3x01 Hosszú, forró nyár

Itt az új évad! El se hiszem, hogy ez a pillanat is eljött. Olyan furcsa volt újból leírni az "I. fejezet" megjelölést, hiszen még annyira előttem van a pillanat, amikor tavaly nyáron, egy unalmas autóúton elővettem egy füzetet, meg egy tollat és papírra vetettem ennek a történetnek az első szavait. Elképesztő, mi minden történt azóta, és hová fejlődött ez a saját szórakozásra íródott, gyenge próbálkozásnak induló fanfiction. 
Mielőtt azonban belecsapnánk az újabb kalandba, elöljáróban szólnék pár szót.
Először is, ahogy azt már többször mondtam, ez nem az utolsó évad lesz, viszont ahogy telik az idő, úgy lesz fontosabb minden egyes fejezet a történet kimenetele szempontjából. Rengeteg tervem van az évaddal kapcsolatban, és már körvonalazódott előttem az évadzáró alakja is. Annyit elárulhatok, hogy letaglózóbb és tragikusabb lesz, mint eddig bármi. De ne szaladjunk ennyire előre. Az évad első pár részében még nem fordulnak majd komolyra a dolgok, remélem, mindenki élvezni fog egy kis drámamentes szórakozást. Ez a fejezet rövid lesz és könnyed, afféle bevezető az új évadba.
Ugyanakkor viszont azt kell mondjam, hogy az időm szűkössége miatt egyre kevesebb energiát tudok befektetni az írásba, ezért most, előre kikötöm, hogy csak akkor fogom rendes időközönként hozni a fejezeteket, ha elegendő visszajelzést kapok. A kommentek hiánya számomra az érdeklődés hiányát jelenti, ezért, ha a magjegyzések száma alacsony lesz, mondjuk nem haladja meg legalább az ötöt, kevésbé fogom strapálni magam. Ha fontos nektek ez a történet, akkor megkérlek benneteket, hogy hagyjatok egy-egy véleményt a részek végén, akár egész röviden, de ha ehhez nincs kedvetek, csak kattintsatok az "Elolvastam" boxra a vélemények mellett. Remélem, megértitek, hogy nekem csak akkor éri meg ennyit dolgozni az egyes fejezetekkel, ha vannak emberek, akiket érdekel, amit csinálok, és ha azt látom, hogy annak ellenére, hogy több száz megtekintés van egy-egy rész címe mellett, mégis csak három vélemény, nekem az csak azt jelentheti, hogy nem annyira jó a történet, hogy pár szóban kifejezzétek a véleményeteket. Ennyit a siránkozásomról...
A zenéről annyit, hogy nem szokásom ilyen dalokat ajánlani a történeteimhez, de ez valamiért nagyon passzolt az epizódhoz, és kedvenc párosunkhoz is. Vagy lehet, hogy csak van róla egy elég friss, viszont annál viccesebb és alkoholszagúbb emlékem....Ki tudja? :) Szóval a dal és előadója: az All Night és Icona Pop.
Na de elég a beszédből...hölgyeim és uraim, íme, a Végzet harmadik évada!


I. fejezet - Hosszú, forró nyár

  We always dreamed about this better life, this better life
We always felt it coming all along, yeah all along
We've got the keys to open paradise, yeah paradise
Now let's go walking hand in hand

