Szellemes éjszaka - Spin-off

Korhatár: 18

Figyelmeztetés: Erotikus tartalom

Sziasztok! Elnézéseteket kérem a késésért, de sajnos nem a pontosságomról vagyok híres, és ha nem figyelmeztetnek többször jó előre, bizony hajlamos vagyok elfelejteni dolgokat. Így hát egy nappal később, de hozom a megígért egyrészest HexiTVD Delena fanficjének egy régebbi részéhez, ahol nagyon megfogott egy bizonyos részlet... Ezt osztom most meg veletek (nem csupán a szokásos 18+os tartalommal). Helyezd magad kényelembe és hajrá! ;)

„- Mi lenne, ha még ennél is jobban szeretnénk egymást? - érdeklődött Damon, huncutul csillogó szemekkel.
- Ennél is jobban? - tudakolta Elena, habár jól tudta a választ. - Hogyan?
- Szívesen megmutatom! - ajánlotta fel Damon egy szexi vigyorral az arcán, de alig, hogy kimondta, már suhant is a ház belseje felé.”

Még a hálószobáig sem értek el, mikor Damon letépte Elenáról a pólót, és a falhoz préselve csókolni kezdte a lányt, őrült szenvedéllyel falva ajkait. Csípőjénél fogva felemelte, mire Elena a dereka köré fonta lábait, teljesen hozzápréselve magát a fiúhoz, és ujjaival beletúrt a fekete tincsekbe, mindeközben nem megszakítva a csókot.

Ám itt sem időztek sokáig, mert Damon pár másodperc után már suhant is tovább, és a következő pillanatban már a széles franciaágy közepén hevertek, elveszve egymás érintésében. A srác végre felemelkedett a lány szájáról, csalódott nyögést fakasztva ezzel belőle, ami kéjes tónust kapott, mikor szabaddá váló ajkaival Elena nyakát végigcsókolva egyre lejjebb cirógatta, nyalogatta a feszes, bársonyos bőrt.

Itt jött el az a pont, mikor már egyikük sem bírta tovább, és vámpírsebességgel szaggatták le egymásról a maradék ruhadarabokat, szanaszét hajigálva őket a szoba különböző pontjaira, míg csak az érdekelte őket, hogy végre akadály nélkül érezhessék a másik testét.

Damon egy pillanat alatt a lányba hatolt, ahol Elena vágyának jeleként már nedvesség fogadta, és a szűk hüvely szinte szippantotta magába a vaskos, kemény szerszámot. Amint a fiú tövig merült a lányban, már húzódott is vissza, és vadul döfött újra előre. Szenvedélyesen tapogatták egymást, egymásnak feszülő mellkasukban egy ütemre lüktetett a szívük, és a csípőjüket is egyszerre mozgatták, teljes összhangban hajszolva egymást és magukat a kielégülés csodája felé.

Elena hamarosan felsikkantott, és átadta magát az orgazmusnak, elveszve az élvezetben. Ezzel Damont is átlökte a határon, így a fiú extázisban pumpálva élvezett el mélyen a lányban. Mikor kiürült, zihálva Elenára omlott, majd legördült róla, és szorosan átölelve hozzábújt, lágy csókot lehelve az eddigi rohamoktól megduzzadt ajkaira. Elena gyengéden megsimította Damon arcát, majd halványan mosolyogva a fiú vállára fektette fejét, és percekig egyikük sem mozdult, csak élvezték egymás intim közelségét a meghitt csendben.

