1x15 A tragédia

Korhatár: 16
Szemszög: Külső
Figyelmeztetés: Helyenként durva nyelvezet
Jegyzet: A rész olvasásához ajánlanám Ryan Star Losing Your Memory című dalát. Nemcsak gyönyörű, hanem nagyon ideillő is. Az idézet alatt találtok egy linket, amelyre kattintva meghallgathatjátok a számot.


XV. fejezet - A tragédia

 Wake up, it's time, little girl, wake up  

All the best of what we've done is yet to come  

Wake up, it's time, little girl, wake up 

 Just remember who I am in the morning

- Ryan Star: Losing Your Memory

- Te ki vagy? - ismételte Elena, résnyire nyitott szemmel. Damon úgy érezte, hogy egy karót döftek a szívébe, de valamiért azt remélte, hogy amit lát, csupán egy rossz álom, és Elena mindjárt felpattan, hogy megcsókolja, mint mindig.

- Damon vagyok, Elena...Damon - felelte kétségbeesetten, egészen közel hajolva a lányhoz, akinek arcán rémülettel vegyes zavarodottság tükröződött, ahogy értetlenül pislogott az előtte tornyosuló vámpírra.

- Nem ismerlek - közölte rekedten, még mélyebbre döfve a képzeletbeli karót Damon szívébe. - Sosem láttalak.

