2x13 Keserédes emlékek

Korhatár: 12

Újabb fejezet, újabb események, bár ez a mostani rész kicsit emlékezés-jellegű lesz, de már lesznek utalások a várható történésekről az évad hátralevő részében. Most jóval több Delenát kaphattok, annak ellenére, hogy ezúttal Caroline is a középpontban lesz érthető okok miatt, illetve Stefan is újra monologizálni fog, ezúttal a szobája falának.
A dal, amit ehhez a fejezethez választottam, nagyon közel áll a szívemhez, ugyanis a legkedvesebb zeneszerző-énekesem egyik legcsodálatosabb szerzeménye. Ez pedig az Autumn Leaves Ed Sheeran előadásában. Szerintem varázslatos.
Jó olvasást.


XIII. fejezet - Keserédes emlékek
~ Tyler Lockwood emlékére ~

 Another day another life  

Passes by just like mine  

It's not complicated

"...Igen, tudom, hogy a halál része az élet természetes körforgásának, sőt, immár az életünk elkerülhetetlen velejárójává is vált, köszönhetően a természetfeletti világnak, amiben létezünk. De akkor sem lehet hozzászokni és könnyedén elviselni a gondolatot, hogy valaki, akit ismertünk, akit szerettünk, a szívünkbe zártunk, akivel annyi szép közös emlékünk van, egyszerűen nincs többé, s már csak a múlt része, és csak a szívünkben él tovább. Elveszíteni valakit jóval több annál, mint, hogy egy újabb sír kerül a többi elhunyt szerettünk emlékhelye mellé, több a kötelességénél, hogy őrizzük és ápoljuk az emlékét, több, mint önsajnálat a saját fájdalmunk miatt. A gyász nemcsak fájdalom és szomorúság, hanem az a furcsa tudat, hogy a szívünkben egy kis rész a szeretett személy halálával immár kitöltetlen marad, s nem marad más, mint a múlt és az emlékek soha véget nem érő tengere. Azonban, habár elenyészik a rengeteg negatív dolog mellett, ennek is van egy jó oldala: a gyász mindig közelebb hozza egymáshoz az embereket, felelevenít rég elfeledett emlékeket és pillanatokat, barátságokat építhet újjá...Igen, a gyász az egyik olyan érzés, amely leginkább összehozza és önzetlen szeretetre tanítja az embereket."

Elena letörölt egy könnycseppet az arcáról, ahogy az előbb leírt sorokat bámulta. Damon eközben gyengéden simogatta haját, lévén, hogy a lány a mellkasának dőlve ült, s a kandallóban pattogó tüzet bámulta. Látta, hogy Elena becsukta a kis könyvecskét, s bár nem olvasott bele, jól tudta, mit is vetett éppen papírra a szerelme. Óvatosan közelebb hajolt hozzá, és egy lágy csókot lehelt a homlokára, melynek hatására mintha enyhült volna Elenában a feszültség, és kicsit nyugodtabban dőlt hátrébb, hogy még közelebb legyenek egymáshoz.
- Tudod, gondolkodtam - kezdte Elena.
- Mmmmmm - hümmögte Damon, arcát a lány hajába temetve, s belélegezve annak üde, vonzó illatát.
- Igazából semmi különös, sőt, nyálas szentimentalizmus - magyarázkodott Elena. - De annyira örülök, hogy vagy nekem. Fogalmam sincs, mi lenne velem, ha te lettél volna Connor áldozata.
- Ebbe bele se gondolj inkább...
- Persze, csak...csodálom Caroline-t, hogy egyben tudott maradni. Oké, hogy teljesen maga alatt van és egész nap a szobájában gubbasztva lassú számokat hallgatva zokog, de akkor is. Él. Én viszont nem élném túl - sóhajtott. - Amikor a vadász kínzott, akkor azt nem csak fizikailag tette, hanem lelkileg is. Olyan víziókat láttatott velem, amelyek a legrosszabb rémálmaimban szerepeltek: téged kínzott halálra, vagy azt képzeltette el velem, hogy te gyűlölsz, mert tudta, hogy ezzel tud a leginkább összetörni.
- Azt ugye tudod, hogy még mindig mérges vagyok rád, amiért feladtad magad Connornak? - kérdezte Damon.
- Jeremy-ért tettem. A vadász azt ígérte, hogy amennyiben átadom magamat, elengedi őt.
- Istenem, Elena, sosem tanították meg a szüleid, hogy az idegenekkel nemcsak beszélni nem szabad, hanem bízni bennük sem túl ajánlatos?
- Az öcsémet védtem - jelentette ki Elena. - Az más kérdés, hogy nem jött össze.
- Finoman szólva... - mosolyodott el Damon. - De többet ne tedd ezt. Ne kockáztasd az életedet, főleg anélkül, hogy beavatnál a dologba, oké?
- Tudod, hogy utálok hazudni neked...
- Akkor is.
- Jó, ígérem, hogy soha többet nem teszem kockára az életemet anélkül, hogy neked előtte ne szólnék róla - ígérte Elena, szórakozottan, mintha esküdne, a szívéhez emelve a kezét. Damon újból elmosolyodott, majd egy gyengéden megcsókolta a lányt, akinek nem tudott ellenállni.
- Szeretlek - suttogta, lágyan végigsimítva Elena arcát.
- Én is szeretlek - hangzott a legalább annyira érzelmes felelet.

