Damon & Elena - Az igazi démon

Korhatár: 18
Figyelmeztetés: Erotikus tartalom, Durva nyelvezet
Leírás: Ez a legújabb Delena sztori azért különleges, mert LadyLoss15 és én közösen írtuk meg, ráadásul úgy, hogy végig kilométerek választottak el bennünket egymástól. Tehát, éljen az internet! 
A történet valamikor a harmadik évad folyamán játszódik, és természetesen imádott párosunkra fókuszál.


Damon & Elena - Az igazi démon

Elena kéjesen nyögött, mikor Stefan letépte róla a melltartót és megmarkolta melleit. A fiú felhördült, meredező férfiasságát a lány farmerjához szorítva. Lehajolt, és lecsapott Elena ajkaira, éhesen falva azokat. Nyelve utat tört a megadóan szétnyíló ajkak között, és hatalmas mámort érzett, hogy végre, időtlen idők óta újra ízlelheti a lányt.
Gyorsan kiszabadította Elenát a  nadrágjából, letépte róla a tangát, és immár akadályok nélkül érezhette a lány testét, aki csendesen sóhajtozott, de nem mozdult, hagyta, hogy a pasi cselekedjen.
Stefan lelökte az ágyra, fölé mászott, és a melleit kezdte nyalogatni, harapdálni. Hamarosan Elena vére is kiserkent, amit a fiú éhesen, átváltozott arccal szívogatott, egyre mohóbbá válva.
Itt a lány erőtlenül ellenkezni kezdett, de pár másodperc után mintha elfújták volna gyenge védelmét, kezeit oldalt az ágytakaróra téve hagyta, hogy Stefan folytassa, amit elkezdett.
Egyre szenvedélyesebb mozdulatok követték egymást, a fiú türelmetlenül feljebb nyomta magát az ágyon, farkát Elena nedves redői közé simítva, készülve, hogy belehatoljon a lány forró, nedves hüvelyébe. A gondolatra megremegett, és lenyúlva a szűk bejárathoz igazította lüktető hímtagját. Hátrahúzódott kissé, és egy rugózó mozdulattal mélyen a lányba döfött. Azaz döfött volna...
- Elena! - egy harsány, goromba hang csattant fel mögöttük, és Stefan egy pillanattal később óriási robajjal nekicsapódott a szoba falának. - Te szemétláda! - üvöltötte Damon, és egy hatalmasat rúgott a földön vergődő öccsébe, majd még jó párszor megismételte ezt, hihetetlen vámpírsebességgel mozgatva lábait. - Te undorító, szerencse nélküli seggfej!
- Mi...a...franc...bajod...van? - nyögte Stefan.
- Még meg mered kérdezni?! Van pofád még egyáltalán megszólalni azok után, amit tettél? - ordította Damon, minden szavát megtoldva egy rúgással. - Szóval már nemcsak Ripper vagy, hanem hímringyó is? Fogadok, hogy Klaus büszke lenne rád! De tudod mit, Stefan? Inkább rohadj meg!
Damon hirtelen abbahagyta a rugdosódást, és egy szempillantás alatt Elena mellett termett.
- Jól vagy? - kérdezte, a hangjából csak úgy sütött az aggodalom.
Elena remegve megrázta a fejét, és Damon csak ekkor vette észre, hogy folynak a könnyei.
- Gyere, elviszlek innen - suttogta Damon. Betakarta őt a lepedővel, majd a karjába vette és az ajtó felé indult.
- Innen aztán nem viszed el! - Stefan termett előtte, egy gúnyos mosollyal az arcán. - Már nem vagyok nyuszi-diétán, emlékszel? Most már nem vagy erősebb nálam..így megállítani sem tudsz, hogy ne tegyem őt magamévá rögtön azután, hogy megszabadultam tőled - mondta, megnyalva a szája szélét.
- Lehet, hogy nem diétázol, de még mindig ostoba vagy - vetette oda Damon, majd villámgyorsan előrántott a bőrdzsekije zsebéből egy karót, és Stefan hasába döfte azt. - Ha még egyszer meglátlak Elena közelében, a szavamat adom, hogy megöllek, Öcsi - sziszegte, majd kisuhant a házból, meg sem állva Elenáék házáig. Igyekezett halkan besurranni az ablakon, hátha Ric vagy Jeremy otthon lenne, de szerencsére a ház kongott az ürességtől. Damon óvatosan letette az ágyára, majd leült mellé. A lány továbbra is minden ízében remegett, és rémülten pillantott Damonre.
- Nem kell félned, Elena - nyugtatta meg a fiú, kezei közé véve a lány jobbját. - Itt biztonságban vagy.
Elena azonban a fejét rázta.
- Még mindig azt érzem, hogy vissza kell mennem Stefanhoz, és megengedni neki, hogy azt tegyen velem, amit csak akar - vallotta be töredelmesen.
- Ó, hát persze...Megigézett - vicsorgott Damon.
