2x09 A vadász

Korhatár: 18
Figyelmeztetés: Erotikus tartalom
Jegyzet: Újabb fordulóponthoz érkeztünk a történetünk előremenetele kapcsán, így, habár az elején még csak gyülekeznek a fellegek, hamarosan kitör a vihar. De előtte engedtem a Delena-szívemnek és írtam nektek egy tőlem roppant szokatlan jelenetet, ami remélem, ennek ellenére tetszeni fog. Szóval, öveket becsatolni: Kezdődjön a show!


IX. fejezet - A vadász


Damon és Elena őrült módjára tömték magukba a tortillát, igyekezve minél hamarabb kijutni az étteremből, bár ez nem volt könnyű feladat, tekintettel arra, hogy Elena korábbi előadása óta még mindig rengetegen bámulták őket. Amint befejezték, Damon a számla végösszegének nagyjából a háromszorosát hagyta az asztalon, majd villámgyorsan megragadta Elena kezét és kisiettek a kerthelyiségből. Kiérve Damon rögtön ház falának nyomta Elenát, ajkaival szorosan foglyul ejtve az övét, és egy hosszú, szenvedélyes csókcsatába kezdek. Mindketten olyan vadító éhséget éreztek a másik iránt, amit lehetetlen volt puszta csókokkal csillapítani, ők annál jóval többre vágytak. Égető vágyat érezve a fiú bőrének érintéséért, Elena egy egyszerű mozdulattal feltépte az inget, amit viselt, szanaszét repítve ezzel annak gombjait. Elégedetten vette szemügyre az elé táruló látványt, ami csak fokozta benne dolgozó vágyat, s újból megcsókolta Damont, egy fikarcnyit sem veszítve az édes hevességből, és közben kezei bejárták szerelme izmos mellkasát. Damon csak nagyon nehezen tudta leküzdeni az ösztönt, hogy nekipréselje a falnak a lányt, és ott helyben magáévá tegye, de végül sikerült ennyit kinyögnie:
- Hotel. Ágy. Most. - Elena ezt hallva sietve bólintott, majd vámpírsebességüket kihasználva a másodperc törtrésze alatt eljutottak a szállodáig, az ablakon keresztül közelítve meg a szobájukat. Egy szempillantás alatt már az ágyon voltak: Elena lenyomta Damont a párnák közé és a hasán ülve csókolta tovább, kezei közé véve a srác arcát. Miközben nyelveik szövevényes táncban egyesültek, addig a két vámpír villámgyorsan megszabadult immár fölöslegessé vált ruháiktól. Nem akartak mást, csak érezni egymást az összes létező módon, összekapcsolva lángoló testüket és elködösülő elméjüket. Most sem idő, sem lehetőség nem volt, hogy lassan és gyengéden vegyék a dolgokat. Ez most sokkal inkább a szenvedélyről, a vágyról és a soha ki nem mondott ígéretekről szólt. Damon rögtön hozzálátott az előjáték felmelegítéséhez, azaz a lány édes kínzásához, aki semmi mást nem akart, csak őt, a lehető legintimebb módon. A fiú azonban ezt kicsit máshogy képzelte el, lévén imádta, ha a barátnője könyörög, így egyre csak folytatta a harapdálást, csókolgatást Elena testének különböző pontjain.
- Kérlek - nyögte Elena két vággyal túlfűtött sóhajtás között.
- Mit? - vigyorgott Damon, aki eközben Elena hasát csókolta, még inkább remegésre késztetve őt.
- Kellesz. Most.
- Mmmmm - csóválta a fejét Damon. - Ez nem valami meggyőző - tette hozzá, majd egy gyors mozdulattal belehatolt ujjai segítségével. Elena felsikoltott, kezdve elveszíteni a kontrollt.
- Damon...könyörgök.. - próbálkozott újra, nehezen préselve a szavakat.
- Nem elég jó - felelte Damon, egy harmadik ujját is bevonva a munkába, amivel egy újabb sikoltást eredményezett.
- Damon Salvatore, ha most azonnal nem érezlek magamban, esküszöm, hogy soha többet nem fekszem le veled! - fenyegetőzött Elena, visszatartva az előkívánkozó üvöltést. Több se kellett Damonnek, aki nagyon a szívére vette a fenyegetést, és egy szempillantás múlva teljesítette a kérését, elég gyorsan, szinte brutális erővel beléhatolva, jó mélyen elmerülve benne. Elena elégedetten sóhajtott fel, lábait barátja dereka köré kulcsolva. Damon közben még jobban felgyorsította a mozgását, tudva, hogy nem fognak sokáig tartani. És valóban: Elena egy velőtrázó sikoltással elélvezett, körmeit Damon hátába vájva, aki pillanatokkal később követte, a lány nevét hörögve.
- Sajnálom, hogy ez ilyen vad volt - szólalt meg Damon, mikor pár perccel később immár egymás karjaiban feküdtek, még mindig szaporán véve a levegőt. - Csak egyszerűen túlságosan... - Elena azonban elhallgattatta, mutatóujját az ajkaira illesztve.
- Tökéletes volt - nyugtatta meg mosolyogva a lány. - Különben is, előttünk az egész éjszaka! - Damon megengedett magának egy elégedett félmosolyt.
- Szóval akkor hajlandó vagy ezentúl még bármire is velem?
- De még mennyire! - vágta rá Elena, s a csók, amit kezdeményezett, egy újabb szenvedélyes éjszaka megnyitásává vált.

