Végzősök - Spin-off

Korhatár: 18
Figyelmeztetés: Erotikus tartalom
Leírás: Ez a oneshot HexiTVD Delena fanfictionjéhez készült, ugyanis a 2. évad 4. fejezetében egy utalást találhattok arra, miért is sikerült Elenának olyan jól a történelem érettségije, amit röviden meg is említenek a történet során. Nos, engem megfogott a gondolat, és nem hagyott nyugodni, úgyhogy alkottam egy szokásomhoz híven 18+os kis irományt, viszont törekedtem rá, hogy ne PWP legyen, szóval a gyengébb gyomrúaknak is ajánlanám! ;) Jó olvasást!


Végzősök - Spin-off (töritanulás)

Mikor Damon lazán a dereka köré csavart törölközővel kilépett a fürdőből, haja nedvesen csillogott az előbbi zuhanytól, ahogy hangtalanul Elenához sétált, vigyázva, hogy ne zavarja meg a lányt a tanulásban. Bár mindig is egész jó jegyei voltak, Damon még soha nem látta őt napi öt percnél többet tanulni, sőt, mióta együtt voltak, még annyit sem.

Most viszont vészes közelségbe kerültek az érettségik időpontjai, így Elena erőt vett magán, és igyekezett komolyan venni az iskolát. Igaz, nem érezte, hogy olyan nagy tétje lenne, hiszen vámpírként teljesen más értékrend alakult ki benne, azért rendesen be akarta fejezni a gimit, ha már elkezdte.

Ezt is egyfajta kapocsnak tekintette, mint egy szálat, ami az emberi életéhez köti. Ha leérettségizett, ennek is vége. Bekerül az évkönyvbe, lesz egy tablójuk, kap egy érettségi bizonyítványt, és lezárul a középiskolai élete. Furcsa lesz látni, amint a többiek, köztük Matt- tel egyetemre mennek, munkát vállalnak, családot alapítanak, letelepednek, megöregszenek, végül meghalnak. Míg Caroline, Stefan és ő ugyan olyanok maradnak, legalábbis látszólag mindenképpen. És persze Tyler vagy Bonnie sem átlagos… Az biztos, hogy rég nem járt ilyen fura osztály a Mystic Falls- i gimibe, ha volt rá példa egyáltalán.

Így tehát Elena az elmúlt napokban, ha épp nem aludt, a tételeket magolta, és igyekezett minél kevesebb ’pihenőt’ tartani, amelyek alkalmával valahogy mindig Damon karjaiban kötött ki, aki meglepően édesnek találta a jegyzetei fölé hajoló, homlokát ráncolva koncentráló lányt.

Miközben hanyagul az ágy támlájának támasztotta csípőjét, Damon átkukucskált a lány válla fölött, és egy röpke pillantással megállapította, hogy Elena jelenleg éppen a törit próbálja megjegyezni.

A fiú tudta, hogy ez a leginkább kritikus tantárgy a lánynak, így csendesen felkapott a földről egy farmert és egy pólót, még az öltözködést is a szobáján kívülre hagyva, hogy ne terelje el Elena figyelmét. De az érintett személy, mintha csak megérezte volna magán a fiú tekintetét, felpillantott, és csak ekkor vette észre, hogy Damon is a szobában van.

Mielőtt a srác kisétálhatott volna, elmosolyodott, és felülve az ágyon magához intette. Damon tiltakozásképp a fejét rázta.

- Nem lehet, Elena. Nem akarom, hogy miattam hanyagold el a tanulmányaidat – morogta, miközben másra sem vágyott, mint odabújni a lányhoz. Aki azonban nem hagyta annyiban. Csalódottan lebiggyesztette ajkát, és ellenkezni kezdett:

- De már így is eleget tanultam! Még sokat is. Majdnem az összes tételt átvettem, és még van két és fél napom – próbálta meggyőzni Damont, bár ő maga is bizonytalan volt. Valójában nem állt túl fényesen. Az évszámok nagyon gyatrán mentek neki. Tanner alatt semmit sem sikerült a fejébe vernie, egyedül Ricnél mutatott javuló tendenciát, de még az is édeskevés volt egy érettségihez.