Another mind  

Another soul  

Another body to grow old  

It's not complicated

  


Szeretlek. Én is szeretlek. Ezek a mondatok visszhangoztak Stefan fejében, miközben akaratlanul is belehallgatott a nappaliban ülők beszélgetésébe. Az elmúlt egy napot a szobájában fekve töltötte, azon gondolkozva, hogy hol is rontotta el. A terv tökéletes volt, minden része pontosan meg volt tervezve, és mégis, egy óriási kudarc lett a vége. Mindennek tetejébe Tylert sikerült megölnie Damon helyett. A francba a fekete hajukkal!, gondolta, miközben egy amerikai focilabdával dobálózott, amelyben a szobája fala volt a partner.

Egyszerűen olyan szinten undorodott tőlük, hogy az már komolyan fájt. Pedig már egészen beleélte magát, hogy a lány ismét csak az övé lehet. Nem, nem érzett bűntudatot Tyler halála miatt; számára a fiatal hibrid nem volt több, mint járulékos veszteség. Ellenben azt sem akarta, hogy kiderüljön, hogy az ő lelkén szárad a dolog, mert Damon akkor abban a szempillantásban megölné, vagy, bezárná évekig a pincébe, és hagyná ott megrohadni. Szép kilátások.
Azt, hogy nem megy el Tyler temetésére, rögtön elhatározta, bár ahogy telt az idő, egyre inkább azon gondolkozott, hogy talán mégse lenne olyan rossz ötlet elmenni és kicsit Damon ellen hergelni a hangulatot. Oszd meg és uralkodj, nemde? Azért inkább úgy gondolta, hogy alszik még egyet erre a döntésre. Most viszont, akár akarta, akár nem, muszáj volt végighallgatnia Damon és Elena általa szimplán undorítóan nyálasnak titulált beszélgetését.

- Arra gondoltam, hogy a holnapi temetés után meghívnám Bonnie-t és Caroline-t, hogy aludjanak itt. Szerintem jót tenne Care-nek, ha egy kicsit vidámabban tölti azt az estét.
- Gondolod? - tudakolta Damon, szórakozottan ujjai köré fonva Elena egyik hajtincsét.
- Inkább bízom benne - válaszolta a lány.
- Tégy úgy, ahogy jónak látod. Azt ellenben kikötöm, hogy nem alszom a kanapén.
- Istenem, Damon, van vagy hét hálószoba a tieden kívül ebben a házban, ezért nem is tudom, hogy jut egyáltalán eszedbe, hogy mi kitúrunk téged.
- Jól van na...és azt nem lehetne úgy megoldani, hogy Caroline és Bonnie alszik a mellettünk levő szobában, mi pedig együtt? - vetette fel reménykedve Damon, mire Elena csak a szemét forgatta.
- Ennek pont az a lényege, hogy mi hárman, LÁNYOK, legyünk együtt. Fiúk nem megengedettek.
- Na és vőlegények?
- Azok még annyira sem - rázta a fejét Elena.
- Akkor ez egy kifejezetten hülye szabály - állapította meg Damon.
- Ki tudsz bírni egyetlen éjszakát nélkülem!
- Nem - vágta rá a srác, és arckifejezése nagyon hasonlított egy durcás kisfiúéra. - Ahhoz képest, hogy a menyasszonyom vagy, kifejezetten kevés időt töltünk együtt.
- Mondjuk huszonnégy órából huszonhárom és felet? - tűnődött Elena.
- Annál azért kicsit többet. - Elena nevetett, majd ismét elkomorodott, óvatosan kezei közé véve Damon balját.
- Holnap...újabb temetés.
- Nagyon úgy fest.
- Bárcsak tehetnék valamit Caroline-ért - sóhajtott a lány.
- A legtöbb, amit tehetsz, hogy mellette állsz és támogatod. Hidd el, hogy ezzel többet segítesz, mint gondolnád - válaszolta Damon, majd egy gyengéd csókot nyomott Elena homlokára, aki lassan kezdett elbóbiskolni a karjai között.

