2x14 Vágyak

Korhatár: 12

Hát, elérkezett ez a pillanat is. Tudom, hogy sokáig tartott, de már esküszöm, én unom a saját mentegetőzésem. 
Annyit viszont elmondok, hogy sok gondot fordítottam erre a fejezetre, remélve, hogy nem látszódik meg rajta a lelkiállapotom. Ha mégis így lenne, szóljatok rám, kérlek.
Ezen a részen kívül még nyolc fejezet maradt az évadból, szóval közelítünk a tetőponthoz. Addig is viszont, élvezzétek ennek a résznek az olvasását.


XIV. fejezet - Vágyak

- Elena? - hallatszott Jenna hangja az unokahúga szobájának ajtaja előtt.
- Gyere csak - hangzott a felelet, mire Jenna benyitott a szobába. Elena az ágyon feküdt, karjaiban a jó öreg mackóval, ami már kisbaba kora óta megvolt neki. Arcán szomorkás kifejezés ült, ahogy a nagynénjére pillantott.
- Mi baj van? - érdeklődött aggódva Jenna, leülve az ágy szélére.
- Hiányzik... - válaszolta Elena fájdalmasan, Damonre célozva. Már több, mint egy hete volt annak, hogy Damon Logannel együtt elment, hogy megkeressék, honnan is jött Connor és hogy felkutassák, mi tette azzá, ami. Bár tudta, hogy Damon nagyon is helyesen tette, hogy elment, Elena mégis úgy érezte, nem bírja tovább nélküle. Az elmúlt nyolc nap felért egy halálos ítélettel a számára, még úgy is, hogy naponta többször beszéltek.
- Tudom, Elena. De ma estére itt lesznek, úgyhogy már csak egy fél napot kell kibírnod.
- Szerencsére - motyogta Elena. - Komoly elvonási tüneteim vannak, hogy nem kaptam meg a napi, sőt heti Damon adagomat.
- Esküszöm, ha nem ismerném a helyzeted, azt hinném, egy drogról beszélsz - nevetett Jenna. - De így...igen, Damon a te drogod.
- Ha egy kicsi még dobni akarsz az egóján, akkor ezt neki is mondd el!
- Úgy lesz. Szóval, igazából azért jöttem, hogy megkérdezzelek, nem lenne -e kedved eljönni velem vásárolni.
- Amúgy is azt terveztük a csajokkal, hogy elmegyünk, szóval csatlakozz hozzánk! - javasolta Elena. - Különben milyen alkalom? Csak nem egy pasi?
- De még mennyire! - Jenna rejtélyesen elmosolyodott. - Logan tegnap felhívott, és elhívott vacsorázni a ma este.
- Ó, tehát randi Logannel...! Kezd komollyá válni a dolog? - csipkelődött Elena.
- Ha te egy randit komoly dolognak nevezel...akkor igen!
- Na és mit érzel? Lehet ebből valami?
- Remélem - sóhajtott fel Jenna álmodozva. - Mármint ne érts félre, még régen ismerem, meg minden, de olyan helyes, meg vicces, és nagyon kedves...
- Tetszik neked - állapította meg Elena.
- Igen. Viszont nincs mit felvennem, valami szakadt göncben meg nem mehetek!
- Akkor nem maradt más hátra, mint vásárolni neked valami nagyon szexit. Egy tíz perc, és indulhatunk is, mert tizenegyre beszéltem meg Caroline-nal és Bonnie-val.
- Szuper! Akkor gyorsan összeszedem magam és mehetünk - válaszolta Jenna, majd magára hagyta Elenát. Alig telt el két perc, mikor megszólalt Elena telefonja. A lány gyorsan megragadta a készüléket és legnagyobb örömére Damon nevét olvasta a kijelzőn.
- Szia - szólt bele, arcán egy fülig érő mosollyal.
- Helló, szépség - hallotta Damon hangját a vonal túloldaláról. Esküdni mert volna, hogy éppen az az önelégült félmosoly játszott barátja ajkain, amit úgy szeretett benne. - Mi újság otthon?
- Semmi új, azon kívül, hogy őrjítően hiányzol - felelte Elena, mire hallani vélte, hogy Damon légzése kicsit megváltozik.
- Nos, Elena, az a helyzet, hogy sajnos nem tudok holnap esténél korábban hazamenni - mondta szomorkásan Damon. - Tényleg nem szeretnék semmit jobban, mint hazamenni hozzád és soha többé nem engedni el, de még maradnom kell egy éjszakát.
- Ne... - siránkozott Elena. - El se hiszem, hogy még egy napot ki kell bírnom nélküled.
- Nagyon sajnálom, 'Lena. Tényleg. Ha tehetném, eldobnék mindent és rohannék hozzád, ez azonban nem lehetséges, ugye megérted?
- Meg, persze. Csak még Jennának is meg kell mondjam, hogy a randija törölve van Logannel.
- Öhm, Logan hazamegy, csak én maradok még itt egy kicsit - javította ki Damon halkan.
- Tessék? Akkor te mi a francot csinálsz ott, Damon?! - csattant fel Elena.
- Csak nem féltékeny vagy? - kuncogott Damon.
- Nem, csak elképesztően hiányzol és már nem láttalak több, mint egy hete! Mi az, ami még mindig visszatart?
- Rátaláltam egy régi ismerősöm nyomára, aki esetleg elvezethet Connor gyökereihez - magyarázta a srác. - A lakásán és a cuccain kívül ugyanis nem találtunk semmit. Minden gyanúsan nagy gonddal van elrejtve.
- Istenem....csak siess haza, mert ha nem, esküszöm megöllek!
- És akkor nem fogok hiányozni?
- Jaj, Damon, ez csak célzás volt...
- Tudom. Szeretlek, Elena.
- Én is téged - viszonozta a lány. - Azt kívánom, bárcsak itt lennél velem... - Azt már nem tette hozzá, hogy szerette volna megünnepelni azt, hogy már hat hónapja együtt voltak, de csalódottan vette tudomásul: a terveinek lőttek.
- Hidd el, tényleg borzalmas itt nélküled - bizonygatta Damon. - De holnapra otthon vagyok, ha van eredmény, ha nincs. Nekem is nagyon hiányzol, akármennyire hihetetlen is. Most viszont mennem kell. Addig is érezd jól magad...és ne felejtsd el, hogy szeretlek.
- Nem fogom - ígérte Elena. - Szeretlek, Damon! Vigyázz magadra.
- Úgy lesz - szólt Damon, majd a hívás megszakadt.

