3x02 Piszkos kis titkok

Mielőtt bocsánatot kérek az újabb késésért, szeretném megköszönni nektek a támogatásokat legfőképpen az elmúlt héten, sőt, az elmúlt évben is. Nem tudom, mi lenne velem nélkületek, de egy biztos: nagyon hálás vagyok azért a sok, szép, bíztatü szóért, amellyel megajándékoztatok. 
Remélem, ez a fejezet valamennyire kifejezi a hálámat és a szeretetemet. Jó olvasást hozzá!


II. fejezet - Piszkos kis titkok

- Nem tudom megcsinálni, egyszerűen képtelen vagyok rá....nem megy - ismételgette Elena kétségbeesetten, jóformán a sírás szélén állva. Erőtlenül rogyott le a legközelebb eső fotelbe, reménytelenül a kezeibe temetve arcát. 
- Elena, itt az idő! - viharzott be az ajtón egy igencsak izgatott Caroline, akinek arcáról nagyon hamar eltűnt a széles mosoly, amint meglátta barátnőjét összeroskadva ülve a fotelban. - Jesszusom, Elena, mi a baj? Össze fogod gyűrni a ruhádat! - kiáltott fel rémülten. Elena felpillantott, elgyötört arckifejezéssel nézve a túlbuzgó lányra.
- Nem...nem megy, Care - jelentette ki elkeseredetten.
- Mi az, hogy nem megy? - szörnyülködött Caroline. - Most azt ne mondd, hogy elkapott az esküvő előtti pánik!
- Pedig nagyon attól tartok - nyöszörögte Elena.
- Figyelj, 'Lena, odakint vagy százötven ember vár csak...
- Talán jobb lett volna nem meghívni a fél várost - morogta közbe a menyasszony.
- ...Bonnie és én startra készen várunk a virágokkal, sőt, még Jenna is alig várja, hogy Damon tanúja lehessen!
- Jenna az én tanúm.
- Akkor Matt - forgatta a szemét Caroline. - De mindegy is, a lényeg az, hogy ez a rengeteg ember mind azért jött el, hogy megünnepeljen benneteket.
- Elég baj az...
- Máskülönben pedig, amúgy is össze vagytok már házasodva - mutatott rá Care. Mire Elena válaszolhatott volna, egyszer csak Damon jelent meg az ajtóban, teljes harci díszben. 
- Mi történt? - kérdezte, értetlenül pislogva a két lányra. Caroline természetesen azonnal felsikoltott a szentségtörés láttán, egy pillanatra sem bírva kordában tartani haragját.
- Damon, te mit keresel itt?! Nem láthatod a menyasszonyt, te agyatlan vérszívó, mert balszerencsét hoz! A vőlegénynek szigorúan tilos meglátni a menyasszony ruháját egészen a bevonulás pillanatáig! - kiabálta magából kikelve, de Damont nem igazán tudta érdekelni a felháborodása.
- Mintha még nem láttam volna a ruháját - forgatta a szemét, majd egy szempillantás alatt Elena mellett termett, és letérdelt mellé.
- És azt is mondtam, hogy fésülködj meg - sóhajtott fel Caroline, Damon megszokott kócos hajával szemezve. Aztán feltűnt neki, hogy jelenléte felesleges, így végül kiosont a szobából, még ha odakintről diszkréten belehallgatott is a két vámpír beszélgetésébe.
- Félsz, Elena? - kérdezte Damon, inkább kíváncsian, mint dühösen.
- Igen - vallotta be a lány, szégyenében elfordulva Damon elől, hogy az ne láthassa az arcát.
- Hé, előlem nem kell elrejtőznöd - suttogta vigasztalóan a férfi, óvatosan visszafordítva Elena arcát. - Elvégre mitől félsz, csak összeházasodunk! - tette hozzá vigyorogva. Elena halkan felkacagott.
- Csak....
- Ne törődj semmivel, 'Lena. Nem számít, mik vagyunk, mi történt a múltban, mindezt azért csináljuk, mert együtt akarunk lenni és mert szeretjük egymást. A tiéd vagyok, ha van róla papírunk, ha nincs. Egyébként, azt szokták mondani annak, aki ideges, hogy csak képzelje el a közönséget ruha nélkül. 
- Téged is?
- Csak nyugodtan, bár attól tartok, akkor nem lesz itt esküvő...
- Oké. Meg fogom próbálni - ígérte meg Elena, immár mosolyogva. Elég volt pár szó Damontől, és minden a helyére került. 
- Találkozunk az oltárnál? - tudakolta Damon, miközben felállt Elena mellől.
- Miért is ne?
- De akkor valami csinosat vegyél fel, hogy megismerjelek majd - kacsintott a férfi, és egy utolsó mosoly kíséretében eltűnt az ajtó másik oldalán, amelyen keresztül Caroline is visszaérkezett egy pillanattal később.
- Nos? - vonta fel a szemöldökét. Elena vett egy mély levegőt, majd szélesen mosolyogva elindult kifelé, ahol már Jeremy várta.
- Férjhez megyek!

