Sunday, March 17, 2013

2x04 Végzősök

Korhatár: 12
Jegyzet: Ez a fejezet több szempontból is egy mérföldkő. De hogy miért, azt inkább nem én, hanem a rész maga magyarázza majd!


IV. fejezet - Végzősök

- Úristen, annyira kíváncsi vagyok - sóhajtotta Caroline, amikor Elenával és Bonnie-val közösen beálltak a folyosón kígyózó sorba. Elena szemügyre vette azokat, akik már megtudták az érettségi vizsga eredményét: némelyek arcán örömöt, másokén inkább csalódottságot látott, de mégis, mindenkin észrevehető volt a megkönnyebbülés, ami az érettségi által rájuk nehezedő súlyt váltotta fel.
- Én is - felelte Bonnie kicsit idegesen. - Nem vagyok száz százalékig biztos a matekban.
- Az elég nehéz volt - ismerte be Elena. - De nézzük pozitívan: kizártnak tartom, hogy bármiből is megbuktunk volna.
- Könnyű azt mondani - motyogta a boszorkány, miközben egyre közelebb araszoltak a hirdetőtáblához, ahol megtekinthették az eredményeket. Eltelt újabb pár perc, mire végül rájuk került a sor.
Elena gyorsan megkereste a saját nevét és tanulmányozni kezdte az eredményeit.

Angol nyelv - Írásbeli: A (95%), Szóbeli: A (97%)
Irodalom - Írásbeli: A (96%), Szóbeli: A (96%)
Francia nyelv - Írásbeli: B (84%), Szóbeli: A (94%)
Matematika - Írásbeli: B (82%), Szóbeli: B (89%)
Történelem  - Írásbeli: A (98 %), Szóbeli: A (100%)
Kémia (választott tantárgy) - Írásbeli: A (90%); Szóbeli: B (85%) 

A lány elvigyorodott, ahogy meglátta a jegyeit. Kivétel nélkül jeles és jó osztályzatokat kapott, ami sokkal jobb volt, mint amire számított. A száz százalékos töri szóbeli pedig tényleg a hab volt a tortán. Mellette Caroline és Bonnie is megkönnyebbülten sóhajtott fel, bár egyikőjüknek se volt olyan jó átlaga Elenának, de ők is kifejezetten jól teljesítettek.
- Elena, hogy a francba voltál képes száz százalékot szerezni töriből? - kérdezte Caroline meglepetten.
Elena sokat sejtetően elmosolyodott.
- Sokat gyakoroltam.
- Hé, menjetek már innen! Más is látni akarja az eredményeket - szólt oda egy nagydarab srác, mire Caroline csak szimplán megigézte:
- Menj máshová - A fiú bólintott és elindult. - Szóval, hogy érted, hogy gyakoroltál?
- Maradjunk annyiban, hogy a pasim egy történelem lexikon.
- Tessék?! - tudakolta kórusban Bonnie és Care. - Damon Salvatore TANULT veled?
- Nem egészen - nevetett Elena. - Viszont inkább nem avatnálak be benneteket a mocskos részletekbe.
- Nem biztos, hogy hallani akarom - jelezte Bonnie, azonban Caroline-t nagyon nem érdekelte.
- Gyerünk, Gilbert, fedd fel a titkodat! Hallani akarok minden piszkos részletet!
- Te akartad! - figyelmeztette Elena, mielőtt belekezdett volna. - Szóval, az egész ötletet Stefan adta, ugyanis folyamatosan arról panaszkodik, hogy amikor ott töltjük az éjszakát, soha nem hagyjuk aludni.
- Ezt meg hogy érted? - értetlenkedett Bonnie, mire Caroline finom oldalba könyökölte.
- Ne csináld már, Bon... - forgatta a szemét. - Szuper vámpír hallás, nem rémlik valami?
- Ó. - A boszorkányt kicsit meglepte a felismerés.
- Tehát, Stefan többször is szóvá tette, hogy ki nem állhatja, amikor idegesítő hangok szűrődnek ki éjnek évadján Damon szobájából, ezért Damon kitalálta, hogy hogyan vonjuk össze a kellemest a hasznossal, anélkül, hogy tartanunk kéne Stefan helytelenítő megjegyzéseitől.
- Még mindig nem értem.
- Így találtuk ki, vagyis Damon így találta ki, hogy a nyögéséket, sóhajtásokat történelmi kérdésekkel és válaszokkal lehet pótolni - magyarázta Elena, egy sokat sejtető mosollyal az arcán.
- Úristen, Elena, te aztán mocskos dolgokba keveredtél - nevetett Caroline őszinte meglepetéssel a hangjában. - Amúgy zseniális ötlet.
- Tényleg az! - bizonygatta Elena álmodozó arccal. - Sokkal egyszerűbben meg tudtam jegyezni az évszámokat, amikor Damon azzal az erotikától túlfűtött hangon suttogta őket a fülembe.
- Azt hiszem, eleget hallottam - jelentette be Bonnie. - Ebédnél találkozunk.
- Frusztráltnak tűnik - jegyezte meg Caroline, ahogy a két lány távolodó barátnőjüket figyelte. - Tartok tőle, az öcséd nem elégíti ki túlságosan.
- CAROLINE!
- Most mi van, szerintem könnyen lehetséges!
- Caroline Forbes, nem vagyok kíváncsi az öcsém szexuális életére!
- Igaz, el is felejtettem, hogy Damon egy igazi dominát varázsolt belőled! - Caroline arcáról nem bírt lefagyni a vigyor.
- Ezt életem végéig hallgatni fogom, nem igaz? - sóhajtott Elena a szemét forgatva.
- Arra mérget vehetsz!- ígérte Caroline, majd a két lány nevetve elindult a következő órára.

