2x07 Barbie naplója

Korhatár: 12
Leírás: Itt az újabb rész! Többen is írtátok, hogy szimpatikus volt az új karakter, Logan. Nos, ebben a fejezetben még jobban megismerkedünk vele. Jó olvasást! :)


VII. fejezet - Barbie naplója

- Szóval, Logan, igazából hogy kerültél ide? - érdeklődött Elena, mikor hármasban ballagtak a Salvatore-ház felé.
- Egyrészt, úgy hallottam, hogy Mystic Fallsban ismét felpezsdült a természetfeletti élet - magyarázta Logan. - Amúgy meg van egy befejezetlen ügyem Rebekah Mikaelsonnal.
- Befejezetlen?
- De még mennyire! Egy évezrede várat magára ez a kis találka.
- Rebekah - sóhajtott Damon - beköltözött a szívem közepére.
- Látom, megvan a jószomszédi iszony - nevetett Logan. - Ami azt illeti, kifejezetten büszke vagyok rá, hogy ezer éven át sikerült elkerülnöm, ami nem volt egy könnyű dolog.
- Honnan ismered őt? - kérdezte Elena.
- Legyen elég annyi, hogy már akkor ismertük egymást, amikor még az egész Mikaelson-família ember volt.
Damon és Elena összenézett, de nem firtatták tovább a témát.
- Öhm, tényleg nem gáz, hogyha nálatok csövezem egy ideig? - tudakolta Logan.
- Minket tutira nem zavarsz, és Stefannak se nagyon lehet kifogása, bár őszinte leszek, nem érdekel a véleménye - viszonozta Damon.
- Azta, ennek a háznak aztán vannak méretei - jegyezte meg Logan, amint beléptek az ajtón. - És nagyon frankón be is van rendezve.
- A dicséretet átadom a elhunyt rokonainknak - vigyorgott Damon, mire Elena jó erősen belekönyökölt. - Hé, ez fájt!
- Megérdemelted, Salvatore! - nevetett a lány. - Stefan? Itthon vagy? - kiáltotta, de nem érkezett semmi válasz.
- Úgy látszik, az öcskös ma nem tisztel meg bennünket a társaságával. Logan, válassz nyugodtan egy szobát, felőlem az öcsémébe is beköltözhetsz.
- Azt lehet, hogy inkább kihagynám. Irtózom a mókus-tetemektől - hangzott a felelet, Damon korábbi megjegyzéseire vonatkozva, amikben Stefan táplálkozási szokásait méltatta. Miután Logan felment az emeletre, Elena fáradtan dobta le magát a kanapéra.
- Damon, gyere csak! - szólalt meg hirtelen, felemelve egy papírdarabot a dohányzóasztalról.
- Mit találtál?
- Egy levelet. Stefantól.

Átmenetileg kiruccantam. Majd leszek. Mondjuk pár nap múlva.

- Stefan

- Átmenetileg kiruccantam? Ez meg mit jelentsen? - ráncolta a homlokát Elena.
- Fogalmam sincs - vont vállat Damon. - Jogában áll oda menni, ahová akar. Ne, Elena, ne nézz így rám! Neked semmi közöd ehhez...
- De igen, Damon, van közöm. Mi van akkor, ha nem is kiruccant, hanem elmenekült? Mármint, csak próbáld magad a helyébe képzelni! Hiszen tudod, hogy sosem viselte jól ezt az egészet...mindig volt benne valami szomorú, valami megbántott. És most meg egyszerűen a képébe vágjuk ezt az egész házasság dolgot...
- Elena, nézz rám - kérte Damon, letérdelve a lány elé. Gyengéden kezébe vette az arcát, majd hüvelykujjával óvatosan letörölte azt a pár könnycseppet, amelyek szépen, lassan gördültek végig az arcán. - Ha Stefan tényleg szeret téged, akkor elfogadja a boldogságod. A szeretetben nincs önzés, vagy saját érdek: ha valaki szeret valakit, akkor nincs számára fontosabb, mint a szeretett személy boldogsága. Ez vonatkozik az öcsémre is; ha ő nem képes elfogadni, hogy te így vagy boldog, akkor nem szeret igazán - Damon egy pillanatra szünetet tartott, le sem véve a szemét Elenáról. - Mondd meg nekem, őszintén, Elena: boldog vagy? Boldoggá teszlek? Ez az egyáltalán, amit akarsz?
- Soha nem voltam még olyan boldog, mint most, vagy mint bármikor, amikor veled lehetek - suttogta a lány komolyan. Damon szívét melegség öntötte el a válasz hallatán, s halványan elmosolyodott, ahogy ismét belenézett szerelme könnyektől csillogó barna szemeibe.
- Amennyiben ez így van, akkor Stefannak el kell ezt fogadnia. Lehet, hogy csak időre van szüksége, ki tudja. De akárhogy is, fölösleges okolnod magad emiatt, hiszen mindenkit nem tudsz boldoggá tenni. Jó, tudom, hogy ez életed küldetése közvetlenül a világbéke után, azonban ez lehetetlen. - Elena halkan felnevetett. - Legyél egy kicsit tekintettel magadra is, jó? A kedvemért - fejezte be Damon, gyengéden végigsimítva a lány arcát. Elena megfogta a kezét és összekulcsolta ujjaikat.
- Rendben van.
- Ez a beszéd!
- Hogy vagy képes minden alkalommal megvigasztalni? - tudakolta Elena, miközben elengedte a fiú kezét és karjait szorosan a nyaka köré kulcsolta, még közelebb húzva ezzel őt magához.
- Megvannak a módszereim - válaszolta Damon, majd lassan közelebb hajolt hozzá, hogy egy könnyű, gyengéd csókot nyomjon a lány ajkaira, te az érintés jóval tovább tartott, mint az gondolta. A csók pillanatok alatt felforrósodott nyelveik találkozásával, és immár jóval több volt egy egyszerű, ártatlan csóknál, hiszen a színtiszta szerelem az és édes, leküzdhetetlen vágy rejtett üzenetét hordozta magával. A szenvedély szinte felrobbant közöttük, így Damon nem is tétovázott tovább, hanem a derekánál fogva megemelte Elenát, aki lábait a csípője köré kulcsolta, majd elindult vele az emeltre, anélkül, hogy véget vetne a heves, tűztől izzó csókjuknak.