Elena mosolyogva nyitotta fel a szemét, mélyet szippantva a helység nyugodt, békés levegőjéből. Mellettük vidáman táncolt a tűz a kandallóban, romantikus félhomályt kölcsönözve a szobának. A lány óvatosan mocorogni kezdett, kényelmesebben pozícióba helyezve fejét, amely Damon ölében nyugodott. A férfi elmélyülten olvasott egy vastag könyvet, amelyet jobb kezében tartott, míg a ballal Elena hosszú, barna hajával játszadozott. Mérhetetlen nyugalom, egyetértés, és béke áradt a helységből, és a benne tartokódó párból.
- Min mosolyogsz? - érdeklődött Damon, lepillantva Elenára.
- Csak eszembe jutott a második esküvőnk. - Damon is elmosolyodott, félretéve a regényt, hogy másik kezét is szabadon használhassa.
- Megint a meztelen násznépre gondoltál, nem igaz?
- Valami olyasmi - felelte Elena, még mindig mosolyogva. - Emlékszem, milyen hirtelen kapott el a rettegés előtte..egyik pillanatról a másikra. Pedig korábban sosem éreztem magam kellemetlenül, ha emberek közé mentem.
- A helyedben én is rettegtem volna, ha egy visszavonult sorozatgyilkoshoz kellett volna feleségül mennem - jegyezte meg Damon nevetve.
- Nagyra értékelem a humorzékedet, Salvatore. Már majdnem elfelejtettem, hogy Hasfelmetsző Jack a férjem.
- Nem egészen, ugyanis Jack közel sem volt ilyen jóképű, mint én.
- Az egódnak lassan már egy saját állam fog kelleni - forgatta a szemét Elena. - Képzeld csak el, "Damon Salvatore egója", mint az USA ötvenkettedik állama.
- Szerintem nagyon jól hangzik - vigyorgott büszkén Damon.
- Oké, témaváltás, mielőtt még megtervezed az államod címerét - szólt közbe Elena, az oldalára fordulva. - Bonnie telefonált.
- Igen?
- Holnap hazajönnek, mert szünet van a főiskolán.
- Aha - summázta Damon, Elena arcát tanulmányozva, aki azzal volt elfoglalva, hogy köröket rajzoljon a férfi hatására. - De...biztos, hogy ez neked így jó?
- Hogy érted? - kérdezte csodálkozva Elena, úgy fordítva fejét, hogy találkozhasson tekintetük.
- Arra gondoltam, hogy nem bántad -e meg, hogy nem mentél főiskolára. Ott volt a lehetőség, te mégis visszautasítottad.
- Nem bántam meg - rázta a fejét a lány. - Ha elmentem volna, nem élvezhetném ezeket a békés pillanatokat veled. - Damon szája szélén egy halovány mosoly jelent meg, de tekintete komoly maradt.
- Csak nem akarom, hogy miattam lemaradj ilyen fontos dolgokról - magyarázta. - A főiskola, vagy később az egyetem szerves része az emberek életének, és tudom, te mennyire ragaszkodsz azokhoz a dolgokhoz, amelyektől embernek érzed magad...
- Igen, ez igaz, de én valószínűleg elég hosszú ideig élek majd, hogy később is pótolhassam ezt. Ha egy örökkévalóság áll előtted, akkor az idő valahogy elveszti a jelentőségét, bár ezt neked nem kell magyaráznom.
- És valóban ez az egyetlen oka, hogy se Szöszi, se te nem csaptatok bele a kolesz csodás világába? - akadékoskodott Damon.
- Nem - vallotta be Elena. - Őszintén szólva, nem akartam nem sokkal azután, hogy összeköltöztünk és összeházasodtunk rögtön elmenni, hogy aztán legjobb esetben két hetente lássalak.
- Ó, szóval rögtön azt gondoltad, hogy nem mennék veled, igaz? - vonta fel a szemöldökét a férfi.
- Miért, jöttél volna?
- Nem. Kizárt, hogy még egyszer egy büdös szobában, olcsó sörrel és dagadt professzorokkal töltsem a napom éveken keresztül.
- Na látod - horkant fel sértődötten Elena. - Ennyit a hatalmas szerelemről.
- Hé, nem kell rögtön magadra venni.... - kezdte Damon, de amikor látta, hogy Elena arcán egy sunyi mosoly  jelenik meg, rögtön megértette a helyzetet. - Megint azt akarod, hogy csöpögjek neked, igaz?
- Inkább csak szeretem, amikor érzelmes vagy.
- Ne haragudj, de most inkább kihagynám.
- Damon... - kérlelte Elena, aki időközben felült, és miután kényelmesen elhelyezkedett Damon ölében, a nyaka köré fonta a karjait. - Kérlek.
- Nem.
- Légyszíves - könyörgött a lány.
- Na jó - sóhajtott fel Damon. - De csak azért, mert ilyen erőszakos vagy - tette hozzá, majd, pillanatnyi hatásszünet után újra megszólalt. - Szeretlek, Elena.
- Ez az! - ujjongott Elena, örömében a levegőbe bokszolva. Damon mosolyogva figyelte, és kénytelen volt belátni, mennyire imádni való volt ilyenkor a lány. Ezek voltak azok a pillanatok, amikor újra és újra beleszeretett.
- Khm...és? - Damon sokat mondóan megköszörülte a torkát, várva Elena válaszát.
- Igen? - tudakolta Elena ártatlanul.
- Esetleg válaszolhatnál valamit.
