néha beleharapott az ölében ülő szőke hajú lány nyakába, aki ilyenkor hangos, elnyújtott nyögéseket hallgatott.
- Nos, hogy legyen egy kis tétje is a játéknak: Sandy, ha bármelyik testrészed hozzáér a földhöz, le kell venned egy ruhadarabodat, oké?
- Igenis, Stef - kuncogott Sandy.
- Te pedig Tina, felajánlod azt a finom B negatív véredet, rendben?
Nevetés hallatszott, Elena pedig érezte, hogy felfordul a gyomra. Undorodva ugyan, de folytatta a hallgatózást.
Úgy tíz perc múlva egy újabb puffanás hallatszott. Mandy terült el holtan a földön, miután Stefan legurította az öléből azután, hogy az utolsó csepp vérét is kiszívta.
- Nos, már csak ketten maradtatok - jelentette be Stefan olyan hangnemben, mintha egy vetélkedő döntőjének két résztvevőjét hirdette volna ki. - De mielőtt még folytatnánk, szükségem lenne némi italra. Tina édes, légy oly jó, és szerezz nekem abból az ütős pálinkából, amit a múltkor mutattam. Ott van a fürdőszobában, a szekrényben.
ÚRISTEN. Elena elsápadt. Az említett lány mindjárt be fog ide jönni, és fel fogja őt fedezni. Kétségbeesetten próbált valami rejtekhely után nézni, végül úgy döntött, elbújik a függöny mögé. Azonban hirtelen megbotlott valamiben. És ahogy lenézett, látta, hogy egy lábban botlott el, ami a szekrény alól lógott ki. Akaratlanul is felsikoltott, mert a szekrény alatt három megcsonkított lány véres hullája hevert.
- Mi volt ez? - hallotta meg szinte rögtön Stefan hangját. - Ha jól hallom, van egy látogatónk. Tina, ha már úgy is arra jársz, nézd meg ki lehet az.
VÉGE. És abban a pillanatban feltárult az a fürdőszoba ajtaja, és a két lány egyszerre sikoltott fel, ahogy meglátták egymást.
- Na mi az, kitől ijedtél meg ennyire? - Stefan jelent meg az ajtóban, de amint meglátta a minden ízében remegő Elenát, lefagyott az arcáról a mosoly.
- Nocsak, nocsak... Elena! - habár hangja gúnyos volt, mégis meglepetésről árulkodott. - Minek köszönhetem a látogatást? És hol hagytad a testőrödet?
Elena úgy meg volt rémülve, hogy nem tudott megszólalni.
- Úgy látszik, nem voltam elég világos a múltkor - folytatta Stefan. - Miért nem hagytok engem békén?! Miért nem bírjátok elfogadni a tényt, hogy továbbléptem és ott hagytam azt a szánalmas várost?
- Hogy tehetted ezt? - csattant fel Elena, megtalálva a hangját, és a hullákra mutatott. - Mi lett belőled, Stefan?
- Ó, szóval hogy ti ismeritek egymást - állapította meg Sandy, aki időközben szintén feltűnt a színen, egy szál alsóneműben.
- Igen, ismerjük egymást - Stefan ördögi mosolyra húzta a száját, letörölve a vért az arcáról. - Nagyon is jól, ugye Elena?
- Undorító vagy! Hogyan voltál képes hidegvérrel megölni ezeket az ártatlan lányokat?
- Nem is olyan ártatlanok azok! - nevetett fel Stefan, majd közelebb lépett Elenához, és megragadta a csípőjét. - Ahogy te sem vagy az!
- Szállj le rólam! - üvöltötte Elena. - És ne merj hozzám érni még egyszer!
- Ó, most már ne érjek hozzád! Pedig nem is olyan régen még könyörögtél nekem, hogy tegyek így.
Elena arcán könnyek gördültek végig.
- Mi lett belőled, Stefan? Ez nem te vagy! Szerettél engem, hiszen emlékszel rá!
- Az már a múlt, Elena - Stefan lebiggyesztette a szája szélét. - És te mindössze annak egy kis része vagy. A jelenem itt van.
- Ezt mind Klaus igézte beléd, igaz? Klaus, akivel társultál, miután majdnem kivéreztetett a hülye hibrid mániája miatt!
- Ó, nem kellett ahhoz Klaus, hogy rájöjjek, ki vagyok valójában. Te voltál az, aki visszatartott, aki miatt gyenge voltam oly sokáig. De ennek vége, itt volt az ideje, hogy kiélvezzem mindazt, ami a birtokomban van!
- Te sosem tettél volna ilyet, Stefan!
- Tényleg? - viszonozta a fiú. - Hát akkor jól figyelj!
Azzal egy szempillantás alatt megragadta Sandy-t, és fogait a lány nyakába mélyesztette. Néhány pillanat múlva a lány holtan esett össze. Stefan vértől bemocskolt arccal, vigyorogva nézett Elenára.
- Látod? Ez vagyok én, Elena!
- Nem, nem, nem! - ordította a lány.
- Most pedig azt akarom, hogy hagyjatok békén, te is, és az a szerencsétlen, szánalmas bátyám is. Ne keressetek többet, hanem menjetek vissza az unalmas kis városkátokba és éljétek az életeteket, de NÉLKÜLEM!
- Nem, Stefan, nem hagyom ezt...
- De igenis hagyod! - mennydörögte Stefan, egy pofont keverve le Elenának, aki megtántorodott, és beleesett a fürdőkádba. - Vagy azt akarod, hogy kényszerítselek?
- Ezt nem teheted Stefan, kérlek - Elena hangja már szinte hisztérikusan csengett. Érezte, hogy a füléből és a felső ajkából szivárogni kezd a vér.
Hol van Damon? Miért nincs itt?!
- Már hogyne tehetném - felelte Stefan nemes egyszerűséggel, majd kiemelte Elenát a kádból és ledobta a nappali kanapéjára. Ahogy megérezte Elena vérének illatát, az állati énje rögtön átvette az irányítást, és semmi mást nem akart, mint az utolsó cseppig kiinni azt.
- És velem mi lesz, Stefan? - szólalt meg ekkor a fekete hajú Tina, aki eddig szótlanul követte az eseményeket.
- Ó, tényleg - Stefan a lány felé fordult, és odaintette őt magához - Neked valami különlegeset tartogattam - duruzsolta a fülébe, majd egy hirtelen mozdulattal nekilökte a falnak. Tina ájultan zuhant a padlóra, egy hatalmas vérfoltot hagyva a fehér falon.
- Ami pedig téged illet - kezdte Stefan, visszatérve Elenához. - Gondoltam kihasználom, hogy nincs az én drágalátos bátyám, hogy megvédelmezzen.
A fiú ajkai egy gúnyos vigyorra húzódtak, miközben arca átalakult, készen a vadászatra.
- NE, STEFAN! - sikította Elena, mielőtt Stefan borotvaéles szemfogai belefúródtak a nyakába.