- Különben is könnyebben megy, ha mellettem vagy. A közelséged segít koncentrálni – érvelt tovább a lány. Damon erre elvigyorodott.

- Ja, persze, csak nem a tananyagra, hanem rám koncentrálsz – csóválta helytelenítően a fejét a fiú, de már meg is indult az ágy felé, visszahajítva a földre a ruhákat. Letelepedett a matrac végében, nekidőlve az ágytámlának, átölelte Elena vállát, és gyors csókot nyomott a hajára.

- Oké, maradok, de csak ha tényleg tanulsz közben – figyelmeztette játékosan a lányt, aki már fészkelte is be magát Damon karjaiba, fejét a mellkasára hajtva.

- Rendben – egyezett bele Elena felkapva a félretolt füzetet, és visszafordította figyelmét Thomas Woodrow Wilson-hoz, az Egyesült Államok 28. elnökéhez. Nem tartotta túl izgalmasnak, és a pasi amúgy sem lehetett teljesen százas. Ráadásul mielőtt politikus lett volna, történelmet tanított. És ő rendelte el az alkoholtilalmat. A lány úgy döntött, hogy határozottan nem kedveli.

Azonban alig pár perc után feladta, és idegesen lecsapta az ágyra a vastag jegyzethalmot. Esélytelen. Egy szót sem jegyzett meg az utóbbi három oldalból.

- Nem megy. Egyszerűen nem képes az agyam több évszám befogadására. Ha megkínoznának sem tudnám megtanulni – rázta elkeseredetten a fejét, és felnézett Damon gyönyörűségesen kék szemeibe, aki mindeddig mozdulatlanul ült, leszámítva, hogy egyik kezével automatikusan a lány hátát simogatta, miközben a gondolataiba merülve bámult a szemközti falra.

- Pedig muszáj lesz, ha át akarsz menni – húzta el a száját a fiú, majd, mint akit fejbe kólintottak, megakadt, és egy pillanat múlva már csillogó szemekkel nézett Elenára.  – Bááár… azt hiszem, kitaláltam valamit. Azt mondod, ha megkínoznának sem menne? – mosolygott sunyin.

A lány a fejét rázta, és kérdő tekintettel pillantott Damonre, próbálva megérteni ezt a hirtelen jókedvet. Kíváncsian figyelte, amint a fiú feláll az ágyról, az ajtóhoz sétál, hogy becsukja, majd visszafordul felé, de egy lépést sem téve lezserül a falnak támaszkodik. Mikor csodálkozva megemelte a szemöldökét, a srác egyetlen válasza egy sejtelmes vigyor volt, ami lassan terült szét az arcán, odavonzva Elena tekintetét. Hihetetlenül szexinek találta a látványt, és egyszerűen nem tudott betelni vele.

Damon végül lassú léptekkel megindult felé, majd mikor odaért, lesöpörte a földre az összes jegyzetet, és a kezét nyújtotta Elenának. A lány elfogadta azt, és meglepetten belenyögött a csókba, ahogy a fiú magához rántotta.

- Így fogom megjegyezni az évszámokat? Belém csókolod az agyadat? – nevetett levegő után kapkodva Damonre, mikor kivált a csókból.

- Nem egészen, de közel jársz a módszeremhez – kacsintott a fiú, ám továbbra sem volt hajlandó bővebben kifejteni, csak lehúzta Elenáról a pólót, és áhítattal végigsimított a melltartó vonala mellett a bőrén.

- Az jutott eszembe, hogy egyszerre tudunk túljárni Stefan eszén ÉS a fejedbe verni pár évszámot. Dupla haszon. Pontosabban tripla, mert a mód maga is csodálatos – magyarázta, miközben ujjaival apró köröket rajzolt Elena mellkasára, hasára.

