Örök szerelem - 3. rész

Korhatár: 12
Szemszög: Elena


III. fejezet - Döntés

Mikor felébredtem, nem tudtam, hogy hol vagyok. Körülnéztem, és rájöttem, hogy egy kórteremben fekszem. Az ágyam fölött a két Salvatore fivér állt, s gyilkos szemekkel méregették egymást. Próbáltam visszaemlékezni, hogy mi történt velem... Az utolsó emlékem az volt, hogy elfogyott a levegőm, magával ragadott a sötétség és egyre mélyebbre és mélyebbre húzott...
- Mi történt? - kérdeztem hirtelen. Egyikőjük sem válaszolt, így Stefanra pillantottam, aki fájdalmas tekintettel a padlót bámulta. Könnyáztatta arcáról csak fájdalmat és bűntudatot tudtam leolvasni. Ezután Damonre pillantottam. Az ő arca semmilyen érzelmet nem tükrözött. Viszont ő nem kerülte a pillantásom. Mélyen a szemébe néztem, és egy pillanatra megszűnt körülöttem a világ. Úgy éreztem, hogy el tudnék merülni abban a gyönyörű kék óceánban... Azt kívántam, bárcsak örökké tartana ez a pillanat... Ekkor hirtelen Meredith rontott be az ajtón. Elég idegesnek látszott. Lopva Damonre és Stefanra pillantott, majd végül rám. Kérdő pillantást küldtem felé, így rájöhetett, hogy még semmit sem tudok és neki kell beavatnia.
- Elena... - kezdte - én annyira sajnálom ezt az egészet...
- Mégis mit, Meredith, miről beszélsz? - kérdeztem. Fogalmam sem volt, hová akar kilyukadni.
- Elena, emlékszel, mikor Jeremy behozott a kórházba? - szólalt meg először Stefan. Hangjába fájdalom tükröződött.
- Igen, emlékszem - feleltem. - Meredith megállapította hogy agyrázkódásom van, de azt mondta, hogy semmi komoly, ezért hazaengedett. Ugye?
- Nos, a helyzet az, hogy ez nem teljesen így volt... - kezdte Meredith. - Valójában agyvérzésed volt, és elég súlyos állapotban voltál... Segítenem kellett rajtad!
- Hogy mi? - kérdeztem. Még mindig nem értettem semmit.
- Vért adtam neked, Elena. Damon vérét...
Hirtelen megfordult velem a világ. Damon vére volt a szervezetemben, mikor lehajtottunk a hídról. De hiszen Damon vámpír... És ha a vére volt a szervezetemben volt, akkor...
- Úristen! - kiáltottam fel. - Akkor én most... én most átváltozom? - kérdeztem el-elcsukló hangon. Nem hiszem el! Átváltozom... vámpírrá. Vagy meghalok. Sajnos nincs harmadik variáció... vért iszol és élsz egy örökkévalóságon át szörnyetegként, vagy éhezel, majd meghalsz. Legszívesebben a halált választottam volna. Már kész voltam meghalni - kétszer is. De ekkor eszembe jutott Jeremy... Nem hagyhatom magára, hiszen annyi embert veszített már el... Miatta kell harcolnom! Miatta kell élnem!
- Elena, én annyira sajnálom - sírta Stefan -, ennek nem így kellett volna lennie...
- Bizony nem, öcsi. Ha igazi férfi lettél volna, és Elenát hozod ki a kis focista helyett, most nem lennénk ilyen helyzetben - fejtette ki véleményét Damon, mire Stefan a mellette lévő asztalra csapott, ami azonnal összetört.
- Elég! Most nem ez a legfontosabb - szólaltam meg -, vért kell innom, hogy befejezzem az átváltozást.
Erre a kijelentésemre mindhárman rám szegezték a tekintetüket, majd Stefan törte meg a csendet:
- Szóval befejezed? - kérdezte megkönnyebbülve.
- Jeremy miatt muszáj - feleltem. - Majdcsak megbirkózok vele valahogy - erőltettem egy mosolyt az arcomra. Ekkor észrevettem, hogy Damon már nem áll az ágyam felett. Körülnéztem, hátha megpillantom, de sehol sem láttam. Ekkor lépett be, kezében vértasakokkal. Leült az ágyamra, majd mosolyogva átadta az egyiket. Milyen szexi a mosolya... Várjunk csak! Mióta gondolom én Damon mosolyáról, hogy szexi? Hiszen én Stefant választottam... Vagy mégsem? Gondolatmenetemből egy csábító illat zökkentett ki... Vér... Hirtelen feltéptem a tasakot, majd szívni kezdtem az éltetű nedűt...

4. rész >>