XOXO

Stefan gondterhelt arccal fürkészte az utcatáblákat, de akárhogy is fixírozta őket, csak nem akart feltűnni egy sem, ami a "Liberty street" nevet viselte volna. Nagyjából félórányi kocsikázás után talált rá az utcára, ahol gyorsan le is parkolt és gyalogszerrel kereste meg az épületet, amely az üzenetben volt megadva. Amikor megérkezett, azért még egyszer leellenőrizte jó helyen áll -e.

21201 Baltimore, Liberty street 34. 053-45 - olvasta ismét a papíron. Felpillantott, és meglátta a háromemeletes ház bejárata mellett a 34-es számot. Nem is tétovázott tovább, hanem bement a nyitott kapun,azon tűnődve, melyik lakást keresse, de a cím alapján hamar rájött, hogy a 45-ös számú lesz az. Vámpírsebességével egy pillanat alatt a harmadik emeleten termett, ahol mindössze egyetlen ajtót pillantott meg, rajta a negyvenötös számmal. Azon gondolkozott, hogy fog tudni bemenni, amennyiben ember lakik benne, azonban lehetőség híján úgy döntött, bekopog, de nem érkezett válasz. Egy ideig ácsorgott egy helyben, de végül, megunva a várakozást, egy hatalmasat rúgott az ajtóba. Ez a módszer mindig, minden ajtónál használt, hiszen nem volt olyan bútordarab, ami képes lett volna ellenállni akkora erőnek, mint amekkora egy vámpír sajátja. Ellenben ez az ajtó továbbra is szilárdan állt a helyén, sőt, még bele sem remegett a találkozásba Stefan lábával. A vámpír megrökönyödve bámulta a az ajtót, azon tűnődve, hogyan volt képes az egyben maradni. Ekkor vette észre, hogy a falon egy kis képernyő van, amelyen egy zöld felirat villogott:  

ADJA MEG A KÓDOT.  

Stefan tanácstalanul meredt a készülékre, amely jól láthatóan hat karakteres jelszót igényelt, legalábbis ezt köveztette ki az üres csíkokból a képernyőn. Honnan a francból találjon ki egy hat jegyű kódot? Hiszen több millió variáció lehetséges! Némi gondolkodás után végül eszébe jutott a számkombináció, amit az üzenetben talált: 053-45.

- Hat karakter - gondolta Stefan. Végül is miért ne próbálhatná meg? Odalépett a készülékhez, és beütötte a számokat. Egy hosszú pillanatig nem történt semmi, azonban utána a kis monitor pittyegni kezdett, az ajtó pedig mintegy varázsütésre kitárult. Stefan először óvatosan körbenézett, és csak azután lépett be az ajtón. Egy gyéren berendezett szobában találta magát, amelynek fala tele volt térképekkel és kivágott újságcikkekkel, melyeken piros szövegkiemelővel voltak megjelölve az olvasó számára vélhetően fontos információk. Közelebb érve Stefan megdöbbenve vette észre a vörössel kiemelt, árulkodó szalagcímeket:

"Újabb állattámadás - öt halott"

"Tovább folytatódik a virginiai mészárló ámokfutása: négy halott mellett három embert keresnek"

"Kiszáradt hullák az erdőben"

"Szétmarcangolt holttestek egy raktárban - állattámadás?"

