3x06 Szellemek városa

Nagyon nehezen jutottam el idáig, hogy végre közzétegyem ezt az új részt. Sajnos a színvonal nagyon megy le, ez a rész pedig csak tolja lejjebb a mértéket, de ha azt veszem, milyen rettenetet írtam meg eredetileg, akkor ez a fejezet máris sokkal jobb fényben tűnik fel. Haha. Viccen kívül, rettenetes állapotban vagyok, szóval már annak is örülök, hogy egy sort képes voltam írni. De, mint mindig, most is azt mondom, hogy érdemes átvészelni ezt a hullámvölgyet azért cserébe, amit az éved végén olvashattok majd. Alig várom, hogy végre eljussunk odáig!
Akárhogy is, jó szórakozást ehhez a fejezethez.
 

VI. fejezet - Szellemek városa

Bonnie színes karikákat vélt látni, ahogy azok szüntelenül táncolnak a tekintete előtt. A világ, amely körülvette, még jobban elmosódni látszott, mint eddig, és már csak halovány figurákat vélt kivenni súlyos szemhéja alól. Fülében ezerszeresére hangosítva csengett minden szó, ami szobában elhangzott, amelytől a boszorkány úgy érezte, menten szétrobban a feje. Az agyát furcsa, áthatolhatatlan köd szállta meg, eltompítva minden érzékszervét. Amikor viszont szédülve, a kiegyensúlyozatlanságtól imbolyogva a kanapé felé támolygott, hirtelen egy erőteljes, rövid szúrást érzett a mellkasában, amely teljesen lebénította őt, kiszipolyozva a levegőt a tüdejéből, amely egy vérfagyasztó sikoly formájában távozott. Aztán Bonnie előtt minden elsötétült, és eldobott babaként rogyott le a földre.
Alig pár másodperc kellett csak a szobában lévőknek, Katherine-t leszámítva, természetesen, hogy ijedten mellette teremjenek és rázni kezdjék a vállát.
- Bonnie, Bonnie! - szólongatta Caroline.
- Történt vele valami az úton? - kérdezte Damon, miközben figyelte, ahogy Elena megpróbálja a vérével megitatni a lányt, azonban az, még ha eszméletlen volt is, teste nem volt hajlandó befogadni azt.
- Megmérgezték, de adtam neki a véremből - magyarázta Caroline. - Bár egész úton rettenetesen álmatag volt, mintha bedrogozott volna.
- A teste visszalöki magából a vért! - jelezte kétségbeesetten Elena. Damon kitapintotta az eszméletét vesztett boszorkány csuklóját, majd lassan számolta a szívverését.
- Van pulzusa, de lassú - állapította meg. - Ha nem tudunk tenni valamit gyorsan, meghal. - A két lány, akik a földön térdeltek, riadtan néztek össze, azon járatva az agyukat, vajon mit lehetne tenni. - Milyen mérget adtak neki?
- Fogalmunk sincs - rázta a fejét Elena. - De akármilyen méreg is volt, három nap alatt csak ki kellett volna ürülnie a szervezetéből! - Damon az orrnyergét masszírozta, ahogyan erősen koncentrálva agyalt azon, mit is lehetne csinálni Bonnie-val, mielőtt még ott helyben meghalna. Habár sosem kedvelte igazán a boszorkányt, főleg ismeretségük első szakaszában, semmiképpen sem akarta hagyni, hogy ott meghaljon. A pokolba, gondolta, már magamra sem ismerek. Ekkor hirtelen támadt egy őrült, de mindenesetre eléggé hatásosnak tűnő ötlete, és az idő szűkössége lévén ahelyett, hogy felvázolta volna, mit akar tenni, egyszerűen megragadta Bonnie élettelen testét, közelebb húzta magához, és gondolkodás nélkül belemélyesztette borotvaéles fogait a lány nyakába.
- Úristen, Damon, megőrültél?! - kiáltott fel Caroline. Először Elena sem értette, hogy Damon mi a nyavalyát művel, miért akarja megölni Bonnie-t ahelyett, hogy segítene rajta, de nem telt bele öt másodpercbe, hogy felfogja, a férfi mit is tesz valójában. Ezért éppen jókor világosodott meg ahhoz, hogy félrelökje az őrjöngő Caroline-t, aki rá akart ugrani Damonre, hogy lefejtse őt a boszorkányról. A szőke vámpírlányt a lökés ereje egyenesen a szemközti falnak taszította, és mire felpattant, Elena már ott is termett, tiszta erejéből szorítva őt a falhoz.
- Mit csinálsz, Elena?! Hagyod, hogy megölje?! - üvöltött kétségbeesetten.
- Nem fogja megölni, hát nem látod? Pont, hogy megmenti őt azzal, hogy kiszívja a véréből a mérget! - vicsorgott Elena. - De ha azt akarod, hogy Bonnie meghaljon, csak tessék, szabadítsd ki! - Caroline abban a pillanatban feladta a küzdelmet, és a tehetetlen düh helyett inkább a felismerés és a szégyen furcsa elegyével pislogott az elváltozott arcú Elenára, aki továbbra is a torkát szorongatta.
- Ez eszembe se jutott - ismerte be halkan Caroline. - Bocsánat. - Erre Elena is megenyhülni látszott, sőt, el is engedte a lányt, miközben arca visszaváltozott normális helyzetébe. Mindeközben Katherine kellemesen szórakozva ült az egyik fotelban, határtalan örömöt lelve a kialakult szituációban, és természetesen eszébe sem jutott, hogy segítsen. Nem, nézni mindig sokkal jobb volt.
