Részletek a 8. fejezetből

Nagyon örültem az előző fejezethez kapcsolódó kis megjegyzéseknek - ezúttal is köszönöm!
Szóval, most, hogy kiderült, ki is Logan valójában, beléptünk a Végzet egy vadonatúj "fejezetébe", ami elég hosszúra nyúlik majd. Kezdetnek hoztam nektek két részletet a következő, nyolcadik részből, mégpedig két Delena-jelenetet! Íme:


"Elena hangosan felszisszent, ahogy Damon keze a mellkasában álló késre vándorolt. Már a legkisebb érintés is rettenetes kínokkal ért fel, amelyek sehogy sem akartak szűnni.
- Átszúrta a tüdődet - állapította meg rekedten Damon, miközben a lehető legóvatosabban elengedte a kést.
- Nagyon..fáj - hörögte Elena, erőtlenül szorongatva a férfi kezét.
- Most ki fogom húzni, 'Lena - mondta lassan -, úgyhogy próbálj nyugodtan maradni, mert nem akarom, hogy megsértse a szívedet. Annak meg nem örülnél, hidd el - tette hozzá, mire a lány csak bólintott. Damon kivárt egy pillanatot, és csak akkor markolta meg újra a kést, amikor érezte, hogy Elena testéből távozott némi feszültség.
- Háromra - motyogta, majd magában számolni kezdett: egy...kettő...három.
- Aaaaaa! - kiáltott fel Elena, fájdalomtól eltorzult arccal, amikor Damon kirántotta mellkasából a méretes kést.
- Semmi baj, Elena, most már jól vagy - nyugtatta meg a férfi, megkönnyebbülten mosolyogva a lányra, aki erőtlenül hanyatlott vissza a földre. A seb, amit a kés ejtett, még mindig vérzett, de szépen, lassan, elkezdett begyógyulni. Damon egy ideig még térdelt mellette és fogta a kezét, de aztán kisvártatva felállt. - Hozok neked vért. - Csakhamar vissza is tért, kezében a megígért tasakkal. Aztán csak várta, hogy Elena lassanként megigya, és csak ezután szólalt meg:
- Hogy érzed magad?
- Mint akinek éppen most szedtek ki egy kést a mellkasából - nevetett halkan Elena, miközben roppant óvatosan felült. A feje még kicsit zúgott, de a tüdőig hatoló, mély seb már a múlté lett. - Ugye mindenki jól van..Jenna? - Damon egy szempillantás erejéig csendben meredt maga elé, aztán végül mégis válaszolt.
- Ő jól van - sóhajtott. - De...
- De mi? - tudakolta riadtan Elena.
- De...de nem minden alakult úgy, ahogy azt szerettük volna."


"És egyikőtöknek meg kell halnia....meg kell halnia...
Damon erős légszomjjal kapott levegő után, ahogy zihálva felült az ágyban. A sötét hálószoba körvonalai elmosódtak, Elena halk szuszogása az ágy másik felén olyan erősen tombolt a fülében, mintha egy elefántcsorda kellős közepére vetődött volna, homloka verejtéktől volt nedves, mint aki megázott a nyári viharban, fejében pedig egyre csak ismétlődtek álmának utolsó szavai: ...meg kell halnia....meg kell halnia....meg kell halnia... 
A férfi mélyet sóhajtott, idegesen túrva bele kócos, éjfekete hajába. Az a gúnyos, mégis figyelmeztető női hang egyszerűen beköltözött a fejébe, mint egy gagyi nyári sláger, és nem tudta kiverni onnan. Pontosabban nem tudott elvonatkoztatni a megérzéstől, hogy ismételten egy jövőről szóló vízióról van szó.
- Jól vagy? - szólalt meg egy halk, álmatag hang valahol a háta mögött. Damon hátrapillantott, s tekintete találkozott Elena aggódó, lágy barna szemeivel. Elbűvölő szempárjának csillogása még a sötétben is jól kivehető volt számára.
- Igen - felelte habozva Damon, miközben lassacskán újfent leereszkedett a matracra.
- Hát, nem úgy tűnsz - jegyezte meg Elena, miközben kezeit kiszabadította a takaró alól, hogy végigsimítsa Damon arcát. Felesége érintése nyugtatólag hatott a férfire, és merev izmai lassan kilazultak, ahogy a lány egyenletesen masszírozni kezdte a vállát és a nyakát. - Feszült vagy és tudom, hogy valami bajod van. Mondd el; hátha könnyebb lesz - kérte csöndesen, pillantását végig Damon arcára fókuszálva.
- Igazából csak annyi az egész, hogy van egy visszatérő vízióm - válaszolta végül Damon, bár valamiért kellemetlenül érezte magát, még Elena társaságában is. Úgy érezte, nem helyes terhelni ehhez hasonló baromságokkal, volt neki elég baja enélkül, szóval egyáltalán nem hiányzott neki, hogy a megzakkant férjének hallucinációval is foglalkozzon.
- Visszatérő víziód? - vonta fel a szemöldökét meglepetten Elena. - Mégis miről?
- Áh, csak arról, hogy valaki meg fog halni...megint. - Damon arca egy gúnyos, kesernyés mosolyra húzódott. - Mert meg kell halnia."

Most ennyi fért az ízelítőbe, remélem, némiképp felkeltette egy érdeklődést. Ha igen, jelezzétek vissza nyugodtan, akár egy pipa, akár egy vélemény formájában! :)