A vámpír csodálkozva nézte a különböző rejtélyes támadásokról szóló híreket, melyek kétségkívül mind vámpírokhoz köthető esetek voltak. Némelyikben még saját magát is felismerte:

"Darabokra tépett, megcsonkított holttestek Tenessee államban"

Egy emlék a Ripper-korszakából. Ahogy tovább haladt, megpillantott számtalan térképet, amelyeken piros karikák jelöltek egyes városokat. Kivétel nélkül mindegyiken meg volt jelölve Mystic Falls is, amely így még jobban megerősítette a gyanúját a lakás tulajdonosának kilétét illetően.

- De hiszen ez egy... - kezdte, hangosan kimondva a gondolatot, azonban nem fejezhette be, mert hirtelen egy tűhegyes karó hatolt a hátába. Stefan fájdalmasan felüvöltött, majd, mint egy darab fa, a földre rogyott.

XOXO

Damon másnap reggel a telefonja csöngésére ébredt. Halkan szitkozódva kereste meg a készüléket, majd lesuhant vele a földszintre, nehogy felébressze vele Elenát, aki továbbra is édesdeden aludt a szobában.

- Egyetlenegy jó okot mondj, Barbie, hogy ne öljelek meg az első adandó alkalommal - morogta telefonba.

- Neked is jó reggelt, Damon! - köszöntötte vidáman Caroline.

- Fogadjunk, azért vagy ilyen vidám, mert sikerült megint idő előtt fölébresztened.

- Nálad lustább vámpírt még nem láttam! Állandóan azon siránkozol, hogy miért zavarlak ilyen korán reggel. Már amennyiben a hét óra koránnak számít.

- Fáradt vagyok.

- Ja persze, fogadjunk, hogy Elena és te megint...

- Mielőtt még bármit mondanál, rajtam kívül mindenki alszik ebben a házban - szakította félbe Damon. - Beleértve Elenát is.

- Tutira alaposan lefárasztottad az éjjel - jegyezte meg Care.

- Féltékeny vagy, Szöszi? 

- Isten mentsen, én igenis tökéletesen... - Damon azonban ismét közbevágott.

- A lényeget, Caroline.

- Jól van, na! Szóval, mint bizonyára tudod, két nap múlva lesz Elena születésnapja és én, szokás szerint, alig várom, hogy egy óriási bulit szervezzek neki - magyarázta izgatottan a lány.

- Naná, hogy tudom, mikor van a születésnapja! A bulit viszont inkább vele beszéld meg - válaszolta a srác.

- Még csak az kéne! Meglepetésnek szánnám.

- Szuper. Akkor tégy úgy.

- Rendben, akkor találkozunk egy fél óra múlva a Grillben? - tudakolta Care. - Rengeteg feladatod lenne.

- Öhm, muszáj? Én mindig élvezem a partikat, de nem szervezem.

- De ez tényleg fontos lenne! Elena miatt. Na, Damon, kérlek.

- Oké - sóhajtott Damon. - Mindjárt ott leszek - tette hozzá, majd letette a telefont. Gyorsan visszament az emeletre, hogy felöltözzön. Miután ezzel végzett, hagyott egy cetlit a barátnőjének, hogy hová ment, majd adott egy puszit a békésen alvó lány arcára, és csak ezután indult el. Amikor már éppen indult volna, Logan hangját vélte hallani a háta mögött.

- Hát te hová mész ilyen korán? - kérdezte.

- A Grillbe. 

- Nem baj, ha csatlakozom, legalábbis egy időre? Éppen azon voltam, hogy látogatást tegyek a kedvenc ősi családomnál.

- Adhatok egy jó tanácsot? Vigyél magaddal jó sok piát - javasolta Damont. - Máskülönben képtelen leszel elviselni Rebekah-t.

- Gondoltam erre - vigyorgott Logan, előhúzva egy kulacsot dzsekije zsebéből. - Chivas.

- Neked, barátom, van ízlésed - viszonozta Damon elismerően, majd a két vámpír elindult útjára.

Elena néhány perc múlva ébredt, tökéletesen kipihenten. Rögtön észrevette Damon üzenetét a párnáján:

A Grillbe mentem Barbie-val. Sietek vissza.

- D.

A lány elmosolyodott, mert éppen kapóra jött barátja távolléte. Gyorsan megkereste telefonját és már tárcsázta is az ismerős telefonszámot.

- Halló, Bonnie? Szeretném, ha megtennél nekem egy szívességet. Eljönnél velem valahová?

XOXO

Logan könnyedén megtalálta a Mikaelson-villát, ami, bár a város szélén állt, már messziről látható volt a városból. Amint belépett a kapun, szembetalálta magát jövetele okával, Rebekah-val.

- Szép jó reggelt, Rebekah! - üdvözölte szélesen mosolyogva, mire az ősi egy pillanatnyi habozás után felpattant, és szó nélkül nekinyomta a falnak.