XOXO

Damon feldúltan igyekezett vissza a Jefferson street-re, ahol Elenát hagyta. Egy teljes órát várt Gloria bárjában, de az öccse csak nem akart megjelenni. Így aztán elhatározta, hogy visszamegy Elenához, és majd együtt kitalálnak valamit. Azonban amikor már egészen közel volt az épülethez, valami olyat hallott, amitől megfagyott benne a vér: Elena sikítását.

Alig telt bele öt másodperc, és már fenn is volt az emeleten. Óriási erővel rúgta be az ajtót, de akkor már késő volt. Stefan éppen akkor harapta meg Elenát, aki hiába kapálódzott, nem tudott kiszabadulni a fiú szorításából. 

- ENGEDD EL! - üvöltötte Damon, de Stefan rá se bagózott. Damon hiába ütötte teljes erejével a láthatatlan falat, nem bírt bemenni, hiszen nem volt behívva. Ekkor Stefan elengedte a félájult Elenát, és hagyta, hogy a lány a földre guruljon. 

- Lám, lám, ki döntött úgy, hogy belép a buliba! - üdvözölte Stefan a bátyját. 

- MIT TETTÉL VELE???! - tajtékzott Damon. - Most azonnal gyógyítsd meg!

- Dehogy gyógyítom - nevetett Stefan. - Elegem van Klaus koszos hibridjeiből. Ha Elena nincs többé, Klaus nem tud újabb hibrideket gyártani. Egyszerű képlet, nem igaz?

- Te mocsok! - ordította az idősebb Salvatore. - Nem ölheted meg Elenát!

- Hát, az legyen a te problémád - vont vállat Stefan. - Elvégre Elena már a te hatásköröd! - mondta, és egy pillanat alatt eltűnt. Damon elkeseredetten próbálta áttörni a falat, de az nem engedett. Ott feküdt alig pár lépésre tőle Elena, az ember, akit mindennél jobban szeretett, és nem tudott segíteni rajta. Hallotta, ahogy a lány szívverése egyre lassul, és szinte érezte, ahogy elszáll belőle az élet.

- NE, ELENA!

Elena tudta, hogy meg fog halni. Érezte, ahogy elhagyja az ereje, és hogy a világ elmosódik körülötte. De látni vélte Damont is. Tudta, hogy nincs sok ideje hátra, ezért most kell elmondania neki mindazt, amit eddig is el akart:

- Damon... - De csak ennyit bírt kipréselni remegő ajkain. Még hallotta, hogy Damon fájdalmasan felüvölt, és aztán minden elsötétült.

3. rész: Eltemetett érzések >>