XOXO

- Hé, Matt! - kiáltott Jeremy Mattnek, aki éppen leszedetett egy asztalt a Grillben. 

- Mi az? - fordult felé a szőke fiú, felpakolva egy tálcára az üres poharakat.

- Van valaki odakint, aki beszélni akar veled - közölte Jer, visszacsúsztatva zsebébe a jegyzettömböt, amire a rendeléseket írta. - Legszívesebben elküldtem volna a fenébe, de ő ragaszkodott hozzá, hogy szóljak neked. - Matt összeráncolta a szemöldökét, majd felsóhajtott.

- Megyek, megnézem - adta be a derekát, elindulva a szabadban lévő asztalok felé. Nem volt nehéz kitalálnia, ki volt az a rejtélyes valaki, tekintettel arra, hogy csak egyetlen asztal volt foglalt. Amikor meglátta az illetőt, aki mosolyogva várt rá, majdnem sarkon fordult és visszament, végül azonban győzött a jómodor, na meg a kíváncsiság, és odasétált az asztalhoz.

- Rebekah. Mit akarsz? - tudakolta, összefonva karjait a mellkasán.

- Szia Matt! - üdvözölte az ős, még szélesebbre húzva arcán a mosolyt. - Csak gondoltam, mutatok neked valamit.
- Mutatsz? Nekem?  - csodálkozott Matt. - És ugyan mit?
- Ha leülsz, megmutatom.
- Nos, erre igazán nincs időm. Dolgoznom kell.
- Amennyire én észreveszem, a Grill éppen kong az ürességtől, azokat pedig, akik még itt vannak, Jeremy is ki tudja szolgálni. Na, légyszíves - kérlelte Rebekah. - Ígérem, nem rabolom sokáig az idődet.
- Legyen - egyezett bele Matt egy sóhatással, majd leereszkedett az ős mellé egy székre. A lány, arcán egy sugárzó, izgatott vigyorral, elé tolt egy vastag köteg papírt.
- Mi ez?
- Nyisd ki! - biztatta Rebekah, mire Matt végül is engedelmeskedett.
- Egyetemi jelentkezési lapok? - kérdezte, értetlenül meredve az előtte heverő rakat papírra.
- Pontosan. Hallottam, hogy lemaradtál a beadási időpontról, így gondoltam, nem bánnád, ha mégsem kéne teljesen lemondanod az egyetemről.
- Miért csinálod ezt?
- Tessék?
- Miért csinálod ezt? - ismételte Matt. - Idejössz, mintha minden rendben lenne köztünk és felajánlod nekem a lehetőséget, hogy egyetemre járjak? Mit akarsz elérni? Mi az, amit nem mondasz el?
- Egyszer valaki azt kérdezte tőlem, hogyan lehetséges az, hogy még hazavenni se tud anélkül, hogy valamilyen hátsó szándékot sejtenék a cselekedetei mögött - morfondírozott Rebekah. Matt felvonta a szemöldökét, ahogy felismerte saját magát az idézetben, mégsem tudott teljesen elvonatkoztatni attól, hogy a lány semmit nem tett csak úgy, tehát anélkül, hogy valamit kért volna érte cserébe.
- Hát, mindenképpen adtál okot a bizalom kollektív hiányára - jegyezte meg a fiú végül.
- Nézd, Matt - kezdte Rebekah komolyan, mindenáron keresve a szemkontaktust Mattel, aki a földet bámulta. - Tudom, hogy tettem néhány rossz dolgot...
- Rossz?!
- Oké, tettem néhány igazán borzalmas dolgot, de akár hiszed, akár nem, megbántam. Hiba volt elfeledtetni Elenával az összes emlékét Damonről, és még felsorolhatnék számtalan ilyen példát, tettekről és cselekedetekről, amiket megbántam ezer év alatt. Azonban te ráébresztettél, hogy lehetek ennél jobb is és elhatároztam, hogy mindent meg is fogok tenni érte. Próbálkozom, tényleg...Tudom, hogy nem lehet mindent jóvá tenni, pláne nem ilyen rövid idő alatt, de ezentúl nem akarok hátat fordítani a problémáimnak. Úgyhogy kérlek, engedd, hogy segítsek neked, ha valóban hiszel még abban, hogy jobb ember lehetek. - Matt meglepetten pislogott rá, kék szemeiből pedig csak úgy sugárzott a hitetlenkedés.
- Honnan tudjam, hogy most például nem versz át? - szegezte neki a kérdést, mire az ősi vámpír egyszerűen vállat vont.
- Sehonnan. De gondolj csak bele, szerinted azért töltöttem órák hosszat egyetemi papírok kiválogatásával, hogy kiszúrjak veled? Hm? - Matt felsóhajtott, beletúrva a hajába.
- Ezt még biztosan megbánom, de tudod mit? Segíts - döntött végül, közelebb húzva a székét az asztalhoz, hogy könnyebben elérje a kérdőíveket. - Harvard? Ez komoly? - Rebekah elmosolyodott, örülve, hogy a fiú beadta a derekát, és hogy megkapta tőle az óhajtott esélyt.
- Végül is miért ne? Azt szokták mondani, merjünk nagyot álmodni nem igaz?