Do you ever wonder if the stars shine out for you?  

Float down  

Like autumn leaves  

And Hush now  

Close your eyes before the sleep  

Caroline csendben, felhúzott térdekkel ült sötét szobája ablakában, és a csillagokat nézte. Egy hét telt el a borzalmas tragédia óta, de még ez a hét nap sem volt elég arra, hogy begyógyítsa a sebeket. Sőt, ahogy telt az idő, egyre rosszabb és elviselhetetlenebb lett a Tyler elvesztése miatt érzett fájdalom. Mással sem töltötte az idejét, mint sírással és az összes közös emlék felelevenítésével. A gondolattal azonban, hogy Tyler nincs többé, még mindig nem tudott megbirkózni. Elena és Bonnie minden nap meglátogatták, beszéltek vele, vigasztalták, igyekeztek jobb kedvre deríteni, de akármilyen hálás is volt nekik mindenért, nem tudtak igazán segíteni neki. A seriff is mindenben mellette állt, azonban ő is legalább annyira tehetetlen volt, mint mindenki más.

Egyszer csak halk, diszkrét kopogás hallatszott az ajtaján.

- Gyere - szólt Caroline csendesen, s mikor oldalra nézett, Mattet pillantotta meg az ajtóban.

- Szia - köszönt, arcán egy mosoly halovány szellemével. - Ne haragudj, hogy ilyen későn jövök, de mindenképpen látni akartalak még a holnapi....esemény előtt.

- Soha se késő - felelte a lány, újból a csillagokra meredve. Matt felvonta a szemöldökét, látva Caroline álmodozó arckifejezését, de nem szólt egy szót sem, hanem leült szembe mellé, követve a pillantását a csillagok felé.

- Hát...megkérdezném, hogy vagy, de...azt hiszem tudom a választ magamtól - kezdte, mire Caroline egyetértően biccentett, jelezve, hogy pontosan úgy érzi magát, amilyennek Matt gondolja.

- Tudod, - folytatta a fiú - Tyler volt a legjobb a barátom, így vagy úgy, de akármit is tett az élete során, soha nem voltam még ennyire büszke rá. - Care erre hitetlenkedve fordult Matt felé, elszakítva pillantását az égboltról. - Egy igazi hős volt, és büszke vagyok arra, hogy ismerhettem. Tudom, hogy nagyon fáj, Care, de majd egyszer, miután elszálltak a fájdalmas évek, te is a csodát fogod látni ebben, és nem a haragot.

- Köszönöm, Matt - suttogta, majd teljesen hirtelen a srác karjaiba vetette magát, és csendesen zokogni kezdett. Mattet először meglepte a hirtelen érzelmi kitörés, de nem szólt semmit, csak magához ölelte és hagyta, hogy kisírja magát. Hosszú percek teltek el, mire Caroline-nak sikerült nagyjából lenyugodnia.

- Ne haragudj, hogy eláztattalak - szabadkozott Caroline, bűntudattal pillantva Matt könnyektől nedves pólójára.

- Semmi gáz, elvégre ezért vagyok itt, nemde? - mosolyodott el Matt. - Amúgy hoztam neked valamit - tette hozzá, átnyújtva egy kis, fehér műanyag dobozt. Caroline kissé meglepődött, de azért elvette a dobozt.

- Triplacsokis süti? - tudakolta hitetlenkedve, és arcán megjelent egy kis mosoly.

- Remélem, még mindig megőrülsz érte.

- Abszolút. Nem akarod esetleg elfelezni?

- Végül is miért ne? - egyezett bele Matt. Csendben ették a sütit, amikor Matt kiszúrt egy hatalmas csokor rózsát Caroline éjjeliszekrényén.

- Hát azt meg kitől kaptad?

- Klaus hozta... - érkezett a felelet. Látszott a lányon, hogy nem érzi magát túl kényelmesen a téma érintése miatt.