XOXO

Amikor Stefan és Connor elbúcsúzott egymástól, a vadász már készen állt. Egész fegyverarzenálja, amelynek ékessége a Stefantól beszerzett fehér tölgy karó volt, összepakolva várt autója csomagtartójában.
- Két napot kérek - közölte Connor. - Ha késel, az nem lesz annyira feltűnő. Különben pedig minden úgy fog történni, ahogy mondtam.
- Rendben van - bólintott Stefan. - Csak a lánynak ne essen bántódása.
- Azt nem ígérem meg. Viszont meg nem ölöm, arra a szavamat adom.
- Legyen - sóhajtott a vámpír.
- Most viszont megyek. Vár rám egy csapat meggyilkolásra váró vámpír. - Stefan komoran figyelte, ahogy a vadász bepattan a kocsijába, és otthagyja őt. Elégedettség töltötte el, amikor realizálódott benne, mennyire nem érzett semmi a többiek sorsa hallatán. A bátyja és "barátai" feltehető halála egy kicsit sem mozgatta meg, mindössze annyi számított neki, hogy Elena nemsokára az övé lesz. Ez pedig megért minden áldozatot.

Eközben Connor elindult a célja felé, mely nem volt más, mint kiirtani a virginiai kisváros egész természetfeletti populációját. Terve tökéletesen ki volt dolgozva, pontosan ki volt számítva, felkészülve minden eshetőségre...Már alig várta, hogy szembenézzen velük, alig várta, hogy újabb szörnyetegek vére tapadjon a kezére, hogy hallja halálsikolyukat, a félelmet a szemükben. Ezek azok a pillanatok, amelyekért úgy érezte, érdemes élnie. Könyörtelen gyilkos volt, belátta, de mindezt a nagyobb jó, az emberek biztonságos életéért tette. Nem akart hős vagy megmentő lenni, megelégedett ő gyilkos státuszával...nem akart más lenni, mint egy úttörő, egy követ, aki véghezviszi mindazt, ami rászabott az élet, vagy valaki, aki még az életnél is hatalmasabb.
Ilyen és efféle gondolatok foglalkoztatták, amikor megcsörrent a mobilja. Megnyomta a kihangosítót, majd felvette.
- Jordan.
- Elindultál már? - szólalt meg egy eltorzított, gépszerű hang.
- El.
- Helyes. Nagyon remélem, ütős tervet készítettél, ugyanis nekem elhiheted, ezeket nem fogod olyan könnyen legyőzni.
- Megnyugodhat, tökéletesen felkészültem - felelte Connor. - A hibridek becserkészésére külön fegyverem van.
- Helyes. Most minden erődre szükséged lesz, Jordan - tette hozzá a hang. - Pláne, hogy egyedül leszel.
- Nem kell engem félteni, máskülönben, ugyan nem bízom Stefan Salvatore-ban, tudom, hogy nem fog elárulni. Engem nem. Viszont éppen az lehet a legerősebb fegyverem, hogy senki nem számít arra, hogy Stefan képes lesz elárulni őket. És ha valamivel, váratlan dolgokkal térde lehet kényszeríteni az összes nyomorult szörnyeteget.
- Valóban megkíméled a hasonmást?
- Egy ideig mindenképpen, de nem tartom sokáig életben. Mindössze azért lesz rá szükségem, hogy mindezek után csapdába csaljam a kisebbik Salvatore-t. Ha foglyul ejtem a Gilbert lányt, ő érte fog jönni, egyenest belesétálva a csapdába - magyarázta a vadász. - Akkor pedig mindkettővel végzek.
- Figyelemre méltó. Remélem ehhez hasonló logikával építetted föl Mysic Falls megtámadásának tervét is.
- Maradjunk annyiban, hogy a csalik felhasználása itt is fontos szerepet játszik majd.
- És kik lesznek ezek a csalik? - tudakolta kíváncsian a hang.
- Kettő is lesz - válaszolta Connor, ördögien elmosolyodva. - Tyler Lockwood és Elena Gilbert.
- Nem hangzik rosszul - nyugtázta elégedetten a hívó. - Ellenben nem akarom megtudni, hogy elrontod. A pajzs működésbe lépett, így az előny a te oldaladon áll.
- Ezzel tisztában vagyok. Mester. Megígérem, többet nem lesz gondja egyikkel sem. Megölöm az összeset.
- Tégy úgy - búcsúzott a hang, majd a hívás megszakadt.

XOXO

3 nappal később...