- Kezdem érteni, hogy a szexhez van köze. De még mindig nem sikerült összekötnöm, hogy jön ez a törihez, vagy még inkább Stefanhoz – csodálkozott Elena, és simogatni kezdte Damon mellkasát, finoman cirógatva az izmokat. A fiú erre szenvedélyesen megcsókolta, épp csak annyi időre szakítva el a száját a lányétól, amíg kinyögte: - Majd meglátod!

Ledőltek az ágyra, és a srác gyorsan kihámozta Elenát a farmerból, így már csak fehérnemű volt a lányon, ami hamarosan a nadrág sorsára jutott, és a földön landolt. Kezdett komolyan kupi lenni a szobájukban, de ezt Damon a legkevésbé sem bánta.

Elszakadva a lány szájától végigcsókolta a nyakát, kezeibe fogta a melleit, és a bimbókat kezdte kényeztetni, egyiket a hüvelykujjával, másikat a szájával. Éppen csak érintve azt, végighúzta Elena jobb mellbimbóján az ajkát, rálehelt, majd körbecsókolta a megkeményedő kis barna halmot, csak akkor érintve nyelvét az élvezettől égnek meredő kis gyöngyöcskéhez, mikor a lány hátát homorítva a hajába markolt, hogy közelebb húzza magához a fejét.

Ekkor nyalogatni, majd szopogatni kezdte az érzékeny pontocskát, csodálatos élvezetet okozva Elenának, és természetesen magának is, ahogy azt a törölköző alatt egyre keményedő férfiassága is jelezte. Mikor szívni kezdte a mellbimbóját, miközben a másik kezével továbbra is lelkesen nyomkodta, csavargatta a másikat, a lány felsikkantott.

Damon erre abbahagyta az édes kínzást, és egyik kezével Elena oldalát simogatva a lány mellé könyökölt az ágyon, belenézve a csillogó, vágyakozó szemekbe.

- Ah-ah! – rázta meg enyhe mosollyal a fejét a fiú, és lehajolva rövid csókot nyomott Elena ajkaira, mert nem tudta megállni. De gyorsan elszakította magát, és így szólt:

- Most jön a lényeg. Nem szabad sikoltoznod vagy nyögdécselned. Pontosabban szabad, sőt, kell is, de csakis a történelmet! – adta elő ötletét vigyorogva a srác.

- Várjunk csak! Szóval most azt akarod, hogy szex közben tanuljak törit? – nézett fel zavarodottan Elena.

- Eltaláltad. Én kérdezek, és te válaszolsz. Ha rossz a válasz, kevesebb élvezet. Ha jó a válasz, természetesen csak még több élvezet. Mindenképpen jól járunk, én legalábbis. És végeredményben te is – magyarázta Damon, és látszott, hogy roppant elégedett magával.

- Mindennek a tetejében pedig, ha a féltékenykedő, kíváncsi öcsémet is ide enné a fene az ajtónk elé, nem tehet szemrehányást. Hiszen mi csak felkészülünk az érettségidre – villantott egy ezer wattos mosolyt Elenára a fiú, és próbált ártatlan fejet vágni. Sikertelenül.

A lány nevetve csóválta a fejét, majd Damon ajkaira vetette magát.

- Zseni vagy – suttogta szenvedélyesen a másik szájába. – Bár megjegyezném, nem lesz könnyű dolgom – húzta el a száját, de nem tudott nem örülni az ötletnek. Ha ez nem jön be, akkor semmi sem.

Így Damon visszatért Elena testének a nyelvével való feltérképezéséhez, a hasán folytatva a nedves nyomvonalat. Mikor a lány lábai közé feküdt, egyik kezével a csípőjébe markolva, és orrát lágyan végighúzta a selymes bőrön, közvetlen a szeméremszőrzet fölött, Elena automatikusan széjjelebb tárta lábait, megfeszülve a várakozástól, hogy a fiú nyelve végre ott is megérintse. Ám erre még várnia kellett…

- Magellán kísérlete a Föld körbehajózására – dobta fel a labdát Damon, mire Elena csalódottan felnyögött. A fiú kissé megszorította a csípőjét, a lány pedig erősen kutatott az emlékezetében.