Ekkor Damon lassan visszahúzódott Bonnie nyakától, ahol két lyukszerű sebet hagyott maga után, amelyekből apró, sötétvörös cseppekben szivárgott a vér. Óvatosan felemelte a boszorkányt és lefektette a kanapéra, majd ellenőrizte a pulzusát, amely immár helyreállni látszott. Elena és Caroline, akik csak ekkor merészkedtek közelebb a szoba másik végéből, már onnan hallani vélték Bonnie szívének egyre erősbödő hangját, amely rögvest megkönnyebbülést teremtett a szobában.
- Jól lesz - jelentette ki Damon halkan, mikor elengedte Bonnie csuklóját. - Majd adunk neki egy kis vért, ha felébred. - Elena haloványan elmosolyodott, miközben odalépett férje mellé és egyetlen szó nélkül megölelte. Közben Caroline inkább Katherine-re fordította a figyelmét.
- Te végig tudtad, ugye? - kérdezte, undorodva mérve végig az idősebb hasonmást. - Azt akartad, hogy meghaljon.
- Ha azt akartam volna, akkor már halott lenne - közölte Katherine nemes egyszerűséggel.
- Undorító vagy - vetette oda neki Caroline. - Tudtad, hogy hiába adom neki a véremet, mégis biztattál arra, hogy itassam meg vele.
- Tudom, hogy rengeteg mindent feltételezel rólam, de nem tudtam, hogy a véred nem fogja megtisztítani a méregtől.
- Rettenetesen hazudsz, Katherine - csóválta a fejét Damon.
- Higgyetek, amit akartok - vont vállat Katherine. - De az adósaim vagytok, mindahányan. Gondolom, szívesen marasztalnátok, de sajnos nem maradhatok - tette hozzá gúnyosan. - Viszlát, amikor legközelebb meg kell menteni benneteket az apokalipszistől - búcsúzott, majd nem törődve a rá szegeződő, savanyú pillantásokkal, amelyek rá szegeződtek, kilibbent a ház nyitott ajtaján.
- Ribanc - motyogta magában Caroline, ahogy lassan leereszkedett a továbbra is eszméletlen Bonnie mellé.
- Ezt még meg fogjuk beszélni - csendült fel Damon figyelmeztető hangja Elena fejében. Ő, ha kicsit megszeppenten is, de bólintott. Úgy okoskodott, hogy jobb lesz, ha megosztja Damonnel az igazságot, és nem rejti el előle az. Nem szoktak hazudni egymásnak.
Még mielőtt kínos feszültség ereszkedhetett volna a szobára, Bonnie megmentette a helyzetet azzal, hogy egy jó nagy hörgéssel magához tért.
- Bonnie! - sóhajtott fel megkönnyebbülten Caroline. - Úgy aggódtunk érted! - fűzte hozzá, majd gyorsan magához ölelte kicsit még gyenge barátnőjét. Kisvártatva Elena is csatlakozott hozzájuk.
- Hogy érzed magad?
- Kicsit még zúg a fejem, de már sokkal jobban vagyok - mondta, kezeivel a halántékát masszírozva. - Mégis, mi történt pontosan?
- Elájultál - válaszolta Elena. - És hiába akartunk neked vért adni, a szervezeted visszautasította. Azt hittük, meg fogsz halni, de aztán Damon szerencsére tudta, mit kell tenni és még idejében meg tudott menteni - magyarázta Elena, meg sem próbálva elrejteni a büszkeséget a hangjában. Bonnie csodálkozva pillantott föl, tekintetével Damont keresve.
- Megmentettél - mondta, hálásan nézve a vámpírra, aki valamivel hátrébb állt, csendben merengve magában.
- Vehetjük úgy is - ismerte be.
- Köszönöm. - Damon nem felelt, csak megvillantotta megszokott féloldalas mosolyát, majd szótlanul sarkon fordult és felment az emeletre. Elena szomorkásan nézett utána, azon tűnődve, vajon mi lelhette őt, de aztán inkább visszafordult Bonnie-hoz; Damonre később is lesz ideje. - Pontosan mit csinált?
- Kiszívta a mérget a véredből - érkezett a válasz Caroline részéről. - Bár, hogy őszinte legyek, azt gondoltam, hogy meg fog ölni.
- Akkor szerencsém volt, azt hiszem. - A három lány felnevetett, majd újra megölelték egymást.
- Úgy gondolom, hogy helyesebb lenne, ha itt maradnátok - vetette fel Elena, miután Caroline adott Bonnie-nak a véréből. - Sosem lehetünk biztosak abban, hogy ki vadászik ránk az utcán. - Caroline és Bonnie összenézett, mielőtt az előbbi felelt volna.
- Szívesen maradunk, persze csak ha Damont nem zavarjuk.
- Nem, igazán nem zavartok. Van egy csomó szoba, amelybe beköltözhettek - legyintett Elena. Ahogy ezt eldöntötték, Elena felvezette őket a lépcsőn és kiválasztott egy nagyobb szobát, ahol kényelmesen elférhettek, nem messze a Damonnel közös hálószobájuktól.
- Mindjárt visszajövök, csak idehozom pár cuccomat - szólalt meg Elena, mikor a két barátnője lepakolt a szobában. Ám mielőtt még kimehetett volna, Caroline megragadta a kezét.
- Tudok egyedül is vigyázni Bonnie-ra. Nem lesz semmi bajunk, hidd el.
- De...
- Maradj vele, Elena - suttogta Care. - Szüksége van rád. - Elenán látszott, hogy vívódik, mintha félne valamitől, amit igazából nem ismer. Végül aztán győzött a racionalizmus, és rábólintott Caroline tanácsára.
- Hát akkor, jó éjszakát! - mormolta, miközben lassan kisétált a szobából, magára hagyva két barátnőjét. Damon pont akkor jött ki a fürdőszobából, derekán egy fehér törölközővel, amikor Elena belépett a szobába. A lány szeme rögtön a férfi izmos felsőtestére vándorolt, amelyen még ott csillogtak a vízcseppek, és azon kapta magát, hogy még akkor is, hosszú hónapok elteltével ugyanolyan hatással van rá a látvány, mint a kapcsolatuk legelején.