Jenna idegesen bámulta tükörképét, kényszeredetten rángatva a ruháját. Valahogy sehogy sem tetszett magának, akármit is csinált. Így talált rá Jeremy.
- Hát te meg hová készülsz? - érdeklődött, elismerően végigmérve nagynénjét.
- A Grillbe - felelte Jenna, elfintorítva az arcát tükörképe láttán.
- És oda mióta kell így kiöltözni? - faggatta tovább a fiú, de látva Jenna gyilkos pillantását, átfogalmazta a kérdését. - Oké, akkor kivel találkozol?
- Logannal - bökte ki végül a nő. Jeremy még csak meg sem próbát úgy tenni, mint aki meglepődött.
- Sejtettem. Hát, akkor érezzétek jól magatokat, gondolom.
- Tartok tőle, hogy nem fogom túl jól érezni magam, ugyanis nincs semmi normális ruhám - sóhajtott Jenna, reménytelenül pillantva az ágyán heverő ruharengetegre. - És sajnos ebben te nem tudsz kisegíteni.
- Miért nem veszel valamit kölcsön Elenától? Van egy tök csinos fekete ruhája, szerintem jól állna neked.
- Á, nem akarom elvenni Elena ruháit.
- Amiről nem tud, az nem fáj neki - vont vállat Jeremy. - Máskülönben pedig biztos szívesen kölcsönadná. Na, mire vársz? Legalább próbáld fel!
- Legyen - egyezett bele Jenna, majd átment Elena szobájába és előkereste a Jeremy által említett ruhát, ami nem mellesleg gyönyörű volt. Puha, finom anyagból készült, divatos fazonja volt, ráadásul még a mérete is passzolt.
- Jer! - kiáltotta, mire unokaöccse néhány másodperc múlva ismét megjelent az ajtóban. - Véleményt kérek!
- Nem rossz, sőt. Garantáltan tetszeni fogsz neki.
- Gondolod?
- Aha. Csak vigyázz a ruhára...Elena Damontől kapta.
- Persze, persze - ígérte Jenna. - Csak ne szólj neki, jó? - Jeremy szabadkozva felemelte a kezeit, majd visszament a szobájába, Jenna pedig várta, hogy Logan felvegye. Nemsokára meg is érkezett, bár ő egyáltalán nem volt annyira kiöltözve, mint Jenna. Egy egy rövid ujjú, világoskék inget viselt, melynek felső három gombját nem gombolta be. Hozzá felvett egy mélykék, vékony nyakkendőt, amit elég lazán kötött meg. Ehhez pedig egy sötét, szűk szabású farmert viselt. Tökéletesen festett, sőt, az összképet még növelte az arcán ülő pimasz vigyor.
- Szia - köszönt, alaposan végigmérve Jennát. - Gyönyörű vagy. Kicsit lelkifurdalásom van, hogy én nem bírtam valami rendeset felvenni.
- Pont jó vagy így - ellenkezett Jenna, hosszan legeltetve rajta szemét, mielőtt a szemébe nézett volna.
- Hát, ha neked jó, nekem jó - mosolygott Logan. Majd kezének egy mozdulatával jelezte Jennának, hogy menjen előre.