- Miért nem kerestél? - üvöltötte. - Ezer éved lett volna arra, hogy közöld velem, hogy életben vagy!

- Ezentúl mindig így fogsz üdvözölni? Nem tudom, Bekah, de az erőszak nem túlzottan udvarias formája az üdvözlésnek. - Rebekah vicsorogva ugyan, de elengedte. - Máskülönben, - folytatta Logan - azért jöttem, hogy elmondjak ezt-azt, bár ahogy elnézem, te nem vagy túlzottan kíváncsi a mondanivalómra.

- Azt úgysem tudod kimagyarázni, hogy egy évezreden át direkt kerültél!

- Szerinted. Szerintem viszont nagyon is jó okom volt rá.

- Na, most mondod vagy nem? - unszolta Rebekah, idegesen összefonva kezeit a mellkasán. Logan elvigyorodott, ami arra késztette a lányt, hogy ugyanúgy megremegjen, mint régen. Hogy lehet valakinek ilyen szexi vigyora?

- Szóval... - kezdte Logan, visszaemlékezve mindarra, ami ezer évvel ezelőtt történt.

- Hogy érted, hogy meghalt? - értetlenkedett Logan, megragadva a könnyáztatta arcú Rebekah kezét, nem érdekelve, hogy még mindkét karja véres volt az előző verekedéstől.

- Pontosan úgy értem! - felelte az továbbra is zokogva. - Az apám megölte és azután eltűnt... Még a holttestét is otthagyta, vérbe fagyva a házban.

- Nincsen semmi baj - csitította a srác, karjába véve Rebekah-t. Óvatosan simogatta a haját, igyekezve lenyugtatni őt, habár tudta, hogy nem fogja tudni egyhamar túltenni magát az anyja elvesztésén.

- De van! Halott, érted? Az anyám halott! - sírta Rebekah. Egy ideig csak ültek, szó nélkül; az egyetlen hang forrása mindössze a lány szűnni nem akaró zokogása volt. Végül, hosszú percek elteltével sikerült annyira lenyugodnia, hogy elmondhassa, amit egész végig el akart. - Elmegyünk, Logan. 

- Micsoda? - viszonozta döbbenten Logan, aki nem volt képes hinni a fülének.

- A testvéreim és én úgy döntöttük, hogy elhagyjuk ezt a helyet - magyarázta szipogva Rebekah. - Apám bizonyára minket is üldözőbe vesz majd; nem tudhatjuk. Azonban itt nekünk nincs többé maradásunk. Éppen ezért teszem fel neked ezt a kérdést: hajlandó vagy -e velünk jönni?

Logan egy hitetlenkedő, döbbent nyögést hallatott, de válaszolni már nem volt ideje, ugyanis abban a pillanatban Elijah lépett be a házba.

- Bocsássatok meg a zavarásért, de fontos ügyben jövök - szabadkozott. - Húgom, velem jönnél egy percre? - Rebekah könnyáztatta szemeit még utoljára szerelme arcára emelte, majd gépiesen bólintott és fölállt.

- Hát persze, bátyám - felelte, követve időseb testvérét. Logan megkövülten állt egy helyben, még emésztve Rebekah kérdését. Csöndes elmélkedését Klaus zavarta meg, aki éppen őt kereste.

- Logan! Csakhogy meg vagy! - szólította meg. - Soká kereslek már. Hogy vannak a sérüléseid?

- Semmi különös - vont vállat az. - Csak pár karcolás.

- Nos, azt kötve hiszem. Ezek a farkasemberek még emberi formájukban is veszedelmesek. Hidd el, volt alkalmam megtapasztalni - Klaus arca keserű mosolyra húzódott, majd odalépett barátjához, és megvizsgálta a hátán tátongó óriási vágást. - Megengeded, hogy meggyógyítsam?

- Még is hogyan, Nik? - értetlenkedett Logan. - Tudtommal nem rendelkezel varázserővel.

- Nem is, ellenben fogalmad sincs, mikre vagyok még képes - Klaus rejtélyesen elmosolyodott, majd hirtelen megragadta csuklóját és beleharapott. - Tessék. Pár korty és meggyógyul.

- Én nem is tudom...

- Na, ne hezitálj, kérlek. Bízz bennem - unszolta az ős, mire Logan vonakodva megfogta Klaus kinyújtott karját és száját a sebre tapasztotta. Miután párat kortyolt barátja fémes ízű véréből, érezte, hogy sebei csodával határos módon összehúzódnak és beforrnak. Klaus megvárta, míg minden sérülése eltűnik, s csak ezután húzta vissza kezét.

- Köszönöm, Nik - hálálkodott ámuldozva Logan.

- Bármikor, barátom. Ne haragudj, de az imént akaratlanul is fültanúja voltam a beszélgetéseteknek a húgommal. Szabadna tudnom, velünk tartasz -e?

