Karácsonyi meglepetés - Always and forever különkiadás :)

Sziasztok! Bár nem volt szó semmiféle rövid kis irományról, sőt, semmi karácsonyiról az én  prezentálásomban, de valahogy úgy alakult a karácsony estém, hogy ez kikívánkozott. Remélem, elnyeri a tetszéseteket, bár nem szoktam ilyeneket írni. :$ :)
És akkor ezúton kívánnék mindenkinek boldog, békés ünnepeket!

Elijah izgatottan nyitott ajtót a futárnak, és alig bírta leplezni várakozó mosolyát, miközben aláírta az átvételi elismervényt, és néhány fiatal suhanc elkezdte behordani a dobozokat a tágas nappaliba. A karácsony a szeretet ünnepe volt, ám tekintettel arra, hogy az utóbbi időben, az utóbbi rengeteg, az utóbbi szinte már követhetetlenül sok évben a szerettei a közelében sem voltak, nem ünnepelt.
Minek díszítette volna fel a hatalmas, rideg helyiségeket a házban, ahol éppen lakott, ha csupán ő nézhette volna. Minek szerzett volna be ünnepi ételt, ha egyedül nem tudta volna élvezni. Ajándékot meg maximum a meggondolatlan portásnak adhatott volna, aki véletlen nyitva hagyta a kórház egyik oldalsó bejáratát, így gyakorlatilag beterelve Elijah-t az intézmény vérkészletéhez.
De ez az év más. Klaus végre újra vele van. Közel sem az egész család, de máris kétszer annyian vannak, mint eddig, tehát az ünneplésre igenis van ok.
Tehát Elijah karácsonyi dekorációt rendelt az egész házhoz, fenyőfát vett, amit aztán feldíszíthet, sőt, még egy apró, de figyelmes ajándék beszerzésére is maradt ideje. Az idei karácsony remek lesz.


Klaus meglepettségében még a száját is eltátotta, mikor hazaérve belépett a házba. Mindenütt csillogó, fénylő, világító díszeket látott, a sarokban még egy takaros kis karácsonyfa is helyet kapott. Egy pillanatra az is megfordult a fejében, hogy eltévesztette a házszámot, de aztán be kellett látnia, hogy Elijah néha hajlamos túlzásokba esni.
Különben is, nem öt évesek már, hogy nekiálljanak ajándékozni, sütit tömni kétpofára (bár ez ellen nem lett volna különösebb kifogása) és karácsonyi dalocskákat énekeljenek. Azt hitte, a felelősségteljes, komor és határozottan érzelgésmentes felnőttek nem csinálnak ilyeneket. Nos, Elijah nyilvánvalóan nem tartozik ebbe a kategóriába.
A bátyja pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy lassan lesétáljon a lépcsőn, töltsön az előre odakészített, hűtött pezsgőből, majd az egyik poharat Klausnak nyújtsa, aki továbbra is értetlenkedve és csodálkozva bámészkodott. A férfi elmosolyodott, és elégedetten nyugtázta, hogy Klaus meglepődött. El kell ismerni, Elijah kétségkívül kitett magáért.
Mikor szavak nélkül átnyújtott egy kis csomagot Klausnak, majd kisétált a nappaliból, az eddig lefagyva ácsorgó férfi végre eljutott odáig, hogy lehajítsa a kabátját, és miután meggyőződött róla, hogy a bátyja már távozott a helyiségből, szemeiben izgatott csillogással tépte szét a csomagolást. A papírból egy tollas álomfogó került elő, mint valami indián cucc. Valóban, érdekes humorra vall, de Elijah figyelmes.
Viszont Klaus semmivel sem készült, hiszen ő maga az utóbbi időben, az utóbbi rengeteg, az utóbbi szinte már követhetetlenül sok évben nem is gondolt a karácsonyra. Valahogy eszébe sem jutott soha, csupán élte az életét, pontosan ugyanúgy, ahogy az év többi 362 napján. Egy pillanatra elszégyellte magát, amiért nem vett semmit, majd rájött, hogy a bátyja már elég régóta ismeri, valószínűleg nem is várta, hogy kap bármit is. Tudta, hogy nem azért csinálta. Festhetne egy képet ajándékba, vehetne egy italt... de Elijah már megkapta amire vágyott.