- Csak állítsd le valahogy, - könyörgött Elena - mert ha nem, akkor muszáj lesz visszamennem hozzá.
Damon a két keze közé fogta a lány könnyáztatta arcát, és mélyen a szemébe nézett.
- Szabad vagy - mondta. Elena megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor érezte, ahogy a kényszer alábbhagy, majd megszűnik létezni.
- Köszönöm - sóhajtott a lány, fáradtan hátradőlve a párnára.
- Bármikor - Damon kedvesen elmosolyodott. - Ha szeretnél átöltözni, szívesen kimegyek egy pillanatra. Sőt, ha úgy gondolod, el is mehetek.
- Ne, ne menj el! - kérte a lány. - Maradj itt, jó? Most nem akarok mást, mint itt maradni. Igazából az sem érdekel, hogy egy lepedőbe vagyok csavarva.
- Te tudod - vont vállat a vámpír. - Viszont, ha már itt vagyunk, elmondanád, mi is történt?
Elena lesütötte a szemét, és egy hosszú pillanatig csendben volt; Damon már azt hitte, nem is szólal meg.
- Jól eltervezte - kezdte végül, lassan, megfontoltan kiejtve minden egyes szót. - Én pedig ostoba voltam, és azt hittem, soha sem bántana - akármit is mondok neki.
Elena sietősen átvágott a parkon, épp elcsípve egy villanást, ami a vámpír sebességgel suhanó Stefanból látszódott. Tudván, hogy ha a fiú nem áll meg önként, sosem fogja utolérni, a lány vett egy nagy levegőt, hogy utána kiáltson. Természetesen teljesen feleslegesen, hiszen ha suttog, a vámpír még azt is meghallotta volna. Ám ez a pillanat hevében nem jutott eszébe, így ösztönösen kieresztette hangját, ahogy kimondta a fiú nevét.
- Stefan! Állj meg, kérlek! Beszélnünk kell - lihegte továbbra is futólépésben Elena, haja lebegve úszott mögötte a levegőben, majd mikor látta, hogy a fiú megtorpan, és felé fordul, ő is lelassított végre.
Mikor beérte, pihegve állt meg előtte, és pár másodpercig nem is szólalt meg, egyrészt, mert igyekezett pótolni a szokatlanul lendületes séta során veszített oxigént, másrészt, mert bár konkrét célja volt a beszélgetéssel, nem igazán tudta, hogyan fejezze ki magát, hogy a mondandója ne bántsa meg nagyon a fiút, mégis világosan tudtára adja érzéseit.
Így Stefan kissé türelmetlenül, mégis közömbösen tekintett le rá, karjait lazán összefonta a mellkasán, és szenvtelenül tanulmányozta a lány vonásait. Elena időközben összeszedte magát, és ahhoz képest, hogy mit készült éppen közölni a fiúval, viszonylag nyugodtan szólalt meg.
 - Szia! - kezdte egy bátortalan félmosollyal, majd választ sem várva folytatta. - Elég sok minden történt mostanában, és én tisztában vagyok vele, hogy jelenleg valószínűleg a hátad közepére sem kívánsz, mégis úgy érzem, tudnod kell valamiről. Hallgass végig, rendben? - nézett fel nyílt, kérlelő pillantással a vámpírra, akinek megfordult a fejében, hogy pusztán szórakozásból nemet mond, és otthagyja, aztán végül győzött a kíváncsisága, hogy mit akarhat tőle olyan nagyon a lány, és nagy kegyesen bólintott.
- Szóval, rettenetesen hálás vagyok neked, hogy ekkora áldozatot hoztál a bátyádért, noha nyilvánvalóan nem értem tetted. Látom, hogy bár állandóan marakodtok, mégis összetartotok, ha a szükség úgy kívánja, és ezt nagyon tisztelem mindkettőtökben. Damon a kezdeti döbbenet után, hogy megtetted ezt, csak hogy megmentsd az életét, szerintem gyakorlatilag letaglózódott a hálától és az irántad érzett szeretetétől. Minden csöpögés nélkül - kezdte Elena, igyekezve a lehetőségekhez mértem tömören, mégis hatásosan megfogalmazni a mondanivalóját, mert tudta, hogy minden szónak súlya van. Úgy érezte, mintha egy vadállatot próbálna simogatással közelebb édesgetni, hogy aztán belerúgjon, mikor már szorosan mellette áll, vagy mintha kígyót dédelgetne a keblén, aki bármelyik pillanatban rátámadhat.
- Éppen ezért még inkább vacakul érzem magam azért, amit most mondani készülök. Tudom, hogy kikapcsoltad az érzelmeidet, ami most végső soron még jól is jöhet, pontosabban remélem, hogy legalább ennyi hasznunk származik belőle. Ugyanis normál esetben tudom, hogyan reagálnál a bejelenteni valómra, arról viszont halvány lila gőzöm sincs, mit fogsz tenni most, úgyhogy be kell valljam, elég ideges vagyok - kezdett egyre frusztráltabb lenni a lány, ami mind a szavain, mind a mozdulatain meglátszott, hiszen még egy közepesen tehetséges megfigyelő is észrevehette kezének remegését, mikor kisimított egy tincset az arcából, majd kézfejét összeráncolt homloka előtt hagyva igyekezett visszatérni az eredeti gondolatmenetéhez.