- Nem igaz, Elena, emlékezz, kérlek! - könyörgött Damon, kezével végigsimítva Elena arcát, aki viszont válaszul durván ellökte magától. A fiú elemi erővel csapódott a pince falának.
- Nem tudom, hogy ki vagy, de szállj le rólam és tartsd magad távol tőlem - vetette oda neki Elena, majd eltűnt, ahogy az igézet azt megkívánta. Damon pedig elterült a földön, mint egy tehetetlen fadarab, teljesen összetörve. Az ütközés erejét nem a testén, hanem a szívében érezte, ami olyan volt, mintha ezer, szúró tüskét szúrtak volna belé.
- Ne! - üvöltötte, a fájdalomtól elcsukló hangon. Könnyei megállíthatatlan folyamként csorogtak végig szép arcán, eláztatva a ruháit. Csak feküdt a földön, és sírt, mint egy kisgyerek, akinek elvették a játékát. De ezek a könnyek nem egy látszólag gondtalan gyermek könnyei voltak, hanem egy haldokló, összetört léleké. Teljes önkívületben botorkált haza, azt sem tudta hol van, vagy, hogy merre megy, csak a tudatalattija vezette el a Salvatore házig. Annyi ereje még volt, hogy elvonszolja magát a kanapéig, azonban ott összeesett, és ismét szívszaggatóan zokogni kezdett.
Elment. Végleg. Vége van. Úgy érezte, mintha megfosztották volna lénye másik felétől. A szívében lévő, tátongó ürességet borzasztó, kínzó fájdalom töltötte ki. Semmit sem akart látni, hallani, vagy érezni, de képtelen volt rá, mert csak az ő mosolygó arcát látta, csengő hangját hallotta, és csak az ő érintését, csókját vélte érezni. Legszívesebben ordított volna a fájdalomtól, de nem tudott, már a hangját sem találta. Olyan volt, mint egy igazi élőhalott: a teste jelen volt, azonban a lelke egészen máshol járt: valahol távol, egy messzi helyen, ami úgy neveztek: boldogság. Mindez csupán már álom, halványuló emlék volt számára. Csak egy valamit kívánt: meghalni: meghalni, és megszabadulni a szenvedéstől.
Elvesztette őt, a lányt, akit mindennél jobban szeretett... Most már biztos volt benne, hogy a fájdalmából csak a halál az egyetlen lehetséges kiút. Így gyorsan egy székhez botorkált, kitörte az egyik lábát, és a mellkasa irányába döfött...
Vagy döfött volna, mert valaki kitépte a karót remegő kezéből. Stefan volt az, nyomában a kissé rémülten festő Meredithszel.
- Mii történt? - kérdezte az öccse, legalább olyan rémülten. Attól tartott, hogy bekövetkezett a legrosszabb.
- Kész...elment..nem tudja - nyögte Damon a sírástól elcsukló hangon.
- Ki? Elena? Mi történt? - ismételte Stefan, bátyja vállát rázva. - Meghalt valaki?
- Én...akarok. Most - nyöszörögte a fiú.
- Az Isten szerelmére Damon, nyögd már ki, hogy mi a franc történt! - üvöltötte Stefan magából kikelve, azonban Damon továbbra is érthetetlen kifejezéseket motyogott maga elé. Stefan idegesen túrta a haját, valami megoldást keresve. Végül letérdelt Damon mellé, kivette a zsebéből a telefonját, és már tárcsázott is.
- Bonnie? Itt Stefan. Hol vagy most? A Grillben? Figyelj, vészhelyzet van, kérlek, gyere amilyen gyorsan csak tudsz. Persze, jöjjenek ők is. Köszi. - Azzal le is tette a telefont. Eközben Meredith letelepedett Damon mellé, és miközben igyekezett lenyugtatni őt, kérdezgetni kezdte.
- Mit nem tud Elena?
- Semmit - felelte Damon, aki időközben teljesen eláztatta a ruháit.
- De él? - Damon felemelte fejét, és belenézett Meredith szemébe, majd lassan bólintott. Szeme tele volt fájdalommal.
- El tudod mondani, mi történt vele? - próbálkozott tovább Meredith. Hosszú szünet következett, mielőtt a vámpír újra megszólalt volna.
- Elfelejtette...nem tudja...vége..Elment! - Meredith egy sokatmondó pillantást váltott a mellette térdelő Stefannal, aki egyre növekvő aggodalommal fürkészte testvérét.
- Elena elfelejtett valamit...vagy mindent, nem tudom biztosra - tolmácsolta Meredith. - Mit csináljunk vele?
- Fogalmam sincs - viszonozta Stefan tanácstalanul. - Felhívtam Bonnie-t, ő biztosan kitudja szedni belőle valamilyen varázslattal.
- Gondolod, hogy neki köze van hozzá? - tudakolta halkan a lány, nyilvánvalóan Rebekah-ra célozva.
- Attól tartok - bólintott Stefan, és rátört a lelkiismeret furdalás. - Elkéstünk... nem tudtuk megakadályozni...
- Stefan, akármi történt, magadat nem hibáztathatod! - válaszolta az orvos, látva a fiú elkeseredését. Hirtelen kitárult az ajtó: Caroline suhant be, nyomában Bonnie-val és Jeremy-vel.
- Jöttünk, amint tudtunk - mondta zihálva a boszorkány. - Mi tör... - Azonban nem tudta befejezni a mondatot, mert megpillantotta a zokogó Damont. - Szent ég...
- Mi az? - kérdezte Caroline, majd amint ő is meglátta Damont, leesett az álla.
- A tragédia - suttogta Bonnie rémülten.
- Micsoda? - értetlenkedett Stefan.
- Volt egy látomásom - magyarázta a boszorkány. - És őt láttam, ahogy zokog.
- De mi történt? - vágott közbe Jeremy. - Ugye a nővérem nem...? - Képtelen volt kimondani azt, amire gondolt.