XOXO

- Azt hiszem, ez lesz a legjobb - morfondírozott Jenna, elmélyülten szemlélve a tükörképét. - Vagy inkább a mélykék legyen..? Ó, nem tudok dönteni! Elena, te mit gondolsz? - fordult unokahúgához, aki eddig ott állt a próbafülke mellett, most viszont a hűlt helyét sem látták. - Hol van?
- Nem tudom - vont vállat Caroline. - Az előbb még itt volt...
- Nézzétek csak! - szólt Bonnie, az üzlet sarka felé mutatva. Caroline és Jenna követték a pillantását, és hamar meg is látták Elenát, aki dermedten állt az üzlet üvegfalánál, és mereven bámult át a mellettük levő boltba, ahová tökéletesen átlátott.
- Mit néz olyan nagyon? - kérdezte Jenna.
- Megyek, megnézem. Ti addig próbáljatok nyugodtan - ajánlotta fel Caroline, majd megindult barátnője felé. - Hát téged meg mi nyűgöz le annyira? - Elena összerezzent, amikor meghallotta Care hangját, annyira bele volt merülve az előtte lévő látványba. Azonban amint észrevette, ki is áll mellette, jobbnak látta a viszakozást.
- Semmi, semmi - mentegetőzött. - Csak elbambultam. - Caroline természetesen nem tűnt túl meggyőzöttnek, még úgy sem, hogy mostanában nem volt igazán elemében. Amint megfordult, hogy megnézze, mit is bámult Elena, szinte rögtön megértette.
- Ó, Elena... - sóhajtott fel, megbabonázva fürkészve az előttük kiállított gyönyörű esküvői ruhát. Pontosan olyan volt, amilyet Elena mindig is szeretett volna: makulátlan fehér, szűk szabású, pánt nélküli, és nem túl hosszú. Modern, formabontó tervezés volt, csípőjén egy szalaggal, de mégis, ez volt a legeslegszebb ruha, amit valaha látott. Mindig is egy ilyenben képzelte el magát, amikor az oltár előtt örök hűséget fogad szerelmének. Vagyis örök hűséget fogad Damonnek. Varázslatos volt, s ami a legelbűvölőbb volt benne, hogy tisztára olyan volt, mintha egyenesen neki tervezték volna. - Miért nem mész be és próbálod fel?
- Nem...annyira azért nem tetszik - rázta a fejét Elena, de Caroline megállította, mielőtt odébb mehetett volna.
- Láttam, hogy szemeztél vele! Most abból mi rossz származhat, hogy felpróbálod?
- Tényleg, Caroline. Nem most van itt az ideje, hogy esküvőre gondoljak - sóhajtott a lány.
- Nézd, Elena, én megértem, hogy sajnálsz, és tudom, érzem, mennyi mindent kell most átvészelnünk, de ez nem ok arra, hogy feladd a saját boldogságodat.
- Ez nem erről szól - mentegetőzött Elena. - Csak még nem jött el az idő - tette hozzá, majd megfordult, maga mögött hagyva a tökéletes ruhát.
- Mi ütött belé? - sóhajtott Caroline, csak úgy magában, majd visszasétált a többiekhez. Jenna időközben kiválasztotta egy fekete ruhát, a lányok egyöntetű véleményére hallgatva. Bonnie, Elena és Caroline is bővítette ruhatárát, utóbbi főleg fekete és sötét ruhákkal, hiába is ösztönözték barátnői, hogy inkább valami színessel dobja meg a kollekcióját, ő hajthatatlan volt.