- Gondolod? Segíts már, mi lenne a frappáns válasz arra, ha valaki elmondja neked, hogy szeret? - Damon grimaszolt, várakozóan összefonva mellkasán karjait.
- Elena... - figyelmeztette a lányt.
- Várj, megvan! Köszönöm - jelentette ki vigyorogva Elena.
- Oké, te akartad - közölte Damon, majd előzetes bejelentés nélkül csikizni kezdte Elenát, aki nevetésbe fuló sikítások közepette próbált megmenekülni a kínzástól.
- Ne, Damon, hagyd abba...
- Feladod?
- Soha! - vágott vissza Elena, és kihasználva Damon egy szempillantásig tartó megtorpanását, kitépte magát a férfi kezei közül és menekülni kezdett.
- Na megállj csak - morogta, és rögtön utána vetette magát. Százötven év előnyének köszönhetően villámgyorsan be is hozta körbe-körbe szaladgáló feleségét, és rögtön magához is szorította, folytatva a csiklandozást.
- Feladod? - ismételte gonoszul, miközben kezei le-föl jártak Elena testét.
- Nem - nyögte az, észre sem véve, hogy időközben mindketten a földön kötöttek ki. Elena hiába próbálkozott, nem tudott többé kiszabadulni Damon vasmarkából, aki viszont úgy sem hagyta volna abba addig, amíg a sajt fülével nem hallja meg győzelmét.
- Add fel - suttogta Elena fülébe, aki majd' belefulladt a nevetésbe.
- Rendben, nyertél... - érkezett a felelet, mire Damon rögtön felfüggesztette az édes kínzást, aljasul vigyorgva az alatta fekvő lányra. Mielőtt azonban az bármit felelhetett volna, kitárult a bejárati ajtó.
- Na ne! - hallatszott Caroline felháborodott kiáltása az ajtó másik oldaláról. - Egyszerűen nem bírom elhinni, hogy ti ketten nem bírjátok levenni a kezeiteket egymásról! - Damon felemelte a fejét, egy gyilkos kifejezéssel az arcán meredve az előtte álló szőke vámpírlányra. Elena ellenben visszahanyatlott a földre, szégyenében a kezeibe temetve az arcát.
- Te pedig nem tudsz kopogni, Paris Hilton? Különben is, fölöslegesen stresszelsz, mindketten fel vagyunk öltözve - vetette oda a férfi, miközben feltápászkódott, felhúzva magával Elenát is.
- Bocsi - sajnálkozott Elena. - Pedig most valóban nem történt semmi - tette hozzá gyorsan, kisimítva összegyűrődött ruháit.
- Nos, Barbie, világosíts fel kérlek: most éppen miért rontottál be a házamba?
- A nevem még mindig Caroline, Damon - javította ki sóhajtva Care, aki kezdett egészen hozzászokni ahhoz, hogy az idősebb Salvatore soha nem fogja megtanulni a nevét. - Egyébként pedig, nem egyedül jöttem.
- Várj, hadd találjam ki - vágott közbe izgatottan Damon. - Elhoztad magaddal Klaust is, pórázon! - Alig mondta ki, Elena bal könyöke máris az oldalában landolt. - Hé, ne verekedj!
- A férjed minden bizonnyal pályát tévesztett - fordult Caroline Elena felé, elengedve a füle mellett Damon megjegyzését. - Szóval, Elena, hoztam neked valakit.
- Valakit? - vonta fel értetlenül szemöldökét amaz.
- Meglepetés! - jelent meg hirtelen az ajtóban Bonnie, vigyorogva Elena nyakába vetve magát.
- Úristen, Bonnie! - kiáltott fel Elena, boldogan ölelve meg barátnőjét. - Hogyhogy korábban jöttél?
- Hamarabb letudtam az utolsó vizsgámat - vont vállat a boszokrány. - Így aztán úgy gondoltam, miért is ne?
- Úgy örülök, hogy itt vagy - sóhajtott fel Elena, még egyszer karjaiba zárva Bonnie-t. - Most pedig gyere be, mert mindent hallani akarok a főiskoláról - invitálta be a két lányt, jóformán figyelmen kívül hagyva Damon jelenlétét.
- Ha tökéletes megérzéseim nem csalnak, ki vagyok dobva, ugye? - kérdezte, közönyösen nekidőlve a nappali ajtókeretének.
- Maradjunk annyiban, hogy kapsz egy kis szabadidőt - javította ki Elena, miközben odasétált hozzá.
- Szóval ki vagyok dobva - konstatálta a férfi, csalódottan lebbiggyesztve ajkait.
- Ne csináld, mert a végén még megsajnállak - figyelmeztette a lány, Damon nyaka köré fonva karjait.
- Ó, ne aggódj miattam, már úgy is olyan régen nem iszogattam magányosan a Grillben. Kész tragédia, hogy senki sem éli fel a whisky készletüket.
- Csak fogadd el a tényt, Damon, hogy fölösleges vagy - szólt oda Caroline, gonoszul vigyorogva.
- Szerintem búcsúzz el Barbie-tól, mert többet nem látod - suttogta Elena fülébe Damon, miközben lefejtve magáról felesége kezeit az ajtó felé kezdett hátrálni.
- Búcsúcsók? - kiáltott utána Elena. Damon megfordult, és egy ravasz mosoly kíséretében ennyit mondtott:
- Nem érdemelte ki, Mrs. Salvatore. - Azzal egy utolsó kacsintás után eltűnt az éjszakában.