- Mmmm… 1519-től 1521-ig. Még a visszatérés előtt meghalt a Fülöp-szigeteken – hadarta kelletlenül Elena, de azért örült, hogy a fiú nem túl nehéz kérdéssel indított. Damon elégedetten bólintott, és belefúrta orrát a lány szeméremszőrzetébe. Kéjesen beszívta barátnője élvezetének –főleg vámpír képességekkel - jól érezhető szagát, majd orrhegyével finoman megbökdöste a csiklóját, de a nyelvét egyelőre nem volt hajlandó használni.

Mivel az előző kérdést nevetségesen könnyűnek tartotta, visszafogta magát, és nem esett azonnal neki a lány nedvességének. Inkább egy szintén bemelegítő jellegű kérdésen gondolkodott, lehetőleg hasonló témában, hiszen később is ráér még összekavarni a lányt.

- Navigation Act, azaz Hajózási törvény – lehelte bele a dús, barna szőrzetbe, mire a lány megrándult, és igyekezett felidézni valami reális évszámot. Kifejezetten nehezére esett a gondolkodás így. hogy Damon a lábai között hevert, szájával alig egy centire érzékeny csiklójától.

- Nem tudom – nyögte. – Tizenhetedik század – válaszolta végül, mert ebben aránylag biztos volt.

- Nem vagy túl pontos – mosolygott a fiú gúnyosan, majd nyelve hegyével óvatosan körbecirógatta a csiklót, de szándékosan nem ért hozzá. – Így én sem lehetek az... – motyogta tettetett csalódottsággal.

Még kétszer bejárta nyelvével ezt az utat, míg Elena nem bírta tovább, szinte sajgott a csiklója, Damon érintéséért sóvárogva. Úgy érezte, megőrül a finom kínzástól.

- Kérdezz mást! – könyörgött, mert tudta, hogy csak egy újabb jó válasszal érheti el, hogy a fiú továbbmenjen.

- A Navigation Act mellesleg 1651 – oktatta Damon, majd gyorsan adta is fel a következő kérdést, hiszen ő is vágyott már rá, hogy megcsókolhassa végre a lány nedvességét. – Lássunk egy könnyűt – motyogta. – Amerikai függetlenségi nyilatkozat.

- 1776 – vágta rá Elena, és bár biztos volt benne, hogy normál esetben is tudta volna az évszámot, azért meglepte, hogy gondolkodás nélkül csúszott ki a száján. Lehet, hogy tényleg hatásos ez a módszer?

És úgy tűnik, valóban jól válaszolt, mert Damon szája a következő pillanatban végre megtalálta csiklóját, és érdes nyelvével nyalogatni kezdte az érzékeny pontot Elena lábai közt, kéjesen nyögve hozzá. Majd visszafogta a hangokat, amik mélyen a torkából törtek elő, hiszen nem akarta, hogy rajta bukjon el az egész játék. Így igyekezett hangtalanul nyalni-falni a lány nedves, kemény kis gombocskáját, majd szájába kapva szopogatni kezdte azt, mire Elena megint nyögni kezdett.

Ekkor ismét megállt, és apró csókot nyomott a csiklóra, amíg kitalálta az újabb kérdést. Úgy döntött, elég, ha az első ’ gyakorlás ’ alkalmával csak az alap évszámokat veszik át, hogy belerázódjanak, hogy is megy ez. Majd később jöhetnek a nehezebbek, ha a lány már ráérzett. Előttük az egész éjszaka…

- Az USA alkotmánya – lehelte Damon alig hallhatóan. Mikor a lány nem válaszolt semmit, finoman megharapta, ezzel még nehezebbé téve számára a gondolkodást.

- Nem tudooom – nyögte elkínzottan, ködös aggyal a lány.

