2x08 Születésnap

Korhatár: 16
Jegyzet: Ígéretemhez híven jóval több Delena-pillanatot "pakoltam" ebbe a részbe, mint az előzőbe. Készüljetek fel - irány a trópusok! És hogy miért? Lentebb kiderül!


VIII. fejezet - Születésnap

- Tudod, mindig is úgy gondoltam, hogy ezek a közös utak közelebb hoztak bennünket - szólalt meg Elena, az elsuhanó tájat figyelve. - Ez a motel pedig kifejezetten kellemes emlékeket ébresztett bennem egy bizonyos helyről Coloradoban.
- Hmmm..szép emlékek - mosolyodott el Damon, barátnőjére pillantva. Mondani sem kell, hogy a georgai kiruccanás tökéletesen sikerült. Végre volt két napjuk, amikor ismét csak egymással törődhettek és tovább építhették amúgy is tökéletesen működő kapcsolatukat.

- Megint olyan volt, mintha újból átéltem volna az első alkalmunkat - jegyezte meg Elena, miután légzésük visszaállt a normál ütemre. Éppen egymás karjaiban feküdtek abban a motelszobában, ahol éjszakára megszálltak, nem viselve mást, mint a testüket elfedő, vékony lepedőket.
- Már nekem is volt ilyesmi érzésem - válaszolta Damon, gyengéden simogatva ujjaival a lány gerincét, aki halk, elégedett sóhajtásokat hallatott.
- Hiányzott ez...azok az idők, amikor csak mi vagyunk, semmi dráma, semmi természetfeletti, csak te meg én. 
- Pontosan ezért gondoltam, hogy jó ötlet lenne ez a kirándulás - viszonozta Damon. Egy ideig csendben feküdtek, egymás összekulcsolt ujjaival játszadozva. Elena nem bírta megállni, hogy ne csodálja meg újra és újra az ujján csillogó jegygyűrűt.
- Tetszik? - kérdezte Damon, a lány boldogságtól sugárzó arcát tanulmányozva.
- Gyönyörű.
- Tudod, ennek a gyűrűnek is megvan a maga története.
- Igen?
- De még mennyire. Életem legborzalmasabb időszakában vettem - kezdte Damon. - Azután, amikor Bonnie születésnapján közölted velem, hogy fogjam már végre föl, hogy egyáltalán nem érdekellek, elhagytam a várost, bár ezt bizonyára tudod. Sőt, nem is elhagytam, hanem egyenesen elmenekültem. Meg sem álltam Velencéig. Nem részletezném, mi történt, vagy hogy mire készültem, az nem lényeges most. Nagyjából egy hét múlva Caroline felhívott és előadta nekem a tervét a gyűrűlopásról. Akkor először kezdtem el reménykedni abban, hogy talán mégis visszakaphatlak. Azonnal vissza akartam térni Mystic Fallsba, így rögtön az első gépre meg is vettem a jegyet. Amikor várakoztam a repülőtéren, megpillantottam egy ékszerboltot. Csak kíváncsiságból megnéztem a kirakatot és rögtön kiszúrtam ezt a gyűrűt. Olyan volt, mintha vonzott volna magához, azt éreztette velem, hogy meg kell vennem. Ezért megvettem és elhatároztam, hogyha majd egyszer, valamikor, újra együtt leszünk, ezzel kérem meg a kezed.
- Ez olyan romantikus történet - mosolygott Elena, egy édes csókot nyomva szerelme ajkára, amely pillanatok alatt hevesebbé és szenvedélyesebbé vált, majd a két vámpír ott folytatta, ahol néhány perccel azelőtt abbahagyták.

Damon egész nap azon volt, hogy elterelje Elena figyelmét a születésnapjáról és úgy látszott, hogy sikerrel jár, ugyanis a lánynak eddig eszébe sem jutott, hogy aznap mit is kéne ünnepelni.