XOXO

- Ne haragudj, Jenna, tíz perc és ott vagyok - mentegetőzött Logan, miközben kisietett a Grillből. 

- Semmi gond, csak én úgy emlékszem, nyolcra beszéltük meg - szólalt meg Jenna hangja a telefon másik oldalán.

- Igen, igazad van. Mindjárt ott vagyok - ígérte a férfi, majd megszakította a hívást. Gyorsan a kocsijához sietett, de éppen, mikor a kulcsot a zárba illesztette, megszólalt egy hang háta mögött.

- Helló, Logan. - A szőke férfi meglepetten pördült meg, hogy egy önelégülten mosolygó Stefannal nézhessen szembe.

- Stefan? - kérdezte, gyanakodva méregetve a fiatalabbik Salvatore testvért.

- Személyesen - biccentett az, lezserül a mögötte parkoló autónak dőlve.

- Na és, hogy kerülsz ide? - érdeklődött feszengve Logan, amikor látta, hogy a férfi nem véletlenül bukkant fel mellette. Akart tőle valamit, ráadásul ismerve a belső pszichopata énjét, nem biztos, hogy jó szándékkal.

- Itt lakom - érkezett a felelet. Logan gyorsan bólintott, egyre gyanakvóbban pislogva Stefanra, aki továbbra is szégyentelenül, ugyanazzal a pimasz félmosollyal fürkészve a másik vámpír arcát.

- Hát, üdv újra itt, Stefan. Ne haragudj, de most mennem kell - sajnálkozott, és már nyitotta volna ki a kocsija ajtaját, amikor megérezte Stefan kezét a vállán.