Come on baby we can hit the lights
Make the wrongs turn right
We can smash the club, make the pop go rock
With a love this deep, we don't need no sleep
And it feels like we could do this all night
We could do this all night
Yeah everything is alright
A Salvatore-ház ajtaja hatalmas robajjal csapódott ki, és egy utánozhatatlan szőke vámpírlány libbent be rajta. Összevont szemöldökkel nézett körbe, csodálkozva, hogy egyetlen lelket sem fedezett fel.
- Elena? Damon? - kiáltotta, és csak akkor kezdett el igazán fülelni, amikor egy udvariasnak még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető morgás felelt a hívására.
- El vagyunk foglalva, Barbie - hallatszott Damon hangja, mire Caroline elfintorodott, drámaian a füléhez emelve kezeit.
- Úristen, ne mondjátok már, hogy megint azt csináljátok? - forgatta a szemét, azonban a ház lakóit minden bizonnyal túlságosan lekötötte tevékenységük, hogy válaszolni tudjanak, ezért Caroline megérzését mindössze félreérthetetlen nyögések tudták igazolni.
- Igen!! Ó....Daaaamoooon..igeeeen, pont ooott.. - hallatszott odaföntről, és Care hiába próbálta meg elengedni a füle mellett az Elenából előtörő, kéjes sóhajokat, képtelen volt.
- A lépcsőn? Komolyan? Egész nyáron ezt csináltátok! Legalább az ágyig jussatok el, könyörgöm! - kiáltott fel, amint elhaladt az emeltre vezető feljáró mellett. Odafentről újabb morgás hallatszott.
- Szöszi, ha nem hagyod abba, kidoblak - kiáltotta le Damon, mire Caroline csak a szemét forgatta, és elindult a pince felé. Nagyon remélte, hogy itt talál pár tasak B+ csoportú vért, mert az volt kedvence, és pár napja kifogyott a készlete, ráadásul a kórházban sem talált fogára valót. És ha már eljött megnézni, Elena valójában miért is nem jelent meg a ma reggeli találkájukon a Grillben, összekötötte a kellemest a hasznossal, hogy beszerezze kedvenc harapni, pontosabban iszogatnivalóját. Igyekezett figyelmen kívül hagyni az odafentről kiszűrődő idegesítő hangokat, amelyek egy pornófilmben is simán megállták volna a helyüket, de egyszerűen nem tudott nem odafigyelni rájuk. És ő naivan azt gondolta, hogy azok ketten nem tudják még jobban meglepni.

Két és fél hét telt el azóta, hogy Elena és Damon elhagyta Mystic Fallst. Mielőtt elmentek volna, Elena mindössze annyit osztott meg a barátnőivel és Jennával, hogy időre van szükségük Stefan akciója után, ezért úgy döntöttek, hogy eltöltenek pár napot Damon tóparti házában. Aztán a pár napból majdnem három hét lesz, és a két szerelmes nem adott életjelet magáról. Amikor végül rávették magukat, hogy visszatérjenek, Caroline volt a legelső, akivel összefutottak a Salvatore házban. Damon, amint meglátta a lányt, vigyorogva kifordult a házból, mindössze annyit mondva, hogy sürgős dolga akadt, és majd visszajött. Így magára hagyta Elenát, tudva, hogy Caroline úgy is kiszedi belőle nemcsak az esküvő tényét, hanem az összes részletét nagyjából három percen belül.
- Úristen, de hiányoztál! - kiáltott fel Caroline. Amint meglátta Elenát, nekirontott, hogy szokása szerint a lehető legszorosabban megölelje barátnőjét, aki igyekezett viszonozni a kellemes fogadtatást. 
- Elena Gilbert, hol a fenében voltatok ilyen sokáig? Azt hittem már megszöktetek a Bahamákra, vagy nem is tudom, hová... - Caroline egyre csak beszélt, ezért alig jutott el a füléig Elena halk korrekciója még a mondat elején.
- Ne haragudj, túl sokat beszélek, nem is hagylak szóhoz jutni...
- Csak a szokásos - vont vállat nevetve Elena, miközben ledobta magát a kanapéra.
- Szóval, mit is mondtál az előbb? - kérdezte Caroline,
- Csak azt, hogy Salvatore - ismételte Elena, megpróbálva elrejteni az előkívánkozó óriási vigyort. Ameddig lehetett, megpróbálta megtartani látszólag közömbös arckifejezést, habár ő maga is tudta, hogy nem fogja sokáig bírni. A szőke lány összevonta a szemöldökét, egy kukkot sem értve abból, amit Elena mondott.
- Öhm...oké, tudom, hogy hívják Damont, de ez most hogy jött ide? - Elena felnevetett látva Caroline tanácstalan, mi több, értetlen arckifejezését.
- Semmi, csak kijavítottalak.
- De miért? - tárta szét a kezét Caroline. Újabb nevetés tört fel Elenából, akiszinte látni vélte, ahogy forognak a kerekek barátnője agyában.
- Úgy kezdted, hogy Elena Gilbert, hol a fenében voltatok...és erre mondtam, hogy "Salvatore" - Caroline-nak egyetlen hosszú másodpercébe telt, míg összerakta a kirakós darabjait, majd, amikor rájött a megoldásra, szó szerint felsikoltott örömében.
- Jesszusom, ti összeházasodtatok, nem igaz?! - Elenától csak egy széles vigyorra és egy rövid bólogatásra tellett, mielőtt Caroline szokása szerint a nyakába ugrott és erősen magához szorította.
- Csak, hogy tudd, meg foglak ölni benneteket, amiért nélkülem esküdtetek meg, mert hát nyilvánvalóan tele vagyok tervekkel...de azért örülök! - hadarta, miközben továbbra sem engedte fullasztó öleléséből. - Bár ha jobban meggondolom, megkímélem az életeteket, ha hagyjátok, hogy szervezzek nektek egy rendes esküvőt!

