Köszönöm!

Drága Olvasók,

mindössze egy rövid köszönetnyilvánítás céljából szólítalak meg benneteket.
Ezúttal szeretném nektek megköszönni az utóbbi idők támogatását, a segítséget a nehéz időkben. Köszönöm mindenkinek, aki vette a fáradságot, és pár (vagy akár több) szóban írt nekem a Végzet évadzáró fejezete alá. Ugyanakkor borzasztó fontos volt nekem, milyen kitartóan támogattatok az Összetörve című történettel kapcsolatban. Soha nem lehetek elég hálás nektek, s bár a sors úgy hozta, hogy egyikőtöket sem ismerem személyesen, mégis mind egyes Olvasómat közeli ismerősömnek tekintem.
Ugyan jobban korántsem vagyok, a mostani visszaesésemnek hála rengeteg hasznos felfedezést tettem az elmúlt napokban. Végre rátaláltam pár óriási hibáimra, és rájöttem, hogy ismét rossz embereknek ajándékoztam a bizalmamat, hogy a nem megfelelő emberekkel akartam megosztani a problémáimat. Azonban az elutasítás és a csalódás észhez térített, megmutatta, hogy az emberi kapcsolatok nem érdekre és egyoldalúságra épülnek.
Most már tudom, hogyan induljak el, látom, hogyan építsem fel újra önmagam, és ehhez elengedetlen volt a ti támogatásotok. Ha lehetne, most mindegyikőtöknek küldenék egy-egy tábla csokit. Vegyétek úgy, hogy megtettem :)

Ezentúl újult erővel vetem bele magam az írásba, egyedül birkózva meg a gondjaimmal, bajaimmal, újból átgondolva az életemet. Megígérem, hogy igyekszem még jobb lenni és többet foglalkozni a bloggal, illetve veletek is.

Don't Stop Believin'!

Ölelés,
(egy teljesen megújult) HexiTVD