Részletek a 19. fejezetből

Hoztam két részletet a 19. fejezetből. Nem ígérek semmit, csak azt, hogy megpróbálok többször a gépemhez férni, bár ez nagyjából lehetetlen. Viszont jövő héten hazamegyek, és akkor lesz időm írni és anyukám is a saját gépén tör majd világirodalmi babérokra (haha, ha ezt hallaná...).

"Elena, ez a nyolcadik hangüzenetem, és megint megkérdezem: HOL VAGY?! Kérlek, amint megkapod ezt, válaszolj, különben Caroline talál meg és tartok tőle, az fájdalmas lesz - Damon idegesen felnevetett, hangjából csak úgy áradt az aggodalom. - Elena, hívj vissza, mert tudni akarom, hogy jól vagy -e." Egy sípoló hang jelezte, hogy az üzenet véget ért, és Stefan, arcán egy önelégült mosollyal, lezárta a képernyőt.
- Na, mit mondjunk szegény, aggódó Damonnek, mielőtt összepisili a nadrágját kétségbeesésében? - kérdezte, lehajolva, hogy tekintete egy szintbe kerüljön Elenáéval, aki undorodva vicsorgott rá.
- Neked elment az eszed - sziszegte. - Beleőrültél a féltékenységbe.
- Hogy én beleőrültem volna? - nevetett fel Stefan, majd felemelkedett és körözni kezdett Elena széke körül. - Kettőnk közül nem én zaklattam üzenetekkel valakit, akit a barátomnak neveztem. - Elena nem felelt, csak tovább feszegette a láncait. Stefan ellenben, eltelve helyzeti előnyétől, folytatta.
- De tudod, mit? Kössünk egy alkut! Ha most szépen, apránként beismersz nekem mindent, elmondod miért és hogyan tetted, amit tettél, esetleg megfontolom, hogy szólok a bátyámnak, miért is tűntél el olyan hirtelen. Viszont ha nem vagy hajlandó beszélni, - Stefan itt kitépett az ültetvényből egy szál vasfüvet - kénytelen leszek fájdalmasabb eszközökhöz folyamodni. - Mintegy erődemonstrációként végighúzta a verbénát Elena arcán, aki azonnal felüvöltött, ahogy bőrét végigégette a vasfű.
- Hogyan valljak be valamit, amit el se követtem?! - kiáltotta Elena, hangosan felszisszenve. - Mondtam már, hogy nem csináltam semmit!
- Tényleg, Elena? - gúnyolódott Stefan. - És szerinted én miért nem hiszem el neked?
- Azért mert egy szánalmas pszichopata vagy, aki nemcsak agresszív, hanem betegesen féltékeny is! - vágta rá Elena. Stefan csak nevetett, majd ismét elővette Elena telefonját és láthatóan írni kezdett rajta valamit.
- Úgy látom a nehezebbik utat választod - morogta. - De annyi baj legyen, úgyis kiszedem belőled az igazságot. Addig is, megnyugtattam a pasidat, hogy nincsen probléma - vigyorgott, majd felolvasta az sms-t.

Drága szerelmem, ne aggódj, minden rendben velem, csak átugrottam Bonnie-hoz egy kis csacsogásra. Majd otthon találkozunk, oké? Szeretlek egyetlenem! Elena

- Ezt nem fogja bevenni - közölte Elena. - Rá fog jönni hogy nem én vagyok, meg fog minket találni, és nem fogja elhinni ezt a süket dumát, amivel áltatod magad.

- És akkor mi történik, hm? - hajolt közelebb hozzá Stefan, egy félmosollyal az arcán.

- Megöl.

- Dehogy öl meg! - legyintett Stefan. - Damon ahhoz túlságosan elpuhult és gyáva. Sose ölné meg az öcsikéjét.

- Gusztustalan vagy - motyogta Elena, lerázva arcáról Stefan kezét."

"- De hát...hogyan lehetséges? - dadogta Stefan, a földön ülve, rémülten bámulva a fölé tornyosuló Elenára.
- Ó, Stefan, te kis butus - nevetett a lány, miközben vészjósló léptei egyre közelebb vitték őt a hátráló vámpírhoz. - Nem kell semmi ördöngösségre gondolni, sem mágiát keresni benne. Ez a valódi énem, csak hagynom kell, hogy magához ragadja az irányítást.
- Ez ne te vagy - erősködött Stefan. - Nem ez a lány szeretett belém két évvel ezelőtt.
- Igazad van. Az a lány buta volt és korlátolt, amikor hagyta, hogy az élete a Salvatore-testvérek zátonyára fusson - válaszolta Elena, gúnyosan, fennkölten. Szemeiben egy egészen újfajta, eddig ismeretlen kegyetlenség csillogott. - Ti mindketten sekélyesek és gyengék vagytok, én pedig hagytam, hogy engem is ilyenné tegyetek, holott sokkal többre vagyok hívatott. Erősebb vagyok bárkinél, legyőzhetetlenné váltam, aki képes bárki elméjébe belépni, kedvére irányítani, akit csak akar... - Szavait egy példával nyomatékosította: Stefan felüvöltött, amint Elena behatolt a fejébe, a büszkeségtől elfúló, rekedtes hangon kántálva átkait.
- Érzed ezt a fájdalmat, ami futótűzként terjed benned, porrá égetve a tested? Ez, Stefan, csak a kezdet, egy aprócska darab abból, amit tenni tudok veled, egy törtrésze annak a kínnak, amit egy gondolatommal okozni tudok neked! - Stefan nyöszörögve roskadt össze, ahogy Elena elhagyta az elméjét. Olyan fájdalmat éreztetett vele, amihez foghatót sem érzett még korábban.
- Szánalmasan gyönge vagy, Salvatore - vetette oda Elena, cipője orrával rugdosva a tehetetlen vámpír testét."

Tovább a részhez >>>

Szóval, türelem, már tényleg közel a cél :)