- Most ez passzol a hangulatomhoz - jelentette ki, így a többiek nem feszegették tovább a témát. Már majdnem egy hónap telt el Tyler halála óta, de Care, teljesen érthető módon még mindig maga alatt volt, jóformán árnyéka volt annak a cserfes, nagyszájú, dumagép, fáradhatatlan és hiperaktív lánynak, aki azelőtt volt.
Elena ellentétben vele, jóval merészebb ruhadarabokat vásárolt, elhatározva, hogy valami különlegesen szexi szereléssel lepi majd meg Damont, ha végre kegyeskedik hazajönni. Így aztán egy veszélyesen rövid, extra szűk, csillogó fekete bőrből készült ruha mellett döntött, amihez egy ugyanolyan színű, fűzős magas szárú csizmát választott, amiben lábai kilométeresnek néztek ki. Igazi vadító domina szett volt, és remélte, éléri vele a várt hatást.

XOXO

Stefan lába alatt forró volt a talaj: habár minden erejével azon volt, hogy eltüntesse Connor nyomait, Damon és Logan sokkal könnyebben rájöttek olyan dolgokra, amikre nem kellett volna. Szerencsére sikerült magával vinnie Connor legfontosabb személyes holmijait, így a naplóját is, amely inkább afféle útmutatóként szolgált, amiben részletesen leírta és lerajzolta fegyvereit és azok működését, az összes méreg használatát is ebben fejtette ki, továbbá volt még benne egy lista az összes általa legyilkolt vámpírról és azokéról, akiket meg akart ölni a közeljövőben, meglepő részletességgel beszámolva azok összes fontos tulajdonságáról, életkoráról és tartózkodási helyükről. Azonban azt, amit keresett nem találta meg.

Keress egy nagy, ósdi, szürke bőrkötéses könyvet. Számodra értelmezhetetlen írással és jelekkel van tele, én ellenben érteni fogom. A fedőlapján egy különleges szimbólum van: egy ovális alakzat, tetején egy rubint színű kővel.

Így szólt a legújabb rejtélyes üzenet, amit Connor halálát követő második nap kapott meg. Rögtön elhagyta Mystic Fallst, mindössze annyit közölve bátyjával, hogy Mereditht kell sürgősen meglátogatnia. Damon, aki még akkor is nagyon haragudott rá, egyetlen szót sem szólt, csak annyit, hogy nem ártana eljönnie Tyler temetésére. Oda természetesen nem ment el, hiszen, bár ezt nem terjesztette, ő volt az, aki megölte a hibridet, nem a vadász.

Rengeteg információt gyűjtött össze ezalatt az idő alatt, sikerült lenyomoznia Connor korábbi lakhelyeit, rejtekhelyeit, de a saját kis kutatásához semmit nem talált. Célja valójában nem volt egyéb, mint rátalálni a zaklatójára. Hozzá azonban, úgy tűnt, semmi sem vezet el. Legalábbis ezt gondolta egészen addig, ameddig a napló tanulmányozása közben rá nem akadt egy tükörírással írt szövegre:

M.: 225-49284 Penn A.