Hosszú, lassan vánszorgó pillanatok teltek el, ahogy ők néztek egymásra, belélegezve a szoba feszültséggel terhes levegőjét, mégsem tudtak megszólalni. A feszélyezett, fülledt hangulat egyre csak erősödött, miközben ők ketten továbbra is mozdulatlanul álltak, várva, hogy majd a másik megteszi az első lépést. Azonban, ahogy náluk az lenni szokott, az inger egyszerre ébresztette fel addig teketóriázó izmaikat, s így ugyanabban a másodpercben indultak egymás irányában, hogy egy szoros, érzelmes ölelés reményében robbanjanak a másik karjába.
- Úgy hiányoztál - motyogta Elena Damon meztelen mellkasának, miközben belélegezte ismerős, üde illatát. Damon arcán egy mosoly halovány szelleme suhant át, ahogy gyengéden végigsimította felesége szép arcát, amelyet olyan régóta nem láthatott. Talán most érezte át igazán, mennyire is hiányzott neki valójában az eltelt idő alatt. Viszont abban már nem volt semmilyen gyöngédség, ahogy Damon követelelőzően magához húzta Elenát, hogy végre megcsókolhassa. Vad szenvedély bontakozott közöttük, ahogy ajkaik találkoztak, heves, felemésztő tűz, olyas valami, ami Elena csak akkor érezhetett, ha ennek a férfinek a karjaiban volt. Nem tartott sokáig, hogy a két vámpír az ágyon feküdjön, egymás alatt, túlfűtött érzelmektől hajtva csókolva és tapogatva egymást. Azonban hiába a kétségbeesett vágy, mindkettejük fejében ott volt a kétely, a kötelességtudat, amely inkább arra biztatta őket, hogy beszéljék meg mindazt, amit el fel kell fedniük a másik előtt, mielőtt még állatok módjára egymásnak estek volna.
- Meg kéne állnunk - lehelte Elena, amikor első ízben elszakította magát férjétől, akinek kezei már javában bejárták testének minden egyes apró zugát, éppen a blúza gombjain dolgozva. Damon frusztráltan morgott, de belátta, hogy volt némi igazság Elena szavaiban.
- Igazad van - adta meg magát egy nehézkes sóhajjal, de azért örömmel fogadta, amikor Elena nyomott még egy utolsó csókot a szájára, mielőtt legördült volna róla. Egy ideig újból beállt az a furcsa csönd, amely alig percekkel korábban is tiszteletét tette a helyiségben, amelyet csak a két, egymás mellett fekvő vámpír egyenlőtlen légzése tört meg.
- Azt hiszem, lenne pár dolog, amit nem ártana megbeszélnünk - huzakodott elő a témával Elena, oldalra fordítva a fejét. Damon nem szólalt meg, csak helyeslően bólintott. - Istenem, azt se tudom, hol kezdjem...
- Talán ott, hogy elmondod, mi a nyavalyát kerestél Katherine kocsijában - vette fel célzatosan Damon, miután ő is az oldalára fordult. Elena hümmögött valamiről, látszólag gondolkozott, megpróbálta összeszedni elszóródott gondolatait, amelyek kicsit rendezetlenül kavarogtak fejében hála az előbbi szenvedélyes csókcsatában a férjével. Ekkor hirtelen elmosolyodott, sőt, egy aprócska kuncogásra is futotta a hirtelen jött jókedvéből. Férj. Egyenesen imádta ezt a szót és valahányszor Damonről esett szó egy társalgás során, direkt mindig úgy beszélt róla, hogy "a férjem". Három csodálatos, határtalan szerelemmel kitöltött hónap sem volt elég ahhoz, hogy igazán azonosulni tudjon a tudattal, hogy a férfi hivatalosan is az övé volt.
- Min mosolyogsz? - érdeklődött zavartan Damon, aki nem tudta hová tenni Elena egyszeri hangulatváltozását.
- Semmin - nevetett Elena, ragyogó, csokoládébarna szemeit Damon égszín tekintetébe fúrva. - Csak eszembe jutott, hogy te tulajdonképpen a férjem vagy. - Damon, habár nem mutatott egyéb reakciót a szokásos szemforgatáson kívül, egy csapásra jobban érezte magát. Való igaz, néha még őt is lenyűgözte a tudat, hogy a mellette fekvő, imádnivaló, örök kamasz fiatal nő tényleg az ő gyűrűjét viseli bal kezének gyűrűsujján.
- Gyere ide - rendelkezett mosolyogva, Elena pedig boldogan emelkedett fel, hogy befészkelődjön Damon óvó, biztonságot nyújtó karjai közé, az egyetlen helyre, ahol tényleg otthon érezhette magát.
- Néha nagyon cuki tudsz lenni, tudod - jegyezte meg, miközben odadörgölőzött Damon mellkasának.
- Cuki?! - vonta fel a szemöldökét Damon. - Találkoztál már velem, 'Lena? Ördögi, szexi, ellenállhatatlan igen, na de cuki? Kizárt dolog! - Most Elenán volt a szemforgatás sora, amelynek eleget is tett az elmés megjegyzés hallatán, ugyanakkor nem tudott ellenállni a lehetőségnek, hogy újra megcsókolja őt. Akkor is cuki, határozta el magát, ha tetszik neki, ha nem.
- Szóval - kezdte Damon, amikor elválnak -, hogyan kerültél be az évezred lotyójának kocsijába? - kérdezte, Elena pedig kénytelen volt belekezdeni az elmúlt napok alatt íródott kalandregény előadásába, amelyet talán maga Swift is megirigyelt volna; Damon pedig figyelmesen hallgatta, néha egy-egy apró fintorral, grimasszal vagy horkanással fejtve ki véleményét a történtekről.