- Tudod, rájöttem, hogy ha veled vagyok, néha teljesen kifordulok magamból – szólalt meg végül Elena, mire Damon kérdő pillantást vetett rá, várva, hogy bővebben kifejti, ami meg is történt. – Gondolj csak bele! Mielőtt összejöttünk, tipikus jó kislány voltam, és sosem csináltam semmi durván meglepőt. Csupán éltem az életem a megszokott séma szerint. Még az emberi kapcsolataimra is ez volt jellemző. Persze, nagyon szerettem Bonnie-t és Care-t, nem is beszélve a családomról, mégis olyan szenvedélymentes volt az egész. Aztán ott volt Matt, akivel jártunk ugyan, de még Stefanhoz képest is kevés volt a kakaó a kapcsolatunkban. Az öcséd volt az első, aki valamilyen szinten kirángatott ebből a színtelenségből, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy nem ember…- tűnődött Elena, észre sem véve, hogy Damon pillantása ennél a résznél kissé elsötétül. Ám a fiú nem akarta félbeszakítani, így csak hallgatott, amit bölcsen tett, ugyanis a lány folytatta, egyre tisztábban látva az érzéseit.

- Szóval vele éreztem először, hogy nem csak folyik körülöttem az élet, hanem engem is elkap az áramlás, és sodródok. Bár kapaszkodót nem találtam, csak sejtettem, hogy valahol kell legyen. De mégiscsak történt valami, és ez most a lényeg- próbálta megfogalmazni, miközben az ő fejében is csak közben körvonalazódott a dolog. – Tehát az eddigi, akarom mondani az emberi önmagam alig hasonlítható a jelenlegi, vámpír önmagamhoz. Persze, nyilván számít maga az átváltozás ténye is, ahogy azt sokan állítják, élükön Stefannal, de én mást is látok, amire ők kevésbé gondolnak. Te változtattál meg, Damon, méghozzá végérvényesen – mosolygott a fiúra, akinek immár megenyhült a tekintete, és újra szerelmesen csillogott. Viszont egy cseppnyi aggódás is ott volt a szemében.

- És nem gondolod, hogy esetleg rossz irányban változtatlak meg? Lehet, hogy azoknak van igaza, akik úgy vélik, nem hozzám való vagy, hiszen mindig is én voltam a ’rosszfiú’, aki gátlástalanul átgyalogol bárkin, hogy elérje a céljait, amihez ráadásul mocskos módszereket alkalmaz. Oké, hogy vámpír vagy, és eddig csodásan kezelted az új helyzetet, de ki tudja, hogy mikor fog el annyira a szenvedély, hogy egy nap majd ölni akarj. Én ott leszek, hogy megállítsalak, de lehet, hogy ez nem elég – borzongott bele Damon a gondolatba is.

- És ha te is olyanná válsz, mint én anno? Nők százait, ezreit cipeltem ágyba, hogy aztán halálra igyam őket, puszta szórakozásból. Pedig engem is a szerelmem -, vagyis akiről azt hittem, hogy az – vére változtatott át. Eleinte nyugodt voltam, majd hosszú időre én váltam a gonosz testvérré, és máig annak tartanak. Nem vagyok nemes, önfeláldozó, udvarias vagy előzékeny, visszafogott meg pláne nem. Idejöttem felforgatni az öcsém életét, többször veszélybe sodortam azokat, akik fontosak nekem, majd gyakorlatilag lecsaptalak Stefan kezéről, és most mindenféle bűntudat nélkül tudok itt feküdni veled, csupán mert szeretlek, és hiszem, hogy ennél nem kell több. Mi lesz, ha te is olyan önző és kényszeresen szabályszegő leszel, mint én? A többiek pedig csak gúnyosan mosolyogva az arcunkba vágják, hogy ők megmondták…- a fiú hangja csupa kétely és kétségbeesés volt, szeméből sütött a félelem, ahogy egészen belelovalta magát a témába. Még saját maga előtt is csak most lebbentette fel a fátylat erről a sok szörnyűségről, amit a jövő magában hordozhat.

Elena mindeddig csendesen hallgatta barátja szónoklatát, egyrészt, mert teljesen letaglózta, hogy Damont ilyen gondolatok kínozzák, másrészt, mert ő egyáltalán nem erre akart kilyukadni, és el sem akarta hinni, hogy a fiú ilyen rossz véleménnyel van magáról, és ennyire nem hisz a kapcsolatukban, az iránta táplált érzelmei mélységében.