- Nem hittem volna róla, hogy van törődő oldala is, mindazok után, amit tett - jegyezte meg Matt, hangjában ellenben nem csengett ítélkezés.

- Az élet mindig tartogat meglepetéseket - válaszolta Caroline, s arcát újból a csillagok felé fordította. - Talán ő is képes megváltozni.

And you're miles away  

And yesterday you were here with me  

Elena vetett egy utolsó pillantását a tükörbeli énjére, amikor megpillantotta benne Damont, aki az ajtónak dőlve figyelte őt.

- Gyönyörű vagy - jegyezte meg, csillogó tekintetét gondosan végighordozva Elena szűk, csinos fekete ruháján. 

- Igazából csak azt kívánom, hogy ezután nagyon hosszú ideig ne vegyek fel gyászruhát - sóhajtott a lány, Damon felé fordulva, aki szintén feketébe volt öltözve: egy éjsötét nadrágot és egy ugyanolyan színű inget viselt. 

- Ez egy olyan kérés, mint amikor valaki a Szahara közepén kóla után esedezik...reménytelen.

- Éppen ez a baj. Tudom, hogy akármikor jöhet egy újabb, majd még egy és ez így megy tovább...

- Ezzel jár a vámpírlét - felelte Damon. - Megszámlálhatatlan mennyiségű sírral, fájdalmas emlékekkel, de hidd el, előbb-utóbb hozzászoksz.

- Kösz a biztatást - forgatta a szemét Elena, miközben lementek a lépcsőn. A nappaliban ott találták Logant, aki elmélyülten iszogatott egy pohár whiskyt. 

- Na ne, már te is kezded? - kérdezte Elena.

- Ugyan mit? - viszonozta Logan ártatlanul.

- A korán reggeli ivászatot. Esküszöm, Damon rossz hatással van rád.

- Nem kell nekem Damon befolyása az iváshoz - vigyorgott Logan, Damonre pillantva.

- Egyébként, - tette hozzá Elena - nagyon rendes tőled, hogy eljössz.

- Ott a helyem - bólintott a vámpír. - Stefan nem jön?

- Fogalmam sincs - vont vállat Damon. - Tegnap még itt volt.

- Úgysem csinálja meg, hogy nem jön - közölte Elena, nem is sejtve, hogy mekkorát tévedett.

Another tear  
Another cry  
Another place for us to die  
Its not complicated   

Miután begyűjtötték Jennát és Jeremy-t, mind az öten együtt mentek a temetésre. Caroline a seriffel és Carol Lockwooddal jött, míg Bonnie-t Matt hozta el. Másra nem is számítottak a temetésen, amit csendben, szűk körben akartak megtartani. 

Először sokat gondolkoztak azon, hogy milyen fedő sztorival rukkoljanak elő, ami megmagyarázza Tyler hirtelen és korai halálát. Damon azt javasolta, hogy mondják azt, hogy Tyler elutazott Floridába tanulni a nagybátyjához, azonban Carol úgy érezte, belefáradt már az állandó hazudozásba, ezért az autóbalesetben maradtak, ami kapóra is jött, ugyanis Tyler halálának hétvégéjén, mivel viharos idő volt, rengeteg közúti balesetről számoltak be, így az eset nem számított túl feltűnőnek.

Amikor mindannyian megérkeztek, talpig feketében, csendben körbeállták a sírt, ami már nemcsak megásva, hanem befedve is volt; mindössze a sírkő hiányzott, de az ugye, a hagyományhoz híven, csak később kerül majd a helyére. Mindenkinek különleges déjà vu érzése volt, hiszen nem is olyan régen Alaric búcsúztatásán álltak ugyanígy egy nyughely körül, hasonló szomorúsággal és megrendültséggel a tekintetükben.

Another life that's gone to waste  
Another light lost from your face  
It's complicated 

 Éppen, amikor Carol Lockwood szólásra bírta volna magát, egy hang szólalt meg mögöttük.

- Bocsássátok meg, hogy udvariatlan módon elkéstem, de feltartottak. - Mindenki megfordult, és ugyanolyan meglepetéssel pillantották meg Klaust, aki mögött Rebekah is megjelent. Az egybegyűltek először nem tudták mire vélni a két ős megjelenését, ugyanis ha valakikre hát rájuk nem számítottak. Caroline tekintetében Klaus azonban a hála és a köszönet egy újfajta, csodálatos csillogását vélte észrevenni, ami miatt nem bírta megállni, hogy ajkai ne húzódjanak egy halovány, vigasztaló mosolyra.