XOXO

Elena tanítás után, kint ült a kertben, az egyik padon és elmélyülten írogatta a naplóját. Annak ellenére, hogy körülötte minden volt, csak csönd nem, teljesen belemerült a gondolataiba. Végül Caroline szakította meg a békés tevékenységét azzal, hogy ledobta magát mellé.
- Hogyhogy még itt vagy? - kérdezte a szőke lány. - Azt hittem, elmentél Jeremy-vel és Bonnie-val.
- Damonre várok - felelte Elena, miközben eltette a könyvecskét. - Megígérte, hogy értem jön. Na és te?
- Tyler edzésen van.
- Aha.
- Te, Elena, miért kerülitek Stefannal egymást ilyen feltűnően?
- Nem kerüljük egymást - tiltakozott Elena.
- Jaj, Elena, ahányszor szembejön a folyosón, valamelyikőtök mindig megfordul és elindul a másik irányba. Az utóbbi két-három hétben nem nagyon szóltatok egymáshoz?
- El voltunk foglalva a vizsgákkal.
- Jó kifogás. Szóval, mi történt? - akadékoskodott Caroline.
- Maradjunk annyiban, hogy nem viseli túl jól azt, ami Damon és köztem van.
- Ezt hogy érted? Mármint, mindez nem újdonság, elvégre..mióta vagytok együtt?
- Majdnem négy hónapja.
- És csak most jött ki rajta a féltékenység? - tudakolta Caroline.
- Nem tudom - vont vállat Elena. - Először úgy tűnt, hogy nincs semmi baja velünk, de az utóbbi időben egyre furcsábban viselkedik. Tudom, hogy beszélnem kéne vele, de attól tartok, hogy amennyiben megtenném, tuti előjönne a "Miért Damont választottad helyettem?" beszédeinek egyikével, amit biztosan nem akarok végighallgatni.
- Nos, attól tartok, muszáj lesz megejtenetek- sóhajtott Care, átnézve Elena válla fölött. - Ugyanis nagyon úgy fest, hogy ide tart.
Elena megfordult, követve Caroline pillantását, és valóban, Stefan közeledett feléjük arcán a megszokott gondterhelt kifejezéssel.
- Sziasztok - köszönt, amikor odaért. - Caroline, megengeded, hogy egy kicsit beszélhessek Elenával? Négyszemközt.
Caroline vetett egy "én megmondtam" pillantást Elenára, majd felpattant.
- Hát persze. Amúgy is meg akartam nézni Tylert edzés közben - válaszolta vigyorogva és tovalibbent.
- Mi az, Stefan? - tudakolta fáradtan Elena.
- Ami azt illeti, én is ezt kérdezhetném tőled - viszonozta Stefan, miközben letelepedett Elena mellé. - Vagy azt gondolod, nem vettem észre, hogy egyfolytában kerülsz?
- Most komolyan, Stefan, mit vársz tőlem azok után, hogy rám támadtál a Wickery-hídon?
- Az egy félreértés volt! Egyébként is, a saját érdekedben tettem.
- Először is, honnan szedted, hogy öngyilkos akarok lenni?
- Miért, nem akartál? - vágott vissza Stefan.
- Ne térj ki a válaszadás alól. Honnan tudtad?
- Legyen elég annyi, hogy biztos forrásból.
- Szóval nem mondod el? - kérdezte Elena, most először belenézve a fiú szemébe.
- Talán ez az egyetlen oka, hogy kerülsz?
- Nem - rázta a fejét a lány. - Fogalmam sincs, hogy mit mondjak annak az embernek, aki folyamatosan arról panaszkodik, hogy miért csókolózom a barátommal a te házad nappalijában, vagy hogy miért nem hagyunk aludni téged éjjel. Most komolyan, mit vársz tőlem? 
- Esetleg azt, hogy ne előttem éljétek a szerelmi életeteket! - fakadt ki Stefan. - Elena, fogalmad sincs, mekkora fájdalmat okozol nekem minden egyes pillanatban, amikor vele látlak! El sem tudod képzelni, milyen szörnyű mindezt látni azok után, ami köztünk volt.
- Nézd, Stefan - kezdte Elena. - Soha nem állt szándékomban bántani téged. Viszont ami köztünk volt, annak vége van és már a múlt része. Hidd el, még emlékszem mindenre, és szeretettel gondolok vissza minden egyes közös pillanatra, de el kell fogadnod, hogy az élet megy tovább.
- Tudom, hogy hazudsz magadnak! - vágott közbe Stefan. - Amióta csak ismered őt, sajnáltad mindazért, amit át kellett élnie az élete során. Azonban azzal, hogy hazudsz neki, nem teszed szebbé az életét!
Elena érezte, hogy elönti a méreg.
- Hogy merészelsz ilyet mondani?! - A düh csak úgy sugárzott a hangjából. - Hogy merészeled megkérdőjelezni az érzéseimet Damon iránt?
A két vámpír gyilkosan méregette egymást, amikor hirtelen valaki hátulról befogta Elena szemét és elváltoztatott hangon ezt kérdezte:
- Na ki vagyok?
Elena elvigyorodott, a haragját pedig mintha elfújták volna.
- Damon! - felelte nevetve Elena. Damon elvette a kezeit, majd gyorsan maga felé fordította a lányt és megcsókolta.
- Remélem, nem szakítottam félbe semmit - mondta Damon, miután elváltak.
- Dehogyis - válaszolta Elena, gyengédeden végigsimítva a fiú karját - Stefan amúgy is menni készült, nem igaz?
Az említett a szemét forgatta, majd szárazon felnevetett.
- De igen - szólt végül. - Viszont ne feledd Elena, magadnak hazudhatsz, nekem viszont nem! - tette hozzá, majd sarkon fordult és otthagyta őket.
- Mi történt? - tudakolta Damon gyanakodva ráncolva a homlokát.
- Semmi, csak az öcséd szeret szórakozni velem.
- Akarod, hogy seggbe rúgjam?
- Ne, nem kell - tiltakozott Elena mosolyogva. - Hadd főjön a saját levében.
- Ahogy akarod - vont vállat Damon. - Az mindenesetre jobban érdekel, hogy milyenek lettek a vizsgaeredményeid? Remélem, nem kell senkit se megigézni.
- Nagyon jók lettek. Kivétel nélkül A és B lett az összes - újságolta a lány. - Képzeld, töriből száz százalékot kaptam a szóbelire.
- Tényleg? Ezek szerint bejött a kis játékunk.
- Pontosan. Úgyhogy szeretném még egyszer megköszönni. - Elena Damon nyaka köré fonta karjait, majd közelebb hajolt hozzá és a fülébe súgta: 
- Vannak módszereim, ahogy még megköszönhetem - suttogta csábítóan.
- Alig várom, Miss Gibert - válaszolt Damon, majd megcsókolta őt. 
- Szeretlek - mondta Elena, miután megszakították a csókot.
- Én is szeretlek - felelte Damon, összekulcsolva kezeiket, majd a két szerelmes boldogan mosolyogva hagyta maga mögött az iskola épületét.