- Nem tudunk semmit, de nem hiszem, hogy az történt volna... - magyarázta Stefan. - Bonnie, nem tudnád esetleg kiszedni belőle? Valamilyen varázslattal?
- Hát, ami azt illeti, tudok egy varázsigét.
- Akkor próbáld meg, kérlek! - Stefan szinte esdekelt.
- Rendben van - egyezett bele Bonnie, és letérdelt Damon mellé. - Nézz rám, Damon. Nézz rám! - kérte, mire a fiú lassan rápillantott. A boszorkány lehunyta a szemét, majd lassan latin szavakat kezdett motyogni.
- Az utolsó dolog, amit el bírtam képzelni ezen a világon, az egy zokogó Damon volt - suttogta Caroline még mindig teljesen ledöbbenve Stefan fülébe.
- Nekem mondod? Utoljára akkor láttam könnycseppet a szemében, amikor azt hittük, hogy Katherine meghalt.
Percek teltek, mire a boszorkány felnyitotta szemeit. Arckifejezése alapján mindenki a legrosszabbra számított.
- Ez borzasztó...
- Mit láttál? - sürgette Caroline. - Elena...?
- Él - válaszolta Bonnie. - De valami szörnyű történt vele. Rebekah megigézte, hogy felejtsen el mindent Damonről, még a létezését is.
- Uramisten - motyogta Meredith elszörnyedve.
- Jézusom! - így Care. - Mindent?
- Mindent.
- Megölöm! - üvöltötte Stefan, dühében fellökve egy lámpát.
- Na ez az, amit nem, tehetsz - avatkozott közbe Bonnie. - Rebekah tett róla, hogyha ő meghal, az igézet, amit csak és kizárólag ő oldhat fel, örökre megmaradjon.
- A rohadt életbe! - füstölgött Jeremy, lerogyva egy fotelba.
- Ó, az a mocskos ribanc! - átkozódott Caroline is. - Szegény Damon...
Eközben az idősebb Salvatore kezdett magához térni a kábulatból, de ahogy elméje kezdett kitisztulni, úgy nőtt a már amúgy is elviselhetetlen fájdalom a szívében. Könnyei elfogytak, visszatért a rideg, szomorú valóságba.
- Nem tudsz tenni valamit? - kérdezte Stefan, aki halántékát dörzsölgetve, idegesen sétált fel, s alá.
- Nem - viszonozta Bonnie. - Annyira sajnálom...
- Tehát Elena soha többé nem fog emlékezni rám? - tudakolta Damon fátyolos hangon, maga elé meredve.
- Nem tudom... Azonban azt tudom, hogy minden igézetnek van egy kiskapuja, azaz valamilyen módon ki lehet kerülni. Így ennek is kell, hogy legyen egy...
- Jó, de mégis milyen? - érdeklődött Caroline. A többiek is tanácstalanul néztek maguk elé, aztán egyszer csak Bonnie ismét megszólalt.
- Várjunk csak! Van egy ötletem! - jelentette sugárzó arccal.
- Mégis tudsz valamit? - kapta fel a fejét Jeremy.
- Azt hiszem, találtam egy megoldást. Ha nem is segít teljesen, de egy létező megoldás...
- Mondd már, Bonnie - sürgette Stefan.
- Szóval, a helyzet ugyebár a következő: Elena teljesen elfelejtette Damont, és meg lett igézve, hogy keressen egy új szerelmet. Ha ezt a kettőt összekapcsoljuk, akkor...
-...Kijön, hogy Damon is lehet ez az új szerelem - fejezte be Caroline. - Bonnie Bennett, te egy zseni vagy!
- Nem rossz ötlet - vélekedett Jeremy.
- De akárhogy is, ő soha nem fog emlékezni arra, ami ezelőtt történt - vetette közbe Damon, aki továbbra is üveges szemmel meredt a semmibe.
- Valószínűleg igazad van - viszonozta Bonnie. - Azonban ha neked tényleg csak az számít, hogy visszakapd a szerelmedet, akkor el kell érned, hogy újra beléd szeressen. Tudva, hogy mennyire beléd volt zúgva, nem lesz nehéz dolgod. Más megoldást viszont nem látok.
- És azt mégis hogyan?
- Udvarolj neki - felelte Caroline, mintha mi sem lenne egyszerűbb ennél. Damon keserűen felnevetett.
- Udvaroljak neki? Én? Sosem udvaroltam senkinek, még neki se.
- Most vissza akarod kapni őt, vagy sem? - vonta fel a szemöldökét a boszorkány.
- Naná, hogy...
- Akkor meg? Figyelj, Damon, el tudom képzelni, hogy min mész keresztül, de nincs más megoldás. Hidd el, mi mind segíteni fogunk neked - ígérte Bonnie. - Igaz, srácok?
Mindenki helyeslően bólintott.
- Viszont akkor nekünk is úgy kell tennünk, mintha sosem ismertük volna Damont - vette közbe Care. - Persze, neked, Stefan, ezt nem kell, de mi viszont megtehetjük.
- Vagyis találjunk ki egy mesét? - kérdezte Jeremy.
- Valami hasonló.
- Jó, akkor mától kezdve rajtam kívül senki se ismeri Damont. - állapította meg Stefan. - És most Elena egyáltalán nem is ismer téged, ugye?
- Itt a bökkenő - szúrta közbe. - Mielőtt még eltűnt volna, felkent a Lockwood pince falára, ebből azt szűrtem le, hogy nem úgy könyvelt el, mint a szíve csücskét. Ennyi az összes emléke rólam.
- Akkor rám vár a feladat, hogy mindent elmagyarázzak neki - konstatálta a fiatalabb Salvatore.
- Így van - felelte Bonnie. - Mi pedig majd rávesszük Elenát, hogy közeledjen Damon felé. Benne vagytok?
- Igen - válaszolta mindenki.
- Rendben, akkor én elugrom Elenához - mondta Stefan, de mielőtt elment, megkérte Mereditht, hogy maradjon, amíg vissza nem jön. Caroline felajánlotta, hogy beszél Tylerrel és Mattel, így nemsokára ő is elment, akárcsak a többiek. Meredith pedig egyedül maradt Damonnel, aki még mindig ugyanabban a pózban ült, kifejezéstelenül bámulva maga elé.