- Na jó, ez így csak egyre rosszabb lesz - rázta meg a fejét, elhatározva, hogy most azonnal túlesik a dolgon. Így kezeit maga mellé ejtve kihúzta magát, és belenézett Stefan mostanra már kifejezetten érdeklődő szemeibe, melyekben mintha egy szikrányi szórakozás is megcsillant volna.
- Tekintve a jelenlegi helyzetet ez szinte nyilvánvaló, és pont a bonyolultsága miatt mégsem az. Szóval, gondoltam, tisztáznunk kéne, hogy mi már nem járunk. Eddig nem mondta ki egyikünk sem konkrétan, ám mivel neked nincsenek érzelmeid, nyilvánvalóan nem lehetsz szerelmes belém. Nekem pedig vannak ugyan érzelmeim, és szerelmes is lehetek, mégsem vagyok az. Mármint nem beléd, Stefan - nyögte ki az igazság első felét Elena, majd vett egy mély lélegzetet, és mielőtt a fiú immár zavarodott pillantásának hatására meggondolhatta volna magát, szinte kirobbant belőle: 
- Damont szeretem.
Míg a lány végre megkönnyebbült, hogy kimondta, Stefan érzelemmentes szívében a zavart döbbenet helyét a dühös értetlenség vette át. Nem tudta elképzelni, hogy ez hogyan történhetett meg, és nagyon remélte, hogy ez most valami gonosz tréfa, vagy csak ripper elméje szórakozik vele. Ám valahol tudta, hogy Elena sosem mondana ilyeneket puszta szórakozásból, ahogyan azt is, hogy ez most valóban megtörténik.
A felismeréssel együtt jöttek a fájdalom és a harag elsöprő hullámai is. Előbbit pillanatok alatt száműzte a szívéből, ám ehhez szükség volt arra, hogy utóbbi töltse ki minden gondolatát. Mérges volt Klausra, mert ilyen helyzetet idézett elő az állandó irányítás-, és hatalommániájával, mérges volt Damonre, mert kis híján meghalt, nem hagyva neki más lehetőséget, mint hogy megmentse, mérges volt magára, amiért csakugyan feláldozta magát, de jelenleg legfőképpen Elenára volt mérges, amiért a lány képes volt eldobni magától a szerelmüket, ilyen hamar túllépett az elvesztésén, még csak meg sem próbálta igazán visszaszerezni, mintha nem érné meg a harcot a kapcsolatuk.
Annyi mindenen keresztül mentek már együtt, Stefan állandóan nemesen és megértően viselkedett vele, és mivel hálálja meg a védelmet, törődést, szerelmet? Az első adandó alkalommal lemond róla, és szinte menekül tőle, egyenesen a romlott lelkű, élvhajhász, felelőtlen bátyja karjaiba, aki ott tett keresztbe, ahol csak tudott, és ha mindez nem lett volna elég, az élete megmentéséért cserébe most ellopja a barátnőjét. Az az önző dög! Mind a kettő az. Meg is érdemli egymást a két áruló.
Miközben Stefan így fortyogott magában, és érzelmei kezdtek visszatérni, noha csak felszínesen, Elena kérdő tekintettel várt bárminemű reakcióra a fiútól, aki látszólag közönyösen fogadta a hírt. Mivel percek elteltével sem történt semmi, a lány hiába érezte, hogy ezt nem fogja ilyen egyszerűen megúszni, mert a vámpír csak külsőre ilyen nyugodt, belül pedig dühöng, meggyőzte magát, hogy csak képzelődik, és hátat fordított, hogy hazainduljon. Tudta, hogy Damon nemsokára szintén hazaér, és azt is tudta, hogy ha nem lesz ott, keresni kezdi. Nem fog örülni, hogy találkozott Stefannal, ráadásul négyszemközt, de biztosan megbeszélik majd. Elena úgy érezte, ez így volt helyénvaló, és remélte, hogy Damon megérti majd, miért volt szükség rá, hogy kettesben beszéljenek.
Ám nem juthatott pár méternél messzebb, mert Stefan időközben elhatározásra utott, hirtelen mögötte termett és  vállát keményen megragadva maga felé fordította. A lány, ha meg is lepődött, nem mutatta jelét, csupán próbálta kifürkészni a vámpír tekintetéből a szándékait. Akármit is láthatott ott, úgy tűnik, csalódottsággal és enyhe félelemmel töltötte el. Ami színtiszta rémületté változott, mikor Stefan szemfogai megnyúltak, szeme körül az erek sötéten kirajzolódtak, és pillantása dühösen égette Elena hatalmasra tágult pupilláit.
A lány minden erejét összeszedte, és nyugalmat erőltetett magára, mert tudta, ez az egyetlen esélye a haragos vámpír ellen.
