Sziasztok! Jaja, most esik meg velem először, hogy késik az új fejezetem. Bocsi! :$ Szombat délutánnál korábban biztosan nem lesz meg, de akkoriban azért számíthattok rá. :) Addig is, bocsánatkérésképp, írtam egy minijelenetet, pontosan 100 szóból áll, és még a Mikael-terv előtti időszakban játszódik.
- Mit gondolsz, merjek lépni felé? Néha azt érzem, hogy meg kéne tennem. Mintha ő is csak erre vágyna, egy icipici biztatás kéne neki... Máskor meg elbizonytalanodok. Lehet, hogy tökre csak beképzelem az egészet, és akkor nagyon cikis lenne a helyzet. Hmmm... Vagy azt mondod, hagyjam már az agyalást és cselekedjek? Jaja, igazad lehet. Ez fura, mert sosem szoktam így szerencsétlenkedni, ha akarok valamit, akkor teszek érte, ha nem, nem. És akkor most itt állok, mint egy kupac lótrágya. Jó, mi?
- Tamora, itt vagy?
Ajtócsapódás. Közeledő léptek.
- Oh, helló!
- Szia, Klaus!
- Mizu? Jé, szia, Kosnyek! Várjunk csak... Te beszélsz a macskádhoz?
Hát, most csak ennyi. Száz szó. De ígérem, lesz még jelentősége ennek a pár sornak is. Nem is olyan soká! ;) Hétvégén várlak titeket az újjal!
No comments:
Post a Comment
Tetszett? Nem tetszett? Kommentelj! Minket érdekel a véleményed.