- Nem haladsz túl jól – motyogta fejcsóválva a fiú. – Szedd össze magad, Elena! – szólt rá. Nem akart megtagadni tőle semmit, viszont ezzel párhuzamosan ott munkált benne a vágy, hogy segítsen a lánynak elérni a céljait. Amely kategóriába jelenleg a minél jobb töri érettségi beletartozott. Bár ott volt még az alternatíva, hogy manipulálja az eredményt egy szimpla igézéssel, tudta, hogy Elena önerőből szeretne teljesíteni. Így kegyetlennek kell lennie.

- 1787 – válaszolta végül a lány egy félpercnyi töprengés után. Valójában nagyon nehezére esett bármi másra gondolni, mint Damon csodás ajkaira a szemérmén. Próbálkozott felidézni az évszámokat, hiszen ezeket tényleg tudta normál esetben, ám a fiú nem könnyítette meg a dolgát. Ilyen helyzetben sokszor még csak nem is tudott összefüggően gondolkodni. Nem volt más, csak Damon, ő, és a gyönyör.

- Látod, hogy tudod te – biccentett elégedetten a fiú. Jutalomból visszatért Elena csiklójához, majd rövidesen áttért a hüvelyére is. Kidugta nyelvét, és mélyen belemártotta a lány forró nedvességébe, összehúzódásra késztetve a szűk hüvelyt. Hörögve vetette magát az édes kehelybe, elveszve a lány vágyának, élvezetének ízében. Most akár nyöghetett, vagy sikíthatott is volna Elena, Damon valószínűleg képtelen lett volna abbahagyni.

Mélyen, vadul nyaldosta a lányt, egyre közelebb taszítva az orgazmushoz. Egy pillanatra bevillant az agyába, hogy kéne még egyet kérdezni tőle előtte, de a következő pillanatban már csak a tiszta élvezet maradt, és a vágy, hogy örömet nyújtson a lánynak. A vágy, hogy érezze, amint a selymes hüvely összeszorul a nyelve körül Elena orgazmusának hatására.

Ekkor a lány valóban elélvezett, ajkába harapva, hogy ne sikoltson a határtalan élvezettől. Teljesen elengedte magát, ahogy a barátja nyelvén olvadozva elveszett a kielégülés hullámai között. Teste egészében remegett, hüvelye megfeszülésével jelezte a fiú számára is, hogy Elena a csúcsra ért. Damon addig kényeztette nyelvével a lány szemérmét, míg az orgazmus utóremegései is elültek, sőt még tovább. Ám mikor már túlérzékennyé vált Elena csiklója, a fiú felemelte fejét, és kéjesen lenyalta ajkáról barátnője csillogó nedveit.

Damon feljebb tolta magát az ágyon, Elena mellé feküdt a könyökére támaszkodva, míg másik kezével gyengéden cirógatta fel-le a lány oldalát, apró köröket rajzolt a hasára, majd vissza az oldalára. Addig folytatta ezt a tevékenységet, míg Elena, aki eddig csak nézte őt túláradó szerelemmel, hálával, elkapta a csuklóját, és kissé meglökve a hátára fordította a fiút, majd föléje magasodva megcsókolta, haja összefüggő sátrat képezett Damon feje felett, aki hagyta, hogy most a lány irányítson, és élvezte a helyzetet.

Hosszas csókcsatába bonyolódtak, amit végül a fiú szakított meg, kénytelen-kelletlen, hogy újabb kérdést tehessen fel. Eldöntötte, hogy a mostani alkalommal kicsit jobban belemerészkedik az anyagba, hiszen a maradék két és fél napjuk végére igazi történelmi zsenit akart faragni a lányból.

- Pearl Harbor. Napra pontosan! – figyelmeztette Elenát, hogy most csak tökéletes választ fogad el. Aki nem is okozott csalódást, mert lélekben már felkészült a kérdések inváziójára.

