Részletek a 16. fejezetből

Ismét itt vagyok és hoztam nektek egy kis ízelítőt a következő részből, amelyik Az üzenet: HALÁL névre hallgat. Szerintem sokat ígérő cím ez, és talán néhányan közületek sejtik is, miről lehet itt szó.

Elmondanám még, hogy legkorábban péntek este tudom hozni az új fejezetet, mert holnap Bécsbe sodor a jószerencsém, így csütörtökön nem lesz időm írni. De megígérem, hogy érdemes lesz várni, mert egy kifejezetten izgalmas, dinamikus, felszültséggel teli rész a soron következő, talán a legpörgősebbek egyike az egész évadban. Addig is, jöjjenek a részletek! :)


"- Stefan, kopogni már nem divat ebben a században? - üdvözölte Rebekah a belépő vámpírt, éppen csak felpillantva a női magazinból, amit olvasott.
- Mintha nem hallottad volna, hogy jövök - jegyezte meg Stefan, kényelembe helyezve magát egy fotelban, az ágyon fekvő őssel szemben.
- Mit akarsz?
- Ennyire azért ne örülj nekem.
- Egyetlen jó okot mondj, amiért most ugrálnom kéne a boldogságtól. Mert, nem akarlak elkeseríteni, de csupán a látványod sajnos nem kényszerít semmi ilyesmire - mondta Rebekah hűvösen, továbbra is az újságra koncentrálva.
- Hát, lenne számodra egy nagyon vonzó ajánlatom - kezdte Stefan, azonban még ennyivel sem sikerült felkeltenie Rebekah érdeklődését. - Keresek egy nagyon fontos dolgot, és úgy vélem, te tudod, hol találom meg.
- Nekem pedig az az érzésem, hogy muszáj lesz ezt végighallgatnom, különben úgy sem hagysz békén - sóhajtott a lány, majd odébb tette az magazint, és felült, szembenézve Stefannal. - Halljam, mit keresel.
- Á, szóval már érdekel - mosolyodott el elégedetten Stefan.
- Én azt egy szóval nem mondtam. Viszont bökd ki, miről van szó és aztán menj el.
- Egy könyvet keresek, rajta az ősi boszorkány jelével. A nyaklánc szimbólumával - magyarázta Stefan.
- Szuper. És azért jöttél, hogy közölhesd velem, hogy egy könyvet keresel, ami minden bizonnyal az anyámé?
- Az anyádé?!
- Nem egyértelmű? Az ő nyaklánca volt és ő jelölte meg ezzel a jellel a könyveit - forgatta a szemét Rebekah, mintha csak azt magyarázná el, mennyi kettő meg kettő.
- Ez eszembe se jutott - tűnődött Stefan, gyanút fogva hunyorogva Rebekah-ra, aki még mindig nem volt túl érdeklődő. - Akkor tudod is, hol van ez a könyv?
- Több, mint egy tucat ilyenje volt neki, te lángész! - kiáltott fel Rebekah ingerülten. - Azt gondolod, számon tartom, hol is vannak anyám ezer évvel ezelőtt használt cuccai?!
- Nem - vágta rá a fiú. - Ellenben segíthetnél nekem megkeresni.
- Persze, már rohanok is...
- Ó, nem hinném, hogy nem érdekelne téged egy újabb rejtélyes terv. Sokat profitálhatnál belőle, de mindenképpen jobban járnál, mintha ehhez hasonlóan tettetnéd, hogy megtért jókislány vagy.
- Tényleg? Esetleg jutalmul fogsz nekem egy nyulat az erdőben, vagy mi? - gúnyolódott Rebekah.
- Nagyon vicces, de én inkább felajánlanám, hogy megszerzem azt, amire mindennél jobban vágysz.
- Úgy! És mi lenne az, ami után szerinted annyira sóvárgok, hogy hajlandó legyek közreműködni egy elmebeteg ötleted megvalósításában? - Stefan, a választ hallva, fölényesen elmosolyodott, mintha minden kérdésre tudná a feleletet.
- Damon."


"- Damon Salvatore! - üvöltötte Elena, egy szempillantás alatt a távolodó vámpír mellett teremve. - Azonnal állj meg! Hallod?!
- Hagyj békén - vetette oda Damon, immár emberi sebességgel haladva a semmiben. A kis "fogócskájuk" alatt sikerült teljesen eltávolodniuk Mystic Fallstól.
- Azt mondtam, állj! - ellenkezett Elena, egyik kezét Damon mellkasára nyomva, így kényszerítve őt arra, hogy ha egy pillanatra is, de megálljon.
- Melyik részét nem értetted annak, hogy hagyj békén?
- Az egészet! Mi a franc ütött beléd? Egyik pillanatban teljesen normális vagy, aztán meg elrohansz, mintha elborulna az agyad.
- Talán el is borult.
- Nem vagy vicces! Ahelyett, hogy megbeszélnénk a problémáinkat, te elszaladsz! Sőt, nem is tudom, mi a bajod, holott talán nekem kéne az elsőnek lenni, akivel ezt megosztod!
- Ezt komolyan mondtad? - horkant fel Damon. - Nos, Elena, friss hír, nekem nincs exem, akihez csak úgy oda tudok rohanni vigasztalódni, bár most, hogy mondod, lehet, hogy Caroline-nak jólesne egy ölelés...vagy még annál több is!
- Miről beszélsz?! - értetlenkedett Elena, igyekezve továbbra is feltartani feldúlt pasiját.
- Jó vicc, Elena, játszd csak az ártatlant és folytasd az ámításodat is, miszerint "Napról napra jobban szeretsz". A végére talán el is hiszem. - Elena érezte, hogy felmegy benne a pumpa Damon bicskanyitogató viselkedése miatt, aminek ráadásul semmi alapja sem volt.
- Azonnal magyarázd ezt meg! Fogalmam sincs, mi bajod van, de hogy én ebbe hogyan kerültem bele, azt még kevésbe értem. Először bunkó módon elrohansz, most meg úgy viselkedsz velem, mintha egy utolsó ribanc lennék - üvöltötte a lány.
- Végre magadra ismertél! - nevetett fel keserűen Damon. - Mert tudod, mit? Az egyik pillanatban megbántam, hogy csak úgy leléptem egy szó nélkül, és elhatároztam, hogy bocsánatot kérek, mert bunkó voltam veled. Teszem hozzá, én sosem kérek bocsánatot, na de most mégis akartam. Erre belépek a házba és mit látok?! Stefant, ismétlem, Stefant ölelgeted, aki még annyira sem volt képes, hogy eltolja a képét Tyler temetésére - ordította Damon, teljesen kikelve magából, olyan hangerővel, hogy az még Elenát is megrémítette.
- Istenem, Damon, te is tudod, hogy...
- Persze, hogy nem olyan volt! - mennydörögte az idősebb Salvatore. - Csak egy baráti ölelés, ugye? Azért csókolgatta a hajad, meg szívta be az illatodat, mintha valami drog lenne, nem igaz? Fúj, esküszöm, érzem rajtad mindenhol a bűzét! Úgyhogy javaslom, drága menyasszonyom, hogy fordulj is meg, és menj vissza hozzá, mert bizonyára nagyon fáj még mindig a kis lelkecskéje, hogy nem fogott egyetlen mókust sem, mert már azok is kiröhögik, annyira szánalmas! - tette hozzá, majd egy gyenge fuvallat kíséretében elsuhant, egyedül hagyva Elenát a semmi közepén

Tovább a részhez >>