- Oly szívesen mennék - sóhajtott Logan, gyötrődve. - Azonban nem tehetem. A családomnak szüksége van rám. Apám súlyos beteg, az anyám pedig nehezen kezeli a hét testvéremet. Igénylik a segítségemet.

- Hát persze - bólintott szórakozottan Klaus. - Sajnálom, hogy el kell búcsúznunk. Talán még látjuk egymást.

- Remélem. - A két férfi szorosan megölelte egymást, majd végső búcsút vettek.

- Isten veled, Nik.

- Ég veled, Logan. - Azzal Klaus a pillanat törtrésze alatt eltűnt. Nem telt bele sok idő, hogy Rebekah visszatérjen. Könnyei már nagyjából felszáradtak, ellenben arcáról nem tűnt el sem a félelem, sem a szomorúság, sem az izgalom.

- Rebekah...én...

- Feltételezem, döntésre jutottál kérdésem ügyében.

- Igen. Nézd, Bekah, szeretném, ha megértenéd, hogy ezekben a nehéz időkben ne, hagyhatom el a családomat, akármennyire is szeretnék elmenni veled...

- Tehát nem? Ez a válaszod? - Rebekah érezte, hogy a könnyek forró árja ismét ellepi a szemét.

- Sajnálom.

- Hát ennyit ér neked a szerelmünk? Ennyire becsülöd az együtt töltött időt? - kiáltott fel. - Neked adtam a szívem, te pedig meg csak úgy eldobod, mint holmi szemetet?

- Dehogy, Rebekeh, hiszen... - próbálkozott Logan, de a lány kétségbeesett, vad sikoltása félbeszakította.

- Azt hazudtad, hogy szeretsz! Hát folyamatos áltatás volt az egész?

- A jó ég áldjon meg, Bekah, hisz tudod, hogy mennyire szeretlek!

- Hazugság! És ne merj így nevezni, hiszen oly kevésre becsülted a szerelmemet. Minek is hittem neked? Hiszen engem nem szeret senki... - Rebekah egyre haragosabban, feldúltabban üvöltött, és már alig bírta megakadályozni, hogy vámpír ösztönei is átvegyék az irányítást.

- Nem ez az oka, jól tudod. De hiába szeretlek jobban, mint bárkit, itt kell...

- Hazudtál! - üvöltötte a lány, ahogy elvesztette a kontrollt, s mielőtt belegondolhatott volna, nekirontott a fiúnak és beleharapott a nyakába, eszeveszett hévvel kiszívva annak meleg, édes vérét. Logan hiába kapálódzott, nem menekülhetett a vámpír szorításából, aki nem bírta abbahagyni a táplálkozást, melynek végén Logan élettelenül zuhant a földre. Rebekah csak akkor kezdte felfogni, mit tett, amikor hiába kezdte rázni szerelme vállát, az nem mozdult, hanem továbbra is sápadtan, mozdulatlanul feküdt a lány karjai között. Barna szemei, melyekből kiveszett a játékos csillogás, üveges tekintettel meredtek a távolba.

- Úristen...ÚRISTEN! Mit tettem? Logan, ébredj! Hallod? Kelj fel, Logan! - Azonban hiába ébresztgette, a fiú meg se mozdult. Tettének teljes tudatában, elalélva az elviselhetetlen fájdalomtól, Rebekah zokogva a fiú testére hanyatlott. 

- Szent ég, Bekah, mi történt? - Elijah jelent meg a háta mögött. Amint meglátta a halott Logan testét, felszisszent a felismerés borzalmától. - Hogy történt?

- Megöltem! - sírta Rebekah. - Megöltem! - Elijah egy pillanatig döbbenten guggolt mellette, egyik kezébe temetve arcát, de hamar fel kellett ocsúdnia.

- Gyere húgom, mennünk kell. Rajta már nem tudsz segíteni.

- Nem megyek, nem megyek, nem megyek! Nem megyek el nélküle! - kiáltotta Rebekah hisztérikusan.

- Azt mondtam, gyere! - ismételte Eljah jóval erélyesebben, erőszakkal fejtve le húgát Logan holttestéről. Rebekah még akkor sem bírta abbahagyni a sírást, amikor bátyja elvonszolta onnan.

Rebekah vegyes érzelmektől átjárva meredt maga elé, ahogy hallgatta a történetet.

- Aztán egyszer csak felébredtem és fogalmam se volt, mi történt velem. Emlékeztem arra, ahogy meghalok, emlékeztem arra a leírhatatlan fájdalomra, amit a halálom pillanataiban éreztem. De minden olyan más volt, és csak akkor jöttem rá mi történt, amikor hozzád hasonló módon elvettem egy ártatlan ember életét. Akkor tudtam mivé lettem..és azóta is olyan vagyok: egy szörnyeteg, mely életét másokéból meríti.

- Szóval Nik változtatott át? - kérdezte végül Rebekah, megtörve a pár percig tartó csöndet.