- Damon, ezt ugye te sem gondolod komolyan? – Elena hangja határozottan dühösnek tűnt, ami kissé meglepte a srácot, bár utánagondolva tényleg elég pesszimista mondatok hagyták el a száját. Mégis, a tartalmuk valóban ott élt a fiú szívében, agyában. Ugyanakkor akarta hinni, hogy mindez nem történhet meg. Velük nem.

Ám a beleivódott szokásoktól nehéz szabadulni, és Damon megszokta az évtizedek folyamán, hogy senkit sem érdekel komolyabban a személye, és a felszín alatt mindenki rossz véleménnyel van róla, sőt, az esetek többségében nem csak alatta, hanem nyíltan utálják. Soha életében nem volt egy olyan ember sem, aki törődött volna vele annyira, hogy érdeklődjön az egészsége felől, vagy akár csak éreztesse vele, hogy a létezése nem hiábavaló. Egyedül Stefan esetében történtek ilyen irányú megnyilvánulások, de azokra rászolgált, legalábbis az esetek többségében.

Erre most itt van Elena, aki a világot jelenti számára, és nagyon úgy tűnik, hogy ez kölcsönös. Egyszerűen lehetetlen, hogy valami ilyen varázslatos legyen. Legalábbis huzamosabb ideig biztos, hogy nem kap ennyi élvezetet az élettől. Nem is érdemli meg, sőt, még ezt a keveset is ajándékba kaphatta, mert soha életében nem tett olyat, és nem is fog tudni olyat tenni, amivel kiérdemelhetné egy olyan lány szerelmét, mint Elena. Bár nincs még egy ilyen lány. Egész pontosan Elena szerelmét nem érdemelheti ki. A kérdés már csak az, hogy erre mikor jön rá a lány is, vagy mikor változik meg annyira, hogy azok a változások távolítsák el tőle. Minden csak idő kérdése.

- Nem tudom elhinni, hogy a fejedben valóban ilyen gondolatok cikáznak – szakította félbe Elena, aki még mindig fel volt háborodva, ugyanakkor a szomorúság is éledezett benne. – Miért kell azonnal rosszra gondolnod, ha a kapcsolatunk miatt bennem bekövetkezett változások szóba jönnek? Miért hiszed azt, hogy teljesen értéktelen vagy? És legfőképpen: honnan veszed azt a baromira idióta ötletet, hogy a mi kapcsolatunkat a tied és Katherine-éhez hasonlítod? – Elena szeme szinte villámokat szórva szikrázott.

- Az a ribanc sosem szeretett téged, ellenben én nem tudnék élni nélküled. Felfogtad ezt? Hiába mondom el akárhányszor, te sosem fogod elhinni nekem! – fakadt ki a lány, és érezte, hogy könnycseppek csípik a szemét, alig várva, hogy kibuggyanhassanak.

- Sajnálom, én nem úgy gondoltam – mentegetőzött azonnal Damon. – Csak tudod, valahol jogosnak érzem a többiek félelmét. Könyörgöm, ne akarj még csak hasonlítani se rám. Idealizált képed van rólam. Nem az vagyok, akinek hiszel. Közel sem vagyok ám olyan csodás, csak téged elvakít a szerelem – motyogta a fiú szemlesütve, reménykedve, hogy ezzel nem üldözi el magától Elenát.

- Tévedsz, Damon. Én vagyok az, aki talán még nálad is jobban tudja, ki is vagy valójában – rázta a fejét a lány, és finoman maga felé fordította Damon arcát, hogy a szemeibe nézzen. – Magányos vagy, legalábbis az voltál. Sérült vagy, megbántott, félredobott. Ha jót akartál cselekedni, az is mindig rosszul sült el, ha valakit kezdtél a szívedbe zárni, azt elvette tőled a sors. Kegyetlenül szenvedtél, és kemény dolgokat kellett kiállnod, miközben azt mutattad kifelé, hogy tiéd a világ. Szereted élvezni az életet, őszinte és nyílt vagy, és nem tiltakozol, ha az ösztöneid átveszik az irányítást. Úgy élsz, hogy a szíved szerint cselekszel, és nem a következményeken gondolkodsz, csak azon, hogy az aktuális helyzetből hogyan lehet a legjobbat kihozni – sorolta Elena, hogy ő mit lát Damonben, saját magát is meglepve gondolataival. – Sokan példát vehetnének az életfelfogásodról.