- Én a helyedben nem sietnék annyira - mondta nyugodtan, mire Logan az arcára erőltetett egy gunyoros mosolyt és visszafordult felé.

- Mit akarsz tőlem? - kérdezte, kihívóan összefonva karjait mellkasán.
- Ugyan mi akarnék? - vonta meg a vállát Stefan, s hangja telis-tele volt azzal a csípős gúnnyal, ami csak Stefan sajtátja lehet. - Végül is nincsenek sötét titkaid, ugye? - Logan összevonta a szemöldökét, miközben egyre csak állta Stefan zöld szemének átható pillantását.
- Megismétlem, Salvatore. Mit akarsz tőlem?
- Hé, nem kell ilyen modortalannak lenni. Gondoltam, elbeszélgethetnénk egy kicsit, tudod, mint haver a haverral.
- Elbeszélgetni?! - nevetett fel Logan. - Nézd, Stefan, fölöslegesen játszod az eszedet. Mondd meg, miért zavarsz, és aztán tűnj el.
- Szeretsz keménykedni, igaz -e? - mosolyodott el Stefan, továbbra is megőrizve pimasz nyugalmát. - Bár, ha jobban belegondolok, nem is vagy te olyan kemény legény, mint amilyennek mutatod magad.
- Na jól van, én ezt meguntam - jelentette ki Logan fásultan. - Jó éjszakát - köszönt el, újra megkísérelve Stefan faképnél hagyását, azonban ezúttal sem sikerült.
- Tudom minden egyes titkodat - szólt utána Stefan, amolyan kávéházi hangnemben.
- Miről beszélsz? - fordult vissza Logan, de hangja már sokkal fenyegetőbb volt, mint az előbb.
- Jól hallottad. Tudom, miért jöttél ide, tudom ki küldött, és hogy mit kellett volna végrehajtanod...csak azt nem tudom, miért nem vitted még mindig véghez - morfondírozott Stefan, elgondolkodva billentve oldalra a fejét.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz - vágta rá Logan, egy lépéssel közelebb kerülve Stefanhoz.
- Akkor most melyikünk játsza az eszét? Ugyanis te, Logan, pontosan tudod miről beszélek, és a kicsi szíved - bökött Logan mellkasára - retteg attól, amit megtudtam rólad, és nagyon meg van rémülve, hogy el találom mondani olyan embereknek, akik elől megpróbáltad eltitkolni.
- Vedd le rólam a kezed! - förmedt rá Logan. Szemei már vérben forogtak, s arca kezdett eltorzulni, s másodpercekre volt attól, hogy felvette volna ragadozó ábrázatát.
- Nem félek tőled - jelentette ki Stefan. Arcáról egyetlen századmásodperc erejéig sem fagyott le a kis, idegesítő mosoly.
- Pedig kéne - mennydörögte Logan, majd kezének egy villámgyors mozdulatával beverte Stefan fejével a mellettük parkoló kocsi ablakát. A vámpír fejéből dőlni kezdett a vér, és egy pillanat múlva átmenetileg ájultan rogyott a másik férfi lábai elé. Logan gyorsan körülnézett, tekintetével szemtanúk után kutatva, majd, amint tisztának minősítette a terepet, bepattant a volán mögé és elszáguldott a Grill parkolójából.

XOXO

- Ide az egész üveget - vetette oda Damon a pultosnak, aki engedelmesen odacsúsztatott neki egy üveg Jim Beamet. A férfi elégedetten húzta meg azt, élvezettel ízlelve a whisky tüzes aromáját, amint az végigégeti útját a nyelőcsövén. Páratlan érzés volt. Egy újabbat kortyolt, ezúttal hosszabban forgatva szájában az italt, lehúnyt szemmel élvezve az alkohol selymes cirógatását a szájpadlásánál.

Pár korty után inkább szünetet tartott, hogy végigmérje az őt körülvevő embertömeget, s habár ezúttal nem állt szándékában valami élőt vacsorázni, még mindig szeretett eljátszani a gondolattal, kit is választana prédájának.