XOXO

- Hát ez nem igaz! - Caroline idegesen dobta el a hajvasalót, mire az egy tompa puffanással a földön landolt.
- Mi az, Care? - pillantott fel Elena a sminkes tükréből.
- Ez a hülye hajvasaló nem akar úgy működni ahogy én akarom - Caroline idegesen dobta le magát Bonnie mellé a fotelba, aki már készen volt. - Mi értelme vámpírnak lenni, ha tárgyakat nem tudunk megigézni?
Elena felnevetett.
- Na gyere, majd én megcsinálom - ajánlotta fel.
- Biztos? Még neked is el kell készülnöd.
- Én már kész vagyok - jelentette Elena, és egyszer körbefordult, hogy bizonyítsa.
- Neked még ez a talár is jól áll - sóhajtott Care. - Olyan gyönyörű vagy!
- Te is az vagy - nyugtatta meg Elena, miután felvette a földről a hajvasalót. - Milyenre szeretnéd?
- Egy kicsit kevésbé hullámosra, de tényleg csak egy kicsit.
Elena bólintott és kezelésbe vette barátnője szőke tincseit. Néhány perc alatt készen is volt.
- Így jó?
- Tökéletes! - lelkendezett Care. - Köszönöm, Elena, megmentetted az életemet!
Mintegy végszóra Carol Lockwood toppant be a szobába.
- Remélem elkészültetek, lányok, ugyanis három perc múlva kezdődik az évzáró.
- Persze, Mrs. Lockwood - válaszolta Bonnie. - Egy perc és kész vagyunk.
A polgármester helyeslően bólintott, majd ismét magukra hagyta őket.
- Itt az idő - sóhajtott Caroline.
- Akkor ugorjunk fejest a gimnázium utolsó kalandjába - javasolta Elena. A három lány megölelte egymást, majd elhagyták a szobát, és megkeresték a gyülekező pontot. Az összes végzős az iskola belső udvarának bejáratánál toporgott és várták, hogy névsor szerint beállítsák őket. Mindenkin ugyanolyan fekete talár volt, rajta az iskola címerével. Elena észrevette Mattet és Tylert, akik már benn álltak a sorban, sőt, még Stefant is látni vélte, akihez egyébként azóta a bizonyos kerti beszélgetés óta nem is szólt. De nem most volt itt az ideje, hiszen az első diákok már el is indultak a színpad irányába, ahová név szerint szólítottak fel mindenkit, hogy az igazgatótól és a polgármestertől átvehesse a bizonyítványát. Közülük Bonnie került sorra elsőként, majd Caroline, végül pedig Elena következett. Ahogy fellépett a pódiumra, tekintetével rögtön a családját kereste a nézők sorai között. Miközben haladt előre, megpillantotta Damont, arcán a jellegzetes félmosolyával, aki Jenna és Jeremy mellett ült. Szégyenlősen rájuk mosolygott, majd kicsit felgyorsította lépteit, ahogy meghallotta az igazgató hangját:
- Elena Gilbert! - Amint odaért, Mrs. Lockwood átnyújtotta neki a díszesen becsomagolt érettségi bizonyítványt, majd kezet fogott vele, ahogy az igazgató is tette.
Elena azután csatlakozott Bonnie-hoz és Caroline-hoz, akik a diákok számára kijelölt helyen ültek, az első sorban. Miután mindenki elfoglalta a helyét, az igazgató belekezdett a rendkívül hosszúra nyúlt, kissé vontatott beszédébe, amire Elena egyáltalán nem figyelt. Ehelyett folyamatosan Damont kereste a pillantásával, aki hasonlóképpen tett.
- Ne bámuld ilyen feltűnően - súgta oda neki Caroline. - Esküszöm, érezni a szexuális feszültséget közöttetek.
- Caroline! - Elena játékosan oldalba bökte barátnőjét. - Jobban tennéd, ha figyelnél, ugyanis mindjárt te jössz! - tette hozzá, a Caroline ölében pihenő, gondosan összehajtogatott papírokra pillantva. És mintegy varázsütésre, az igazgató befejezte a beszédet, és még ennyit tett hozzá mondanivalójához:
- Most pedig megkérem Caroline Forbes kisasszonyt, hogy az egész évfolyam nevében mondja el a végzős osztályok búcsúbeszédét!
Tapsvihar csendült fel, ahogy az igazgató ellépett a mikrofontól. Elena és Bonnie bátorítóan megszorították Caroline kezét.
- Sok sikert! - suttogták. A lány kicsit idegesen bólintott, majd felállt és elindult a színpad irányába. Elvigyorodott, ahogy fellépett a pulpitusra. Gyorsan megköszörülte a torkát, ahogy megszemlélte az előtte ülők sokaságát, majd hozzákezdett a beszédéhez.
- Tudják, amikor tudomást szereztem róla, hogy én mondom ezt a beszédet, rögtön hozzákezdtem, hogy megírjam, mit mondok majd. A barátnőim most tutira a szemüket forgatják és azt gondolják magukban: "Hát persze, hiszen első óta erre készültél." És az igazság az, hogy ez így van. Mindig is azt szerettem volna, hogy ezen a napon én álljak itt, és éppen ezért gondosan megírtam a kis beszédemet - Caroline a magasba emelte a vastag papírköteget, amin a beszéde volt. - De aztán rájöttem, hogy ez a rengeteg papír nem több, mint egy sor üres közhely és nemlétező gondolat. Úgyhogy erre nincs is szükségem többé.
Most pedig itt állok, és életemben először nem tudom, mit mondjak. Azt hiszem, hogyha azt állítanám, hogy nagyon megváltoztatott az itt töltött idő, akkor még a közelébe se kerülnék az igazságnak. Az a lány, aki akkor voltam, amikor elkezdtem a gimnáziumot, most bizonyára össze-vissza fecsegne mindenféle olyan dolgot, amit elvárnak tőle. Ehelyett most itt állok, és nem tudok másra gondolni, mint arra a rengeteg emlékre, ami ehhez a helyhez köt. És hogy melyek ezek? Életre szóló barátságok, számtalan szívmelengető pillanat, öröm, izgalom, és igen, néha szomorúság és fájdalom. De éppen ezek az emlékek azok, amik még szebbé varázsolják az előbb felsoroltakat. 
Soha nem fogom elfelejteni ezeket az éveket, melyek során egy olyan személlyé váltam, amilyen valaha lenni akartam. Olyan barátokat szereztem, akiket örökre a szívembe zártam és olyan leckéket kaptam az élettől, amelyek hozzásegítenek majd egy szebb, felelősségteljesebb élethez. Talán azt is meg merem kockáztatni, amit soha az életemben nem mertem: talán végre elértem, hogy azok, akiket szeretek, büszkék legyenek rám.
Éppen ezért szeretném megköszönni mindenkinek, aki mellettem állt akkor is, amikor úgy éreztem, hogy elveszek: a barátaimnak és az édesanyámnak. Köszönöm, hogy mindig ott voltatok nekem és támogattatok, amikor szükségem volt rátok. Remélem, egyszer még meghálálhatom.
Így hát, ez az út most véget ért, de előttünk áll még az egész élet, új kalandok, új kihívások, új élmények. Azonban azt kívánom mindenkinek, hogy akárhol is legyetek az életben, soha ne felejtsétek el, honnan jöttetek. Én sem felejtem el, hanem egy örökkévalóságon keresztül emlékezni fogok az összes itt töltött pillanatra. 
Végezetül, azt kívánom, hogy az az út, amire most rálépünk, oda vigyen minket, ahová mindig is álmodtunk eljutni.
Köszönöm szépen - fejezte be Caroline, egyik kezével gyorsan letörölve a szeméből előszökő kósza könnycseppet. Ahogy lesétált a pódiumról, megpillantotta a seriffet, aki könnyes szemmel ült a közönség soraiban és büszkén mosolygott rá.