Fogalma sem volt ez mit jelent, de tudta, hogy fontos volt, mert Connor három piros vonallal is aláhúzta, sőt, a notesz több oldalán is előfordult. Egy bökkenő volt vele, mégpedig az, hogy halvány lila gőze sem volt, mihez kezdjen ezzel az érthetetlen számkombinációval. Viszont elhatározta, hogy akár így, akár úgy, de meg fogja találni azt a valakit, aki jóformán a szolgájának használta. Ez jelenleg fontosabb volt neki, mint Elena visszaszerzése, és ez azért volt nagy szó, mert eddig semmi sem érdekelte, csak hogy őt végre újra magáénak tudhassa, bármi áron. Az persze már eszébe sem jutott, hogy zaklatója sokkal hamarabb rá fog találni, mint ahogy ő a nyomára akad.

XOXO

- Istenem, el fogok késni! - siránkozott Jenna, miután harmadszor ejtette ki remegő kezéből a szempillaspirált. Elena kuncogva figyelte őt, hanyagul a fürdőszoba ajtajának dőlve. Őszintén szólva kicsit féltékeny volt rá, hogy így kiöltözhet, amíg neki nem marad más, mint tréningben flangálni otthon egyedül, és dobozos jégkrémet enni. 

- Akarod, hogy segítsek? - kérdezte. 

- Köszi, de azt hiszem, készen vagyok. Na, hogy festek? - tudakolta a nagynéni, pontosan úgy beállva, mint egy modell.

- Lélegzetállítóan - hangzott a felelet, ahogy Elena tetőtől talpig végigmérte Jennát.

- Mint egy őrült, nem igaz? - nevetett Jenna.

- Logan nem jön érted?

- Nem, vagyis ő akart, de én inkább felajánlottam, hogy találkozzunk az étteremben. Utáltam volna, hogyha az lett volna az első benyomása rólam, hogy képtelen vagyok időben elkészülni és egy órát kell rám várnia - magyarázta Jenna.

- Mintha nem ez lenne az igazság - forgatta a szemét Elena.

- Na jó, de azt neki nem kell tudnia! - közölte Jenna, felkapva a ridiküljét az ebédlőasztalról. - Most viszont tényleg megyek, szóval...kívánj nekem szerencsét!

- Hát persze! Drukkolok! - búcsúzott Elena, becsukva a nagynénje után az ajtót. 

Éppen, amikor azon volt, hogy leheveredjen a kanapéra egy mozi erejéig, csöngetést hallott. Kíváncsian sétált az ajtóhoz, ami mögött Jennát pillantotta meg, aki idegesen rohant vissza a házba, majdnem fellökve meglepett unokahúgát.

- Csak itt hagytam a kulcsomat! - magyarázkodott, felkapva az első kezeibe eső kulcscsomót, majd rögtön szaladt is újból kifelé. Elena ismét a szemét forgatta, becsukva mögötte az ajtót. Azonban amint visszaért a nappaliba, újabb csöngetést hallotta.

- Rossz kulcs! - jelentette Jenna, ismételten visszarohanva a hallba, ezúttal megkeresve a saját kulcsát. - Többet nem jövök vissza - ígérte vigyorogva, amint elviharzott Elena mellett. A lány, amint becsukódott a nagynénje mögött az ajtó, egy nagyot sóhajtva, a fejét rázva, dőlt neki a kapunak. Egy kicsit nevetgélt, majd újból visszaindult a nappaliba. Be is rakta a popcornt a mozihoz, ezután kiválasztott egy romantikus filmet, ami ment a hangulatához. Kényelmesen ledobta magát a kanapéra, ám nem élvezhette sokáig a pihenőidejét, ugyanis harmadszorra is megszólalt a csengő. 

- Mi az már megint Jenna? - kiáltotta ki, miközben az ajtóhoz sétált. De a verandán ezúttal nem szétszórt vámpír-nagynéni állt.

- Helló! - köszönt egy sötét hajú, bőrdzsekit viselő, szívdöglesztően helyes pasi, arcán egy szexi félmosollyal.

- Damon! - kiáltott fel Elena totálisan ledöbbenve, majd, miután kissé magához tért, rögtön a karjába vetette magát, olyan szorosan bújva hozzá, amennyire csak tudott. Amint kibontakozott az ölelésből, egyszerűen megragadta szerelme gallérját, és annál fogva húzta magához, hogy végre valahára megcsókolhassa. Hosszú, gyötrelmes napok után először érezte igazán otthon magát.

- Ezt nevezem fogadtatásnak - nevetett Damon.

- Szóval, mit keresel itt?

- Azért jöttem, hogy lássam az én gyönyörű menyasszonyom - válaszolta Damon, mintha egyértelmű lenne a válasz. - Esküszöm, nyolc nap alatt még szebb lettél, mint voltál.