- Összefoglalva, háromezer kilométeren keresztül élvezhettük Katherine társaságát, aki mellesleg olyan tempóban haladt, mint egy leszázalékolt lajhár, és az összes létező benzinkútnál megállt. Esküszöm, ha nem tudnám, mi valójában, azt gondolnám, hogy súlyos hasmenése volt vagy valami ilyesmi. De igazából csak meg akarta enni a pénztárosokat, semmi több.
- Mit mondott még neked ez a...Johanna azon kívül, hogy Loganről kérdezett? - tudakolta hirtelen Damon, jól sejtve, hogy Elena nem mondott el mindent a szőke bestiával való találkozásáról.
- Hát..öhm... - kereste a szavakat Elena, igyekezve úgy körülírni a dolgot, hogy ne tűnjön dacosnak -, megemlítette azt, hogy ismer téged. Igaz ez, Damon?
- Igaz - ismerte be Damon kelletlenül, miután egy jó nagyot nyelt. Gyűlölte a tényt, hogy ő évtizedekkel korábban mit művelt annak a szajhának a társaságában.
- Lefeküdtél vele, ugye? - kérdezte Elena csendesen, kerülve a férfi pillantását.
- Nagyon megbántam, 'Lena, ezt tudnod kell. Ahogy azt is, hogy a múltamnak rengeteg olyan része van, amit legszívesebben elfelejtenék, azonban nem tudom meg nem történté tenni őket. A vele való ismeretségem pedig egyértelműen a "bárcsak-ne-tettem-volna" - doboz egyik vezető eleme.
- Mikor történt?
- Az 50-es évek második felében - tűnődött Damon. - Én éppen teljesen érzelemmentesen jártam végig Kalifornia összes létező bárját és kétes hírű lebuját. Egy ilyen helyen találkoztam vele, totál részegen. Ő pedig könnyen adta magát, ráadásul idősebb vámpír volt, aki nagyon meggyőző tudott lenni, és hát...innentől már tudod. Persze nem tartott tovább két éjszakánál, mert utána megszabadultam tőle és azóta sem hallottam róla egészen máig.
- Értem - motyogta Elena érthető módon nem túl lelkesen.
- Sajnálom...
- Meg van bocsátva. Azt hiszem, elégszer átbeszéltük már, hogy nem számít, mi történt a múltadban. Nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy csak az számít mi vagy ma, és hogy mit érzel. Ugyanakkor azt is meg kell értened, hogy néha még rosszul tud esni, amikor egy székhez kötözve azt kell hallanom egy utolsó lotyó szájából, hogy milyen kellemesen töltötte veled az idejét.
- Úgy szeretnék változtatni rajta, hidd el...csak hát az a szomorú igazság, hogy nem tudok - válaszolta Damon, kicsit erősítve a szorítását Elenán, aki még közelebb bújt hozzá.
- Kár ezen rágódnunk, Damon - mondta nyugtatóan Elena, lágyan végigsimítva Damon meztelen mellkasát, megérintve rajta minden egyes kidolgozott, kemény izmot. - Attól még nem szeretlek kevésbé. - A férfi rámosolyogott, majd egy gyengéd csókkal köszönte meg az elhangzott, őszinte szavakat.
- Ugye nem haragszol rám? - kérdezte egyszeriben Elena.
- Miért haragudnék? - csodálkozott Damon. - Ha jól gondolom, nem tehetsz arról, hogy a zárt osztályról szabadult elmebetegek keresztezték az utadat.
- Csak azért kérdeztem, mert napokig nem tudtunk beszélni és féltem attól, hogy esetleg megsértődtél.
- Természetesen aggódtam, de meg nem sértődtem. Addig, ameddig nem szántszándékkal menekülsz el a közelemből, nem lesz semmi gond.
- Rendben van - lélegzett fel megkönnyebbülten Elena, visszahajtva a fejét a férfi mellkasára. - Na és te mit csináltál, amíg távol voltam?
- Á, semmi különöset - füllentett Damon, kicsit zavarodottan.Habár szégyellte magát a hazugságért, nem akarta belekeverni Elenát abba lehetetlen legendába, amit Elijah zúdított a fejére. - Rendet tettem a padláson, találtam pár régi könyvet, meg pár cuccot még régebbről. De különben semmi érdemlegeset.
- Milyen üres az életed nélkülem - állapította meg Elena nevetve.
- Már elnézést, Mrs. Salvatore, de majdnem százhetven évet éltem, mielőtt megismertem volna magát, és amint a mellékelt ábra mutatja, nem haltam bele az unalomba. - Elena, mintha meg sem hallotta volna, folytatta:
- Itt hagylak öt napra és máris nem tudod, mit kezdj magaddal, mély depresszióba esel és töménytelen mennyiségű italba fojtod tengernyi bánatod és... - Damon azonban itt már megelégelte az ártatlan csipkelődést és bosszúból hozzávágott a karjaiban nyugvó, szüntelenül nevetgélő feleségéhez egyet a mellettük lévő párnákból.
- Hé! - méltatlankodott Elena, amikor a párna félbeszakította elmés eszmefuttatását.
- Kölcsönpárna visszajár - vont vállat vigyorogva Damon. Elena sértődötten fejtette le magáról a vámpír karjait, majd felpattant és egyenesen fürdőszoba felé indult.
- Hová mész? - kiáltott utána Damon.
- Zuhanyozni - hangzott a felelet, mire Damon egy ravasz mosollyal az arcán elindult a lány után.
- Várj, várj, én is jövök..azt hiszem nem mostam meg rendesen a hajam. - Odabentről még kihallatszott Elena nevetése, de aztán a vízfolyás csobogó hangja elnyelte a kiszűrődő hangokat.