- Stefan, mit csinálsz? - kérdezte, és büszke volt rá, hogy alig remegett a hangja. - Ezzel fájdalmat okozol - jelentette ki továbbra is normál hangerővel, mintha csak az időjárást vitatnák meg, mikor a fiú kezei szinte már szétroppantották a vállát az egyre erősödő szorításban.
Erre enyhült ugyan a nyomás, de elengedni nem engedték el a kezek, hanem határozottan tartották, míg a fiú küzdött, hogy ne harapja meg Elena nyakát, melyen a félelem biztos jeleként ott lüktetett az ínycsiklandó vért pumpáló ér, közvetlenül a papírvékony, selymes bőr alatt.
Stefan megnyalta ajkát, majd tekintetét az artériáról Elena arcára kapta, és gyorsan rázúdította, amit még mindenképpen el akart mondani, mielőtt vérét veszi.
- Fogalmam sincs, hogyan juthattunk el idáig, de azt tudom, hogy egy hálátlan dög vagy, és tökéletesen megérdemlitek egymást a kétszínű, áruló bátyámmal. Viszont nem hagyhatom, hogy ilyen könnyű dolgotok legyen, hiszen gyakorlatilag harc nélkül szabadultatok meg tőlem. Nem, nem... És a haragomat sem ártana levezetni valahogy, szóval... Szenvedj, Elena! Vérezz, ahogy az én szívem vérzik, még így is, hogy elvileg nem érzek semmit. Érezd, hogyan párolog el belőled az élet, ahogyan belőlem párologtak az érzelmek, mikor Klaus megigézett, mert MEGTEHETTE! - bár az elején halkan beszélt, a mondandója végét már szinte harsogva fejezte be Stefan, majd közelebb hajolt Elenához, aki igyekezett kiszabadulni a kezeiből, de esélye sem volt ellene.
- Ahogy most én is megtehetem, hogy megigézlek - suttogta a lány fülébe, akit kirázott a hideg a párás, meleg leheletétől.
Stefan belenézett Elena szemeibe, majd közömbösen így szólt:
- Nem fogsz ellenkezni velem. Bármit tehetek veled, kiszívhatom a véred akár az utolsó cseppig, megkérhetlek bármire, te megteszed - igézte meg, majd elégedett mosoly ült ki az arcára, mikor a lány engedelmesen, üres tekintettel ismételte utána: "Én megteszem." .
Elena pánikban rázta a fejét, és könyörögve fordult Stefanhoz.
- Kérlek, ne tedd ezt! Ez nem te vagy. - próbálkozott, de a fiú egyetlen határozott pillantása belé fojtotta a szót. Végül mozdulatlanul, mereven ácsorgott a vámpír előtt, várva, mit kér tőle.
Stefan egy könnyed mozdulattal felkapta, és a vállára dobta a lányt, majd Mystic Falls egy forgalommentes kis utcácskájába suhant vele, egyenesen egy üresen álló raktárba, ami történetesen az ő nevükre volt íratva Damonnel, hogy ha nem biztonságos a Salvatore villa, akkor is legyen hová menniük.
Itt letette, majd így szólt:
- Most pedig megharaplak, és ne is próbáld tagadni, hogy élvezni fogod, pont úgy, ahogy akkor is élvezted, mikor szex közben ittam belőled.
Azzal megragadta a lány nyakát, és a következő pillanatban máris belemélyesztette fogait a sebesen áramló, éltető vérrel teli aortába, kéjesen felnyögve a hirtelen élvezettől, amit a forró, édes, élő vér váltott ki belőle.
Elena mozdulatlanul tűrte, amint a fogak vadul marcangolták a nyakát, terebélyes sebet hagyva rajta, melyből csak azért nem ömlött a vér, mert Stefan nem várta meg, hogy annyi összegyűljön egyszerre.
Mikor a lány nyögött egyet a fájdalomtól, a vámpír ezt a gyönyör hangjának tartotta, és úgy érezte, mégiscsak igaza volt, ez az egész szakítós duma valami csapda vagy vicc volt.
Az övé volt a lány, és bár szerelmet nem érzett, nem érezhetett, a birtoklási vágy megmaradt, és ezzel együtt az ösztön is, hogy magáévá tegye. Nem érdekelte, hogy akarja-e a lány, noha szinte teljesen biztos volt benne, hogy akarja. Hogy is ne akarná, hiszen amióta csak megismerkedtek, Elena szerette, megértette, kívánta őt.
Így aztán letépte róla a felsőt, és mikor a lány felszisszent a hideg levegőtől, és az időközben a fél oldalát vérrel eláztató sebből áradó fájdalomtól, Stefan ezt zöld jelzésnek vette, hogy lám csak, a hűtlen kis nőcskéje mégsem bír ellenállni neki. Ezekkel a gondolatokkal visszahajolt a nyakára, lenyalva a sebet, mielőtt a vér alvadásnak indulhatott volna, és kezei felfedezőútra indultak a lány testén.