- Mindezeken túl pedig szenvedélyes vagy, romantikus, odaadó, gondoskodó, izgalmas, és csodálatos szerető – mosolygott fel a fiú döbbent, elérzékenyülten csillogó, csodálatosan kék szemeibe.

- Én még mindig azt mondom, hogy elfogult vagy, de azt hiszem, a hibáim nagy részével tisztában vagy, és még így is szeretsz. Ez bámulatos. Tényleg létezhet, hogy ilyen szerencsés flótás legyek? – tette fel a költői kérdést, miközben gyengéden megcsókolta Elenát.

- Létezhet, és létezik is. Csak higgy benne. A jövő miatt pedig ne aggódj, mert egészen mást értettem az alatt, hogy megváltoztatsz. Arra céloztam, hogy végre teljes erőbedobással élvezem az életet. Amióta veled vagyok, minden színesebb, élénkebb, csodálatosabb. Most élek először úgy igazán – lelkendezett Elena, mire Damon csak hitetlenkedve vigyorgott.

- Na igen, és szívesebben vállalkozom néha őrültségekre – tette hozzá a lány, aki immár szintén vigyorgott. Majd pillantása az éjjeliszekrényen álló, teli üveg jóféle whiskyre siklott, és arcán még szélesebben terült el a vigyor. Már tudta is, mi lesz a következő őrültség…

- Hát te meg mi a fenét csinálsz? – csodálkozott Damon, mikor Elena kisuhant a szobából. Már épp indult volna utána, mikor túl volt az első meglepetésen, de addigra a lány vissza is érkezett, kezében két kristálypohárral, amiket az éjjeliszekrényre rakott le, félretolva a kis olvasólámpát, hogy helyet csináljon.

Felkapta a bontatlan üveg whiskyt, kinyitotta, és töltött maguknak egy-egy jókora adagot, majd visszahelyezkedett az ágyra, lábait átvetve Damon lábain, és átnyújtotta neki az egyik poharat. A fiú még mindig értetlenül szemlélte az eseményeket. Na nem mintha kifogása lett volna a kedvenc itala ellen, de fel nem foghatta hogy egy beszélgetés kellős közepén honnan juthatott Elena eszébe éppen whiskyt inni. Bár ez az az ital, amit bármilyen szituációban, bárhol és bármikor szívesen fogyasztott, úgyhogy neki nem volt furcsa, de a lánytól nem szokta meg.

Elena időközben egészen elmerült Damon mélységesen kék szemeiben, melyek a bennük égő tűzzel szinte felperzselték őt. Minden figyelmét lekötötte, hogy az élénk világoskékből mindenféle átmenet nélkül sötétkékbe váltó íriszt tanulmányozza, melyben a halványabbat keretező sötét szín teljesen elbűvölte. Órákig el tudta volna nézegetni Damon csodálatos szemeit.

Ám egy türelmetlen köhintés kizökkentette a bámulásból, és igyekezett rendbe szedni a gondolatait, ugyanis látta barátja arcán, hogy választ vár, de fogalma sem volt, hogy mire.

Elszakította tekintetét a fiú kérdő pillantásától, és vett egy mély levegőt, hogy eloszlassa az agyában keletkezett ködöt. Majd visszafordult, és immár jóval összeszedettebben így szólt:

- Csak szeretnék valami őrültséget csinálni. Most. Veled – mosolygott Damonre, aki visszamosolygott rá, és kissé meglögybölte a pohárban az italt, majd ajkához emelte, és ivott pár kortyot, szép nyugodtan ízlelgetve a whiskyt. Mikor leeresztette a kezét, lassan elvigyorodott, és elismerően biccentett.

