Részletek a 14. fejeztből

Hát igen, ahogy arra számítottam, nem volt időm arra, hogy a tizennegyedik, Vágyak című fejezetet még ebben a hónapban elkészítsem. Szerencsére már nincs sok hátra, úgyhogy nem kell már túl sokat várni rá.
Elöljáróban annyit, hogy kifejezetten témamegjelölő címet választottam, hiszen ez a rész tényleg vágyakról és álmokról szól. A kérdés persze az, ki mit ért a vágy szó alatt?
Nos, ha ezekből a részletekből nem is derül ki pontosan, azért egy kis bepillantást nyerhettek abba, mi is vár rátok a fejezetben.
Maresz, neked üzenem, nagyon sajnálom, hogy csak ezt tudom felmutatni gyereknap alkalmából, de remélem, egy kicsit gyógyítja az elvonási tüneteidet is. A másik kérdésedre válaszolva pedig...nem, sajnos nem javultam semmit, sőt, még pocsékabbul vagyok, mint eddig. De élek, és ez a legfontosabb, nem igaz?


"Azt hiszem, ez lesz a legjobb - morfondírozott Jenna, elmélyülten szemlélve a tükörképét. - Vagy inkább a mélykék legyen..? Ó, nem tudok dönteni! Elena, te mit gondolsz? - fordult unokahúgához, aki eddig ott állt a próbafülke mellett, most viszont a hűlt helyét sem látták. - Hol van?
- Nem tudom - vont vállat Caroline. - Az előbb még itt volt...
- Nézzétek csak! - szólt Bonnie, az üzlet sarka felé mutatva. Caroline és Jenna követték a pillantását, és hamar meg is látták Elenát, aki dermedten állt az üzlet üvegfalánál, és mereven bámult át a mellettük levő boltba, ahová tökéletesen átlátott.
- Mit néz olyan nagyon? - kérdezte Jenna.
- Megyek, megnézem. Ti addig próbáljatok nyugodtan - ajánlotta fel Caroline, majd megindult barátnője felé. - Hát téged meg mi nyűgöz le annyira? - Elena összerezzent, amikor meghallotta Care hangját, annyira bele volt merülve az előtte lévő látványba. Azonban amint észrevette, ki is áll mellette, jobbnak látta a viszakozást.
- Semmi, semmi - mentegetőzött. - Csak elbambultam. - Caroline természetesen nem tűnt túl meggyőzöttnek, még úgy sem, hogy mostanában nem volt igazán elemében. Amint megfordult, hogy megnézze, mit is bámult Elena, szinte rögtön megértette.
- Ó, Elena... - sóhajtott fel, megbabonázva fürkészve az előttük kiállított gyönyörű esküvői ruhát. Pontosan olyan volt, amilyet Elena mindig is szeretett volna: makulátlan fehér, szűk szabású, pánt nélküli, és nem túl hosszú. Modern, formabontó tervezés volt, csípőjén egy szalaggal, de mégis, ez volt a legeslegszebb ruha, amit valaha látott. Mindig is egy ilyenben képzelte el magát, amikor az oltár előtt örök hűséget fogad szerelmének. Vagyis örök hűséget fogad Damonnek. Varázslatos volt, s ami a legelbűvölőbb volt benne, hogy tisztára olyan volt, mintha egyenesen neki tervezték volna. - Miért nem mész be és próbálod fel?
- Nem...annyira azért nem tetszik - rázta a fejét Elena, de Caroline megállította, mielőtt odébb mehetett volna.
- Láttam, hogy szemeztél vele! Most abból mi rossz származhat, hogy felpróbálod?
- Tényleg, Caroline. Nem most van itt az ideje, hogy esküvőre gondoljak - sóhajtott a lány.
- Nézd, Elena, én megértem, hogy sajnálsz, és tudom, érzem, mennyi mindent kell most átvészelnünk, de ez nem ok arra, hogy feladd a saját boldogságodat.
- Ez nem erről szól - mentegetőzött Elena. - Csak még nem jött el az idő - tette hozzá, majd megfordult, maga mögött hagyva a tökéletes ruhát."


"- Szóval úgy gondolod, hogy ez nem természetes? - vonta fel a szemöldökét Elena, miközben kezei Damon alkarjáról a mellkasára vándoroltak.
- Nyilvánvalóan nem! - forgatta a szemét Damon. - Oké, egy vámpír már kapásból nem természetes, de...ez, ami velünk történik, természetellenes a természetellenességben.
- Mi lenne, ha ezt kifejtenéd bővebben?
- Többször beszéltünk már arról, hogy megtörted Rebekah igézetét, hogy hallottad, ahogyan több ezer kilométerről szólítalak, a múltkor pedig én éreztem a te fájdalmadat, amikor Connor kínzott. Hidd el, hogy ez nem mindennapi.
- Elhiszem, azt viszont továbbra sem értem, mitől is lehetséges mindez.
- Nekem is csak idáig terjed a tudományom - nevetett Damon. - Mindenesetre egyre kíváncsibb vagyok, mik is az okok.
- És az nem lehet, hogy azért van, mert a te véreddel változtam át? - kérdezte Elena, felkönyökölve az ágyban.
- Bizonyára köze van hozzá - tűnődött Damon. - Azt viszont nem hiszem, hogy ez lenne a közvetlen kiváltó oka, mert abban az esetben minden vámpír és a teremtője képes lenne hasonló dolgokra, mint mi, és ez így nem igaz.
- Figyelj, mi lenne, ha megkérdeznénk Bonnie-t? A vámpírok boszorkányok által lettek teremtve, így neki biztosan van egy könyve, amiben írnak az ilyesmiről - javasolta a lány.
- Igazából nekem lenne egy ötletem, de...inkább kérdezzük meg Bonnie-t."

Tovább a részhez >>>