- Nos, melyiket választottad?  - szólalt meg egy kimért, decens hang mellette. Damon csodálkozással vegyes gyanakvással forgatta meg a szemeit, mielőtt szembefordult volna a férfivel, aki a mellette lévő bárszéken helyezkedett el, kényelmesen könyökölve a pulton.
- Nahát, nahát - mosolyodott el. - A kedvenc ősi vérszívóm. Mi járatban erre, Elijah?
- Damon. Régen nem láttalak. Azonban tartok tőle, a viszontlátás nem éppen kellemes.
- Valóban? - vonta fel a szemöldökét Damon. - Mindenestre igyál egyet, mert az arckifejezésed alapján szükséged van egy kis alkoholra - ajánlotta fel társának a literes üveget.
- Köszönöm - biccentett Elijah, és engedelmesen belekortyolt a whiskybe.
- Szóval, hiányzott a kisvárosi szappanopera legújabb évada? - érdeklődött Damon, miután visszakapta az üveget.
- Nem éppen. A kényszer hozott ide. - Damon egy bólintással jelezte felé, hogy folytassa, mert ő maga túlságosan is el volt foglalva azzal, hogy minél hamarabb magában tudja az ital utolsó cseppjét is. - Az öcséd viselkedése nagyon is szemet szúrt nem csak nekem, hanem más vámpíroknak is.
- Stefanra gondolsz? - kérdezte Damon közönyösen, mintha Elijah csak az időjárásról kérdezte volna. - Mert fogalmam sincs, hol van.
- Ó, én tudom - vetette ellen Elijah. - Nagyjából három héttel ezelőtt követte el az első gyilkosságot New Yorkban. Azóta körülbelül harminc halálesetet és további huszonöt eltűnt embert regisztráltak.
- Nagyszerű - dörmögte Damon. - És mit akarsz, mit tegyek vele? Küldjem vámpír-rehabra? Nem mellesleg, azóta nem beszéltem vele, hogy sokadjára meg akart ölni engem is és Elenát is, kis időn belül.
- Találd meg - javasolta Elijah. - Mielőtt egy újabb vadász felfigyel rá.
- Vadász?
- Nem kizárt, hogy több olyan teremtmény is van, mint Connor Jordan.
- Honnan tudsz Connorról? - tudakolta Damon meglepetten.
- Ugyan, Damon, igazán tudhatnád, milyen gyorsan terjednek az információk a világunkban - vonta meg a vállát az ős. - Nem mellesleg, nem ő volt az első ilyen vadász. Még évszázadokkal ezelőtt, apám boszorkányai előszeretettel átkoztak meg egyszerű embereket, akiket démonok szálltak meg. Árnyékvadászoknak hívtuk őket, és az volt a feladatuk, hogy elpusztítsák a vámpírokat. Ugyanakkor köztük egyetlen olyan sem volt, mint Connor, akit egyfajta védelmi vonal védett. De erős ellenfelek voltak, és nehezen legyőzhetőek. Sok vámpír vált az áldozatukká.
- És végül hogyan tüntettétek el őket véglegesen?
- Egyrészt, nem voltak sokan. Tizenöt-húszan, amelyek közül némelyiket meg tudtunk ölni. A végén viszont az öcsém, Kol rájött, hogy a boszorkányt kell elpusztítani, aki teremtette őket. Így, amint rátaláltunk, és megöltük, az összes megmaradt vadász is vele együtt halt - magyarázta Elijah.
- Értem. Viszont ha jól hallottam, ezek nem voltak olyan veszélyesek, mint Connor - summázta Damon. - És te pedig attól tartasz, hogy több hozzá hasonló szörnyike van, ugye?
- Többé-kevésbé. Továbbá, nem igazán díjaznám, ha Stefan felhívná ránk a figyelmet. Éppen ezért le kell állnia.
- Nézd, Elijah, értékelem az aggodalmadat, de én és Steffie most nem vagyunk éppen beszélőviszonyban. Tudod, pszichopata vámpírok nem igazán lógnak bele az ingerküszöbömbe. Sőt, mivel meg akart ölni engem és a nőt, akit szeretek, jogomban áll megsértődni.
- Olyan gyerekes tudsz lenni néha, Damon - csóválta a fejét nevetve Elijah. - Figyelj, én nem azt kérem, hogy bocsáss meg neki, hanem azt, hogy segíts nekem leállítani Stefant. Ezzel nem csak őt mented meg a veszélytől, hanem saját magadat és a barátnődet is.
- Feleség - javította ki Damon. Elijah meglepetten vonta fel a szemöldökét.
- Feleség? Bekötötték a fejed, Salvatore?
- Talán kifogásod van ellene?
- Szó se róla, sőt, gratulálok nektek - mosolyodott el az ős. - Akkor meg pláne fontos neked Elena biztonsága. Nem kérek másd, mint azt, hogy amint visszatér ide, tegyél róla, hogy nem szerepelnek újabb mészárlások az újságok címlapján.
- Ezt mégis hogyan képzelted? - gúnyolódott Damon. - Állítsam egy sarokba? Vagy fenekeljem el?
- Tudod te azt jól.
- Különben is, honnan gondolod, hogy bármikot visszatér ide a közeljövőben?
- Onnan, hogy a tartózkodási helyei egyre közelebb esnek Mystic Fallshoz - mondta Elijah. - Megígérem, én magam is rajta leszek. Eddig is tehettem volna, de eléggé el voltam foglalva újabb vadászok és egy boszorkány felkutatásával.
- Nem fog hallgatni rám - motyogta Damon.
- A testvéred. Ha valaki, te tudsz hatni rá, akár pszichésen, akár fizikaliag.
- Melyik részét nem értetted annak, hogy meg akart ölni?
- Sok sikert, Damon! - búcsúzott Elijah, elengedve a füle mellett a férfi megjegyzését. - Ha kellek, tudod, hol találsz meg - tette hozzá, majd megveregette Damon hátát és kisétált a bárból.
Damon dühösen felmordult, majd egy sóhajtással kezeibe temette az arcát.
Basszus.