- Noha nem látom, miért őrültség, ha iszunk egy kicsit, kifejezetten jó whisky akadt a kezünkbe, szóval… kóstold meg te is – kacsintott.

Elena így is tett, és mikor a hűs, szinte selymes folyadék végigcirógatta ízlelőbimbóit, megértette, mit szeret ebben annyira Damon. Fantasztikus volt, ahogy az ital végigfolyt a nyelőcsövén, majd tüzes nyomvonalat hagyva maga után folytatta útját a gyomra felé.

- Szóval most kirúgunk a hámból? – incselkedett Damon, mikor elfogyasztották az első pohárral, és Elena töltött egy második adagot is.

- Ne kekeckedj! Nem szoktam inni, oké? – bökte oldalba nevetve Elena, majd dacosan felemelte a poharát, és egy hajtásra lehúzta a tartalmát. Ahogyan a folyadék végigperzselte a nyelőcsövét és gyomrát, belekönnyezett a szeme, de végül elégedetten, gúnyosan nyújtotta ki a nyelvét a fiúra, és már öntötte is magának az újabb whiskyt.

Damon hitetlenkedve csóválta a fejét, és így szólt:

- De ugye nem fogod most csak miattam leinni magad a sárga földig? – érdeklődött viszonylag érzelemmentes hangon, mert még nem sikerült kipuhatolnia teljesen barátnője érzéseit a jelenlegi helyzettel kapcsolatosan.

- Miért, nekem olyat nem lehet? – vigyorgott Elena, majd megismételte egy előbbi mondatát: - Csak arra vágyom, hogy őrültséget csináljak. Baj? – vonta fel szemöldökét, noha biztos volt benne, hogy abban a képtelen esetben, ha nemleges választ kap, sem fogja megmásítani a döntését.

- Dehogyis! – húzódott fülig érő, ezerwattos mosolyra Damon szája, mikor végre rájött, hogy egy őrült Elenával van ma dolga. Egy őrülten szexi őrült Elenával. Aki időközben a harmadik pohár whiskyt is magába öntötte. Hmm, ez határozottan érdekesnek ígérkezik – gondolta a fiú, és továbbra is vigyorogva belekortyolt a saját italába.

- Evacuate the dancefloor! – harsogta Elena Cascada-val együtt, immár eléggé becsiccsentve, miközben a hálószoba közepén ugrált, kezében a félig már üres whiskysüveggel. Damon még mindig az ágyon ült, arcán letörölhetetlen vigyorral, ugyanis határtalanul élvezte a helyzetet. A lány szemérmetlenül riszálta magát a zene ritmusára, és barátja nem bírta elszakítani pillantását a karcsú, szexi test látványától, amit Elena semmivel sem takart, ha eltekintünk a piásüvegtől.

Így a srác mohón legeltette tekintetét a látványon, miközben érezte, hogy egyre keményebb lesz odalent, ahogy a vér az ágyékába tolul. De a világért nem mozdult volna, ugyanis ki akarta élvezni a szokatlan jelenet minden egyes pillanatát, hogy elraktározhassa későbbre. És esetleg cukkolhassa vele kicsit Elenát is, ha már kijózanodott, és valószínűleg nem nagyon fog emlékezni erre. Nos, ő majd kettőjük helyett is megjegyez mindent.

- Gyere te is táncolni, Damon! – intett felé Elena, miközben valami borzalmas techno zenére vonaglott. Mikor barátja nem mozdult, tett pár bizonytalan tánclépést az ágy felé, de elveszítette egyensúlyát, és az ágytámlán keresztülbucskázva az ágy közepén kötött ki, pont a fiú mellett, kezében a whiskysüveggel, amiből csodával határos módon egy csepp sem folyt ki.

- Nem hinném, hogy ez olyan jó ötlet – húzta el a száját Damon, de a mosoly nem tűnt el az arcáról. – Asszem, már nem igazán vagy beszámítható állapotban, kislány.