- Köszönöm, hogy eljöttetek - biccentett feléjük Carol, aki már a könnyeivel küzdött. Tudta, hogy az lenne a feladata, hogy tisztességgel, emelt fővel eltemesse a fiát, tudta, hogy erre nem lesz képes. - Nos, nekem is...van okom a bocsánatkérésre - kezdte, miután az ősök elfoglalták a helyüket. - Nekem...kéne most szólni pár szót..Tylerről...de nem megy - szólt szipogva, könnyeit törölgetve. - Úgyhogy, most beszéd és szép szavak helyett, maradjunk csendben, és úgy emlékezzünk..rá. - A többiek együttérzően bólintottak, amikor egyszer csak Damon teljesen váratlanul megszólalt.

- Nem muszáj beszéd nélkül maradnunk - mondta, a polgármester felé pillantva. - Carol, ha megengeded? - Mrs. Lockwood meglepetten ugyan, de bólintott. Mindenki megrökönyödötten bámult Damonre, még Elena is, aki egyszerűen nem bírta elhinni, hogy Damon Salvatore (Damon Salvatore!) beszédet akart tartani egy temetésen.

Is it that it's over or do birds still sing for you?

 - Ha jól sejtem, most azt gondoljátok, hogy a jelenlévők közül én vagyok a legkevésbé alkalmas egy temetési beszéd elmondására, hiszen nemcsak a múltamat, hanem engem is jól ismertek - kezdte Damon lassan, gondosan formálva minden egyes szót. - De szükség törvény bont, ahogy mondani szokták, és én úgy érzem, hogy ez az alkalom jóval több puszta búcsúztatásnál.

Tyler Lockwood úgy halt meg, ahogy én mindig is akartam: azért a valakiért, akit mindennél jobban szeretett és ez egy olyan tett, amit mindennél többre becsülök benne. Ő egy valódi hős volt, a szó legnemesebb értelmében, aki önzetlenül feláldozta magát azért, hogy a szeretett lány élhessen és boldog lehessen még egyszer az életben.
Sokan próbálják meg definiálni az igaz szerelmet, leírni, hogy mit is jelent igazán, hogy milyen az, milyen érzésekkel és következményekkel jár. Én viszont úgy gondolom, hogy minden ilyesmi nem több, mint üres gondolat, amelyet olyanok találnak ki, akik fogalmuk sincs, milyen az igazi szerelem. Azonban Tyler bebizonyította, milyen az, ha valakit szívünk minden dobbanásával, testünk minden egyes apró rezdülésével szeretünk. Ez valódi, örök és megmásíthatatlan. Mindenki, aki valaha ismerte őt, büszke lehet rá és csodálhatja, mert ez a fajta bátorság és önzetlenség az, ami még a halálban is magasabbra emeli őt bárki másnál. Tyler Lockwood példakép lehet, akinek tette és halála utat mutathat nekünk egy jobb élet felé, hogy megtaláljuk azt az embert, akiért mi is képesek vagyunk odaadni az életünket is. - Itt egy rövidke pillanat erejéig Elenára nézett, majd tekintete Caroline-ra siklott, akinek szemei könnyben álltak, ahogy Damonre nézett. - Caroline, hozzád szólnék végül. Azt kívánom, hogy Tylernek és az ő hős önfeláldozásának az emléke kísérjen téged végig az örökkévalóságon, és emlékeztessen arra, hogy mindig van miért küzdenünk. Legyen ő számodra maga a remény, aki soha nem hagy el téged, akármilyen hosszú is legyen majd utad.

Float down Like autumn leaves  

And Hush now  

Close your eyes before the sleep  

Amint Damon befejezte, mély, megrendítő csönd szállt le a kis társaságra, akik egy friss sír mellett gyászoltak. Kivétel nélkül mindenkinek könnyes volt a szeme, még Rebekah-é is, aki először megpróbálta elrejteni könnyeit, de a beszéd vége felé megadta magát. Klaus szemében is furcsa fények csillogtak, még ha ő nem sírt is, mint a többiek. Habár nem mutatta, Damon rövidke beszéde sok mindent elindított benne, amit igyekezett idáig figyelmen kívül hagyni. 