- Sosem unom meg ezt a látványt - sóhajtott Elena, megbabonázva nézve a felkelő napot. A motel tetején ültek, és egymást átölelve figyelték a napfelkeltét. Damon halkan hümmögött valamit, kicsit elfordítva a fejét, hogy a lány ne lássa az arckifejezését. Azonban ő természetesen észrevette, hogy barátjával nem stimmel valami. - Mi a baj, Damon? - tudakolta, óvatosan maga felé fordítva az arcát. Hüvelykujjaival gyengéden simogatta a fiú tökéletes vonásait, aki érzelmektől túlcsorduló tekintettel nézett rá.
- Semmi...csak, hogy mondjam...a napfelkelte már nem ébreszt bennem olyan kellemes érzéseket - válaszolta végül, szárazom felnevetve a mondat végén. Elena megértette a célzást.
- Nézd, Damon - kezdte Elena. - Tudom, hogy képtelen vagy kiverni a fejedből, azt a napot, sőt, tökéletesen megértem, hogy mennyire fáj neked erre gondolni. De kérlek, hidd el, hogy soha többet nem kell átélned olyasmit. 
- Csak elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha aznap egy órával később ébredek fel. Bizonyára mindketten halottak lennénk.
- De időben jöttél és megmentettél, ezért pedig nem lehetek elég hálás neked. Soha, senki nem éreztette velem, hogy ennyire fontos vagyok számára. Egyedül te vagy az az ember, aki képes volt rávenni, hogy ne legyek öngyilkos... - Damon halványan elmosolyodott, és szorosan átkarolta a lány vállát.
- Rengeteg mindent megtanultam aznap - mondta. - Rájöttem arra, hogy nélküled nem tudnék létezni...rájöttem, hogy mennyire az életemmé váltál. A gondolat, hogy örökre elveszítelek egy életre beleégett a szívembe.
- Sajnálom, hogy ez történt - viszonozta Elena halkan. - Megígérem neked, hogy soha többé nem kell átélned ilyesmit. - A fiú a szemébe nézett és látta, mennyire komolyan beszél.
- Szeretlek, Elena. Jobban, mint gondolnád.
- Én is szeretlek - felelte a lány, fejét Damon vállára hajtva, majd csendben tovább nézték a napfelkeltét.

 Hamarosan megérkeztek Mystic Fallsba.
- Remélem, Logan nem szedte szét a házat - jegyezte meg Damon nevetve. - Ahogy őt ismerem, egyáltalán nem lehetetlen.
- Hát, kívülről még áll - állapította meg Elena, amikor kiszálltak a kocsiból.
- Ó, az még nem jelent semmit - legyintett Damon, megragadva a kilincset. - Csak utánad - tette hozzá, udvariasan maga elé engedve Elenát. A lány gyanútlanul lépett be a teljesen elsötétített házba, de még mielőtt bármit is szólhatott volna, hirtelen felgyulladtak a fények és megpillantotta az összes barátját, ahogy kórusban ezt kiabálják:
- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, ELENA! - Elenának még a lélegzete is elállt. Teljesen kiment a fejéből, hogy aznap van június 22-e.
- Nagyon boldog szülinapot! - Caroline jelent meg mellette, egy óriási vigyorral az arcán. Egy szempillantás alatt a nyakába vetette magát, hogy megölelje.
- Te jó ég...teljesen kiment a fejemből! - ámuldozott Elena, fogadva a gratulációkat. - Le merem fogadni, hogy te végig tudtad!
- Naná - felelte Damon, arcán egy önelégült mosollyal. Gyorsan magához húzta őt és gyengéden megcsókolta. - Boldog születésnapot, szerelmem!
- Viccelsz, nem volt hajlandó megengedni, hogy meghívjam az egész várost - panaszkodott Care. - Pedig az sokkal nagyobb buli lett volna...
- Hidd el Caroline, ez így tökéletes - bizonygatta Elena.
- Na, Elena, készen állsz az ajándékozásra? - érdeklődött Bonnie, egy ajándékokkal teli asztalra pillantva.
- Szerintem kezdje Damon - javasolta Caroline.
- Nagyon remélem, hogy csak valami csekélységet vettél - figyelmeztette Elena barátját, aki rejtélyesen elmosolyodott.
- Ó, hát persze..csak egy kis csekélység - nyugtatta meg a lányt, majd elővett egy kis, kék dobozt nadrágja zsebéből. - Boldog születésnapot! - Elena kíváncsian vette el a dobozkát, azt találgatva, vajon mi lehet benne. Azonban amikor felnyitotta, valami olyat látott benne, amire nem számított.
- Egy kulcs? - tudakolta értetlenül, a kis, ezüstös kulcsot vizsgálva, amely egy kulcstartón lógott.
- Nézd meg közelebbről - tanácsolta Damon, megforgatva Elena kezében a tárgyat. Csak ekkor vette észre, hogy egy kerek gomb van a kulcstartó közepén.
- Na jó, én ezt hivatalosan is nem értem.
- Nyomd meg! - unszolta Care, pontosan tudva, mit jelent az ajándék, hiszen két nappal azelőtt megtudta Damontől, mit is vett Elenának. A lány úgy tett, ahogy kérték, és abban a pillanatban, hogy megnyomta a gombot, egy hangos, dudaszerű hang zendült fel valahol az udvaron.
- Te jó ég! - Elena ekkor értette meg, minek a kulcsát kapta meg éppen, így rögtön kirohant az ajtón, a hátsó kert irányába, ahol az ajándéka parkolt: egy vörös, nyitott tetejű sportkocsi. - Úristen - nyögte, hitetlenkedve bámulva a gyönyörű autóra.
- Tetszik? - érdeklődött Damon, aki időközben a többiekkel együtt kiért az udvarra.
- Nem találok szavakat - vágta rá Elena, arcán az őszinte boldogság mosolyával. Egy szempillantás alatt Damon nyakába ugrott és szenvedélyesen megcsókolta. Eközben a többiek szájtátva bámulták a járgányt, amit Elena kapott.
- Ember, ez egy Lexus - jegyezte meg Tyler, oldalba bökve Mattet.
- Egy kisebb fajta vagyon - helyeselt Matt, álmodozva nézve a kocsit. Elena és Damon pedig csak állt egymással szemben, olyan szerelemmel a tekintetükben, amilyet nem lát minden sarkon az ember.