Elena erre durcásan lebiggyesztette ajkát, és bociszemekkel próbálta meggyőzni a srácot. Nem teljesen sikertelenül, ugyanis Damon nem tudott ellenállni barátnője édesen morcos arcának, így megsimogatva azt hangosan felnevetett, és hitetlenkedve csóválta a fejét, mikor azon kapta magát, hogy feltápászkodik az ágyról, és kézen fogva Elenát magával húzza, majd a szoba közepére vezeti, hogy aztán táncolni kezdjen vele.

A lány diadalmasan kurjantott egyet, miközben újra felvéve a zene ritmusát, táncra perdült. Damonre akaratlanul is átragadt a lány szertelen hevessége és szenvedélye, így alig pár perc múlva már mindketten szinte extázisban tomboltak, átengedve magukat az ösztöneiknek, a zenének, az italnak, a hangulatnak. Az élvezetnek.

Tekintve azonban, hogy vámpírokról beszélünk, nem meglepő, hogy nagyjából a második szám közepénél olyan lendülettel pörgette meg Damon Elenát, hogy a lány a fiókos szekrénynek ütközött, ugyanis az egyensúlyérzéke már réges-régen cserbenhagyta, nagyjából két pohárral ezelőtt. Ennek következtében az ott található tárgyak többsége felborult, vagy a falnak csapódott. Történetesen a rádió is a földön végezte, és nem élve túl a zuhanást darabokra esett, az éppen szóló pörgős popszám pedig elhallgatott.

Ám ez a legkisebb mértékben sem zavarta meg a táncoló párost, tovább ropták, mintha észre sem vették volna a kisebb balesetet. A ritmusuk egy pillanatra sem tört meg, hiszem már rég nem a zenét követte mozgásuk, hanem a fejükben szóló saját ütemre mozogtak, csupán egymással lévén összhangban.

Ahogy továbblépkedtek a szobában, Elena belekortyolt az italba, amit továbbra is a kezében szorongatott, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a feje felé emelte az üveget, és a maradékot Damon fejére öntötte, rendesen meglepve vele a srácot.

Mikor az üveg kiürült, a lány lecsapta azt az éjjeliszekrényre, majd ahogy visszafordult barátjához, hatalmas, leküzdhetetlen röhögőgörcs tört rá. Damon haja ázottan tapadt a fejéhez, és szorgosan igyekezett kipislogni az italt a szeméből, ami nem volt egyszerű feladat, mert a ragacsos folyadék összetapasztotta hosszú szempilláit, szája még mindig tátva volt a döbbenettől, meztelen testén pedig lefolyt a drága skót whisky.

Elena továbbra is szinte görnyedezve a nevetéstől, belekapaszkodott Damon kezébe, majd nagy nehezen kiegyenesedve és kissé lecsillapodva megcsókolta az enyhén szétnyílt ajkait, beletúrt nedvesen csöpögő hajába, majd szájával egyre lejjebb haladva a fiú torkán majd mellkasán, elkezdte lenyalogatni a bőréről az odafolyatott whiskyt.

Azonban mikor már térdre ereszkedve ízlelgette Damont, az elkapta a vállát, felrántotta magához, majd szenvedélyesen csókolni kezdte. Elena viszonozta a csókot, még többet követelve, ám hamarosan elszakadt a srác ajkaitól, és a vágytól rekedt hangon így szólt:

- Én azért még táncolnék egy kicsit. Fene se gondolta volna, hogy ilyen hatásos előjáték – morogta kéjesen, amitől Damon hátán borzongás futott végig.

- Minek ide előjáték? Szerintem mindketten eléggé felajzottak vagyunk már – nyögte Elena fülébe, de közben mégis lassú táncba kezdett, átkarolva a lányt.

Elena elégedetten simult hozzá, és alig pár tánclépés után már újra gyorsabb iramban riszáltak, kiszambázva a szobából. Visszatérve korábbi hevességükhöz, a fürdőben leszakították a törülközőtartót, a folyosón feldöntöttek egy állólámpát, mikor pörögni kezdtek körülötte, majd pedig ismét a hálószobában Elena egyik lendületes csápoló mozdulatára a függöny a földön végezte.

