Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy még nincs fenn a rész, de otthon nem nézik túl jó szemmel, ha a gépnél vagyok, ezért eléggé le lett szűkítve a mozgásterem. Azért megpróbálom holnap feltölteni a hetedik fejezetet, amelyből afféle kárpótlásul hoztam nektek két Damon szemszögű részletet.
"Hatalmasat fújtam, amikor visszatettem a helyére az utolsó súlyzót
is. Úgy edzettem, mint valami állat, akit felhúztak. Szinte dobálóztam a
nehezebbnél nehezebb tárcsákkal, rudakkal, mégis, még így sem voltam
képes lenyugodni, pláne, azok után, amikor valahányszor egészen
véletlenül átpillantottam az üvegfal túl oldalára. Egyszerűen nem bírtam
nézni, ahogy az a nyálas selyemfiú különböző kompromittáló pozíciókban
fetreng a földön Elenával. Nekem aztán mondhatja bárki, hogy mindez a
jóga része, engem akkor sem vernek át. Már abban a pillanatban, hogy
először megláttam ezt a zselézett hajú balféket, tudtam, semmi mást nem
akar, mint lehúzni Elena bugyiját. A jóga persze jó ürügyet szolgáltat a
piszkos kis terveihez... Képzelem, hány dúsgazdag milliomosfeleséget,
éltes matrónát, együgyű pompon lányt csábított az ágyába ezzel a
trükkel. Erre persze bárki más azt mondhatná, hogy nekem nagyjából
tízszer annyi prédám volt a gyengébbik nem képviselői közül, de a kettő
természetesen nem ugyanaz. Az én skalpjaim, álmatlan éjszakáim,
kalandjaim egytől egyig tisztességes eszközök segítségével kerültek fel a
listámra, nem pedig holmi jógázásnak beállított aljas behálózással.
Amint
végeztem a pakolással, odasétáltam a két terem fala helyén húzódó
hosszú üveghez, s amint benéztem a jógaterembe, egy árva lelket se
láttam ott.
Basszus."
"- Kell egy ital - morogtam magam elé, amint ledobtam magam az első utamba kerülő bárszékre.
- Egy whiskyt John Travoltának - biccentett vigyorogva a mellettem
ülő Alaric a bárpultos felé. - Na mi az, meguntad a táncikálást? -
kérdezte egy pimasz mosollyal az arcán. Felpillantottam, arcomon egy
grimasszal. Abban a pillanatban egyáltalán nem
tudtam értékelni sziporkázó humorérzékét.
- Nagyon vicces -
vágtam vissza, majd felkaptam a poharamat és egyetlen hajtásra
felhúztam az egész tartalmát. - Még egy kört! - kiáltottam a pultosra,
felé csúsztatva az üres likőrös poharat. - Utálom a bálokat.
-
Nekem mondod? - sóhajtott Ric, idegesen babrálva a csokornyakkendőjét. -
Mindjárt megfulladok ebben a szerelésben. Ráadásul ez a te hibád, mi a
francnak kellett neked bált szervezni az ügyfeleknek?
-
Katherine ötlete volt - forgattam a szemem, miután lehúztam egy újabb
adag Johnnie Walkert. - De legalább most már értem, minek kellett ez a
felhajtás. - Alaric kérdőn vonta fel a szemöldökét.
- Ó, csak nem zűr van az édenkertben? - érdeklődött, idegesítően pörögve a székén.
- Ha zűr azt jelenti, Stefan, akkor igen.
- Micsoda? Stefan itt van?
- Teljes valójában - feleltem szárazon. - És jól láthatóan le akarja nyúlni a nőmet. A kis szemétláda...
- Várj - szakított félbe Ric. - Azt akarod mondani, hogy Katherine hívta meg Stefant?
-
Dehogyis! - legyintettem. - Én barom most mutattam be őket egymásnak és
az a kis....szóval az öcsém ragaszkodott hozzá, hogy a "bájos
házigazda" - itt elfintorodtam - táncoljon vele egy lassút. Fogalmam
sincs, hogyan jutott be...bizonyára lefizette valamelyik őrt. Sebaj,
kirúgom az összeset, és a probléma meg van oldva.
- A fene
enné meg már ezt a nyakkendőt - szitkozódott Alaric, majd egy laza
mozdulattal letépte nyakából a ruhadarabot. - Hadd találjam
ki...féltékeny vagy.
- Nem vagyok féltékeny! - tiltakoztam. - Mindössze meg akarom védeni azt, ami az enyém.
- Tehát féltékeny vagy - fordított Ric, nemes egyszerűséggel rákönyökölve a bárpultra.
- Ja - egyeztem bele, miközben százdollárosra cseréltem a pultos kezében lévő whiskys üveget.
-
Damon! - szólalt meg hirtelen egy hang a hátam mögött. Azonnal
felismertem, de ezúttal még arra sem méltattam, hogy hátraforduljak. -
Meg sem kínálsz?"
Tovább a részhez >>>
Húha, nagyon várom már!:)
ReplyDeleteIstennőm, kitartás!!!!!!!
ReplyDeleteS csak 1 mondat: szeretettel várjuk a kövit :D
Szia!
ReplyDeleteKitartás!! :) Már alig várom!!
puszi Bia