Kezdetben csendben sétáltak egymás mellett, azon gondolkodva, miről is beszéljenek. Végül Jenna vetett véget a hallgatásnak.
- Nem furcsa egyedül lakni abban a nagy házban? - Logan meglepődött a kérdésen, de készségesen válaszolt.
- Engem nem zavar. Nincs bajom a magánnyal. Meg aztán örülök neki, hogy Damon elvisel.
- Régóta vagytok barátok?
- Nagyjából huszonöt éve ismerem - töprengett Logan. - Alapból rendes fazon, csak hát...neki is voltak hullámvölgyei.
- Ami azt illeti, szerintem eléggé megváltozott - viszonozta Jenna.
- Az biztos. Sosem láttam boldognak azelőtt. Mindig is élvezte az életet, tudta, mivel lehet nőket levenni a lábukról, de boldog valahogy sosem volt. Először nagyon furcsa volt őt ilyennek látni, azonban Elena és ő..nem csodálom, hogy ilyen boldogok. Nagyon szoros kötelék van köztük.
- Nem mindennapi - értett egyet a nő. - És őszintén szólva irigylem is őt ezért.
- Elenát? - kérdezett vissza Logan. - Ugyan miért?
- Nem csak azért, mert gyönyörű és annyira jó ember, hanem azért, amit magáénak tudhat. Ilyen szerelem, mint az övék, nincs túl sok a világban - magyarázta Jenna.
- Fölösleges irigyelned őt. Rólad ugyanezeket el ehet mondani: nemcsak gyönyörű vagy, hanem kedves, jóságos, vicces...Mi kell még?
- Te tényleg így gondolod? - tudakolta Jenna, megállva menet közben.
- Igen - bólintott Logan komolyan. Egy hosszú percig csak néztek egymásra, majd mindketten elkezdtek közelebb hajolni egymáshoz, éppen csak annyira, hogy ajkaik találkozzanak....
A romantikus pillanatnak Jenna telefonjának csörgése vetett véget, aki sóhajtott, bocsánatkérően pillantva Loganre. Ő elmosolyodott, kicsit hátrébb húzódva, de még mindig elég közel voltak egymáshoz.
- Szia Caroline - szólt bele a telefonjába Jenna, de tovább nem jutott, ugyanis Caroline ideges hadarása félbeszakította. - Micsoda? Várj, Caroline, lassíts... Hol? De hát... Oké, értem...persze. Majd én felhívom. Te addig...te addig nyugodj le, oké? Nem lesz semmi baj. Mindjárt odamegyünk.
- Mi történt? - érdeklődött Logan, gyanakodva ráncolva a homlokát.
- Caroline volt az. Tyler Lockwood eltűnt, és Care biztosra tudja, hogy elrabolták.
- Nem tudja ki lehetett?
- De igen. Látott egy férfit. Most felhívom Elenát, aztán megígértem neki, hogy odamegyünk Mind a ketten.
- Hát persze - nyugtázta Logan, figyelve, ahogy Jenna beüti Elena számát.

XOXO

Rio de Janeiroban éppen ment le a nap. Damon és Elena kéz a kézben sétált a Copacabana homokján, mindenféléről beszélgetve. A vakáció addig tökéletes volt, amit mindketten nagyon élveztek.