XOXO

4 nappal később...

- Mi az, hogy kell? - csattant fel Damon, miközben a kiürült skót whiskys üveg utolsó cseppjeit is a poharába öntötte.

- Mit csináljak, ha ezt a szót használta? - vágott vissza Elena.

- Most tegyünk pontot ennek a beszélgetésnek a végére. Nem megyek semmilyen gimis buliba, ahol lerészegedett, Batmannek meg Frankensteinnek öltözött tinédzserek hánynak bele az ölembe.

- A Szellemek városa évtizedek óta az egyik legfontosabb városi esemény Mystic Fallsban. Haloween idején minden évben megrendezik. Nézd, Damon, Caroline kifejezetten megkért minket, hogy menjünk el, és szerintem nem egy teljesíthetetlen kívánságról beszélünk.

- Szó sem lehet róla - jelentette ki Damon. - Különben is, minek elmenni egy iskolás pizsipartira, amikor már leérettségiztetek?

- Attól még, hogy a gimnáziumban rendezik, nem csak az iskolások hivatalosak, mindössze arról van szó, hogy ott van a legnagyobb tér egy ehhez hasonló rendezvényhez - magyarázta Elena. - Kérlek, Damon, ne legyél ennyire elutasító! Egyetlen estéről van szó, semmi több, arról nem is beszélve, hogy mekkora örömet okoznál nekem azzal, ha beleegyeznél. - A férfi nem felelt, hanem tüntetőleg sarkon fordult és elindult a nappali másik vége felé.

- Ugye tisztában vagy azzal, hogy ez zsarolás?

- Ugyan miért lenne zsarolás?

- Tudod jól, hogy nem tudok neked ellenállni, ha azokkal a szemekkel nézel rám, ahogy azt is, hogy bármit megtennék azért, hogy boldognak érezd magad. Szépen ki is használod ezt, mondhatom.