Caroline elmosolyodott, ahogy felidézte az emléket, majd, miután begyűjtötte tasakjait, elindult visszafelé. Egy megkönnyebbült sóhajjal konstatálta, hogy az emeletről szűrődő hangok csodával határos módon elhaltak.
Amikor visszaért a nappaliba, meglepetésére Elenával és Damonnel találta szemben magát. Természetesen egyikük sem volt teljesen felöltözve: amíg a férfi félmeztelen volt, egyetlen szál nadrágot viselve, addig Elenán még kevesebb ruhadarab, mindössze Damon sötétkék ingét vette magára, és arról is hiányzott jó pár gomb, amelyek hiányának okával Caroline pontosan tisztában volt.
- Esküszöm naplót kéne vezetnem róla, hányszor sétáltam be már rosszkor ebbe a házba - sóhajtott fel Caroline.
- Nagyon remélem, ez lesz benne az utolsó fejezet - morogta Damon.
- Care, úristen, ne haragudj, de nem tudtam,hogy jössz - kezdte Elena, idegesen túrva bele a hajába.  A tudat, hogy a legjobb barátnője harmadszor találta őket igencsak kompromittáló helyzetben, eléggé zavarba hozta.
- Én tényleg nem akartam zavarni - mondta gyorsan Caroline, legalább annyira kínosan érezve magát, mint a barátnője. Ellenben Damon egyáltalán nem tűnt zavartnak, frusztráltnak viszont annál inkább.
- Sajnos sikerült. Pedig már majdnem rávettem Elenát, hogy odabilincselhessem az ágyhoz - húzta el a száját, miközben dühösen összefonta karjait izmos, meztelen mellkasán.
- Damon! - kiáltott fel Elena, talpig elpirulva, oldalba könyökölte Damont.
- Ti ketten nem vagytok normálisak! - jegyezte meg Caroline a szemét forgatva. Damon viszont csak egy elégedett mosolyra húzta a száját, miközben a derekánál fogva közelebb vonta magához Elenát.
- Köszönjük a bókot, Barbie - vigyorgott. - Most pedig, ha megbocsátanál, folytatnánk, amiben megzavartál minket - tette hozzá. Caroline elfintorodott, nem akarva belebocsátkozni a részletekbe, amit Damon jelnek vett, hogy már húzhatja is Elenát a lépcső irányába, azonban a lány ezúttal nem követte, hanem játékosan odébb lökte.
- Ne haragudj - szabadkozott, még egyszer vállon bokszolva Damont, aki egyre csak megpróbálta újra behálózni őt. - Esküszöm, ma még nem ivott semmit. De kérlek, ne haragudj, hanem mondd el, miért jöttél.
- Elena, igazán nem akartam zavarni, szóval mi lenne, ha én elmennék, ti meg visszamentek hemperegni, mintha mi sem történt volna? - javasolta Caroline, összefonva karjait mellkasán.
- Mmmm, ebben egyet kell értenem Szöszivel - helyeselt Damon, ravaszul, hátulról átölelve Elenát, és már hozzá is látott, hogy apró csókokat hintsen el a nyakán. Ellenben Elena, akármennyire élvezte is kényeztetését, megint ellenállt, és lefejtette magáról Damon kezeit.
- Nem, Caroline és én tartunk egy csajos órát, te pedig, Mr. Bőrébe-Nem-Férő, elfoglalod magad - közölte ellentmondást nem tűrően.
- Öhm, Elena, mit szólnál ahhoz, ha előbb felöltöznél, és aztán beszélgetnénk? - vetette fel Care, Elena enyhén szólva lenge öltözetére célozva.
- Persze, persze! - csapott a homlokára Elena, s mielőtt Damon követhette volna, visszatartóan a férfi mellkasára tette a kezét. - Te pedig itt maradsz, és szórakoztatod Caroline-t - tette hozzá, ellentmondást nem tűrően, majd eltűnt a lépcsőfordulóban. A szőke vámpírlány sóhajtva lerogyott egy fotelba, és figyelte, ahogy Damon odabattyog az italos kocsihoz, és tölt magának egy pohár whiskyt.
- Hát Damon, ahogy elnézem, igazi papucsférj lett belőled - állapította meg, mely megjegyzésért cserébe egy gyilkos pillantást érdemelt ki a férfitől.
- Mondja az, aki bizonyítottan irányításmániában szenved - viszonozta Damon, egy nagyot kortyolva a kezében lévő likőrből.
- Hé, a kettő nem függ össze! - vágott vissza sértődötten Caroline.
- Fölöslegesen idegesíted magad, Barbie. Én speciel szeretem, ha egy nő szereti átvenni az irányítást...már ha érted mire gondolok.. - Damon ajkaira újra kiült az a jellegzetes, önelégült, arrogáns félmosoly.
- Remélem, nem akarod kiteregetni a hálószobatitkaitokat, mert akkor lelépek, mielőtt eljutnál az előjátékhoz.
- Te nem mész sehová, ellenben Damon fogja magát, és magunkra hagy bennünket egy kicsit - hallatszott Elena hangja, aki éppen akkor libbent le a lépcsőről, immár rendesen felöltözve.
- Nem lehetne esetleg szerepet cserélni? - suttogta könyörgőn Elena fülébe Damon, azonban a lány hajthatatlan maradt.
- Menj már, Damon! - forgatta a szemét Elena, és hátsó kijárat felé tolta Damont.
- Papucsférj! - kiáltott utána diadalmasan Caroline.
- Ezért úgy odabilincsellek az ágyhoz - fogadkozott Damon, majd eltűnt a ház másik szárnyában.