XOXO

- Készen állsz már? - kérdezte Stefan Connort, amikor újra találkoztak.

- Majdnem. Nekem is szükségem van felkészültségre, mielőtt egyedül letámadok egy csapat vámíprt - horkant fel a vadász. - Ha jól gondolom, te nem tervezed, hogy segítesz majd.

- Maradunk az eredeti tervnél. Én megpróbállak majd megölni, legalábbis majd úgy teszek, mintha ez lenne a célom. Ezután pedig megmentem Elenát, te pedig azt csinálsz Damonnel, amit akarsz.

- Csak aztán nehogy rosszul süljön el a dolog. Mert ha egy pillanatra is azt látom, hogy átversz, abban a minutumban megöllek - mondta Connor. - Értve vagyok? - Stefan egyáltalán nem vette fel a fenyegetést.

- Nyugi, nem verlek át. Tudod a szándékaim, és kell a segítséged. Neked viszont rám van szükséged, akkor miért is vernélek át?

- Nem bízom a vámpírokban - vetette oda a vadász.

- Nem kértem a bizalmadat - vont vállat a fiatalabb Salvatore. - De akkor is elvárom, hogy betartsd az alku rád eső részét.

- Tartom a szavam. Senki sem jut ki élve onnan.

XOXO

6 nappal később...