- Nagyon jó voltál! - súgta oda neki Elena, miután leült közéjük. A taps lassan elcsendesedett, ahogy ismét az igazgató jelent meg a mikrofonnál.
- Köszönjük szépen Forbes kisasszonynak ezeket a megindító szavakat. És most, akármilyen hihetetlenül hangzik is, eljött az idő, hogy hivatalosan is kiengedjem magukat a nagybetűs életbe. - Itt egy pillanatra hatásszünetet tartott. - Hölgyeim és uraim, bemutatom a Mystic Falls Gimnázium végzett diákjait! 
Óriási üdvrivalgás tört ki az utolsó szavakra. Az összes diák kivétel nélkül felpattant, és a levegőbe dobta a sapkáját.
- Végeztünk! - kiáltotta Caroline, majd Bonnie és Elena nyakába vetette magát.
- Csodálatos voltál, drágám! - Tyler jelent meg mellettük, a sarkában Mattel.
- Köszönöm - vigyorgott barátjára Caroline, és a két szerelmes megcsókolta egymást.
Elena érezte, hogy két kar hátulról átöleli és valaki ezt súgta a fülébe:
- Gratulálok! - Természetesen Damon volt. Elena egy szempillantás alatt hátrafordult, és megcsókolta, olyan hevesen, hogy vonzották a tekinteteket.
- Minek köszönhetem ezt az üdvözlést, hm? - kérdezte Damon, miután elváltak.
- Nem is tudom - tűnődött Elena, karjait szorosan Damon nyaka köré kulcsolva. - Talán mert egész nap nem láttalak és hiányoztál.
- Mmmmm - Damon arca ismét arra a jól ismert féloldalas mosolyra húzódott, ahogy ismét közelebb hajoltak egymáshoz, azonban most egy ismerős hang félbeszakította őket.
- Elena! - Az említett megfordult, és Jennát látta közeledni feléjük, a nyomában Jeremyvel.
- Gratulálok! - vigyorgott Jenna, és megölelte Elenát. - Annyira büszke vagyok rád! És tudom, hogy a szüleid is azok lennének.
- Köszönöm, Jenna - válaszolta Elena meghatottan. Hiszen akárhogy is igyekezett önfeledten örülni ennek a napnak, nem volt rá képes, mert egyfolytában eszébe jutottak a szülei, akik nem láthatták, ahogy leérettségizett. Elena elhessegette a hirtelen jött bánatot, és fogadta az öccse gratulációját.
Miután kicsit lecsillapodott a hangulat, Caroline újabb zseniális ötlettel állt elő:
- Na, emberek, ugye nem gondoltátok, hogy megússzátok egy rakat fotó nélkül? - tudakolta egy széles vigyorral az arcán, és elővette talárja zsebéből a fényképezőgépét. Mint mindig, most is átvette az irányítást, és beállította a barátait különböző pozíciókba, hogy lefényképezze őket. Volt köztük csoportkép, csajos kép, fiús kép, családos kép, sőt, Damont és Elenát is beállította néhány művészi fotóra. Végül, miután vagy ezer képet ellőttek, Caroline elégedetten tette el a gépet.
- Akkor jöhet a parti? - kérdezte ártatlanul?
- Parti? Hol? - értetlenkedett Elena.
- Te tényleg azt hitted, hogy nem ünnepeljük meg az érettségit?
- Nem, de most rögtön?
- Barbie az egész házamat földíszítette - suttogta Elena fülébe Damon. - Már ott tartottam, hogy megeszem ebédre azokat a szerencsétleneket, akiket odaküldött. - Elena halkan felnevetett, mire Caroline szúrósan nézett rá.
- Nincs kifogás! - közölte ellentmondást nem tűrően. - Egy óra múlva a Salvatore-házban, oké?
- Igenis, főnök! - Caroline a szemét forgatta a válasz hallatán, aztán Tylerrel együtt elsietett.
- Na, megyünk mi is? - érdeklődött Damon. - Házigazdaként nem ártana hamar odaérni.
- De, persze - helyeselt Elena, majd hagyta, hogy Damon a kijárat felé vezesse. - Hé, Jenna, ti nem jöttök?
- Majd mi is megyünk - ígérte a nagynéni, rejtélyesen kacsintva Damonre.