- Hová tetted a szemed, Salvatore? Ennél lestrapáltabb nem is lehetnék...Ha tudtam volna, hogy jössz, legalább felöltöztem volna normálisan - tette hozzá Elena.

- Te mindenhogyan csodálatos vagy - vont vállat Damon, majd átnyújtott neki egy szál vörös rózsát. - Ez pedig a tiéd.

- Köszönöm - mosolyodott el Elena, egy mély szippantással igyekezve minél többet belélegezni a rózsa részegítő aromájából. Azonban volt egy illat, amit még ennél is jobban szeretett, és annak tulajdonosa történetesen ott állt előtte. Így gyorsan elment, hogy behelyezze a virágot egy vázába, hogy utána korlátlanul élvezhesse Damon társaságát. Ő viszont még ennél is gyorsabb volt, halkan a lány mögé osont, amikor az vizet töltött a vázába, és hátulról átölelte, gyengéd csókokat hintve el az arcán, majd a nyakán.

- Mondd csak, hiányoztam? - duruzsolta a fülébe, mely hang hatására rögtön remegések ezrei futott végig Elena gerincén.

- Fogalmad sincs mennyire - sóhajtotta Elena, majd faképnél hagyva a vázát megfordult, véget vetve ezzel az ártatlan közeledésnek, és jóval komolyabb tervekkel a fejében csókolta meg Damont, majd' szétrobbanva a köztük uralkodó szenvedélytől és szexuális feszültségtől. A csókok nagyon hamar felforrósodtak, így Damon meg sem lepődött, amikor azon kapta magát, hogy karjaiban tartja Elenát, akinek lábai könnyedén fonták át derekát. Nem bírva tovább Damon engedett a vágynak, és elindult az emelet irányába, továbbra is a karjaiban tartva a lányt. Szokásától eltérően emberi sebességgel közlekedett, kihasználva, hogy minden egyes falnak nekinyomja Elenát, s így az alkalmat, hogy továbbra is magához ragadja az irányítást. Ajkaik egy pillanatra sem váltak szét a rövidke út alatt, sőt, még akkor sem, amikor immáron természetfeletti gyorsaságukat kihasználva tépték le egymásról a ruhákat. 

- Istenem, de hiányzott ez - sóhajtott fel elégedetten Elena, miután egy órát töltöttek azzal, hogy megpróbálják behozni egyhetes lemaradásukat az intimebb együttlét terén.

- Nekem mondod? Több mint egy hét szex nélkül nálam egyenlő a halállal - viszonozta Damon arcán egy fájdalmas arckifejezéssel.

- Hülye - nevetett Elena, játékosan belebokszolva a karjába.

- Tudod, mit kellett volna kipróbálni? Hogy képes vagy -e megint hallani annak ellenére, hogy több száz kilométer választ el bennünket egymástól.
- Nem gondolod, hogy az csak egyszeri alkalom volt, hogy csak azért sikerülhetett, mert veszélyben volt az életed?
- Kétlem, hogy így lenne - rázta a fejét Damon. - Annyi minden történt már velünk, ami nem természetes, hogy nem hinném, hogy ez a véletlen műve lenne.
- Szóval úgy gondolod, hogy ez nem természetes? - vonta fel a szemöldökét Elena, miközben kezei Damon alkarjáról a mellkasára vándoroltak.
- Nyilvánvalóan nem! - forgatta a szemét Damon. - Oké, egy vámpír már kapásból nem természetes, de...ez, ami velünk történik, természetellenes a természetellenességben.
- Mi lenne, ha ezt kifejtenéd bővebben?
- Többször beszéltünk már arról, hogy megtörted Rebekah igézetét, hogy hallottad, ahogyan több ezer kilométerről szólítalak, a múltkor pedig én éreztem a te fájdalmadat, amikor Connor kínzott. Hidd el, hogy ez nem mindennapi.
- Elhiszem, azt viszont továbbra sem értem, mitől is lehetséges mindez.
- Nekem is csak idáig terjed a tudományom - nevetett Damon. - Mindenesetre egyre kíváncsibb vagyok, mik is az okok.
- És az nem lehet, hogy azért van, mert a te véreddel változtam át? - kérdezte Elena, felkönyökölve az ágyban.
- Bizonyára köze van hozzá - tűnődött Damon. - Azt viszont nem hiszem, hogy ez lenne a közvetlen kiváltó oka, mert abban az esetben minden vámpír és a teremtője képes lenne hasonló dolgokra, mint mi, és ez így nem igaz.
- Figyelj, mi lenne, ha megkérdeznénk Bonnie-t? A vámpírok boszorkányok által lettek teremtve, így neki biztosan van egy könyve, amiben írnak az ilyesmiről - javasolta a lány.
- Igazából nekem lenne egy ötletem, de...inkább kérdezzük meg Bonnie-t. - Elena értetlenül nézett Damonre, de úgy látszott a fiú nem akarja kifejteni az ötletét, így elvetette a kérdezősködés ötletét. Egyszer csak Damon felpattant az ágyból és hozzálátott, hogy felvegye elszórt ruháit.
- Te meg mit művelsz? Ugye nem akarsz megint itt hagyni? - tudakolta Elena, rögtön felülve az ágyban, nem is törődve azzal, hogy nem takarja semmi meztelen testét.
- Dehogy hagylak! Mi több, szeretném, ha velem jönnél.
- Mégis hová? - Damon felnevetett, amikor meglátta szerelme arcán azt a jól ismert makacs arckifejezést, ahogy karjait összefonta a mellkasán.
- Akarok mutatni valamit. Egyelőre legyen elég ennyi - mondta. Elena vonakodva ugyan, de szintén hozzálátott az öltözködéshez. Amikor mindketten készen lettek, Damon kivezette őt a kocsihoz, azonban mielőtt beszállhattak volna, elővett dzsekije zsebéből egy kendőt, és bekötötte vele Elena szemét.
- Ne tiltakozz - figyelmeztette, amikor a lány helytelenítő morgásokat hallatott. - Nem foglak elrabolni- tette hozzá egy önelégült mosollyal az arcán. Nagyon bízott benne, hogy a meglepetése leveszi őt a lábáról.