- 1941. december 7. – válaszolta engedelmesen, halvány mosollyal ajkán.

Damon erre elismerően biccentett, majd egy pillanatra a távolba meredt a tekintete, és Elena megsejtette, hogy most gondolatban éppen visszaugrik az időben.

- Te is ott voltál? – érdeklődött kíváncsian a lány, mert noha furcsának hatott a kérdés, tudta, hogy egyáltalán nincs kizárva a lehetőség. És ez megmagyarázta volna a fiúra hirtelen rátörő nosztalgikus hangulatot is.

- Ühüm – morogta Damon néhány másodperces csönd után, még mindig gondolataiba mélyedve. Majd kissé megrázta fejét, hogy elűzze a nemkívánatos emlékeket, és belenézett Elena szerelemtől és gyengédségtől csillogó szemeibe, mintegy megnyugtatást keresve, ami elűzheti a lelkébe költözött fájdalmat. Tekintetéből szomorú veszteség sugárzott, a lány pedig aggódva simogatta meg Damon homlokán a ráncokat, mert soha nem látta még ilyen letargikusnak szerelmét.

Ám szerencsére hamar eltűnt az a félelmetesen búskomor hangulat a fiúból, és csak az őszinte szerelem és hála maradt. Lehajolt Elenához, és pillekönnyű csókot lehelt az ajkaira, majd beszélni kezdett.

- Háború! – ejtette ki a száján, mint valami szitkot, nyitva hagyva a gondolatmenetet. - Az a rengeteg halálsikoly és vér. A barátaid az egyik pillanatban még önfeledten nevetnek rád, mintha soha semmi nem árthatna nekik, a következő másodpercben pedig becsapódik egy bomba, eldördül egy fegyver, és szinte nincs is idejük felfogni, hogy vége a nyamvadt kis életüknek. Az álmaik, az emlékeik, a jövőjük, mindez elveszett, és kitörlődnek a történelemből. Nem marad más belőlük, csak egy oszlásnak induló hulla egy tömegsírban, és ez még a jobbik eset – dőltek belőle a szavak, ahogy akarata ellenére igyekezett könnyíteni a szívét nyomó terhen. Elena ezalatt figyelmesen, megilletődve hallgatta, és megnyugtatóan simogatta a haját, amit Damon valószínűleg szinte észre sem vett.

- Minden pillanatban ott volt a lehetőség, hogy a következő tetted egyben az utolsó is lesz, mégsem voltunk hajlandóak tudomásul venni. Talán mert akkor a harci kedv is kiveszett volna belőlünk, és mint a vágóhídra hajtott barmok, megadtuk volna magunkat a végzetnek, és esztelenül eldobjuk az életünket. Soha nem ismertük volna be, hogy félünk, azonban gyakorlatilag állandóan remegtünk a rettegéstől. Komolyan ott volt az esély, hogy ha valahogyan túléled az egész háborút, csak egy használhatatlan idegroncs marad belőled – csóválta fejét a fiú, és hangjának szokatlanul komoly csengése ráébresztette Elenát, hogy bár nem mutatja, Damon rengeteg szenvedést élt át hosszú élete során, csupán igyekszik minél ritkábban gondolni rájuk. És valószínűleg nem nagyon beszél róla, sőt, a lány sejtette, hogy a srác még senkinek nem engedett ilyen mély betekintést a lelkébe. Mégis, Elenának mintha jól esett volna kitárulkoznia, amit az érintett is megérzett, és végtelenül hálás volt érte.

- De persze nem csak nyomorúság volt az élet akkoriban, hiába jutott abból több. Például azóta sem nagyon tapasztaltam olyan erős bajtársiasságot, ami akkor szövődött a férfiak közt. Lehetett szőke vagy barna, testes vagy vézna, idősebb vagy szinte még gyerek, a testvéreddé vált – magyarázta, immár kicsit visszatérve a jelenbe Damon, és halvány mosolyt küldött Elena felé. – Vagy a tankok. Azok voltak ám a csodásak! Feltéve persze, hogy nem épp az életedet kellett féltened tőlük. Zseniális járgányok, csupa izgalmas alkatrész, modern tudomány. Az emberiség találmányainak egyik legnagyobbika – kezdett áradozni, amivel ha lehet, még jobban meglepte a lányt.

