Részletek a 2. fejezetből

Új hét - új rész alapon hétfőn jön a második fejezet, ami az Árnyak címet kapta. Előre szólok, ez most egy afféle depressziós, fájdalmas rész lesz, de remélem azért tetszeni fog. Íme két rövid részlet az említett fejezetből.

"Elena olyan súlyosnak érezte a szemhéjait, mint még soha azelőtt. Az érzés, ami átjárta, hasonlított egy kiadós másnaposságra. Végül nagy nehezen felült, és hunyorogva kinyitotta a szemét.
- Damon? - kérdezte, egyik kezével odébb fésülve a haját.
- Nem egészen - szólalt meg egy ismerős hang. Bonnie ült az ágya szélén, és kedvesen mosolygott rá.
- Bonnie? Hogy kerülsz te ide?
- Nemrég jöttem. Damon kért meg, hogy maradjak itt veled.
Elena körbenézett. A szobájában voltak, bár ő egyáltalán nem emlékezett rá.
- És én hogy kerültem ide?
- Azt nem tudom pontosan - válaszolta Bonnie. - Damon csak annyit mondott, hogy nem vagy túl jó állapotban.
- Ő hol van?
- Elment Jennával a kórházba vérért. Igazából nem akart itt hagyni, de Stefan meggyőzte arról, hogy nem őrizhet téged egész nap.
- Stefan? - értetlenkedett Elena.
- Lent van Caroline-nal. Damon szólt nekik ma reggel, hogy mi történt. Nekem pedig ugyebár egy gyűrűt kellett készítenem Jennának, hogy ki tudjon menni a napra - magyarázta Bonnie.
- Reggel? Akkor most hány óra van?
- Délután kettő körül. Tényleg nem emlékszel semmire?
Elena bizonytalanul rázta a fejét.
- Fogalmam sincs, Bonnie - sóhajtott. - De ez az egész annyira borzalmas...és Jenna...
- Damon elmondott mindent. Nézd, Elena, fölösleges magadat okolnod azért, ami történt. Akárhogy is, én voltam az, aki kitalálta ezt az egészet, bár fogalmam sem volt efféle következményekről. Ezért is kérlek, hogy ne akard magadra hárítani azt, amiről nem tehetsz.
- Nem, Bonnie, nincs igazad - erősködött Elena. - Tatia elmondta, hogy az én feladatom hasonmásként nem az lett volna, hogy segítsek bebetonozni az egész vérvonalat.
- Erről inkább nem nyitok vitát - zárta le a témát Bonnie.
- Akkor is, kell, hogy legyen valami megoldás erre!
- Milyen megoldás?
- Valami, hogy vissza lehessen őt küldeni - közölte Elena. - Ő nem ezt érdemli, nem itt van a helye."


(Damon szemszög)
"Az ágy másik fele üres volt, neki még a hűlt helyét se láttam. Abban a pillanatban felpattantam az ágyról, és hallgatózni kezdtem, de nem hallottam mást, mint egyenletes szuszogást a két másik szobából. Elena elment. Ott, akkor már éreztem, hogy valami szörnyű volt készülőben, azonban ez csak akkor tudatosult bennem igazán, amikor megláttam egy borítékot az éjjeli szekrényen, rajta Elena kézírásával.

Damon

Tehát nekem címezte. Összezavarodottsággal vegyes kétségbeeséssel téptem föl a borítékot, és kiszedtem belőle a levelet. De amikor kihúztam a papírt, kiesett belőle még valami, és egy koppanással a földre esett. Elena gyűrűje volt."

Tovább a fejezethez >>>

Március 4, hétfő - Második fejezet! :)