Elena már akkor gyanút fogott, amikor meglátta a ház előtt lévő vörös szőnyeget és tömérdek luftballont.
- Te jó ég, mi ez?
- Ó, ez még semmi - legyintett Damon. - Még nem láttad belülről.
A házba belépve Elena látta, hogy barátjának igaza volt: a plafonról egy méretes diszkógömb lógott le, a nappali végében egy óriási DJ pult állt, mellette hatalmas hangfalakkal és egy mobil-bárral, ami csordultig volt pakolva italokkal; a falakat feliratok és transzparensek díszítették, sőt, Elena látni vélte néhány elit egyetem címerét is egy plakáton.
- Szóval ez olyan három napig tartó buli lesz, nem igaz?
- Tartok tőle, hogy Szöszi kicsit elvetette a sulykot ezúttal  - sóhajtott Damon, egy neonszínű feliratot vizsgálva. - Na persze, azt nem mondtam, hogy utálom a bulikat, sőt!
Elena a harvardi címet vizsgálta, miközben ledobta magát a kanapéra.
- Hát, azt hiszem, az egyetem soha nem lesz az én műfajom.
- Hé, nem kell elkeseredni. Az alatt az örökkévalóság alatt biztosan belefér majd pár év egy egyetemen, hidd el! Különben is, én is jártam már egyetemre néhányszor, és nem egy nagy durranás - felelte Damon, lehuppanva mellé a kanapéra.
- Micsoda? Te jártál egyetemre? Hová? Mikor? És miért? - kérdezte Elena meglepetten.
- Hé, állj meg egy percre.. Ha jól látom, neked van vagy ezer kérdésed, nekem viszont csak egyetlenegy. Úgyhogy mi lenne, ha elkezdeném én, és utána te annyit kérdezel, amennyit csak akarsz.
- Igazságosnak hangzik - mosolygott Elena. - Szóval, mit akartál mondani?
Damon habozott, látszott, hogy keresi a szavakat. Végül vett egy mély levegőt, és belekezdett.
- Tudod, Elena, elég hosszú ideig éltem ahhoz, hogy megtapasztaljak olyan dolgokat, érzéseket, mint a fájdalom, a szenvedés, a harag, a gyűlölet, a szomorúság, a bűntudat vagy a halál. De mégis, több, mint másfél évszázadig volt egy olyan érzés, amit hiába kerestem, nem találtam. Valami, amire jobban vágytam, mint bármi másra a világon; valami, ami úgy tűnt, hogy soha nem adatik meg nekem, akármennyire akartam is. Aztán jöttél te, és magaddal hoztad mindazt, amit kerestem. Új értelmet adtál az életemnek, megtanítottál olyan dolgokra, amikről azt hittem, hogy sosem léteztek. Szeretetet hoztál az életembe, Elena, és megváltoztattad az egész világomat. Soha, egyetlen ember nem volt az édesanyámon kívül, aki képes lett volna viszont szeretni, aki akkor is a jót látta és kereste bennem, amikor az olyan mélyen el volt temetve belül. Azonban te hittél bennem, és ez a hit az, ami erőt adott nekem ahhoz, hogy jobb ember legyek, hogy valaki olyanná váljak, aki méltó a szeretetedre. Ugyanakkor tudtam, hogy soha nem foglak megérdemelni téged, de éppen ezt ösztönzött még jobban arra, hogy küzdjek, és ne adjam fel azt, amit irántad érzek, mert te vagy az, akiért dobog a szívem. És hála neked, százhetven hosszú, fájdalmas, sötét év után rátaláltam a szeretetre. Éppen ezért soha többé nem akarlak elengedni téged. Tudom, önző vagyok, de másra sem vágyom, minthogy egy egész örökkévalóságon keresztül veled lehessek; hogy mindennap elmondhassam, mennyire szeretlek; hogy mindennap azon legyek, hogy egyszer, valamikor a jövőben, elég érdemes legyek arra, hogy szeress. Mert szeretlek, Elena, és szeretni is foglak az életem végéig - Damon egy pillanatra megállt, majd, le sem véve a szemét Elenáról, hirtelen fél térdre ereszkedett és előhúzott egy dobozt öltönye belső zsebéből.
- Elena Gilbert, hozzám jössz feleségül?