- Micsoda? Te szeretted a tankokat? – ámuldozott Elena, miközben örült, hogy a fiú szeme immár inkább lelkesen, mint fájdalmasan csillog.

- Bizony ám! Egy időben képes voltam órákat beszélgetni róluk, sőt, abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy néhány fejlesztő tudós eredeti terveit is tanulmányozhattam – bólintott átszellemülten Damon. – Nem gondoltad volna, mi? – kacsintott le Elenára, aki erre csak a fejét rázta.

- Én azt hittem, a férfiak inkább a vonatokra meg autókra buktak akkoriban. Illetve buknak még most is. Jeremy például kiskorában a gőzmozdonyok megszállottja volt – mosolyodott el a lány a kedves emlékek hatására.

- Igen, Stefant is jobban érdekelték a mozdonyok – értett egyet Damon. – De mikor még nem voltak tankok, engem akkor is inkább a kocsik vonzottak. Nos, ez a szenvedélyem máig nem múlt el, elég csak ránézned az autómra – vigyorgott büszkén a fiú, majd folytatta. – Azonban a harckocsik megjelenésével egy egészen új fejezet kezdődött a hadászatban. Nemhogy akkor az volt a leghatékonyabb szárazföldi eszköz, még ma is annak számít. Hiába a sok modern tudós, nem tudnak olyat kitalálni, ami gyakorlatban is ütőképesebb lenne egy csapatnyi tanknál – kezdett bele újra az áradozásba Damon, de aztán észbe kapott és inkább így szólt: - Na de majd máskor mesélek róluk. Most tanulnod kell!

- De hiszen ez is a történelem része – tiltakozott Elena, aki meglepődve tapasztalta, hogy érdekli, amit barátja mesél. Bár a tény az tény, nem valószínű, hogy az érettségin ilyeneket fognak kérdezni.

- Szóval, vissza az anyaghoz. A Római Birodalom bukása? – kanyarodott a fiú a tételek egyikéhez, miközben ajkaival simogatni kezdte Elena kulcscsontját, kezeivel pedig elindult lefelé az oldala mentén.

- 476 – vágta rá a lány, észrevéve, hogy már nem csak az USA történelme van terítéken. A helyes és gyors válaszért jutalmat is kapott, ugyanis Damon két ujja utat talált a hüvelyébe, ami már nedvesen várta, és most még síkosabb lett tőle.

- XIV. Lajos, a Napkirály halála – érkezett rögtön a következő kérdés.

- Hmm – morogta a lány, nekidörgölőzve csípőjével a fiú kezének. – Valami 1710es évek talán…

- Pontosabban? – suttogta Damon, és hüvelykujja rátalált Elena csiklójára, de nem kezdte el mozgatni, csupán finom nyomást gyakorolt vele az érzékeny pontra.

- 1717? – próbálkozott a lány.

- Bííp, téves – válaszolta a srác, és büntetésből továbbra sem mozdította meg az ujját. – 1715-ben halt meg – javította ki, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezte:

- Szóval, mikor adták ki a Hajózási törvényt?

- 1651-ben – érkezett az immár helyes megoldás, noha nemrég a lány még nem tudta ezt az évszámot. Így Damon elégedetten kezdte kényeztetni Elena csiklóját, miközben a következő kérdést igyekezett kigondolni.

- Ki alapította meg az anglikán egyházat? – döntött végül úgy, hogy nem csak évszámokat fog kérdezni.

- VIII. Henrik – mosolyodott el a lány, hiszen a kérdéses személy egyike volt azon keveseknek, akikről szívesen tanult. Hogy Damon tudta ezt, vagy véletlenül esett erre a választása, azt nem tudta, mindenesetre jól jött ki.