Aztán egyszer csak Caroline zokogásban tört ki, és nem bírva tovább, odaszaladt Damonhöz, és a karjába vetette magát. Az idősebb Salvatore, akit kicsit meglepett a szőke lány hirtelen ragaszkodása, legyűrve szokásait, visszaölelte, míg Elena, aki mellette áll, kicsit közelebb lépett, és Caroline hátát simogatta, hogy kicsit megnyugtassa őt. Hosszú másodpercek teltek el, mire Care elengedte Damont, de amint kivált az ölelésből, rögtön Elena karjaiban találta magát, s a két lány olyan fájdalommal sírt egymás vállán, hogy az bárkit megindított volna.

Eközben Bonnie Jeremy, Jenna Logan, Carol pedig Matt karjaiban találta magát, és keresett vigasztalást, és most már meg sem próbáltak határt szabni a könnyeiknek.

And you're miles away  

And yesterday you were here with me  

Lassan vége lett a búcsúztatásnak, amikor is Carol annyira lenyugodott, hogy meghívjon mindenkit egy szerény összejövetelre a házába. Így aztán, miután mindenki elhelyezte a virágot, amit hozott, és jól kisírta magát, elindult a találkozás színhelyére. Egyedül Caroline mondta azt, hogy marad még egy kicsit, hogy egyedül is búcsút vehessen Tylertől.

- Én is megyek mindjárt - ígérte, Damonre és Elenára pillantva, akik rá vártak. - Csak kell egy kis idő, hogy tényleg elbúcsúzhassak tőle. - A két vámpír megértően bólintott és magára hagyták a lányt. Azonban alig kerültek látótávolságon kívül a temetőtől, Elena megállította Damont, megszólalni ellenben nem tudott.

- Mi az? - tudakolta Damon, gyengéden megfogva Elena kezeit.

- Semmi...csak..úgy szeretlek, Damon! - bökte ki, és egyszerűen szerelme karjaiba vetette magát. Könnyei ismét megeredtek, ahogy beszélni kezdett. - És soha nem éreztem magam ilyen büszkének, mint amilyen büszke vagyok rád most. - Damon elmosolyodott a bók hallatán, és csendesen simogatni kezdte a lány haját, hátát, várva, hogy kicsit lenyugodjon.

Ooh how I miss you  

My symphony played the song that carried you out

Caroline eközben leült a sír mellé, és pillanatnyilag száraz szemekkel, beszélni kezdett.

- Nagyon hiányzol, Ty és semmi mást nem kívánok jobban, mint hogy visszatérj hozzám. Tudom, hogy értem tetted, de nem tudlak elengedni és sosem foglak tudni igazán. Azt viszont megígérem, hogy örökké emlékezni fogok rád, és mindig tiéd lesz a szívemnek egy része - suttogta, óvatosan megérintve a halom földet, ami a sírt takarta. - Olyan furcsa, hogy alig egy hete még boldogok voltunk, és itt voltál velem; most pedig már csak az emlékeimben létezel, és messze vagy tőlem, nagyon, nagyon messze... - Itt elcsendesedett, lehunyva a szemét, igyekezve kicsit lenyugtatni magát.

- Tudod, csak az jár a fejemben, hogy elmúlik -e valaha ez a fájdalom, amit most érzek?

- El fog - szólalt meg egy halk hang mögötte. Caroline hátrafordult, és aznap másodjára lepődött meg, ahogy meglátta Klaust. - Ne haragudj, hogy megzavarom a gyászod, de ki akartam fejezni a részvétemet.

- Köszönöm, Klaus - válaszolta Care, s hangja gyenge volt, mint a reggeli harmat. - Nem is tudod, milyen sokat jelentett nekem, hogy itt voltál - folytatta, és ez volt az a pillanat, amikor könnyei ismét megtalálták útjukat a felszínre.

- Hé, ne sírj! - kérte Klaus, majd óvatosan leguggolt mellé, és sután, hiszen idegen volt tőle a mozdulat, átölelte. Caroline rögtön beletemetkezett karjaiba, a hibrid makulátlan fehér ingébe fúrva az arcát. Habár Klaus ezer év alatt nagyon ritkán volt érzelmes hangulatban, ölelkezősben pedig soha, mégis egy furcsa, meleget adó érzés járta át végtagjait, amik mintha felolvasztották volna a szívében lakozó, millenniumot is megélt jeget, amivel szándékosan vonta be minden egyes érzését.