XOXO

Caroline kissé leharcolt állapotban volt, amikor a negyedik pohár Martiniját iszogatta. Ahová csak nézett, boldognak tűnő párokat látott, akik arcukon boldog mosollyal, szemükkel a szerelem félreérthetetlen csillogásával néztek egymásra. Akárhányszor meglátott egy ilyet, mindig elfacsarodott a szíve a tudattal, hogy nem is olyan régen még ő is ilyennel, most pedig olyan egyedül van, mint soha korábban. Az elvesztés fájdalma egy pillanatra sem hagyta magára, hanem mint valamiféle társ, elkísérte mindenhová. Odáig azonban, hogy megtanuljon együtt élni ezzel az érzéssel, még távolról sem jutott el.

- Szabadna tudnom, hogy egy ilyen csinos hölgy miért búslakodik itt egyedül egy ehhez hasonló gyönyörű estén? - szólalt meg egy hang, félreérthetetlen brit akcentussal.

- Klaus? - csodálkozott Care, felpillantva a hibridre. - Te is jöttél, hogy leidd magad?

- Te részeg vagy - állapította meg Klaus.

- Mint a csacsi! - felelte Caroline büszkén, magasra emelve az ötödik Martinit. Klaus szórakozottan megrázta a fejét, ahogy leült mellé.

- Azzal inkább óvatosan! - figyelmeztette a lányt, aki majdnem a padlóra öntötte az italát, úgy hadonászott vele. Mivel azonban a fiatal vámpír nem hallgatott rá, kikapta azt a kézéből és elvette tőle. - Szerintem most már éppen eleget ittál.

- Nem is! - Caroline durcásan elhúzta a száját. - Két tequilát, három konyakot, - sorolta, a háromnál ujjaival ötöt mutatva - és négy Martinit.

- Ez még egy gyakorlott ivót is a padlóra küldene, nemhogy téged.

- Miért, te gyakorlott vagy?

- Nyilván - forgatta a szemét Klaus. - Ha valaki ezer évig él, akkor alapvető, hogy jól bírja az italt.

- Bizonyítsd be! - parancsolta Caroline. - Igyál velem versenyt. - Klaus felnevetett a felhívás hallatán.

- Hát persze! - vigyorgott. - Nem lenne túl igazságos verseny, tekintettel arra, hogy te már most olyan részeg vagy, hogy egy szonda nem lenne képes lemérni.

- Azt hittem téged nem érdekelnek a szabályok.. - jegyezte meg a lány, két csuklás közepette.

- Nem is érdekelnek...de nem veled - válaszolta Klaus komolyan. Egy hosszú pillanatig egymás szemébe néztek, majd Caroline egyszer csak nagy dülöngélések közepette felállt, kijelentve, hogy most hazamegy. Azonban már az első lépés megtétele közben összecsuklott, és ha Klaus nem kapja el, össze is esik. A hibrid ellenben karjaiba vette.

- Majd én hazaviszlek - ajánlotta fel, és elindult vele kifelé a Grillből.

- Nem akarok hazamenni... - nyöszörögte Caroline, arcát Klaus pólójába fúrva. - Túl sok emlék....