A napok gyorsan szálltak Elena születésnapja után, teljes békében, nyugalomban és boldogságban. Elena egyre növekvő izgalommal ébredt a következő jeles napon, június 28-án reggel. Elhatározta, hogy aznap mindenképpen ő ébreszti Damont, aki még mindig mélyen aludt mellette. Óvatosan lehúzta a meztelen felsőtestét fedő takarót, hogy könnyebben elérhető legyen számára, majd hozzálátott, hogy apró, gyengéd csókokkal halmozza el a hasát, majd a mellkasát, egyre feljebb haladva. Damon szinte azonnal felébredt hála a hirtelen jött édes élvezetnek, és halk sóhajtásokkal jelezte, mennyire élvezi barátnője kényeztetését. Szépen, lassan a lány, elérte ajkait, hogy végre egy szenvedélyes, forró csókban egyesülhessenek.
- Mmmmm...minek köszönhetem ezt az ébresztést? - kérdezte Damon, felnyitva szemeit.
- Boldog születésnapot! - vigyorgott Elena, csábítóan végigsimítva a fiú mellkasát.
- Honnan tudod? - lepődött meg Damon, kisimítva egy tincset Elena hajából.
- Két éve ismerjük egymást, ezután nyilvánvalóan tudom, mikor van a születésnapod!
- Jól van, na, mindössze nem vagyok hozzászokva, hogy felköszöntsenek.
- Akkor szokj hozzá! - tanácsolta Elena. - Most pedig kelj fel.
- De miért? Ha egyszer nekem van születésnapom, nem csinálhatok azt, amit akarok? Jelen esetben egész nap ki se akarok kelni ebből az ágyból és csak veled szeretnék foglalkozni.
- Hát, megfontolandó ajánlat, de jobb terveim vannak. Na, pattanj, oda akarom adni az ajándékomat.
- Még ajándékot is vettél? - ráncolta a homlokát Damon.
- Most komolyan kiakadsz egy ajándéktól, amikor te egy sportkocsit vettél nekem?
- Oké, te nyertél.
- Szuper! - lelkendezett Elena, majd visszaült Damon mellé az ágyra, kezében egy borítékot tartva. - Boldog szülinapot, Damon! - A fiú felvonta a szemöldök a boríték láttán.
- Ugye nem az van benne, amire gondolok?
- Garantáltan nem! - rázta a fejét a lány. Damon kinyitotta, és legnagyobb meglepetésére két repülőjegyet talált benne.
- Elutazunk? - tudakolta mosolyogva, sőt, a vigyor még nagyobbra nőtt az arcán, amikor meglátta a célállomást. - Rio de Janeiro?
- Rio de Janeiro - helyeselt Elena.
- Ez fantasztikus! - kiáltott fel Damon, majd felkapta Elenát és pörögni kezdett vele. - Csak te meg én, ugye?
- Csak mi ketten. Örülsz?
- Fogalmad sincs, hogy mennyire! - nevetett Damon, majd letette a lányt, hogy könnyebben megcsókolhassa.
- Most pedig pakolj, mert nincs sok időnk - utasította Elena, miután elváltak. - Egykor indul a gép.
- Igenis, főnök - Damon színpadiasan tisztelgett, majd hozzálátott cuccai elpakolásához.

XOXO

- Hé, Logan! - kiáltotta Damon másfél órával később, amikor már mindketten indulásra készen álltak a ház bejáratánál.

- Igen? - A srác egy szempillantás alatt mellettük termett, vigyorogva szárítva egy törölközővel vizes haját. Egy szűk, sötét farmert viselt, illetve még egy annál is szűkebb, fekete atlétát, amely szemmel láthatóan kiemelte tökéletes izomzatának íveit.

- Elmegyünk egy pár napra, úgyhogy kérlek, ne gyújtsd fel a házat - kérte Damon, vállon veregetve barátját. - Amúgy meg tied a kecó. Ha pedig az Öcsi hazajön, akkor nyugodtan mondd meg, hogy én hívtalak meg.

- Rendben - bólintott Logan, lazán vállára vetve a törülközőt. - Amúgy boldog szülinapot, ember! Megkérdezhetem, ezúttal hová mentek?

- Rióba! - felelte Elena büszkén mosolyogva.

- Azta, ti aztán tudtok élni! De nem akarlak feltartani benneteket, menjetek nyugodtan a kis romantikus nyaralásotokra. Mondnám, hogy vigyetek óvszert, de hát... - búcsúzott Logan, becsukva utánuk az ajtót. Ellenben ő sem maradt sokáig a házban, hiszen már régóta tervezte, hogy meglátogatja Jennát, ugyanis korántsem fejezték be, amit legutóbb a Grillben elkezdtek.

XOXO

- Istenem, egyszerűen nem hiszem el, hogy ezt mind megtetted értem - sóhajtott Damon, Elena haját simogatva. Már pár órája ültek a repülőn, egyre közelebb érezve magukat Brazília leghíresebb metropolisához. 

- A világ legjobb pasijának a legeslegjobb ajándék dukál - vont vállat Elena, élvezve a fiú közelségét. Kényelmes csendben üldögéltek, egy pillanatra sem szakítva meg testük kontaktusát: kezük összekulcsolva pihent Damon ölében, míg Elena fejét barátja vállán nyugtatta. Pár perc múlva megszólalt a kapitány hangja a rádión keresztül, amit a biztonsági övek becsatolását jelző színes ikon hangos felvillanása kísért:

- Hölgyeim és Uraim, megkezdjük a leszállást Rio de Janeiro Tom Jobim nemzetközi repülőterére. A célállomáson jelenleg napos, meleg időjárás várja Önöket, a hőmérséklet 90 °F körül mozog, továbbá teljes szélcsend uralkodik. Remélem, kellemesen utaztak és köszönjük, hogy az American Airlinest választották. A Rióba érkezőknek kiváló időtöltést, az átszállóknak további kellemes utazást kívánunk.