- Egy nap majd eljön az az idő, amikor nem fog fájni többé - csitította. - Eljön a nap, amikor a szíved újra nyitott lesz a szeretetre, s a benne lévő sebek begyógyulnak majd. Mert ha valaki, te megérdemled a világ összes lehetőségét. - Caroline nem válaszolt, csak sírdogált csendesen, és életében először, de nem utoljára Klaus karjaiban keresett megnyugvást.

And Ooh how I miss you  

And I miss you and I wish you'd stay 

Hosszas unszolás és rábeszélés után ugyan, de Caroline belement a pizsama partiba, amit Elena szervezett. Habár ez most nem volt olyan, mint bármelyik korábbi "csajos este", Bonnie és Elena mindent elkövetett, hogy felvidítsák lelkileg romokban heverő barátnőjüket.

Elena kiválasztott egy nagyobb hálószobát a Salvatore-házban, amiben akkora ágy volt, hogy mind a hárman elfértek benne. Damon, ha nem mutatta is, kicsit kényelmetlenül érezte magát, ezért inkább elment Logan társaságában iszogatni a Grillbe, hogy ne zavarják meg a lányokat. 

Késő éjjel volt, amikor visszaértek, csodával határos módon mindketten teljesen józanon. Az igazság az volt, hogy egyikőjük sem tudott túl sok alkoholt magába dönteni, mert az aznapi temetés az ő (és ez főleg Logan örök jókedvére vonatkozott) hangulatukra is rányomta a bélyegét.

Miután Logan felment a szobájába, Damon még leheveredett a kanapéra, kezével egy pohár whiskyvel, és a tüzet bámulta. Valamiért egy kicsit a saját beszéde hatása alatt állt, hiszen teljesen spontán ötlet volt az egész, és mindaz, amit mondott, ott, abban a pillanatban járt a fejében, elvégre egyáltalán nem tervezte el. Magát is meglepte a rejtett érzelmei váratlan kinyilatkoztatásával, és azon kapta magát, hogy olyan dolgot tett, ami korábban távolabb állt tőle szinte mindennél.

Do you ever wonder if the stars shine out for you?  

Float down 

Like autumn leaves  

And Hush now  

Close your eyes before the sleep  

Ahogy csendben elmélkedett, egyszer csak hangokat hallott meg a lépcső irányában. Oldalra fordult, és Caroline-t pillantotta meg, aki egy szál pizsamában mászkált, és aki kissé megijedt, amikor tekintete találkozott a srácéval.

- Ó, nem tudtam, hogy itt vagy... - szabadkozott. - Igazán nem akartalak megzavarni...bármit csinálsz is.

- Nem zavarsz - rázta a fejét Damon. - Csak ücsörgök, filozofálgatok és egyéb baromságok. - Caroline megengedett magának egy kis mosoly-féleséget, majd leereszkedett Damonnel szemben az egyik fotelba.

 - Szóval, még nem volt alkalmam megköszönni, amit a temetésen mondtál - mondta végül a lány. 

- Szívesen...ez volt a minimum, amit tehettem - bólintott Damon, belekortyolva a poharába.
- Ami azt illeti, eléggé megleptél vele. De nemcsak ezzel, hanem...meglepsz mindennap saját magaddal, a tudattal, hogy kivé is váltál két év alatt - folytatta Care. - Soha nem gondoltam korábban, hogy ilyen érzelmeid vannak és hogy mikre vagy valójában képes. Sajnálom, hogy elítéltelek korábban, de nem tudhattam, hogy a szerelem ennyire meg tud változtatni téged.
- Az igazság az, hogy nem változtam meg - nevetett fel Damon keserűen, humortalanul. - Ugyanolyan makacs, önfejű, számító, öntelt, önző seggfej vagyok, mint korábban. Csak annyi változott, hogy van miért, vagyis van kiért önzőnek lennem.
- De legalább van kiért küzdened, van kiért megváltoznod, van valakid, aki miatt mindent megteszel, hogy jobb ember legyél.
- Ez igaz - mondta Damon szórakozottan, egyenesen Caroline szemeibe nézned. - Viszont hidd el nekem, az élet mindenki számára tartogat meglepetéseket. Ha nekem megadatott az, hogy rátaláljak az életemre, amire vágytam, és amit mindig is afféle álomként kergettem, akkor neked sokkal több esélyed van ugyanerre. Te megérdemled, és tudom, hogy meg fogod találni, bármi is legyen az.