- Nagyon csendes vagy - jegyezte meg Damon barátnője arcát fürkészve.

- Csak gondolkodtam.

- Miről?

- Rólunk, a többiekről, a jövőről...mindenről.

- És elszomorított valami?

- Nem, csak eszembe jutottak a szüleim - magyarázta Elena. - Belém nyílalt, hogy nem lehettek ott, amikor leérettségizem, nem ismerhettek meg téged, nem lehetnek majd ott az esküvőmön sem...

- Hát, ha ez vigasztal, nem hiszem, hogy a szüleid túlságosan örültek volna nekem - jegyezte meg Damon. - Nem vagyok az anyós-imádó stílusú pasas.

- Nem is kellett volna annak lenned, hogy kedveljenek.

- Persze, apád bizonyára hátba veregetett volna, ha megtudja, hogy mi is vagyok voltaképpen.

- Egyrészt, nem kellett volna megtudniuk. Másrészt pedig, elfogadtak volna, mert tudják, hogy boldoggá teszel. Nekik pedig mindig az volt legfontosabb, hogy Jeremy és én boldogok legyünk. - Damon hümmögött valamit, de nem adott érdemleges választ. Ismét csendben folytatták a sétát, de ezúttal nem sokáig, ugyanis Damon egy hirtelen ötlettől vezérelve felkapta Elenát, és átvetette a vállán, mint egy zsákot.

- Hé, Damon, mit művelsz? Azonnal tegyél le! - követelte Elena, öklével barátja hátát ütögetve, akinek azonban esze ágában sem volt engedelmeskedni, hanem elindult vele a víz felé. - Hallod, Damon?! Tegyél le! Damon! Hová viszel?

- Majd meglátod - válaszolta vigyorogva Damon, belépve az óceánba.

- Damon Salvatore, most azonnal tegyél le, hallod? - kiabálta Elena, de nem tudta palástolni hangjában a nevetést.

- Te akartad - vont vállat Damon, majd hirtelen elengedte a lányt, aki egyenesen belezuhant a tengerbe.

- Hé! - kiáltotta, amint feljött a víz alól, természetesen csuromvizesen. - Most mindenem elázott!

- Hát, az emberrel ez történik, ha vizes lesz - vigyorgott Damon, mire Elena egy szempillantás alatt ráugrott, figyelmen kívül hagyva, hogy vámpírsebességet használt, és belökte őt is a vízbe. Damon fújtatva jött fel, kiköpve vagy fél liter vizet.

- Ez aljas volt! - jelentette ki, majd lelocsolta Elenát, aki sikítva menekült el a hullámáradat elől. Ekkor hallotta meg a telefonja csörgését, amire Damon is figyelmes lett. - Csoda, hogy még működik - jegyezte meg a készülékre pillantva, amin Jenna nevét olvasta.

- Helló, Jenna? Mi újság? - tudakolta kedvesen, de miután meghallotta Jenna első mondatát, rögtön elkomorodott.Csendben hallgatta a nagynénjét, majd végül csak ennyit válaszolt:

- Haza megyünk, amint lehet.

- Ugyan már miért mennénk haza? - kérdezte Damon, aki nem hallotta a telefonbeszélgetést.

- Mert Tylert foglyul ejtette egy vadász.

- Egy mi? Vadász? - értetlenkedett Damon, de arca immár komoly volt.

- Igen. Caroline szeme láttára. Most azonnal haza kell mennünk.

- Persze...Intézem a repülőt - ajánlotta fel Damon, miközben mindketten kisiettek a vízből.

XOXO 

Nagyjából hat órával később az egész társaság a Salvatore ház nappalijában ült, mindössze Jeremy hiányzott.

- Hol az öcsém? - Ez volt Elena első szava, amikor megérkeztek.

- Egy barátjánál alszik, legalábbis ezt írta sms-ben - felelte Jenna, kikeresve telefonján az üzenetet.

