Részletek a 7. fejezetből

Hát, azt hiszem, ilyen hosszú szünetem sem volt még... Remélem, azért tudjátok, hogy nem felejtettem el Benneteket, csupán arról van szó, hogy tényleg nem volt alkalmam aktívan írni, posztolni. Továbbra sem tudom megígérni, hogy vissza tudok térni a régi rendbe, de igyekszem a következő két hétben két-három fejezetet hozni. Ne vegyétek készpénznek, amit ígérek, de mindenképpen rajta leszek, hogy meg is valósítsam.
Kezdetnek hoztam két részletet abból a bizonyos hetedik fejezetből, ami ugye semmiképp se akar megérkezni. Bízom benne, valamennyire felcsigázza az érdeklődéseteket :)

"Fényes, kékes lánggal égő tűz kapott életre, de nem harapódzott el, mert abban a pillanatban, hogy Lucy beszéde befejeztével felnyitotta a szemét, egy szemrebbenésnyi idő alatt elaludt a tűz, az elemek is rögtön lenyugodtak. Azonban nem ez volt az egyetlen hatása annak, hogy a boszorkány visszanyerte az öntudatát, hanem az is, hogy abban a másodpercben, hogy felnyíltak a nő szemei, Stefan egy fuldokló hörgés kíséretében, erejét vesztve rogyott a földre.
- Mi történik? - hörögte alig hallhatóan, riadtan pislogva jobbra-balra. Azonban hiába próbálta megmozdítani valamelyik petyhüdt végtagját, azok csak nem akarództak megmozdulni hála a hűvös bénulásnak, ami egy csapásra eluralkodott az egész testén.ű
- Logan, most! - kiáltott fel hirtelen Lucy, mire a megszólított férfi nem is habozott tovább, hanem egy ugrással a földön heverő vámpírra vetette magát. Mély, barna szemei mélyen belefúródtak a tehetetlen Stefan zöld szempárjába, ahogy Logan elváltozott hangon harsogni kezdett:
- Tárd fel az elméd, Stefan! - üvöltötte. - Engedd le a korlátokat! - Stefan azonban nem úgy tűnt, hogy engedelmeskedne, ugyanis minden erejével arra koncentrált, hogy visszanyerje hirtelen elvesztett erejét. Logan eközben nem adta fel, kezeivel jó erősen szorítva Stefan lüktető halántékát, egyre csak ugyanazokat a szavakat szuggerálva belé:
- Tárd fel magad - ismételgette keservesen. - Lucy, nem elég az energia!
- Elégnek kell lennie. Koncentrálj, Logan! - utasította a boszorkányt, aki az erőt sugallta felé. Így tehát Logan még nagyobb erőfeszítéssel fenyegette Stefan elméjének szinte áttörhetetlen falát, amit a manipuláció emelt a tudata köré. De hiába próbálkozott, az immár ájult vámpír elméjéről csak nem akart leomlani a sziklaszilárd védelmi vonal. Logan minden erejét beleadta a mentális ostromba, a Lucy által sugárzott energiával próbálva meg legyőzni a makacs kényszert, mígnem hosszú percek reménytelen próbálkozása után úgy tűnt, hogy az elméje végre-valahára megroppan a támadás hatására és megnyitja magát.
- Látom...látok valamit - motyogta lehunyt szemmel Logan, miközben kezeivel még erősebben szorította az eszméletlen Stefan fejét."

"- Ez fáj... - nyögte Jenna, kezeivel hiába feszegetve a torkára szoruló vasmarkot, az nem engedett a szorításból.
- Már csak azon gondolkozom, hogyan öljelek meg - vicsorgott Stefan, arcán kéjes vigyorral. - Tudom ám, hogy te vagy a gyenge pontja, szóval ne is ellenkezz. Mondanám, hogy nem fog fájni, de akkor nem hol lenne az öröm? Mivel kínoznám meg jobban azt a mocskos árulót?
- Mit...tettem én ellened? - hörögte a nő.
- Te? Semmit. Logan? Átvert! Elhitette velem, hogy az oldalamon áll, miközben végig a hátam mögött szervezkedett...fúj! De megérdemli, amit ezért kapni fog, és alig várom, hogy lássam az arcod, amikor rátalál a kihűlt testedre! - nevetett a férfi, rendületlenül állva Jenna riadt pillantását. - Azonban van még valami, amit meg kell tennem, mielőtt megöllek - folytatta, miközben balja egyre mélyebben járt a nő hasában, egyre csak fölfelé haladva, a dobogó szíve felé. - El fogom neked mondani, most, életed utolsó percében, hogy micsoda szörnyetegbe is szerettél te bele... Elárulom neked Logan legféltettebb titkát, amit senkivel sem mer megosztani!
- Azt már nem! - hallatszott egy hang a hátuk mögött, s a következő pillanatban Stefan már repült is át a szobán, hangos robajjal csapódva neki a szemközti falnak.
- Jenna! - kiáltott fel Logan, egy szempillantás alatt a nő mellett teremve, aki rongybaba módjára csuklott össze a fal mellett. De a férfinek többre nem maradt ideje, mert ekkor Stefan már talpon volt, és újult erővel vetette rá magát vetélytársa hátára."

Tovább a részhez >>>