And you're miles away  

And yesterday you were here with me

- Hátha... - válaszolta Care, arcát a kandalló felé fordítva. Hirtelen újabb lépések zaja hallatszott, és Elena jelent meg a nappaliban.
- Á, szóval ide menekültél! - állapította meg mosolyogva, mikor észrevette Damont és Caroline-t. - Damon nem hagyott aludni? - kérdezte nevetve, lehuppanva barátja mellé, akinek kissé felderült az arca, amikor meglátta.
- Inkább én nem hagyom őt - felelte Caroline.
- Amúgy sem tudnék aludni - vont vállat Damon. - Érthető okokból - tette hozzá rejtélyesen, egy sokat mondó pillantást vetve Elenára.
- Azt hiszem, én most visszamegyek. Nem akarom Bonnie-t egyedül hagyni - szólalt meg Care, és hangtalanul kislisszolt a nappaliból.
- Ilyen se volt még, hogy nem kívánom a whiskyt - jegyezte meg Damon, a dohányzóasztalra állítva a poharat. Elena közelebb csúszott hozzá és az oldalának dőlt, mire Damon magához húzta és átölelte.
- Soha nem fogom elfelejteni, amit ma tettél - suttogta a fülébe a lány. - Bebizonyítottad, hogy mennyire érdemes vagy szeretetre, és megmutattad azt az arcod, amit olyan ritkán szoktál.
- Azt csak neked tartogatom - mosolyodott el Damon. - Elena, ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?
- Tudom - viszonozta egyszerűen Elena. - És én is szeretlek...mindennél jobban. - Damon kicsit lehajtotta a fejét, pont annyira, hogy ajkaik a lehető legegyszerűbben találkozhassanak. A csók először lassúnak és gyengédnek indult, sőt, ártatlannak; azonban csakhamar hevessé és követelőzővé vált. Néhány másodperc múlva Damon már döntötte is hátra Elenát, a lány pedig a dereka köré kulcsolta lábait, s úgy folytatták a csókolózást. Mindketten tudták, hogy annak, amit akarnak, nem akkor volt az ideje, mégis nagyon nehezükre esett elválni egymástól.
- Ezt most nem tehetjük - sóhajtotta Elena, amint rávette magát, hogy elszakadjon Damontől.
- Tudom - hangzott a felelet, amit egy újabb, ezúttal rövid csók követett. - Csak szükségem volt erre.
- Nekem is. De muszáj mennem...már így is megszegtem a csajos esték legalább öt szabályát - nevetett a lány, majd egy utolsó, gyengéd csókot lehelt szerelme ajkaira, mielőtt föltápászkodott volna.
- Jó éjt, Damon - búcsúzott mosolyogva.
- Neked is, Elena. Aludj jól - szólt utána Damon, figyelve, ahogy a lány eltűnik a lépcsőfordulóban.

Touch down  

Like a seven four seven 

Stay out and we'll live forever now

A következő rész tartalmából...
Damon és Elena egy komoly beszélgetésbe bonyolódik a jövőjük kapcsán, ami kérdéseket vet fel bennük, s amelyekkel végül Bonnie-hoz fordulnak segítségért. Stefan újból kapcsolatba lép a zaklatójával, aki ezúttal egy új tervbe akarja belevonni a fiatalabb Salvatore-t. Rebekah Mattnél, Caroline pedig Klausnál tesz látogatást, mindannyiszor meglepő eredménnyel. Végül pedig Bonnie talál valamit, ami sok mindenre magyarázatot adhat Damon és Elena furcsa kapcsolatában.




14. rész >>

Ezer bocsánat ezért az újabb, pofátlanul sok késért. Most már nem is keresek kifogást, és az igazság az, hogy mivel már a sokadik alkalom, fölösleges is. Ne haragudjatok.

Remélem, azért tetszett a rész, amelyben igyekeztem méltó módon elbúcsúztatni Tylert. Esetleges véleményeknek ezúttal is, mint mindig, örülök.
Vicának és Maresznek üzenem, hogy végre ITT A PARTI IDEJE! Az évadzáró fenomenális volt, a Delena pillanatok elképesztőek...egyszóval, borzalmasan boldog vagyok miatta. Szerencsére bejött a jóslatunk, nem igaz? :)
Bianca, a te kérdésedre válaszolva a sorozat ötödik évada valószínűleg októberben kezdődik, de pontos időpontot még nem hoztak nyilvánosságra.
Végezetül pedig, mindenkinek, aki olvassa az Összetörve című új történetem, hogy egy-két nap múlva jön a következő rész, úgyhogy egy kis türelmet kérek ehhez is.