Elena izgatottan Damonre mosolygott, majd mindketten egyszerre néztek ki az ablakon. Ahogy a gép szépen, lassan ereszkedni a kezdett, úgy bukkant elő folyamatosan a vékony felhőréteg alól Rio de Janeiro gyönyörű körvonalai. Már látszott a jellegzetes, kúp alakú Cukorsüveg-hegy, illetve élesen kivehetőek voltak a tenger mélykék, fodros hullámai.

- Odanézz! - Elena követte Damon tekintetét és megpillantotta a Corcovado-hegy tetején álló, világhíres, gigantikus Megváltó Krisztus-szobrot.

- Elképesztő - lehelte a lány, csillogó szemeivel igyekezve minél többet magába szívni az alattuk elterülő, varázslatos városból.

- Isten hozott Brazíliában - vigyorgott Damon, óvatosan megszorítva a kezét.

XOXO

Matt számtalanszor próbálta meggyőzni magát a Salvatore-házba vezető rövidke útja során, hogy helyesen cselekszik, de mégis, amikor bekopogtatott a bejárati ajtón, még mindig nem volt teljesen meggyőződve arról, amit cselekedni készült. Végül csak bekopogott, azonban nem érkezett válasz, így belépett a tágas nappaliba.

- Damon? Elena? - kiáltotta, habár nem az idősebb Salvatore vagy az ex-barátnője volt az, akit látni akart. - Logan? - Semmi válasz. A ház kongott a ürességtől, ezt hamar észrevette, annak ellenére, hogy nem rendelkezett hiper-szuper vámpírhallással. Éppen, mikor menni készült, valaki belépett az ajtón. Pont az a valaki, akit mindenképpen el akart kerülni.

- Matt? Te mit keresel itt? - hallatszott Rebekah hangja.

- Csak Logant kerestem - válaszolta gyorsan a fiú, igyekezve feltűnésmentesen egy párna mögé rejteni a kezében lévő dobozt. Rebekah persze észrevette a mozdulatot, de egyelőre nem firtatta az esetet.

- Érdekes. Én is pont vele akartam beszélni - jegyezte meg az ős, lehuppanva az egyik fotelban. - És hogyhogy beszélni akartál vele?

- Hát, öhm..nem fontos - legyintett Matt, majd kissé esetlenül feltápászkodott.

- Jaj, Matt, most ugye nem fogsz hülyének nézni? - sóhajtott Rebekah. - Láttam azt a dobozt a kezedben, úgyhogy feltételezem, hogy Logannak akartad odaadni.

- Én csak...

- Na jó, elárulod, mi az a doboz, amit annyira szorongatsz a kezedben?

- Nem, azt nem lehet... - ellenkezett Matt, de belátta, hogy nincs esélye ebben a vitában, így odadobta a dobozt a lánynak. - De én csak találtam...sőt, semmi közöm hozzá! - Rebekah először fölényes arccal fürkészte a dobozt, majd arckifejezése egy pillanat alatt drasztikusan elváltozott, amikor is kinyitva rájött, mit is tart a kezében.

- Te jó ég!- sikoltott fel. - Ez hogy került hozzád?! - tette hozzá üvöltve, érezve, hogy arca felveszi ragadozó ábrázatát.

- Találtam - felelte Matt, állva a vámpír gyilkos pillantását. - A Grill konyhájában volt egy befalazott üreg, abban volt.

- De hát...ezt a szobám padlója alatt tartom - értetlenkedett Rebekah, miután Matt arcáról leolvasta, hogy valóban nem lophatta el tőle a dobozt, amit már hosszú évszázadok óta őriz. - Valaki ellopta és becsempészte oda, hogy majd egyszer megtalálják. - Matt lesütötte a szemét és hallgatott, sejtve, hogy melyik kérdés következik. - Elolvastad, mi?

- Nem az egészet. Viszont eleget ahhoz, hogy sok mindenre ráébredjek.