A következő rész tartalmából...
Damon tehát rászánta magát és megkérte Elena kezét. A kérdés már csak annyi: vajon hogy reagál minderre a lány? Eközben Stefan kiborul, és olyat tesz, amit megfogadott, hogy soha többé nem követ el. Ráadásul a partin nem csak egy, hanem két váratlan vendég is feltűnik.

5. rész >>

Spin-off a fejezethez >>>

Hát igen, eltaláltok Damon szándékát. De, mint azt már említettem, nem lesz egyszerű dolga. Remélem, tetszett a rész, ami ezúttal is drámamentesre sikeredett. Azonban megígérhetem, nem fog sokáig tartani ez a békés állapot! 
Megjegyzéseket ezúttal is szívesen fogadok. :)

10 comments:

  1. Ne, már! Csak nem arra utaltál az imént az ismertetőben, hogy esély van arra, hogy Elena kikosarazza Damont???!!! Na, ne már! Ne csináld!!!!!!! UGYE NEM????? Nagyon csalódott lennék, de szerintem nem csak én érzek igy (remélem). Ami pedig a békés állapot illeti, jöhet egy kis akció, sőt... persze ha nem kegyetlen Delenara nézve. Amúgy az egész rész valóban csendes és békés, nagyon tetszett és kellett is. Stefan pedig biztos megint át áll a ripper üzemmódba! Mily meglepetés és újdónság, tőle tényleg csak ennyire telik? A váratlan vendég valamelyik ős esetleg több... vagy Kathrin? Pass! Kiélveztem a valóban csendes és békés részt, nagyon, nagyon, nagyon tetszett. Köszönöm!