- Lényegében igen. Bár ahhoz te is nagyban hozzájárultál - tette hozzá Logan, egy cseppnyi gúnnyal a hangjában.

- Akárhogy is, neked tudnod kellett, hogy én élek, pláne, ha folyamatosan kapcsolatban álltál a bátyámmal! Miért nem kerestél?

- Kerestelek, csak akárhányszor összetalálkoztunk, mindig megbántam, hogy újból látni akartam a lányt, aki meggyilkolt.

- Hogy érted, hogy kerestél? - értetlenkedett Rebekah.

- Ez más lapra tartozik - válaszolta Logan, felállva a kanapéról. - Majd egyszer elmondom.

- Majd?

- Jól hallottad. Most viszont megyek, van ennél jobb dolgom is - közölte Logan, és felpattant a kanapéról, a kijárat felé indulva, magára hagyva a döbbent Rebekah-t.

XOXO

Stefan felüvöltött fájdalmában, ahogy az előző karót egy újabb követte, ezúttal valahol a jobb válla tájékán. Minden erejét megfeszítve próbált megmozdulni, hogy legalább az egyiket megpróbálja eltávolítani a testéből, azonban amikor egy kicsit is megmozdult, valaki egy durva rúgással visszanyomta a fejét a földre.

- Jobban tennéd, ha nem mocorognál - szólalt meg egy hűvös, érdes bariton valahol mögötte. A férfi, aki az előbb szólt, most leguggolt mellé, és szemügyre vette Stefan kíntól eltorzult arcát. - Na most mit csináljak veled, vámpír? - Stefan megpróbált válaszolni, de értelmes szavak helyett csak fájdalmas nyögések hagyták el a száját.

- Van egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül vagy itt - állapította meg roppant bölcsen a férfi. - Adok egy lehetőséget, hogy elmondd, mit keresel itt, mielőtt beleküldök egy fagolyót a szívedbe.

- Karó - nyögte Stefan, azon küzdve, hogy kipréseljen egy mondatot. - Fehér...tölgy...karó... - Hallani vélte, ahogy a férfi légzése megváltozik.

- Hmm...érdekes. Ez mindenesetre kicsit javít a helyzeteden - dünnyögte, majd egy hirtelen mozdulattal kirántotta a karókat Stefan testből. A vámpír hatalmasat ordított, ahogy megszabadult a két kínzóeszköztől. Várt egy kicsit, míg sebei beforrnak, s csak azután ült fel, lihegve, verítéktől kiverve.

- Fehér tölgyet említettél? - érdeklődött a férfi, aki immár egy asztalnál ült, pisztolyát tisztítva. Stefan kíváncsian mérte végig: barna bőrén megcsillant a besütő napfény, amely szabadon táncolt kopasz fején és csupasz, izomtól dagadó karjain. Arca karakteres, markáns volt, melyet egy vékony, fekete körszakáll díszített. Sötét szemeiben felismerhetően a megszállott eltökéltség izzott.

- Azt - felelte Stefan, megpróbálva felállni, de a férfi lába egyetlen mozdulatával visszalökte a padlóra. 

- Lassan a testtel. Először látni akarom azt a karót.

- Minek kell az neked?

- Minek hoztad el? - vágott vissza a vadász, érdeklődve felvonva a szemöldökét. 

- Hát... - kezdte Stefan tanácstalanul. - Ide irányítottak.

- Ami azt illeti, számítottam rád. Rengeted információm van rólad, Stefan Salvatore, több, mint gondolnád.

- Honnan tudod a nevem?

- Ugyan, Stefan, komolyan azt hiszed, nem ismerem a keleti part tömeggyilkosát? - nevetett a férfi. - Egyébiránt, tudom mire van szükséged. Tárgyalhatunk róla, amennyiben átadod a karót. - Stefan gyanakodva pillantott rá, de végül átnyújtotta neki a fegyvert, ami eddig a dzsekijében lapult.

- Nagyszerű! - A vadász szeme eszelősen felcsillant. - Amúgy a nevem Connor. Connor Jordan - mondta, kezet nyújtva Stefannak, aki időközben feltápászkodott.

- Ki vele, hogy tudsz rajtam segíteni?

- Mint látod, vadász vagyok - viszonozta Connor. - Ráadásul nem is akármilyen. Egyetlenegy vámpír nem volt még képes legyőzni.

- Na, azt kötve hiszem - ellenkezett Stefan.

- Akarsz tenni egy próbát?

- Végül is, miért ne? - Stefan elmosolyodott, majd hirtelen egy óriásit húzott be neki...vagy húzott volna, ha ökle nem pattan vissza alig pár milliméterre Connor arcáról. - Ezt meg hogy?! - pislogott hitetlenül jobbjára, amit alaposan bevert a láthatatlan falba.

