Részletek a 21. fejezetből

 Holnap itt a legújabb rész, mégpedig a legutolsó az évadzáró előtt, amely "A döntés mindig a tiéd" címet viseli. Beharangozóul íme két részlet belőle.

"- Sajnálom - mondta halkan, sokkal inkább magának, mint Damonnek. A férfi felnézett, kék szemei gyönyörűbben csillogtak, mint valaha, de most nem a boldogságtól, hanem a vég szörnyű előszelétől. Próbált válaszolni, de kiszáradt torkán egyetlen hang jött ki, ezért csak megadóan lehajtotta a fejét, nem akarva látni ugyanezt Elena tekintetében.
- Annyira sajnálom... - folytatta a lány, miközben erősen összeszorította szemeit, még egy kis időre gátat szabva a könnyeknek. - Sosem akartalak bántani...fogalmam sincs, mi történik velem...és a legborzasztóbb az, hogy nem tudok tenni ellene semmit. Tehetetlen vagyok, és végig kell néznem, ahogy minden kicsúszik a kezeim közül... - Hangja elcsuklott, ezért elhallgatott, minden erejével igyekezve erősnek maradni.
- Elena, mindaz, ami...megtörtént, nem a te hibád - válaszolta Damon, majd óvatosan letette a poharat az asztalra. - Te ennek az áldozata voltál, nem volt választásod. Mindketten jól tudjuk, hogy magadtól csak úgy nem csináltál volna magadnak egy gyilkos alteregót.
- Te is tudod, hogy ennek nem én vagyok az áldozata - viszonozta Elena, hangja alig volt több suttogásnál. - Hanem mi. - Damon újból lehajtotta a fejét, pontosan tudva, mire gondol a lány, mégis, hallani ezt az ő szájából sokkal rosszabb volt, mint azt tervezte. Olyan volt, mintha kiszipolyozták volna a levegőt a tüdejéből, és soha többé nem kaphatott volna levegőt. Ahhoz, hogy életben maradjon, nem volt szükséges lélegeznie, de mégis késztetést érzett rá, mert az élete elmaradhatatlan részéve vált. És így volt ezzel Elenával is: talán életben tudna maradni nélküle egy ideig, de soha többé nem lenne az igazi, csak létezne, de nem élne.
- Azt szeretném, ha tudnád... - kezdte, idegesen megköszörülve a torkát, ami ha lehet, egyre jobban kezdett kiszáradni. Hangja érdes volt, rekedtes, mintha a teste még így is tiltakozni próbálna az ellen, hogy kimondja, amit muszáj lesz. - Ha tudnád, hogy bármikor újra megtenném. Újra beléd szeretnék, újra várnék rád, még akkor is, ha csak ilyen kevés időre lehetsz az enyém. Soha nem bántam meg, hogy ennyire szerettelek. Egyetlen pillanatra sem, és most sem teszem. Ez a hat hónap, amit együtt töltöttünk, többet ért nekem, mint az egész életem együttvéve."


"Damon a temetőben feküdt, odakötözve egy síremlékhez, amiről csak hosszas nyaktekerés után tudta leolvasni a feliratot:

"SALVATORE"

A lélegzete is elakadt a gondolatra, hogy vajon miért is éppen ide van kötözve. Rossz előérzetét csak megerősíteni tudta Elena hirtelen feltűnése, habár elsőre talán nem sikerült felismerni őt, annyira más volt, mint amilyennek megszokta. Haja borzas volt és ápolatlan, arca falfehérre sminkelve, szemei sötét szemfestékkel voltak kiemelve. Szája széle, melyen egy gunyoros vigyor ült, véres volt, ruhája pedig olyan fekete, mint az éjszaka. Egyenesen Damon felé közeledett, kezében egy karóval, azonban amikor odaért hozzá, mégis eldobta azt.

- Inkább a puszta kezemmel tépem ki a szíved - suttogta Damon fülébe, aki eszeveszetten feszegette béklyóit, amelyek viszont nem engedtek. - Most végre beteljesíthetem, amire hívatott vagyok, a végzetemet... Végre megölhetlek! - kántálta Elena. 

A valódi Damon tátott szájjal nézte a jelenetet, sejtve, hogy megtalálta, amit keresett, már csak azt kellett volna kitalálnia, hogyan is akarja legyőzni Elena ezen elvetemült énjét. A lány eközben még fürdött egy kicsit a győzelem mámorában, egyre csak élvezkedve a győzelmének örömében, míg Damon egyre csak törte a fejét. 

- Elena...ne tedd...ez nem te vagy - hörögte a vízióban szereplő Damon, mire Elena csak gonoszul felnevetett, kezével Damon torkát szorongatva. 

- De igen...ez vagyok én! Talán így már tetszem? Milyen kár... - Elena tettetett szomorúsággal biggyesztette le ajkait.

- Ne...ne csináld... - próbálkozott újra Damon, bár szavaiból inkább csak fuldoklást lehetett hallani.

- Egyetlen jó okot mondj, hogy ne öljelek meg! - mondta Elena, még erősebben szorítva Damon torkát, olyannyira, hogy annak egyetlen hang sem jött ki a száján, akármennyire akarta is; Elena szorítása ellehetetlenítette, hogy megszólaljon.

- Na mi lesz? - sürgette Elena. - Nem tudsz semmit se mondani, amiért élned kéne? Semmit?"

Tovább a fejezethez >>>