XOXO

- Fáj, nemde Stefan? - Stefan szemei felpattantak, ahogy újra és újra hallani vélte a selymes női hangot, amely a fülébe súgta a végzetes szavakat. Az ifjabb Salvatore felült, beletúrva összeborzolt barna hajába, óvatosan körülnézve a szobában, amelyet még mindig a félhomály leple takart. Pillantása az ágy másik felére siklott, amely ezúttal üresen tátongott, mindössze az összegyűrt jelezték, hogy nem sokkal korábban valaki még ott aludt. A férfi hosszan kifújta a levegőt, majd visszahanyatlott a párnák közé.
- Ó, szóval ébren vagy - szólalt meg egy magas, dallamos női hang, amelyet nemsokára a tulajdonosa is követett: egy karcsú, szőke nő libbent be a hálószobába, mindössze egy törülközőt viselve. Stefan megengedett magának egy féloldalas mosoly-féleséget, ahogy tekintetével követte a nőt, aki időközben lehuppant mellé az ágyba.
- De még mennyire - helyeselt, majd hagyta, hogy a szőkeség magához édesgesse egy forró, erotikus csók reményében. - Mmmm, nagyon kipihentnek tűnsz ma, Johanna... - jegyezte, meg újabb csókot kezdeményezve.
- Talán - vont vállat a Johannának nevezett nő, aztán egy váratlan pillanatban eltolta magától Stefant és felkelt az ágyból, hogy felöltözzön. Stefan elégedetten figyelte a folyamatot, arcáról pedig letörölhetetlen volt az a furcsa félmosoly, amit normális elmeállapotban soha nem öltene magára. De így, érzések és érzelmek nélkül ez teljesen megengedettnek minősült.
- Őszintén szólva kifejezetten kíváncsi vagyok, mikor megyünk tovább - szólalt meg hirtelen, kíváncsian méregetve Johannát.
- Egy nap, egy hét, egy év...ki tudja? - vont vállat a nő. - Vagy talán nem tetszik neked Brooklyn?
- Szó se róla, ennél fenségesebb svédasztalt el sem tudnék képzelni. - Beszélgetésüket egy telefon csöngése szakította félbe. Johanna egy pillanat alatt a szoba másik végében termett, és egy, a földön heverő farmernadrág zsebéből előhalászott egy mobilt.
- Igen? - szólt bele. Egy ideig csöndben maradt, feszülten figyelve a vonal túlsó végén lévő személy mondanivalójára, majd végül hevesen bólogatni kezdett. - Rendben van. Úgy lesz - mondta és letette a telefont, egy széles mosollyal az arcán fordulva vissza Stefanhoz, aki továbbra is lustán heverészett az ágyban.
- Csomagolj, eltoljuk a biciklit - közölte egyszerűen Johanna.
- Valóban? És hová?
- Én Las Vegasba. Te pedig vissza Mystic Fallsba.
- Alig várom! - mosolyodott el Stefan, pimaszul megnyalva az alsó ajkát. Ha ő egyszer visszatér Mystic Fallsba, ott kő kövön nem fog maradni. És egy csepp vér sem az artériákban.

XOXO