Tekintve, hogy Stefannak pár perc elég volt, hogy totálisan felizguljon a vékony, csábító testtől és az illatosan gőzölgő vértől, letépett magáról minden ruhát, majd Elenát a falhoz préselve folytatta az eléggé egyoldalú előjátékot, észre sem véve, hogy a lány, bár semmit nem tett az ellenére, alig bírja visszatartani a szemét égető, fájdalmasan kikívánkozó könnyeket.
Elena még kicsit reszketett, ahogy visszaemlékezett mindarra, ami néhány órával ezelőtt történt.
- Az öcsém egy vérbeli paraszt - állapította meg Damon, egy aprócska mosolyt csalva a lány szája szegletébe. - Viszont igazán érdekel, mit mondtál neki, hogy ennyire kiakadt. Na persze, csak ha el akarod mondani. - A fiú védekezően a levegőbe emelte a kezét.
- Nem, nincs baj...csak közöltem vele, hogy továbbléptem, akárcsak ő tette. És ezen kicsit kiborult.
Damon értetlenkedve vonta össze a szemöldökét.
- Továbbléptél?
- Igen. Ez a kapcsolat abban a pillanatban halálra lett ítélve, hogy Stefan elment Klausszal - magyarázta Elena. - Már vége volt egy jó ideje, de csak most szántam rá magam, hogy mindezt hivatalossá tegyem és a szemébe mondjam. Azonban erre a reakcióra álmomban se számítottam.
- De Elena, biztos vagy te ebben? Mármint ez az őrület nem fog örökké tartani - vetette fel Damon. - Egyszer majd az Öcskös kijózanodik, és vezekelve visszatér hozzád és a mókusaihoz az erdőben, és akkor minden olyan lesz, mint korábban.
- Nem lesz olyan, Damon - ellenkezett a lány. - Őszintén szólva, nem is tudom, hogy akarom -e, hogy minden visszaálljon a régi kerékvágásba. Annyi minden megváltozott ezalatt a néhány hónap alatt, de hisz' ezt te is tudod. Stefan nem képes szeretetre, és én sem szeretek többé...legalábbis nem őt.
- És ez az, amit neki is mondtál?
- Nagyjából. Elmondtam neki a teljes igazságot, őszintén közöltem vele, hogy nem akarom valaki olyanra pazarolni az érzéseimet, aki nem képes viszonozni őket. Úgyhogy elhatároztam, hogy túllépek rajta.
- Valóban? - kérdezte nevetve Damon.
- Ó, valóban, sőt, ami azt illeti, már jelöltem is van.
Damon szívébe fájdalom hasított. Hát Elenának mindenki jó, csak ő nem?
- Tényleg? És ki az? Ismerem? - tudakolta, igyekezve könnyeddé és érdeklődővé tenni a hangját. Bár valójában tényleg érdekelte, ki az, akiről a lány beszélt, már csak azért is, hogy tudja, ki utáljon a következő néhány évszázadban.
- Mmmmm - tűnődött Elena. - Ismered. Elég jól.
- Ez egyre rosszabb - gondolta Damon. - Ha megint összejön a focistával, esküszöm elmegyek bohócnak egy cirkuszba.
- Oké, akkor kitalálom - ajánlotta fel, immár hangosan. - Matt?
- Nem - rázta a fejét Elena.
- Tyler?
- Megint nem. Ráadásul ő Caroline pasija!
- Jól van, na! Attól még lehetett volna.
Elena mindössze a szemét forgatta.
- Lássuk csak...úristen..csak nem Alaric?
- Hülye vagy, Damon? Ő a gondviselőm - viszonozta Elena.
- Én csak találgattam - védekezett Damon. - És ki is fogytam az ötletekből.
- Elég bénán találgatsz, már ne is haragudj - jegyezte meg Elena.
- Vettem észre - horkant fel a fiú. - Legalább annyit mondj meg, hogy viszonozza -e az érzéseidet?
- Remélem - Elena elkomolyodott, suttogóra fogva a hangját. - Nem tudom, képes -e szeretni azok után, ahogy bántam vele.
- Te jó ég, mondd, hogy nem Klausról beszélsz!
- Menj már, Damon! Legközelebb a notre dame-i toronyőrt mondod?
- Talán. De tényleg kifogytam a jelöltekből, úgyhogy muszáj lesz megmondanod.
Elena felpillantott és egyenesen a szemébe nézett. Tekintete olyan érzéseket tükrözött, amilyeneket Damon még soha nem látott benne.
- Komolyan nem tudod?
- Fogalmam sincs. Csak mond el, jó? Ígérem, nem foglak lebeszélni róla, akárki legyen is az.
- Hát jó - sóhajtott Elena. - Csak mert ilyen erőszakos vagy.
- Győzelem! - vigyorgott a vámpír, habár valójában egyre jobban fájt neki a tudat, hogy a lányt, akit úgy szeretett, megint valaki más karjai közt látja majd.