- És ezt akartad odaadni Logannak? - hüledezett Rebekah. - Mekkora szerencse, hogy véletlenül megláttam nálad! Most pedig esküdj meg, hogy soha, senkinek nem beszélsz óla, világos? - tette hozzá, jóval fenyegetőbb hangnemben.

- Megígérem - sóhajtott Matt, ezúttal valóban felállva a kanpéról. - Azt hiszem, nekem nincs is több dolgom itt.

- Várj, mire jöttél rá?

- Semmire...csak arra, hogy te nem vagy több, mint egy lány, aki ezer éven át kereste a szerelmet és az elfogadást, csak ezt nem akarja belátni - viszonozta, majd magára hagyta a döbbent őst.

XOXO

- Gyönyörű - sóhajtott Elena, fejét kényelmesen Damon vállára hajtva. Már este volt, és inkább úgy döntöttek, hogy a hotelba való becsekkolás után inkább megcsodálják az egyik kilátóból a kivilágított Rio de Janeiro szépségét. Valóban olyan lélegzetelállító város volt, mint amilyennek leírták: nyüzsgő és izgalmas, varázslatos és elképesztő.

- Nincs kedved elmenni egy étterembe? - érdeklődött Damon, miután kigyönyörködték magukat.

- Szívesen - mosolygott a lány. - Elvégre még mindig szülinapod van! - Megfogták egymás kezét és elindultak a jellegzetes, szűkös utcákon egy szimpatikus étterem után kutatva. Habár már tíz óra is elmúlt, így is rengeteg ember vette őket körül, de mégis, ez a nyüzsgés nem volt kényelmetlen, sőt, kifejezetten hangulatkeltő volt ennyi ember között sétálgatni. Végül találták egy éttermet, amely élőzenével hirdette magát, és amelynek egy hangulatos kerthelyisége volt. Amint bementek, egy buzgó, tipikusan latin szépségű pincérnő rögtön odakísérte egy szabad asztalhoz, és talán túl kedvesen, de még a rendelést is felvette.

- Csupa szexi nő - vigyorgott Damon a nő után, mire Elena jó erősen lábon rúgta.

- Nekem egyáltalán nem szimpatikus - jegyezte meg fújtatva.

- Hoppá, valaki féltékeny - nevetett Damon, mire barátnője szimplán a szemét forgatta. Ekkor egy magas, kidolgozott izomzatú, fiatal latin pincér jelent meg az asztaluknál, szervírozva az italokat.

- Boa Noite! - köszöntötte őket kedvesen, bár ez a gesztus inkább Elenának szólt. - Mit hozhatok enni?

- Kérnénk ketten egy Guacamolét előételnek - morogta Damon kedvtelenül, nem díjazva a pincér fülig érő mosolyát, amit az ő menyasszonyának szánt. - Utána pedig egy csirkés tortillát kérnék.

- Sim, senhor - bólintott a pincér, majd visszafordult Elenához, újból felvillantva az előbbi mosolyt.

- Nekem egy mazsolás-pulykás tortilla lesz - mosolygott vissza rá a lány, majd hozzátette. - Obrigado.

- Ez meg mi volt? - csattant fel Damon, amikor a férfi hallótávolságon kívülre került.

- Miről beszélsz? - adta az ártatlant Elena, miközben szívószállal szürcsölte a Margaritha koktélját.

- Miért flörtöltél azzal a bájgúnárral? 

- Ó, valaki féltékeny - visszhangozta barátja korábbi szavait Elena, játékosan elmosolyodva.

- Szóval erre megy ki - horkantott a fiú. - Engem akarsz idegesíteni.

- Talán - vont vállat a lány, amivel még jobban kiakasztotta Damont.

- Úgy. Ez lenne a szuper szülinapom? Ezt kapom a barátnőmtől, pardon, menyasszonyomtól, aki elvileg szeret? - Elena felvonta a szemöldökét, habár tudta, hogy Damon csak szórakozik vele, mégis úgy érezte, hogy be kell bizonyítania neki, hogy csak és kizárólag őt szereti. Ekkor megpillantotta az étterem egyik végében játszó zenekart, akik a vendégek kérésére bármilyen számot szívesen eljátszottak. Így Elena se szó, se beszéd felpattant és odasietett az együtteshez.