- Szóval, mit fogsz most tenni? - kérdezte kíváncsian Elena, aggodalmasan fürkészve barátnője arcát.

- Fogalmam sincs - sóhajtott fel Caroline. - Mármint, egyáltalán nem vagyok túl Tyleren, pláne, hogy kiderült, ki ölte meg valójában...

- Caroline - kezdte Elena lassan, nagy igyekezettel formálva meg mondanivalója minden egyes hangját. Tudta, mennyire érzékeny területre lépett be, ahol ha egyetlen rossz szót szól, máris taposóaknák ezrei robbanak fel a lábánál. - Mondanunk kell valamit. - Caroline gyanakodva vonta össze a szemöldökét, meglepődve tapasztalva a hangulat hirtelen, drasztikus változását. Valóban, mintha az tényleg megfagyott volna a Salvatore-ház nappalijában. Elena lopva Bonnie-ra pillantott, aki vele szemben ült. A boszorkány elkapta a pillantását, és bólintott.
- Tudjuk, mennyire fájó pont ez az életedben, Caroline, - folytatta Bonnie - azonban nem titkolhatjuk el tőled az igazat...Jogod van tudni az igazságot. - Caroline egyre zavartabban pislogott egyik barátnőjéről a másikra, előre rettegve attól, amit hallani fog. 
- A helyzet az, - vette át a szót Damon - hogy egészen idáig...nem tudtuk a teljes igazságot Tyler halálával kapcsolatban.
- Micsoda? - kérdezte Caroline falfehér arccal. - Mit....nem tudunk...? - Elena megszorította Damon kezét, mintegy ösztönözve arra, hogy befejezze a mondatot. A férfi leszegte a fejét, forgatva magában a szavakat. Amikor újra felemelte a fejét, egyenesen Caroline szemébe nézve, tekintetével együtt érzést sugározva felé.
- Nem Connor ölte meg Tylert. Hanem Stefan - mondta végül, és hangja nem volt több suttogásnál. Caroline, ha lehet, még jobban elfehéredett, és üres tekintettel meredt Damonre. Bonnie, látva barátnője lelkiállapotának rohamos visszaesését, rögtön közelebb húzódott hozzá, hogy karjait támogatólag a lány vállaira helyezve.
- Stefan - lehelte Care, úgy emésztgetve gondolatban az ifjabb Salvatore nevét, mintha nem is értené, amit hallott. - Én...én...Stefan...de hát...Honnan tudjátok?
- Ő maga mondta el nekem, amikor bezárt a pincébe - válaszolta Elena. Caroline hitetlenül meredt rá, nem bírva elviselni a szavak súlyosságát. Stefan, akit egykor a barátjának tartott, megölte Tylert. Tylert, akit mindennél jobban szeretett. És erre a bűnre nem igazán létezett gyógyír. Caroline a kezeibe temette arcát, ahogy felismerés mázsás súlya egy pillanat alatt ránehezedett, majdnem összeroppantva őt. Elena, elengedve Damon kezét, rögtön mellette termett, és Bonnieval átölelve tartották őt, hagyva, hogy a lány kisírja magát a vállukon.
 