- Hajolj közelebb! - utasította Elena, Damon pedig megtette, amit kért.
- Megígéred, hogy nem mondod el senkinek? - Damon bólintott. Elena előrehajolt, vett egy mély levegőt és fülébe súgta a bűvös szót:
- Te.
 Damon tagjait egy olyan furcsa, bénító érzés járta át, amilyet soha nem érzett. Jóformán megfagyott ültében a vallomás hallatán és képtelen volt elhinni, hogy a valóságban van, és nem egy álomban, amiből soha nem akarna felébredni.
Elena eközben a két kezébe vette az arcát és tanulmányozta szoborszerű vonásait: tekintete a távolba meredt, kerülve a lány pillantását, míg arcizmai merevek maradtak.
- Tessék? - préselte ki végül remegő ajkain. - Elena, április elseje nem most van.
- Ez nem vicc! - bizonygatta Elena, meg sem próbálva visszahúzni magára a lecsúszott lepedőt. - És ezt megmondtam Stefannak is. Azért reagált így, mert közöltem vele, hogy téged szeretlek, és nem őt.
- Mondd még egyszer! - kérte Damon, miután lassan eljutott a tudatáig a szavak jelentése.
- Szeretlek - ismételte Elena mosolyogva. - Tudod, azt vártam, hogy kitalálod, kire gondoltam.
- Soha nem gondoltam volna, hogy ezek a szavak elhagyják a szádat - vallotta Damon, óvatosan megfogva a lány kezeit, amelyek még mindig az arcán pihentek. - És te tényleg azt hiszed, hogy én nem szeretlek?
- Hát, őszintén szólva, nem lepődtem volna meg... azok után, amit tettem veled, hogy elutasítottalak és áltattalak. Sajnálom, hogy így történt és nem várhatom el, hogy...
- Pszt! - Damon a mutatóujját a lány ajkára tette, hogy elhallgattassa. - Akármit tehetnél velem vagy akármit mondhatnál nekem, én akkor is szeretnélek teljes szívemből. Soha nem szerettem úgy senkit, mint téged, soha. Az viszont, hogy te is így érezz irántam, nem tűnt többnek, mint egy halálosan gyönyörű álom. Fogalmad sincs, mit érzek most, hogy ez valóra vált.
- Mit? - kíváncsiskodott a lány.
- Olyan felemésztő szerelmet, ami átjárja a testem - kezdte Damon, parázsló tekintetével foglyul ejtve a lányt. - Annyira szeretlek, hogy azt leírni nem tudom. Te vagy minden vágyam, a legszebb álmom, az emberségem, az életem, a levegőm... te vagy az, aki életet lehel az élettelen testembe. Legszívesebben megcsókolnálak és letépném rólad azt a lepedőt, majd odakötöznélek az ágyamhoz, és soha többé nem engednélek ki onnan.
- Tégy így! - Elena arca felragyogott, ahogy belenézett Damon szenvedélytől elsötétült szemeibe. - Hiszen úgy is meztelen vagyok...
- Hmm, akkor ezt használjuk is ki, javaslom! - csillant fel a fiú szeme. Noha még mindig nem tudta elhinni, hogy ez történik vele, nem mert reménykedni, nem tudta, mi változott meg olyan hirtelen Elenában, pillanatnyilag nem is érdekelte. Csak a jelennek akart élni, ahogy mindig is tette. Félretolta hát kétségeit, és a következményekre fittyet hányva lehajolt, hogy megcsókolja a lányt.
Ajkaik forró csókban olvadtak össze, amint próbálták belesűríteni, amit szavakkal nem lehet elmondani. A felemésztő szerelmet, a színtiszta, édes vágyat. Nyelveik vadító táncot jártak egymás körül, miközben Elena elkezdett Damon pólója alatt matatni kezeivel.
A fiú erre egy mozdulattal áthúzta a fején a ruhadarabot, és azzal a lendülettel át is hajította a szobán, oda se nézve. Csak az számított, hogy újra csókolhassa a lányt, aki, amint lekerült a póló Damonről, kiéhezve vetette magát a srác izmaira. Kezei lázasan járták be mellkasának, kockás hasának, hátának hegy-völgyeit, még jobban felszítva a fiú vágyát, aki kezdte elveszíteni a kontrollt.
Mivel félt, hogy ha egyszer elborítja az agyát a köd, fájdalmat okozhat a lánynak, aki rendkívül törékeny hozzá képest, igyekezett visszafogni magát. Tudta, hogy előbb fel kell készítenie Elenát a teste befogadására. Így elhúzódott tőle, amit a lány tiltakozó morranással vett tudomásul, és kétoldalt megtámaszkodva az ágyon Elena mellett lehajolt, szájával épp csak egy pillanatra érintve az ajkait, majd lesiklott az állára, végig a nyakán, ahol a lepedő anyagába ütközött.
