Örök szerelem - 1. rész

Korhatár: 12
Szemszög: Elena


I. fejezet - Változások

Mikor Matt letette a telefont, eluralkodott rajtam a pánik. Ha valóban Klaustól származik a vérvonaluk, akkor egy órán belül halottak lesznek... Damon, Stefan, Caroline, Tyler... Nem tudom elképzelni az életemet nélkülük. Csak az járt a fejemben, hogy azonnal vissza kell fordulnunk. Tartanom kell bennük a lelket ezekben a nehéz percekben.

- Vissza kell mennünk  - szólaltam meg hirtelen. - Figyelj Matt, ha Klaus vérvonalától származnak, akkor mind meghalnak. -  Matt fájdalmas arccal vezetett tovább, ezért határozottabban jelentettem ki: -  Vissza kell mennünk, Matt!

-Elena... - kezdte volna Matt mondandóját.

- Mi van? - kérdeztem hirtelen.

- Damon nincs velük - bökte ki végül.

- Tessék?

- Száz mérföldnyire van innen - kezdte Matt - továbbvezethetek hozzá, vagy visszafordulhatunk Stefanhoz. Te döntesz!

Ekkor belém hasított a felismerés: most választanom kell! Csak az egyik testvértől tudok elbúcsúzni... Fájdalmat éreztem a szívemben. Sosem voltam képes választani... Mindkét Salvatorét szeretem, és most döntenem kell, hogy kivel leszek együtt remélhetőleg életem hátralévő részében. Válasszam Stefan tiszta és őszinte, vagy Damon izzó  szerelmét? Képtelen vagyok dönteni. Úgy határoztam, hogy felhívom Damont, és lelket öntök belé. Nem kellett sokat várnom, az idősebb Salvatore szinte azonnal felvette.

- Hadd találjam ki - mondta - arra vagy kíváncsi, hogy meglátogatott-e már a zord kaszás? - Jellemző. Még az ilyen nehéz pillanatokban is viccelődik. De nem törődtem vele, aggódva kérdeztem tőle:

- Hogy érzed magad, vannak tüneteid?

- Még nincsenek. De biztosan jót fogunk nevetni, mikor rájövünk, hogy Klaus egy nagy hazudozó.

- Igen, biztosan úgy lesz - feleltem biztatóan.

- Hé, hol vagy? - kérdezte hirtelen Damon. Hát persze! Hogy is gondolhattam, hogy nem hallja meg, hogy épp egy kocsiban ülök. Szóval eljött az igazság pillanata... Közölnöm kell vele a döntésemet... Bár még én magam sem tudom, hogy mi lesz az...

- Matt hazavisz - jelentettem ki pár másodpercnyi néma csönd után. Damon nem szólt semmit, el sem tudom képzelni, hogy vajon mit érez most. De választanom kellett! Nem tehettem mást!

- Stefanhoz - mondta fájdalmas hangon Damon. Épp ettől féltem! Ezért nem akartam választani! Nem akartam senkit sem megbántani, és még valakit elveszíteni a szeretteim közül. Épp elég embert veszítettem már el. Nem akarom őket is elveszíteni! Annyi minden kavargott a fejemben. Mi van, ha egy órán belül tényleg maghalnak? Azt nem hiszem, hogy túlélném. Már így is sok mindent elviseltem életem során... Nem és nem! Elena Gilbert, nem hagyhatod el magad! Hiszen neked kell tartanod a lelket a szeretteidben! Ne hagyd el magad! Nem teheted!

- Nem csak Stefanhoz, Damon! Tylerhez, Caroline-hoz - feleltem. És tényleg így volt. Nem csak Stefan miatt fordulunk vissza. Ott van még Caroline és Tyler is, akiket szintén támogatnom kell. Mert Tyler számára már nincs remény... Őt Klaus változtatta át! Istenem, el sem tudom képzelni, hogy most Caroline mit érez! Igen, ezért is vissza kell fordulnunk. Már nem dönthetek másképpen...

- Ne, Elena, értem én - zökkentett ki Damon gondolataimból. - Szóval, mivel lehet, hogy halott vagyok, kérdezhetek valamit?

- Igen, persze - válaszoltam. Sejtettem, hogy mit akar kérdezni, de mégis reménykedtem, hogy nem azt fogja.

- Ha csak róla és rólam lenne szó - kezdte - és választanod kellene, hogy kitől búcsúzol el... Ki lenne az? - Pont ettől a kérdéstől tartottam. Először arra gondoltam, hogy kitérő választ adok, de aztán rájöttem, hogy őszinte akarok lenni Damonnel. Hiszen megérdemli!

- Szeretem őt, Damon - mondtam végül. Éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, és elcsuklik a hangom. - Akkor lépett be az életembe, amikor szükségem volt valakire, és azonnal beleszerettem. És bármit is érzek irántad...Soha nem szerettem ki belőle.

- Hé, értem én - mondta Damon. Hangjában hallottam azt a mérhetetlen csalódottságot, amitől még több könny marta a szemet. - Stefan az. Mindig Stefan lesz az.

- Nem gondolhatok a "mindig"-re - folytattam. - Csak a jelenre gondolhatok. És törődöm veled, Damon. Ezért kell elengednem téged. - Ezt a mondatot kiejtve millió darabra tört a szívem. Nem akarom elveszíteni őt, de tudom, hogy el kell őt engednem. Nem akarok neki még ennél is több fájdalmat okozni azzal, hogy magam mellett marasztalom, és nem vagyok vele... Mert tudom, hogy ő már a barátságommal nem elégedne meg. Ezért bármennyire is fáj, el kell búcsúznom tőle. - Talán ha először veled találkoztam volna...

- Talán - felelte fájdalmasan.

- Nem lesz semmi bajod - jelentettem ki - Hallod? Nem lesz semmi bajod, és hamarosan találkozunk.

- Nagyon hamar. Viszlát, Elena! - búcsúzott, majd letette a telefont.

Ezután eszembe jutott, hogy értesítenem kellene Stefant, hogy indulunk vissza Mystic Fallsba. De a telefonom lemerült... Szuper!

- Fel kellene hívnom Stefant, de lemerült a telefonom - közöltem Mattel.

- Tessék, itt az enyém - ajánlotta fel Matt a mobilját. Hálásan elvettem tőle, de ekkor észrevettem, hogy Rebekah az út közepén áll.

- Matt, vigyázz! - kiáltottam, mire a mellettem ülő fiú elrántotta a kormányt, és a vízbe zuhantunk. Ugyanaz történt, mint két évvel ezelőtt. A különbség az, hogy akkor a  szüleimmel ültem itt, most pedig Mattel...Észrevettem, hogy Matt már nincs eszméleténél, ezért rángatni kezdtem! De meg sem mozdult. Próbáltam kitörni az ajtót, sikertelenül. Hirtelen Stefant pillantottam meg, aki letépte az ajtót, és megragadott, de én csak Mattre mutogattam, hogy őt vigye ki először. Stefan először nem akart rám hallgatni, de végül be adta a derekát, és Mattel indult el a felszín felé. Én még próbáltam eszméletemnél maradni, de már nem bírtam tovább, és magával ragadott a sötétség...

2. rész >>