- Annyira össze vagyok zavarodva, és azt gondoltam, majd ez segít valamennyire rendbe tenni az érzéseimet.

- Nos, ha elfogadsz egy jó tanácsot, akkor elárulom neked, hogyha megcsókolsz valaki olyat, aki iránt nem vagy tisztában az érzéseiddel, csak még jobban összekutyulod a helyzetet. Hidd el, tapasztalatból mondom.

- Vettem észre...

- Figyelj, Caroline, mondd meg őszintén: jó volt?

- Igen - vallotta be szemlesütve Care, igyekezve szégyenében kerülni Elena pillantását.

- És megbántad? - faggatta tovább Elena.

- Nem tudom. Nem tudok semmit...! - siránkozott Caroline. Elena erre közelebb húzódott hozzá, és együtt érzően megölelte.

- Tudod, mit? Beszélj vele. Tisztázzátok ezt a helyzetet, aztán kérj egy kis időt, és nyugodtan, higgadtan gondold végig az egészet - javasolta Elena. - Egyetlen csók nem kötelez semmire, néha még magyarázatra sem.

- Gondolod?

- Igen. Nálam bejött, azt hiszem - mosolyodott el Elena. - Csak meg kell várni a megfelelő időt, és akkor majd rájössz, hogy a megoldás végig ott volt az orrod előtt. Lehet, hogy valóban nem érzel semmit, de az is lehet, hogy igen. De ezt csak úgy tudhatod meg, ha vársz, és eltöltesz vele egy kis időt.

- Köszönöm, 'Lena! - mondta Caroline, azzal újra megölelte barátnőjét. - Most viszont tényleg mennem kell, ha még ma beszélni akarok vele. Ne haragudj, hogy zavartalak.

- Egyáltalán nem zavartál - legyintett Elena. - Elvégre kettőnk közül én voltam az, aki elfelejtette a találkozót.

- De Damon...

- Ne törődj vele. Ő Damon. Azt hiszem nem kell taglalnom, hogy lehetetlen vele egy komoly szót váltani. Úgy viselkedik, mint egy gyerek.

- Hallottam ám - csendült fel Damon hangja valahonnan a távolból, egy mosolyt csalva Elena arcára.

- Boldognak tűntök - állapította meg Caroline.

- Azok vagyunk - bólintott Elena, és még ha akarta volna, se tagadhatta volna le, mennyire boldog, mert szemeinek örömteli csillogása azonnal elárulta volna. A két lány eközben az ajtó felé ballagott, készen a búcsúzkodásra.

- Ó, mielőtt még elmegyek, oda akartam adni ezt! - szólalt meg Care, majd egy percnyi reménytelennek tűnő turkálás után előhúzott egy lemeztokot feneketlen táskájából. - Ez a tiétek.

- Mi ez? - érdeklődött Elena, kíváncsian forgatva kezében a dvd-t.

- Az esküvői videó - felelte Care, majd még egyszer megölelte barátnőjét. - Köszönök mindent.

- Szívesen. És majd hívj, hogy mire jutottál - búcsúzott Elena, és becsukta Caroline után az ajtót. Abban a pillanatban, hogy a szőke hajú vámpírlány kitette a lábát, Damon már ott is termett Elena mögött, arcán szokásos, kisfiús mosolyával.

