Döntés

Hát, kedves olvasóim, válaszút elé érkeztem.

Az utóbbi pár napban komolyan fontolgattam, hogy felhagyok az írással. Ez az egész...egy lehetetlen küldetés, és valamiért egy olyan életre emlékeztet, amelyet szeretnék magam mögött hagyni. Ráadásul az alap, amelyre ez az egész épült, úgy érzem, régen elveszett már. Nem igazán szeretnék belemenni ebbe, de úgy hiszem, már elég hosszú ideje érlelődött, és elkerülhetetlen volt a bekövetkezte.

Az elmúlt hetekben, hónapokban, rengeteget gondolkoztam, érleltem magamban a felnőtté válás gondolatát, és rá kellett jönnöm, hogy mindaz, amivel körülveszem magam, nem több kisded álmoknál. Vadonatúj érzéseket tapasztaltam meg, új barátokra leltem, akik végre teljes mértékben képesek megérteni; olyanokra, akiket mindig is kerestem. Ugyanakkor olyan emberek tűnnek el a életemből, akiket egykoron fontosnak tartottam, még ha ők nem is gondoltak rám így. De most már tudom az igazat.
És ekkor ráébredtem, micsoda álomvilágban is éltem idáig, azzal kábítva magam, hogy ez az egész írás dolog ér valamit. Hogy jobbá tehetem a világot vele. Most biztos beképzeltnek gondoltok, és valószínűleg igazatok van.

Ez persze nem jelentené azt, hogy abbahagyom az írást, de ugyanakkor fel kellett állítanom egy fontossági sorrendet, amelyben, akármennyire fáj is a szívem, nem ez állt az első helyen. Így hát úgy döntöttem, lévén nagyon nehezen válnék meg ettől a hobbitól, rátok bízom a dolgot: ezért is adtam meg az öt véleményes határt.
Már korábban is éreztem, hogy valamiért nem vagyok az igazi, gyengültek az írásaim, hogy amit teszek, minden, csak nem különleges. Rengeteg tehetséges ember szaladgál a világon, a blogok útvesztőjében, és nem érzem magam érdemesnek arra, hogy egy lapon emlegessem magam velünk. Ugyanakkor olyanok is vannak, akik sokkal kevesebb energiát, fantáziát fektetnek bele ebbe az egészbe, mégis sokkal több elismerés éri őket. Nagyon sok munkám van ebben az oldalban, a történetekben, és bár sokan biztos megvetnek azért, mert nagyjából csak hetente tudok frissíteni, borzasztó erőfeszítések kellenek ehhez is. Sajnálom.

Ezen elhatározásomban megerősített az is, hogy az Összetörve legutóbbi fejezete alatt mindössze három megjegyzés áll, ami nem jelent egyebet, mint az érdeklődés hiányát. Mindig ugyanaz a pár ember fejti ki a gondolatait, a többiek elolvassák, de azzal már nem tisztelnek meg, hogy akár két szóban összefoglalják a gondolataikat. Ez rendben van, teljesen elfogadható, nem ítélek el érte senkit. De, mint mondtam, ha nem haladja meg a kommentek száma legalább az ötöt, nem fogom folytatni a történetet.

Ezért az Összetörve szinte biztosan nem fog folytatódni. A Végzet sorsát még nem döntöttem el, de valószínűleg az sem jut el a befejezésig.
A végső döntést még nem hoztam meg az írás befejezésével kapcsolatban, de szerintem sejthető, hogyan döntök majd. Most mondhatnám, hogy mindenki, aki szeretné, hogy folytassam, jelezze igényét valamilyen módon, de az csak egy olcsó népszerűség hajsza lenne. Nem vágyom ilyesmire. Persze, aki fontosnak tartja valamelyik történetemet, nyugodtan adja tudtomra, de senkit nem kényszerítek.

LadyLoss15 biztosan folytatja majd a blogot, ha én kilépés mellett döntök. Ő, velem ellentétben bírja a tempót. Hát igen, különböző emberek vagyunk, van, aki szorgalmas és kitartó, én ezek szerint nem ilyen vagyok.

Sajnálom, ha csalódást okozok. De még nem hoztam meg biztosan a döntést. Túlságosan fájna csak úgy kimondani, hogy vége. Éppen ezért a hét végéig kérek haladékot, hogy dűlőre jussak. Vasárnapig közölni fogom veletek, mire jutottam.

Boldog nemzeti ünnepet.

HexiTVD