Damon lihegve az ágyra vetette magát, és várta, hogy Elena is csatlakozzon hozzá, ám úgy tűnt, a lány aznap este nem tud elfáradni, ugyanis továbbra is táncolt. A fiú csodálkozva vonta fel a szemöldökét, elkönyvelve magában, hogy egy jó pia milyen sokat tud kihozni barátnőjéből, majd felkapott egyet az ágy végében heverő díszpárnák közül, és megdobta vele Elenát, így próbálva felhívni magára a figyelmet.

El is érte célját, ugyanis a lány értetlenkedve fordult a párna érkezésének irányába, hogy aztán vigyorogva az ágyra dobja magát, felkapjon egy másik párnát, és viszonzásul Damonhöz vágja azt.

A srác reflexből maga elé kapta a kezét, és kivédte a váratlan támadást, majd álmélkodva Elena harcias viselkedésén visszahajította a párnát, ami nem bírta tovább a strapát, és szétszakadt, tollpihékkel borítva be őket.

A lány nem hagyta azonban annyiban, és egy újabb díszpárnával próbálkozott. Olyanok voltak, mint két kisgyerek, ahogyan egymást ütötték a kezükbe akadó puha tárgyakkal. Nem sokkal később, szétszaggatott párnák és repkedő tollak közt fetrengve találták magukat, amint már nem is egymást csépelik szerencsétlen ágyneműkkel, hanem szenvedélyesen tapogatják a másik felhevült testét, izzó szerelemmel és vággyal merülve el a sokkal felnőttesebb elfoglaltságokban.

Damon megmarkolta Elena formás melleit, majd kérdés vagy figyelmeztetés nélkül egyszer csak beléhatolt. A lány azonban nem úgy tűnt, mintha sajnálná a dolgot, sőt, szinte azonnal robbant a benne mozgó vaskos férfiasság körül, az őrület határára taszítva ezzel Damont, aki magán kívül az előbbi történésektől és a nem olyan régen rátörő fergeteges vágytól, keményen döfködött a lány lábai közt. Néhány hosszú lökés után ő is csatlakozott Elenához, és hörögve lövellte magját a szűk, selymes, forró járatba.

Ezek után mindketten lihegve terültek ki, szinte félájultan a kéjtől, nagy mennyiségű whiskytől, és nem utolsó sorban a fáradtságtól, mely elemi erővel tört rájuk az aktus végezetével.

Damon álmosan magához húzta Elenát, gyengéden kisimította verejtékes arcából csapzott haját, amely tele volt apró tollpihékkel, majd apró, szűzies csókot nyomott a homlokára és szorosan átölelte. A lány válaszul cirógatni kezdte a hátát, ám alig pár másodperc után lehanyatlott a karja, és egy utolsó elégedett nyögéssel álomba merült Damon mellkasán, ajkai pedig édesen, enyhén szétnyíltak.

Az immár függönytelen ablakon betörő holdfény halvány sugara megvilágította a békésen szuszogó szerelmespárt, összegabalyodott végtagjaikat, alvás közben nyugodt, kisimult arcukat. A sötétben lassan leszállingóztak a földre az utolsó párnatöltelék-darabok is, beterítve az ablakpárkány alatti kupacot, ami nemrég még a függöny volt, a törött rádiót, a széthajigált ruhadarabokat.

Az a bizonyos whiskysüveg pedig árván és üresen állt az éjjeliszekrényen, és szinte érezni lehetett, ahogy árad felőle az őrültség, a meggondolatlan, színtiszta élvezet az ágyon fekvő pár felé, hogy még álmukban se szabadulhassanak végigtombolt estéjük foszlányaitól, az őrület mámorától.

Köszönöm, ha végigolvastad! :) Még egyszer bocsi a késésért, igyekszem, hogy ez többet ne forduljon elő! Kérlek, ha bármilyen véleményed van, oszd meg velem, hisz egyrészt így tudok fejlődni, másrészt nagyon jól esik... ;)

Írta: LadyLoss15