- Ugye tudod, hogy jössz nekem egy bilincseléssel? - tudakolta vigyorogva, miközben magához vonta Elenát, erős karjaival gyengéden átölelve a derekát.

- Esetleg lehet róla szó... - morfondírozott Elena, egy gyors csókot nyomva Damon ajkaira. - De előtte mindenképpen megnézzük ezt - folytatta, felemelve a kezében lévő lemezt.

- Csak ha utána odabilincselhetlek az ágyhoz - kötötte ki Damon, a kezénél húzva Elenát a kanapéhoz, hogy a lány az ölébe tudjon ülni. 

- Legyen - sóhajtott megadóan Elena, mire Damon ajkaira rögtön egy diadalittas vigyor ült. 

- Áll az alku!

XOXO

Caroline a gondolataiba merülve sétált hazafelé, azon gyötrődve, mihez is kezdjen ezzel a kényelmetlen üggyel. Percek óta szorongatta, forgatta kezében a mobilt, azonban valamiféle belső késztetés még mindig visszatartotta. Soha nem érezte magát még ennyire döntésképtelennek. A lány, aki mindig olyan magabiztos és céltudatos volt, most nem volt képes egy nyomorult telefonhívást lerendezni. Szánalmasnak érezte magát.

Végül, elhatározva, hogy rosszabb már nem lehet, vett egy mély levegőt, tárcsázott, és zakatoló szívvel a füléhez emelte a telefont. A vonal kicsöngött, egyszer, kétszer, háromszor, aztán egyszer csak egy kellemes, ismerős hang szólalt meg a túlsó oldalon.

- Igen?

- Klaus, beszélnünk kell!

XOXO

Stefan, halkan, lopakodva lépett ki a bokrok sűrűjéből, lassan közelítve meg az előtte álló, hatalmas, nagyon is ismerős épületet. Amikor már elég közel járt hozzá, kihegyezte érzékszerveit, fülelve esetleges zajok után. Csakhamar eljutott hozzá két egyenletes légzés, és halk zene hangja, amely az emeltről szűrődött ki. A férfi egy könnyed szökkenéssel elérte az emelet egyik ablakának széles párkányát, majd óvatosan, megpróbálva elkerülni a felfedezés lehetőségét, bepillantott az ablakon. Arcára rögtön kiült gunyoros, pimasz mosolya, ahogy meglátta Damont és Elenát, akik egy kanapén ültek, feszülten figyelve a TV képernyőjét. A bátyja egyik keze hanyagul Elena vállán nyugodott, a másik pedig összekulcsolva pihent a lányéval, aki szorosan Damon mellkasához bújva, felhúzott térdekkel ült, arcán egy őszinte, gyengéd mosollyal. Egyikük sem vette észre az ablakban leselkedő figurát.
- Otthon, édes otthon - gondolta magában Stefan, szélesebbre húzva mosolyát. - Visszatértem!

  Oh when the men under the summer skies, the summer skies
The seasons changed, our house will stay the same, yeah stay the same
We got that burning feeling, start a fire, start a fire
Giving a shout, let's make it hot

Come on baby we can hit the lights
Make the wrongs turn right
We can smash the club, make the pop go rock
With a love this deep, we don't need no sleep
And it feels like we could do this all night
We could do this all night
Yeah everything is alright   

A következő rész tartalmából...

Folytatódik a visszapillantás a nyár legszebb, legforróbb és legemlékezetesebb pillanataira. Megtudhatjuk, mi lett Bonnie, Rebekah és Matt sorsa, mi történt pontosan a második esküvőn, és bepillantást nyerünk Caroline és Klaus egy érdekes éjszakájába.

2. rész >>

Ez volt tehát a rövidke évadnyitó, amely remélem, elnyerte a tetszéseteket. És, szokatlan módon, nem volt benne dráma! A következő rész is ehhez hasonló lesz, visszaemlékezésekkel és pár romantikus pillanattal kedvenceik között.

Ha tetszett, kérlek pár szóban mondjátok el a véleményeteket. Ha pedig nem tetszett, írjátok le, min kéne változtatni. Köszönöm.