- Hé, Lena, hová mész? - kiáltott utána Damon, ő azonban figyelmen kívül hagyta. Odament a zenekar vezetőjéhez, és halkan a fülébe suttogott valamit, sőt, még Damonre is rámutatott egyszer. A középkorú latin férfi lelkesen bólintott és átnyújtotta Elenának a mikrofont. A banda abbahagyta a szamba-zenét, amit eddig játszottak, és egy lassú, mégis olyan ismerős dallamra váltottak át. Damon zavartan nézett barátnőjére, mint minden más vendég, aki időközben magához ragadta a mikrofont és ritmusosan mozogni kezdett a zenére.

Aztán pár másodperc múlva énekelni is elkezdett, Damon legnagyobb meglepetésére.

If I should stay,
I would only be in your way.
So I'll go, but I know
I'll think of you ev'ry step of the way.

And I will always love you.
I will always love you.
You, my darling you. 

Damon ámulva nézett Elenára, aki egy pillanatra sem vette le róla a szemét, miközben a gyönyörű, tisztán csengő hangján énekelte a világ talán legszebb romantikus dalát.

Bittersweet memories
that is all I'm taking with me.
So, goodbye. Please, don't cry.
We both know I'm not what you, you need.

And I will always love you.
I will always love you.
  

Az egész közönség egy emberként sóhajtott fel, amikor Elena megindult Damon felé, s mikor odaért, beült az ölébe, és úgy folytatta a dalt, anélkül, hogy megszakítanák a szemkontaktust.

I hope life treats you kind
And I hope you have all you've dreamed of.
And I wish to you, joy and happiness.
But above all this, I wish you love.

And I will always love you.
I will always love you.
I will always love you.
I will always love you.
I will always love you.
I, I will always love you. 

Elena gyengéden végigsimította Damon arcát, akinek közben könnyek kezdtek gyűlni a szemében. Habár nem volt romantikus alkat, ez a gyönyörű szerelmi vallomás még az ő szívét is megértette. Közben dal már a végéhez közeledett, s a közönség csendes, ritmusos tapssal kísérte az utolsó, szívhez szóló refrént.

You, darling, I love you.
Ooh, I'll always, I'll always love you.  

Ahogy a zene lassan elhalt, úgy kezdett el az egész étterem egy emberként tombolni: kiabáltak, fütyültek, sőt, néhány idősebb hölgy zsebkendőjével törölte a szemét. Való igaz, ritkán hallani olyasvalakit, aki ennyire átéli a dalból áradó végtelen szeretetet. 

- Mert ez igaz, Damon - suttogta Elena, közelebb hajolva hozzá, hogy a homlokuk összeérjenek. - Örökké szeretni foglak - ígérte. Több se kellett Damonnek: lágyan megragadta szerelme nyakát, magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta, ami még nagyobb üdvrivalgást váltott ki az étteremben ülőktől. Még a csinos pincér, akit Damon annyira nem szívlelt, is elérzékenyülve figyelte a pillanatot. Azok ketten annyira szerették egymást, mint rajtuk kívül kevesen, és ez a hihetetlen szerelem lengte be a helyiséget is.

- Örökkön örökké - értett egyet Damon, s szemeiből sugárzott a végeláthatatlan szerelem. Mert ők ketten egyek voltak: egy test, egy lélek...egy szív. 

A következő rész tartamából...

Amíg Damon és Elena minden lehetséges percüket együtt töltik Rio mámorában, addig Stefan és Connor elkezdik megvalósítani a tervüket, amely váratlanul éri Mystic Falls minden lakosát..vagy mégsem? Jeremyt ugyanis meglátogatja valaki, aki megpróbálja figyelmeztetni őt a közelgő veszélyre, de időben érkezik -e a segítség?  

9. rész >>

Ennyi lett volna a nyolcadik rész. Lerövidítettem a fejezetet, hogy drámamentes legyen, így "csak" 3600 szónyi Delenát olvashattatok. Sajnos a következő részekben immár visszatér az általam imádott dráma, félelem és veszély hármas, ami elkerülhetetlenül is érinteni fogja kedvenc párunkat. A szám, amit Elena énekelt, Whitney Houston örök klasszikusa, az I Will Always Love You volt.

Mivel most utazom Angliába, nem ígérhetem meg, hogy pontosan tudom majd tartani magam a menetrendhez, de mindent meg fogok tenni, hogy ne kelljen várakoznotok.

Remélem, tetszett a rész, ha van véleményetek, szívesen elolvasom :)