                                                                           ***

Elena idegesen járkált a szobájában, amikor kopogás hallatszott. Lesuhant az ajtóhoz, amin Stefan lépett be.
- Szia - köszönt a fiú.
- Szia, Stefan. Miét jöttél? - Stefant meglepte a lány hűvös, nemtörődöm hangszíne.
- Öhm..nos, hallottam, hogy találkoztál a bátyámmal.
- Kivel? - lepődött meg Elena. - A bátyáddal? Most szórakozol velem? Soha nem mondtad, hogy van bátyád. Éppen ellenkezőleg, azt állítottad, hogy egyke vagy - folytatta, miután egy pohár whiskyvel a kezében ledobta magát az egyik fotelba. Csodálkozott, hogy honnan van whiskyjük, de nem érdekelte túlzottan. Biztos Alaric vette még, gondolta.
Stefan nagyot nyelt. Ez nehezebb lesz, mint amire számított.
- Nos, a helyzet az, hogy nem volt felhőtlen a viszonyunk. Már vagy húsz éve nem láttam, amikor egyszer csak felbukkant Mystic Fallsban.
- Ennek ellenére nem bírom megérteni, hogy miért kellett hazudnod nekem, Stefan.
- Értsd meg, senkinek sem meséltem a létezéséről! - fakadt ki Stefan. - De nem hagyhatnánk ezt most egy kicsit?
- Felőlem - vont vállat Elena, továbbra is flegmán.
- Tehát, mint mondtam, a testvérem említette, hogy találkoztatok.
- Valóban? Nem rémlik. Mi is a neve?
- Damon... Damon Salvatore.
Elena összeráncolta a szemöldökét.
- Na és hogy néz ki?
- Középmagas, fekete hajú, kék szemű - adta meg a személyleírást Stefan.
- Á - nyugtázta Elena.
- Ez most mit jelent? - értetlenkedett Stefan.
- Igen, találkoztam vele - viszonozta Elena, miközben töltött magának egy újabb pohár italt. - Remélem először és utoljára.
- Tessék? Mit történt?
- Hmm, csak szimplán zaklatott - közölte Elena végtelen nyugalommal. - Úgy viselkedett, mintha mér ezer éve ismerne.
- Mondtam rólad neki ezt-azt - Stefan egyre ügyetlenebbül hazudott. - Meg hát, ő is ismeri Katherine-t.
- Csak tudod, nem így kéne bemutatkozni - jegyezte meg a lány.
- Na mindegy, csak gondoltam, segíthetnél neki beilleszkedni, mert azt tervezi, hogy itt marad.
Elena azonban a fejét rázta.
- Hívd fel Caroline-t. Ő jobban ért az ilyesmihez. Most pedig az engedelmeddel, Stefan, szeretnék egy kicsit egyedül maradni. Mindjárt éjfél, neked sem ártana egy kis pihenés.
Stefan bólintott, és hagyta, hogy Elena kituszkolja az ajtón. Teljesen döbbenten állt a verandán. Soha életében nem látta még Elenát ilyennek... tisztára, mint Katherine. Fogalma sem volt, hogy fogják tudni elérni, hogy Elena újra beleszeressen Damonbe. Ekkor eszébe jutott egy újabb lehetőség, így elővette Damon telefonját és már tárcsázott is.
- Elijah?