XOXO

- És ez nem furcsa neked, Bonnie? Mármint, a nap nagy részét Rebekah-val kell töltened, és ez nem úgy hangzik, mint a lottóötös - vetette fel Caroline. A lányok Damon és Elena frissen felújított "lakosztályának" hálószobájában ültek, egy nagy tál pattogatott kukorica társaságban.
- Először én is így gondoltam, - felelte a boszorkány - de meglepetést okozott. Egész oké.
- Na és ő meg Matt?
- Őszintén? Fogalmam sincs. Jelenleg szerintem még nincs köztük semmi, de ki tudja? Eléggé egymásba szoktak bonyolódni egy-egy buliban.
- Szerintem lehet abban valami, hogy Rebekah megváltozott - szólt közbe Elena Elena. - Az utóbbi időben nem akart se megölni, se megigézni, sőt, segített megölni Connort is.
- És eljött Tyler temetésére - szúrta közbe Caroline.
- Amikor először megkérdeztem Mattet, hogy ugyan minek csatlakozik hozzánk Rebekah, akkor azt válaszolta, hogy szegénynek még sosem volt lehetősége arra, hogy főiskolára járjon - mesélte Bonnie.
- Nekem pedig azt, hogy hálás neki, amiért segített neki bejutni úgy, hogy jóval a határidő lejárta után jelentkezett - tette hozzá Caroline. - De az is lehet, hogy Rebekah bedobta magát és felpezsdítette Matt barátunk éjszakáit, már ha értitek, mire gondolok...
- Caroline!
- Oké, őket kiveséztük, következő téma - javasolta Elena.
- Helyes, úgyis akartam kérdezni tőled valamit, Caroline - szólalt meg Bonnie. - Mi van közted és Klaus között?
- Bele a közepébe - motyogta Elena, csak úgy magának.
- Hé, közülünk, legalább is azt hittem, én vagyok a nagyszájú, és te vagy a diszkrét - kiáltott fel Care.
- Most mi baj van azzal, hogy tudni akarom, mi folyik legjobb barátnőm életében? Különben is, csak annyit tudtam meg a sejtelmes telefonhívásodból nagyjából két héttel ezelőtt, hogy találkoztál Klausszal és valami olyat tettél, amit lehet, hogy nem kellett volna.
- Ez is igaz, végül is...
- Caroline, mondd el nyugodtan. Nem szégyen - noszogatta Elena is.
- Oké - sóhajtott fel a szőke lány, majd egy újabb mély levegő után folytatta. - Az egyik este véletlenül összefutottam vele, amikor jöttem el a Grillből. Megszólított, beszélgettünk, aztán hirtelen rámjött az elmebaj és megcsókoltam.
- Micsoda? - tátotta száját Bonnie, akinek szó szerint leesett az álla meglepetésében. - Visszacsókolt?
- Igen.
- És aztán mi történt?
- Elrohantam, természetesen - válaszolta Caroline, mintha a felelet teljesen magától értetődő lenne.
- De mielőtt elrohant volna, még hozzátette, hogy most mindenképpen mennie el, mert odaég a csirke - nevetett Elena.
- Caroline Forbes, te hülye vagy - közölte Bonnie.
- Tudom, és ez olyan ciki! - értett egyet Care, szégyenlősen kezeibe temetve az arcát.
- És azóta beszéltél vele?
- Aha.
- Na és? - kiváncsiskodott a másik két lány.
- Azt mondtam, hogy legyünk barátok, az jó alap. Vagy valami ilyesmi.
- Az jó alap? - vonta fel a szemöldökét Elena. - Tényleg ezt mondtad neki?
- Nagyon gáz?
- Nem annyira - legyintett Bonnie. - Ennél rosszabb is lehetett volna.
- Egy csőttömeg vagyok - állapította meg Caroline.