- Hé, mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz! - kiáltott fel sértetten Elena, majd egy ravasz mosoly kíséretében taktikát váltott. - Persze, ha ennyire nem akarsz, nem erőltetem....csak akkor fölöslegesen vettem meg azt a domina-jelmezt, ami ott porosodik a szekrényben - tette hozzá, a tőle telhető legkéjesebben súgva szavait Damon fülébe, aki már a gondolattól is reszketni kezdett.
- Domina-jelmez? - kérdezte rekedten, miközben lehunyt szemeivel már látni is vélte az ő Elenáját egy rövid, szűk bőrszerkóban, ahogy tízcentis sarkakban egyensúlyoz előtte. Már az elképzeléstől is kiszáradt a szája és egyszeriben szűknek találta a nadrágját is.
- Aha - hümmögött Elena, mintha nem egy nagy dologról lenne szó. - De Caroline vagy Bonnie biztos örülne, ha kölcsönadnám nekik ma estére, tekintettel arra, hogy mi úgyse megyünk...
- Azt már nem! - közölte Damon, nagyobb szilárdsággal a hangjában, mint mikor egy perccel azelőtt azt ecsetelte, hogy hat lóval sem lehetne őt elvontatni egy ilyen gagyi összeröffenésre.
- Jaj, Damon, miattam igazán nem kell ilyen áldozatokat hozni - legyintett Elena, látszólag lemondóan. - Úgyis már olyan régen rendeztem nagymosást, szóval szerintem ma este neki is esem...
- Elég - szakította félbe az egyre frusztráltabb férje. - Te felveszed azt a jelmezt, amit az előbb emlegettél, elmegyünk ebbe a világ szégyene buliba, ahol minden egyes hormonproblémás, ragyás arcú, fogszabályzós kamasz téged fog bámulni, utána pedig hazajövünk, előszedem a bilincset a fiókból és jól megbüntetlek amiért közszemlére tetted a tökéletes tested, ami csakis az enyém.
- Jó terv, Mr. Salvatore, jó terv - tűnődött Elena. - Azonban már annyira beleéltem magam a nagymosás magával ragadó gondolatába, hogy teljesen elvesztettem a kedvem. Te persze még mindig elmehetsz, ha van kedved, de én inkább itt maradok és beletemetkezem a szennyesbe. Úgysem mostam még ki a lepedőnket a múltkori után. - Damon itt elvesztette a türelmét, és egyenesen rávetette magát az ő pimasz kis feleségére, és bevetette a leghatásosabb, jól bevált fegyverét, amellyel bármit el tudott érni Elenánál: a csikizést.
- Ne, Damon, hagyd abba! - könyörgött, miközben a nevetéstől fuldokolva vergődött a földön a férfi kezei alatt, amelyek továbbra is könyörtelenül kínozták őt.
- Beöltözöl kétes hírű rosszlánynak vagy nem?
- Igen, igen, csak engedj el! - kérlelte tovább a lány, mire Damon, mintegy varázsütésre, felfüggesztette a "hogyan-csikizzük-halálra-Elenát" című sorozat legújabb részét.
- Győzelem! - rázta meg elégedetten öklét, amiért egy szúrós pillantást érdemelt ki Elenától, aki még mindig lihegve feküdt a nappali perzsaszőnyegén.
- Na csak várj, Salvatore - fogadkozott. - Még meglátjuk, ki bilincsel meg kit ma éjjel...

XOXO

- Elárulnád végre, mi a francért álldogálunk itt fél órája? - morgott Stefan maga elé, idegesen feszegetve a Joker jelmezének gallérját. 

- Lucyt várjuk - ismételte el Logan ötvenedszer, meglepő módon egyre kevesebb lelkesedéssel.

- Emlékeztess kérlek még egyszer, hogy nekem minek kellett magamra húzni ezt a nevetséges kosztümöt meg annyi vakolatot kenni az arcomra, mint Lady Gaga egész életében összesen?

- Senki sem kényszerített, mindössze jobbnak tűnt, ha nem mutatkozol teljes valódban - fejtette ki Logan, fáradtan dőlve neki az iskola raktárépületében.

- Ja, nem kényszerítettél, csak megragadtad a kezeddel a gégémet - emlékeztette savanyúan Stefan. - Különben is, te miért nem vagy beöltözve?

- Mert engem nem keres a bátyám oldalán egy hibriddel és egy őssel.

- Hogy nekem mennyire elegem van!

- Eleged van? Legalább érzel valamit a nagy sötétségedben - fintorgott Logan. - Oké, oké, megértem, biztos még mindig tök menő érzelmek nélkül szaladgálni, de szerintem ezer éve már kicsit megkopott a hírneve, nem gondolod?  Főleg az olyanok számára, mint te, akik egész városokat irtanak ki úgy, hogy már csak a só hiányzik a földről, csupán csak azért, mert egyszerűen nem bírtak az éhségükkel.

- Szerinte te inkább ne játszd az erkölcscsőszt, öreg. Kettőnk közül én vagyok a kevésbé természetellenes. 

- Ó, hogy kopnál már le - forgatta a szemét ingerülten Logan. A magasröptű társalgásnak Lucy megjelenése vetett véget. A fiatal boszorkány is álruhát öltött és muszlim nőnek maszkírozta el magát, kihasználva, hogy a csadornak hála nem látják majd az arcát azok, akik szembe jönnek vele.

- Lucy, hál' Istennek - sóhajtott fel Logan. - Készen áll minden?

- Igen - hangzott a gyors felelet. - Mindent felállítottam az alagútban. Tudjátok, hol lehet oda lemenni, ugye? - A két vámpír bólintott. - Nagyszerű. A megfelelő energiamennyiség csak éjfélkor fog rendelkezésre állni az égitestek részéről, tehát bíznunk kell benne, hogy elég emberi erőforrás lesz még az iskolában addig. Ezért találkozzunk éjfél előtt tíz perccel odalent; addig a jövendőmondó sátorban találtok meg, ha valami baj van.

- Jövendőmondó sátor? - ráncolta a szemöldökét Stefan.