- Igen, és hány felesége volt? – faggatta tovább a fiú, és ekkor Elena már sejtette, hogy direkt kötöttek ki ennél a témánál.

- Hat, és még a nevüket is tudom, sorban – válaszolta a lány cseppnyi büszkeséggel a hangjában.

- Nosza, sorold fel őket! – adta vissza a labdát Damon. – És ha sikerül hibátlanul, akkor egy időre békén hagylak – ajánlotta fel.

- Aragóniai Katalin, Anna Boleyn, Jane Seymour, Cleves-i Anna, Catherine Howard és Catherine Parr. – sorolta engedelmesen, csak most döbbenve rá, hogy az utolsó kettőt történetesen Katherine-nek hívták.

Nos, tényleg kifogástalan a lista, és ezt a fiú is belátta, így egy pillanat alatt kicserélte Elena lába közt munkálkodó ujjait kőkemény férfiasságára, amely mintha már időtlen idők óta várta volna ezt a pillanatot.

Lassan, mélyen a lányba ereszkedett, és egy percig nem mozdult, csak átkarolta Elenát, aki kezét-lábát köré fonva szorította őt magához, és elmerültek egymás szerelemmel és vággyal telt pillantásában.

Majd Damon szép nyugodtan, végtelen gyengédséggel mozogni kezdett, szinte simogatva hímtagjával a lány hüvelyének falát. Elena remegett, a fiú hajába túrt, és apró csókokkal hintette be annak mellkasát, miközben mindketten közeledtek a csúcshoz, kiélvezve az oda vezető útnak minden másodpercét.

Alig pár perc múlva Damon érezte, hogy a lányt magával ragadja az orgazmus, így ajkaira tapasztotta a száját, hogy elnyelje Elena vággyal telt nyögéseit, valamint hogy tovább növelje a gyönyörét.

Mikor a lány kielégülten, csodálattól csillogó szemekkel felpillantott rá, a srác is hamarosan elment, forró magját hosszasan ürítve a szűk hüvelybe, s szemét lehunyva adta át magát a kielégülés hullámainak, majd fáradtan Elena mellé heveredett.

 Szerelmesen pillantott fel a csapzott hajú, gyönyörű lányra, óvatosan végigsimított csóktól duzzadt ajkain, majd a mellkasára hajtva fejét ellazult, és csak élvezte a pillanatot, amelyben nem volt más, csak az előbb átélt csodálatos szeretkezés emléke, Elena szívdobogásának hangja a fülében, illatának aromája az orrában, érintése a bőrén, ujjai a hajában.

Már majdnem elbóbiskolt, mikor eszébe jutott, hogy bizony még elég hosszú történelemanyagot kell átvenniük. Erre elmosolyodott, majd fejét felemelve elkapta a lány pillantását, és így szólt:

- Azt hiszem, ideje egy újabb körnek. Rengeteg információt kell még megtanítanom neked, az idő pedig rohamosan fogy.

- Ezt értsem úgy, hogy az elkövetkezendő két és fél napot ágyban töltjük? – érdeklődött kedvesen Elena, és látszott, hogy cseppet sincs ellenére a gondolat.

- Értsd úgy, hogy eltökélt célom annyi anyagot belédszexelni, hogy lehetőleg 100%-os eredménnyel zárd az érettségit – vigyorgott lustán Damon, majd újabb csókot indítványozott, elindulva ezzel a történelemtanulás rögös, nehézkes, de biztos útján.

Íme a kis kitekintésem (,amit elengedhetetlennek éreztem megosztani veletek), remélem, elnyerte a tetszéseteket! Megjegyzéseknek nagyon örülnék vele kapcsolatosan!
Nem mellesleg ez az első olyan bejegyzés, amit egyedül én szerkesztek meg, ugyanis eddig inkább szegény HexiTVDre hagytam a piszkos munkát, aki nem mert panaszkodni... Köszi, ha végigolvastátok! :)