    ReplyDelete
    Replies
    1. örülök, hogy tetszett :) őszintén szólva már nekem is hiányzik belőle az akció, de megígérhetem, hogy nemsokára jön! Katherine visszatérése ellenben még várat magára, míg Stefan, ha nem is megy át teljesen Ripperbe, kicsit mindenképpen bevadul...:D

      Delete
  2. Elöljáróban csak annyit, hogy minden egyes pillanatot élveztem! ;) Fantasztikusan voltak felépítve a beszédek, zsenikém! :)) Bővebben priviben. ;) :P Büszke vagyok rád az ilyen 'mérföldköveknél', my friend! :D <3

    ReplyDelete
    Replies
    1. na mi történt az álnevekkel, hm???? :D amúgy köszönöm, bár te nem igazán szoktál rosszat mondani, de azért.. ;)

      Delete
  3. Nagyon jó volt!
    Damon nagyon romantikus a csajokat nagyon bírtam, Stefan megy egy bunkó, de ezt tudtuk eddig is :D
    A két váratlan látogató egyike szerintem vagy Klaus vagy Rebekha lesz... esetleg min a 2.
    Na de min1 is a lényeg, hogy nagyon tetszett!!!

    ReplyDelete
    Replies
    1. örülök tetszett és elárulom, hogy Rebekah lesz az egyik :D

      Delete
  4. szia.ez most komoly??megkérte a kezét,de úgye Elena nem mondd nemet?mert én is azt vettem le a tartalomból.a fejezet az meg hàt azon nevettem mikor Elena mesélt,hogy tanul. jó taktika azt meg kell hagyni.bocsi h nem írtam Mörlenbachba voltam.

    ReplyDelete
    Replies
    1. köszönöm, hogy írtál ;) és örülök, hogy tetszett a fejezet! a következő részből kiderül, mit válaszol Elena, bár szerintem elég nyilvánvaló ;)

      Delete
  5. Körülbelül két hete olvasom a blogot, megállás nélkül, mert úgy ahogy van, elvarázsolt. Egy élmény olvasni minden egyes szavát, hiszen annyira gyönyörűen van megfogalmazva, mint egy valódi könyv. Fantasztikus. És ez eddig csak a stílus.
    A történet, hát valami elképesztően profi, hihetetlen, van amikor dühöngök rajta, van, amikornevetek rajta, és olyan is, amikor elérzékenyülök. Nem akartam minden egyes résznél külön leírni a véleményemet, gondoltam, majd, ha bepótolom a korábbi részeket, írok egy összetettebb valamit. Szóval az első pillanattól kezdve a sztori levett a lábamról, és hatalmas izgatottsággal vártam mindig az új részt. Előfordul, amikor Damon túl "nyálasnak" bizonyul számomra, de lehet, hogy ez csak az én problémám. Ha, lehet-e egyáltalán ezt problémának nevezni... Nem hiszem.
    Csodálatosan van felépítve ez az egész, a legjobb fanfiction, amit valaha olvastam. Nem mellesleg meg ezekkel a részekkel simán kibírom azt az időszakot, amikor éppen nincsen új TVD rész.
    Különösen tetszett ez a rész, sugározta magából a nyugodtságot, meghittséget, biztonságot, szeretetet, és akarva akaratlanul, mosolyogva olvastam minden egyes mondatát. Kíváncsi vagyok Elena döntésére, de, ha kikosarazza Damont, velem gyűlik meg a baja. :D
    Imádom, imádom és imádom! Húh, hát nem keveset írtam, de ennyi rész után ez a minimum. Gratulálok!!! <3 xxx

    ReplyDelete
    Replies
    1. szia! :) először is, köszönöm a kedves szavakat és a dicséretet! nagyon-nagyon sokat jelentenek nekem. Borzasztóan örülök, hogy tetszenek az írásaim, és, hogy ilyen érzéseket váltottak ki belőle. Sajnos néha sikerül Damont kicsit OOC-ra varázsolni, de azért igyekszem beletenni pár olyan beszólást is, ami annyira jellemzi. Még egyszer nagyon köszönöm és remélem, hogy a következő részek is elnyerik a tetszésedet! ;)

      Delete

Tetszett? Nem tetszett? Kommentelj! Minket érdekel a véleményed.