- Tenyérjóslás - magyarázta Lucy. - Valahányszor megérintem egy ember tenyerét, minden alkalommal képes vagyok magamba szívni annyi energiát, hogy képes legyek véghezvinni a varázslatot. Az ilyen szintű fekete mágia gyakran életeket követel, ezért muszáj biztosra mennem.

- Hát persze - értett egyet Logan, majd az órájára pillantott. - Kilenc óra van.

- Akkor én most indulok - jelentette be a nő. - Vigyázzatok magatokra, főleg te, Joker. Nem lenne jövedelmező egyikünkre se nézve, ha bárki felismerne.

- Rajta leszek - dörmögte enerváltan Stefan, undorodva szemlélve magát a raktár üvegablakán.

XOXO

- Elena! - kiáltott Caroline, hevesen integetve barátnőjének. - Szóval eljöttetek! - lelkendezett, amikor az emberek tengerében nagy nehezen eljutott a lányhoz és a mellette ülőférfihez. - A mindenséget, 'Lena, úgy nézel ki mint egy valódi prosti!
- Barbie és az ő elmés megjegyzései - motyogta Damon, aki unottan szürcsölte italát, szégyentelenül bámulva felesége tökéletes testét az éjfekete bőrruhában.
- Damon, te minek öltöztél? - érdeklődött Caroline, miközben Elena kezében nyomott egy narancssárga koktélt.
- Szerinted? - gúnyolódott Damon, végigpillantva a szokásos bőrdzsekijén és szürke pólóján. - Britney Spearsnek, természetesen.
- Reménytelen eset volt - legyintett Elena vigyorogva. - Alig bírtam elrángatni ide.
- Na és te ki vagy ma, Szöszi? - kérdezte Damon, arcán egy joviális mosollyal.
- Hát nem egyértelmű? - kapott a szívéhez Caroline. - Macskanő, személyesen.
- Ki nem találtam volna... - Care ezúttal figyelmen kívül hagyta a férfi csipkelődését és Elena felé fordult.
- Nem fogod elhinni, mit láttam kábé öt perccel ezelőtt!
- Na?
- Mattet és Rebekah-t, smárolni! - közölte izgatottan a szőke, vagyis átmenetileg barna lány, le-föl ugrálva furcsa izgalmában.
- Micsoda? - rökönyödött meg Elena, míg Damon csupán csak fintorgott. - Azt se tudtam, hogy itt vannak!
- Ó, de még mennyire, hogy itt vannak! Már éppen... - Damon elfordította figyelmét a szaftos, forró pletyka irányából, és magában számolta a perceket, amelyeket még ki kellett bírnia addig, míg végre kicipelheti innen az ő fájdalmasan szexi feleségét. Pillantása felszínesen siklott végig a különböző szuperhősökön, filmsztárokon és reality celebeken, akik a diszkófények színes villódzásában riszálták magukat valami rettenetes elektronikus zenére, amely fülsüketítő hangerőből zúgott az erősítőkből. Semmi nem bírta felkelteni az érdeklődését, egészen addig, ameddig tekintete egy másodpercig találkozott egy túlontúl ismerős, élénk levélzöld szempárral. Stefan, suhant végig a lehetetlen gondolat elméjén, de mire egyet pislogott, a fehérre maszkírozott figura el is tűnt a látóteréből. A vámpír energikusan pattant fel a székéből, gyanakodva vágva át a tömegen. Meg mert volna esküdni, hogy az öccsét látta meg Joker álarca mögött...hiszen eltéveszthetetlen volt az a két zöld szem. Szíve hevesen vert, ahogy félrelökte a részegségtől ide-oda tántorgó embereket, Stefan után kutatva, akit azonban szem elől tévesztett. Szaporázni kezdte lépteit, hátha megint megpillantja, és ahogy kiért a tortateremből, éppen látni vélte, ahogy a fekete köpenyes alak eltűnik egy elfüggönyözött sátor mögött. Több se kellett Damonnek, már rohant is egyenesen a függöny felé, azonban amikor beviharzott rajta, legnagyobb meglepetésére nem az öccsét vélte látni, hanem egy sötét csadorba öltözött nőt, akinek csak a szeme látszott ki a maszkja alól.
- Szép jó estét - köszöntötte az kedvesen. - Szeretne egy tenyérjóslást? - kérdezte, majd miután alaposabban szemügyre vette az idegesen pislogó Damont, levette a fejéről a csador borítását.
- Nem jött erre egy Jokernek öltözött valaki úgy tíz másodperccel ezelőtt? - tudakolta nyersen, tekintetével a "Boszorkányjósda" táblát fürkészve, mielőtt gyorsan végigmérte volna a nő arcát. Fiatal, barna bőrű nő volt, talán harmincas évei elején, kíváncsi barna szemekkel és egy rejtélyes mosollyal telt ajkain.
- Senki olyan, akit keres, Damon Salvatore - felelte az angyali nyugalommal, még véletlenül sem inogva meg lelki egyensúlyában.
- Találkoztunk mi már..valahol? - kérdezte Damon, gyanakodva ráncolva a homlokát.
- Meglehet - vont vállat a kendős boszorkány. - Nos, hajlandó odaadni a kezét, vagy sem?
- Nézze, az egy dolog, hogy más dolgom van, de még csak nem is hiszek ebben a baromságban...
- Rengeteg szkeptikus távozott már tőlem tiszta látókörrel - vágott közbe a nő. - És ha szán rám egyetlen percet, talán azt is megtudom mondani, hol találja meg azt férfit, akit éppen kerget.
- Micsoda? - hőkölt hátra Damon, immár felkeltett érdeklődéssel mérve végig az állítólagos boszorkányt.
- Szinte látom a gyötrelmet az arcán, rengeteg érzést, ami emészti a testét, a lelkét, de akármennyire fáj is, nem képes dönteni..eltaláltam? - folytatta a rejtélyes nő. Damon gerincén végigszaladt a hideg. Honnan tud ez ennyi mindent rólam, gondolta, miközben lassan közelebb lépett asztalhoz, hogy jobban láthassa a boszorkányt.
- Maga nem egy szemfényvesztő, nem igaz? Hanem egy médium.
- Néha nemcsak a telejósdában találkozni velük - vont vállat a titokzatos nőszemély és látni lehetett, hogy szája sarka felfelé görbül. - Adja a kezét és engedje meg, hogy segítsek. - Damon kifejezéstelen arccal bámult rá pár másodpercig, mérlegelve a lehetséges lehetőségeket és következményeket, melyek alapján arra jutott, hogy nem igazán van más választása, ráadásul a kíváncsisága is inkább azt súgta, hogy nyújtsa ki a jobbját. Némi habozás után így is tett és kezét a nő fedetlen tenyerébe helyezte. Legnagyobb meglepetésre nem csak a boszorkány, hanem ő maga is érezte az aprócska kisülést, a pattogó szikrákat, amelyeket az érintés okozott. A vámpír beleborzongott, ahogy érezni vélte, hogy elméjének falait egy ismeretlen erő ostromolja. Észre sem vette, hogy a nő időközben lehunyta a szemeit és erősen koncentrálva hajolt előre tölgyfaasztalon.
- Szürkület van a kőfejtő felett - szólalt meg hirtelen, felnyitva semmitmondó, üres szemeit, amelyek üvegesen meredtek a távolba. - Zuhanás...és zuhanás. Nem lehet segíteni rajta. - Damon értetlenkedve hallgatta az érdes szavakat, amelyeket akármennyire is próbált értelmezni, sehogy sem akartak értelmet nyerni. A boszorkány kis időre elnémult, majd újra motyogni kezdett valamit.
- Egy pincét látok, tele vérrel - kántálta. - Valaki sír, zokog, harcol a leküzdhetetlen ellen, mégsem tud ellenállni a kísértésnek. Rajta sem lehet segíteni. - A vámpír egyre kevésbé értette a zagyvaságot, amit a nő hordott össze és már éppen azon volt, hogy kiszakítsa kezét annak szorításából, amikor a médium újra megszólalt.
- Hunyd le a szemed - recsegte, mire Damon, csodálkozva bár, de engedelmeskedett a kérésnek. Azonban ahelyett, hogy bármi további utasítást adott volna, a boszorkány felébredt mesterséges révületéből és elengedte Damon kezét.
- Mégis mit jelentsen ez a sok értelmetlenség? - kérdezte a férfi, visszanyerve szkeptikus arckifejezését.
- Csak jövő tudja megfejteni - adott újabb kétértelmű választ a nő, majd hirtelen felállt, visszacsavarva a csadort a fejére. - Tíz perc múlva éjfél. Az új világ kapuja talán hamarosan kitárul... - mondta búcsúzóul, és kisétált a sátor bejáratán, magára hagyva a teljesen összezavarodott Damont.

