Valentin-napi novella: Részlet

Sziasztok! Remélem, mindenkinek tetszett a Második lépés! A következő irományom szintén egy novella lesz, amely ezúttal Valentin-napon játszódik. Nem szeretném lelőni, miről szól, ezért legyen elég annyi: ötödik évad, Damon szemszög! Kedvcsinálóként hoztam egy részletet:


"- Elena, ne akard mindig levenni a felelősséget a vállamról - mondom kissé epésen, mire ő csak a szemét forgatja, de inkább tehetetlenségében, mint idegességből.
- Akkor mi lesz, Damon? - kérdezi halkan. - Megint szakítasz velem? - A tehetetlen, állatias morgást a szalvétába célzom, amelybe az arcomat temettem, és próbálom bemagyarázni magamnak, hogy Elena hangjában nem újra a szomorúságot véltem hallani, hanem inkább egy jó nagy marék gúnyt.
- Ez nem válasz a kérdésemre - igyekszem némi erőt vegyíteni rekedt hangomba, de nem járok sikerrel. Gondolatban megátkozok mindenkit a világon, aki csak eszembe jut, mert egyszerűen nem bírom elhinni, hogy ekkora nagy csődtömeg lett belőlem. - Miért hagytad ott a főiskolát?
- Nem bírtam tovább ott maradni - csattan fel, majd kicsit megrémülve a saját hangerejétől, visszafogottabban folytatja. - Állandóan az járt a fejemben, hogy talán a távolság volt hiba, hogy több, mint kétszáz mérföld választott el bennünket...és reménykedtem benne, hogy... - nem fejezi be a mondatot, de nincs is szükségem rá. Semmit mondóan rázom a fejem. Hiába, akárhogy is próbálja bizonygatni az ellentétét, mindig ugyanott kötünk ki: szerinte sosem én vagyok a hibás.
- Hagyd ezt abba! - morgom, idegesen csapva le a villámat. Inkább törjön az evőeszköz, mint valamelyikünk orsócsontja. - Állandóan próbálsz megvédeni, kimagyarázni a kimagyarázhatatlant, csakhogy tisztára mosd a nevem. Hát, friss hírek, Elena: nem tudod! Ez a név örökre mocskos lesz az összes vércsepptől, amely rátapadt százhetven év alatt! És tudod, mit? Ez vagyok én, teljes életnagyságban, fölösleges szépíteni!
- De ha egyszer én nem szépítem! - vág vissza Elena. - Csak próbállak megérteni, látni az indítékot a tetteid mögött. Miért akarod, hogy mindenáron elítéljelek? Hogy azt higgyem, hogy simán csak egy zsigerileg gonosz seggfej vagy? -  Én ezúttal azonban megtagadom a válaszadást, és üres tekintettel dőlök hátra a székemben.
- Mit keresel te itt tulajdonképpen? - kérdezem, de nem hagyom hogy válaszoljon. - Valaki veszélyben van?
- Nem.
- Valaki meghalt? - próbálkozom, magamban egyszerre imádkozva a föld összes szentjéhez, hogy a végén ne azt az egy választ kapjam a kérdésemre, amit nem akarok.
- Nem - feleli újból.
- Meg kell menteni a világot?
- Nem!
- Várj...azt hiszem, tudom: Stefannak elfogyott a hajzseléje!
- NEM! - vágja rá ő, szinte üvöltve.
- Hát akkor mit keresel itt?!"

Remélem, ez a kis ízelítő felcsigázta az érdeklődéseteket! Akit érdekel a teljes novella, az a héten mindenképpen nézzen vissza, hogy elolvassa!
Minden jót!

- H