- Dehogy vagy az - vigasztalata Elena. - Csak még nem beszélsz rosszfiúul.
- Hogyan nem beszélek?
- Arra céloztam, hogy fogalmad sincs, hogyan kezeld az olyanokat, mint Klaus - magyarázta a lány. - Szerintem hagyd, hogy most ő kezdeményezzen. Abból, hogy megcsókoltad, valószínűleg megértette, hogy nem közömbös számodra. Innen bízd rá, mert egyrészt lesz időd kitalálni, mit akarsz tőle valójában, sőt, még ki is hátrálhatsz belőle, ha akarsz.
- Nem hangzik rosszul - bólintott Caroline. - Őszintén szólva, továbbra sem tudom, mit érzek iránta. A lényem egyik része irtózik tőle, a másik viszont nagyon is vonzódik hozzá.
- Én is ugyanígy voltam Damonnel, és nézd meg, a végén hol kötöttem ki - viszonozta Elena, mosolyogva paskolva meg a széles hitvesi ágyat. - Csak adj időt ennek az egésznek, hogy kibontakozzon, és hidd el, rá fogsz jönni mindenre, amit most nem tudsz hová tenni.
- Köszönöm, csajok! - vigyorodott el elérzekenyülve Caroline, egy csoportos ölelés reményében tárva szét karjait.
- Tényleg, van valami, amit meg akartam mutatni nektek! - pattant fel Bonnie, miután elváltak. Elena és Caroline kíváncsian figyelte, ahogy Bonnie három papírost húz ki a táskájából. - Ezt figyeljétek - mondta, mindkét lány kezébe nyomva egyet-egyet a papírokból.
- Anyám, ez egy repülőjegy! - sikított fel Caroline.
- Ráadásul Las Vegasba! - állapította meg Elena, miután megnézte magának a jegyet.
- Pontosan - bólintott elégedetten Bonnie. - Csak mi hárman, most hétvégén, egy ötcsillagos hotelben.
- Úristen, úristen, úristen, Bonnie, isten vagy! - vetette magát barátnője nyakába Care. - És mégis honnan jött az ötlet?
- Apám átutalt annyi pénzt a számlámra, amit szükségesnek tartott a főiskolai kiadásokra, és ha nem tévedek, egy nullával elnézte az összeget.
- Mázlista.
- Pontosan! Ezért jó ötletnek tűnt a legjobb barátnőimmel megosztani a fölösleget, hiszen úgyis hatéves korunk óta terveztük ezt az utat.
- Bonnie, ez egyszerűen csodálatos! - ujjongott Elena.
- Ja, és első osztályon fogunk utazni, drága pezsgőt iszunk majd, és három napig úgy viselkedünk, mint a milliomosok!
- Alig várom! - örömködött Caroline, fel-alá pattogva ültében.
- Akkor, holnapután irány Las Vegas!

3. rész >>

A következő rész tartalmából...
Elena, Caroline és Bonnie Las Vegasba repülnek, hogy egy közös csajos hétvége keretében kiszórakozzák magukat. Azonban a kártyaasztal mellett feltűnik egy váratlan vendég, aki zavaró tényeket közöl a lányokkal. Eközben Damon saját keresésbe kezd az árnyékvadászokkal kapcsolatban, amikor is rábukkan egy könyvre, egy furcsa jellel a borítóján. Stefan pedig megzsarolja Logant, és megpróbálja rávenni, hogy az segítsen neki egy bizonyos könyv megtalálásban, vagy megszellőzteti féltve őrzött titkait.

Na, csak összejött ez a fejezet is, a maga 4200 szavával. Remélem, tetszett, és nagyon kíváncsi vagyok, szerintetek mi minden vár ránk a következőkben. Például, mit titkolhat Logan? A véleményeteknek ezúttal is nagyon örülök :)