Mielőtt a lány bármit is reagálhatott volna, fogai közé kapta az anyag szélét, és fejének egy gyors mozdulatával lerántotta a lány mellkasáról és hasáról a fehér leplet, megpillantva így a legcsodásabb testet, amit valaha látott. Katherine nem számít, mert bár őt is szerette, nem ismerte úgy, mint Elenát, nem érezte iránta ezt az elsöprő szenvedélyt. Szerette és kívánta őt is, lehetetlen tagadni. De annyira más volt a mostani szituáció. Vámpírképességeivel sokkal részletesebben érzékelte a lány testének tökéletességét, mély szerelme még szebbé tette szemében Elenát.
Ahogy szemeivel szinte falta a lány testét, borzongás futott végig Elena gerincén. Az a pillantás! Szinte égette a bőrét. Mint valami lézer. Ahol a fiú szemeit magán érezte, mintha felforrósodott volna a bőre, bizsergető érzést hagyva maga után. Bár Damon még meg sem érintette, Elena érezte, hogy máris nedves ott lent.
Mikor  a fiú kigyönyörködte magát annyira, hogy képes volt elszakítani a pillantását a hibátlan, bársonyos bőrtől, lehajolt, és szájával járta be azt az utat, amit az imént a szemével, kéjes nyögéseket csikarva ki ezzel Elenából.
Hosszasan nyalogatta a melleit, ujjait pedig lassan végigfuttatta a lány oldalán, lecsúsztatva maguk között Elena szemérméhez. Beletolta a nedves, mégis oly szűk hüvelybe egy ujját, majd lassan mozgatni kezdte, hogy a lány felkészüljön az egyesülésre. Hamarosan a második ujj is csatlakozott, édes gyötrelmet okozva ezzel mindkettejüknek.
Mikor Elena megfeszítette magát a benne mozgó, izgató ujjak körül, ahogyan közeledett a csúcshoz, Damon érezte, hogy nem bírja tovább. Most már biztosan készen áll a lány a testének befogadására. Ennél többet aligha tehetne, úgy hogy közben ráadásul ne őrüljön meg. Most is kínban préselte kőkemény, meredező szerszámát a matrachoz, hogy csillapítsa magát, és ne hatoljon azonnal vadul a lányba, széthasítva szűk hüvelyét.
Ám amint Elena éhesen, követelőzően rángatta a bicepszét, hogy közelebb húzza magához, és kezei már a farmer derekán matattak, úgy érezte, elérkezett az idő. Vámpírsebességgel letépte magáról a nadrágot, és vastag, fájdalmasan kemény péniszét a lány lábai közé nyomta, még nem hatolva be, de alig egy hajszálnyira a bejárattól.
- Biztos vagy benne? - kérdezte meg önuralmának utolsó morzsáiba kapaszkodva, noha félő volt, hogy ha a lány nemleges választ ad, ő akkor is magáévá teszi.
- Teljesen - morogta a lány, és közben már húzta is magába Damont, puha, kecses ujjait a fiú farka köré fonva, akinek nagyon nehezére esett nem azonnal odaélvezni.
Halkan morogva, minél lassabban nyomta ágaskodó férfiassága végét a selymes, forró járatba, szép fokozatosan tövig merülve benne. Próbált pár pillanatig mozdulatlanul maradni, hogy a lány megszokhassa méretét, de Elena mozgatni kezdte a csípőjét, megnehezítve ezzel a dolgát.
Egy szisszenéssel megadta magát a vágy hullámainak, amelyek kezdték elborítani az agyát. Hátrébb húzódott, majd egy hirtelen mozdulattal visszazuhant, mélyen a lányba döfve szerszámát. Egyre gyorsuló mozgással pumpált Elena combjainak bölcsőjében, remélve, hogy nem okoz fájdalmat a lánynak, de képtelen lévén megállni, vagy lassítani, hogy meg is kérdezze.
Ám úgy tűnt a lány nem bánja az őrült rohamot, sőt, Damon nemsokára érezte, hogy hüvelyének izmai többször megfeszülnek hímtagja körül, éhesen a magjára. Elena magán kívül dobálta fejét a párnán, csukott szemmel, néma sikolyra nyíló szájjal jutva el a csúcsra.
A tudat, hogy sikerült kielégítenie a lányt, az érzés, ahogy mélyen meleg barlangjában járt a farka, míg ott feküdt alatta a saját vágyától, kéjtől kiütött Elena... Mindezek együttes hatására egy erőteljes döféssel felnyársalta a lányt, belelövellve forró magját, jóformán véresre harapva szájának belsejét, hogy ne kiáltson fel.
Mikor kiürült, remegve a lányra hanyatlott, de azonnal le is gördült róla, hogy ne nyomja agyon a súlyával gyenge, emberi testét. A testet, amely akkora gyönyörben részesítette, mint még soha semmi.
Aggódva  pillantott fel Elena arcára, a megbánás, a fájdalom jelei után kutatva. De csak színtiszta örömöt, kielégültséget látott ott. És ami a legjobban meglepte, szinte letaglózta, szerelmet. Csodálkozva, hogy a lány még ezek után is itt van vele, odahajolt, és gyengéden megcsókolta puha, a vad rohamoktól és harapdálástól kissé megdagadt ajkait.