- Megvannak a módszereim - vont vállat a vadász. - Mint látod, sok mindenre képes vagyok. Így akár könnyűszerrel megölhetem a bátyádat..vagy bárkit, aki az utamba kerül.

- Nem akarom megölni a bátyámat - tiltakozott a vámpír. - Mindössze ki akarom iktatni az egyenletből.

- Ó, tudom én. Bosszúvágy, mi? Mindez egy lány miatt...Nos, Stefan, köthetünk alkut, de a bátyád így, vagy úgy, de velem jön. Élve vagy halva.

- Azt csinálsz vele, amit akarsz. Nekem csak a lány kell. 

- Áh, a többiek tehát nem érdekelnek? - állapította meg Connor.

- Nekem csak iránta vannak érzéseim - morogta Stefan. - Más nem érdekel.

- Úgy. Ha te hagyod, hogy kiirtsam Mystic Falls természetfeletti populációját, akkor megkaphatod a lányt.

- Esküszöl, hogy neki nem esik bántódása?

- Ha te is, én is.

- Áll az alku - közölte Stefan és megrázta Connor kinyújtott kezét. Már nem sok választotta el terve beteljesüléséért.

XOXO

- Damon? - kiáltotta Elena, belépve a Salvatore házba.

- Szia - válaszolta a fiú, mosolyogva közeledve felé. - Hiányoztál - tette hozzá, majd kicsit lehajolt és megcsókolta.

- Te is nekem - felelte Elena. - Figyelj, az a helyzet, hogy kicsit fogytán vagyunk a kórházi vérnek, és nem ártana feltölteni a készleteket.

- Nem probléma. Kifejezetten gyakorlott tolvaj vagyok, ha erre gondolsz.

- Hmm, mondj valamit, amiben te nem vagy jó!

- Sajnos olyanról még nem hallottam - jegyezte meg Damon, játékosan lebiggyesztve az alsó ajkát.

- Én viszont igen. Szerénység. Az kiveszett belőled.

- De a tökéletességem többi része kárpótol mindezért, nemde?

- Mondjuk - hümmögött Elena, egyik kezével megragadva szerelme nyakát, melynél fogva közelebb húzta őt magához, hogy könnyebben megcsókolhassa.
- Figyelj, Elena, azon gondolkodtam, lenne -e kedved a hétvégén egy kis kiruccanáshoz. Elmehetnénk mondjuk Georgiába egy kicsit nosztalgiázni.
- Nagyon jól hangzik - mosolygott a lány, megajándékozva őt egy újabb csókkal.

- Nem azt mondtad, hogy elmegyünk vérért? - érdeklődött Damon, eltolva magától a lányt.

- Várhat - legyintett Elena, újból összekapcsolva ajkaikat, s nem telt sok idő bele, hogy a kanapén kössenek ki.

XOXO

- Miért volt az az érzésem, hogy itt talállak? - szólalt meg egy hang Jenna háta mögött. A nő kicsit megijedt, olyannyira rá volt fókuszálva az előtte heverő papírkötegre.

- Logan! Megijesztettél!

- Elnézést, nem volt szándékos - szabadkozott. - Leülhetek?

- Csak nyugodtan - bólintott Jenna.

- Munka? - érdeklődött Logan az asztalon lévő papírokra bökve.

- Mondhatjuk úgy is...Maradjunk inkább annyiban, hogy kötelesség.

- Világos. A munka volt talán az a dolog, amit a leginkább csodáltam az emberekben - tűnődött Logan, szórakozottan összeborzolva kócos szőke tincseit.

- Ezt hogy érted?

- Tudod, mindig is becsültem az embereket azért a küzdeni tudásért, ami bennük van. Valamennyire irigyeltem is őket, hogy nekik harcolni kell a sikerekért és a boldogságért, míg nekem minden sokkal könnyebben az ölembe hullott és ez egy idő után elveszti azt az izgalmat, amit az elején magában hordoz. Nekem mindössze pár évem volt rá, hogy megtapasztaljam, milyen is küzdeni az életben maradásért.

- Hány éves voltál, amikor..ez történt veled? - kérdezte Jenna.

- Huszonhárom. Lényegében mielőtt elkezdhettem volna élni. 
- És sosem vágytál arra, hogy újra ember lehess?
- Igazából nem nagyon, hiszen élvezem az életem...ráadásul mindenképpen be akarom teljesíteni a titkos életcélom. Ja, amúgy ne haragudj, hogy itt untatlak a problémáimmal, bizonyára meg vannak a sajátjaid is.

- Nem, egyáltalán nem untatsz! - tiltakozott Jenna, meg sem próbálva eltitkolni, mennyire vonzódott ehhez az emberhez, akit ráadásul alig egy napja ismer. - Engem például mindig is érdekelt, milyen volt a reneszánsz kor!

