Részletek a 19. fejezetből

Hihetetlen, de igaz: közeledünk az első évad végéhez! A 19. fejezettel együtt, amelynek címe "Fellobban a tűz", már csak négy rész van hátra az évad sokkoló befejezéséig.
Itt van két kis részlet a következő részből:


"- Nem hiszem el, hogy 170 év alatt egyetlen lány se lett volna, aki megmozgatta volna a fantáziád.
Damon sóhajtott. Pont ezt a témát kerülte úgy, mint a macska azt a bizonyos forró kását.
- De volt: Katherine. Bár így utólag az sem volt túl valódi.
- Ne már, Damon... ha te lennél Quasimodo, még el is hinném! Azonban így... - Elena jelentőségteljesen végigmérte Damont.
- Volt egy lány - kezdte Damon lassan, de elharapta a mondatod.
- Igen? - nógatta Elena. - Folytasd.
- Nagyon szerettem. Az életemnél is jobban.
- Milyen volt? - kíváncsiskodott Elena, bár látta a fiú szemében hogy mennyire fájdalmas emlékeket idéz fel.
- Gyönyörű - Damon pillantása a távolba meredt, mintha maga elé képzelte volna azt a lányt. - A legszebb lány volt, akit valaha láttam. De nem csak külsőre volt szép - ő volt a világ legodaadóbb, legönzetlenebb, legjószívűbb teremtménye.
- Vámpír volt?
- Először nem, de később az lett belőle. Tudod, az ember számára ez egy idő után elkerülhetetlenné válik, hogyha sokat időzik a magunkfajták társaságában.
Elena szárazon felnevetett. Pont, mint az ő esetében.
- A legborzasztóbb az volt, - folytatta Damon - hogy oly sokat küzdöttem érte, hogy sosem hittem, hogy egyszer valóban az enyém lesz. Aztán valahogy nekem adta a sors. Az volt az életem legszebb időszaka. - Damon egy pillanatra megállt. - De mint minden jónak, ennek is túl hamar vége lett. Nagyon hamar. 
- Mi lett vele?
- Vége lett - ismételte a fiú. - Egyik pillanatról a másikra. A helyzet az, hogy nem nagyon beszélek erről. Sőt, soha senkinek."


"- Te mit tettél volna, ha újból, ezer év után, ismét menekülnöd kellene? Én nem akartam ezt! Normálisan akartam élni, nem pedig örök fenyegetettségben. És ahhoz, hogy ettől megszabaduljunk, ez volt az egyetlen módja. 

- Igazán? - tudakolta Matt undorodva. - Te pedig csodálkozol, hogy ezután a két Salvatore bosszút állt? Megölted Elenát, mit vártál cserébe, dicséretet? 

- Nem... - vágta rá Rebekah, de látszott rajta, hogy magában beismeri: talán mégis megérdemelten kellett egy pincében szenvednie. 

- Majd fogtad magad és elraboltattad Damont, – folytatta a fiú - és miután ez a terved is befuccsolt, elhatároztad, hogy tönkreteszed őket. Hát, így valóban senki sem fog szeretni, Rebekah! Vedd már észre, mit tettél! Te fordítod magad ellen az embereket, nem ők utálnak meg csak úgy! És én még azt hittem, van benned emberség! Szent Isten, mekkorát tévedtem. 

- Mondd, most mit vársz tőlem? - érdeklődött Rebekah, látszólag közömbösen, azonban mélyen belül érezte, hogy Mattnek igaza van. 

- Mindössze annyit, hogy csináld vissza mindezt – jelentette ki a srác. 

- Tessék?! - kérdezte a lány. - Soha! 

- Erről beszélek! - viszonozta Matt teljesen kikelve magából. - Ha nem akarsz örökre egyedül maradni, akkor megfogadod amit most mondok: oldd fel az igézetet és mondj le Damonről, mert akármit is tettél vele, ő akkor is egész életében Elenát fogja szeretni, nem pedig téged! Az erőszakkal nem érsz el semmit! - tette hozzá, szinte kiabálva. Rebekah elvörösödött, s elöntötte a tehetetlen düh. Tudta, hogy Mattnek igaza van, de gyűlölte még a gondolatot is. Nem akarta. Hogy a fiú rájöjjön arra, hogy mit is gondol valójában, ezért vámpírsebességgel felpattant, s megragadta Matt vállát. 

- Menj, mielőtt megöllek! - üvöltötte, miközben arcára kiült az igazi ragadozók ábrázata."

Tovább a részhez >>