- Szeretlek - suttogta Elena, lágyan végigsimítva a fiú arcát.
- Akárcsak én - viszonozta az, ismét közelebb hajolva egy újabb csók reményében. Azonban mielőtt még bármi is történhetett volna, egy gúnyos hang visszarángatta őket a valóságba.
- Ó, milyen romantikus! - A két szerelmes felkapta a fejét és megpillantották Stefant, aki az ablakpárkányon ült. - Egész jó kis show-t produkáltatok itt az imént.
- Te perverz állat! - üvöltötte Elena, igyekezve beburkolni magát a takaróba. - Még van képed idejönni azok után, amit tettél?
- Miért, a bátyámnak van képe lenyúlni az én barátnőmet?
- Állj le, Stefan, most azonnal, vagy én állítalak le - vicsorgott rá Damon, védekezően maga mögé tolva Elenát.
- Juj, már meg is ijedtem - gúnyolódott Stefan, majd egy szempillantás alatt az ágy mellett termett és eltörte Damon nyakát.
- NE! - ordította Elena, tehetetlenül figyelve, hogy szerelme marionett-bábu módjára csuklik össze mellette.
- Hát ez túl egyszerű volt - jegyezte meg Stefan, majd éhes, vad pillantásával Elenára nézett. - Most pedig te jössz, hűtlen ribanc! - közölte, és ledobta magát az ágyra, letépve a lányról a takarót.
- Ne, Stefan, ne! - könyörgött Elena, de akkor már késő volt. Stefan arca elváltozott és borotvaéles szemfogaival egy pillanat alatt a lány nyakának sima bőrébe harapott...
- NE!!! - Elena verejtékezve ült föl az ágyban, szaporán kapkodva a levegőt. - Csak egy álom volt...csak egy álom volt... - nyugtatta magát. Miközben kezdett lenyugodni, körülnézett a helyiségben, és észrevette, hogy Salvatore-ház egyik szobájában fekszik. Ekkor már kezdett derengeni neki, hogy is került oda...
- Jól vagy? - kérdezte egy aggódó hang, amelynek tulajdonosa egyik karjával éppen átölelte a derekát. Elena hátranézett, és megpillantotta az ágy másik oldalán fekvő, félmeztelen Damont.
- Most már igen - bólintott Elena kicsit bizonytalanul. - Rosszat álmodtam. Nagyon rosszat.
- Gyere ide - kérte Damon, kicsit kitárva karjait. A lány nem is tétovázott, hanem boldogan feküdt vissza szerelme karjai közé. Damon gyengéden simogatni kezdte a haját, amin nyugtatólag hatott rá. Kezdte úgy érezni, hogy nem is volt olyan rémisztő az az álom. - Elmondod, mit álmodtál?
- Azt, hogy Stefan megharapott, sőt, előtte meg is akart erőszakolni. De most más volt, mint a múltkor: azért harapott meg, mert bevallottam neki, hogy téged szeretlek - summázta Elena. - Ráadásul még eltörte a nyakad is, amikor megpróbáltál megvédeni.
 - Szerencse, hogy csak egy álom volt - mosolygott Damon. - Viszont aggaszt, hogy még mindig arról álmodsz, ahogy Stefan megharapott. Már lassan két éve történt.
- Tudom - sóhajtott Elena. - Viszont nem vagyok képes elfelejteni. Ha akkor nem vagy ott és nem mentesz meg...
- De ott voltam, és megmentettelek - szakította félbe Damon. - Ne gondolkozz azon, hogy mi történt volna... Stefan elment, és nagyon úgy fest, hogy egy ideig nem jön vissza. Azonban ha visszajön, ha nem, megígérem neked, hogy soha többé nem fog bántani.
- Még szerencse, hogy te itt vagy nekem. Nem is tudom, mi lenne velem nélküled.
- Én meg sem próbálom elképzelni úgy az életemet, hogy te nem vagy benne. Ahhoz túlságosan szeretlek.
- Én is szeretlek - felelte Elena, egy gyengéd csókot nyomva a fiú ajkaira.
- Aludj vissza - javasolta Damon, kezével Elena hasát simogatva. - Garantálom, hogy valami szépet fogsz álmodni.
- Jó éjszakát, Damon - mondta Elena, miután egy jó nagyot ásított.
- Neked is, szerelmem - viszonozta Damon, megcsókolva a homlokát. És azon az éjjelen Elena valóban szépeket álmodott, hiszen nincsen szebb álom annál, mintha a szerelmed karjai közt lehetsz életed végéig.
Íme a legújabb Delena szösszenetünk! Nagyon remélem, hogy mindenkinek tetszett. Véleményeknek ezúttal is örülünk, sőt, kifejezetten kíváncsiak vagyunk arra, rájöttök -e, melyik részt ki írta. Elárulom, nem lesz nehéz! :) - HexiTVD