Tamora otthon ült a szülei városszéli kis házában, testvéreivel beszélgetett, akik szerte a zsúfolt nappaliban foglaltak helyet, ki hogy fért el, az ölében pedig legalább két, de inkább három gyerek ugrált, folyamatosan cserélődve. Nagy család voltak, bár neki magának nemhogy férje, pasija sem volt, gyerekekről nem is beszélve.
Likőrt kortyolgatott, lesöpört az öléből egy maréknyi mézeskalácsmorzsát, amit valamelyik gyerkőc csámcsogott oda, és elégedetten szívta be a karácsony jellegzetes fenyő és gyertya és sütemény és szeretet illatát.
Eszébe jutott Elijah és Klaus is, és nagyon remélte, hogy kellemesen telik számukra az ünnep. Rájuk fért a boldogság. Szívesen töltötte volna velük az időt, de a családjával szívesebben volt. Az pedig nem szerepelt a lehetséges opciók között, hogy meghívja őket ide, mind a helyhiány, mind az ősiekre leselkedő veszély, mind a gyerekek nyaggatásának kínos lehetőségei miatt.
De azért teljesen kimaradni sem akart a karácsonyukból, így feladta a saját ajándékait is.
Mosolyogva borzolta meg egy unokaöccse haját, majd megpuszilta a feje búbját, és újabb adag likőrért nyújtotta poharát.


- Köszönöm! Boldog karácsonyt! - vette át Elijah a csomagot, és becsukta az ajtót. Fogalma sem volt, mi lehet benne. Határozottan úgy vette észre, hogy minden megérkezett már, amit rendelt. Úgy tűnik, mégsem.
Felvont szemöldökkel bontotta ki a csomagot, és döbbenten meredt a tartalmára.
Az ajándék mellé egy papír volt mellékelve, Elijah kíváncsian vette ki.
Boldog karácsonyt, Elijah! Használjátok ki, hogy végre együtt tölthettek egy kis időt. Kellemes ünnepeket, puszi: Tamora
Ui.: Ha bármi gond adódna, hívj nyugodtan. Kicsit tovább fog tartani odaérnem, de számíthattok rám.
UUi.: Kérlek, Klausnak is add oda, amit neki küldtem, és neki is add át jókívánságaimat.
A férfi fejcsóválva, szeretettel telve rakta vissza a lapot, majd elindult a szobájába. Ez a karácsony határozottan jobb, mint amilyennek pár hónapja gondolta volna, hogy lehet.
Az emeleten útba ejtette Klaus lakrészét, és beadta neki az ő ajándékát Tamorától, a sajátjáról nem szólva semmit. Még hallotta a meglepett lélegzetelakadást és látta a furcsán csillogó szempárt, mielőtt behúzta maga után az ajtót.
Visszatérve a szobájába helyet foglalt a díványon, újra átfutotta a kedves szavakat, kiemelte az ajándékot, és mérhetetlen hálát érzett.
Valahogy furcsán elfacsarodott a szíve, és nem igazán értette, miért.
Ahogy lenézett a kezében mocorgó kismacskára, rájött. Megtörtént, ami az utóbbi időben, az utóbbi rengeteg, az utóbbi szinte már követhetetlenül sok évben egyszer sem.
Ajándékot kapott.

Én ezzel az előre nem tervezett kis szösszenettel kívánnék minden kedves olvasónak nagyon boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket! Pár nap múlva jön az új fejezetem is. :) A várakozás alatt néhány megejtett kommentért hállás lennék.