- Egy gonddal kevesebb - állapította meg Damon, majd a zaklatott arcú Caroline-hoz fordult. - Caroline, meséld el mi történt. - Mindenki, beleértve a megszólítottat is, megütközve nézett rá. Soha nem szokta Caroline-t a nevén szólítani, sokkal inkább a Barbie-t és egyéb, általa kitalált beceneveket preferálta.

- Éppen Tyler háza felé indultam, és amikor odaértem, furcsa hangokat hallottam...fájdalmas üvöltéseket. Rögtön beszaladtam a házba, és azt láttam, hogy egy pasas valami fura szert öntött Tylerre: farkasfüvet. Rá akartam ugrani, de erre ő lefújt egy feltehetően vasfüves spray-vel, és így megállított. Néznem kellett, ahogy magával viszi Tylert!

- Hogy nézett ki? - érdeklődött Logan.

- Fekete bőrű volt és kopasz. Az arcát nem tudtam jól kivenni - viszonozta Caroline.

- Vajon hová vitte? - tűnődött Bonnie.

- Gondolkozzatok! - javasolta Damon. - Hová vinne egy vámpírvadász egy hibridet, ha azt akarja, hogy ne találják meg?

- Egy olyan helyre, ahová vámpír nem tud bemenni, hacsak be nem hívják - vágta rá Elena.

- Bingo. Már csak az a kérés, hogy ezen belül hová.

- Várjunk csak - szólt közbe Jenna. - Azt mondtad, hogy kopasz, fekete bőrű?

- Igen - bólintott Caroline.

- Szent ég...

- Mi az, Jenna?

- Azt hiszem, tudom, ki az - magyarázta Jenna. - Tegnap valaki bérbe vette az egyik kiadó házat, de csak egy rövid időre. A pasas fekete bőrű volt és kopasz.

- Tessék? Te kiadtál egy házat annak az embernek? - rökönyödött meg Damon.

- Fogalmam sem volt, hogy vadász, ugyanis nem volt ráírva a pólójára. Vagy szerinted az emberek úgy mutatkoznak be, hogy: "Helló, Connor Jordan vagyok, főállású vámpírvadász"?

- Connor Jordan? - visszhangozta Logan.

- Na jó, csak azt ne mond, hogy te is ismered - sóhajtott Damon, lerogyva a kanapéra Elena mellé.

- Attól tartok itt nincsen más opció. Ha személyesen nem is ismerem, hallottam róla. Veszélyes fickó.

- Ezt hogy érted?

- Úgy, hogy nem egy kezdővel van dolgunk. Több tucat vámpírt tett már el láb alól...és valamiért legyőzhetetlen.

- Legyőzhetetlen vagy nem, kitöröm a nyakát - jegyezte meg Damon. Ebben a pillanatban Elena a zsebébe nyúlt, érezve a telefonja rezgését. Egy üzenetet kapott Jeremytől.

Menj ki a házból és várj. Ne szólj senkinek. Egy percet kapsz.

Elena zavarodottan bámulta a képernyőt. Jeremy sosem küldene ilyet neki, gondolta. De azért fölállt és elindult a kijárat felé.

- Hová mész? - kérdezte gyanakodva Damon.

- Sehová, csak a kocsiban hagytam a táskám. Mindjárt visszajövök - mondta Elena, és már kinn is volt. Tett még pár lépést, hogy hallótávolságon kívül legyen és várt. Csakhamar megszólalt a telefonja.

- Jeremy? - szólt bele rögtön.

- Majdnem - felelte egy ismeretlen, karcos hang.

- Connor...

- Jó hallani a hangod, Elena.

- Mi művelt az öcsémmel?!

- Kutya baja. Úgy alszik, mint a bunda. 

- Hagyja őt békén, mielőtt megölöm - fenyegetőzött Elena, mire a vadász csak nevetett.

- Amennyiben megteszed, amire kérlek, nem esik bántódása. Ellenkező esetben azonban...

- Halljam, mit akar!

- Gyere a Virginia High Street utolsó házába, egyedül. Ha megteszed, nem bántom az öcsédet. Viszont ha másfél óra múlva nem jelensz meg, vagy hozol magaddal valaki,t kénytelen leszek elcsúfítani egy késsel a csinos kis pofiját.