- Rendben. Akkor nem haza viszlek - határozta el Klaus, majd berakta a lányt kocsija hátsó ülésére és egyenesen a Mikaelson villáig vitte. Addigra a vámpír lényegében teljesen eszméletlen volt, így kénytelen volt továbbra is a karjában vinni. Kiválasztott neki egyet a számtalan üres hálószoba közül, lefektette az egyik méretes ágyba és betakarta.

- Ez a lány lesz egyszer a halálom - gondolta, arcán egy halovány mosollyal, ahogy nézte Caroline-t, aki csendesen szuszogva merült álomba.

XOXO

- Remélem, hamar odaérünk, mert nagyon idegesít, hogy nem látok semmit - jegyezte meg Elena, Damon felé fordítva a szemét.

- Hát, ha a megérkezést hamarnak veszed... - viszonozta Damon - akkor igen. - Meg is állította a kocsit, majd gyorsan kiszállt, átsuhanva Elena oldalára, hogy megszabadítsa őt a látását korlátozó kötéstől.

- Szóval...nézz csak körül - javasolta, amikor leoldotta szeméről a kendőt. Elena lélegzete, abban a pillanatban, hogy kinyitotta a szemét, elakadt. Azon a réten voltak, ahová Damon hozta el, miután átváltozott. Ez volt az ő rétjük. De most más volt, mint korábban: az egész tisztás, ami azért nem volt olyan kicsi, több száz égő mécses és gyertya díszítette, elképesztő hangulatot kölcsönözve a helynek. Ennél romantikusabb helyszínt egy randevúnak Elena még sosem látott. 

Damon eközben mögé lépett, kezeivel átfonva a lány derekát.

- Fél éve itt kezdődött ez a csoda.. - suttogta a fülébe. - Vagy azt gondoltad, elfelejtettem, hogy ma hat hónapja annak, hogy valóra vált minden álmom?

- Ó, szóval becsaptál? - vonta kérdőre Elena. - Csak el akartad hitetni velem, hogy nem jössz haza, igaz?

- De megérte, nem gondolod?

- Hm....de még mennyire - bólintott Elena, s tekintetéből csak úgy sugárzott a boldogság, ahogy hátrafordult, hogy megcsókolja Damont. 

S ahogy ajkaik teljes szinkronban mozogtak, memorizálva a másik minden egyes rezdülését, újból elöntötte őket a mámor, amit akkor éreztek, ha együtt voltak. Mindketten úgy tekintettek az elmúlt hat hónapra, mint életük legszebb időszakára, annak ellenére, hogy a dolgaik sosem mentek egyszerűen. Rengeteg mindenen kellett keresztülmenniük ahhoz, hogy eljussanak idáig, annyi fájdalmat kellett átvészelniük, hogy végre igazán együtt lehessenek. Habár tudták, hogy a problémáiknak még egyáltalán nincs vége, és hogy a veszély sem távozott el az életükből, mégis, minden erejükkel ragaszkodtak ezekhez a boldog, meghitt pillanatokhoz, amikor még ők sem voltak többek, mint két szerelmes, akik egymás karjaiban érezték igazán otthon magukat. 

És ezekért a békés, szeretetteljes pillanatokért megérte élni, és megérte küzdeni értük. 

A következő rész tartalmából...

Elena előadja elképzeléseit Damonnek az esküvővel kapcsolatosan, amire Damon nem éppen úgy reagál, ahogy azt a lány eltervezte. Caroline-t kicsit megijed, amikor Klaus házában ébred fel, viszont megragadja az alkalmat, hogy kicsit megismerje közelebbről is a hibridet. Bonnie igyekszik segíteni Damonnek és Elenának, hogy megleljék kérdéseikre a választ, azonban nem jutnak túlságosan előre. Stefan pedig folytatja a rejtélyes könyv keresését, amelynek nyomai meglepő módon visszavezetik őt Mystic Fallsba.

15. rész >>

Igen, tudom, hogy nem ezt ígértem, de kicsit elszaladt velem a ló. Végül úgy döntöttem, hogy nem bővítem ki 6000 szóra a fejezetet, ezért 4500-nál jónak tűnt befejezni ezt a részt. Amit kihagytam ebből, mindenképpen benne lesz a következőben, szóval nem maradtok le semmiről.

Ne haragudjatok a folyamatos késéseimért, de még a tanárok is szövetkeztek ellenem, és elhatározták, hogy a létező legnehezebb tantárgyakból egyazon nap iratnak témazárót. Ezúttal is áldásomat küldöm nekik.

Remélem, megérte várni erre a fejezetre, ha nem is olyan volt, mint amilyenre előzőleg számítottatok.