                                                                            ***

Meredith kissé feszélyezetten ült Damonnel szemben a nappaliban. Több, mint másfél óra telt el, az óra már éjfélt ütötte, de Damon továbbra is ugyanúgy ült, meg sem mozdult, mint egy szobor.
- Igazán hazamehetsz, nem kell rám vigyázni - szólalt meg hirtelen, fájdalmasan nézve az orvosra. - Tudod, hogy miért kért meg az öcsém, hogy maradj?
- Gondolom, azért, hogy ne csinálj semmi hülyeséget.
Damon elmosolyodott, azonban ez a mosoly csak árnyéka volt annak a régi, önfeledt vigyornak.
- Tudod, a vámpíroknak minden érzése felerősödött. Ez azt jelenti, hogy mi mindent sokkal erősebben,intenzívebben érzünk - szerelmet, örömöt, haragot, dühöt. Éppen ezért, ha valami fáj, akkor az elviselhetetlen. És tudod, ilyenkor én mit szoktam tenni, Meredith? Kikapcsolom az érzéseimet, és ölök - Damon szeme eszelősen felcsillant. - Addig gyilkolok, addig iszom, amíg le nem nyugszom, amíg egy halom ártatlant ember életét el nem vettem! Ettől fél Stefan.
- Most mégsem így teszel - kockáztatta meg Meredith a kijelentést.
- Mert képtelen vagyok erre, akármennyire is akarom, nem tudom megmozdítani azt a kapcsolót. Egyszerűen nem megy. - Itt elcsuklott a hangja, de nemsokára folytatta. - Ő az életem, az emberségem, a lelkem - a mindenem. És elvesztettem őt, ráadásul mindez az én hibám. Istenem, nem tudok másra gondolni, csak rá... Nem vagyok képes elengedni őt, mert annyira, de annyira szeretem... És ez a fájdalom felemészt, majd szépen, lassan megöl.
- Vissza fogod kapni őt, Damon - vigasztalta Meredith.
- Akármi is történik majd, soha sem lesz semmi se olyan, mint régen. Ő sosem fog emlékezni mindarra, ami történt, én pedig sosem leszek olyan boldog, mint voltam - sóhajtott Damon. Meredith egyre jobban sajnálta őt, hiszen ő maga is látta, mennyire szerette Elenát. A fiúnak igaza volt: semmi se lesz olyan, mint korábban.