- Ott leszek - közölte Elena hűvösen. - De vegye le a kezét az öcsémről.

- Ezer örömmel. Akkor várlak - búcsúzott Connor. Elena vett egy mély levegőt, igyekezve rendbe tenni a gondolatait. Bármire hajlandó lett volna az öccséért. Mindössze Damont kellett ehhez kicseleznie, bár érezte, hogy a vadász jelenléte sokkal nagyobb problémát jelent, mint a pasija átverése. Fejében már kezdett körvonalazódni a terv, ami immár csak megvalósításra várt.

XOXO

- Na most mihez kezdjek veled? - érdeklődött hízelgő hangon Connor, körbe-körbe várva a székhez kötözött Tyler körül.

- Adhatok egy tanácsot? Hagyjon békén! - felelte Tyler, mire a vadász lassan közelebb lépett, majd egy hirtelen mozdulattal előrántott valami zöld színű növényt a zsebéből, és Tyler szájába nyomta. Verbéna volt.

- Rossz válasz. Tudod, ti magadfajták elég gyakran marha ostobák vagytok. - Tyler eközben hörögve köpködte a szájába nyomott füvet, ami teljesen felégette a szájpadlását. Úgy érezte, menten megfullad. - Ízlik? Igen? Kérsz még? - tudakolta Connor, majd választ sem várva egy újabb adag vasfüvet tömött Tyler szájába, majd figyelte a hibrid kíntól eltorzult arcát.

- Nos, ha jóllaktál, felajánlok neked két lehetőséget? Az egyik, hogy iderendeled az összes kis barátodat, hogy megölhessem az összeset. A másik pedig, hogy most szépen, lassan kivégezlek, és elküldöm nekik a fejedet.

- Soha nem árulnám el őket - hörögte Tyler.

- Sejtettem. Na jó, egyébként hazudtam. A második opció nem létezik, de hamarosan életre kel...közvetlenül, miután az összes hozzád hasonló vérszívó nem ül itt velem szemben hasonló pozícióban. Szerintem azzal a csinos szőkével kezdem... - tűnődött Connor.

- HAGYJA BÉKÉN CAROLINE-T! - üvöltötte Tyler, kissé magához térve.

- Nyugalom, nyugalom.. - intette le Connor. - Ne szaladjunk ennyire előre. Először is, megvárjuk azt a drágalátos hasonmást, aztán majd meglátjuk, mit tehetek veled.

- Nem kell többet várnia. - Szólalt meg egy hang a nyitott ajtó felől. Elena volt.

- Lám, lám, kit látnak szemeim! - fordult oda Connor.

- Hol az öcsém? - rivallt rá a lány.

- Édesdeden alszik a sarokban - vont vállat a vadász, az ájult Jeremy-re mutatva, aki egy vértócsa közepén feküdt a szoba másik végében. Még élt; hallani lehetett lassú, egyenletes szívverését.

- Most azonnal engedje el!

- Igen? És mit ajánlasz cserébe?

- Magamat.

A következő rész tartalmából...

Elena veszélyes alkut köt Connorral, amire Damon túl későn jön rá. Stefan direkt késlelteti a hazatérését, örülve, hogy a dolgok pontosan elképzelései szerint alakultak. Kétségbeesésében Caroline Klaushoz fordul, és közösen kieszelnek egy tervet Tyler és Elena kiszabadítására, azonban egy váratlan felismerés miatt semmi nem úgy sül el, ahogy azt várták.

10. rész >>

Sajnos ez egy ilyen rövid rész lett, de ígérem, hogy a következőben sokkal nagyobb terjedelemben és még több akcióval hálálom meg a kitartásotokat. Mentségemre szóljon, angliai utam során egyáltalán nem volt lehetőségem írni, így ez talán ad némi magyarázatot a késésre. Még egyszer sajnálom, és igyekszem pótolni az elmaradásaimat.

Természetesen most is kíváncsi vagyok a véleményetekre, sőt, meg is kérdezném tőletek, hogy szerintetek követel -e halálos áldozatot Connor akciója, és ha igen, kiét/kikét? Várom a válaszokat! :)