Részletek a 18. fejezetből

Végre jó hírrel jövök! Várhatóan nem január 19-én (szombaton), hanem már két nap múlva, azaz 16-án (szerdán) olvashatjátok a Damon&Elena fanfic legújabb részét, ami az "Álmomban már láttalak" címet viseli. Íme tehát két részlet a 18. fejezetből!

"Akkor hozom a whisky-d - bólintott Matt és nemsokára visszatért Damon kedvenc bourbonjával.

- Egészségedre, haver - emelte a poharát Damon, Alaric üresen tátongó székére pillantva. Ekkor Elena jelent meg az asztalánál.

- Jól láttam, hogy magadban beszéltél? - kérdezte csodálkozva, majd lehuppant a fiúval szembe.

- Nem, csak ittam egy jó barátom egészségére - válaszolta Damon, felhúzva az italt.

- Képzeletbeli barát? - nevetett Elena.

- Most már az, sajnos - motyogta Damon.

- Miért?

- Mert már halott.

- Ó. Megmondod, ki volt az? - kérdezte Elena halkan.

- Alaric Saltzmannak hívták, ha tudni akarod.

- Ric? A töritanárom? Te ismerted őt? - lepődött meg a lány.

- Ő volt a legjobb barátom, sőt, az egyetlen barátom - jegyezte meg Damon. - Tudom, hogy itt tanított. És azt is hallottam, hogy a nagynénéddel volt együtt sokáig, és miután ő meghalt, ő gondoskodott rólad meg az öcsédről.

- Ezeket meg honnan tudod?

- Ő mondta.

- Ez furcsa. Ő viszont sosem említett meg téged.

- Ezért ne őt hibáztasd. Az ember nem veri nagy dobra, ha van egy vámpír ismerőse - tette hozzá mosolyogva.

- Szia, Elena - ismét Matt jelent meg az asztalnál. - Hozhatok valamit?

Damon vetett egy röpke pillantást Elenára, majd leadta a rendelést:

- Egy tejeskávét, és egy vaníliás jegeskávét, tejszínhabbal, a tetején csokireszelékkel.

- Hozom.

- Hé, az a jegeskávé a kedvencem! Honnan tudtad? - kérdezte Elena, amint Matt elment.

- Megérzés - vigyorgott sejtelmesen Damon.
- Azt kötve hiszem - forgatta a szemét Elena. - Mondd meg kérlek!
- Nem.
- Légyszi.
- Nem.
- Jó, akkor kitalálom! - határozta el Elena. - Stefan mondta neked.
Damon felvonta a szemöldökét, de mielőtt bármit felelhetett volna, Elena megválaszolta a saját kérdését.
- Az nem lehet, mert vele sosem ittam ilyet. Akkor Jeremy mondta!
- Nem.
- Mondd már el! - könyörgött Elena bociszemekkel.
- Legyen elég annyi, hogy jobban ismerlek téged, mint azt gondolnád - suttogta Damon, arcán a jellegzetes félmosolyával."

"Stefan telefonja csöngésére ébredt. Jó pár nyögés és szitokszó kíséretében feltápászkodott és a készülékhez botorkált. Egy üzenet várta, ismeretlen feladótól:

"Csak hogy tudd, mire vagyok képes."

Az üzenet mellett még egy címet is talált: annak az utcának a nevét, ahol a Grill volt. Fogalma sem volt, ki írta neki az üzenetet, de valami azt súgta neki, hogy nem szabad figyelmen kívül hagynia. Így hát gyorsan felöltözött, és elment a szóban forgó helyszínre.

Az utca, ahová mennie kellett, üres volt; még egy parkoló autót sem látott. Bement a szemközti, szűk mellékutcába, de ott sem látott semmit. Már éppen azon volt, hogy visszafordul és hazamegy, amikor egy tompa puffanást halott a háta mögött. Villámgyorsan megfordult, és egy élettelen testet pillantott meg maga előtt heverni az utcán. Egy halottat, akinek valaki feltépte a torkát."

Tovább a részhez >>