XOXO

Alig tíz perc múlva Lucy, Stefan és Logan a gimnázium alatt húzódó, szűk barlangfolyosók kereszteződésénél álltak, pillantásukat egy üstre fixírozva, amelyből gomolygó, kénsárga füst szállt fel a plafon irányába. Odafentről kiszűrődött a hallókészülék gyártók munkáltatója, az üvöltő diszkózene, amely elnyomta a boszorkány halk, érthetetlen kántálását.

- Elérkezett az idő - szólalt meg ekkor fojtott hangon. - A perc, amikor minden ősi titok napvilágra kerül.

A következő rész tartalmából...

A Lucy által elvégzett rituálénak nem várt következményei lesznek, amelyek óhatatlanul Logant is a szakadék szélére sodorják. Eközben Elena rájön, hogy Damon titkol előle valamit és megpróbálja kiszedni belőle mindazt, amit addig nem mondott el. Jenna élete veszélybe kerül, amikor Stefan a végletekig provokálja Logant, aki a legrosszabb pillanatban veszíti el az önkontrollját.

7. rész >>

Igen, tudom, Jennának már ebben a fejezetben meg kellett volna jelennie, és az eredeti verzióban így is volt, csakhogy átgondolva sokkal logikusabbnak tűnt számomra, ha egy másik jelenetben tűnik fel újra a színen.

Remélem, minden hibája ellenére azért olvasható volt. Ha bármilyen, pozitív, negatív vélemény megfogalmazódott valakiben, örömmel veszem, ha azt megosztja velem.