- Tényleg? - Logan arca felderült. - Tutira élvezted volna. Ha akarod, elmesélhetek ezt-azt, de csak szigorúan olyasmit, amit kihagynak a törikönyvek. - Jenna elmosolyodott, eltéve a papírjait.

- Naná, hogy akarom.

- Előtte rendelhetek neked egy italt? Én állom.

- Köszönöm szépen. - Logan válaszul küldött neki egy szívdöglesztő mosolyt, majd leintette a pincért.

XOXO

Jeremy a homlokár ráncolva figyelte, ahogy Matt a hátán fekve próbálja megszerelni az elromlott vízcsapot a Grill konyhájában.

- Na, sikerült haladnod valamit?

- Azt nem mondanám - felelte Matt, elődugva fejét a pult alól. - Ezzel a csappal állandóan baj van, mert rosszul van bekötve. A fal fölötte túl kemény anyagból van, és ez gyakran elszorítja a víz áramlását.

- Nem gondolod, hogy ki kéne cserélni? - javasolta Jeremy. - Pár héttel ezelőtt jöttek meg az új csövek, és még ki sincsenek bontva. 

- Az ötlet nem rossz, de akkor ki kéne verni a falat fölötte, hogy könnyebben beköthessük.

- Nem tűnik nehéznek, úgyhogy akár most is megcsinálhatjuk.

- Rendben - vont vállat Matt. - Kerítsd elő azokat a csöveket, amíg én felbontom ezt, oké? - Jeremy bólintott és eltűnt a raktárban, míg Matt hozzálátott, hogy egy kalapáccsal eltávolítsa a fal fölösleges rétegét. Mindössze egy pár téglát kellett kivenni, így nem volt nehéz dolga, pár ütés is elég volt, hogy meglazítsa a burkolatot. Amint készen volt, kiemelte a fölöslegessé vált téglákat majd kisöpörte a törmeléket az üregből. Ahogy kezével tisztította az aprócska barlangot, hirtelen valami sima, kemény anyagba ütközött a keze.

- Mi ez? - kérdezte félhangosan, megragadva az ismeretlen tárgyat. Amint kivette, látta, hogy egy közepes méretű, sötétbarna fadobozt tart a kezében, ami egy fémcsattal volt lezárva. Lefújta róla a port, majd felnyitotta, habár a zár nem akart egyhamar engedni. A doboz belsejében különböző méretű, az idő által megsárgított, összehajtogatott papírok hevertek. Matt fölemelte legfelsőt, széthajtogatta, majd olvasni kezdte a nehezen betűzhető, fakult írást.

1767. november 5-e.

Kedves Logan! 

"Habár már több, mint hétszáz éve nem láttalak, még akkor is sokat gondolok rád. Hogy őszintén fogalmazzak, nem telik el úgy nap, hogy ne jutnál eszembe."

Matt egy összezavarodva meredt az ősrégi papírra, majd tekintete a levél végére siklott.

"Szeretettel,

Rebekah Mikaelson"

- Úristen - motyogta, beletúrva a papírrengetegbe. Számos ehhez hasonló levelet talált, míg a doboz alján egy könyvet vett észre. Kinyitotta, és felismerte benne a bonyolult, szövevényes, gót betűs írást, amelyet a leveleken is látott. Azonban elég volt csak az első sort elolvasnia, hogy lélegzete még jobban elakadjon:

"Kedves Naplóm"

- Szent ég - nyögte Matt. - Megtaláltam Rebekah naplóját!

A következő rész tartalmából...

Visszatérve a kirándulásról, Elena egyenesen meglepetéspartija közepébe csöppen, ahol egy váratlan ajándékot kap Damontől. Matt közben nem tudja sokáig titkolni, amit talált, így hamar szembesíti Rebekah-t a dobozzal és annak tartalmával. Amíg Elena egy varázslatos utazással lepi meg Damont a születésnapján, addig Stefan célegyenesben érzi magát a vadásszal kötött alkunak köszönhetően. Végül pedig mindenkit sokkolóan ér, amikor egy új ellenfél mutatkozik meg, akinek szent meggyőződése végezni Mystic Falls összes vámpírjával.

8. rész >>

Rég nem látott hosszú fejezet: ezúttal sikerült 4500 szót összehoznom. Sajnálom, hogy kicsit kevés Delena jelenet volt benne, de ünnepélyesen megígérem, hogy a következőben bőségesen kárpótollak benneteket! Szerencsémre Romániában, ahol az elmúlt pár napo töltöttem, volt wi-fi kapcsolat, így volt lehetõségem írni.
Ami Connor karakterét illeti, már az első évad elejénél terveztem őt bevonni a történetbe, tehát még a sorozat negyedik évadának kezdete előtt. Azonban nekem teljesen más terveim vannak vele, mint a Vámpírnaplók íróinak.
Remélem, hogy azért mindenkinek elnyerte a tetszését a rész, illetve, hogy sok kérdésre megkaptátok a választ. :)