                                                                     ***

- Te! - üvöltötte Elijah, amint meglátta a Rebekaht, aki hanyagul feküdt a kanapén és a körmeit reszelte. Egy szempillantás alatt odasuhant hozzá és tiszta erejéből nekilökte a falnak. - Mit műveltél??!
Rebekah felpattant és kihívóan a bátyja szemébe nézett.
- Megadtam azt, amit megérdemeltek - felelte szenvtelenül. - Nem fogom hagyni, hogy még egy Salvatore kihasználjon!
- Nálad önzőbb embert még a világon nem láttam - sziszegte Elijah, a torkánál megragadva a húgát.
- Jaj, Elijah, legalább azt ne mondd, hogy sajnálod szegény kis Elenát - gúnyolódott Rebekah. - Csak nem Tatia-ra emlékeztet?
Elijah felüvöltött és kezével villámgyorsan behatolt a lány mellkasába.
- Tedd meg, bátyám, és akkor már tényleg semmi nem segít rajtuk - hörögte Rebekah, még mindig fölényesen. - Elijah, az úriember, aki megölte a húgát.
Elijah tudta, hogy nem képes megtenni, így elengedte Rebekah-t, aki zihálva esett a földre, de ahogy látta, hogy a bátyja menni készül, még utána kiáltott:
- Gyenge vagy, Elijah. Anyánk büszke lenne rád - Elijah erre hátrafordult és felfoghatatlan gyorsasággal felkapta a kandalló mellett fekvő piszkavasat és húga hasába döfte, felszögezve ezzel őt a falra.
- Lehet, de legalább nem vagyok gyáva - vetette oda, és kisétált a villából.

                                                               ***

Damon erőnek erejével kényszerítette magát arra, hogy aludjon. Tudta, hogy Stefan a másik szobából hallgatózik, attól tartva, hogy kárt tesz magában. Ő azonban túl gyenge, túl összetört volt ahhoz, hogy bárkinek is ártson. Hosszú idő óta ez volt az első alkalom, hogy egyedül kellett aludnia, ami még inkább megnehezítette a dolgát.
Nagy nehezen álomba merült, de később azt kívánta, hogy bár ne tette volna. Elenával álmodott.

"Ne hagyj itt, Damon, kérlek, ne hagyj el..."

"Minden érzésem megváltozott, átértékelődött, némelyik felerősödött, némelyik elhalványult, de mégis, minden annyira más...csak azt éreztem, hogy rád van szükségem, hogy téged akarlak látni, hallani, érezni."

"Mondanom kell valamit...Damon én...Én... Szeretlek."

"Te vagy az életem, Damon."

"Néha fel sem fogom, mit jelentesz valójában számomra."

"Hiszen tudod, hogy mindig itt vagyok neked."

"Szeretlek, Damon."

"Ez a szerelem örökre szól."

"Damon, én félek. Félek, hogy elveszítelek. És azt nem élném túl."

"Ha mégis történne valami, arra az egyre kérlek, sose felejtsd el, hogy nagyon szeretlek, és örökké szeretni foglak. Az életünk minden egyes pillanatában."

"Damon...Damon..."

- NE!- üvöltötte Damon álmában. - Elena, ne hagyj el, kérlek! Elena, hallod?! Elena, ne! - Verejtékben úszva ébredt fel, és keze automatikusan az ágy másik felére tévedt. A tudatalattija azt remélte, hogy őt ott találja, de keze csak az érintetlen lepedőt tapintotta.
- Elena, miért? - Damon erőtlenül visszahanyatlott a párnára, s hagyta, hogy a fájdalom feleméssze.


A következő rész tartalmából...
Bonnie és a többiek igyekeznek mindent megtenni, hogy közelebb hozzák egymáshoz Damont és Elenát, azonban a lány egyáltalán nem hajlandó közeledni egykori szerelme felé. Damon utolsó kétségbeesésében elhagyja a várost, míg Caroline és Bonnie igyekeznek észhez téríteni Elenát, aki egy teljesen más oldalát mutatja meg. Végül Damon és Caroline rájön valamire, ami erőt adhat a fiúnak.
16. rész >>